Magyar Polgár, 1879. január-június (13. évfolyam, 2-147. szám)
1879-01-14 / 10. szám
visszavonuló török csapatok első kiüríti az átengedett területet, a tartásának gondja a montenegrót illeti, és a porta nem vállal véget. lépcsőzete rendböncsapatokat érte felelős A magyar kölcsöntárgyalásokról jelentik a „N. VV. Abendbl."-nak. A magyar kormány azt kívánta a konzorcziumtól, szerezné be, ha nem is az egész szükségletet 1880. év végéig terjedő időszakra, legalább a megszállási költségek és a deficit fedezésére, valamint a második kibocsátású kincstári utalványok és az 1880. jan. 1-én esedékes szelvények beváltására netalán szükséges összegeket. A konzorczium az összeg pontos meghatározását kívánta, minek folytán a következő felszámítás létetett. A másodkibocsátású kincstári utalványokból mindenekelőtt levontak 22/5 millió forintot, mely a törvény értelmében a nyolcvan milliós aranyjáradékkölcsön második felének egy részében találja fedezetét, marad tehát 60 milliónyi kincstári utalvány; az ez évi deficit 23 millióval irányoztatott elő; 1878. évre Magyarország részéről 14.580.000 forint volt fedezendő, miután a 60 milliós hitelt 45 millióval túllépték ; 1879. évre a megszállás összes szükségleteit csak 33 millióban irányozták elő, melyből Magyarországra 10,692.000 forint esik, minélfogva mindössze 98,272.000 forint volna tényleg beszerzendő. A konzorczium erre késznek nyilatkozott, hogy 100 milliót tényleg beszerez, de a bécsi házak azt indítványozták, bocsáttassák ki nyomban domaiiális kölcsön 75 millió forint erejéig, a hátralék pedig fedeztessék aranyjáradékkal. Különösen azt hozták fel erre nézve érvül, hogy egy ilyen kölcsön sokkal olcsóbba jönne az államnak. Ennek ellenében azonban a kormány kijelentette, hogy az összes kincstári utalványok beváltása előtt ilynemű üzletbe alig bocsátkozhatnék, és miután a párisi Rothschildház, valamint a berlini diskontobank is oda nyilatkozott, hogy a már ismert aranyjáradék Franczia-, illetőleg Németországban könnyebben eladható és épen most kedvezően értékesíthető : elhatározták, hogy a hitelműveletet megfordított sorrendben viszik keresztül, t. i. most értékesítik az aranyjáradékot és csak szükség esetében, május hónapban bocsátanak ki magyar domaiiális zálogleveleket, melyek főleg a hazai és angol piacra vannak szánva. A domaniális kölcsön nagysága, árfolyama és módozatai csak akkor fognak megállapíttatni, ha az aranyjáradék-művelet eredménye már ismeretes lesz, és a magyar törvényhozás erre nézve törvényes intézkedést tett. Hausemann igazgató a "megállapodás" aláírása után Berlinbe utazott. mellett, léteztek európai államérdekek, melyeket ignorálnia nem lehetett, sőt azokka okvetlenül számolnia kelle. Ausztria-Magyarország soha, még a spanyol örökösödési nagy háború előtt sem állott a hatalom azon zenitjén, milyet előbb az „első" franczia császárságról jeleztünk, mint tudjuk népes százados harczokat virtal volt a túlerős ozmánok ellen. Igaz, hogy különösen 1815. után érdekében állott e monarchiának a török birodalom barátságos támogatása, mert ennek elgyengülésével szintúgy párhuzamosan nőtt az északi orosz hatalom fenyegető súlya, ezért az osztrák külpolitika, a II. József korában drágán vett tanulságok után , megszűnt volt ellenségesen lépni fel a ránk nézve többé nem veszedelmes török hatalom ellen. Ezt a „traditiót“ az újabb osztrák-magyar külpolitika is szem előtt tartá s Így bizonynyal számba vette a közvélemény nyilatkozatait Lajthán túl, de különösen Magyarországon. E forrásból eredt azon „Memorandum“ mely a keleti status quo javítását tűzvén ki feladatául, azon volt, hogy a keresztény török alattvalók sorsa jobbulván s méltányos igényeik teljesedésbe menvén, elvetessék az orosz hatalomtól az „ürügy” az erőszakos közbelépéstől. Valószínű, hogy Berlinből — főleg az 1870-ben vett jó szolgálat fejében — e czélzatot nem támogatták teljes őszinteséggel; azonban tény, hogy az orosz hatalom akkori túlnyomó befolyással bírván a portánál, az ó-török pártot az ajánlott, reformoknak megkerülésére bírta, az általános reformok fejére halasztatván az égető helyi javítások Bulgáriában és Bosznia-Herczegovinában. Ketovázás okozta, hogy a fejletlenség mindezen tartományokban permanenssé vált; a örök ellenségei ujjal mutathattak a „keleti status quo" tarthatalanságára, mig barátai az oktalan makacskodásra meggyőző mentséget alig találhattak. S a kis Szerbia megkezdi a harczot a ouverain porta ellen és Ausztria-Magyarország és Anglia intései mit sem használtak. Oroszország biztatásai másfelől Német- és Olaszország Belgrádban is jól ismert magtartása bátorítólag hatott az elbizakodott vaallásra, kit orosz pénz, önkéntesek és vedrek támogattak a harczi kalandban. Tudjuk, hogyan törte össze az elbizajodott Szerbiát és Montenegrót a török hadereg vitézsége s hogy az ideiglenes békére is következett a konstantinápolyi „conferensa." Minő utasításokkal mentek oda a nagyhatalmak követei, nagyobbára máig titok, de azt tudjuk, hogy az orosz mindenáron a nyílt háborút óhajta, hogy a német és olasz diplomaták ez elébe akadályt gördíteni épen nem siettek, hogy a francziák ekkor még az orosz „jó barátságot" keresték, Angliának a rezét pedig tetemesen elzsibbasztó Gladstone ,üres ellenzéke; szóval, hogy Európa nagyhatalmai épen nem látszottak arra elhatározva lenni, hogy az orosz hadiadiót lehetetlenné tegyék. Itt merül fel, mintegy ellenzékünk támadásainak sarkpontja nép azon kérdés, miért nem vállalta Ausztria-Magyarország egy maga vállaira azon Európát megillető, rendkívül erdes, egyes hatalomra nézve talán mérőten elviselhetlen feladatot: megakadályozni az 01 ősz támadást, megoltalmazni a török birodalom területi épségét, csorbidlan souveenitását ?! Európai érdekek forogtak a koczkán. Legelsősorban Angliát érintő a török birodalom ellen induló orosz támadás, és francziaország volt az, ki húsz évvel előbb ily töméntelent áldozott volt a török birodalom oltalmáért, az orosz túlsúly megtörésére. Német- és Olaszország még csak jóskarú semlegességet sem tanúsítottak az orosz tervek ellenében, s Európaszerte áltaános volt azon felfogás, hogy a „keleti Statis quo" tarthatatlan, a török keresztény lattvalók sorsán okvetlenül segíteni kell. Ily európai viszonyok közepette, midőn arom nagyhatalom (Orosz-, Német- és Olaszrszág), ugyanazon egy irányt követésével zemben, sehol sem volt tömörülve kellő gyensúly, — midőn a mindenáron békét hajtó Francziaország az orosz kedvét beeste, Anglia pedig leginkább a török megfosztásában tündökölt: — józan politika lett olna-e Ausztria-Magyarországnak raegkiséreni azt, amit I. Napoleon, hatalma tetőpontján megtenni tanácsosnak nem tarthat. ő ugyanis nem állította helyre Lengyelországot 1810—11-ben, mert nem akart maga ellen egy „hármas coalitiót" (Orosz,Poroszország és Ausztria) síkra szállítani, háttérben a késig harczoló Angliával s a lángbaborult Spanyolországgal, vállalkozhatott-e, mondjuk hasonló nemzetközi constellátiók közepette Ausztria-Magyarország az orosz megállítására, a török birodalom területe oltalmára egy tényleg létező orosz porosz-olasz convensióval szemben, melynek kezét korántsem köti le az orosz barátságot kereső Francziaország s a tétovázó ellenzéke által megbénított, különben is a világháborútól irtózó Anglia? Daczára a török hadseregnek a szerbek montenegróiak ellen tanúsított vitézségének, vállalkozhatott e tehát a korántsem dúsgazdag kettős monarchia azon óriási feladatra, melytől egész Európa visszahökkent! indulhatott e az osztrák-magyar politika azon az útón, midőn, a józan számítás mellett, a nagy németségi aspiratiók is sürgetve tanácsolták Berlinnel a barátságtartást? midőn a katonai párt az oroszszal jó egyetértés, hogy ne mondjuk szövetkezés révébe óhajtott volna mielőbb evezni? midőn a monarchia szláv ajkú lakói keleti fajrokonok és hitsorsaik szabadulásáért buzgólkodtak ? Kettős államunk külpolitikájának nem volt szabad olyan zászlót bontani, mely a keresztyének sorsa javulását úgy az állami raison, mint a polgárisultság érdekei szempontjából tiltó, melyet a népességi viszonyok mellett, a dualisticus monarchia európai elhivatásának megtagadásává lehetett bélyegezni ?! Szép tervet lehet néhány percz alatt kigondolni, sőt papirosra is tenni, amelyet azonban az államférfiak egész sora századokon át sem tudna valósítani . Így el lehet ma mondani, hogy ha mi kardot húzunk, mások is azonnal mellettünk teremnek teljes pánczélzatban, de egy rózsás föltevésre az állam léte fölött döntő politikai actiót építeni aligha lett volna józan számítás. Emlékezzünk 1870 re, hogyan hagyta Francziaországot cserben az annyi jéleképen iránta lekötelezett Anglia, hogyan hallgatott Európa ezen coalitió ellenében, mely úgy látszik 1877—1879-et tűzte ki a „keleti kér-dés" szőnyegre hozatala, talán megoldására ! 1859-ben és 1866-ban is európai érdekek voltak érzékenyen érintve; mégis tajpasztaltuk, hogy egyetlen közvetlen nem érdekelt hatalom sem mozdult. Ily előzmények után csoda-e, ha az osztrák-magyar politika nem vállalkozott olyas- s mire, mit e század leghatalmasabb uralkodó- fja hatalomi zenithjén, midőn Francziaorszáogon kívül Német és Olaszország is parancsai után indultak, meg próbáim koczkáztatott lépésnek tartott, a mire napjainkban a dusgazdaságában egy második nagyhatalmat elválhatlan szövetségesül biró Anglia, a a nemzeti egységben oly hatalmas Francziaország nem is gondoltak VI (Vége köv.) A boszniai megszálló csapatok újabb redukciójáról Spalatoból távírják a „P. Ll.“nak, hogy oda, valamint a klebe kikötőbe a Lloyd-társaság és a haditengerészet szállító hajói érkeztek oly czélból, hogy nagyobb számú tartalékosokat, kik már egy idő óta Boszniából és Herczegovinából Spalatoba, Metkovicsba gyülekeznek, hazaszállítsanak. A közös hadügyminisztériumi. az occupáló csapatok jelentékeny redukcióját határozta el, részben mivel az el nem hárítható közlekedési akadályok folytán az élelmezési viszonyok mind inkább aggasztókká válnak, részben pedig, mivel a lakosság igen békés és előzékeny magatartása politikai tekintetben a legjobb reményekre jogosít. A lovasság teljesen kivonatott az országból, kivéve négy szakasz zsidósz és huszárt, kik az ordonánc tisztet látják el; csak a technikai csapatok (mérnökkari és hidász osztályok) maradnak eddigi létszámukban a legsürgősebb szálláaolási- és útépítések eszközlése végett; a gyalog csapatoknál századonként 3 tiszt, 1 tiszthelyettes, 1 őrmester, 4 szakaszvezető, 8 tizedes, 8 őrvezető, 1 dobos, 1 kürtös, 100 gyalogos (vadász), 4 hidász, 3 tiszti szolga és egy számadó őrmester, összesen 135 ember marad. Ezen felemelt békelétszám csupán 40 emberrel erősebb a rendesnél. A hadsereg újabb redukciója folytán ismét 9000 tartalékos kerül haza. — Ideérkező hírek szerint az okkupált tartományokban az egészségi állapot nagyon kedvezőtlen. Külpolitikánk irányáról. — Történelmi visszapillantóé. — Az Ellenőr következő czikkét közli: Soha sem támadtak meg kormányt külpolitikájáért annyi oldalról, mint ezt ma nálunk tapasztaljuk ; hanem ha ez a „taktika" a támadás természetének megfelelő is, de czélját téveszti — a kettős monarchia javára kell is hogy tévessze — már csak azért is, mert módjaiban és eszközeiben nem válogat, vagy ha teszi, a merőben egyoldalúakat keresi ki anélkül, hogy határozott irányelv vezetné és alapos kivihető tervet tűzne ki feladatául. Mint a történet bizonyítja, a lengyelek 1792 től 1814-ig példás vitézséggel s törhetlen szívóssággal küzdöttek a franczia zászlók alatt; azt is tudjuk, hogy 1812. előtt I. Napóleon uralta az egész continenst, s hogy Francziaország érdekében állott volna Lengyelországot helyreállítani. Miért nem tette ezt az úgyszólva „mindenható" imperator, kinek Oroszország ellen vezetett „nagy hadseregeiben is közel százezer lengyel bajnok harczolt hősiesen ? Mert a kezében öszpontosított roppant hatalom daczára s a döntő franczia túlsúly Leo pápa a szocziálismusról. Kill. Leo pápa, kinek Melchers érsekhez intézett minapi levele méltó figyelemben részesült, újabban egy hosszabb encykikát bocsátott ki, mely a kor nagy társadalmi kérdése a szocziálizmus ellen van intézve s méltóságos, szigorúan az egyházi elvek alapján álló fejtegetéseivel kedvező benyomást tesz. Mindenekelőtt kijelenti a pápa, hogy az embereknek azon osztályáról akar szólani, amely különböző néven szocialistáknak, kominunisták vagy nihilistáknak neveztetik, mely az egész világon el van terjedve és istentelen szövetség által egymással a legszorosabban összefűzve . Ez emberek nem a sötétség oltalma alatt tartják titkos gyűléseiket, hanem kihivólag lépnek az emberek elé és nyíltan munkálkodnak régóta ápolt tervükön, a polgári társadalom alapelveinek fenekestül való felforgatásán. Semmit sem hagytak érintetlenül és sértetlenül ami az isteni és emberi törvények által bölcsen az élet biztosságául és ékességéül rendeltetett, a legfelsőbb hatóságoktól, melyeknek az apostol szava szerint minden ember alattvalója, s mely istentől kapta a hatalmat, hogy uralkodjék, megtagadják az engedelmességet s azt hirdetik, hogy jogaira és kötelességeire nézve minden ember egyenlő. A férfinak és nőnek természetes egyesülését, mely még a barbár népek előtt is szent volt, nem tisztelik, s ez által gyengítik a kapcsokat, melyek a családot leginkább összetartják, vagy gonosz kényvnek adják martalékul. Elvakitva a hírvágytól, melyet a földi javak után éreznek s mely minden bajnak forrása, megtámadják a természeti törvények által szentesített tulajdonjogot, s mialatt azt állítják, hogy az emberek minden szükségleteiről gondoskodnak és minden kívánságát teljesítik, iszonyú gonoszsággal arra törekesznek, hogy mindent elraboljanak, amit valaki esze vagy kezei munkássága, jogszerű örökség, vagy takarékos életmód által megszerzett És e borzasztó elveket előhozzák gyűléseikben, hirdetik röpiratokban, s napilapjaik által terjesztik a nép közt; s mivel a halasztgatást nem tudják elviselni, rövid idő alatt tobször emelték fegyverüket saját fejedelmük ellen, hogy annak meggyilkoltatása után, kinek tekintélyétől és uralmától még tarthatnak egy kissé, szabadon merülhessenek a gonoszságba. S az emberi társadalmat a bűnök özönével borítsák el." A pápa, híven a vatikáni tradícziókhoz, e bajok eredetét a 16-ik század óta tett újításokra vezeti vissza, melyek az isteni kinyilatkoztatás helyébe az észt akarták tenni. És azon országok jellemzése után, melyek minden tekintet nélkül istenre vannak alapítva s melyekben a vallás az egyetemek, a lyceumok és gymnasiumok köréből ki van zárva, panaszkodik azokra, kik a közélet ügyeinek vezetésével vannak megbízva, hogy „istentelen egyének cselszövényeitől behálózva és fenyegetéseiktől megijesztve, az egyház iránt mindig gyanakvó, sőt gonosz érzülettel viseltettek, a nélkül, hogy belátták volna, hogy az illető osztályok törekvései meghiúsultak volna, ha a kath. egyház tanai s a római pápa tekintélye a fejedelmek és a népek előtt mindig a kellő tiszteletben részesültek volna . Egy a fejedelmekhez intézett éles felhívás után, egyenesen a német kulturharczra vonatkozó eme sorok következnek : „Ha a hatalom a fejedelmektől eszélytelenül és a megengedett mértéken felül gyakoroltatnék, a kath. egyház tanai nem engedik meg, hogy valaki ez ellen önakaratulag tiltakozzék, nehogy a rend és nyugalom még jobban zavartassanak, s ez által a társadalomnak még nagyobb károk okozassanak. Ha a dolgok odáig jutnak, hogy nincs más menedék, a keresztény türelme arra tanít, hogy az ember imádság által kérje isten segítségét. Ha a törvényhozók és fejedelmek határozatai valamit rendelnek, ami az isteni és természeti törvényekkel ellenkezik, úgy a keresztény névnek méltósága, a kötelesség és az apostoli tanok azt tanácsolják, hogy inkább istennek, mint az embereknek engedelmeskedjünk." A katholikus egyház által az egyenlőség, a házasság, a tulajdonjog kérdéseivel szemben elfoglalt álláspontot a következő, a fejedelmekhez intézett intéssel jelzi, hogy azok,elismerve, hogy Krisztus egyházában a szocialista pestis eltávoztatására oly erő lakozik, amilyen sem az emberi törvényekben, sem a hatósági kényrendszabályokban, sem a katonák fegyvereiben nincs, juttassák végre valahára az egyházat ismét azon helyzetbe és adák meg neki azt a szabadságot, melyekben annyira áldásos erejét az egész emberi társadalom javára gyakorolhassa. Hin SAHANG, Kolozsvári, 1879. jan. II. feju Liiimiili (. elöltre(ÖU tisztelettel Kórjtll*, mél ti'i tassaimk előiibetésieiket is jövő évnegyedre megújítani.\ „Magyar Polgár* Ét negyedre . . . Irt. Félévre . . . . 8 frt. Égé** évre. . . 16 Irt. A KUDO HIVATAL és tíz tlánffy György, kink már több szép zenedarabját ismeri a közönség, legújabban „Cottte que coute" czimü sebes polkáját adta ki. Megrendelhető Koozsvárt Demjénnel. Ára 60 kr J I — Molnár György szombatot! Moliére „T a r t u f f e“-jében folytatta vendégszereplését. A közönség élénk érdeklődést lapusit Molnár felléptei iránt s ez alkalommal is szép számmal gyűlt össze. Az eddiggiek közt kétségkívül Tartufte volt a vendégnek legsikerültebb alakítása. Többször zajosan megtapsolták, nyílt jelenetben is, az előadás szabatos, összevágó volt, mint minden előadás, melyet Molnár rendez. — AZ* vendég holnap kedden „Suliiván“-ban lép föl s szombaton mint „III. Richard“ fe- lezi be vendégjátékát, mely egy kis eleven- * séget hozott nemcsak a közönségbe, de a társulat tagjaiba is. 1 — A Zene-Conservatorium ren- ! les közgyűlése tegnap délután tartatott j. neg, az intézet saját helyiségében. Simon Elek elnök hosszabb megnyitó beszédben rámutatott az egyesület fényes múltjára, a jeenlegi ki nem elégítő állapotokra ; szólt a Ze- ' ie-Conservatoriura közművelődési hivatásáról s fölhívta a gyűlést, hogy amit az intézet és czéljai érdekében kívánatosnak, sikeresnek tart, igyekezzék azt létrehozni. Ezután Magyaros- * sy Gyula titkár olvasta föl az évi jelentést, mely kedvező adatokat tartalmaz a zeneis skáláról, de annál kedvezőtlenebbeket az intézet nyilvános működéséről. A Zene-Con-servatorium beszüntette nagy hangversenyeit, elzárkózott a nyilvánosság elől, s így a közzönség pártolása is majdnem teljesen elenyészett. Az évi jelentést holnap közölni fogjuk. A Conservatorium pénztári állapota kedvező, és plust mutat fel. A jelentés után Sala-mon Antal indítványozza, hogy nagyobb szabású orchestrális hangversenyek is tart tassanak. Dr. Hintz György alelnök tudatja , hogy erre nézve a költség-vetésben intézkedés történt. Hegyesi Vilmos, hosszabb indokolás után, melyben előadja a Conservatorium hanyatlásának okait, az új szervezés, újjáalakítás szükségességét, indítványozza, hogy az egylet szervezete, alapszabályai megújittassanak, czélszerű állandó tantervezet készíttessék. Ez indítvány hosszabb vitát keltett, melyben Simon Elek, dr. Hintz György, Bogdán István, Salamon Antal, Dietrich Amadé, Keresztey Lajos és Hegyesi Vilmos vettek részt, ismételt felszólalásokkal. Végül a közgyűlés, elfogadva az indítványt, elhatározta, hogy a választmány utasíttatik, a Zene-Conservatoriura alapszabályait, tantervezetét revízió alá venni, azt az intézet tágkörű feladatának megfelelővé tenni. A munkálatok befejeztével rendkívüli közgyűlés fog összehivatni, a további teendők megállapítása végett. E határozat meghozatala után tárgyaltatott az 1879 iki költségvetés, mely némi megjegyzések után, változatlanul elfogadtatott. Most a választmány kiegészítésére került a sor, melybe nyolcz új tagot kellett választani. Megválasztottak: Dr. Szilágyi Ete, Czirják Albert, Salamon Antal, Hegyesi Vilmos, Hatfaludy István, Gegenbauer József, Dietrich Amadé, Bojtka Miklós. A szavazási eredmény kihirdetése után Hegyesi V. indítványozza, hogy Joachim József, a hegedükirály, az egylet tiszteletbeli tagjának megválasztanék. Ez acclamatióval, lelkesedés közt történt meg. Az elnök a megválasztásról táviratilag értesítette id. Ábrányi Kornélt, hogy azt a Zene-Conservatorium hazafias üdvözlete mellett, a művészszel közölje. Ezzel a gyűlés, az elnök lelkes élje - I neztetése közben véget ért. — A választmány, mint tudjuk, már a jövő hét folytán hozzákezd a reform-munkálatokhoz. „ Kívánjuk a legjobb sikert a meg vagyunk győződve, hogy a Zene-Conservatorium, uj szervezettel, áldásosabb, eredményesebb működést fog kifejthetni, mint most. A korcsolya-egylet választmánya tegnap gyűlést tartott s egyebek között a jégpálya bevételeinek ellenőrzésére szigorú rendszabályok életbeléptetését határozta el. Ezután az egylet minden egyes tagja, mint ez korábban történt, érczjelvényt kap, melyet korcsolyázás alkalmával fel kell tűznie, akik pedig napi jegygyel lépnek be, a papírjegyeket kalapjukban kell hogy viselnék, különben meg fognak szólíttatni. A jó- szavaló egylet, melynek e télen annyi kárt okozott már a rosz időjárás, azt akarja érni ez által, hogy a visszaélések okozatoktól legalább szabaduljon s e ceélbél a nyára minden tagja támogatni fogja őt Az ördög bibliája. Lapunk kesztőjének „Az ördög bibliája“ czimű drámája már ki van osztva a népszinhi é s még január második felében színpadi kerülni. Soldosne asszony a szerzőt egv •l kedves levélben értesíti, hogy a előforduló „Keskeny Klári“ szerepét a? mel elvállalja, de csak később biri.it tanúim, miután repertoirját az ij/aa^^ ság már jóval előbb meghatározta a késebbi hónapokra „Óhajtom — hirt Soldai asszony — hogy „Az ördög bibliája" .A nagyobb sikert arassa, s rajta leszek , annak idejében csekélységem se hiányozol a darabból Addig is adjon a jó isten ? mnedvek és családjának jó egészséget ez"1. esztendőben Tiszta szívből kívánom. Soldos Luiza.“ Az „Ördög bibliája" tehát egyet&B Soldosné asszony nélkül fog menni, kit! azonban talán e kedves művésznő is bemltatja Keskeny Klárit, a darabnak e kedály t örök jókedvű alakját. fr Joachim, a híres hegedűin vesz közelebbről Szegeden hangversenyzett óriás közönség előtt. Azt hisszük kis utánjárással színházunk igazgatóságaT megnyerhette volna egy pár előadásra, ahol lehetett volna Joachimnak szebb és ngyobb közönsége a vidéken, mint Kolozsvár . Kapcsolatban e hírrel megemlítiük, hogy Joachim a Zene Conservator 1 tegnapi közgyűlésében tiszteletbeli taggá tiasztottán , következő sürgöny küldetet id. Ábrányi Kornérhoz Budapestre a kolozsvári Zene-Conservatorium ma tartott közgyűlésében Joachim József hazánkfiát, a hegedűkirályt, egyhangúlag ingy ékesedéssel az intézet tiszteletbeli tagjául megválasztotta. Kérjük erről egyiktünk vében, hazafias üdvözletünk mellett, Joacint urat értesíteni. Simon Elek, kir. tant esős, elnök.“ fr A Petery Dénes és Kovács János által szerkesztett „Keresztény Magvető“ XIII-ik évfolyamának 6 ik füzete a következő érdekes és változatos tartalommal jelent meg: Teremtés és fejlés. Dr. Brann Sámueltől Angelo De Gubernatis regujató munkájáról. Gr. Kuun G. Egy kitűnő anya vallásos énekgyüjteményről. Hegedűs Itván egyháztörténeti adatok: XXXVII. Báthon Zsigmond parancsa a szebeni polgármesterhez és királybíróhoz a szászvárosi evang egyháznak az unitáriusok által elfoglalt javaira nézve. Közli Szabó K. XXXVIII. A kusolymosi, bözüdi ed. unitárius templomok elvétele iránt 1697. január 19, 20, 21, 22-éi felvett tanúvallomások. Közli: Benczédi Gergely, Gyulai Zsófia. Életrajzi vázlat. Májk. Istvántól. Az év utolsó estéjén. Ima. Dera Józseftől. Levelezés. Londonból. Boros Györg Irodalmi értesítő. Különstílók : Jövő évi zsinatunk. Keim Tivadar. Lewes György Henrik. A népiskolázás köréből. Tordán az állami polgári iskolák ünnepélyes megnyitás Bonni egyetemi tanár Rath Gelért. Protatans egyetem. Mikó L. unitárius egyház jogtana. A magyar prot. egyházi és iskolaigyelmező Átalános tanügyi közlöny. Náffi Tamás: A pápa lapja. Szabó Károly. Unitárius nőpap Ausztráliában A Baldácsy alapítvány. Simén Domokos könyvtáráról. Szent Bertalan és napjainkban A föld népessé keresztények Japánban. Egy gazemberrel í vesebb. Necrolog. Boldog uj évet! Helyreigazítás. P. Horváth Ferencz I. vagy IIAranykönyv. Dávid F. alapitvány. — E derék folyóirat szerkesztői előfizetést nyitnak a XIV-ik évfolyamra. Előfizetési dij az égési évfolyamra 2 frt. pártolói 4 frt. Ez összegeket Kovács János úrhoz kell beküldeni. (Tivoli-utcza 9. sz.) fr Polgári házasság. Makó, színházunk tagja e hó 13 án, Bécsben polgári házasságra lép Schwarcz Anna kisaszszonynyal. Szerencsét kívánunk frigyekhez! — Fogarasból távirják lapunknak mavelettel . Polgári körünk tagnapi tisztújitásánál megválasztottak: elnöknek Csiki Károly ; alelnöknek Tibáld Mihály ; jegyzőnek Kapocsányi Mór; pénztárnoknak Borosnyai György ; gazdának Szabó. Választmányi tagoknak : Zágoni, Kössy Sándor, Herszónyi, Schuller, Gál Domokos, Nehrer, Codru, Dániel Ödön, Steinburg. Mr Tisza Lászlóról a Fővárosi lapokban a következő érdekes adatot olvassuk: 1849 júliusában több sebesült honvédet és aulistát hoztak Kolozsvárra a a lakosság lelkesebb része versenyzett abban, hogy a sebesülteket házához véve ápolja. Egy derék hivatalnok: A., két aulistát fogadott lakásába, Eichnert és Spartnert; mindkettő nehéz sebesült volt s A., a legnagyobb odaadással ápolta őket. Augusztus közepe táján azonban rebesgetni kezdték, hogy a muszkák a város határán vannak s Kolozsvárt páni félelem fogta el. A csúcsai it menekülőkkel el 10*t lepve , mindenki rettegett a muszkáktól s * velők jövő oláhoktól. A. sokkal szegényed volt, hogysem menkülhetett volna, de betegei is oly rosszul voltak, hogy szállításukra nem is lehetett gondolni. A. egy német asszony házában lakott, ki ugyan maga volt a becsület, de nagyon féltette vagyonát s kereken kijelentette A.-nak, hogy még az éjjel vigye el a házból sebesültjeit, mert ott, ahol honvédeket vagy aulistákat találnak, a muszkák konczolni és rabolni fognak. Az aulisták kétségbeestek, mikor A. tudtokra adta a háziasszony parancsát: hová legyenek ők pénz nélkül és súlyosan sebesülten ? (Eichnernek jobb hüvelyk és mutatóujját vitte el lövés, vállában golyó volt, Spartner pedig bal karján és mellén volt megsebesítve.) A. elhatározta, hogy élete árán is megmenti ápoltjait; nejével, egy áldott jó, de tapasztalatlan asszonykával átvitte a két beteget .