Magyar Polgár, 1879. január-június (13. évfolyam, 2-147. szám)

1879-02-14 / 37. szám

vetkeztében elítéltek mindnyájan kegyelmet kapjanak, még az incontumatiam elítéltek is. Csak azok vétetnek ki, kik 1871-ben közön­séges bűntény miatt egy évnél hoszszab idő­re ítéltettek el­ Ausztriából. Az osztrák kabinetalakító mint távirataink jelentették, nem sikerült,­­ ez Bécsben nagy izgatottságot idézett elő. kabinetalakítás, mint a „P. Ll.”-nak Bécsbi jelentik, két okból hiúsult meg. Először bi­zonyos feltételek miatt, melyeket a minisz­tériumba meghívottak, a hadibudget és szolgálati idő leszállítását illetőleg kötöttek tárcza elvállalásához és melyek most nehezen teljesíthetők. A második ok az volt, hogy Taaffe észrevette, miszerint kabinetje a par­llamentben különböző okokból nagy nehézsé­gekre akadna, melyek teljesen megbénítanál erejét, még mielőtt a választások bekövet­keznének. Taaffe egy pillanatig sem gondol arra, hogy pusztán hivatalnok-minisztériumo alakítson és az sem jutott eszébe, hogy az uralkodónak tanácsolja, hogy a szorosan vett alkotmányos párton kívüli politikusokra bíz­za a kormányt. Taaffe mindig a legjobb egyetértésben volt Andrássyval. Ama férfiak, a­kikkel alkudozott, kizárólag olyanok vol­tak, kik tartózkodás nélkül ajánlották a ber­lini szerződés elfogadását Senki sem tudja hogy mi fog most történni. Sokan azt hiszik hogy ismét az Auersperg-kabinet fog újja szerveztetek Az alkotmányos párt most any­nyival inkább hajlandó lesz kísérletet tenni a különböző pártfrakciók egyesítésével, mert e párt soraiban többször nyilvánult ama né­zet, hogy most elérkezett az idő, midőn Pre­­uis újból megkísérthetné a kabinetalakítást és azt sikerrel meg is kezdhetné. Az alkotmányos párt tegnap értekezle­tet tartott Dumbánál, melyen megállapították a programmot, melylyel az új kabinetnek bírnia kell, ha biztos akar lenni az alkot­mányos párt támogatása felöl. A programm lényegesebb pontjai a következők: A hadse­reg költségvetésének leszállítása tízmillióval; e legnagyobb takarékosság az államháztartás egyéb részeiben a legcsekélyebb összegre; Bosznia közigazgatási kérdésének megoldása a monarchia mai államjogi alakjának megfe­­lelőleg. Más képviselők is tartottak tegnap ér­tekezletet. Kimondták, hogy a berlini szer­ződés elfogadása által új helyzet teremtetett; az alkotmányos párt tehát a remélhető elő­terjesztésekkel szemben álljon a szerződés alapjára. Az értekezlet eredménytelenül folyt le. Taaffe missiójának meghiúsulása a kép­viselői körökben nagy feltűnést okozott. A képviselők egy része azt hiszi, hogy a mos­tani kabinet Auersperg és Unger nélkül, Stremayrrel élén tovább viszi az ügyeket a választásokig, mások egy Latour-kabinetet említenek. A vesztegzár. A belügyminiszter a következő rendele­tet intézte Hunyad, Szeben, Fogaras, Brassó, Háromszék, Csikmegye főispánjaihoz, Szö­­rénymegye kir. biztosához, Török alezredes csendőrségi parancsnokhoz. Folyó évi január 27-án 370 evi. szám alatt kelt rendeletemmel a magyar kormány azon elhatározásáról értesítettem Méltóságo­dat, mely szerint az Oroszországból érkező utasok, legyenek azok akár orosz, akár más állam alattvalói, a keleti határon csakis a tömösi szoroson és Orsovánál bocsáttatnak be az ország területére, és hogy az ezen há­rom átkelő állomásra érkezők — ha Orosz­országból jönnek — csak akkor bocsáthatók át a határon, ha útleveleik hivatalosan bi­zonyítva van, hogy azok a bizonyítvány kel­tét megelőző 201 nap alatt a pestis által meglá­togatott területen nem tartózkodtak, és ha tekintettel a hatósági bizonyítás óta lefolyt időre, azon aggály nem forog fenn, hogy az utas e közben még­is a járvány lepte terüle­ten tartózkodhatott. Ezen intézkedés a közös külügyminisz­tériummal, valamint a cs. k. osztrák kor­mánynyal létrejött megállapodás alapján e következőképen egészíttetik ki: A fennidézett rendelettel az útlevél bir­tokosáétól legutóbbi 20 nap alatti tartózko­dásának aggálytalan voltára nézve követelt hatósági igazolásnak el kell látva lennie a szentpétervári magy. osztrák nagykövetség avagy az orosz­ birodalomban székelő ma­gyar-osztrák ügynökségi hatóságok egyikének láttamozásával. Az orosz birodalomban levő magy. osztr. képviselőségek szintén felhatalmaztattak ezen igazolásnak az útlevelekre való átvezetésére. Az igazolásnak vagy a láttartozásnak ezen képviselőségektől való elnyerhetésére szükséges, hogy az utasok az aggálytalan tar­tózkodásukra nézve tőlük követelt bizonyí­tást hitelt érdemlő módon eszközöljék. Jelen rendelet a magy. osztr. képvise­lőségeknek az igazolás rávezetését illetőleg kiadatott s azonal hatályba lép, az pedig, hogy ezen igazolás az útleveleken valósággal meglegyen, folyó hó 20-ától fogva követe­lendő; addig azonban a folyó évi 370. évi. számú rendeletben jelzett igazolvány lészen kívánandó. Minthogy pedig Románia fejedelmi kor­mánya az Oroszországban uralgó pestis tá­voltartása czéljából megkívántató óvintézke­déseket, a román küldöttekkel történt meg­állapodás szerint foganatosította, a folyó évi január 28-án 370. évi. szám alatt kelt ren­deletnek az Oroszországból érkező utasok­ra vonatkozó részét, a fennertetett megálla­podáshoz képest, ezennel a következőképen módosítani. Az Oroszországból Románián át érkező utasok Magyarország határait csakis az oj­­tozi s tömösi szoroson és Orsovánál léphet­vén át, ha a román fejek, határbeli hatóság részéről kiállított igazolványt mutatnak elő, mely szerint, az utasok, az orosz-román ha­tárnál igazolták, hogy legalább 20 nap óta pestismentes helyen tartózkodtak, hogy to­vábbá ők az orosz román határnál orvosren­dőri vizsgálatnak, podgyászaik pedig a meg­szabott fertőtlenítési eljárásnak alá­vetve vol­tak ; szóval, hogy megtörtént mind­az, minél a többször idézett rendeletem szerint meg­­történie kell, akkor rájuk nézve a fenntem­­lített magyar belépti állomásokon újabb el­járásnak helye nincsen , ellenkező esetben azonban a megszabott eljárás irányokban az átbocsátás előtt pontosan lesz foganatosí­tandó. Magából Romániából Magyarországba a közlekedés egyelőre sem a fenn érintett há­rom ponton, sem bárhol másutt nem akadá­­lyoztatik, azonban a közvetlenül Romániából érkező utasok tartoznak a magyar határnál az illetékes román fejed, hatóság igazolvá­nyát előmutatni, mely szerint azon hely, hon­nét az utas jön, pestismentes. Ezen intézkedés a rendelet vételével lep hatályba. Miről méltóságodat további szíves in­tézkedés és a vesztegintézeti igazgatónak ér­tesítése végett tudósítom. Fogadja méltósá­god tiszteletem nyilvánítását, harmadik év második felének elején te­szi le. A harmadik évet kizárólag az államtu­dományok veszik igénybe, a­melyek közt mint az államtudományi államvizsga tárgya a leg­többnél az egyházi jog is szerepel. A negye­dik évre maradnak az összes tételes tárgyak, melyekhez némelyeknél a korábban még meg nem hallgatott­­egyházjog, a magyar magán­jog vagy az osztrák jog, vagy mindkettő is járul. E visszás helyzetet még növel azon kö­rülmény, hogy a joghallgatók legnagyobb ré­sze az államtudományi államvizsgát a negye­dik év folyama alatt, tehát akkor teszi le, a­midőn a tételes tárgyakat hallgatnia kellene. A joghallgatók legnagyobb részére néz­ve, s ez bizonyos tekintetben természetes, a tanulmányok érintett berendezésénél a vizs­gák egymásutánja, s azon körülmény szolgál irányadóul, hogy kötelezőleg csakis az alap­­os államvizsgálat tárgyainak hallgatása van kimondva. Azok, a­kik jogi szigorlatokra készül­nek, tanulásuk egész tartalmát az alapvizs­gáknak és az államtudományi vizsgának, mint a szigorlatok előfeltételének szentelik, a­mi természetesen a tételes tárgyaknak teljes el­hanyagolásra vezet. De mint jeleztem, van még más körül­mény is, mely a jelenlegi visszás helyzet elő­idézéséhez járult. Míg ugyanis a jogi paral­­lel tantárgyak nemcsak ugyanazon félévekben hanem ugyanazon órákban is adatnak elő, az államtudományok igen nagy része nem­csak különböző félévekben is adatik elő , a­minek az az eredménye, hogy míg a jogi tárgyaknál a parallel szakok a tanulási sza­badságot a szabad választás által csak lehetővé teszik, az államtudományi paral­lel szakok jelzett előadási modora mint­egy inviatiót foglal magában azok kétszeres sőt háromszoros hallgatására, a­mi is­mét csak a tételes disciplinák hátrányára történik. Azt nem is említve hogy ekkér a speczial kollégiumok tartása lehetetlenné válik. A szónok beszéde végén a következő javaslatot terjeszti elő: 1. A két alapvizsga egy által helyette­sítendő, mely a második év végével letehető, de legkésőbb a harmadik év elején leteendő. 2. Azon intézkedés, melynél fogva az államvizsgák az ellentétes szakbeli szigorla­tok feltételét képezik, megszüntetendő. Az államvizsgák korábbi szervezete visszaállí­tandó. 3. A vizsgálati szabályzatban kimon­dandó, hogy az alap, illetőleg­ az államvizs­gálatokra és a szigorlatokra csak az bocsát­ható a ki a leteendő vizsga illetőleg szi­gorlat tárgyait teljes főcollegiumokban hall­gatta. Az általam előterjesztett javaslat elfo­gadásával, úgymond, a jelenlegi visszás hely­zet sikeresen orvosolható a­nélkül, hogy a tanulmányi és vizsgálati rendszert lényegében módosítani kellene. Attól nem tartok, hogy javaslatom elfogadása az államtudományok teljes elhanyagolására vezethetne; mert a kö­telezett óraszám mellett a joghallgatóknak marad annyi idejük, hogy az államtudományo­kat egy egy fő kollégiumban hallgathassák; mert továbbá azok, a­kik közigazgatási pá­lyára készülnek, javaslatom elfogadása ese­tében is a fősúlyt az államtudományokra fek­­tetendik. És ha ez mind nem történnék is, az távol sem volna oly anomália, mint az, hogy a jogszigorlók túlnyomó része a jogtu­dományokat az államtudományok árán kény­telen elhanyagolni. R­i­b­á­r­y József miniszteri tanácsos : Mint a közigazgatás embere, ezen szempont­ból kívánok a tárgyhoz szólni s a kérdésnek ezen szempontból való megvilágításával a he­lyes megoldást előmozdítani. Tény, hogy az egyetemi és jogakadémiai oktatásnak eredményei — az államtudomá­­nyokat tekintve — a gyakorlati élet és kü­lönösen az államszolgálat érdekéből tekintve, nem kielégítők. Kérdem magamtól, mi lehet ennek oka, maidén kétségtelen, hogy a magyar felsőbb oktatás oly sok és oly jeles tanári erővel még nem rendelkezett, mint jelenleg mi külö­nösen egyetemünkről áll. Ezen sajnos jelenség magyarázatára sok lett felhozva, s meg lehet, hogy mindegyikben van valami igaz;szerintem azonban a baj kutforrása abban keresendő, hogy az, a­mit az elmélet elválasztott, a­mit a gyakorlat, sőt törvényeink is elkülönítettek, az az iskola falai közt még egyesítve van. A jogi és államtudományi disciplinák több te­kintetben rokontermészetűek ugyan, azon­ban lényegre, alapra, rendeltetésre s tanítási methodusra egészen különböző disciplina cso­portok. Mennél többet gondolkozom a hallot­takról, annál inkább megerősödöm eredeti meggyőződésemben, hogy az orvoslás a két szakmának elválasztásában, elkülönítésében,­­ mindkettőre nézve egy belső természetükre alapított önálló tanrendszernek megállapítá­sában rejlik. Midőn azonban ily élesen állítom oda a tételt, egyátalában félre nem ismerem, hogy egyik szakma a másikat sok tekintetben nem nélkülözheti, hogy vannak jogi disciplinák, melyeket a közigazgatásnak alaposan kell is­mernie, s viszont államtudományaink, melyek nélkül a bíró, az ügyvéd el nem lehet. A­mit állítok, az, hogy ezen elkülönített szak­máknak úgy kell berendeztetniök, hogy míg az, a­mi lényegüket teszi, alaposan és kime­­rítőleg taníttatik, egyszersmind a másik szak­mának mind azon disciplináit is felölelje, me­lyek nélkül feladatának, rendeltetésének meg nem felelhetne. Haszna ezen elválasztásnak: a túlter­­heltetés mellőzése, bet­erjes, tudományos szellemű, módszeres előadás lehetővé tétele, valamint oly berendezése, hogy míg a köz­­igazgatás magasabb orgánumai és tényezői magas rendű kiképzést nyernek, addig az ál­lamszolgálat alsóbb rendű ágazatai is ki­elégítést találnak, pl. speciel­ collegiumok­k­al Hogy a szónok nézeteivel nem áll el­szigetelten, erre nézve hivatkozik a németek­re és arra, hogy Francziaországban e kö­rül egész irodalom támadt, melynek főbb kép­viselőit, valamint nyilatkozataikat idézi e­l. Nem mondja, hogy egy egészen külön ilyen szakiskolát állítsunk fel. A­mire ez irányban szükségünk van, azt az egyetemtő és jogakadémiáktól várja. Ha azonban ezek a kívánságot visszautasítanák, azt mondván, hogy a szakiskolák színvonalára le nem szál­­hatnak - mintha az, ha valamely tudomány szakszerűen adatik elő, ezt jelentene - ak­­kor természetesen máshová kellene for­­dulni.Áttérve a specziális kérdésekre, a tan­tárgyakat, a főbbeket, melyek a szakma lé­nyegét teszik s azok egymásutánját a dolog természete és logikai rendje szerint megál­­lapittatni óhajtja, mert erre az ifjút az első években képesnek nem tartja. Szintúgy a vizs­gálatok mellett nyilatkozik, valamint a mel­lett, hogy a vizsgálatok módszere iránt tü­zetes utasítás adassák ki, s erre, valamint a vizsgálati bizottságok összealakítására nézve tökéletesen egyetért Csengeryvel. Hegedűs C. Lajos miniszteri taná­csos: Az utolsó évtizedben a jog- és állam­­tudományi tanfolyamokat végzettek ismeret­köre tágult és külterjedelemben növekedett, de aligha állítható, hogy a képzettség alapo­sabb. Az 1848. előtti korszakban a gyakor­lati pályára készülők a jogakadémiákon nyer­ték kiképeztetésüket; az egyetemre legin­kább azok mentek, a kik a tanári vagy irói pályát tartották szem előtt. Míg a jogakadé­miákon 1840-ben 1200 hallgató volt, a pesti jogi facultáson csak 204. A 48 ki törvény­­hozás férfiai az 1848. 19. t. cz.-be az egye­temen megvetették alapját a tudományos fej­lődésnek ; a jogakadémiákon érintetlenül hagy­ták a vizsgáló rendszert. Újabban a pesti egyetem látogatottsága folyton nőtt, különö­sen annak folytán, hogy az ötvenes években az ügyvédség elnyerésére nézve kötelezővé tétetett a doctoratus, s az 1874. 34. t. cz.­­ben ezen kötelezőség ismételve behozatott, így az egyetem m­indinkább elveszti előbbi jellegét. Minthogy e szerint egyetemeink a szakiskola feladatát is tartoznak teljesíteni, elégtelenek az egyszerű felolvasások, melyek most a jogi oktatás egyedüli módját képezik. A gyakorlati jogász a rendszeres vitatkozások és az írásbeli feladatok által nyeri meg isko­lázottságát Ezután igy folytatja: Az egyetemről szóló 1848. 19. t. sz. álláspontján helyezkedve, de egyaránt figye­lemben tartva a tudomány és az élet ezer­nyi exigenitáit, az egyetemeken jelenleg divó tan- és vizsgálati rendszert, a­mely a való­di tudományos működést tanárnál, tanulónál egyaránt m­egzsibbasztja, s a gyakorlati élet­re készülő jogászoknak kellő előképeztetést nem biztosít, annál is inkább elejtendőnek vélném, mert 14 éven át szerzett tapaszta­lataim alapján a vizsgálatok eredménye, — ezen rendszer ellett szól s a közvélemény is jóformán elítélte. (Folyt. köv.) Napnyugta felé, nyirkos helyeken,a szú­nyogok rajai tartanak tánczmulatságot, saját énekükkel kísérvén könnyű lejtésüket. A hangyák az állatvilág tornászai. Barátsági viszonyok is fejlődnek közöt­tük. Előadó említ egy esetet, a­hol egy bi­ka s szelídített daru között fejlődött ki ily benső barátság. A daru folytonosan a bika mellett volt s hizelgett barátjának, sőt a le­gelőre is rendesen kikisérte. De vannak az állatoknak szegényei, nyomorultjai is, melyek mások segélyezésére szorulnak. Néha ezek úgy befészkelik magu­kat a lakás és kosztadóhoz, hogy ezek nem menekedhetnek meg tőlük. Ezek a külső és belső élősdiek, s őket mutualistáknak, más esetben commensáknak nevezik. Vannak végre társulati mozzanatok, me­lyeket megmagyarázni nem vagyunk képesek. Ilyen eset a rovarok életéből az olaj­bogár (Melaé variegatus) azon szokása, miszerint petéit egy oly növény tövéhez rakja, melyre főként a méhek szeretnek járni. A kikelt fé­reg azután felmászik a növényre s itten ked­vező alkalommal a méh vagy más rovar sző­rébe csimpészkedik. Ha azután a méhhel bejön a kasba, tovább fejlődése biztosítva van, különben tönkre megy. — A remete rákok (Pagurina) s hozzá szegődött társaik élete valóban cso­dálatos. Nehány szót szólva még az állatok kész­­letgyűjtési vágyáról, érdekesen s eleven szí­nezetben tartott előadását éljenek és tappok között zárta be. (Eh­.) Romániából. A belpolitikai viszonyok Romániában — mint Bukarestből a „Pol. Corr.“-nek ír­ják — mind aggasztóbb szint öltenek. Főleg a képviselőházban a kedélyeknek úgy­szólván megmagyarázhatlan megzavarodása nyilvánul. A­helyett, hogy az annyira szükséges do­hányegyedárusági, költségvetési és egyéb sürgős törvényjavaslatokat tárgyalnák, me­lyek elintézésére úgy is már csak nagyon rövid idő áll rendelkezésre, minthogy az ülés­szak és ezzel a jelenlegi képviselők megbí­zása is február 15—27-én véget ér, d­e jó urak valódi semmiségekkel vesztegetik a drága időt és e mellett eddigi politikai né­zetüktől annyira eltértek, hogy Bratianu mi­niszterelnök kész megragadni a legelső al­kalmat a bizalmi kérdés felvetésére, hogy tudja, kire számíthat a bekövetkezendő vá­lasztási harczban, kire nem. Egyúttal a kép­viselőházon kívül működő elemek is súlyos gondokat okoznak a miniszterelnöknek. Első sorban áll ezek közt a Moldvában már hetek óta észlelt agitáczió. — E moz­galom jelentőségét a hivatalos körök eleinte tagadták és egy, a kabinettől nem régen meg­vált miniszter személyes izgatásakép akarták feltüntetni. — Ez ellen az összes moldvai, és az itteni független sajtó egy része is síkra szállt, megértetvén a kabinettel, hogy itt nem egyes személyekről és személyes érdekekről, hanem a jelen kormány által igen mostoha bánásmódban részesített, sőt egészen elha­­nyagolt Moldváról van szó. A „Vernescu cso­port“, mely nemrégiben a nagy „nemzeti sza­badelvű“ párttól különvált, szintén erélyes ellenzéket képez a kormánynyal szemben, úgy hogy az alkotmányozó gyűlésre való válasz­tások elé mind nagyobb feszültséggel tekint­hetünk. A jog- és államtudományi, tanulmányi és vizsgálati rendszer tárgyában ösz­­szehívott enquete. (Folytatás.) Azt mondom, hogy a kifurcatió jelen­legi szerkezetében természetszerűen vezetett a jelzett eredményre. Egy futó pillantás a joghallgatók tanulmányának berendezésére ezt minden kétségen felül helyezi. Az első évet teljesen igénybe veszik az első alapvizsga tárgyai, melyekből a vizsgát a tanulók na­­gyobb része csak a második iskolai év máso­dik felének elején teszi le. A második tan­év tárgyait általában a második alapvizsga tárgyai képezik, csak kivételesen történik az, hogy a tanulók már a második év folyama alatt az egyházi jogot, a magyar, vagy oszt­rák jogot hallgatják. Magát a második alap­vizsgát a hallgatók legnagyobb része csak a Az orosz pestis. A pestisről 1837-ik évben egy nagy ter­jedelmű munka jelent meg nyomtatásban, mely­nek függeléke a „Kelevényes dögmirigy le­írását“ e képen adja elő: 1. §. A keleti, vagy kelevényes dögm­i­rigy, ha mindjárt keletkezésekor el nem nyo­matik, nemcsak egyes háznépekre s közsé­­gek, hanem egész vidékekre és országokra nézve legrémitőbb következéseket von maga után Ennélfogva kinek kinek ösztönöztetnie kell, hogy e gonosznak elnyomásában meny­nyire erejétől csak telik, munkás legyen s e czélból lelkiismeret és világos törvény által parancsolt lisztéhez képest legelőször is, mi­helyt a nyavalyának valamely nyomát észre­veszi, azt a helybeli hatóságnak további ren­delések végett haladék nélkül jelentse be. 2. § A nyavalya ragályos természete, sebes és rövid s különféle és terhes körül­ményekkel párosult lefolyása az általa meg­lepettek közt szertelen pusztítása s a bete­gek testének felületén látszó különös jelek által ismerteti meg magát. Valóságos kitöré­sét a betegek, holtak és felgyógyultak tanú­sítják. 4. §. Sok betegnél erőinek hanyatlása miatt, a nyavalyának kezdete, növekedése és vége egymást oly hirtelenséggel követik, hogy egyiknek a másiktól elválasztó határát kü­lönböztetni alig lehet. Akármennyi számú be­teg közül több hal meg, mint felgyógyul és csaknem mindnyája a betegség, 7, legtöbb pedig 2, 3, vagy 4-ik napján. Ha az egész testen, vagy egyes részein lencse nagyságú vagy még kisebb barna ólomszínű, vagy fe­kete foltok (pecsétek) keletkeznek, néha ugyan marad a betegeknek erejük, szobában vagy utczán, ámbár térdeik reszketése és össze­rogyása miatt nagyon ittasokként dülöngetve és tántorogva járhatni; mindaz által 8—10 -20 és ha a foltok a háton e rombokon vagy másutt tenyérnyi szélességben a megvessző­zöttek sujtásihoz hasonlók lesznek, 40—60 —80 óra alatt még is meghalnak. 5. §. Közönségesen a betegeket legel­sőben némi borzongás és fagyos hideg futja el, mely majd hűvösen lengedező szél, majd ha tovább tart, testre öntött hideg viz érzé­séhez hasonlít, néha csontot velőt átjárja s tartós erőszakos reszketéssel párosult, mire nevmelyek nagy lankadtsággal, hőség nélkül kimúlnak, másoknál mérsékelt hideg után szertelen hőség, másoknál ismét csendesebb és mérsékelt hőség következik, mely több­nyire a végtagokon gyenge és nedves, a tes­­te"Pedig érezhető és száraz s ha a kéz to­vább rajta tartatik, maró.­­­ §• A betegség főbb jelei: főfájás, ká­bulás, szédelgés, nehéz fő, mint méhsz, más erős ser által okozott részen,?'THy lenni szokott, felfújódott, eltorzított­ak a­' sáppadt, sárgás, vagy feketeveres , bágyadt, szomorú, zavaros, vagy moredig'0 fő s belső szegleteik felé vérsujtásokk­­­ú kott szemek; száraz, kiaszott száj némi r* nél eloltott, másoknál pedig telhetetlen­ek­ eleinte forró, lágy, később fehér u,120*11!; bemeszelt, reszkető, nehéz és érthető j­ üte*y dásra ügyetlen nyelv; égető hőség a Kit hOn­­lap alatt, szívdobogás, nehéz lélekzés T1*' kellemetlen szagu lehellett; gyomorébnél • erőszakos hányás, szorongás, csüggedlén /l®8,­ségbeesés. 7. §. Az orrból, szájból, vizelettel kerüléssel s nőnemnél tulajdon után fo­­­lyások, vagy ha előbb a has feszet puffadt volt, el nem állítható hasfolyások kö­vetkeznek, melyeknél a szakürülés majd f hór, zöld, sárga, s­zarka, folyó és bűzös 8. §. Ha a G-ik §-ban említett fele­ségeken kívül változó forróság áll be akk a főfájás szaggató, nyilaié, néha furdaló­­,az a betegek magukról mindent letépnek, tót ra­bolnak, dühösködnek, elszaladnak s ablakai le, vagy vízbe ugranak. Egyszersmind a kö és hús közt heves fájdalmak nyílként czolj bök, vállak, fülek felé lövellenek, melyeknek következményei a borsó nagyságú dobok vaiy dögkelevények s a valamivel később feltűnő pokolvarok, melyek úgy tekintetnek, mint a természeti erőknek a nyavalya legyőzésére tett iparkodásai s a pettisnek leg­bizonyosabb jelenségei! IRODALOM és MŰVÉSZET. Mint Debreczenből írják, Patti Char­­lotta márczius hó második felében három el­­ső rangú művészszel együtt hangversenyt ren­dezend. Daudet Alfonz az „Athenaeum” híre szerint, uj regényen dolgozik, czime „Les ron en sxil.“ A hannoveri király s más trónvesz­tett monarchák fognak benne szerepelni. Camille Saint-Saensnek, ki már­czius első felében Budapestre fog jönni „Étienne Marcel“ nagy operáját február 8-án adták először Lyonban. Tárgya Etienne Mar­cel, egy tizennegyedik századbeli forradal­már. Saint-Saens, ki mindenekelőtt sympho­­nista, ez operájában is hű maradt önma­gához. ♦ ♦ * Liszt Ferencz vagyona. A „zongori királynak“­­nemrég egy unokaöcsém halt meg Bécsben, Liszt Ede osztrák főállam­­ügyész, ki Liszt Ferencz tőkepénzének keze­lője volt. Ez a tőke, a­mint a „Fővárosi la­pokéban olvassuk, kerek 100,000 frt. Még fiatal korában, egy ebéd fölött Rothschild h­­inte a bőkezű s jótékonyságokra nagyon so­kat áldozó művészt, hogy jó lenne valamit félre tenni most, mikor könnyű. A művés mosolyogva egyezett belé s odaadott százezer frtot, melyet, biztos helyre tettek be, sm­ely­­nek kezelője dr. Liszt Ede volt. Egyebe nincs is a nagy művésznek, ki milliókat ke­resett játékával. ♦ * * A román fejedelemné, mint ope­ra szöveg írója. Említettük, hogy a román fejedelemné, ki elismert írónő, „Verful cu dor“ (a vágy hegycsúcsa) czim alatt opera szöveget irt, melyhez a zenét a fejedelemné udvari művésze Linbicz (Sibursky) szerezte. Az opera e hó 6-án került Bzinre zsúfolt ház előtt Bukarestben A románoknak ez az eleji nemzeti operájuk, melynek a szövege sike­rültnek is mondható, de annál kevésbbé a zenéje. Az előadók olasz művészek, igen jól működtek, más részről azonban a kiállítás fölötte gyarló. Az előadáson jelen volt az ud­var, valamint ennek vendége György val­­decki fejedelem Paula leányával. A fejede­­lemné „F. de Larre“ álnevet vett föl. • ♦ * Paál László jeles tehetségű fiatal festő, ki egy ideig Düsseldorfban, majd Pá­riában lakott, mint a „Gy­őr“ egy párisi ma­gánlevélből értesül, megtébolyodott; e napok­ban szállították a charentoni tébolydába. Paál László körülbelől 30—31 éves fiatal férfi, ki­­nek egy két képe már a „Salon“-ban is ki volt állítva. Nagy buzgósággal képezte ma­­gát, fejlesztette tehetségeit. Jobb sorsra lett volna érdemes. Barátai már darab idő óta féltették, hanem mégis remélték, hogy a 1*8­ nagyobb bajt kikerülheti. * * * Hírlap Marokkóban. Néhány nap előtt az a hír járta be a lapokat, hogy Ma­rokkóban most alapítják az első hírlapot Egy bécsi lapban azonban valaki azzal a felvilá­­gosítással szolgál, hogy a most alapítandó 1®P már a második, mert az elsőt spanyol nyel­­ven és „El Mauritano“ czím alatt 1870-ben egy osztrák adta ki Tangerben. E lap az°B ban a hiányos nyomdakészünk folytán nem­sokára megszűnt. * * * Két lengyel festő, Matejkó, ki hos­szabb ideig Rómában tartózkodott, navit n* tűk, új történelmi képet fejezett be, m0*? 9 várnai csatát ábrázolja. A kisebb méretű ké­pét Krakkóból, hol kiállítva van, legköze­lebb Varsóba szállítják. — Siemiradzki a má­sik híres lengyel festő legújabb képét,a „tánczosnőt“ Orloffski Sándor grófnak adt« el 20,000 frankon. A kép jelenleg Páriában van, de több nagyobb városban is ki leszál­­lítva.

Next