Magyar Polgár, 1879. január-június (13. évfolyam, 2-147. szám)

1879-01-14 / 10. szám

visszavonuló török csapatok első kiüríti az átengedett területet, a tartásának gondja a montenegrót illeti, és a porta nem vállal véget. lépcsőzete rend­bön­­csapatokat érte felelős­ A magyar kölcsön­tár­­gyalásokról jelentik a „N. VV. Abendbl."-nak. A magyar kormány azt kívánta a konzorcziumtól, sze­rezné be, ha nem is az egész szükségletet 1880. év végéig terjedő időszakra, legalább a megszállási költségek és a deficit fedezé­sére, valamint a második kibocsátású kincs­tári utalványok és az 1880. jan. 1-én esedé­kes szelvények beváltására netalán szükséges összegeket. A konzorczium az összeg pontos meg­határozását kívánta, minek folytán a követ­kező felszámítás létetett. A másodkibocsátá­­sú kincstári utalványokból mindenekelőtt le­vontak 22­/5 millió forintot, mely a törvény értelmében a nyolc­van milliós aranyjáradék­­kölcsön második felének egy részében talál­ja fedezetét, marad tehát 60 milliónyi kincs­tári utalvány; az ez évi deficit 23 millióval irányoztatott elő; 1878. évre Magyarország részéről 14.580.000 forint volt fedezendő, miután a 60 milliós hitelt 45 millióval túl­lépték ; 1879. évre a megszállás összes szük­ségleteit csak 33 millióban irányozták elő, melyből Magyarországra 10,692.000 forint esik, minélfogva mindössze 98,272.000 forint volna tényleg beszerzendő. A konzorczium erre késznek nyilatko­zott, hogy 100 milliót tényleg beszerez, de a bécsi házak azt indítványozták, bocsáttassák ki nyomban domaiiális kölcsön 75 millió fo­rint erejéig, a hátralék pedig fedeztessék aranyjáradékkal. Különösen azt hozták fel erre nézve érvül, hogy egy ilyen kölcsön sok­kal olcsóbba jönne az államnak. Ennek ellenében azonban a kormány kijelentette, hogy az összes kincstári utalvá­nyok beváltása előtt ilynemű üzletbe alig bo­csátkozhatnék, és miután a párisi Rothschild­­ház, valamint a berlini diskontobank is oda nyilatkozott, hogy a már ismert aranyjáradék Franczia-, illetőleg Németországban könnyeb­ben eladható és épen most kedvezően érté­kesíthető : elhatározták, hogy a hitelművele­tet megfordított sorrendben viszik keresztül, t. i. most értékesítik az aranyjáradékot és csak szükség esetében, május hónapban bo­csátanak ki magyar domaiiális zálogleveleket, melyek főleg a hazai és angol piac­ra van­nak szánva. A domaniális kölcsön nagysága, árfolyama és módozatai csak akkor fognak megállapíttatni, ha az aranyjáradék-művelet eredménye már ismeretes lesz, és a magyar törvényhozás erre nézve törvényes intézke­dést tett. Hausemann igazgató a "megállapodás" aláírása után Berlinbe utazott. mellett, léteztek európai államérdekek, me­lyeket ignorálnia nem lehetett, sőt azokka okvetlenül számolnia kelle. Ausztria-Magyarország soha, még a spa­nyol örökösödési nagy háború előtt sem ál­lott a hatalom azon zenitjén, milyet előbb az „első" franczia császárságról jeleztünk, mint tudjuk népes százados harczokat virtal volt a túlerős ozmánok ellen. Igaz, hogy különösen 1815. után érde­kében állott e monarchiának a török biro­dalom barátságos támogatása, mert ennek el­gyengülésével szintúgy párhuzamosan nőtt az északi orosz hatalom fenyegető súlya, ezért az osztrák külpolitika, a II. József korában drágán vett tanulságok után , megszűnt volt ellenségesen lépni fel a ránk nézve töb­bé nem veszedelmes török hatalom ellen. Ezt a „traditiót“ az újabb osztrák-ma­gyar külpolitika is szem előtt tartá s Így bi­zonynyal számba vette a közvélemény nyi­­latkozatait Lajthán túl, de különösen Magyar­­országon. E forrásból eredt azon „Memorandum“ mely a keleti status quo javítását tűzvén ki feladatául, azon volt, hogy a keresztény tö­rök alattvalók sorsa jobbulván s méltányos igényeik teljesedésbe menvén, elvetessék az orosz hatalomtól az „ürügy” az erőszakos közbelépéstől. Valószínű, hogy Berlinből — főleg az 1870-ben vett jó szolgálat fejében — e czél­zatot nem támogatták teljes őszinteséggel; azonban tény, hogy az orosz hatalom akko­­ri túlnyomó befolyással bírván a portánál, az ó-török pártot az ajánlott, reformoknak megkerülésére bírta, az általános reformok fejére halasztatván az égető helyi javítások Bulgáriában és Bosznia-Herczegovinában. K­etovázás okozta, hogy a fejletlenség mind­­ezen tartományokban permanenssé vált; a örök ellenségei ujjal mutathattak a „keleti status quo" tarthatalanságára, m­ig barátai az oktalan makacskodásra meggyőző mentsé­get alig találhattak. S a kis Szerbia megkezdi a harczot a ouverain porta ellen és Ausztria-Magyaror­szág és Anglia intései mit sem használtak. Oroszország biztatásai másfelől Német- és Olaszország Belgrádban is jól is­mert magt­­artása bátorítólag hatott az elbizakodott va­­allásra, kit orosz pénz, önkéntesek és ve­drek támogattak a harczi kalandban. Tudjuk, hogyan törte össze az elbiza­­j­­odott Szerbiát és Montenegrót a török had­­ereg vitézsége s hogy az ideiglenes békére is következett a konstantinápolyi „conferen­­sa." Minő utasításokkal mentek oda a nagy­hatalmak követei, nagyobbára máig titok, de azt tudjuk, hogy az orosz mindenáron a nyílt háborút óhajta, hogy a német és olasz diplo­­maták ez elébe akadályt gördíteni épen nem siettek,­­ hogy a francziák ekkor még az orosz „jó barátságot" keresték, Angliának a rezét pedig tetemesen elzsibbasztó Gladstone ,üres ellenzéke; szóval, hogy Európa nagy­­hatalmai épen nem látszottak arra elhatá­rozva lenni, hogy az orosz hadiad­iót lehe­­tetlenné tegyék. Itt merül fel, mintegy ellenzékünk tá­madásainak sarkpontja nép azon kérdés, miért nem vállalta Ausztria-Magyarország egy maga vállaira azon Európát megillető, rendkívül erdes, egyes hatalomra nézve talán mérő­ten elviselhetlen feladatot: megakadályozni az 01 ősz támadást, megoltalmazni a török birodalom területi épségét, csorbidlan souve­­enitását ?! Európai érdekek forogtak a koczkán. Legelső­sorban Angliát érintő a török birodalom ellen induló orosz támadás,­­ és francziaország volt az, ki húsz évvel előbb ily töméntelent áldozott volt a török biro­­dalom oltalmáért, az orosz túlsúly megtöré­­sére. Német- és Olaszország még csak jó­­skarú semlegességet sem tanúsítottak az orosz tervek ellenében, s Európaszerte álta­­ános volt azon felfogás, hogy a „keleti Sta­tis quo" tarthatatlan, a török keresztény lattvalók sorsán okvetlenül segíteni kell. Ily európai viszonyok közepette, midőn arom nagyhatalom (Orosz-, Német- és Olasz­­rszág), ugyanazon egy irányt követésével zem­ben, sehol sem volt tömörülve kellő gyensúly, — midőn a mindenáron békét hajtó Francziaország az orosz kedvét be­­este, Anglia pedig leginkább a török meg­­fosztásában tündökölt: — józan politika lett olna-e Ausztria-Magyarországnak raegkisér­­eni azt, a­mit I. Napoleon, hatalma tető­­pontján megtenni tanácsosnak nem tarthat. ő ugyanis nem állította helyre Len­gyelországot 1810—11-ben, mert nem akart maga ellen egy „hármas coalitiót" (Orosz,­­Poroszország és Ausztria) síkra szállítani, háttérben a késig harczoló Angliával s a lángbaborult Spanyolországgal, vállalkozha­tott-e, mondjuk hasonló nemzetközi con­­stellátiók közepette Ausztria-Magyarország az orosz megállítására, a török birodalom terü­lete oltalmára egy tényleg létező orosz po­rosz-olasz convensióval szemben, melynek kezét korántsem köti le az orosz barátsá­got kereső Francziaország s a tétovázó el­lenzéke által megbénított, különben is a vi­lágháborútól irtózó Anglia? Daczára a török hadseregnek a szerbek montenegróiak ellen tanúsított vitézségének, vállalkozhatott e tehát a korántsem dúsgazdag kettős monarchia azon óriási feladatra, mely­től egész Európa visszahökkent! indulhatott e az osztrák-magyar politika azon az útón, mi­dőn, a józan számítás mellett, a nagy né­­metségi aspiratiók is sürgetve tanácsolták Berlinnel a barátságtartást? midőn a kato­nai párt az oroszszal jó egyetértés, hogy ne mondjuk szövetkezés révébe óhajtott volna mielőbb evezni? midőn a monarchia szláv aj­kú lakói keleti fajrokonok és hitsorsaik sza­badulásáért buzgólkodtak ? Kettős államunk­­ külpolitikájának nem volt szabad olyan zász­lót bontani, mely a keresztyének sorsa javu­lását úgy az állami raison, mint a polgári­sultság érdekei szempontjából tiltó, melyet a népességi viszonyok mellett, a dualisticus monarchia európai elhivatásának megtagadásá­vá lehetett bélyegezni ?! Szép tervet lehet néhány percz alatt kigondolni, sőt papirosra is tenni, a­melyet azonban az államférfiak egész sora százado­kon át sem tudna valósítani . Így el lehet ma mondani, hogy ha mi kardot húzunk, mások is azonnal mellettünk teremnek tel­jes pánczélzatban, de egy rózsás föltevésre az állam léte fölött döntő politikai actiót építeni aligha lett volna józan számítás. Emlékezzünk 1870 re, hogyan hagyta Francziaországot cserben az annyi jéleképen iránta lekötelezett Anglia, hogyan hallgatott Európa ezen coalitió ellenében, mely úgy lát­szik 1877—1879-et tűzte ki a „keleti kér-­­dés" szőnyegre hozatala, talán megoldására ! 1859-ben és 1866-ban is európai ér­­­dekek voltak érzékenyen érintve; mégis ta­j­pasztaltuk, hogy egyetlen közvetlen nem ér­dekelt hatalom sem mozdult. Ily előzmények után csoda-e, ha az oszt­­rák-magyar politika nem vállalkozott olyas- s mire, mit e század leghatalmasabb uralkodó- f­ja hatalomi zenithjén, midőn Francziaorszá­o­gon kívül Német és Olaszország is parancsai után indultak, meg próbáim koczkáztatott lépésnek tartott, a mire napjainkban a dus­­gazdaságában egy második nagyhatalmat el­­válhatlan szövetségesül biró Anglia, a a nem­zeti egységben oly hatalmas Francziaország nem is gondoltak VI (Vége köv.) A boszniai megszálló csapatok újabb redukciójáról Spalatoból távírják a „P. Ll.“­­nak, hogy oda, valamint a klebe kikötőbe a Lloyd-társaság és a hadi­tengerészet szállí­tó hajói érkeztek oly czélból, hogy nagyobb számú tartalékosokat, kik már egy idő óta Boszniából és Herczegovinából Spalatoba, Metkovicsba gyülekeznek, hazaszállítsanak. A közös hadügyminisztérium­­­i. az occupá­­ló csapatok jelentékeny redukcióját határoz­ta el, részben mivel az el nem hárítható közlekedési akadályok folytán az élelmezési viszonyok mind inkább aggasztókká válnak, részben pedig, mivel a lakosság igen békés és előzékeny magatartása politikai tekintet­ben a legjobb reményekre jogosít. A lovas­­­ság teljesen kivonatott az országból, kivéve négy szakasz zsidósz és huszárt, kik az or­­donánc tisztet látják el; csak a technikai csapatok (mérnökkari és hidász osztályok) maradnak eddigi létszámukban a legsürgősebb szálláaolási- és útépítések eszközlése végett; a gyalog csapatoknál századonként 3 tiszt, 1 tiszthelyettes, 1 őrmester, 4 szakaszvezető, 8 tizedes, 8 őrvezető, 1 dobos, 1 kürtös, 100 gyalogos (vadász), 4 hidász, 3 tiszti szolga és egy számadó őrmester, összesen 135 em­ber marad. Ezen felemelt békelétszám csu­pán 40 emberrel erősebb a rendesnél. A hadsereg újabb redukciója folytán ismét 9000 tartalékos kerül haza. — Ideérkező hírek szerint az okkupált tartományokban az egész­ségi állapot nagyon kedvezőtlen. Külpolitikánk irányáról. — Történelmi visszapillantóé. — Az Ellenőr következő czikkét közli: Soha sem támadtak meg kormányt kül­politikájáért annyi oldalról, mint ezt ma ná­lunk tapasztaljuk ; hanem ha ez a „taktika" a támadás természetének megfelelő is, de czélját téveszti —­­ a kettős monarchia ja­vára kell is hogy tévessze — már csak azért is, mert módjaiban és eszközeiben nem vá­logat, vagy ha teszi, a merőben egyoldalúa­­kat keresi ki anélkül, hogy határozott irány­­elv vezetné és alapos kivihető tervet tűzne ki feladatául. Mint a történet bizonyítja, a lengyelek 1792 től 1814-ig példás vitézséggel s törhet­­len szívóssággal küzdöttek a franczia zászlók alatt; azt is tudjuk, hogy 1812. előtt I. Na­póleon uralta az egész continenst, s hogy Francziaország érdekében állott volna Len­gyelországot helyreállítani. Miért nem tette ezt az úgyszólva „min­denható" imperator, kinek Oroszország ellen vezetett „nagy hadseregeiben is közel száz­ezer lengyel bajnok harczolt hősiesen ? Mert a kezében öszpontosított roppant hatalom daczára s a döntő franczia túlsúly Leo pápa a szocziális­­musról. Kill. Leo pápa, kinek Melchers érsek­hez intézett minapi levele méltó figyelemben részesült, újabban egy hosszabb encykikát bocsátott ki, mely a kor nagy társadalmi kérdése a szocziálizmus ellen van intézve s méltóságos, szigorúan az egyházi elvek alap­­ján álló fejtegetéseivel kedvező benyomást tesz. Mindenekelőtt kijelenti a pápa, hogy az em­bereknek azon osztályáról akar szólani, am­ely különböző néven szocialistáknak, kom­­inunisták vagy nihilistáknak neveztetik, mely az egész világon el van terjedve és istente­len szövetség által egymással a legszorosab­ban összefűzve . Ez emberek nem a sötét­­­­ség oltalma alatt tartják titkos gyűléseiket, hanem kihivólag lépnek az emberek elé és nyíltan munkálkodnak régóta ápolt tervükön, a polgári társadalom alapelveinek fenekestül való fel­forgatásán.­­ Semmit sem hagytak érintetlenül és sértetlenül ami az isteni és emberi törvények által bölcsen az élet biz­tosságául és ékességéül rendeltetett, a leg­felsőbb hatóságoktól, melyeknek az apostol szava szerint minden ember alattvalója, s mely istentől kapta a hatalmat, hogy uralkodjék, megtagadják az engedelmességet s azt hir­detik, hogy jogaira és kötelességeire nézve minden ember egyenlő. A férfinak és nőnek természetes egyesülését, mely még a barbár népek előtt is szent volt, nem tisztelik, s ez által gyengítik a kapcsokat, melyek a családot leginkább összetartják, vagy gonosz kény­vnek adják martalékul. Elvakitva a hír­vágytól, melyet a földi javak után éreznek s mely minden bajnak forrása, megtámadják a természeti törvények által szentesített tu­lajdonjogot, s mialatt­ azt állítják, hogy az emberek minden szükségleteiről gondoskod­nak és minden kívánságát teljesítik, iszonyú gonoszsággal arra törekesznek, hogy mindent elraboljanak, a­mit valaki esze vagy kezei munkássága, jogszerű örökség, vagy takaré­kos életmód által megszerzett És e borzasz­tó elveket előhozzák gyűléseikben, hirdetik röpiratokban, s napilapjaik által terjesztik a nép közt; s mivel a halasztgatást nem tud­ják elviselni, rövid idő alatt to­bször emel­ték fegyverüket saját fejedelmük ellen, hogy annak meggyilkoltatása után, kinek tekinté­lyétől és uralmától még tar­thatnak egy kissé, szabadon merülhessenek a gonoszságba. S az emberi társadalmat a bűnök özönével bo­rítsák el." A pápa, híven a vatikáni tradícziókhoz, e bajok eredetét a 16-ik század óta tett újí­tásokra vezeti vissza, melyek az isteni kinyi­latkoztatás helyébe az észt akarták tenni. És azon országok jellemzése után, melyek min­den tekintet nélkül istenre vannak alapítva s melyekben a vallás az egyetemek, a lyceu­­mok és gymnasiumok köréből ki van zárva, panaszkodik azokra, kik a közélet ügyeinek vezetésével vannak megbízva, hogy „istente­len egyének cselszövényeitől behálózva és fe­nyegetéseiktől megijesztve, az egyház iránt mindig gyanakvó, sőt gonosz érzülettel visel­tettek, a nélkül, hogy belátták volna, hogy az illető osztályok törekvései meghiúsultak volna, ha a kath. egyház tanai s a római pápa tekintélye a fejedelmek és a népek előtt mindig a kellő tiszteletben részesültek volna . Egy a fejedelmekhez intézett éles fel­hívás után, egyenesen a német kulturharcz­­ra vonatkozó eme sorok következnek : „Ha a hatalom a fejedelmektől eszélytelenül és a megengedett mértéken felül gyakoroltatnék, a kath. egyház tanai nem engedik meg, hogy valaki ez ellen önakaratulag tiltakozzék, ne­hogy a rend és nyugalom még jobban zavar­tassanak, s ez által a társadalomnak még nagyobb károk okozassanak. Ha a dolgok odáig jutnak, hogy nincs más menedék, a keresztény türelme arra tanít, hogy az em­ber imádság által kérje isten segítségét. Ha a törvényhozók és fejedelmek határozatai va­lamit rendelnek, a­mi az isteni és természe­ti törvényekkel ellenkezik, úgy a keresztény­­ névnek méltósága, a kötelesség és az apos­toli tanok azt tanácsolják, hogy inkább is­tennek, mint az embereknek engedelmesked­jünk." A katholikus egyház által az egyenlő­ség, a házasság, a tulajdonjog kérdéseivel szemben elfoglalt álláspontot a következő, a fejedelmekhez intézett intéssel jelzi, hogy azok,­­elismerve, hogy Krisztus egyházában a szocialista pestis eltávoztatására oly erő lakozik, a­milyen sem az emberi törvények­ben, sem a hatósági kényrendszabályokban, sem a katonák fegyvereiben nincs, juttassák végre valahára az egyházat ismét azon hely­zetbe és ad­ák meg neki azt a szabadságot, melyekben annyira áldásos erejét az egész emberi társadalom javára gyakorolhassa. Hin S­­­AHANG, Kolozsvári, 1879. jan. II. feju Liiimiili (. elöltre­­(ÖU tisztelettel Kórjtll*, mél ti'i­ tassaimk előiibe­­tésieiket is jövő évne­­gyedre megújítani.­­\ „Magyar Polgár* Ét negyedre . . . Irt. Félévre . . . . 8 frt. Égé** évre. . . 16 Irt. A KUDO HIVATAL és tíz tlánffy György, kin­k már több szép zenedarabját ismeri a közönség,­­ legújabban „Cottte que coute" czimü sebes polkáját adta ki. Megrendelhető Ko­­­­ozsvárt Demjénnel. Ára 60 kr J I — Molnár György szombatot! Mo­liére „T a r t u f f e“-jében folytatta vendég­szereplését. A közönség élénk érdeklődést lapusit Molnár felléptei iránt s ez alkalom­mal is szép számmal gyűlt össze. Az eddig­­­giek közt kétségkívül Tartufte volt a vend­­­­égnek legsikerültebb alakítása. Többször za­j­osan megtapsolták, nyílt jelenetben is, az­­ előadás szabatos, összevágó volt, mint min­den előadás, melyet Molnár rendez. — AZ* vendég holnap kedden „Suliivá­n“-ban lép­­ föl s szombaton mint „III. Richard“ fe-­­ lezi be vendégjátékát, mely egy kis eleven- * séget hozott nemcsak a közönségbe, de a­­ társulat tagjaiba is. 1­­ — A Zene-Conservatorium ren- ! les közgyűlése tegnap délután tartatott j. neg, az intézet saját helyiségében. Simon­­ Elek elnök hosszabb megnyitó beszédben rá­mutatott az egyesület fényes múltjára, a je­­­­enlegi ki nem elégítő állapotokra ; szólt a Ze- ' ie-Conservatoriura közművelődési hivatásáról s­­ fölhívta a gyűlést, hogy a­mit az intézet és czéljai­­ érdekében kívánatosnak, sikeresnek tart, igye­kezzék azt létrehozni. Ezután Magyaros- * sy Gyula titkár olvasta föl az évi jelentést, mely kedvező adatokat tartalmaz a zeneis­ s­káláról, de annál kedvezőtlenebbeket az in­tézet nyilvános működéséről. A Zene-Con-­­­servatorium beszüntette nagy hangversenyeit,­­ elzárkózott a nyilvánosság elől, s így a köz­­­zönség pártolása is majdnem teljesen elenyé­szett. Az évi jelentést holnap közölni fogjuk. A Conservatorium pénztári állapota kedvező,­­ és plust mutat fel. A jelentés után Sala-­­­mon Antal indítványozza, hogy nagyobb szabású orchestrális hangversenyek is tart­­ tassanak. Dr. H­i­n­t­z György alelnök­­ tudatja , hogy erre nézve a költség-­­­vetésben intézkedés történt. H­e­g­y­e­s­i Vil­­­mos, hosszabb indokolás után, melyben elő­adja a Conservatorium hanyatlásának okait, az új szervezés, újjáalakítás szükségességét, indítványozza, hogy az egylet szervezete, alap­szabályai m­egújittassanak, czélszerű állandó tantervezet készíttessék. Ez indítvány hosszabb vitát keltett, melyben Simon Elek, dr. H­i­n­t­z György, Bogdán István, Salamon An­tal, Dietrich Amadé, Keresztey La­jos és H­e­g­y­e­s­i Vilmos vettek részt, is­mételt felszólalásokkal. Végül a közgyűlés, elfogadva az indítványt, elhatározta, hogy a választmány utasíttatik, a Zene-Conservato­­riura alapszabályait, tantervezetét revízió alá venni, azt az intézet tágkörű feladat­ának megfelelővé tenni. A munkálatok befejeztével rendkívüli közgyűlés fog összehivatni, a további teendők megállapítása végett. E határozat meghozatala után tárgyaltatott az 1879 iki költségvetés, mely némi megjegyzések után, változatlanul elfogadtatott. Most a választ­mány kiegészítésére került a sor, melybe nyolcz új tagot kellett választani. Megválasz­tottak: Dr. Szilágyi Ete, Czirják Albert, Sa­lamon Antal, Hegyesi Vilmos, Hatfaludy Ist­ván, Gegenbauer József, Dietrich Amadé, Bojtka Miklós.­­ A szavazási eredmény ki­hirdetése után Hegyesi V. indítványozza, hogy Joachim József, a hegedükirály, az egylet tiszteletbeli tagjának meg­választanék. Ez acclamatióval, lelkesedés közt történt meg. Az elnök a megválasztásról táviratilag értesítette id. Ábrányi Kornélt, hogy azt a Zene-Conservatorium hazafias üdvözlete mellett, a művészszel közölje. Ezzel a gyűlés, az elnök lelkes élje - I neztetése közben véget ért. — A vá­lasztmány, mint tudjuk, már a jövő hét folytán hozzákezd a reform-munkálatokhoz. „ Kívánjuk a legjobb sikert a meg vagyunk­­ győződve, hogy a Zene-Conservatorium, uj szervezettel, áldásosabb, eredményesebb mű­ködést fog kifejthetni, mint most.­­ A korcsolya-egylet választmá­nya tegnap gyűlést tartott s egyebek között a jégpálya bevételeinek ellenőrzésére szi­gorú rendszabályok életbeléptetését hatá­rozta el. Ezután az egylet minden egyes tag­ja, mint ez korábban történt, érczjelvényt kap, melyet korcsolyázás alkalmával fel kell­­ tűznie, a­kik pedig napi jegygyel lépnek be,­­ a papírjegyeket kalapjukban kell hogy visel­nék, különben meg fognak szólíttatni. A jó- szavaló egylet, melynek e télen annyi kárt okozott már a rosz időjárás, azt akarja érni ez által, hogy a visszaélések okoza­toktól legalább szabaduljon s e ceélbél a nyára minden tagja támogatni fogja őt­­ Az ördög bibliája. Lapunk kesztőjének „Az ördög bibliája“ czim­ű drámája már ki van osztva a népszinhi é­ s még január második felében színpadi kerülni. Soldosne asszony a szerzőt egv •l kedves levélben értesíti, hogy a előforduló „Keskeny Klári“ szerepét a? mel elvállalja, de csak később biri.it tanúim, miután repertoirját az ij/aa^^ ság már jóval előbb meghatározta a ké­sebbi hónapokra „Óhajtom — h­irt Soldai asszony — hogy „Az ördög bibliája" .A nagyobb sikert arassa, s rajta leszek , annak idejében csekélységem se hiányozol a darabból Addig is adjon a jó isten ? mnedvek és családjának jó egészséget ez"1. esztendőben Tiszta szívből kívánom. Soldos Luiza.“ Az „Ördög bibliája" tehát egyet&B Soldosné asszony nélkül fog menni, kit! azonban talán e kedves művésznő is beml­tatja Keskeny Klárit, a darabnak e kedály t örök jókedvű alakját. fr Joachim, a híres hegedűin vesz közelebbről Szegeden hangverseny­z­ett óriás közönség előtt. Azt hisszük kis utánjárással színházunk igazgatóságaT­ megnyerhette volna egy pár előadásra, a­­hol lehetett volna Joachimnak szebb és n­gyobb­ közönsége a vidéken, mint Kolozsvár . Kapcsolatban e hírrel megemlíti­­ük, hogy Joachim a Zene Conservator­ 1 tegnapi közgyűlésében tiszteletbeli taggá ti­­­­asz­tottán , következő sürgöny küldetet id. Á­b­r­á­n­­y­i Kornérhoz Budapestre a kolozsvári Zene-Conservatorium ma tar­tott közgyűlésében Joachim József hazánk­­fiát, a hegedűk­irályt, egyhangúlag ingy é­kesedéssel az intézet tiszteletbeli tagjául megválasztotta. Kérjük erről egyiktünk vében, hazafias üdvözletünk mellett, Joacint urat értesíteni. Simon Ele­k, kir. tant esős, elnök.“ fr A Petery Dénes és Kovács János által szerkesztett „Keresztény Mag­vető“ XIII-ik évfolyam­ának 6 ik füzete a kö­vetkező érdekes és változatos tartalommal je­lent meg: Teremtés és fejlés. Dr. Brann Sámueltől Angelo De Gubernatis regujató munkájáról. Gr. Kuun G. Egy kitűnő anya vallásos énekgyüjteményről. Hegedűs Itván egyháztörténeti adatok: XXXVII. Báthon Zsigmond parancsa a szebeni polgármester­hez és királybíróhoz a szászvárosi evang egyháznak az unitáriusok által elfoglalt ja­vaira nézve. Közli Szabó K. XXXVIII. A ku­­solymosi, bözüdi ed­. unitárius templomok el­vétele iránt 1697. január 19, 20, 21, 22-éi felvett tanúvallomások. Közli: Benczédi Ger­gely, Gyulai Zsófia. Életrajzi vázlat. Májk. Istvántól. Az év utolsó estéjén. Ima. Dera Józseftől. Levelezés. Londonból. Boros Györg Irodalmi értesítő. Különstílók : Jövő évi zsi­natunk. Keim Tivadar. Lewes György Hen­rik. A népiskolázás köréből. Tordán az álla­mi polgári iskolák ünnepélyes megnyitás Bonni egyetemi tanár Rath Ge­lért. Prota­tans egyetem. Mikó L. unitárius egyház jog­tana. A magyar prot. egyházi és iskolai­­­gyelmező Átalános tanügyi közlöny. Náffi Tamás: A pápa lapja. Szabó Károly. Unitá­rius nőpap Ausztráliában A Baldácsy alapít­vány. Simén Domokos könyvtáráról. Szent Bertalan és napjainkban A föld népessé keresztények Japánban. Egy gazemberrel í vesebb. Necrolog. Boldog uj évet! Helyre­igazítás. P. Horváth Ferencz I. vagy II­­Aranykönyv. Dávid F. alapitvány. — E de­rék folyóirat szerkesztői előfizetést nyitnak a XIV-ik évfolyamra. Előfizetési dij az égési évfolyamra 2 frt. pártolói 4 frt. Ez összege­ket Kovács János úrhoz kell beküldeni. (­Ti­­voli-utcza 9. sz.) fr Polgári házasság. Makó, szín­házunk tagja e hó 13 án, Bécsben polgári házasságra lép Schwarcz Anna kisasz­­szonynyal. Szerencsét kívánunk frigyekhez! — Fogarasból távirják lapunknak ma­velettel . Polgári körünk tagnapi tisztújitá­­sánál megválasztottak: elnöknek Csiki Ká­roly ; alelnöknek Tibáld Mihály ; jegyzőnek Kapocsányi Mór; pénztárnoknak Borosnyai György ; gazdának Szabó. Választmányi ta­goknak : Zágoni, Kössy Sándor, Herszónyi, Schuller, Gál Domokos, Nehrer, Codru, Dániel Ödön, Steinburg. Mr Tisza Lászlóról a Fővárosi la­pokban a következő érdekes adatot olvassuk: 1849 júliusában több sebesült honvédet és aulistát hoztak Kolozsvárra a a lakosság lel­kesebb része versenyzett abban, hogy a se­besülteket házához véve ápolja. Egy derék hivatalnok: A., két aulistát fogadott lakásába, Eichnert és Spartnert; mindkettő nehéz sebe­sült volt s A., a legnagyobb odaadással ápol­ta őket. Augusztus közepe táján azonban re­besgetni kezdték, hogy a muszkák a város határán vannak s Kolozsvárt páni félelem fogta el. A csúcsai it menekülőkkel el 10*t lepve , mindenki rettegett a muszkáktól s * velők jövő oláhoktól. A. sokkal szegényed volt, hogysem men­külhetett volna, de bete­gei is oly rosszul voltak, hogy szállításukra nem is lehetett gondolni. A. egy német as­szony házában lakott, ki ugyan maga volt a becsület, de nagyon féltette vagyonát s ke­reken kijelentette A.-nak, hogy még az éjjel vigye el a házból sebesültjeit, mert ott, a­hol honvédeket vagy aulistákat találnak, a muszkák konczolni és rabolni fognak. Az aulisták kétségbeestek, mikor A. tudtokra adta a háziasszony parancsát: hová legyenek ők pénz nélkül és súlyosan sebesülten ? (Eichner­­nek jobb hüvelyk és mutatóujját vitte el lövés, vállában golyó volt, Spartner pedig bal karján és mellén volt megsebesítve.) A. elhatározta, hogy élete árán is megmenti ápoltjait; nejével, egy áldott jó, de tapasz­talatlan asszonykával átvitte a két beteget .

Next