Magyar Polgár, 1879. január-június (13. évfolyam, 2-147. szám)

1879-04-25 / 94. szám

módon építtette azokat. Egy sereg uj utat készíttetett Legközelebb géniecsapatok érkeztek Oroszországból és Várnából Aidorba, hogy onnan használható utat készítsenek a Balkánon át. Poros és Cuhaja hegyfokok közt nagyszerű kikötő készült s ide vezető út is építtetett Burgas környékén 15,000 ember számára barakkok, nagy raktárak, istállók stb. épültek. Maga Burgas városa egészen ki van forgatva fényéből; egyetlen ház sincs, melyben korcsma, kávéház, vagy játékbarlang ne lenne. Épen most érkezett Burgasba a hír, hogy intézkedéseket tesznek egy milicz-dandár (6 zászlóalj) öszpontosítására, mely e helyet azonnal az oroszok távozása után meg fogja szállani. Az egész miliczia mozgósítását is nagyban előkészítik. Újabban a vegyes okkupáczió ellen mindenfelől roppant izgatás foly, melyet Szolypin tábornok s az orosz hatóságok élénken előmozdítanak. Filippopolban azt beszélik, hogy a kiürítési határidő letelte után is egyelőre 10,000 katona marad Kelet-Ruméliában, Szeged érdekében. A kormánynak Szegedet illető legutóbbi intézkedéseiről a következő értesítés adatott ki: Jekelfalussy Lajos m. k. belügyminiszteri tanácsost küldötte ki a kormány, hogy úgy Szegeden, mint a közelebb és távolabb városokban és községekben a mentési munkálatokat, a menekültek elszállásolását, élelemmel és ruhával való ellátását szorgosan megfigyelvén, a megtekintett helyeken a találandókhoz képest rögtön intézkedjék, vagy a kormányhoz teendő jelentésében, a Budapestről foganatosítandó intézkedésekre nézve kimerítő és biztos adatokat szolgáltasson. Annak jelzésére, hogy minő gondoskodás, hánynemű intézkedés és teendők jutottak eddig osztályrészéül és várnak még a kormányra, elég legyen felemlítenünk, hogy az árvíz által sújtottak közül Szegeden és a szegedi tanyákon 48000 felül vannak elhelyezve, magában a t.kanizsai járásban pedig 14000-nél többen. A kormány küldötte nyert utasításához híven figyelmét és gondoskodását nemcsak a jelenre, hanem a jövőre nézve is kiterjesztette, és a kérdéseire tett válaszokból pontos jegyzékbe vette mindazokat a tételeket, melyek a kellő elhelyezésre, élelmezésre és ruházásra, a visszatérők általános ellátására, munkások alkalmazására, közegészségügyre, közbiztonságra, a vagyonmentésre, halottak eltávolítására és eltakarítására, az állathullák megsemmisítésére, a város területén barakkok építésére vonatkoztak. 4 ^ Sőt a kormány Szeged város^,'* jó részvétének küldötte által az^ kérdés kedéseket tartanának ők maguk szükségesnek a város érdekében?* Felvétetvén a kenyérszükségletnek,mint legmellőzhetetlenebb élelmi czikknek összege, minthogy a nagyrészben elpusztult város annak előállítására képtelen, a kormány részéről intézkedés lesz téve, hogy tábori kemenczék állíttassanak, melyek a kellő készletet időnként kiszolgáltassák. Mai napig csupán Szegeden naponkint 18.000 adag kenyér osztatott ki. Némi tájékozásul azt is megemlítjük, hogy csupán Szegeden, a t.kanizsai járásban, Nagy-Kikindán, Zsombolyán és Nagy- Szent-Miklóson 19,906 ruhanemű szükségeltetik. A legszükségesebb ruhaneműek már részben elküldettek, részben rövid idő alatt elküldetnek. A reconstructió érdekében sem feledkezett meg a kormány Szegedről. Miután az építkezési faanyagok jutányos és könnyen leróható költséggel járó beszerezhetésére nézve már előbb intézkedett, most újabban azon kérdéssel járult Szeged városa 2.főispánjához, van-e elég téglavetőjök alkalmas téglák előállítására , szükséges-e új téglaégetők felállítása és hol volnának legczélszerűbben felállíthatók. Örömmel vett a kormány a leküldött miniszteri megbízott jelentéséből tudomást, a hatóságok ernyedetlen munkásságáról s a lakosság példás higgadt magatartásáról. Legújabb időben a Szegedről menekültek csoportosan vándoroltak vissza Szeged város területére és annak közvetlen szomszédságába : Szőregre és Új-Szegedre ; minthogy pedig addig, míg Szeged város vízmentes és lakható nem lesz, azoknak biztos sőt tűrhető elhelyezésük lehetetlen lesz,elrendeltetett, hogy az olyan menekültek, akik nem munkaképesek, különösen az elaggottaknak asszonyoknak és gyermekeknek jelenlegi menhelyeikről Szegedre, Szőregre és Új-Szegedre a visszautazás még egyátalán ne engedtessék. A munkaképes menekültek, ha menekülési helyeken, tisztességes munkát nyernek arra erélyesen szorítandók, valamint, ha munkaszerzés tekintetéből más helyre kívánkoznának, elszállításukra nézve, a kellő intézkedések foganatosítandók. Az egészségügyi állapot mindenütt teljesen kielégítő. A kormány részéről e tekintetben foganatosított intézkedések a legcélszerűebbnek bizonyultak és pontosan végrehajtatnak és megtartatnak. A vidéken elhelyezett menekülteknek nemcsak gyógykezelésükről van gondoskodva, de azonkívül a községi és járási, többszr a megyei orvosok által is naponként megvizsgáltatnak. Ragályos betegségek tünetei eddig elő sehol sem fordultak elő. A vizárban naponkint feltalált halottak koporsóba tétetnek, oltatlan mészszel fertőztelenittetnek és biztos felismerésük után eltemettetnek. : Az állathullák megégettetnek. A közbiztonsági állapot mindenütt kielégítő. : A zöld vizártól való félelemből Szeged vidékén a megrongált Tiszatöltések és védőgátak mindenütt és folytonosan javíttatnak ■ e tekintetben példás munkásságot fejtenek ki a csongrádiak, mindszentiek, szentesiek és hódmezővásárhelyiek, amiért biztosan remélhető, hogy a netán beállható újabb vízáradás rombolásától megvédekezhetnek. Szeged város tanácsa, előkelőbb városi polgárai és bizottsági tagjai, a rendkívüli állapot tartamára egy királyi biztos kinevezését elkerülhetlenül szükségesnek ismerték el és önkormányzati jogukat csakis gazdasági ügyeikre nézve határozták fentartani. A forradalmi lap. Az orosz nihilisták közlönye a „Zemlya i Vola,“ mely Szentpétervárott teljes titokban jelenik meg, legújabb számában az orosz forradalmi pártok egymáshoz való viszonyáról következő kép nyilatkozik: „Van az orosz szocialisták közt egy párt, mely a nyilt harczot messzebb időre akarja elhalasztani, s most megelégszik a szoczialista eszmék melletti izgatással. E pártnak czélja az, hogy a munkások közt szoczialista hitvallású intelligenczia képeztessék. Mi a magunk részére nem vagyunk ellenségei a békés izgatásnak Azt hiszszük azonban, hogy életképes párt tényleges harcz és gyakorlati izgatás nélkül nem állhat fenn. Ez a különbség köztünk és a „propagandisták” közt, ami azonban nem házal abban, hogy nekik a legjobb sikert ne kívánjuk, és ahol csak lehetséges, ne támogassuk őket. A „propagandisták“-on kívül van az orosz szoczialisták közt még egy párt, mely nézeteit a „Nabat“-ban („Vészharang“) teszi közzé. E párt czélja, államcsíny segélyével az államhatalmat magához ragadni, hogy azután új politikai és gazdasági rendet teremtsen. Mi az ily programmal sem értünk egyet. A „szocziális jakobinusok“ ezen pártjával szemben körvonalazni kell álláspontunkat. Bármily nagyok is köztünk elméletben a differencziák, el kell ismernünk, hogy e párt, mely társadalmunk álmosságának és közönyösségének s a viszonyok igazságtalanságának közepette az államhatalmat aláássa,, jelentékeny szolgálatokat tesz nekünk, midőn a mi pártunknak, a szocziális forradalmak pártjának a harczát megkönnyíti. Még csak az van hátra, hogy az orosz társadalommal szemben nyilatkozzunk és nem pedig azon rágalmak és vádak alkalmát^j J lyek egy idő óta ellenünk njwy"buzgalommal terjesztetnek. ^"" Azt mondja hogy mi ellenségei va- J grkD* - * .Kritikai szabadságnak, az orosz 1 ti,1vberalisok“-nak és „alkotmányosokénak. Ellenségei a „liberálisokénak? De ki nevezi nálunk igy magát? Azok, akik azt állítják, hogy az ismeretes kazáni tüntetés 1867. deczember 6-án a politikai bűnösök tiszteletére esztelen tett vagy épen külföldi pénzzel rendezett komédia volt. A szabadság elvédőis, felháborodnak azon, hogy politikai bűnösök merészelnek a csendőrök büntetlen zsarnoksága ellen küzdeni. Ezek oly hírlapírók, kik, bizonyos cenzúra könynyítésekért önkényts rendelkezésére állnak a kormánynak rendőri és kémszolgálatra, szemben a politikai akcióval. Ítélje meg mindenki, hogy ily tevékenységnek lehet-e közössége a politikai szabad- 1 Ságért való küzdelemmel? Amit az alkotmá- nyosok kívánnak, arról nem lehet biztosat mondani. A mi álláspontunk velük szemben csak akkor lesz meghatározva, ha a cselekvés a küzdterére lépnek. Arról azonban biztosak lehetnek, hogy a harcz az emberek jogaiért, a gondolatszabadság terjesztéséért nem kevvésbbé drága nekünk, mint nekik. . . Lapunk fennállása talán meggyőzheti az orosz kormányt, mily esztelen a cenzúrasortörölgetése, mikor a kormány orra előtt egész íveket terjesztenek. . . Úgy látszik, az orosz társadalom sorsa, hogy minden szabad eszmét földalatti titkos utakon kell terjeszteni közötte.* . -------------- i ■ I Ágoston helybeli kitűnő képzettségű ügyvéd által szerkesztett kérést adtak be, melyben Gyárfás Ferencz m. láposi szolgabiró ellen a fegyelmi eljárás megindítását indítványozzák. Hogy mely okból, az az előadott ténykörülményekből tűnik ki. D. Laposra körjegyzőválasztási határnap volt tűzve, melyre a választók és a szolgabiró megjelentek. Az adtus megejtése előtt két jelölt jött szóba: az egyik képzett, ahoz való, de szerencsétlenségére a magyar; a másik a közjegyzői tisztre qualincálatlan, de nem magyar. Úgy, hogy Gyárfás Ferencz szolgabíró jónak látta a választás megkezdése előtt a híveket felvilágosítani arról, hogy a községnek nem áll érdekében a fajtekintetekre ügyelni, hanem saját előnyükért azt vegyék szemügyre, melyik hivatott a közjegyzői tisztre. Azt mondják, hogy Gyárfás F. ez alkalommal nem igen válogatta a szavakat, vagy ha válogatta is, azokban a románok díj csörtéséről egy hang sem volt. Sőt egész határozottan állítják, miszerint a nevezett szél-Igabiró kiszalasztotta a száján azt is, hogy a ‘ román emberek a sok munkát és képességet igénylő hivatalt betölteni nem képesk, mert * tunyák, azután nem is megbízhatok, mert NI mig feleségeik selyemruhákban grassálnak, * addig jó magok a keféletlen és fésületlen czondrát viselik. Latis Elek és társai ezen személyre való vonatkozás nélkül elhangzott szavakban * jogsérelmet fedezvén fel, annak megtorlása: 1 tekintetéből a bírósághoz fordultak. Azonban 1 1 a bíróság a megejtett vizsgálatból sem bűn-1 1 tényt, sem kihágást nem találván, felhagyási határozatot hozott és az iratokat a közigaz-tgatási hatósághoz téve által, hogy az, a men- nyiben annak helyét látja, indítsa meg a be-v panaszolt szolgabíró ellen a fegyelmi eljárást. • A fegyelmi hatóságként működő alispán a törvényekre való hivatkozással kimondotta, hogy itt fegyelmi eljárás nem indítható. Ezen határozatban a felek szépségesen megnyugodtak. Azaz dehogy nyugodtak! Csak a taktikát fordították meg a panaszosok. A fegyelmi hatósági határozat ellen felebbezéssel nem éltek, hanem egyszerűen közgyűlés elé vitték a dolgot. Az állandó választmány rés in- 1 dicatanak nézvén az ügyet, javasolja, hogy panaszosok kérelmükkel elutasittassanak. Ez I nem tetszett Mann Gáboru ügyvéd bi/«»tf. sági tag urnak és határ^v^vaslatot ad" be a panasz oU. ora elleni fegyelmi eljá- rásai^'elrendelése iránt. Kimondván, hogy az alispán nem helyesen értelmezte és alkalmazta a törvényt. Feláll Vékony Ferencz: Ő nem kíván az érdemhez szólani, mert az ez alkalommal tárgyalás alá nem jöhet. Kifejti az ügy állását és megjegyzi, miszerint a jelzett ügy másnak, mint elintézettnek, nem tekinthető. Pártolja az áll. vál. határozatát. Deseffy Mihály nem tartja a közgyűlést arra feljogosítva, hogy valamely hatóság által jogérvényesen elintézett ügyet elbírálás végett elővegye, ha az alispán határozata még nem jogerős, úgy felebbezzék meg azt az illető sérelmesek a törvény szerinti felettes hatósághoz. Egyébiránt a jelen ügyet azok közé sorozza, melyek társadalmi uton, lovagias elégtétellel intézendők el. Alispán: Megengedi, hogy a törvényt roszul értelmezze, de hát az alispán is ember, tévedhet. De van felettes fórum is. Vitessék oda az ügy, hátha az jobban fogja a törvény rendelkezését felfogni. Minthogy a közgyűlés felettes hatóságnak ez ügyben senki által nem mondatik, s különben ez ügy ide nem is felebbeztetett, az ide nem tartozik. (Helyeslés.) Manu szóhoz jutván, nemzetiségi kérdéssé fújja fel az ügyet, ily szempontból argumentál, rekriminatiókba bocsátkozik az alispán ellen és általános visszatetszést szülve, az alispán személyét támadja meg. A miért az elnök figyelmezteti, hogy a tárgytól ne térjen el. — Róth Pál, Vékony, Medgyes Lajos az áll. vál. javaslata mellett, Munteanu és Esztegár László az ellen beszélnek, de azért az előbbi nagy szótöbbséggel határozatra emeltetik. Az ülést a főispán bezárva, a tagok a főispán lelkes éljenzése után szétoszolnak. Ezen ülés nagyon tanulságos volt. Megtanultuk belőle: pro 1mo, hogy vannak olyan emberek, kik a békés egyetértésnek megzavarását, óhajtják’, mert különben a szappanbuborékot nem állítanák oda ágyúgolyóként; pro 2 o, hogy „a lovagias elégtétel*, illetőleg értelmetlen istenítéletnek, középkorias előítéleteknek még most is vannak barátjai — T. szerkesztő úr! Ne lásson e sorokban czélzást — mi,mára nézve! — nemcsak, hanem a nyilvánosság előtt szószóllói és pro +o, vannak olyan jogsérelmek, mik semmiféle törvény alapján sem orvosolhatók meg, hogy kérdésekkel hiába kínozzák, mert arró1 fog sokáig élni. Eleinte erőszakkal kilőtt is neki ellenmérgeket nyújtani midőn azonban látta, hogy minden ellenállás 1: 1 "■ önkényt bevette azokat, de kérdezte: Mert akartok engem életben tartani ? Midőn később kijelentették neki, hogy az orvosok állapotát veszélynélkülinek tartják, azt válaszolta, hogy ezt nagyon csodálatosnak tartja és sohse várta volna. A verybontásból állítólag konstatálták hogy kéksavval (?) mérgezte meg magát, más verzió szerint usrenst vett be. A kutatásnál azt találták, hogy kabátjának bal zsebe travellből, a jobb pedig, melyben a revolver volt, viaszos vázonból volt, ami egy már hosszabb idő óta átgondolt merénylet szándékára enged következtetni. A hónalja alatt talált méregtokocskákat a gonosztevő nyilván arra a czélra tartotta löny magának, ha az első méregmennyiség nem hatott volna megfelelően. A második kihallgatásnál minden kérdésre kitérő választ adott s erősen eltökélve látszott, semmit sem árulni el. Kijelentette, hogy az ő saját eszméje volt a császárt megérni, azt senkivel sem közölte és így bűnrészesei sincsenek. Ruhadarabjainak ismételt, aprólékos átkutatásakor az egyik zsebben a szentpétervári „Herold“ czimű német lap egy darabját találták 1877-ből, melyre trónnal a következő szavak voltak írva : „Soloviova Konstantinovoa Helen.“ E fölfedezés alapján további nyomozásokat tettek és egy ily nevű szentpétervári család nyomára is jöttek, melynek feje, egy 80 éves agg, a kihallgatáson azt vallotta, hogy van egy leánya és három fia; a legfiatalabb Sándor, a gymnáziumot végezte, az egyetemet látogatta, a második évben azonban abbanhagyta s jelenleg tanító a vidéken. E fiú arczképét kérték s miután elhozta, megismerték Soloviov Konstantin merénylő arczképét. Szülei továbbá még kijelentették, hogy néhány nap előtt látogatója hozzájuk érkezett s pénteken azzal a megjegyzéssel hagyta el őket, hogy Moszkvába utazik. Vádlott nem tagadta ez adatok helyességét, de vonakodott további felvilágosításokat adni. A városban a legkülönbözőbb h iytfi'-ifei ringenek. A többi közt be ró,’,hogy azelőtti napon JfiJófileie magas személyiséghez körözvények érkeztek a merénylet bejelenté- i sével s hogy a főváros néhány emlékszobrán írott falragaszokat találtak. Ez auditnak azonban nem szabad hitelt adni, s a különféle híreket, melyeknek megbízhatóságáért senki se kezeskedhetik, csak igen tartózkodón szabad fogadni. Bizonyosan csak annyit mondhatni, hogy a titkos társulat ellen a legszigorúbb rend- szabályokat fogják alkalmazásba hozni. E czélra már kineveztetett egy bizottság, melyhez Walujew miniszter, Drentelen tábornok, Suwalow gróf és Makow belügyminiszter tartoznak. Úgy látszik, eleinte rendőrminisztériumot akartak teremteni, amilyen I. Sándor császár alatt létezett, de a főkormányzók kineveztetését, kikre a rendőrség vezetése átruháztatik, előbbre tették. A palotában volt Tedeum után a császárt a számosan megjelent főtisztviselő lelkesült hurrákkkal fogadta s ez alkalommal Bomrensky grófnak a nemesség nevében át- , nyújtott feliratra azt válaszolta, hogy erélyes, rendszabályokra van eltökélve, nem a maga, hanem az ország érdekében, melyre nézve még néhány tervezetet akar megvalósítani, melyek nyugalmát és szerencséjét biztosítani fogják. , Szolnokdoboka megye rendes tavaszi közgyűlése. j Ders, 1879. April 19. (H. Gy.) Báró Bánffy Dezső főispán d. * 1 e. 10 óra után az ülést megnyitván, a fő-f . jegyző a tegnapi ülés jegyzőkönyvét olvassa, s mely változás nélkül hitelesittetik. Ezután az állandó választmány határozati javaslatai olvastatnak s ezek rendre határozatra emeltetnek minden vita nélkül, mert úgy látszik, az idő előrehaladása gyors műnírára serkente a megyei bizottsági tagokat , és azért felszólamlásokkal nem kívántak akadékoskodni. Különben a dikcziózásra egyáltalán nem volt szükség, mert az áll választ, oly lelkiismeretesen kidolgozott minden egyes ügydarabot, hogy az semmi kívánnivalót sem hagyott hátra. " Az ülésben hozott határozatok közül felemlítendőknek tartjuk a következőket: " Győrmegye álért, hogy a képviselőház , házi feliratát pártolja e megye. Minthogy azonban e vidéken a köd elemi csapásként ismeretlen, ugyanazért az átirat egyszerűen tudásul vétetett. Tudásul vétetett Kolozsvár-i megye átirata a bankfiók tárgyában, mert ezen ügy időközben kedvező elintézést nyert. Deés városa egy adótiszti és két szol- ímai állást rendszeresített: jóváhagyatik. Sz.-Újvár városa nyugdíjazott Korbuly János tisztviselőnek 200 frt jutalmat szavazott meg , helybenhagyatik. Bethlen községének pénztárnoka eddigi 60 frt fizetés helyett 120 frtot fog kapni. Végre a közzétett tárgysorozat kiméríttetett, de nem az ülés tárgya. Mert a közös gyűléshez a rendes időben, habár az utolsó napokban Latis Elek és társai Munteanu I A czár elleni merénylet. Soloviov merényletéről a „Pol. Corr.” még néhány részletet közöl. A gyilkos, midőn a császár felé ment, az orosz hivatalnoki sapkát viselte a találkozásnál megállt és köszönt. A czár viszonozta a köszöntést és tovább ment. Ugyanabban a pillanatban, minthogy az egyénnek egy gyanús mozdulatát vette észre, megfordult s látta az ellene irányzott revolvert. A császár nyilván e gyanús mozgás jókor történt észrevételének köszöni életét, mert ennek folytán hajlás által kitérhetett az első golyó elől és gyors lépések által az öt üldözött gyilkos második, harmadik és negyedik golyójától is megóvhatta magát. A császárnak még elég hideg vére volt, azoknak, akik a gonosztevőt megfogták, odakiáltani, hogy fogják őt el, de ne legyen semmi bántódása. A külügyminisztériumi palota közelében a negyedik lélegzés vett erőt a császáron; szerencsére épen egy udvari kocsi ment arra, melybe a császár azonnal beleült. Az első kihallgatásnál a gonosztevő azt is kijelentette, i ~ ~ • ---- -- t------------------ j j A királyi pár ezüstmenyegzőjére. (A dévai főreáliskola Ünnepélyén felolvassa Kun Róbert tanár.) A mai ünnep oka senki előtt sem ismeretlen ; nem magánjellegű, nem helyi érdekű ez, hanem oly általános, hogy a Kárpátok ormairól fölharsogó üdv-hosannát százszorosan dörgik vissza az Alpoknak hóval és jéggel borított csúcsai; a magyar alföld paraszt gazdája épugy ünnepet ül ma, mint a tiroli hegyek zergevadásza ; — az óriás hegység üveggyártója és csipkefonója épen úgy pihenteti munkaeszközeit, mint ahogy pihenteti ma hálóját a dalmátiai mórnak; ez is, az is templomba siet családjával, hogy áldást könyörögjön le az egek urától a legjobb Atyára és a legszeretőbb Anyára! Nagy birodalmunk minden népei, legyenek bármily nyelvűek és vallásuak, lakjanak palotákban vagy kunyhókban, alant vagy fönt, ma egyaránt teszik le a legmagasabb trón zsásolyához a tisztelet, a hála és szeretet adóját. Sőt túl a birodalom határain, távol országokban és világrészekben, ahol csak egy osztrák-magyar alattvaló él, ünnep e mai nap; a magas tengeren úgy, mint a chinai és japáni partokon, mindenütt felvonják ma hajóink ünnepi lobogóikat, s az oceán sima tükre fölött eldördülő Üdvlövések messze hirdetik, hogy birodalmunknak ma örömünnepe van, minőt ritkán enged a gondviselés népeknek elérni; az uralkodó család ünnepe egyszersmind a birodalom összes népeinek családi ünnepe; — nem a hatalom kényszerítő parancsszava, hanem saját szivek sugallata gyűjti össze az alattvalók millióit, hogy őszinte ragaszkodásuk nyílt kifejezése által örök emlékűvé tegyék a fejedelmi pár házasságának huszonötödik évfordulóját. Huszonöt év, egy negyed század, egy fél emberi élet! Mennyi búj, mennyi örömet látott annak a huszonöt évnek minden napja, minden órája, minden percze; — hány szép remény esett el, s hány uj született ezek nyomán; — mennyi végzetes pillanata volt egyeseknek úgy, mint államoknak e huszonöt év alatt! A kik mint gondtalan vidám gyermekek örültünk az 1854- dik év április 24-ik napjának, ma mint meglett férfiak ünnepeljük ama szép nap huszonötödik évfordulóját. És azok közül, kik mint m meglett férfiak ünnepelték ama napot, hány ott költöztek át az örökké való hazába, anélkül hogy látták volna föltűnni hazánk alkotmi) inyos szabadságának napját, azon napot, mely rt, nek föltünéseért buzgó imádság epedezei 1-1 százezerek njakán, azon napot, melynek hajnalát hirdette az április 24 iki szép csillag i- elköltöztek, anélkül, hogy boldogulva látta a volna obbon népedet viránvidon! Számon ! siralmas idők voltak azok, a magyar nemet, éjszak óriása által a földre tiporva, mint eg is sziklához lánczolt Promethiius tétlenül nézi s az önkény vak eszközeinek szörnyű gazdikodását, némán tűrte, midőn szeme láttáig összetörték vitézlő kardját, azon kardot, mert ragyogott a dicsőségtől, mely piroslott ezer i.nyi ellenség kiontott piros vérétől! És hí i. voltak az eget ostromló Titánok, hol a dia - bajnokok és hősök, kik e véres kardot fel iigatták ?! Egy részük lenn, az annyi kon vérrel áztatott földben aludja örökálmát, a vad csaták zajában az ellenség golyója, kit hóhér kötele juttatott oda! „Nyugosznaköl e a hős fiúk, dúló csaták után, és sírjuk fölül, zöld és bokor virány !“ Más részök sötét bőrtön fenekén, bilincsek közt nélkülözi azon szabadságot, melyért annyiszor nézett szembe a halállal; a világosságot szomjazá, s mint vakondok föld alatt lakott! . . . . Más részök ismét távol az imádott hazától kor reste sóvárgó szemmel azon tájat, hol a kedves otthon fekszik , mit ért a bérez, mit ér a völgy nekik, hazát kívánt, hazáért vert szívök ! . . . De ime, a Felséges Uralkodója menyegzőjének napján megnyíltak a bőrtó ■ nők ajtai, és a szabadsághősök visszanyertél rég nélkülözött szabadságukat; — és a baz, ■ határain lehullottak a sorompók és visszatértek a hontalanul bujdosók rég látott családi tűzhelyükhöz! De még sok, nagyon sok hiányzott azon alkotmányos szabadságból, melyet őseink magukkal hoztak kelet mesés víványairól, a meotisi ingoványokból, hol ősi táltosok áldoztak csörgedező patak mentén Hadúrnak fehér mént, hol a turulmadár csipongott vijongva az áldozati lángok fölött és a szabadságot átültették Európa hűbérrendszerű talajába, és ápolták, és melengették, és szivök vérével örvölték ! Hanem mi, hála a nemzetek sorsa fölött őrködő isteni gondviselésnek, hála a dicsően uralkodó Felséges királyi párnak, ma már teljes birtokában van nemzetünk a m az alkotmányos szabadságnak ! Élvezzük és gyakoroljuk teljes mértékben önkormányzati jogunkat, és ezt kiválóan Felséges asszonyunk nemes szívének , Felséges Urunk jog- és igazságszeretetének köszönhetjük. Hazánk első koronázott királyának, szt. Istvánnak neje, Gizella, szinte a Bajorföld szülötte volt; krónikásaink szerint sokat tett a kereszténység terjesztésének érdekében, s hogy az isteni tisztelet fényét emelje, udurának hölgyeivel értékes egyházi díszruhák készíttetett és azokat a püspöki egyházakat ajándékozta; — de ő nem szerette népüket, ő csak küldetésének tisztében járt . 10, illetőleg házassága volt azon kapocs, még a magyar nemzetet Európa népeivel össefűzte ; a keresztény vallás és az ezáltal terjesztett szelidebb érzelmek voltak azon védfal, mely Európát a magyarok támadásától megóvja; e védfal emelésén és szilárdításán dolgozott Gizella királyné, inkább hazájának érdekében, mint a magyaroknak szolgáin! És ki ne tudná azt, mennyit tett hazánkért mennyit nemzetünk érdekében Mária Terézia, e dicső emlékű királynő ! „Az ő kormánya javított az úrbéri statens által a jobbágyok sorsán ; javított a hiányos törvénykezésen ; eltörölte a középkori szellemű menedékjogot; megszorította a kolduló szerzetesrendek elszaporodását; alapított új püspökségeket; dotálta az egyetemet; jogakadémiákat és elemi iskolákat állított; tanrendszert hozott be haladási irányban; fölállította a magyar királyi testőrséget; alapította a Szt István rendet; visszacsatolta a Bánságot, Fiumét és a tizenhat Szepesi várost — de mindezeket leginkább azért tette, mert hálával volt lekötelezve a magyar nemzet iránt „Tudja ön — mondja a nagy királynő a uidorhoz intézett egyik levelében — mily nagy volt szeretetem és bizalmam eleitől fogy ezen, nekem eleitől fogva drága nemzet iránt nincs is semmi, mit én ezen drága országért hálás szívvel tenni kész nem volnék.* Egy másik levelében meg így szól: „Örülök, hogy ezen ország boldogabb most, mint azelőtti én jó magyar nő vagyok, szivem teljes hálával ezen nemzet iránt.“ De lehetetetlen is volt elfeledni amaz örökemlékű napot, az 1741-ss év szeptember havának 11 -ik napját, „melynek eseményei a magyar történelem legfényesebb lapjainak egyikét képezik, midőn két századon át jogaiban sokfélekép sértett nemzet nagylelkűségének, szive nemességénél páratlan tanúságát adta, midőn képviselőinél ajkán fölhangzott a „Vitám et sangvinem*életünket és vérünket felséges asszonyunkért, koronánkért és hazánkért!“ (Kerékgyártó) És mennyi jót tett velünk magyarokkal királynőink harmadik kimagasodó alatt Erzsébet Királyasszonyunk, kit sem kötelesség, sem a hála érzete nem vezérelt tetteiben . Ő a Bajorföld nemes szülötte, idegenül jött hozzánk, nem ismerve múltúnkat, ne® nyelvünket, nem szokásainkat, s mégis ő lett hazánk nemzője. Ismerni tanulta történetiőkét, beszélni tanulta nyelvünket, közöttünk lakik, tudja szükségeinket, alig van jótékony intézet, melyet bőkezű adományaival ne® gyarapitana, a hol az enyészet és pusztult szelleme leszáll. Ő is azonnal ott terem, mit ét a vigasz és segély Angyala, fölszántja a Midalom könyeit, s az átokra fölnyilt ajkak jöttével áldást rebegnek. „ Boldog ország, melynek ily szerető, »J nemes szivü édes anyja van . De kétszeresen boldog, ha trónján a fejedelem ül, ki népeinek valódi atyja, kisogot és igazságot tisztelve, nem csak a leg«1* , magyar ember, hanem a legalkotmányos»^ !