Magyar Polgár, 1879. január-június (13. évfolyam, 2-147. szám)

1879-01-16 / 12. szám

J % % aSK On. A*% TARCZA. i,Richard a katasztró­­f­­ában.“ (Mutatvány Molnár György „III Ri­chard király“ czim­ű tanulmányából.) (Vége.) Egyik Rikh­árd előadó (pedig valódi te­­hlettetséges mű­vész volt) látván a nagy m­üve­­i szék eme bravourját, és elhivén, hogy ez lé­­dolog Rikhárd e jeleneté­en, túl akart szelni mindeniken s fogta magát, egy nagy ugrással a szín másik oldalán álló kulisszához svágta a fejét és aztán erre ébredt föl. — til­l „lélektani (/) fölfogásnak nevezte“! Rikhárd az álomjelenet folytán sokkal .­­inkább ki van merülve physicailag is, hogy ssem efféle akkrobata produkciókat bírna mű­velni ; rémülve csak eltávozik a nyugágytól m int borzasztó álmának kínpadjától, de alig ,hogy roskadv­­ távozván , már nyugtatni ■igyekszik magát a „csitt csak dlmoddma sza­rvakkal ! Ez az igazság, ez a lélektani j ah hogy mindig és mindenben csak a külső fölött TM törik a fejeket, — csak az ügyet technika! Ez a jelszó még ma is, ez kevesebb fáradt­ságba kerül, nem kell sokat gondolkozni fö­lötte: egy-két ugrás, maga körül való for­gás, elrohanás, természetellenes attitűdök,­­S görcsös rángalódzások , kórházi kínlódások, a patkóingiai tünetek a psych­ologiai helyet — és a hatás kimaradhatatlan ! Fájdalom igaz! Olcsó dicsőség! Rongyművészet az ilyen! A­ valódi — komoly művészet elfordul az ilye­­nektől! Nem ez a színpad, a színi költészet ■ttálja ! Az árnyak megjelenését, a színpadi gé­■ peret mai előhaladt állapotában, legalább ■toüintézeteknél lehetne már kevés költséggel ■ is a legszebb illúzióval előállítani, a gőzt- I fejtő gépecske és egy két cső alkalmaazá-I sával. * * * Emberfölötti tusa az, a­mi az álomje­­,■ lenet után végbe megy Richard keblében ; a költői igazságszolgáltatásnak a végtelen­ségben szárnyaló superlativuma, és oly psy­­chol­ogiai mélység, melyre a legmerészebb fantázia is szédülve gondolhat csak A bűnhődés, a morális elégtétel mér­téke oly nagy, oly erős, hogy nem lehet s­ók­kal festeni, kellően magyarázni. A büntetés kegyetlenebb az elkövetett bűnöknél. Ha fenevadak prédájára dobta vol­na a költő Richárdot, nem lenne oly szörnyű az ítélet, mert csak a testet szabdaltatta volna szét dühödt állatok éles körmei és fogai által — de Richárdban a lélek van kispadra feszítve és pokolbeli fúriáktól mar­­czangoltatva, tépdelve, égetve. A lélek benső világa emésztő lángok­ban forrva kavarog s a porhüvely mégis dermesztő jég verejtéket gyöngyödzik. A ki nők kínjának borzasztó összecsapása ez két végletben, a gyötrelmek gyötrelmeinek mar­­dosása két ellentétben. Iszonyú — iszonyú psychologiai pro­cessus ! Mindeneknél megsem­misitőbb tusai Rikhárdot Rikhárddal vádoltatni be, aztán saját magával elítéltetni, önnön magá­val büntetni s végtelen kínok árjában gyö­törni, az embert önnön maga által saját ma­gában megölni — oly igazságszolgáltatási példa, mely nem is lévén jogtalan, erkölcs­­javitóbb és túl tesz a földi bírák minden pal­losánál, így büntetni, h istenek után csak Shaks­­pere tudott ! „Tudatomnak ezerféle nyelve van. És minden nyelv másféle ad­óba tér ki, És minden szó elitél mint gazembert. Hitetlen hitszegés legfőbb rokon, Gyilkos gyilkosság legszörnyebb fokon, Minden­bőn, ismételt minden fokon, Korláthoz tör , kiált: Bűnöst bűnöst' Ily szókkal beszél Rikhárd háborgó lelke Szikhárdhoz ezerféle nyelven, és valamennyi egymásra tör benne — a kétségbeesés for­gó örvényében egymást fojtogatja. A szem­lélő, az érzékítő művészet a jelenetben kul­minálhat Rikhárd előadójánál. Azon mesteri tudomány, melyet Salvini az elbeszélő és magánjelenetekben a színpa­don oly csodás hatalommal érvényesített, Rikhárd e magánjelenetében érhetné el ne­továbbját ! A világ sokat veszít, hogy III. Rikhár­dot, a világ tragikus m­űtvészkirálya nem játsza ! De Salvini is ! A színi művészet e Flórencz ógalji vi­rág koront temperamentumának nagyon ri­deg III Rikhárd király ! Az elementáris erőket tartalmazó sze­repeket kerüli s ezt Othelloban is fölötte mérsékli; — igaza van, ha így Rikhárdra nem vállalkozik, mert Rikhárd­ban elementá­ris erők vannak, melyeket Rikhárd az ala­koskodó jelenetekben megfékezve visszatart ugyan, de ezek azután annál nagyobb mér­tékben nyilatkoznak, így az álomjelenet bár mint magánbeszéd passiv jellegű — de éles drámai actiójánál fogva különbözik a többi­től és végig valódi elementáris erőt igényel, mely nem nyilatkozik ugyan sem a hang, sem a physicum erejében, hanem a szellemi erő végtelen elementumában, melylyel az ezer­­nyelvű lélek megannyi vádszókkal egymásra törve, tajtékos hullámhegyek óceánjává há­­borogja föl Rikhárd keblét. E háborgás, e hullámhegyek hány­ko­dása orkánszerű­ viharral és a közvetlenség villámsebességével zúdul a képzelet megmér­­hetlen végleteiből egymásra Rikhárd keblében az egész hős­zu magánjelenet alatt, melyben többé nem az ész alkuszik a lélekkel — lel­­kiösmerettel, hanem ez csatázik, viaskodik a bűnök furdalásaival — a kétségbeeséssel ! És ez emberfölötti harczban Rikhárd, a rettenthetetlen, valóban kétségbeesve dől a besiető Rstcliff keblére, kit önkivületes iszonyában keresztül akart döfni: „Ob Ratclifft szörnyű Almot Almodám, Ob Ratclifft félek, félek, félek —“ sikoltja háromszorosan a kétségbeesés hang­ján és ösztönszerüleg — mint az oroszlán a villámok elől a föld mélyébe, úgy Rikhárd mintegy a Ratcliff keblébe akarja fúrni s jót az égető lelkiismeret kiujai elől. Ratcliff biztató szavaira így felel: „............az éj árnyai Több rettegést önttek Rikhárd szivébe, Mint tízezer valódi harczos önbve, Vasban, s a vézna Richmondtól vezetve“ és kábult iszonyából magához térve lassan­­kint visszanyeri szellemi s physikai erejét: „Hát még se virrad? ______ Ki látta a napot ma?“ kérdi nagy erélylyel, majd ismét önnön té­­pelődésébe merülve, gyötrő lelke ily szókban dörög : „Ez gyász sötét nap lesz — valakinek.“ aztán lelkét áltatva igy folytatja: „A nap ma nem akar kibuini, Nem sütni ma! Eb, hát nekem mivel Rosszabb, mint Richmo­dnak. Hisz az az ég Mely rám borul, rá is mozdul tekint.“ végre lelkiösmeretét elfojtani igyekezvén, az iszonyú álom kínos sejtelmeiből e szókkal tépi ki magát „A csacska álom ne rettentse lelkünk; Az öntudat csak szó, mit gyáva használ, •S fel van találva az erőst lekötni: Tudatunk a fegyver, törvényünk a kard, Előre bátran, a harcz viharába. Ha nem az égbe, a pokolba szállva —* Roppant lelki erejével — biztatva ma­gát, bátorítva seregét, végkétségbeeséssel om­lik a harcz viharába! Richárd itt válik igazi, fenséges tragikai hőssé, rendkívüli nagy lel­ki erőt fejt ki és daczol mindennel a vég­tusában : „Harczolj, angol nemes! szabad vitézi Dárdád forgácsitól rengjen az égbolt! Fel hát! diadal övezze siskáinkat.“­raenydörgi a sereghez és mint egy Hadisten csatára sz.áll a Bosworth melletti sikon ! Végzetes csata ez, ádáz hőssel, kinek hiában feszülnek idegei, keble démona azo­kat untalan széttöpdeli; s­őt Richmondot már megölt, mondja Richárd, lovát leszúrtak, s ő gyalog harczol, a h­alál torkában is Rich­mondot keresve; a kétségbeesés végerőfeszi­­tésével rohan ide-oda a harczmezőn, rémület és iszony van arczán, szeméből a pokol tüze lángol, bősz riadással szeretné túlkiáltani a csata orkánját, de már nem tudja s mint a végítélet megsemmisítő lángjainak fojtogató tüzéből csak fuldokló sirályként sivitja: „Lovat! lovat! egy lóért országomat !“ és bódultan veti magát bomlásnak indult fu­tó serege hátán a győztesen előre rohanó Richmond elé, hogy keble lidérctét megölje, de Richmond ifjúi erővel űzi maga előtt a kimerülten viaskodó Richárdot; az álom be­teljesül, Richárd kardja eltörik és csüggedt karja a tört kardot is elejti; halálsebeket üt testén hősi Richmond, s a vérözönbe ful­ladt fejről Stanley letépi a koronát, hogy bátor Richmondnak adja át! Richmond az álomjelenet után már be­­végzi tragikumát, a költői igazságszolgáltatás Richárd magánjelenetében van kiszolgáltatva s ezzel befejeződik a véres tragédia; a­mi még ezután történik, az csupán külső illus­­tratioja a benső katasztrófának, mely Richárd keblében a m­agánjelenet alatt lefolyt, úgy­szólván apotheózisa a történetpolitikai hát­térnek és a bűn eszményítése Richárdban, ld a büntető magánjelenet után, nagy lelki ere­jének kifejtésével száll föl a vétkek posványá­ból és a borzasztó meglakolás után, a szel­lemerő fenségének dicsében dől a halálba! Shakspere ennyit s nem többet akar, sőt csakis ezt akarja Richárdban, midőn Rich­mond — a harczban viaskodva — űzi maga előtt a színen át. Richárd tehát a színen ki­vnt hal meg, és ezt Stanley jön jelenteni Richmondnak, midőn a halott Richárd fejéről letépi a koronát s magával a színre hozza. De a Richárd előadók nem érik be az­zal, a­mit a költő intenziójából világosan ért­hetünk: nekik több is kell, mint a­mennyit Shakspere ad — akar; ők a vívás mestersé­gében is produkálni akarják magukat és csi­nálnak olyan remek hajvágást — bajvívást Richmonddal, mintha csak a torna porondján volnának. Szemkápráztató látvány a bajvívó iskolából, de a­hány vágást szabnak egymás­ra,­­a szint körüljárva és forogva) ugyanany­­nyival és ugyanannyifelé­ vágják a lélektani igazságot, a költő világos és fenséges inten­­zióját, mely az erkölcsi halált Richárdnál az álomjelenet után folyó magán scénában már szolgáltatta, mely Richárd tragikumát már itt befejezte, — tehát a katasztrófát is, — mely a fejezés után már csak az erkölcsi jogot és a hősi lényt, valamint a tragoedia hátterét apostrofálja, és a mely intenció bénást ka­dot ad a hős csüggedt karjába, a melylyel bizony czifra bajvivási produkciót ne­m szabdalhat a lélektani processus folytán, is végerőfeszítésé­­ben már kimerült, kétségbeesett Richárd, kit Shakspere Richmond által a színen keresztül űzet maga előtt és a kinek küzdése fokoza­tos hanyatlással, már inkább csak a szellemi és physikai erő végvonaglása, a megsemmi­sülés torkában való kapkodás, nem pedig egy athletikai viadal, egy Prüfung a kardforga­tás mesterségéből. Ezt mutogatni, effélét produkálni elég alkalom van a csatajelenet alatt, melyet zene is kisér, midőn a fehér és piros rózsahábori ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Egész évre..............................16 frt. — Félévre.................................8 frt. — Évnegyedre ...... 4 frt. — Egy hóra............................1 frt 50. HIRDETÉSI DIJAK Ottsor haa&boaott g&rmoodaor, vagy téritetínek Az 9­0 kr. NAGY HIRDETÉSEKNÉL KEDVEZMÉNYEK. Minden hirdeté« után 80 kr. bérjegyletek külön ■■ámittetik. MYILTTKR: Boronként, vagy annak helye 90 kr. ■Xgl---------­LAKOK: Hír harangban toronként 1 frt. hézkol­­ttl bérment*H*n Imiik imát 1*0*41*talk *1. H**i**J*U*n kétl retek MM Ullul rlMU. KOLOZSVÁR, JAN. 15. Az 1879-is­ évi költségvetést a kép­­v­sz­óház pénzügyi bizottsága tegnap vette t­árgyalás alá. Ez ülésen a pénzügymi­­■szter beterjesztette előirányzatának in­dokolását, mely 112 lapra terjed s min-­­den egyes még oly Csekély túlkiadást is részletesen idokol. Leglényegesebb pontjai közül meg­­említésre méltó, hogy a napidijakra az in­dokolás nagyobb összeget ajánl azon ok­ból, hogy a mozgósított tisztviselők he­­­­lyett, nagyszámú dijnokot kellett alkal­­­mazni. A bevételekre nézve az indokolás azt mondja, hogy a földadót illetőleg, miután a keresztülvitt kataszteri munká­itok hatálya már 1­878-ban érvényesült, emelkedés nem­ remélhető. Házadóra ha­­­sonlóképen kevesebb van előirányozva, miután a házbérek az egész országban csökkentek. Kereseti adó fejében keve­­­­sebb irányoztatott elő — habár az 1878 iki összeghez hasonló eredmény re­mélhető — a mozgósítás s számos elemi csapás következtében az egyesek kereset­­képessége hanyatlott. Szeszadó fejében 1.100.000 írttal több irányoztatik elő, miután az 1878-iki évfolyamában neve­zetesen a kisebb szesztermelőkkel szem­­­ben észlelt tapasztalatok, erre alapot nyújtanak s ezenkívül az uj szeszadó-tör­vény hatálya is tekintetbe veendő. A beruházásokra nézve az indokolás azt mondja, hogy elkerülhetlenül szükséges­nek mutatkozik dohányraktárakat felállít aol, mivel ellenkező esetben a már 100 , ezernyi mázsa tömegekben szabadban he­­lyező dohány, legnagyobb részben el­­pusztul. A költségvetés tárgyalásán kívül a napi események legnevezetesebbike a köz­oktatási miniszter által összehívott en­­quete tanácskozásai. Ezek tárgyáról már volt alkalmunk bővebben megemlékezni,­­s némely részletek iránt, a jogtanítást­ illetőleg, elmondották véleményünket. Csengén Antal nagyérdekű beszédét egész terjedelmében közöljük, s a fontos ta­nácskozást továbbra is figyelemmel fog­juk kísérni. A közoktatás terén egy másik ége­tő kérdés már a megvalósítás stádiumába lépett. A magyar nyelvnek a népoktatá­si intézetekben tanításának kötelezettsé­géről szóló törvényjavaslat legközelebb a képviselőház elé fog terjesztetni. A törvény, melyet már régen meg kellett volna hozni, de melyet minden hazafi most is örömmel fogad, következő intézkedéseket foglalja magában : Nem magyar nyelvű felekezeti ta­­nítóképező intézetekben, melyekben a ma­gyar nyelv különben is kötelezett tan­tárgy, jövőre oly óraszámban veendő fel az, hogy az egész tanfolyam alatt annak beszédben és írásban elsajátítása minden tanítójelöltnek lehetővé tétessék.­­ A törvény hatályba léptét követő tanévtől kezdve három év (vagyis egy tanító kép­­zőintézeti tanfolyam) eltelte után, tanítói oklevelet senki sem nyerhet és tanítóul­­ és segédtanítóul senki sem alkalmazható, a­ki a magyar nyelvet sunyin* nem bír­ja, hogy azt a népiskolában tanít­hassa . A már hivatalban levő, vagy az előbb említett három év alatt hivatalba lépen­­dő tanítók, a törvény hatályba léptétől számítandó hat év alatt köteleztetek a magyar nyelvet annyira elsajátítani, hogy azon való tanítási képességüket vizsgá­­­lattétellel igazolhassák. Életük ötvenedik évét a jelen törvény hatályba léptekor már betöltött tanítókat, saját kérelmük­re, e kötelezettség alól a vallás- és köz­­oktatásügyi miniszter fel is menthet. — Oly elemi felső népiskolákban, a­hol a magyar nyelv eddig nem volt kötelezett tantárgy, de oly tanító van alkalmazva, a­ki annak tanítására képes, a magyar nyelv a jelen törvény hatálybaléptét kö­vető tanévben azonnal köteles tantárgygyá tenni. — Általában az egész országban a törvény hatálybaléptétől számítandó hat év alatt a magyar nyelv kötelezett tan­tárgy lesz minden elemi vagy felső nép­iskolákban. — Az előbbi pontban kitett határidő l­eköve­tezte előtt is, ha vala­mely iskolában oly tanító alkalmaztató, aki a magyar nyelvet tanítani képes, ez azonnal köteles tantárgygyá teendő. — A vallás és közoktatásügyi miniszter a belügyminiszterrel eg­yetértőleg, meghatá­rozhatja, mely megyékben, vagy azok egyes részeiben legyen a magyar nyelv tanításának kötelezettsége a kitűzött ha­táridő eltelte előtt is, fokozatosan életbe léptetendő. Lapunk­­. előfize­tőit tisztelettel kérjük, méltóztassanak előfize­téseiket ez évnegyed­re megújítani. A­­VI a. - gyár Polgári Évnegyedre . . . frt. Félévre . ... H frt. Egész étre . . .Itt frt. A KIADÓ HIVATAL Politikai vegyes rovat. BELFÖLD. A honvédelmi miniszter a képviselőház legközelebbi ülésén törvényja­vaslatot fog beterjeszteni a katonai beszállá­solás tárgyában. E törvényjavaslattal egyide­jűleg a belügyminiszter egy rövid, e törvény­­javaslatot kiegészítő tervezetet fog benyúj­tani, mely a törvényhatóságokat a laktanyák építési költségeinek fedezésére szükséges adó­pótlékok kivetésére hatalmazza fel. A magyar kormány legújabb hitelműveletéről némely lap által terjesztett hírekkel szemben megbízható for­rásból azon határozott értesítést nyert a „P. Ll.“, hogy az új kölcsön pera csak fiaskót nem csinált — mint egyik ellenzéki lap állította — hanem ellenkezőleg a pénzügyminiszter és a Rothschild-konzorczium közt létrejött meg­állapodás folytán szabályszerűen megkötte- t tett és az illető törvényjavaslat már leg­közelebb a képviselőház elé fog terjesztetni. Az egyezményben határozottan meg van ál­lapítva az ezen hitelművelet által fedezendő összeg és annak feltételei pontosan körülír­­vák. Ennélfogva semmi sem bízatott a kon­zorcium­­ kegyelmére, és azon állítás is té­ves, mintha nem kölcsön, csak előlegezési ügylet köttetett volna. AUSZTRIA. A berlini szerződés tárgya­lá­s­a a birod. tanácsban alkalmasint e hó 15-én kezdődik. — Kétségtelen, hogy a szer­ződés helyben fog hagyatni, de az is bizo­nyos, hogy erős küzdelem lesz a Herbst úr által bejelentett határozati javaslat felett, mely az okkupacionális politikát határozottan elítéli. A .Presser szerint egy második ha­tározati javaslat is van készülőben, mely a külügyi vezetésnek nem czéljait, hanem az okkupáció ügyében a törvényhozásokkal szem­ben követett eljárását rosszalja, é­s nem lehetetlen, hogy e határozati javaslat el fog fogadtatni KÜLFÖLD A Presse pétervári értesülése sze­rint Teheránból jelentik, hogy Sir Ali Kabulból való eltávozása előtt gyűlést hívott össze, a­melyben kijelentette az ország nagyjai előtt, hogy elhatározta szükség esetében elismerni a czár fensőségét és rendelkezésére bocsáta­ni haderejét. A czár hadsegéde Orenburgban fogja üdvözölni az emírt. Szamarkandban és Taskendben nagyszerű fogadtatást készít a lakosság az emirnek. Az előbbi városban van eltemetve Sir Ali egyik őse, a kit most is mint szentet tisztelnek. Sir Ali kísérete 69 emberből és 120 főnyi katonaságból áll. A közoktatási enquete. (Csengén Antal beszéde.­) (Folytatás.) Tantárgyakkal, melyeket egy félév sőt egy év alatt is fölfogni sem lehet, minő p. o. a római jog, amint az évi vizsgálatot nya­káról lerázta, többé a szigorlatig nem törő­dik, holott különben azoktól még a kö­vetkező években is hallgatna külön kollé­giumot. De a szigorlat ideje még messze van, a közelebb álló vizsgálat tárgyai foglalják, el őt most. Annyira elfoglalják, hogy a vizs­gálati idő közeledtével az egyetemi előadá­sokkal is keveset törődik, ha nem képezik a vizsgálat tárgyait. S meglehet, hogy mikor az ekkér el­hanyagolt tárgyakból kell vizsgálatra készül­ni, akkor még a lecskekönyv kiegészítése vé­gett megint más tárgyakat kell, inkább kel­lene hallgatnia, megint más tárgyak hallga­tását hanyagolja el. Igen uraim, elhanyagol­ja, és még akkor is, ha katalógusolvasással kényszeríttetik, hogy az előadásokon jelen legyen. Csak testével lesz jelen, lelkével nem. Amikor megjelenik is, a könyv van kezében, melyből vizsgálatra készül , vagy nem figye­­ltogy a vizsgálat tárgyairól, amelyekre otthon készül, ne vonja el figyelmét. S a vizsgálati idő a következő év jan. haváig kiterjesztet­vén, gondoskodik a vizsgálati rendszer arról is, hogy még a következő év első felében is tartson ez állapot. S mi ennek eredménye azokra nézve, akik jogi pályára készülnek ? Ezek a jelen rendszer szerint, két alap­vizsgálatot és egy államtudományi államvizs­gálatot tartozván letenni, hogy jogszigor­­­­latra bocsáttassanak, az első évben az első é­s a másodikban a második alapvizsgálatra. a

Next