Magyar Polgár, 1879. január-június (13. évfolyam, 2-147. szám)

1879-01-11 / 8. szám

máknál megválasztott 78, legújabban Megvá­lasztott 16. Időleges választás alá eső két raonarchsta hely halálesetek folytán még üresedésben van. A szenátorválasztások eredménye a köz­társaság elleneire mély benyomást tett; az igadozók igyekezni fognak a köztársasággal megalkudni. TANÜGY. Közoktatásügyünk 1878-ban (Vége.) A tanítóképző intézetek szervezése egy­előre befejezettnek tekinthető s a budapesti sugárúti elemi és polgári nőtanító képzőinté­­zet ez idén osztotta ki először tanképesitő okleveleit. A nőképzés tagadhatlan nagymérvű len­dületet nyert a felállított felsőbb leányisko­lák intézményében s örvendetes jelenségké­pen tűnik fel a budapesti felsőbb leányisko­lának végleg befejezett szervezése, mely most már egyike a legczélszerűbben és legszebben berendezett intézeteknek. Népszerűsége foly­ton nő s a felvételre annyira jelentkeznek, hogy még egyszer annyi osztályt lehetne meg­tölteni a bekivánkozókkal Igen szépen fejlődtek a nőipariskolák: a pozsonyi sikeres gyűjtést rendezett saját épülete javára, a budapesti pedig tanítókép­ző intézeti rangra emelkedett és már állam­érvényes oklevéllel biró tanítónőket képzett ki.­­ A gazdasági és iparos szakiskolákra vo­­natkozó jelentését is először ez évben ter­jesztette a miniszter az országgyűlés elé. A polgári iskolai tanárok, illetve taní­tók élet­halálharcza még nincs befejezve s ez évben azonban nyugodtabb, higgadtabb és komolyabb irányba lön terelve. Új terveze­tet dolgoztak ki a polgári iskolák szervezé­se tárgyában, a­mi azonban mindeddig csak terv maradt és remélhetőleg terv is fog ma­radni. Budapest főváros képviselő testülete kebeléből is oly mozgalom indult meg, mely­nek czélja a polgári iskolákat részben szak-, részben felső népiskolákká alakíttatni Két­ségkívül óhajtandó volna, hogy a polgári is­kola fogalma végre-valahára tisztáztatnék. A középiskolákra vonatkozó törvény négyszeres meghiúsulás után még mindig nem tárgyaltathatott s ez idén újólag enquete ülésezett, mely a tanterv sokféle nehézségei­vel szemben is kidolgozta már a törvényja­vaslatot és addig is, mig tárgyalás végett a ház elé terjeszthető lesz, a reformok rész­ben már az idén, rendeleti uton, ténylegesen életbeléptettek Nevezetesen a német nyelv a gymnasium első és a bölcsészet a VII. osz­tályból elhagyatott és a mértani rajztanítás módosíttatott. A közoktatási tanács megbiza­­tott a minden egyes tantárgyhoz szükséges legrészletesebb beosztási terv és utasítások elkészítésével s igy a reform a legközelebbi tanévben teljes erővel és mindenütt megin­­dittatható lesz. S igy azon időpontig elju­tottunk, melyben a középtanodai oktatás terv­szerű és a végczél szem előtt tartása mellett kifejlő fokozatossággal fog megtörténhetni. E középtanodai tanárok körében meg­indult a mozgalom a szolgálati pragmatica ügyében és még mindig folyamatban van a harci a középtanodai rendtartás ellen.­­ Felszólaltak a tanítók túlterheltetése ügyé­ben és általánosan hangsúlyoztak oly gyöke­res intézkedéseket, melyek az oktatás ered-' m­ényét nagyobbá, a tanulók feladatát lehe­tőleg könnyebbé tegyék. Szép lendü­letnek indult a középtanodai tanári egyesület fel­ügyelete alatt szerkesztett és közrebocsátott ifjúsági könyvtár és a jeles írók tára A felsőbb iskolák intézményei közül legyen felemlítve, hogy a zsidó ügyek refor­málására hivatott rabbi seusinarium, mely az izr. alap költségén jön felállítva, ez évben fejezte be egyévi pályafutását, hogy a dunán­túli ref. egyház újólag megpendítette azt az eszmét, hogy Debreczenben felekezeti egye­tem állíttassák fel. Legújabban Magyarország védbástyáján, Pozsonyban egyetem felállítá­sát sürgették s e hazai egyetemek jogi facul­­tásainak reformálására euquetet hitt össze a közoktatásügyi miniszter. Ugyancsak ez év­ben örvendetes jelenségképen constatáltatott, hogy mig az egyetemi hallgatók száma nö­vekedik, mig a bécsié apad; ismét hat­hatos , bizonyítéka főtanodáink tudományos hala- ,­dásának. A budapesti orvosi egyetem sebé­szeti és doncttani intézete új palotájába­­ költözött és a közel jövőben a belgyógyászat , ti­noródák tervezett épületei is ki fognak­­ építtetni. 11 A humanisztikus intézetek közt legje­­­­lentékenyebb szaporodás volt ezen évben a­ Fuchs által alapított kic. siket nemi intézet, mely nagy pompával nyittatott meg és az év­­ utolsó havában tartott vizsgálat 11 .szép ha­­­­ladást tanúsított. A hülyék intézete azonban­­ még magánkézre szorult. A fővárosi szeretet-­­ ház is a háborús időkben a társ- 'dalmi és a közoktatásügy iránt, csekély mérvben mutat- o­kozó érdeklődés miatt csak lézengve áll­t fenn. A Társadalmi téren nevezete ebb inozza- i­ratokként jegyezhetjük fel az egyetem­es hat- , luadik tanítói gyűlést, mely nagyban len­­­dítette a tanítói egyesületek s­zövetségének­­ létrehozása tárgyában megindított előm­unká-­­ latokat. Tanügyi kérdésekben hozott határoz­­ zatai közt kiváló helyet foglal az, hogy a­­ hitoktatás paedagogiai elvek szerint vezet-­­ tessék, mely czél elérésére hangsúlyozta a­­ papok paedagogiai képzésének szükségességét.­­ A paedagogiai társaság is az év lefo­­­­lyásával egy évi fennállását haladta meg, mű­­s­ködése azonban, még a kezdet nehézségeit is­­ tekintetbe véve, épen nem felelt meg azon­­ várakozásnak, melyet a szaki és fiúk méltán­­ csatoltak hozzá. Újabb tervekkel is lépett fel az év fo­­­­lyamában. Péterffy Sándor a Szent Deliért­­ társaság megalapítását indítványozta, mely-­­ nek hivatása a lett volna, hogy elaggott s­­ különösen a nyugdíj­törvény által az általá-­­ nos nyugdíjélvezetéből kizárt tanutókat segé­­é­lyezze. Murányi Kálmán pedig általános tan ,­nítóegyesü­let létesítését javasolta; mindkét­ f­­őt azonban elejtették, előbbit főleg azért, mert tőkéjét részben tankönyvekre rovandó , bélyegből kívánta gyarapítani.­­ A középtanodai tanárok kebeléből pro-­­­testáns tanáregylet alapíttatott, mely ez idén­­ tarta meg először Debreczenben közgyűlését. Szóba hozatott a budapesti tanárok közt lé--­ tesítendő nyelvmivelő társaság szükségessége is (Révay-kör). A tervezők azonban egyelő­re csak az elvet mondották ki. Jelentékeny művelődési hivatással lépett fel még az év utolsó részében az őstörténelmi és anthropo­­lógiai társaság is, mely már tényleg megala­kult és mindinkább szélesebb tért foglal. A népoktatási kör pedig az idén a köz-­s művelődési csarnokok felállítását pendítette , meg, a mi azonban még kísérletre vár. * I Petőfi nősüléséről.*­ (Az erdődi vár történetének utolsó lapja.) Erdőd várát a XV. században a hatal­mas Drágfy-család lakta. Ez időtájt az egész vár hatalmas forterasse volt, de a XVII. szá­zadban a gróf Telekyekre szállván, azt külö­nösen Teleki Sándor gróf akként alakította át, hogy inkább a munkásság, mint hatalom helyéül szolgáljon. Tornyain csillag nem ra­gyogott többé, a szélvitorlák eltűntek. Nem lakták többé harczosok, de szerény, munkás emberek. — E hely volt, hol lánglelkü köl­tőnk virága, melyet nemsokára leszakasztan­­dó volt, szendén, de annál pompásabban, an­nál ragyogóbban nőtt, nőtt s nyílott ki. 1845 ben a vár egyetlen terem kivéte­lével, hivatalhelyiségül volt berendezve, de volt kápolnája is, melynek oltárán az innak áldozatot lehetett berautatni. Nyugati oldalát az uradalom felügyelője — Szendrey — csa­ládjával lakta. A családot boldog házaspár s két gyermekük képezte. Mindannyian csöndes nyugalomban éltek s a termek csak is akkor népesedtek meg, ha az uradalmi tisztek jöt­tek össze. A várat körülvevő erdő kipusztit­­tatott, hogy helyét nemsokára viruló vete­­mény­ágyak lepjék el. A család legszebb éke leányuk Julia volt, kiről azonban épen nem lehet mondani, hogy ábrándozó, sóhajtozó lett volna, de azért komoly s fenséges remekét képezte nemének. Hogy leányával mi czélja volt az uradalmi felügyelőnek, azt senki sem tudta. Annyi tény, hogy kik kezére vágytak, azok ugyan szemlélhették, de soha sem bírhatták. Neki más élet kelle s ő azt nem is titkoló, sőt ügyes parabolákban ki is tudta fejezni úgy hogy kik lángoló szívvel s égő vágyakkal jöttek, csakhamar lehűltek s üres szívvel tá­voztak. A vidék legelőkelőbbjei csengtek szi­véért, de ő rejtett maradt s a­mit később e­l­ Lanka Gusztáv ez érdekes rajzát, me­­lyett szerzője a Petőfi-társaság legutóbbi közgyűlésén olvasott le), az „EU.“ gyorsírói följegyzései utján le­hető bő kivonatban közöljük föntebb. A rajz bővel­kedik költői szépségekben, helyenként bár apró mindazonáltal becses új részletekben ; s maga a tör­ténet vonzó novella gyanánt tűnhetik föl, melynek hőse irodalmunk kimagasló büszkesége: halhatatlan retőnek, rejtekből kibetűzhettem, az csak tölcsére volt tudja isten, milyen mélységnek. Zongora, könyvek, virágok voltak ked­­vencz tárgyai. Lelki tulajdonságaira nézve nem volt sem valami rátartó, szépségére fél­tékeny, de valami kedves szelíd pajzánság tört ki néha-néha belőle. Erdőd abban az időben nem volt unal­mas hely. Gyönyörű leányok, viruló menyecs­kék, udvarias s kellemes ifjak igyekeztek kellemessé tenni egymás életét. Julia minden mulatságban részt vett, s ilyenkor szeretetre méltó volt mindenki irányában egyformán, anélkül, hogy a legkevésbé is hiú lett vol­na; sokáig azonban nem szeretett mulatni. Saját környezetében gyakran megába zárkó­­zott és szótalanná lett, majd a zongorához ült, hogy néhány accord után fölkeljen s az ablakhoz menvén, kitekintsen a gyönyörű táj­képre. Szemei ilyenkor mélán szemlélték a természetet, míg lelkében ki tudja minő ér­zelmek hullámai torlódtak egyik a másikra. Egyetlen bizalmas barátnőja Nagyká­rolyban lakott. Szép, művelt, kevésbé szel­lemes, de még különc­ebb leány Júliánál. E leány barátsága sokat játszott bele Julia éle­tébe, különben erős lélek volt, de gyengébb, nemhogy boldoggá legyen. Julia szerencsé­­sebb volt, mert ő legalább bizonyos időre ki­köthetett ama tündér szigetre, melynek ne­ve boldog szerelem, a házasság. Nyugszik most örökre ő is, férje is, de halhatatlanul Julia emlékezete még soká, igen soká mara­d meg e nemzetnél, neki is része jut a Petőfi halhatatlanságában, mert életét ő övezte körül boldogsággal. Kik Júliát akkor bírni óhajtották vagy , korán jöttek, vagy elkéstek. Kik korán jöt­tek, nem tudtak czóltárni, mert ő iilusióitól­­ nem bírt megválni ; kik később, mert ak­­­­kor már valaki más bírta szívét. Bár szüle­i részére örömestebb választottak volna azok közül kik határoztak, mint a­kik később jöt­tek, de Júliánál nem lehetett lealkudni. Harmincznégy évvel ezelőtt zöldernyős kocsi haladt Nagy­ Károly felé, benne három hírneves ember ült: Pap Endre, Petőfi Sán­dor és Riskó Ignácz. Az első publicista,­­ második szépirodalmunk legnagyobb költője a harmadik főjegyző és Bajza kedves költője Mind a hárman azon ünnepre utaztak, melye­t megyék és városok István főherczegnek rendeltek. Gyönyörű nap vett. Ki hitte vol­na, hogy az a halavány Riskó, ki közöttük ült, még most is éljen, míg a másik kettő, ki erőteljes ép férfi volt, előtte annyi sok évvel a sírba szálljon ?! Pedig úgy van. Ris­kónak lantja e két sírnál örökre elhall­gatott. Petőfi már ekkor szivében gyászt hor­dozott. Etelka, ki életet adott annyi szép kőkeménynek, elszállt a földiek közül, őt gyá­szolta Petőfi. — Riskó finom modora folytán szívesen látott vendég volt mindenütt. Petőfi vágyott szeretni és szerettetni, de — vall­juk be — nem tudott udvarolni. Tudjuk, minő a kis város, — a három ember megérkezését csakhamar megtudta az egész város. Riskót felkérték, hogy mutassa be a fiatal­embert. Petőfi nagyon büszke volt, s így Viskónak ugyancsak vigyázni kellett, hogy a bemutatásoknál sem barátját, sem pedig ismerőseit meg ne sértse. Petőfit min­denütt megkülönböztetéssel fogadták, s ő igyekezett is szeretetreméltó lenni, s nála már ez igyekezés is elismerést érdemel; de ő a legbarátságosabb körben sem tudott so­ká maradni s csakhamar távozott. — Er­­­beisz István estélyén pl. pongyolában jelent meg; a házigazda a művésznők közé ültető, s ő ott jól találta magát. Szive­s érzelmei csakis a művészek körében szólaltak meg hangosabban és hogy ezek nem gyümölcsöz­tek, egy Pap és egy Katona érdemesül vagy hibásul róhatni fel. Petőfi nem volt tánczos, innen van, hogy bálba nem szívesen ment, hacsak tar­tozó okból nem, így Nagy­ Károlyban az ak­kor tartott bálon szintén megjelent, hol Szend­rey Júliának és Térey Mariskának — ez volt • Julia barátnője — Rikkó mutatta be E bál-­­ ban ismerkedett meg Petőfi Júliával. — Ju­­­­lia és Mari egyformán ifjak és kedvesek vol­­­tak. Marinak a ragyogó, a fenséges, Juliá­­­­nak a csillagos ég kellett. Az egyik szépség, a­­ rang s ragyogás, a másik hit és dicsőség után vágyódott. Bár tehát benső barátnők 5 j voltak, különböző irányban haladtak, mely I ir­íny egymást teljesen kizárta. Mindket­­­­­tő sajnálta a jámbor epedőket, az ügyetlen II udvarlókat kigunyolta, makacs s büszke volt­­, s mindkettő­n ebben egyeztek itt (Vége köv.) _ ____________ | Legjelentékenyebben haladt előre az­­ „Eötvös alap“ ügye, mely ez évben Békés­­­ , Csabán és Kereszthelyen anyagi sikerrel meg­■ tartott vándorgyűlései folytán tágabb körben 11 közfigyelmet és hathatós pártolást keltett. A kolozsvári Zene-Con­­servatoriumról A kolozsvári Zene-Conservatorium, mint oly intézet, mely egyfelől hivatva volna vá­■­rosunk kulturális életében fontos tényezőként szerepelni; másfelől pedig, egyéb támogatást­­ nem említve, a városból évenkint 1000 Zrt. készpénz-segélyben részesül, — mindkét tekin­­t­tetből megérdemli, hogy most, a közgyű­lés küszöbén, bővebben foglalkozzunk­­ ez intézet működésével, s elmondjunk egyet - s mást feladatáról, melyet ez idők szerint alig részben teljesít. A Zene-Conservatorium, rövid megszaka­í­tással, hatvan év óta áll fenn. E hosszú idő alatt kétségkívül nem kevert jön a zene­­kedvelés terjesztésére, s befolyt arra, hogy­­ ma nincs Magyarországon vidéki város, hol a zene különböző ágainak mivelése oly fokon állana, mint Kolozsvártt. Az magában még nem sokat jelentene, hogy alig van ház, melyben hangszert ne ta­lálnánk, alig család, melynek egy-két tagja zenével ne foglalkoznék Mert habár sok egyébnél nem­esebb szórakozás, zongorán vak­­czereket és hegedült népdalokat gyötörni, — de a komoly művészetrt ebből legfeljebb az az indirekt haszon támad, hogy elősegítheti a ranpártolás terjedését. Hanem városunk­ban nemcsak hogy roppant nagy azok szá­ma, kik a zenét egyszerű unalom­oszlatóul tekintve, a dilettantism­us középszerűségén felül nem emelkednek; de van ezek mellett sok alaposan képzett, kiváló tehetségű erő, jártasok valamely hangszer művészi­e­s kezelésében, jártasok a magasabb elmé­leti zene­tudományban; figyelemreméltó szer­zők , úgy hölgyeink mint a férfiak közül többen, tehetségünket megszégyenítőnek nem egy elkiáltottt „virtuoz”-t. Szóval Kolozsvár, a jelentéktelen dilettánsok tömegén kívül felmutathat nevezetes számú tehetséges és jelesen képzett játszó­erőt, és valódi szakfér­fiakat Van ezeken kívül minden szépre és jó­ra fogékony közönségünk, mely felkarol iga­zán életrevaló mozgalmakat, bármi téren nyilvánuljanak azok, és sohasem von­ta meg pártolását oly törekvésektől, melyek jól indítva, egészséges alapon fejlesztve, csak­­­ugyan művészeti czélok előbbrevitelére,­­ egyúttal a társadalmi élet élénkítésére szol­­­­gálnak. De annak daczára, hogy meg van búsás mértékben az értékes anyag, meg van a­­ leghálásabb talaj, arra nézve, hogy Kolozs­várit hatalmas, nemcsak művészeti szem-­­­pontból áldásos zenei élet fejlődhessék ,­­ nem történik e téren semmi, — egy-egy kísérleten kívül,­­ mely roszszul kezdve , a kísérleti stádiumon nem bír túlver­gődni. A meglevő musikális elem neki tudja érvényesíteni magát, hiányzik a tér és alka­lom, hogy együttesen gyökeret verjen, a­l­a­­p­o­s fejlődésnek indulhasson. A tehetsége­sebb dilettáns otthon mulattatja s­­ík családi körét, és egyes apróbb művészeti mozgalmak nem képesek akkora hullámot vetni, hogy a nyilvánosságig jussanak. Így aztán, a kiben volna is tehetség, lassanként kedvét veszti s elérve bizonyos fokot kiképzésében, megál­lapodik. Nincs a mi biztassa, nincs honnan ösztönzést merítsen a tovább haladásra, de nincs ennek jóformán értelme sem Ha a költő azért ir verset, a sziumairó drá­mát, hogy azokat olvassák és lássák, a ze­nész is azért fejleszti tehetségét művészi irányban, hogy azt érvényesíthesse nyilváno­san ; nem hiúságból, vagy fitogtatási vágyból, hanem azért, mert a­mint pl. irodalomnak, úgy műveletnek is nyilvánosság a természe­tes életadó eleme, mely nélkül nem virágzik, nem erősödik. Nálunk pedig ez életadó elem konokul el van zárva. Egymagára senki sem foghat semmihez, és az egyesítés, együttes műkö­dés factora hiányzik. A mi által szépen kez­detét veszi egy processus, melynek első foka a megállapodás, második foka a visszaesés, harmadik pedig az, hogy ha zenei téren még sem történik gyors és jóravaló kezdeménye­zés, pár év múlva már nem lesz kikkel és kiknek kezdeményezni. Összehozni, egy c­élra egyesíteni a most még létező erőket, megalkotni egy impo­záns szövetséget a zeneművészet érdekében, mely éreztetné jótékony hatását társadalmi életünkben is, s ez szép feladat volna. És olyan feladat, melynek keresztülvitelére csak akarat kell, mert az eszközök meg van­nak hozzá. A Zene Conservatoriumnak kellene e tekintetben elől járnia. Övé volna aku­té­l­e­s­s­é­g, hogy megvesse a mozgalom alap­jait, indítsa meg gonddal és értelmesen, fej­lessze, izmosítsa, hogy idő múltán valóban meghozhassa az áldásos eredményeit. De hát ez nem lehet egy pillanat mű­ve, s nem lehet felrakni az ernyőt, mielőtt nincs meg a kas ; talán ezért mondják rá, hogy minden kísérlet leküzd­etlen akadályok­ba ütközik A Conservatorium, feladva kötelesség­­szerű positióját, több mint egy év óta t­ö­kélete­sen visszavonult a nyilvá­nosságtól. Indokolta ezt azzal, hogy s­e­m­ erők, se­m­ közönség nincsenek, hogy nyilvánosan működhessék. No, hogy em­ van, azt maga a Con­­servatoriu­ fényesen bebizonyította évek előtt, egy egy nagyobb vállalkozásával; fé­nyesen bebizonyította a Manzoni-mise elő­adása, számos nagy hangverseny, 8 kö­z bi­zonyítani ma­ga­­ a közönség, mely min­den értékes produktiót nagy érdeklődéssel, osztatlan tetszéssel fogadott, a sikeresnek ígérkező vállalkozásokat tömeges részvéttel, meleg elismeréssel honorálta. A hol műkedvelőkből­­ nagy zenekart, még nagyobb teljes énekkart lehet összegyűjteni, hol ezek 120­-150-re menő tagjain kivül több elismert zongora , he­gedű művész és művésznő van, jeles solo éne­kesek és énekesnők, — szóval a zene és ének minden ága bőven van képviselve, — ott nehezen lehet arról panaszkodni, hogy a­z erő hiányzik. Hát a közönség ! A Conservatorium ráfogta a kolozsvári közönségre, hogy részvétlen a művészeti tö­rekvések iránt. Már a fennebb érintett tapaszta­lás hangosan szól e vád ellen, mely azon­ban — a tények bizonyítékától el is tekint­ve — nagyon csodálatosan hangzik. Egy közönség, melynek jelentékeny ré­sze szellemi m­u­n­k­á­s­o­k­b­ó­l áll, mely saját magánköreiben annyira ápolja a művé­szet különböző ágait; mely ötvenhét év óta bir állandó színházzal; hatvan év óta a Zene-Conservatoriummal; mely a valóban művészi jelenre járt, a művészetért bárminő alakban, minden alkalommal egész áldo­zatkészséggel lelkesedett; mely Dona­­dionak, Becker-quartettnek stb. stb. bor.-os árak daczára tömött házakat, Saissy franczia előadásainak 120 hallgatót ad . . . . oh, sz­áz, meg száz frappáns példát lehetne felhozni annak bizonyítására, hogy a részvétlenség vádját ez a közönség épen nem­ érdemli meg. De azért a conservatoriumnak mégis igaza van. Mert c­kugyan nincsenek erői és közönsége. A­miből azonban nem az követ­kezik, hogy m­ár nem léteznek, ha­nem csak az, hogy­­ megszöktek tőle. Megmondjuk, hogy miért. E sarok írójának volt alkalma egy idő­ben behatóan megismerkedni a Conservato­­riu­m belszervezetével, működésével Nagyon lelkis­meretesen meri tehát állítani, hogy an­nak rendszere, határozott iránya nem volt, s minthogy azóta alapos változás nem történt, úgy hiszi, hogy az most sin­csen. A Conservatorium az, a­minek lenni eszébe jut; annyi szint és irányt változtat, a­mennyit épen tetszik; mindig akar csi­nálni valamit, aztán sohasem csinál semmit; a nagy terveknek soha sincs hiányában, de a kicsiket sem viszi keresztül; egyik eszten­dőben concerteket rendez, másikban tanítás­ra adja magát, de mindezt terv nélkül, alap nélkül, s e miatt aztán minden jó eszme halva születik, minden kezdeményezés magában hordja a sikertelenség magvát. Volt szó régebben nagy zenekar, ve­gyes énekkar szervezéséről: annyiban ma­radt. Volt szó az egész Conservatorium új­jáalakításáról: annyiban maradt. Volt szó egy erős, hatalmas mozgalom megindításáról, hogy az ellankadt zenei élet fölfrissíttessék: annyiban maradt. Csak a választmány jegy­zőkönyvei tudnának számot adni arról, hogy mennyi jó reform-tervre lehetne még rá­mondani, hogy: „annyiban maradt.“ A „reform-gondolkozás“ közben persze­­ nem maradt idő, hogy a Zene-Conservatorium­­ bel- és külműködésére gond fordíttassék. A­ lanyha, czéltalan vezetés miatt úgy a ta­­j­áítványok, mint a működő tagok lassanként kiranzadoztak; a rendes foglalkozási helyett egy-egy hangverseny küszöbén volt ide-oda kapkodás, a tagok összeillőből a Programm összeütése, minekz követi­ménye ismét nem lehetett egyéb,­ mint e s z­ü 1­e 1t e a föllépés, a szellemi, majd e­lőbb a szellemi és anyagi siker együttes­­ maradása. Szép lassan odáig jutott a Consena­­rium, hogy nagyszámú működő tagjai hagyták, s a közönségnek neki volt kel többé oly productiókat honorálni, nemcsak művészik nem voltak, de olykor középszerűség színvonalán is alul állottak. Ekkor kezdtek a Zene-Comervatoruk kebelében a részvétlenségről­kodni. Arról hallani sem akartak, l­egyék itt a haj, nem a tagok s a public­ közönye. Az a baj, hogy hiányzik az öt tartó kapocs, az életrevaló szerven, hogy hiányzik a szándék mellől a nép Conservatorium regenerálására. De oknek­ volt minden ellenvetés : elhatároztatott. S az általános részvétlenség köte­keztében a Zene-Conservatorium nyiltu, működését beszünteti, s kizárólag a zene­ok­tatást fogja kultiválni. Fel is állítottak egy csomó zongor, ének-, hegedű stb. osztályt; akadtak tan­lányok is fölös számban; de hogy így, de a czélszerű­ tantervezet nélkül , a­nélkü hogy helyes, kivihető irány állapitta­tott volna meg, s a tanítványok sokast mellett a tanítás lehetősége és sike­re szem előtt tartatott volna — hogy sülmények között, mikép és mit tanulhattak annak a jó isten és Oberti ur­a meguloudhatni. Mi csak annyit tudunk, hogy a tanitlá­n­yok száma máris tetemesen le­api­d­o­t1, s hogy a Conservatorium utóbbi hí­z­i hangversenyén az önálló Nagy Gábor féle quartetten kívül, csak Gegenbauer­­ egyik tanítványa s egy színházi tag, i­dei Conservatorium egyetlen növendéke sem működött közre, mert nincs a ki kt­. re működjék egy sem Ez az e­g­y é­v­i visszavonulás és fu­dás eredménye A Zene-Conservatorium jelenlegi inté­zőiben, különösen derék és lelkes buzgóm­ elnökében, van elég okirat és ügyszeretet hogy a Zene-Conservatorium ügyét végre kerre segítsék, az intézetet feladatának ma­gaslatára emeljék. Erre nézve mindenekelőtt két teend volna : 1. ) C­élszerű, az intézet viszonyaina­ helyesen értelmezett feladatainak megfelelő alapszabályzat készítése. 2. ) Oly tantervezet megállapítási mely a czélszerü, sikeres tanítást lehetővé tegye. Ezekről, némely módozatokról, következő alkalommal. Hegyesi Vilmos -— -wi---------------------! HI HHARANG, Kolozsvárt, 1879. jan. 13 T li«i|kiiiU l. elöfi/.e (oil tisztelettel kérjük méltó/lassan­ak előfize­téseiket a Jövő évne* tfyerbre megújítani. A . viagyar Polgár' Év negyedre . . 4 Irt- Félévre . . . . § l'rl. Égé**/. évre . . .10 Irt. A KI­DŰ-HIVATAL. fr Br Apor Károly, a királyi tábl elnökének szives közlése folytán megkaptuk maros-vásárhelyi m. k. ítélő Tábla tanácsá­­nak egybeállítását az 1879-ik évre. A szak­osztályok igy alakultak: I-ső­­polgári szakosztály 1 -ső Tanács: Tanács elnök : Kabós László, k. tábl. t. elnök. Bi­rák : Binder Mihály György t. biró, Berenci Károly, t. biró, Csergedi János, t. biró, Endes Gábor, t. biró, Déési Farkas b. Po­gány Károly­­ b. Istánffy Pál, t. b.­­ Dósa Miklós, pót. biró, t. jegyzők: Kelemen Ist­ván, k. t. r. fogalm., Raff Károly, k. t. r. föl­d­sö (polgári szakoszt. 2-ik Tanács. Ta­nácselnök: Gecze János k. t.1. elnök: Bírák Ti­bus­z Antal k. t. r. biró, Sándor János Pipos Péter, Szolga Miklós, Bövid­es Gyula Illyés Károly, k.t.pt.biró, Kis Sándor k.t.pl biró, t. jegyző: Kovács Károly, k. t. r. fog Ilik úrbéri váltó stb. szakosztály Tanácselnök: Kabós László k. t. t. elnök Bírák: Tribusz Antal k. t. r. biró, Popovici Servian, Szolga Miklós, Déési Farkas, Grui István, Dr. Dósa Miklós k. t. pótbiró, Fekete Gábor, k. t. pót. T. jegyző: Csíki Gyula, fog Ill­­k bűnügyi szakoszt. Tanácselnök Schneider József t. elnök. Bírák: Nagy S® muel r. biró, Vajda Simon, Popovics Servián Spech Adolf, Stoyka Antal, Grúz István, Má­­gay Ferencz, Dr. Dósa Miklós pót. biró, Fe­kete Gábor. Tjegyzők: Ifj. br. Szenkereszty Zsigm­ond, k. t. s. fogalm. Sándor Kál®,a tiszt. k. t. s. fogalmazó. Maros-Vásárhelyn 1879 jan. hó 2-án. Br. Apor Károly. fr Szinházunk­ karszemélyze­­­e hó 16-án zártkörű táncrestélyt fog rendez­ni. Reméljük, hogy jobb és kényelmesebb mulatság lesz a múlt évinél. Molnár Györgytől ismét egy érdekes tanulmány jelent meg „Ill­ik Ri­chard királyiról. A szerző művét há­rom részre osztja fel, u. m. A fehér és pi­ros rózsa háború. Richard a trónig. Richan a katasztrófában. Molnár e tanulmányává ismét új bizonyságát adta annak, hogy a színművészet terén komoly és reális bécsi tanulmányai vannak, melyeket már csak a kis városok apró színpadjain gyümölcsöztem! E tanulmányból ráutatványt fogunk közölni it! Az első honvéd zenekar alap tőkéjére vonatkozólag Ghyczy Béla honvéd

Next