Magyar Polgár, 1879. január-június (13. évfolyam, 2-147. szám)
1879-02-14 / 37. szám
vetkeztében elítéltek mindnyájan kegyelmet kapjanak, még az incontumatiam elítéltek is. Csak azok vétetnek ki, kik 1871-ben közönséges bűntény miatt egy évnél hoszszab időre ítéltettek el Ausztriából. Az osztrák kabinetalakító mint távirataink jelentették, nem sikerült, ez Bécsben nagy izgatottságot idézett elő. kabinetalakítás, mint a „P. Ll.”-nak Bécsbi jelentik, két okból hiúsult meg. Először bizonyos feltételek miatt, melyeket a minisztériumba meghívottak, a hadibudget és szolgálati idő leszállítását illetőleg kötöttek tárcza elvállalásához és melyek most nehezen teljesíthetők. A második ok az volt, hogy Taaffe észrevette, miszerint kabinetje a parllamentben különböző okokból nagy nehézségekre akadna, melyek teljesen megbénítanál erejét, még mielőtt a választások bekövetkeznének. Taaffe egy pillanatig sem gondol arra, hogy pusztán hivatalnok-minisztériumo alakítson és az sem jutott eszébe, hogy az uralkodónak tanácsolja, hogy a szorosan vett alkotmányos párton kívüli politikusokra bízza a kormányt. Taaffe mindig a legjobb egyetértésben volt Andrássyval. Ama férfiak, akikkel alkudozott, kizárólag olyanok voltak, kik tartózkodás nélkül ajánlották a berlini szerződés elfogadását Senki sem tudja hogy mi fog most történni. Sokan azt hiszik hogy ismét az Auersperg-kabinet fog újja szerveztetek Az alkotmányos párt most anynyival inkább hajlandó lesz kísérletet tenni a különböző pártfrakciók egyesítésével, mert e párt soraiban többször nyilvánult ama nézet, hogy most elérkezett az idő, midőn Preuis újból megkísérthetné a kabinetalakítást és azt sikerrel meg is kezdhetné. Az alkotmányos párt tegnap értekezletet tartott Dumbánál, melyen megállapították a programmot, melylyel az új kabinetnek bírnia kell, ha biztos akar lenni az alkotmányos párt támogatása felöl. A programm lényegesebb pontjai a következők: A hadsereg költségvetésének leszállítása tízmillióval; e legnagyobb takarékosság az államháztartás egyéb részeiben a legcsekélyebb összegre; Bosznia közigazgatási kérdésének megoldása a monarchia mai államjogi alakjának megfelelőleg. Más képviselők is tartottak tegnap értekezletet. Kimondták, hogy a berlini szerződés elfogadása által új helyzet teremtetett; az alkotmányos párt tehát a remélhető előterjesztésekkel szemben álljon a szerződés alapjára. Az értekezlet eredménytelenül folyt le. Taaffe missiójának meghiúsulása a képviselői körökben nagy feltűnést okozott. A képviselők egy része azt hiszi, hogy a mostani kabinet Auersperg és Unger nélkül, Stremayrrel élén tovább viszi az ügyeket a választásokig, mások egy Latour-kabinetet említenek. A vesztegzár. A belügyminiszter a következő rendeletet intézte Hunyad, Szeben, Fogaras, Brassó, Háromszék, Csikmegye főispánjaihoz, Szörénymegye kir. biztosához, Török alezredes csendőrségi parancsnokhoz. Folyó évi január 27-án 370 evi. szám alatt kelt rendeletemmel a magyar kormány azon elhatározásáról értesítettem Méltóságodat, mely szerint az Oroszországból érkező utasok, legyenek azok akár orosz, akár más állam alattvalói, a keleti határon csakis a tömösi szoroson és Orsovánál bocsáttatnak be az ország területére, és hogy az ezen három átkelő állomásra érkezők — ha Oroszországból jönnek — csak akkor bocsáthatók át a határon, ha útleveleik hivatalosan bizonyítva van, hogy azok a bizonyítvány keltét megelőző 201 nap alatt a pestis által meglátogatott területen nem tartózkodtak, és ha tekintettel a hatósági bizonyítás óta lefolyt időre, azon aggály nem forog fenn, hogy az utas e közben mégis a járvány lepte területen tartózkodhatott. Ezen intézkedés a közös külügyminisztériummal, valamint a cs. k. osztrák kormánynyal létrejött megállapodás alapján e következőképen egészíttetik ki: A fennidézett rendelettel az útlevél birtokosáétól legutóbbi 20 nap alatti tartózkodásának aggálytalan voltára nézve követelt hatósági igazolásnak el kell látva lennie a szentpétervári magy. osztrák nagykövetség avagy az orosz birodalomban székelő magyar-osztrák ügynökségi hatóságok egyikének láttamozásával. Az orosz birodalomban levő magy. osztr. képviselőségek szintén felhatalmaztattak ezen igazolásnak az útlevelekre való átvezetésére. Az igazolásnak vagy a láttartozásnak ezen képviselőségektől való elnyerhetésére szükséges, hogy az utasok az aggálytalan tartózkodásukra nézve tőlük követelt bizonyítást hitelt érdemlő módon eszközöljék. Jelen rendelet a magy. osztr. képviselőségeknek az igazolás rávezetését illetőleg kiadatott s azonal hatályba lép, az pedig, hogy ezen igazolás az útleveleken valósággal meglegyen, folyó hó 20-ától fogva követelendő; addig azonban a folyó évi 370. évi. számú rendeletben jelzett igazolvány lészen kívánandó. Minthogy pedig Románia fejedelmi kormánya az Oroszországban uralgó pestis távoltartása czéljából megkívántató óvintézkedéseket, a román küldöttekkel történt megállapodás szerint foganatosította, a folyó évi január 28-án 370. évi. szám alatt kelt rendeletnek az Oroszországból érkező utasokra vonatkozó részét, a fennertetett megállapodáshoz képest, ezennel a következőképen módosítani. Az Oroszországból Románián át érkező utasok Magyarország határait csakis az ojtozi s tömösi szoroson és Orsovánál léphetvén át, ha a román fejek, határbeli hatóság részéről kiállított igazolványt mutatnak elő, mely szerint, az utasok, az orosz-román határnál igazolták, hogy legalább 20 nap óta pestismentes helyen tartózkodtak, hogy továbbá ők az orosz román határnál orvosrendőri vizsgálatnak, podgyászaik pedig a megszabott fertőtlenítési eljárásnak alávetve voltak ; szóval, hogy megtörtént mindaz, minél a többször idézett rendeletem szerint megtörténie kell, akkor rájuk nézve a fenntemlített magyar belépti állomásokon újabb eljárásnak helye nincsen , ellenkező esetben azonban a megszabott eljárás irányokban az átbocsátás előtt pontosan lesz foganatosítandó. Magából Romániából Magyarországba a közlekedés egyelőre sem a fenn érintett három ponton, sem bárhol másutt nem akadályoztatik, azonban a közvetlenül Romániából érkező utasok tartoznak a magyar határnál az illetékes román fejed, hatóság igazolványát előmutatni, mely szerint azon hely, honnét az utas jön, pestismentes. Ezen intézkedés a rendelet vételével lep hatályba. Miről méltóságodat további szíves intézkedés és a vesztegintézeti igazgatónak értesítése végett tudósítom. Fogadja méltóságod tiszteletem nyilvánítását, harmadik év második felének elején teszi le. A harmadik évet kizárólag az államtudományok veszik igénybe, amelyek közt mint az államtudományi államvizsga tárgya a legtöbbnél az egyházi jog is szerepel. A negyedik évre maradnak az összes tételes tárgyak, melyekhez némelyeknél a korábban még meg nem hallgatottegyházjog, a magyar magánjog vagy az osztrák jog, vagy mindkettő is járul. E visszás helyzetet még növel azon körülmény, hogy a joghallgatók legnagyobb része az államtudományi államvizsgát a negyedik év folyama alatt, tehát akkor teszi le, amidőn a tételes tárgyakat hallgatnia kellene. A joghallgatók legnagyobb részére nézve, s ez bizonyos tekintetben természetes, a tanulmányok érintett berendezésénél a vizsgák egymásutánja, s azon körülmény szolgál irányadóul, hogy kötelezőleg csakis az alapos államvizsgálat tárgyainak hallgatása van kimondva. Azok, akik jogi szigorlatokra készülnek, tanulásuk egész tartalmát az alapvizsgáknak és az államtudományi vizsgának, mint a szigorlatok előfeltételének szentelik, ami természetesen a tételes tárgyaknak teljes elhanyagolásra vezet. De mint jeleztem, van még más körülmény is, mely a jelenlegi visszás helyzet előidézéséhez járult. Míg ugyanis a jogi parallel tantárgyak nemcsak ugyanazon félévekben hanem ugyanazon órákban is adatnak elő, az államtudományok igen nagy része nemcsak különböző félévekben is adatik elő , aminek az az eredménye, hogy míg a jogi tárgyaknál a parallel szakok a tanulási szabadságot a szabad választás által csak lehetővé teszik, az államtudományi parallel szakok jelzett előadási modora mintegy inviatiót foglal magában azok kétszeres sőt háromszoros hallgatására, ami ismét csak a tételes disciplinák hátrányára történik. Azt nem is említve hogy ekkér a speczial kollégiumok tartása lehetetlenné válik. A szónok beszéde végén a következő javaslatot terjeszti elő: 1. A két alapvizsga egy által helyettesítendő, mely a második év végével letehető, de legkésőbb a harmadik év elején leteendő. 2. Azon intézkedés, melynél fogva az államvizsgák az ellentétes szakbeli szigorlatok feltételét képezik, megszüntetendő. Az államvizsgák korábbi szervezete visszaállítandó. 3. A vizsgálati szabályzatban kimondandó, hogy az alap, illetőleg az államvizsgálatokra és a szigorlatokra csak az bocsátható a ki a leteendő vizsga illetőleg szigorlat tárgyait teljes főcollegiumokban hallgatta. Az általam előterjesztett javaslat elfogadásával, úgymond, a jelenlegi visszás helyzet sikeresen orvosolható anélkül, hogy a tanulmányi és vizsgálati rendszert lényegében módosítani kellene. Attól nem tartok, hogy javaslatom elfogadása az államtudományok teljes elhanyagolására vezethetne; mert a kötelezett óraszám mellett a joghallgatóknak marad annyi idejük, hogy az államtudományokat egy egy fő kollégiumban hallgathassák; mert továbbá azok, akik közigazgatási pályára készülnek, javaslatom elfogadása esetében is a fősúlyt az államtudományokra fektetendik. És ha ez mind nem történnék is, az távol sem volna oly anomália, mint az, hogy a jogszigorlók túlnyomó része a jogtudományokat az államtudományok árán kénytelen elhanyagolni. Ribáry József miniszteri tanácsos : Mint a közigazgatás embere, ezen szempontból kívánok a tárgyhoz szólni s a kérdésnek ezen szempontból való megvilágításával a helyes megoldást előmozdítani. Tény, hogy az egyetemi és jogakadémiai oktatásnak eredményei — az államtudományokat tekintve — a gyakorlati élet és különösen az államszolgálat érdekéből tekintve, nem kielégítők. Kérdem magamtól, mi lehet ennek oka, maidén kétségtelen, hogy a magyar felsőbb oktatás oly sok és oly jeles tanári erővel még nem rendelkezett, mint jelenleg mi különösen egyetemünkről áll. Ezen sajnos jelenség magyarázatára sok lett felhozva, s meg lehet, hogy mindegyikben van valami igaz;szerintem azonban a baj kutforrása abban keresendő, hogy az, amit az elmélet elválasztott, amit a gyakorlat, sőt törvényeink is elkülönítettek, az az iskola falai közt még egyesítve van. A jogi és államtudományi disciplinák több tekintetben rokontermészetűek ugyan, azonban lényegre, alapra, rendeltetésre s tanítási methodusra egészen különböző disciplina csoportok. Mennél többet gondolkozom a hallottakról, annál inkább megerősödöm eredeti meggyőződésemben, hogy az orvoslás a két szakmának elválasztásában, elkülönítésében, mindkettőre nézve egy belső természetükre alapított önálló tanrendszernek megállapításában rejlik. Midőn azonban ily élesen állítom oda a tételt, egyátalában félre nem ismerem, hogy egyik szakma a másikat sok tekintetben nem nélkülözheti, hogy vannak jogi disciplinák, melyeket a közigazgatásnak alaposan kell ismernie, s viszont államtudományaink, melyek nélkül a bíró, az ügyvéd el nem lehet. Amit állítok, az, hogy ezen elkülönített szakmáknak úgy kell berendeztetniök, hogy míg az, ami lényegüket teszi, alaposan és kimerítőleg taníttatik, egyszersmind a másik szakmának mind azon disciplináit is felölelje, melyek nélkül feladatának, rendeltetésének meg nem felelhetne. Haszna ezen elválasztásnak: a túlterheltetés mellőzése, beterjes, tudományos szellemű, módszeres előadás lehetővé tétele, valamint oly berendezése, hogy míg a közigazgatás magasabb orgánumai és tényezői magas rendű kiképzést nyernek, addig az államszolgálat alsóbb rendű ágazatai is kielégítést találnak, pl. speciel collegiumokkal Hogy a szónok nézeteivel nem áll elszigetelten, erre nézve hivatkozik a németekre és arra, hogy Francziaországban e körül egész irodalom támadt, melynek főbb képviselőit, valamint nyilatkozataikat idézi el. Nem mondja, hogy egy egészen külön ilyen szakiskolát állítsunk fel. Amire ez irányban szükségünk van, azt az egyetemtő és jogakadémiáktól várja. Ha azonban ezek a kívánságot visszautasítanák, azt mondván, hogy a szakiskolák színvonalára le nem szálhatnak - mintha az, ha valamely tudomány szakszerűen adatik elő, ezt jelentene - akkor természetesen máshová kellene fordulni.Áttérve a specziális kérdésekre, a tantárgyakat, a főbbeket, melyek a szakma lényegét teszik s azok egymásutánját a dolog természete és logikai rendje szerint megállapittatni óhajtja, mert erre az ifjút az első években képesnek nem tartja. Szintúgy a vizsgálatok mellett nyilatkozik, valamint a mellett, hogy a vizsgálatok módszere iránt tüzetes utasítás adassák ki, s erre, valamint a vizsgálati bizottságok összealakítására nézve tökéletesen egyetért Csengeryvel. Hegedűs C. Lajos miniszteri tanácsos: Az utolsó évtizedben a jog- és államtudományi tanfolyamokat végzettek ismeretköre tágult és külterjedelemben növekedett, de aligha állítható, hogy a képzettség alaposabb. Az 1848. előtti korszakban a gyakorlati pályára készülők a jogakadémiákon nyerték kiképeztetésüket; az egyetemre leginkább azok mentek, a kik a tanári vagy irói pályát tartották szem előtt. Míg a jogakadémiákon 1840-ben 1200 hallgató volt, a pesti jogi facultáson csak 204. A 48 ki törvényhozás férfiai az 1848. 19. t. cz.-be az egyetemen megvetették alapját a tudományos fejlődésnek ; a jogakadémiákon érintetlenül hagyták a vizsgáló rendszert. Újabban a pesti egyetem látogatottsága folyton nőtt, különösen annak folytán, hogy az ötvenes években az ügyvédség elnyerésére nézve kötelezővé tétetett a doctoratus, s az 1874. 34. t. cz.ben ezen kötelezőség ismételve behozatott, így az egyetem mindinkább elveszti előbbi jellegét. Minthogy e szerint egyetemeink a szakiskola feladatát is tartoznak teljesíteni, elégtelenek az egyszerű felolvasások, melyek most a jogi oktatás egyedüli módját képezik. A gyakorlati jogász a rendszeres vitatkozások és az írásbeli feladatok által nyeri meg iskolázottságát Ezután igy folytatja: Az egyetemről szóló 1848. 19. t. sz. álláspontján helyezkedve, de egyaránt figyelemben tartva a tudomány és az élet ezernyi exigenitáit, az egyetemeken jelenleg divó tan- és vizsgálati rendszert, amely a valódi tudományos működést tanárnál, tanulónál egyaránt megzsibbasztja, s a gyakorlati életre készülő jogászoknak kellő előképeztetést nem biztosít, annál is inkább elejtendőnek vélném, mert 14 éven át szerzett tapasztalataim alapján a vizsgálatok eredménye, — ezen rendszer ellett szól s a közvélemény is jóformán elítélte. (Folyt. köv.) Napnyugta felé, nyirkos helyeken,a szúnyogok rajai tartanak tánczmulatságot, saját énekükkel kísérvén könnyű lejtésüket. A hangyák az állatvilág tornászai. Barátsági viszonyok is fejlődnek közöttük. Előadó említ egy esetet, ahol egy bika s szelídített daru között fejlődött ki ily benső barátság. A daru folytonosan a bika mellett volt s hizelgett barátjának, sőt a legelőre is rendesen kikisérte. De vannak az állatoknak szegényei, nyomorultjai is, melyek mások segélyezésére szorulnak. Néha ezek úgy befészkelik magukat a lakás és kosztadóhoz, hogy ezek nem menekedhetnek meg tőlük. Ezek a külső és belső élősdiek, s őket mutualistáknak, más esetben commensáknak nevezik. Vannak végre társulati mozzanatok, melyeket megmagyarázni nem vagyunk képesek. Ilyen eset a rovarok életéből az olajbogár (Melaé variegatus) azon szokása, miszerint petéit egy oly növény tövéhez rakja, melyre főként a méhek szeretnek járni. A kikelt féreg azután felmászik a növényre s itten kedvező alkalommal a méh vagy más rovar szőrébe csimpészkedik. Ha azután a méhhel bejön a kasba, tovább fejlődése biztosítva van, különben tönkre megy. — A remete rákok (Pagurina) s hozzá szegődött társaik élete valóban csodálatos. Nehány szót szólva még az állatok készletgyűjtési vágyáról, érdekesen s eleven színezetben tartott előadását éljenek és tappok között zárta be. (Eh.) Romániából. A belpolitikai viszonyok Romániában — mint Bukarestből a „Pol. Corr.“-nek írják — mind aggasztóbb szint öltenek. Főleg a képviselőházban a kedélyeknek úgyszólván megmagyarázhatlan megzavarodása nyilvánul. Ahelyett, hogy az annyira szükséges dohányegyedárusági, költségvetési és egyéb sürgős törvényjavaslatokat tárgyalnák, melyek elintézésére úgy is már csak nagyon rövid idő áll rendelkezésre, minthogy az ülésszak és ezzel a jelenlegi képviselők megbízása is február 15—27-én véget ér, de jó urak valódi semmiségekkel vesztegetik a drága időt és e mellett eddigi politikai nézetüktől annyira eltértek, hogy Bratianu miniszterelnök kész megragadni a legelső alkalmat a bizalmi kérdés felvetésére, hogy tudja, kire számíthat a bekövetkezendő választási harczban, kire nem. Egyúttal a képviselőházon kívül működő elemek is súlyos gondokat okoznak a miniszterelnöknek. Első sorban áll ezek közt a Moldvában már hetek óta észlelt agitáczió. — E mozgalom jelentőségét a hivatalos körök eleinte tagadták és egy, a kabinettől nem régen megvált miniszter személyes izgatásakép akarták feltüntetni. — Ez ellen az összes moldvai, és az itteni független sajtó egy része is síkra szállt, megértetvén a kabinettel, hogy itt nem egyes személyekről és személyes érdekekről, hanem a jelen kormány által igen mostoha bánásmódban részesített, sőt egészen elhanyagolt Moldváról van szó. A „Vernescu csoport“, mely nemrégiben a nagy „nemzeti szabadelvű“ párttól különvált, szintén erélyes ellenzéket képez a kormánynyal szemben, úgy hogy az alkotmányozó gyűlésre való választások elé mind nagyobb feszültséggel tekinthetünk. A jog- és államtudományi, tanulmányi és vizsgálati rendszer tárgyában öszszehívott enquete. (Folytatás.) Azt mondom, hogy a kifurcatió jelenlegi szerkezetében természetszerűen vezetett a jelzett eredményre. Egy futó pillantás a joghallgatók tanulmányának berendezésére ezt minden kétségen felül helyezi. Az első évet teljesen igénybe veszik az első alapvizsga tárgyai, melyekből a vizsgát a tanulók nagyobb része csak a második iskolai év második felének elején teszi le. A második tanév tárgyait általában a második alapvizsga tárgyai képezik, csak kivételesen történik az, hogy a tanulók már a második év folyama alatt az egyházi jogot, a magyar, vagy osztrák jogot hallgatják. Magát a második alapvizsgát a hallgatók legnagyobb része csak a Az orosz pestis. A pestisről 1837-ik évben egy nagy terjedelmű munka jelent meg nyomtatásban, melynek függeléke a „Kelevényes dögmirigy leírását“ e képen adja elő: 1. §. A keleti, vagy kelevényes dögmirigy, ha mindjárt keletkezésekor el nem nyomatik, nemcsak egyes háznépekre s községek, hanem egész vidékekre és országokra nézve legrémitőbb következéseket von maga után Ennélfogva kinek kinek ösztönöztetnie kell, hogy e gonosznak elnyomásában menynyire erejétől csak telik, munkás legyen s e czélból lelkiismeret és világos törvény által parancsolt lisztéhez képest legelőször is, mihelyt a nyavalyának valamely nyomát észreveszi, azt a helybeli hatóságnak további rendelések végett haladék nélkül jelentse be. 2. § A nyavalya ragályos természete, sebes és rövid s különféle és terhes körülményekkel párosult lefolyása az általa meglepettek közt szertelen pusztítása s a betegek testének felületén látszó különös jelek által ismerteti meg magát. Valóságos kitörését a betegek, holtak és felgyógyultak tanúsítják. 4. §. Sok betegnél erőinek hanyatlása miatt, a nyavalyának kezdete, növekedése és vége egymást oly hirtelenséggel követik, hogy egyiknek a másiktól elválasztó határát különböztetni alig lehet. Akármennyi számú beteg közül több hal meg, mint felgyógyul és csaknem mindnyája a betegség, 7, legtöbb pedig 2, 3, vagy 4-ik napján. Ha az egész testen, vagy egyes részein lencse nagyságú vagy még kisebb barna ólomszínű, vagy fekete foltok (pecsétek) keletkeznek, néha ugyan marad a betegeknek erejük, szobában vagy utczán, ámbár térdeik reszketése és összerogyása miatt nagyon ittasokként dülöngetve és tántorogva járhatni; mindaz által 8—10 -20 és ha a foltok a háton e rombokon vagy másutt tenyérnyi szélességben a megvesszőzöttek sujtásihoz hasonlók lesznek, 40—60 —80 óra alatt még is meghalnak. 5. §. Közönségesen a betegeket legelsőben némi borzongás és fagyos hideg futja el, mely majd hűvösen lengedező szél, majd ha tovább tart, testre öntött hideg viz érzéséhez hasonlít, néha csontot velőt átjárja s tartós erőszakos reszketéssel párosult, mire nevmelyek nagy lankadtsággal, hőség nélkül kimúlnak, másoknál mérsékelt hideg után szertelen hőség, másoknál ismét csendesebb és mérsékelt hőség következik, mely többnyire a végtagokon gyenge és nedves, a teste"Pedig érezhető és száraz s ha a kéz tovább rajta tartatik, maró. §• A betegség főbb jelei: főfájás, kábulás, szédelgés, nehéz fő, mint méhsz, más erős ser által okozott részen,?'THy lenni szokott, felfújódott, eltorzítottak a' sáppadt, sárgás, vagy feketeveres , bágyadt, szomorú, zavaros, vagy moredig'0 fő s belső szegleteik felé vérsujtásokkú kott szemek; száraz, kiaszott száj némi r* nél eloltott, másoknál pedig telhetetlenek eleinte forró, lágy, később fehér u,120*11!; bemeszelt, reszkető, nehéz és érthető j üte*y dásra ügyetlen nyelv; égető hőség a Kit hOnlap alatt, szívdobogás, nehéz lélekzés T1*' kellemetlen szagu lehellett; gyomorébnél • erőszakos hányás, szorongás, csüggedlén /l®8,ségbeesés. 7. §. Az orrból, szájból, vizelettel kerüléssel s nőnemnél tulajdon után folyások, vagy ha előbb a has feszet puffadt volt, el nem állítható hasfolyások következnek, melyeknél a szakürülés majd f hór, zöld, sárga, szarka, folyó és bűzös 8. §. Ha a G-ik §-ban említett feleségeken kívül változó forróság áll be akk a főfájás szaggató, nyilaié, néha furdaló,az a betegek magukról mindent letépnek, tót rabolnak, dühösködnek, elszaladnak s ablakai le, vagy vízbe ugranak. Egyszersmind a kö és hús közt heves fájdalmak nyílként czolj bök, vállak, fülek felé lövellenek, melyeknek következményei a borsó nagyságú dobok vaiy dögkelevények s a valamivel később feltűnő pokolvarok, melyek úgy tekintetnek, mint a természeti erőknek a nyavalya legyőzésére tett iparkodásai s a pettisnek legbizonyosabb jelenségei! IRODALOM és MŰVÉSZET. Mint Debreczenből írják, Patti Charlotta márczius hó második felében három első rangú művészszel együtt hangversenyt rendezend. Daudet Alfonz az „Athenaeum” híre szerint, uj regényen dolgozik, czime „Les ron en sxil.“ A hannoveri király s más trónvesztett monarchák fognak benne szerepelni. Camille Saint-Saensnek, ki márczius első felében Budapestre fog jönni „Étienne Marcel“ nagy operáját február 8-án adták először Lyonban. Tárgya Etienne Marcel, egy tizennegyedik századbeli forradalmár. Saint-Saens, ki mindenekelőtt symphonista, ez operájában is hű maradt önmagához. ♦ ♦ * Liszt Ferencz vagyona. A „zongori királynak“nemrég egy unokaöcsém halt meg Bécsben, Liszt Ede osztrák főállamügyész, ki Liszt Ferencz tőkepénzének kezelője volt. Ez a tőke, amint a „Fővárosi lapokéban olvassuk, kerek 100,000 frt. Még fiatal korában, egy ebéd fölött Rothschild hinte a bőkezű s jótékonyságokra nagyon sokat áldozó művészt, hogy jó lenne valamit félre tenni most, mikor könnyű. A művés mosolyogva egyezett belé s odaadott százezer frtot, melyet, biztos helyre tettek be, smelynek kezelője dr. Liszt Ede volt. Egyebe nincs is a nagy művésznek, ki milliókat keresett játékával. ♦ * * A román fejedelemné, mint opera szöveg írója. Említettük, hogy a román fejedelemné, ki elismert írónő, „Verful cu dor“ (a vágy hegycsúcsa) czim alatt opera szöveget irt, melyhez a zenét a fejedelemné udvari művésze Linbicz (Sibursky) szerezte. Az opera e hó 6-án került Bzinre zsúfolt ház előtt Bukarestben A románoknak ez az eleji nemzeti operájuk, melynek a szövege sikerültnek is mondható, de annál kevésbbé a zenéje. Az előadók olasz művészek, igen jól működtek, más részről azonban a kiállítás fölötte gyarló. Az előadáson jelen volt az udvar, valamint ennek vendége György valdecki fejedelem Paula leányával. A fejedelemné „F. de Larre“ álnevet vett föl. • ♦ * Paál László jeles tehetségű fiatal festő, ki egy ideig Düsseldorfban, majd Páriában lakott, mint a „Győr“ egy párisi magánlevélből értesül, megtébolyodott; e napokban szállították a charentoni tébolydába. Paál László körülbelől 30—31 éves fiatal férfi, kinek egy két képe már a „Salon“-ban is ki volt állítva. Nagy buzgósággal képezte magát, fejlesztette tehetségeit. Jobb sorsra lett volna érdemes. Barátai már darab idő óta féltették, hanem mégis remélték, hogy a 1*8 nagyobb bajt kikerülheti. * * * Hírlap Marokkóban. Néhány nap előtt az a hír járta be a lapokat, hogy Marokkóban most alapítják az első hírlapot Egy bécsi lapban azonban valaki azzal a felvilágosítással szolgál, hogy a most alapítandó 1®P már a második, mert az elsőt spanyol nyelven és „El Mauritano“ czím alatt 1870-ben egy osztrák adta ki Tangerben. E lap az°B ban a hiányos nyomdakészünk folytán nemsokára megszűnt. * * * Két lengyel festő, Matejkó, ki hosszabb ideig Rómában tartózkodott, navit n* tűk, új történelmi képet fejezett be, m0*? 9 várnai csatát ábrázolja. A kisebb méretű képét Krakkóból, hol kiállítva van, legközelebb Varsóba szállítják. — Siemiradzki a másik híres lengyel festő legújabb képét,a „tánczosnőt“ Orloffski Sándor grófnak adt« el 20,000 frankon. A kép jelenleg Páriában van, de több nagyobb városban is ki leszállítva.