Magyar Polgár, 1879. január-június (13. évfolyam, 2-147. szám)

1879-02-21 / 43. szám

jlll. évfolyam 43-dik szám Kolozsvárit, péntek, 1879. február 21. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Egény évre...................................16 frt. — Félévre...........................................8 frt — Évnegyedre.................................4 frt. — Egy hóra.....................................1 frt 50. HIRDETÉSI DIJAK: ötvdr hasábosott gtrraondsor, vagy területének irt 6 for. NAGY HIRDETÉSEKNÉL KEDVEZMÉNYEK: Minden hirdetés után 80 kr. bélyegillttók külön •■ámitUtik. HUILTTER: Soronként, v­agy annak helyt 80 kr. RECLAMOK: _______________Hirharangban toronként 1 frt. A „Magyar Polgár 41 egytt ■ tárnáinak ára T kr, NMMmOI beküldi« kUI*«i»*y«k­a,n­Ur­l­ttakk, l»m«r»tl»­ kézköl­öttt bérmeetdilM Imiik ni, fogadtatnak «I. Huxaálitlan k»líraiak ■■■ aditnak »latra. SZERKESZTŐSÉGI IRODA : (hord . lap IMIM rkuAt Ul.i# kOalnatajvk laMHadtk.) KIADÓ­HIVATAL: A Lyeaaai-ayaaria kkpoatl IraNA­IAbaa, lőtér jr. Talakl Daan­kaa KAi thorm u .IOOmM.I ptetik, hlrd«Ua«k, njakt/rl oaUkak l»Uf lak.) KOLOZSVÁR, FEBR. 20. A költségvetési vitának első két napja, fivére az előadói beszédet s a pénzügy­miniszter expozéját, minden érdek nélkül folyt le. Az ellenzék részéről eddig elé két határozati javaslat s két külön szónoklat­tal — erősítették a kormány állását. Si­­monyi Ernő beállított egy minduntalan előhurczolt indítványnyal, mely elkopta­tott voltánál fogva, már csak közönséges érdeklődést sem bír kelteni, hogy a fenn­álló viszonyok javítására nézve czélszerű eszméket szolgáltasson,s azt nem várta senki, következéskép nem is lep meg sen­kit, hogy efféle a szélbali javaslatban nem található. Báró Simonyi Lajos határozati javaslata szerint ki kell küldeni két bi­zottságot, kiknek kötelességévé tétetik, a hazát kellően megmenteni. Mindenesetre rövid út és könnyű módszer, melynek fölfedezése kétségkívül sok haladásra mu­tat a nemes báró úr politikai képességei­ben; az ember el sem hinné, hogy ilyen geniális gondolatai lehessenek egy férfiú­nak, ki nemrég még a minimális és maxi­mális vámtételek micsodasága felett jött eloszlathatlan zavarba. Az igaz, hogy báró Simonyi indítványa még eddig ke­vés port vert föl, de kell hogy legyen benne valami, mert Orbán és Lukács Béla is melegen üdvözölték. A vita első napjaiban ellenzéki oldalról egyéb baj nem történt ennyitől pedig minden kormány és politika örökéletű lehet e világon. Az új osztrák kabinetről Bécsben már most általánosan el van terjedve azon nézet, hogy csak ideiglenes jellegű, hogy utána következik a végleges kormány, Taaffo elnöksége alatt. Stremavr a kép­vise­lőház keddi ülésében mutatta be a minisztériumot, s a többek között így nyilatkozott: Miután az eddigi minisz­térium ismételten kérte elbocsáttatását, többszörös kísérlet létetett a kabinet új­já­alakítása iránt Hogy e kísérletek si­kertelenek voltak, annak oka abban rej­lik, hogy az általános politikai helyzet nehézségeihez még az a körülmény is já­rult, hogy e ház törvényes működési tar­talma még ez évben lejár, és ezért min­den kormánynak egy újonnan választott, nem ismert képviselőház előtt kellene új programmját képviselnie. E körülmények határozzák meg a mostani kormány állá­sát : nem hirdet sem jövő prograramot, sem új politikai akciót, hanem mindenek előtt gondoskodnia kell, hogy a parl­a­­mentáris munka ne szakíttassék meg, hogy az alkotmányos funkciók zavartala­nul szánjanak át az új képviselőházra; a kormányzatot lelkiismeretes objectivi­­tással szilárdan kell vezetnie. Az e fel­adatok teljesítésénél követendő irányadó elveket nem szükséges fejtegetni, miután a kabinet eddigi tagjainak hét évi múlt­­jukban alkalma nyílt azokat érvénye­síteni. A ház által legközelebb elintézendő ügyek közül, eltekintve a pillanat sürgős szükségessége által követelt törvényhozói munkálatoktól, mindenekelőtt kiemeli a költségvetést és az ezzel összefüggésben levő előterjesztéseket. Az állami életet oly mélyen érin­tő viszonyok a kerethez a berlini szer­ződés által határozott alapot nyertek. Ez alapon a kormány kötelességének ismeri a berlini kongressuson elvállalt felada­toknak a közös minisztériumot illető vég­rehajtásánál minden irányban a legna­gyobb takarékosságot hangsúlyozni, az államjogi zavarok veszélyét távol tarta­ni, és a­mennyire a monarchia becsüle­tével és biztosságával összeegyeztethető, azt új áldozatoktól megkímélni. Az osztrák új pártalakulási kísérle­tek meghiúsultak. E pártalakulásnak az lett volna alapja, hogy a reichsrath szám­talan töredékének mindegyikében talál­koztak, a­kiknek nem tetszett a berlini szerződés. Ezen az alapon és ezek akar­tak valami új pártfelét alakítani. Ezen kísérletre az szolgáltatott okot, hogy az Auersperg-kabinet újjáalakításának fájdal­mai fölelevenítették a pártviszonyok ba­jait. De most már, hogy meg­van a Stre­­mayr-kabinet, nem olyan égető ez a kér­dés. A balcentrum már kijelentette, hogy nincs kedve erre az ingadozó alapra lép­ni, mert a jelen viszonyok közt nem tartja szükségesnek a szándékolt új pártalaku­lást. A balclub is valószínűleg hasonló határozatot fog hozni. TARCZA: Mérgek a háztartásban. Minden élő­lény egy vegytani labora­tórium gyanánt tekinthető, a melyekben az édekesebb vegyi folyamatok mind végbemen­­nek­ Az anyag oda jutása ezen folyamatok­­k°zi mely az állatok és növényeknél kü­­lböző módon történik, mind­kettőnél táp­­okozás névvel jelöltetik. A tápanyagok a tervezet fennállásának alapját és legelső fel­tételét képezik. S a­mint azonban ez a táp­­anyag elvonása által felbomlásához közele­­dik, úgy annak fenmaradása a tápszerek megválasztása és azok mennyisége által van égővé téve. , A tápanyag fogalmával durva ellentét­­en áll a méreg fogalma. De nem vagyunk jzonban följogosítva, minden testet, a­mely a­panyag tulajdonságaival nem egyezik meg, m­éregnek tekinteni, éppen oly kevéssé táp­­magnak venni azt, a­mely nem méreg. Mit irünk tehát méreg alatt ? Ezen már számos uzlot törte a fejét a nélkül, hogy világos, hihető , egyszersmind tudományos értékű m magyarázatot is adhatott volna. Ha minden 015.an testet, mely az állati szervezetre ká­­rosan hat és azt elpusztítni képes, méregnek jelölünk, úgy ez által az erőranvileg ható testeket sem zárjuk ki azok köréből. Mi azon­­ban, mint fennebb is említettük, sem a táp­­j|lag tulajdonságait nélkülöző anyagokat, mer­­j? ^nek, sem pedig az ezekkel bírókat, nem indík* ne®mérgeknek tekinteni. Annál is •bb, mivel maguk a rendes viszonyok kö­lnii ártalmatlan tápanyagok, mint kenyér, sem bur8°nya stb., a miket bizonnyára senki k­is­zoroz a mérgek osztályába, bizonyos kö­­­­mények között, mint olyanok hathatnak,­­ek pld. nem kellő időben vagy szerfe­lett nagy mennyiségben élveztetnek, m­íg más­felől jól ismert és valóban úgynevezett mér­gek gyakran nemcsak minden hátrány nél­kül vitethetnek be a szervezetbe, h­anem­ gya­kori esetekben egyenesen a táplálkozási fo­lyamat elősegítésére vagy bizonyos megbete­­gülési eseteknél mint orvosszerek a test fenn­tartására eredménynyel alkalmaztatnak. Ösz­­szehasonlítván már most a sok s egymásnak gyakran ellentmondó magyarázatot, végre azon eredményre jutunk, mit fennebb állítottunk, hogy t. i. nem létezik oly anyag, mely a szó teljes értelmében méreg lenne, hanem csak is olyan, mely bizonyos körülmények között válik azzá. Fentartjuk azonban azt, hogy csakis oly testek vézethetnek mérgek gyanánt, a­melyek az állati szervezet műkö­déseire zavarólag, gátlólag hatnak. Minden más erőművi behatások, mint mérgezések, nem jönnek tekintetbe. Mi tehát az oly anyagok­ra akarjuk ezen általános elnevezést „méreg“ alkalmazni, a­melyek élvezete vagy más mó­don való bejutása a vérbe, az egyénre káros hatást gyakorol és az életet fenyegeti. A méreg, a szervezetre folyékony v. gáz alakban hat; a szilárd állapotban levők mielőtt hatnának, mindig folyékonyba men­nek át. A mérgezések annál kevésbbe ke­rülhetők, minél inkább vagyunk a mérgek­kel való közlekedésre utalva és ezeket fel­találjuk néha a mi táp- és élvszereinkben, a melyekben a káros anyag v. már benn fog­laltatik és annak rendeltetéséhez módosul —­­ ezek a tulajdonképeni házi mérgek — vagy a melyben az szándékosan vegyíztetik, hogy egy minőleges v. mennyileges kedvező vál­tozás idéztessék elő, é­s ezek a hamisítot­tak. Azután jönnek ama mérgek tekintetbe, a melyek használatára egy meghatározott életmód által vagyunk utalva, továbbá azok, a melyekkel mi gondatlanság és vigyázatlan­ság miatt találkozunk és végre azok, a­me­lyek a tápanyagoknak mérges anyagokká való összecserélése folytán hozatnak a háztartás­ba. Leggyakrabban találkozhatni a megszo­kott mérgekkel, azaz azon mérgek használa­tával, a­melyek valódi mérges jellegét nem lehet ugyan elvitatni, de a melyek élvezete azonban a folytonos használat folytán, cse­kélyebb fokban bir káros hatással s lassan­ként növekvő mennyiségben egészen meg­szokottá válik. Nemcsak a stájerországi ar­­senicum erők szolgálnak erre vonatkozólag érdekes például, hanem nekünk is gyakran van alkalmunk saját magunkon tapasztalni, hogy a test miként békül ki elleneivel. Emlékezhetünk a legelső félénk kísér­letre, midőn egy valódi szivart akarunk el­szívni. És azóta mily nagy mennyiséget nyel­tünk le némely mérges anyagoknak, mivel nem a növény elégése folytán keletkezett füst, sem a dohányban létező közömbös anyagok azok, a­melyek annyira ellentállhatlanná te­szik nekünk a dohány élvezetét, hanem tisz­tán csak egy méreg és pedig egy nagyon erő­sen ható méreg az, mely a dohányt egyik legkedveltebb élvszereinkké téve. — A so­­laneák osztályába tartozó Nicotiana külön­böző fajainak levelei szolgáltatják a közön­ségesen ismert dohányt. Hazája Amerika, azon­ban az egész földön el van terjedve s csak­nem mindenütt ráüveltetik. — A gyakrabban mivelt fajok, mint a Nicotiana tabacum és Nicotiana macrophylla adják az ismeretes Ha­vanna-, Cuba-, Portorico-, hollandiai, török , és chinai dohányt. A különböző fajok hatásukat egy, — főképen a levelekben helyet foglaló, — il­lékony, olajnemű testnek a Nicotinnak kö­szönik, melynek mennyisége a különböző fa­jokban igen különböző. A nicotin egy szerves alj, azaz egy szerves összköttetés, mely sa­vakkal sókat képez s a legerősebb és leg­gyorsabb élő mérgek közé tartozik. Ez egy viztiszta v. gyengén sárgás olajszerű, illékony folyadékot képez, mely egy átható, csaknem kábító szaggal s hosszabb ideig állva, égető ízzel bír. Tiszta állapotában, csekély adagban is rögtöni halált okoz. Jóllehet, a dohány hatása a használat­ban a megszokás által fennebb szállíttatik, mégis nem ritkán lehet találni dohányzók és bagózóknál mérgezési tüneteket, főként na­gyobb mennyiség élvezete után. Hasonlíté­­kű, bárminő módon is jut be a Nicotin a szer­vezetbe, mert a hatás sehogy sincs kizárva s e miatt a burnótozók épen úgy ki vannak téve a mérgezés veszélyeinek, mint a dohány­zók.­­ A mérgezési tünetek a burnótozók­­nál azonban nem mindig vezethetők Nicotin mérgezésre vissza, a­mennyiben gyakran ólommérgezéssel is van dolgunk. Nem ritkán lehet burnótot ólomlevélbe csomagolva találni. A fémn a dohánynynyal való hosszabb ideig tartó érintkezése folytán élenyül, s egy bur­nótban jelen levő szerves savval lép egyesü­lésbe, a­mely aztán a dohányra is rárakódik. S ezen módon a burnatozó egy ólomsónak nem csekély mennyiségét viszi orrába. Jól­lehet , a fémraérgek között az óloméreg csaknem a legveszélyesebb és vannak tudva mérgezések halálos kimenettel burnat ered­ményeként, a­z ólomba volt pakolva és köz­vetlen érintkezésben állott azzal, s jóllehet, hogy az irodalom nem épen szegény halálos kimenetelű mérgezési esetek példáiban, de ezek még sincsenek viszonyban a dohány rendkí­vüli fogyasztásával és csak ritkán vonatkoz­nak szándékos mérgezésekre. Hasonló tüneményt szolgáltat nekünk az alcohol is, mely bár erős méreg ugyan­is a legelterjedtebb élvszerek közé tartozik, de mégis csak ritkán használtatik szándékos mérgezési czélokra, t. i. a halált előidézni általa. Tiszta állapotában sem nem tápanyag, sem nem élvszer, a különböző hígításokban azonban a legnagyobb elterjedésnek örvend és a leggyakoribb mérgezési tüneteket idézi elő. Minden ilyen u. n. szerves ital használa­tát és hatását, alcohol tartalmának köszöni, s a higitás különböző fokaiban, mint bor, sör, pálinkában stb. ez a leglényegesebb alkatrészt teszi. Az alcohol egy színtelen, híg, nagyon gyúlékony folyadék, kellemes átható szag, és égető ízzel, a természetben készen nem jön elő, hanem csak mint bizonyos szerves tes­tek között végbemenő vegyfolyamat terménye lép föl, főként a c­ukornak úgynevezett sze­szes erjedésénél, midőn az alcohol —­ós szén­savra bomlik szét. Az alcohol mérges hatása gyakran cse­kély mennyiség élvezeténél is jelentkezik. — Ezen hatással valószínűleg senki sem isme­retlen, mert mindenki azt vagy magán ta­pasztalhatta, vagy legalább másokon láthatta. S ez az alcohol azon tulajdonságán alapszik, a mely szerint az vizet vesz föl s ennek foly­tán a vért, illetőleg a fehérnyét megakaszt­ja. A szeszes italok nagyobb vagy csekélyebb mérvben való élvezete szerint, a hatás kü­lönböző fokban lép föl, a melyeknek a nép szája különböző megjelöléseket adott, mint: gagyós, pityus, mámoros, ittas stb. Miután a különböző szeszes italok al­cohol tartalma nagyon különböző, ennélfogva nemcsak az által nyilvánul ezek hatása. S ha minden létrejövő baj okát a szeszes anyagok élvezete után, az alcoholnak tulajdonítanék, igaztalanságot követnénk el. Nem ritkán oly okok működnek közre, a­melyeknek az alko­­hollal nincs semmi közük, így főként az ú. n. liqueurök testanyagai, gyakran nemcsak hogy nem épen ártalmatlanok, sőt határozottan ve­szélyesek. Ezekkel nagy visszaélés történik. Hogy a liqueuröknek a szemnek hízelgő ki­nézést adjanak, minden tekintet nélkül azok ártalmasságára, a legkülönbözőbb testanyagok vétetnek alkalmazásba, különböző rézfestékek, sőt nem ritkán arsen festékek is stb. Újabb időben egy sárga por hozatott a kereskedés­be, mely a drága sáfrányt lenne hivatva he­lyettesíteni, s a mely e sokat mondó „ausz­tráliai sáfrány“ névvel jelöltetik, de a mely a sáfrány festőképességét kivévén, an­nak semmi tulajdonságával sem bir; a meny­nyiben egy megejtett vegyi vizsgálat folytán kiderült, hogy ezen u. n. ausztráliai sáfrány Pikrin és Chromsavból áll, tehát egy erős, maró méreg. Hogy a sernek kellemes ízt kölcsönöz­zenek, valamint hogy az utóerjedéstől meg­óvják, szintén gyakran alkalmaznak oly anya­gokat, a­melyek nem mindig ártalmatlanok, oly mennyiségben azonban határozottan híg­. --------------------------------------------------------­Politikai vegyes rovat. BELFÖLD. A­z o­s­z­t­r­á­k-m­agyar bank léte­­süléséről szóló törvény alapján az 1879-dik évben felállítandó három bankfiókra a kor­mány, mint a­­Hong írja, a következő he­lyeket jelölte ki: Pozsony, Kolozsvár és II.­­Kanizsa. Ugyanezen törvény értelmében, mint a következő években felállítandó bankfiókok, a következő helyek jelöltek ki: Sopron, Arad és Eszék, a­melyek közül előreláthatólag kettő 1880-ban, egy 1881-ben fog felállíttat­­ni. Ezeken kívül több hely fog úgynevezett levelezési hitellel felruháztatni. A függetlenségi párt keddi ér­tekezletén elhatározta, hogy a magyar nyelv­nek a népiskolákban kötelező behozatala iránt a párt részéről interpelláló fog a kormány­hoz iutóztatni. Az interpelláló megtételével az indítványozó Madarász Józsefet bízta meg az értekezlet. KÜLFÖLD: Az orosz sereg kivonulása Törökországból e héten végre komo­lyan megindul, s kapcsolatban a czár mani­­fesztumának erre vonatkozó szavaival Szent­pétervárról jelentik, hogy a kormány az orosz gőzhajózási társulattal m­ár megkötötte a szer­ződést, mely szerint a társulat 15 nagy szál­lító hajóval febr. 22-én megkezdi az orosz csapatok hazaszállítását Várna és Burgasz ki­kötőiből Odesszába és Szebasztopolba. Kons­tantinápolyban nem titkolják, hogy az oro­szok elvonulásával egyidejűleg újabb kelle­metlen eseményeket várhatni, s a „Pol. Corn­­nek erre nézve ezeket írják: „Mikor az oroszok Konstantinápoly kö­zelében elfoglalva tartott állásaikat kiürítet­ték, tudvalevőleg több mint 20,000 bolgár követte az orosz hadsereget és Kelet-Rumá­­liába vándorolt; most nemcsak török, hanem orosz katonai körökben is meg vannak gyöt­­rődve, hogy ugyanezen jelenség ismétlődni fog s a keresztények tömegesen föl fognak ke­rekedni, hogy az orosz sereg nyomában Ke­­­­let-Ruméliába költözzenek. Az oroszok tőlük telhetőleg előmozdítják a mozgalmat, mely arra czéloz, hogy Kelet Ruméliában a már is nagyon megfogyott mohamedán elem törpe minoritássá sülyedjen, a keresztények sorai pedig tömörüljenek és igy a bolgárok a por­ta elleni kimaradhatatlan harczban erősböd­jenek. Viszont a Konstantinápolyban, Driná­­polyban és a Rhodope hegységben levő szá­mos mohamedán menekült hazatelepitésére alig van kilátás. A portának nincs pénze, hogy a koldusbotra jutott mohamedánokat segélyezze s igy egész vidékek néptelenül maradnak.“ A kelet-ruméliai nemzetközi bizottság szintén tapasztalja már, mi vár reá az orosz csapatok elvonulása után. Hajkiejben és Csir­­párban a bizottság pénzügyi közegeinek meg­jelenésére a bolgár lakosság fegyvert raga­dott s csak az orosz katonaságnak sikerült a lázongást elfojtani. Az fölfegyverzett bolgár néppel szemben a rumáliai kormánynak nem lesz más támasza a megbízhatatlan bolgár csendőrségnél. A bolgár trónra jelölt gyanánt emlegeti a gráczi Tagespost Arnulf bajor her­­czeget. Azt mondja e lap, hogy Münchenben már tapogatóztak is e czélból. --------------------------------------------------------­ A gyehennatűz. Budapest, febr. 17. Hát igen: a honatyák ott tapogatnak a bőrünk körül. Értik a módját minden olda­­l­­on, hogy a kezük érintése haragot csiklan­dozzon föl; hogy a szavuk fullánkja égessen,­­ fájjon; s hogy a hazáért — hol szilid, hol az isten körül járó — aggodalmaik epéje öl­jön. Öljön ki hitet, bizodalmat; öljön ki re­ményt, vágyat, tetterőt ebből a nemzetből. igen­is, ami párttusaink a szenvedélyek köszörű kövén fenték élesre a küzdelem va­­­­sát, és a­mikor ezzel az élesre fent vassal egymást sebzik, nem gondolják meg, hogy az egymáson ejtett sebek a nemzet testét ha­sítják, és lesz a magyarból, nem a lelánczolt Prometheus, nem is pillanatra r megzsibbadt erő, hanem összeforratlanul darabokra szag­gatott, halálra boldogított régi nagyság: lesz belőlünk a múltak könyhullásig fájó emléke. Ilyen kilátásokkal megyünk a költségvetési viták elé. A pártok csatába küldik valamennyi had­vezérüket : maga a kormánypárt is első rendi kapac­itásait küldi mérkőzni az elkesere­dett harczot vívó ellenzékkel, a­melyik ma olyan, mint az a sárkány, a­melynek ha egy fejét levágjuk, három másik nő helyébe. Lesz csend ünnepélyes, majd mikor egy­­egy elismert kapac­itás, egy egy haza járó lelke a múltnak fog ijesztő fagyos­sággal végig süvölteni a képviselő urak feje fölött, és lesz szent forgalom, mikor egy ilyen hazajáró lélek rá fog mutatni a ki tudja mennyi defic­it gyehenna-tüzére, a­melyben az a nemzet okvetlenül el fog égni. És ezt a tüzet Tisza Kálmán gyújtotta föl. Azok, a­kik nem a koporsóikból kell­­nek föl­kísérteni, azok is azt fogják beszél­ni, hogy Tisza Kálmán végromlásra juttatta ezt az országot, hogy a defic­it gyehenna lángját a bosznyák okkupáczió szövésekével ő szította magasra, hogy ez a tűz elolthatat­­lan, hogy minden javaslata a kormánynak, az új kölcsöntől kezdve, rész, az új kölcsön is csak olaj erre az emésztő tűzre, és így tovább. És szőnyegre fog újra kerülni a mi ke­leti politikánk, s a török mellett újra meg­villannak az ellenzék fényes fegyverei és új­ra hangzik, a­mit annyiszor hallottunk, hogy miért nem mentünk a muszka ellen, a­mikor mehettünk volna. Nos, a kard és ágyú mellett nem fog hiányozni a szélpuskák hangzása sem. Majd el fogják mondani Széll Kálmánt nagy pénzügyi kapac­itásnak, a­ki egyedül tudta volna megmenteni az országot attól a régin­­ságtől, a­mibe a Tisza kegyelméből kerü­­lünk, mert Széli volt a lelke a kormánynak: az ő pénzügyi politikája a rendezés révébe hozta már fináncziainkat, s most ime újra és újra pusztít a defic­itek gyehennája. És így tovább, és így tovább , át a vég­telenen, le a mélybe, föl a magasba, a­mint ez örökké szokásban volt a költségvetési vi­ták alkalmával. Mert a parlamenten kívül és a parla­mentben egyaránt a kormányok ítéletnapja volt és lesz minden budget-vita. Csakhogy a botnak két vége, az érem­nek két oldala van. Mi­­ nem akarván ítél­tetni, nem ítélünk, csak megmutatjuk a bot­nak mind a két végét, az éremnek mind a két oldalát. Deficzit van, nagy deficzit van , ezt sem a jó akarat le nem mossa az ország nyaká­ról, sem a honbolondító törekvések szép sza­va meg nem szünteti. Pénzügyeink rosszul

Next