Magyar Polgár, 1877. július-december (11. évfolyam, 148-297. szám)

1877-08-10 / 182. szám

ti mása előtt néhány török verset irt az intézet albumába. — Ez is hirdetés. Az „»Komier Tageblatt” 144. számában egy hirdetést közöl, melyet im itt közlünk szó szerint. A hirdetés igy hangzik: Figyelmeztetés! Ezennel figyelmeztetem a Rave Krisztina nevű cselédet, született 1867. aug. 17-én, hogy férjem jegygyűrűjét viselni ne merészelje, sem férjemmel az utczán karon fogva sétálni ne merjen, különösen pedig nyolcz nap alatt hagyja el a gyár területét, mert különben kénytelen leszek eltávolítására más évközökhöz fordulni. Én férjemtől sem el nem váltam,, sem el nem válók. És egyáltalán nagyon nevetséges dolog az, hogy férjem egy 20 éves leánynyal nyilvánosan sétál, midőn a mi leányunk már 17 éves. Classerné, Classer Victor törvényes neje.“ — Vasúti statisztika leánya magyarországi vasutakon 1876. deczember végével, a 6576,1610 kilométer hosszúságra terjedő hálózatnál következő járművek léteztek 1032 mozdony (1030 ellenében az elmúlt félévben) ezek közt 278, 6 személy és vegyes vonatok és 763, 6 tehervonatok részére, továbbá 929, 1. szerkocsi (az elmúlt félévi 932 ellenében.A 124 hóeke az elmúlt félévi 118 ellenében 1156 személyszállító kocsi az elmúlt félévi 2150 ellenében, végül 22,833 teherkocsi az elmúlt félévi 2150 ellenében, végül 22,833 teherkocsi az elmúlt félévi 22,801 ellenében. A borszéki fürdőről írják lapunknak, aug. 5 kikelettel: A fürdő vendégek száma eddig 160 család, de naponta sok vendég érkezik. Az újabban érkezett s még nem közölt vendégek névsora a következő: Oláh Ferenczné kereskedőné Segesvár, Simon Albert birtokos M. Szt. György, Virág István Dé Sz. Régen (kenyér-sütőné), Győrfi Titusz Dé törv. biróné Gy.-Fehérvár, Jákobi Gergely birtokos D. Topácza, M. Haran kereskedő Bukarest, Nagy Pál birtokos Agárd, Glück Johanna földbirtokos Alvincz, Fodor László tanár Sz.-Udvarhely, Daboczi János mészáros M.-Vásárhely, Br. Konradsheim Oszkár járásbiró Sz.-Régen, Bocskor Károly egyetemi m. tanár Budapest, Dávid Józsefné kenyérsütőné Gy.-Szt.Miklós, Csiky Péter tanárjelölt Ditró, Orbán János város kapitány Csíkszereda, Bakcsi Károly kiadó felügyelői számtiszt Csíkszereda, Fries Albert, ügyvéd Kolozsvár, Gégenbauer József zongoraművész s nevelő intézet tulajdonos Kolozsvár, gr. Haller György nagybirtokos Ugra, Gottfried Fritsch gyógyszerész Gy.Szt.Miklós, Lázár Gyula kereskedő Gy.Sz.Miklós, Szentgyörgyi Mór gyógyszerész, Kolozsvár, G. C. Jeromnimon , n. e. esperes Bukarest, Mikó Mihály Csikmegye főispánja, Petres András tanárjelölt Csik Somlyó, Ifj. Fogarasi Döme kereskedő M.-Vásárhely, Jekel Gyula ügyvéd Brassó, Reichardsperg József kereskedő M.-Vásárhely, Kupferstich Antal kereskedő M. Vásárhely, Baruch Samu gyártulajdonos M.-Vásárhely, Ifj. Ungvári János kereskedő Debreczen, D. Dimroiceanu kereskedő Csaisva, Ágoston Károly plébános esperes Gy.-Szt. Miklós, Blaga Imre birtokos Gy.-Szt.-Miklós, Beksics Gusztáv kir. táblai jegyző Budapest, Wagner János Frigyesné birtokos M.-Vásárhely, Wigner Sára mészárosné Deds, Milik István kereskedő Remete, Farkas Ábrahámné fogadósné Ny. Sz. Benedek, Burghele Todor keresk. Jasy, Bocsánczi Nina magánzó Gy. Szt-Miklós Özv. Kálmán Istvánná magánzó Gy. Sz.-Mik 103, dr Kornhoffer Lajos orvos M -Vásárhely, Csíki János lelkész Topácza, Bikfalvi István kereskedő Zilah, Csíki Gergely birtokos M.Vásárhely, Winkler Albert orvos-növendék N -Enyed, Sárközy István joghallgattó Kolozsvár, Merza Kristóf keresk. Gy. Sz. Miklós, D. Donogán Jakab orvostudor N.Enyed. személyszám 385. S. — Még egy erénydij. Dumas Sándor Párisban mondott erénybeszéde népszerűvé lett és nevezetesen megragadta a közönséget az e rész, melyben szellemesen szól „arról a jótékonyságról, mely önmagán kezdődik.“ Ezzel az önzésre mondott bókkal úgy látszik eltalálta soknak szege fejét. Dumas szóvirágaiban a sajnálatraméltó gazdag rém csak érdekes, de kiváló kitüntetést érdemlő lénynyé válik. Nem csoda tehát, hogy csakhamar oly hír kapott szárnyra Párisban, melyet érdemes följegyezni. Valaki, nevét nem nevezik, Dumasnak 100,000 franknyi összeget küldött, melynek kamatjait az nyerte el, ki a legjobbra fordított jótékonyságban kiválóan önmagát részesíté. Dumas egy „úgy mondják* ezeket az ajánlatot elfogadta s azonnal azzal foglalkozott: ki nyerje meg e díj elsejét? Abban állapodott meg, hogy az első 6000 frankot dr. Rothschildnak kell kiadni. Ez, igy fog szólni Dumas jelentésében, nyilván az az ember, ki magát a legtöbb jótékonyságban részesíti. E tekintetben ez kimeríthetetlen. Ha új kocsira, hírneves mesterek festményére, drága vázára vágyik, egy pillanatig sem tétovázik, hogy azt magának megadja. Élvezi a legjobb ételeket, issza a legjobb borokat. Sokat dolgozik, de ha belefárad, mindjárt részesíti magát a kiérdemelt nyugalomban. Neki kell az akadémiának a legjobbra fordított jótékonyságért a diót odaítélni. — Miletics Szvetozárnak „fortunai” kedélyállapotáról és étvágyáról szemtanuk beszélik a „M. a.- nak a következő két: Dr. Miletics Szvetozár tudvalevőleg igen „bús kedélyű*, mióta a muszkák szerencsecsillaga halványulni kezd a diadalok égboltján. A Foctor úr pedig minden leverő dologról a „P. L.oyd“-ból szokott értesülni, mely „hivatalosan* a vizsgálat alatt álló foglyok kezébe is eljuthat. Este volt, csendes este, midőn hallgatag és Buda várában csak a tücsök szokta a némaság egyhangú csendjét szerény hangversenyével megzavarni. Miletica intet hogy jöhet a vacsora, mivel lelkének keservei közepette is teste igényli a comedentiát. E perczben nyílik az ajtó s hozzák elébe a „Pester Lloyd” azon esti lapját, mely a plevnai hősi csatáról hozta vala meg a hiobpostát. Szvetozár pár röpke tekintettel átfutva a végzetes sorokat, arcza lángba borul, szemei forognak s az e közben az asztalra teremtett ételek mellé akkorát csap az öklével, hogy a „Fortuna” finomabb cserepei rá kezdik a harmoniátlan boszorkány-tánczot. Azután pedig elcsendesült, elmélázott s jótékony szenderbe mélyedt, melyből egy óra múlva felébredve, neki látott meghidegült vacsorájának s egész jó étvágygyal vacsorálni kezdett, mert: „Hihetlen ez a vereség, ily hírekkel a „Lloyd“ csak engem akar bolonditani extra nyomásu lappal.* — Mondják, hogy másnap, harmad nap azután ebédet sem evett s azóta étvágya tetemesen csökkent. —■ Katalin orosz herczegasszonyról, ki neje Wladimir nagyherczegnek, a napokban azt beszélték Párisban, hogy Trouvilletől Párisig való utaztában egy kézi táskát loptak el tőle, melynek tartalma két millió frankot képviselt. Valósággal azonban a lopás nem volt ily nagymérvű, mert mindösszee 60,000 frankot érő ékszerek s a nagyherezegnő magánlevelei vesztek kárba, melyeke az ismeretlen tettesek a herczegnő salonkocsijából sikkasztottak el. — Hogy lesz erős az ember ? Ezt a titkot volt hajlandó elbeszélni bizonyos M. L. Müller erfurti polgár mindazoknak, kik 1 márkát voltak hajlandók czime alatt Erfurtba küldeni. Csak természetes, hogy egy vézna kölni sógor is szerencsét próbált a derék erfurtinál s a kívánt márkára válaszul csakugyan megkapta a következő bérmentetlen, de nyomtatott czédulkát. „Hogy erős legyen az ember. Vegyen egy üveg jó vörös bort, ássa el azt a földbe a hangyák közé s hagyja ott egy esztendeig. Ekkor aztán vegye elő a bort, igyék időnként belőle és ekkor ereje csodálatra méltó módon fog növekedni. M . Müller Erfurtban.“ A reklámot különben olvashatn a „Kölnische Zeitung” hírrovatában, hová Müller úr nem felejtette el az „Utánnyomás tilos" féle tiltakozást vastag betűkkel az olvasó elé tárai. Csak az a kár, hogy kölni sógor elárulta a titkot s most ingyen megerősödhetik minden ember. — Magyar gyártmány Bombay- és Calcuttában. A tengerentúli országok eddig könyv- és papirszükségleteiket Marseilleből fedezték. Triest volt a bevásárló hely. Noha az előállítás nevezetesen olcsóbb ott, mint nálunk, mégis a magas ágrú némikép kiegyenlíti a különbözetet, és ezen okból Posner Károly, ki a marseillei vonalzó és könyvkötő gyárakat meglátogatta, lehetségesnek tartotta a pályázatot, és ma az első szállítmányt küldötte el Kelet-Indiába. A „Magyar Híradó" tudósítója ez alkalommal megszemlélte a párisi világkiállításra szánt Dohány diszmó-kötést, mely Posner gyárában készült, 4 példánya a büntető javaslatnak a király és a trónörökös számára ; egy Magyarország térképe Károly Lajos főherczeg számára, egy album, melyet a legközelebb felállásának századik évfordulóját ünnepelő kereskedőcég személyzete készíttetett. Felesleges a dicséret, csak megjegyezzük, hogy ezen tárgyak egytől egyig, mind Posner gyárából származnak. — Betű szerint vették A napokban elbeszéltük, hogy egy Nagyvárad körül állomásozó honvédkapitány, keresztül menvén a fogházon, egy bajtársát meglopott honvédhuszárra azon megjegyzést tette, hogy „ez a legnagyobb bűn a katonák közt, akasztófát érdemel, ki bajtársát meglopja,“ mire az ő távoztával az ott levő legénység a tolvajt felakasztotta A pesti m. kir. honvédkerületi parancsnokság részéről Pongrácz tábornok úrtól a „Magyar Iliradó,“ melyből a hirt közöltük, azon értesítést vette, hogy a kérdéses honvédhitezár nem halt meg, hanem ma már egészséges és szolgálatteljesítésre telesen alkalmas. A szóban forgó eset egy immár befejezéséhez közelgő haditörvényszéki vizsgálat tárgyát képezi. — Ketterer püspök következő jellemző mondát közük. A püspök sokat foglalkozott a publicistikával s egyszer igy szólt: „Ha Pál apostol most élne, azt hiszem, lapot szerkesztene !“ — Vilmos császár a koulissák mögött. Köztudomású dolog, hogy a berlini kir. színház azon hely, hol Vilmos császár különösen szívesen mulat. A császár meg szokta látogatni a színpadot is, s ilyenkor a színpadon levő személyzet visszahúzódik, s csak azok maradnak közelében, kikkel ép beszélni akar. E tekintetben kivételt képeznek a gépészek és díszlethordozók, kik a császár közvetlen közelében forgolódnak, s már nem egyszer történt meg, hogy ilyenféle figyelmeztetésre volt szükség: „Vigyázzon felség, most hozok egy felhőt.” Mint egy berlini lap jelenti: a híres „Flick és Flock“ ballet egyik közelebbi előadásán Vilmos császár ismét a színpadra lépett, hol ép valami 80 gyomnak, ördögnek, halásznak öltöztetett 6—10 éves fiúcska és leány várt jelenésére. A császárnak megtetszett az aprók e csapata, intett egyet kezével, s abban a pillanatban körülvette őt a gyermeksereg. „Na gyermekek“ — kérdezte a császár — „melyik közületek a legilletlenebb? — de alig ejtette ki e szavakat, midőn egy befeketített 7 éves ficzkó előugrik, s azt mondja: „Én vagyok felség, rólam mondja mindenki : ez az egész hallétben a leggorombább ficzkó !“ A császár hosszan és jó izűen nevetett a gyermek őszinteségén, megsimogatta annak fejét és azt mondá neki : „Fiam, még egy ideig felnézem pajzátságodat, hanem azután nézz utána, hogy valamirevaló emberré válj !“ A kísértetek. — Varga Jánostól. — (Vége.) Egy hosszú hétig már a halál minden kínját kiállotta az özvegy asszony , s hiába imádkozott a bolygó lélek nyugalmáért, éjfélkor megint fölroppant az ajtó s a lélek megint oda termett ágya elébe. — Minden jó lélek dicsérje az ura ! — szólt reszketve a szegény asszony, mi az oka, hogy nem nyughatol, felelj a szent háromság nevében. A lélek erre nagyot nyögött , mély hangon lassú beszéddel felelt: „Háromszáz forintot nyertem hamis játékkal , add viszsza az alvégi molnárnak ! s mielőtt a szegény asszony még egy szót szólhatott volna, a kísértet eltűnt. Másnap a szegény elvitte könyvecskéjét komájához, a bíróhoz, s megkérte, hogy vegyen ki rá a városi takarékpénztárból 300 irtot. S mikor a biró kérdezte, hogy mire lesz az a tenger pénz ? az asszony szégyelte bevallani meghalt urára a hamis játékot , azt felelte, hogy jó interesre adja valakinek. Azután még aznap este átadta a molnár mesternek. A molnár már várta az asszonyt, s azt mondta, hogy megálmodta az éjjel, hogy ezt az elkártyázott pénzt az égi biró neki visszaítélte. Már erre aztán a szegény özvegy aszszony tökéletesen meg volt győződve, hogy a hazajáró csakugyan férje volt. Reménykedett tehát, hogy a szegény elhunyt lelke nyugalmát megváltotta, annál is inkább, mert közben három egymásutáni napon barát mondta misét is szolgáltatott. Azonban csodák csodája: a következő pénteken éjjel, egész váratlanul fölpattant az ajtó , ismét megjelent a lélek. A holtra ijedt özvegy térdre borult ágyában , az isten irgalmára kérte, hogy mondja el egyszerre mi baja, ne rémítse hétrőlhétre. A lélek nagy nyögés és sóhajtás közt azt mondta, hogy ez az utolsó látogatása. Egy nagy bűn nyomja a lelkét; életében egyszer a csordakut mellett egy pénzes tárczát talált 500 forinttal és azt eltagadta. Addig tehát nincs nyugta, mig azt a pénzt valaki oda nem teszi a csordakuthoz s elássa hét hüvelyknyi mélységre napkeletről. Erre nagy zokogás és nyögés között eltűnt a lélek a szobából. Csak úgy csattogott a nyomán minden edény a konyhában. De most már a szegény asszonyon volt a keserves sírás sora. Hiszen ha ily nagy összeg pénzt elás, alig marad annyira, hogy a betevő falatját megvegye rajta. Sirdogált tehát és imádkozott, ha az isten megvilágosítaná az elméjét: utoljára is erősebb volt benne a babonás hit, mint a józan ész, a félelem is előfogta, s két napi tűnődés után végre megint átvitte a könyvecskét a biró komájához, hogy az venné ki a takarékból az 500 forintot. De már a biró uram megsokalta a dolgot, kérdőre és faggatóra fogta az özvegyet, még gyanúsította is a szegényt, hogy jó helyre rakja a pénzt, míg végre aztán úgy sarokba szorította, hogy az a „komám uramnak” a hallgatás pecsétje alatt nagy bizalommal elbeszélte baját, tőrül hegyre. Ez volt a szerencséje. Biró uram egyszerre tisztába jött vele, hogy honnét fuj a szél s még az nap elfogatta a molnárt. — Azután a szegény asszony elásott a csorda kutyém tövébe egy csomó papirost, de biz azért senki se jött el s úgy sült ki, hogy molnár mester uram maga volt a kápó. Mikor aztán látta, hogy a tagadás hiába van, kénytelen kelletlen bevallotta, hogy csakugyan ő volt a hazajáró lélek. A szegény öreg asszony jól megfizette a babona árát, mert a 300 írtból már alig egy pár rongyos bankót találtak a molnárnál , de azóta hálát ad az istennek, hogy ki tanulta a hazajáró lelkek mesterségét, s most már várja, hogy még egy meglátogassa; a piszkafát, meg a nyujtogatót oda iskészítette azon szent napon az ágy a fejéhez, hogy a látogató kisértetet illő tisztességgel fogadhassa. És ilyen a kisértet egytől egyig; agyikét a mód nélküli félelem teremti; másikát gonosz emberek csinálják, hogy a könnyen hívőket kirabolják; s addig, mig olyan ember lesz a világon, aki elhiszi, hogy az eltemetett ember lelke vászonlepedőben jár haza ; addig jó keresete van az ilyen gaz embereknek, akik a mások ostobaságából élnek. De ha nem tanítjuk meg gyermekeinket a kisértetes mesékre , ki fog veszni a neve is ; s sok-sok embert megmentünk véle a holtra ijedéstől, a nyavalyatöréstől, s az elbutulástól; még többett attól, hogy ostobaságát és babonás könnyen hivését keserves kára ne sirassa. Akinek kedve van hozzá, megkérdezheti a legnagyobb betegségben, a nehéz nyavalyában szenvedőket, hogy mikép kapták , és száz közül kilenczvenkilencz azt vallja, hogy ijedtségből. Azért fordítsunk apáink régi bűnén egyet , s ha már gyermekeink megtanulták a kisértet és hazajáró lélek nevét ; tanítsuk meg őket arra is, hogy hogy kell ezeket a rémítő teremtéseket megfogni. Tanítsuk meg arra, hogy a kisértet csak azt üldözi, aki megijed tőle és szalad; de ha az ember szembe fordul vele, akkor őkelme oldja meg a bocskort és fut meg a gyepről. Mondjunk el nekik példákat; nem ezeket, amik itt leírva vannak; száz meg száz ilyen történet forog közszájon ; aki négyet hall belőlük, az már maga kitalálja az ötödiket. (A „Babonák könyvé”-ből. A J. P." eredeti táviratai. (Délben érkeztek.) Sumla, augustus 8. Két orosz lovasezred és egy zászlóalj gyalogság ma reggel megtámadta a törökök által megszállt Jaslart, de eredménytelenül. Miutánaz oroszok Pokalból erősítést kaptak, megújították a támadást. A véres harc 1-től 3 óráig tartotta az oroszok súlyos veszteséggel visszavezettek, Reuf pasa ma Jenizagrából ide váratik. Konstantinápoly, aug. 9. A porta értesité Layard an gol követet, hogy Gallipoli védművei befejeztetnek, helyőrsége megerősittetik, s a város teljesen védelmi állapotba lesz helyezve. KÖZGAZDASÁG. A szentpétervári lókiállítás. Uzd-Szentpéter, 1877. aug. 1. A folyó év jul. 19-én Szt.-Péteren tartott lókiállításon, a czélra nem vezető eljárásért, több tekintélyes egyéniség ígérkezett, hogy a nyilvánosság terén az eljárást közölni fogja, eddigelé mind vártam, de egyik lapban sem találtam semmi említést. Ez indított, mint merőben nem érdekelt felet, a következő véleményem közlésére. Ugyanis régi köztudomású dolog, hogy Magyarországon, s különösen az erdélyi részekben az 1848 ki zavarok s azután az azt követő tagosítások a lótenyésztést annyira megszorították, hogy ma Erdélyben jó lovak csak a ménessel biró nagybirtokosoknál találhatók. Ez indította a améltóságu m. k. földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter urat arra, hogy évenként 1 —1 kiállításon 80 drb. aranyat, mint ösztöndíjat kioszszon. Közlő mint nem érdekelt, de lóismerettel bíró, s a lókiálatások iránt igen érdeklődő egyéb, már több év óta és több helyen megjelent a lókiálatásokon, s mindenütt — fájdalom — igen kevés különbséggel azt látta, mit f ér július hava 19-én Szt.Péteren, s arról kellett meggyőződnie, hogy nem ösztöndíj osztatik ki, hanem az államnak 80 drb. aranyát szórják el czéltalanul. Mert a magas kormány az ösztöndíjat nem a ménestartó, vagy pedig terjedelmes birtokokkal bíróknak tűzte ki, kik minden megerőltetés nélkül nevelhetnek jó állatokat, 8 lovat különben is tartanak, hanem kis birtokosok, gazdatisztek és paraszt gazdák részére. — Azonban a pályázatra előjegyzett lovaknál nem az elegantia, hanem fajhiba nélküli tenyész képesség az irányadó. Felsorolom a hibákat nézetem szerint, hogy a jelen volt közönség, ha e sorok olvasásához jut, nyilatkozhassék állításom helyes, vagy helytelen voltáról, akár a nyilvánosság terén. 1. ) Gr. Bethlen István se csikós kanczával, se 3 éves csikóval pályázatra nem lett volna engedhető. 2. ) Ha már pályázatra engedték a csikós kanczával, a nevezett gr. ur szürkéje lett volna az első, nem pedig a Csobánczy Istváné, mely csikónak a hátulja kisé gyanús. 3 ) Gr. Bethlen István pályázatra drb. 3 éves csikót küldött, melyekkel az 1. 3. és 4-ik pályadijt kellett volna nyernie, de a bizottság csak egyet szemelt ki. — Tehát már itt kitűnik állításom helyessége, hogy a gr. ur 800—1000 hold birtokkal s 12 drb. apyakanczával nem pályázhat dr. Kemény Gyula tisztjével, Szász Ferenczczel szemben. 4.) Májer János urnak a 3 ik pályadijt nyert csikója elegáns, de nem tenyésztésre való, s igy érdemtelenül jutalmaztatott meg 6) Miután több 3 éves csikó megjutalmazandónak nem találtatott s 2 pályadij megmaradt a 3 éves csikóktól, — ezt a méncsikókra kellete fordítani. Czobel Albert úr egy sárga deres 1 éves csikójának adtak jutalmat, mely már ha tenyész-képességgel bírna is — a mivel nem bir — már színéért sem apalónak való. Ezek után a nemes comissió eloszolván, bement udvari tiszt Balogh ur lakására, hol sajnálatát fejezte ki az iránt, hogy 6 db aranyat vissza kell küldeniük, mert nincs minek kioszszák, és Balogh Pál tiszttartó előhozatja az istálóból egy jól kitartott 2 . éves kancza csikóját, s a nélkül, k°gy , éves csikókra pályázat lett volna hirdetve, az 6 drb aranyat Balogh Pál 2 éves csikója nyerte el. , ... „ , így láthatja az olvasó közönség, mily visszaélések vannak, — ez okon a következőket ajánlom a kormány figyelmébe. Rendeztessen Erdélyben évenként 3 ló és 3 szarvasmarha kiállítást. 1. A lókiállitásról. 1. ) A kolozsvári júniusi lóvásár kezdetén minden évben.2. ) A sz.-péteri lóvásár kezdetén minden évben. kezdetén * szászrégeni augusztusi lóvásár Pályázhat mindenki, — ménes tulajdonosok is. — Csakhogy a pályázásra előjegyeztetéshez 2 drb bélyegtelen bizonyitvány legyen szükséges, — az egyik tanúsítja — mint eddig, — hogy előállított ló saját tenyésztése; a másik pedig, hogy hány hold birtoka van s azon összesen hány drb lovat tart. S igy az 60 hold birtoknál több földbirtokkal biró lótulajdonosok Csak diszokmányt, — az 50 holddal, vagy annál kevesebbel biró lótulajdonosok aranypénz jutalmat kapjanak, még pedig az eddigi osztályzás szerint, a melyik osztályba esik lova. — A commisiót képezte az országos el- ?. czra felkért egyéniség, de ezen kívül az illető megye is válaszszon egy szakértőt, ki a megyei állatorvossal, a katonai tiszt- és katonai állatorvossal bíráljon s osztályozzon, az elnök csak szükség esetén ad döntő véleményt. II. A barom kiállításról. 1. A marosvásárhelyi urnapi vásár kezdetén. 2. A szt.-péteri vásár kezdetén mindjárt a lókiállitás után. 3. A tordai kisasszonynapi vásár kezdetén. Pályázhat mindenki, — a pályázatra előjegyzésnél, épen mint a lókiállitásnál, hasonló bizonyítványok szükségeltetnek; hasonlólag itt is az 50 hold földbirtoknál többel bírók csak diszokmányt nyerjenek, — az 50 hold és annál kevesebbet birók pedig arany pénzzel jutalmaztassanak a megállítandó osztály szerint. A barmoknál is csak a tenyészállatok u. m. borjas tehenek, 3 éves meddő tinók, 1, 2 és 3 éves bikák pályázhatnak. A bírálatok megtételére pedig az illető megyék válasszanak szakértő bizottságot 3 évre díjmentesen. Végre megemlítem, hogy a diszokmány azonnal, a helyszínen lenne kiállítandó, s röviden a ló- vagy barom leírása is, melyért azt nyerte — bele foglalandó. Egy jelen volt szemtanú. Kiadó-tulajdonos és felelős szerkesztő IC. NYISTTER.*) A „Haza“ életbiztosító és hitelbank t. tez. biztosított feleihez. Alólirott „Budapest, 1877. junus* kelettel és „Vélemény a „Haza" biztositó és hitelbank ellen a biztosítók érdekében teendő lépések iránt” felírással, egy terjedelmesebb levelet menesztettem a „Haza” biztositó bank azon biztosítóihoz, kik erre felkértek, s a hazai lapok szerkesztőségeihez tudomásvétel végett. Ezen levelem folytán hozzám fordult biztosító felek ügyeinek erélyes és minden körülmények kellő megfigyelése mellett való megvédése végett, a budapesti kereskedelmi és váltó-törvényszéknél a „Hazá”-ra vonatkozólag találtató összes ügyiratokat behatóan tanulmányozván és elsősorban az ügyeknek békés úton való rendezését kívánván megkísérteni, magamat úgy a „Haza”, valamint a „Tisza“ intézőivel közvetlenül és személyesen érintkezésbe tettem. Miután úgy a „Haza”, mint a „Tisza" részéről nyert részletes adatok, bizonyítékok és felhívásokból, valamint ezeknek a kir. törvényszéknél találtató ügydarabok tartalmával való pontos és tüzetes összehasonlításából azon meggyőződést mentettem, hogy a „Hazá”-nak és „Tiszádnak a „Haza” felszámolása körüli eljárása — nemcsak a törvény határozmányainak felel meg szigorúan, de a biztosítók érdekeire nézve a fenforgó körülmények között a lehetőség legszélsőbb határáig méltányos és a biztosítók érdekeit legkevésbé sem károsítja, minél fogva tanácsolom , hogy kötvényeiket, a „Haza” és „Tisza” közötti szerződésben számukra fentartott jog igénybe vételével, mielőbb a „Tisza” kötvényeivel kicserélvén, a díjfizetéseket ezen társaság irányában nyugodtan teljesítsék, addig is azonban az eddigi módon a kitűzött határidőkben a díjfizetéseket pontosan teljesíteni eme mulaszszák, mert a bírói letét által azon veszélynek lehetnek kitéve, hogy a felszámoló társaság az illető kötvényekre a díjnak bírói kézhez történt letéteményezését díjnemfizetésnek venné s annak alapján a biztosítást érvényen kívül helyezné, mi hosszas és kétes kimenetelű perre adna alkalmat. Kijelentem, hogy meggyőződésem szerint ily után érdekeik a legcsekélyebb sérelmet sem szenvedik s leginkább megóvatnak. . . Kötelességemnek tartom erről ügyfeleimet ugyan a nyilvánosság utján oly hozzáadással értesíteni, hogy jelen tanácsom az ügyállás alapos és behatóbb tanulmányozásának kifolyása. " I Kelt Budapesten, 1877. aug. 7-én. Blaskovich Sándor, köz- és váltó-ügyvéd. Budapest, Zrinyi utcz 3 ikez.