Magyar Polgár, 1879. július-december (13. évfolyam, 148-291. szám)
1879-08-02 / 176. szám
Xni. évfolyam. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Egész évre.............................frt. — Félévre....................................® “ Évnegyedre................................. iv -I" Egy hóra.............................150. 176-dik szám. Kolozsvárit, szombat, 1879. augusztus 2. POLITIKAI NAPILAP. HIIRDETÉSI DUAK: OUlOr hk.ibo.ott gonnondkor, rogy lortUMin.k ir. a gr. NAGY HIRDETÉSEKNÉL KEDVEZMÉNYEK. Mladoo hirdkti. Iliin 90 kr. bAyagul.tók külön ninitt.tik ■TYILTTÉR. dóronként, tut áruink holyeSS ki. BfeiUOK: ___________bikhkmngbkxl .őrönként 1 frt. A „Mkfymr Polgár“ tgyo. B.imnlnnk in T ki. Nort.lt.01 beKSIMtt kkxl.oté.yok Hn kiríttam«, lom.mtton ktzköl |Mt bérm.t«ti.n InN.li n.m I^Mtötatik ol. Huznáiöllin kürk.Uk againak rima SZERKESZTŐSÉGI IRODA : (bari a Ing mlUnl rétnél lU.tt kOninningok tnténannök.) KIADÓ-HIVATAL : A LiMnao-nyMék kizg.nli íróéi-ikon, lőtér gr. TMnkl DMMktl hái iborn u .ISSmM.I lén.ok, blráMénk, nyütV H crlkktk uité.ond'A.) KOLOZSVÁR, AUO. 1. ki ellenzék deliriuma. Budapest, jul. 31. A hazai ellenzéki sajtó Őrjöngése napról-napra újabb rohamokban tör ki a politikai kérdéssé felfújt Asbóth-Zichy ügyben. Hagymázos csernezavarában lépten-nyomon támadja és dorongolja egymásnak ellenmondó állításai, gáncsoskodása s aljas insinuatióival a szabadelvű párt kebeléből alakult hazafias nemzeti kormányt is, az ügy tárgyalásának igyekezvén mindenképen oly irányt adni, hogy abból valami kis árnyfoltocska a kormány kristálytiszta jellemű elnöke, Tisza Kálmán nevére is homályt vessen. Nem elég, hogy vak dühében hetek óta veszett fenevadként marczangolja — a legszentebb és sérthetetlenebb emberi jogok ellenére — egy egyén becsületét oly vádak alapján, melyeket egy múltja után szava be nem vehető ember léha könnyelműséggel csak felvetett, de bebizonyítani képes nem volt, s a melyek, ha bebizonyittatnának is — a mellett hogy azokból a kormány szeplőtlen tisztaságára semmi mocsok nem háramolhatik — mint az üzletvilágban magán egyének közt megszokott, és napirenden levő, politikai bűnnek soha sem bélyegezhető. Nem elégelte meg az ellenzéki sajtó, hogy ez egyéni, mielőtt jogos utón vádolva lett volna, vagy az illetékes toramn előtt önmagát csak védelmezhette volna is, a sajtó méltóságát lealacsonyító arczátlansággal pellengérre állítás egy személyben vádló és bíróként szerepelve el is ítélte, hanem hogy szánandóan nevetséges féktelen szabadoskodását még tetézze : tehetetlen boszúból eredeti ítéletét a „nemzet“ és a „közvélemény“ ítéleteként mindennap kihirdeti, végrehajtja, fennen hirdetve ama tant, hogy: „a ki gyanús, már bűnös is, megbélyegezte a népérzületet, ez a soha nem tévedő jós.“ És e népérzület kijelentésének táltosai az Asbóthok a Verhovayak .. Oh te dicső magyar nemzet, ki Árpád után ezer esztendő óta lakói a Kárpátok völgyeiben, s az ezredik esztendő utoló tizedét számlálod már önálló állami Életednek: adj hálát a mindenek istenének, hogy neked ily csalhatatlan táltosokat adott, hogy saját politikádnak ily vezérférfiak akarnak irányt adni, minek ez Asbóthok és Verhovayak. A kit ezek bűnösnek mondanak: kiálts háláit reá, indulj az ó áltatok lobogtatott zászló után ... az undactor calumniare büzhödt pocsolyájába!! De ha a mi ellenzéki sajtónk — nem kimélve nemzeti becsületet, nem nézve a sajtó tekintélyét s tiszteletben tartani,dott érdekeit — megtette azt az immorális manővíírozást, mely egy egyén nyugalmát, becsületét, s legszentebb emberi jogait, összevissza gátolta , nevét a sárban meghurczolta, mi ad jogot ez ellenzéknek arra, hogy ez ügyből magának politikai tőkét csináljon, s azt az ez ügy által távolról sem érintett hazafias kormány és annak szeplőtlen jellemű elnöke ellenében gyanusitólag s a nemzet jó hírnevét, tekintélyét, hitelét, becsületét a miveit külföld előtt aláásó modorban hurczolja meg ? ! Avagy elvek helyett, sárral való dobálás által akar az ellenzék diadalra vergődni. Vagy tán azt hiszi, különösen a habarék párti sajtó, hogy a lépten-nyomon való gyanúsítás a szabadelvű párt szilárdan álló kormánya elejtésére azt a szolgálatot teendi meg, mit egykor az ő mostani principálisai a Liónyaiak és Kerkápolyiak megbuktatására a megczáfolhatlan tények eredményeztek. Ám higgjenek a mit nekik tetzik, s ám kövesse őket a csőcselék, melynek kurjongatásaiban kedvök telik. A nemzet jobb része bizonyára ismeri kötelességét; bizalmával erős vértet képez hazafias, szabadelvű és erélyes kormánya körül, s lesz ereje, az egykor onnan tisztátalan kezekkel lebukott ellenzéki béketeleneket, jövőre is távol tartani azon bársonyos székektől, melyeket ma Tisza Kálmán és kormánya a legméltóbban tölt be a haza és a magyar nép közjavára. A magyar nemzet lovagias jelleme, nemzeti öntudata és végtelen szabadság szeretete undorral fordul el az ellenzéki sajtó ezen irányától, mely sárral ir és sárból táplálkozik, s mely lépten-nyomon elevenek és holtak fölötti itélethozásra tolván tol magát, nem pajzsa, de de veszélyes ellenségévé vált már is az egyén szabadságnak. A modern jogállam eszméjével ez állapot össze nem egyeztethető, s a társadalmi felbomlás felé sodor. Nemzeti büszkeségünk, történeti múltúnk, a Hunyadiak, Zrinyiek, Rákóczyak, Frangepánok, Telekyek, Széchenyiek, Desewffyek, Battyányiak, Kossuthok, Wesselényiek stbi nagyok nevének csak emlékünkbe idézése is megtanít bennünket arra, hogy a Kárpátok négy folyam völgyében nem az Asbóthok és Verhovayak vannak hivatva arra, hogy nemzetünknek politikát csináljanak. Vs. TARCZA. Székesfehérvári levelek. Sámi Lászlónak ajánlja TELEKI SÁNDOR. III. (Folytatás.) Nincsen szebb népviseleti ruhadarab a gubánál, a czifrán kivarrott bundánál, meg az ékes szűrnél. Bisothka István gubacsapó Debreczenből, olyan egy pár fürtös gubát állított ki, hogy akár a bolgár fejedelem megkoronáztathatná magát benne, s végig mehetne nagy kényesen rongy-országán ; — a féreg sem terem benne, azt mondják : nem állja a szagát. A kivarrott liba-bunda .... rég megmondta már a bölcs közmondás, hogy: mégis bunda a bunda! — télen meleg, nyárban hüs, és mindig ház; — ha hideg van befordítom, ha esik kifordítom, sem nem ázom, sem nem fázom ha száraz idő leeresztem, ha pocsékos felfogom, — olyan az mint a német: mindenre válik; ágynak vetem, sátornak ütöm, tálnak használom, s még jó neki a zsir ; — ilyet teremtett a d a y ** * 1 uram, Debreczenből, s vesztegeti száz forintért. Ki képzelheti Sobri Jóskát, Milfaitot, Pap Andort czifra szűr nélkül, — Violát is mindig abban láttam, Göndör Sándor is olyanban jár, — bunyik az, ki futóbetyárnak vallja magát, s egyebet visel, — mert csak az alól fehérült ki a patyolating isten igazában, s csakis ahoz] lapulhat édes melegséggel a menyecske . de a nagy Bakony tarka virága, Zala, Veszprém, Somogy ékessége, — a ki jönni látja, előre tudhatja, hogy ember van alatta. Nekem is volt hajdan ékes czifra szűröm; meg van ennek is a legendája, — most annak sajátja más alakban, a ki a „Századok legendájáét költé. Volt nekem egy jó czimborám, Csuzy Palinak hívták, békével nyugodjék csendesen az Urban! — nagyon sokan ismertük s mindnyájan szerettük ; — eljött egyszer hozzám látogatóba s letánczolt egy farsangot Kolozsvárit; — úgy látszott komoly „tisztességes szándék“-kal jött, de a hal nem harapott; — naponta vendégünk volt, szüleim is nagyon megszerették s ő is viszonzá nekik. Végre eljött a böjtnek fele, s a hal jegygyűrűt nyelt, és ő távozott. Gyakran ingerkedtem vele, hogy kitették a szűrét, mire ő változatlanul mindig azt felelte : meglásd, majd ő küldön neked. Csomagot kapok a gyorskocsival, kíváncsian bontom fel, hát egy olyan czifrasz úr, amit még nem láttam szemeimmel, sőt képzés is vakmerőség lett volna. A szivárvány inűen színe ezer vegyületben, mint virágzó, illatos réten, úgy tarkázott rajta a mináramlat. A fehér abaposzta, melyen himzet volt helylyel-közzel, s ott is sok rejtélyesen mutatá magát; nagy faréjzott, berovátkolt halvány ezüst csa rajta, melyről térdig érő nemzeti szelettős sallang, mint szomorú kőrisfaágai, csüngöttek alá, — fényesre csalt csiholó aczél hullott le róla, másik falt kis zacskó kovának, taplónak, ra csókolózó fehér galambok voltak fliméi, — mint misemondó pompát talároktakitólag boritá a diszitmény elől, — mell helyén tenyérnyi nagyságú keretűkor, száz szinü keretben, — négyszögallérján tulipánrózsa, nefelejts, violásönyegszerü csoportozat, a két ujjat bevarrva, vérveres, narancssárga, u,marin kék posztóval ki-tarkaszogatva,-- a varrás helyei keresztöltésekkel Irán beborítva, s a segélyzet, mint vifüzér, kertté az egészet körül; az ujja, a könyök helyén egyiken badar is betyárlegény, karikás ostorral, inkán alvó kanász legény, fejét maczája ne hajtva. Ilyen volt az a 11 mány. Hogyan, hogyan, már nem tudom, elég az hozzá,n hungaricum unicum kikevelem az emigratióba, s ágyamat ten be vele. Minden látogatóm megbám, —különösen a nagy költőnek tetszett meg, — ahányszor szerencsém volt hozzá, mindig figyelmesen megnézte, s gyakran megtapogatta. Jerseyből való kiűzetésünk után, a „száműzött száműzöttek“ — mint Hugo Victor mondá — nagyobbrészt Guerneseyben telepedtünk le. — A nagy költő egy elhagyatott, lakatlan házat, — melyben állítólag lelkek jártak, s melyet azért senki sem lakott, — vásárolt meg, s elkezdő javitani, az ő egyedüli költői phantásiájával, azzal az utánozhatlan rajzismeretével, és csakhamar semmiből olyan műremeket alkotott, melyre csak is ő képes; — a földszint készen volt, s a munkát sajátkezűig, egy pár kontár munkással, az emeleten folytatta tovább. Én az időben halászattal foglalkoztam, — lőfegyveremet is mindig magammal vittem, s ritkán jöttem úgy haza, hogy valami vízi vadat ne hozzak, — különösen vándormadár menetkor, midőn az elfáradt tollasok egész serege szokott a tengerből kiálló szirteken megpihenni. Egy napon egy csomó pu ver doreét (magyar nevét nem tudom) lőttem, — ez, egy libuez nagyságú, aranyos szinsárga, szürke pettyegett madár, s nagyon jóízű, kivált nyárson sülve, szalonnába borítva. Meghívtam a „Nyomorultak“ íróját családjával együtt reggelire. Vigan lakmároztunk, — ott volt Ryberolles, a „Reform“, — s később a „L Homme“ szerkesztője, — akkor is Pynt Fluxnek, egy lapunkban megjelent leveléért űzték ki Jerseyből, — Bonnet- Duverdier, kit ezelőtt pár évvel mint a párisi községtanács elnökét, Mac-Mahon megsértéséért ítéltek el, — Vaquerie, ki lapjában a „Rappel“-ben tizenegy év óta minden isten adott nap az első vezérczikket szokta írni, és többen e fajtából. Vigan voltunk, az élet szikrázott minden felől, s a nagy költő feltűnően és szokása ellenére beszédes volt. — Teleki, mondani akarok önnek valamit, mit adjak magának azért a magyar palástért? — Tán abban akarsz bevonulni Párisba ? — van időd rá apám! ne siess a vásárral, értékesítheted addig tőkédet okosabban, s ez holt tőke lenne, mely nem kamatos. — jegyző meg tréfásan Charles, a fia. — Lásd milyen egyszerű vagy gyermek, még fogalmad sincsen arról, ami abból lesz, a mikor látni fogod, rá fogsz bámulni, s azt mondod: soha sem hittem volna ezt a sátáni találékonyságot. — Én tudom, mondá Ryberolles, nász-ruhának az Adele kisasszony számára, s ha kegyes lesz megengedni, a fátyolt én adom, s — rám mutatva — ez a barbár bűn, szaggatja majd ragadozó körmeivel a czitrom és narancsvirágokat. — Nem vagyok vad lány, a Tu-t u-t a fajból, hogy ilyenben jelenjek meg a városházánál, pars devont Monsieure Mare, aztán tudja, önre szó Külföld. Az új török kormány. Aarifi pasa az új kormányos nők — mint a „Presse“ értesül — körjegyzékben tudatta kineveztetését a porta külföldi képviselőivel. Khaireddin pasa elbocsátását azzal indokolja, hogy a török birodalomnak olyan kormányformát akart adni, amely gyengítette volna a szultán tekintélyét. A nagyterírség megszüntetését illetőleg azt mondja, hogy az azért volt szükséges, hogy az urálidő feszesebben kezelhesse a kormány gyejlőjét. Különben más forrásból is jelentik, hogy —ívi - —a Uvvluti o Guujtélyes uralkodási formához. Szavfet pasát pedig azért tette külügymniszterévé, hogy az európai hatalmak jó véleményét meghódítsa. Különben a konstantináplyi diplomatic körökben nagyon elterjedt az a hir, hogy Szafet pasának megérkezés után helyreállítják a nagyvezírséget és őre ruházzák. Szavfet már elindít Párisból csütörtökön érkezik Bécsbe és vsárnapra várják őt Konstantinápolyba. Megjegyezzük még hogy az új török kabinetnek egyetlen kersztyén tagja sincs. Az egyiptom kérdés. A Pol. Corr. értesülése szerit Fancziaország és Anglia konstantinápolyi övezet a portával egyetértőleg megállapod , a jelenlegi egyptomi alkirálynak adandó beigtatási ferman tartalma iránt. A ferm* ideiglenesen meg-1 -*r nyitja az 1873-ik évi privilégiumokat, különösen az egyenes öröklési rendet s a nemzetközi szerződésekmegkötésének jogát, azon fentartással azonban, hogy e szerződések utólag a portának bejelentendők , a porta csak azon esetben szólalhat fel azok ellen, ha a porta és a hatalmak között már fennálló nemzetközi szerződésekbe ütköznek, vagy a szultán fenhatósági jogait sértik. Ezen két eseten kívül a portának nincs joga a nemzetközi szerződéseket ellenezni. A khidiv e mellett felhatalmaztatik, hogy a jelenlegi egyptomi államadósság törlesztése czéljából önállólag kölcsönöket köthessen. Más czélból kötött kölcsönök azonban a porta jóváhagyásáról vannak föltételezve. Több kisebb szabadalom azonban, mint pl. bizonyos tiszti fokozatok és kitüntetések adományozásának joga vagy módosíttatott, vagy egészen eltöröltetett. A ferman elküldése előtt a berlini békét alááírt hatalmak- iiai közöltetik s ezután azt a szultán külön küldöttje fogja Egyptomba vinni. Francziaország és Anglia tudvalevőleg erélyes jegyzéket akartak adatni a portának a beigtatási . ferman közlése czéljából, ez azonban abban maradt, mert a szultán ép azon pillanatban adta ki a parancsot, hogy a fermánt a nagykövetekkel közöljék, midőn a nagykövetek a a jegyzék átadása végett a portán megjelentek. A Vatikánból. Leo pápa — mint egy berlini lapnak írják — néhány hónap óta igen gyanakvó lett. Külön termeiben nem tűr mást, mint öcscsét, Pecci bibornokot és három titkárát. Gyakran dolgozik hálószobájában, melyet el*■ trooili. T.tktwi JllOlOlVg* (l JTuö ‘vénységgel határos. Pedig fösvény pápát soha se szerettek a Vatikánban. A bibornokok, papok és tisztviselők jövedelmeit tetemesen megrövidítette, noha a péterfillérek utóbbi időben nagyobb mérvben folytak be. A mellett a pápa kíméletlen akaratát bárkivel szemben érvényre juttatja, így pl Mertel bíbornokot, kit pár héttel ezelőtt pápai bréveszerkesztő titkárrá nevezett ki, arra kényszerítette, hogy mondjon le vagy az új állással járó 20,000 franknyi mellékjövedelemről vagy előléptetésről. A 20,000 írk helyett csak 6000 lírát engedett neki. De senki se mer az erélyes pápa ellen fellépni. Ha valaki mégis ilyesmire vetemednék, kétségkívül úgy járna, mint Monsignore lavani, ki nem elégedett meg azzal, hogy a pápa 500 franknyi diplomata-nyugdíját leszállította 300 frankra és ezért a pápának kemény levelet irt. a pápa a makranezos monsignoret azonnal két hónapra a San Giovanni Paolo zárda passzionistáihoz száműzte. A gazdag, bonvivánt pap azonban otthagyta a zárdát és nem törődve ő szentségével éli világát a Como tó melletti szép nyéklakában. Nagy árnyoldala a pápai fegyelemnek, hogy az olasz rendőrség ilyen esetekben nem nyújt neki segédkezet. És így Leo pápa, minden erélye mellett is, kénytelen olykor szemet hunyni. A Vatikánban az élet most nagyon csendes. A Pius pápa zajos napjainak már csak emléke van meg. A parasziiák ki vannak parancsolva, a hivatalnokoknak ugyancsak meg kell keresniük kenyerüket. A pápa pár nappal ezelőtt a naptárból megint kitörölt nyolczvan ünnepnapot, melyeken a vatikáni hivatalnokok szünetelni szoktak, a magasabb tisztviselőknek, kik eddig használni szokták a Vatikán fogatait, most gyalog kell be és kijáratok, mert a pápa minden felesszámu fogatot és lovat eladott, magának pedig szerény „landauert“ készíttetett, melyben napokint a vatikáni kertekben kocsikázik. Ezt az orvosok tanácsára teszi ; továbbá, — mint a Vatikánban sugdossák, — azért, hogy ne kelljen mindennap találkoznia Ledochovsky bibornokkal, ki mindig úgy tudta berendezni dolgát, hogy a szent atyának a sétán mindig találkoznia kellett vele. A Vatikánban tartott vértanú ezen tolakodása boszantotta a pápát; most az új fogat megmentette tőle. A tömeges kihallgatások, melyeket Pius minden nap adott, Leo pápát nagyon untatják. Eleinte minden hétfőn és csütörtökön adott kihallgatást, de újabb idő óta ez is megszűnt. Most már hetekkel előbb kell beiratkozni és még akkor sem biztos az ember, hogy bebocsáttatik. A pápa egészen a munkának él és ezért az élet a Vatikánban, papok és szolgák boszszúságára, igen egyszerű lett. A takarékosság a Vatikánban a tízparancsolatban van felvéve. Pius pápa íróasztalán két nagy ezüst gyertyatartó rendesen állott, sok viasagyertyával, melyeket csak egyszer gyújtottak, meg. Leo pápa petróleumot éget; ami kevés gyertyát még használ, azt tövig kell égetni. Csak egy tekintetben tanúsít a pápa bőkezűséget — a rendjeladományozásokban és ogadni lehet rá, hogy amint megkötik Berinnel a békét, Bismarck hgnek is lesz ebben része, sőt esetleg a pápa külön kibékülési rendjelt alapít.