Magyar Polgár, 1879. július-december (13. évfolyam, 148-291. szám)
1879-08-29 / 197. szám
eredménye. 7.) A sétatérre az oldalán filVő br. Bánffy kertből a Kis-Szamos csatornájánál egy hidnak épithetése iránt intést folyamodás, sétatéri választói, véleményével. 8.) A rendőrszolgáknak régi ruháik megtarthatása iránti kérelmére tanács nyilatkozata. Kolozsvárt, 1879. aug. 27. — A helybeli állami tanitóképezdebe folyamodók közül felvétettek a következők : a III. osztályba 10 frt havi ösztöndíjra Kis Jenő; az I. osztályba személyenként 15 frt havi ösztöndíjra : Bándi István, Baztók Kálmán, Dobos Ábel, Gergely Ferencz, Győrfi István, Hadnagy Mihály, Hoffmann Lajos, Moldoványi Ferencz, Nemes Sántnt pál Antal, Schmotzer Lajos, Tarcsafalvi rak Vajda Elek, Vas Albert. — 10 frt. havi ’ösztöndíjra: Benedek Farkas, Erdődi Ferencz, Hene Károly, Székely Sándor, Szilvi István, Vincze Béla Zámbó Gáspár. — 7 frt havi ösztöndíjra: Gál István, Póczi Gyula, Sólyom János. — Ösztöndíj nélkül : Sófalvi Lajos, Szabó István. — A tanév a tanképesitő vizsgák lefolyása után szeptember 8-án nyittatik meg. Kolozsvártt, 1871. aug. 28. az igazgatóság. — Blaháné ismét férjhez megy Mint a „Pester Lloyd* értesül, Blaháné e hó 10 én szoros családi körben jegyet váltott Pozpnyban (Szabolcs megye) Elek Mihály honvédhuszár főhadnagygyal. A jegyváltás a vőlegény anyja özvegy Elek Mihályné házában ment véghez. A boldog vőlegény legközelebb századossá való kineveztetésének nézelébe s reméli, hogy Nyíregyházáról Gödöllőre helyezik át, hogy közel legyen nejéhez. A menyegzőt szeptember 16 án tartják meg. Lám, lám, ki hitte volna? — Az idei őszi fegyvergyakorlatok szept. 6-ka és 15-ke közt fejeztetnek be. Ekkor azonnal szabadságra fogják bocsátani a decz. 31-én tartalékba lépő legénységet, hogy megtakarítsák illetményeiket. Ugyanakkor végrehajtja a hadügyminiszter az idei legutóbbi helyőrségi változtatást. Az 50. gyalogezred törzskara és három zászlóalja Gyula-Fehérvárra helyeztetik át Kolozsvárról, az 5. császár vadász-zászlóalj Koveredoból Perginébe, a 7. császár vadász-zászlóalj Perginéből Roveredoba és a 8. dragonyosezred Szt.Györgyből Stockerauba. — A francziák szegedről. Az Egyetértés egy tudósítója előtt Laurengon így nyilatkozott Szegedről: „Azon tudatban indultam Szegedre, hogy a víznek a borzasztó elemnek, előttem nem ismeretlen pusztítását fogom látni Szegeden. Látttam a Garonne áradása által elpusztított falvakat, s így körülbelül fogalmat alkottam magamnak a látandókról. De mennyire csatlakoztam. A pusztítás ily mérvét, ily kiterjedését nem mertem hinni, ez felülmúlta képzeletünket. Hisz itt úgyszólván semmi sem maradt, mint egy második Szabad — romhalmaz, rom rom mellettetetlen házak, s háznélküli tetők. Borzasztó elgondolni is, hogy e helyütt 70.000 ember élete forgott szóban. Képzelem a rémületet, mely megszállhatta a lakosságot, midőn házaik alapját kezdők a hullámok nyaldosni, s rövid idő múlva már az ablakon ömlöttek be S mindez éjjel. Körüljártuk Szegedet, megnéztük a romokat annyi boldog tűzhely komoran intő fejfáit. Honfitársuk Pállik sírva fakadt, magam is s társaim könytelt szemekkel folytattuk utunkat. Hisz vérfagylaló csak elgondolni is, hogy egy város, kereskedelmi tekintetben oly előnyös góczponton fekve, politikai tekintetekben nemzetük szive s az elemek harczát kiállott díszes épületek után ítélve oly megnyerő s tetszetős külsővel egyszerre megsemmisült. Ha már a romok s a pusztítás látása meghatott s mindnyájunk ajkára csendet, s a fájdalomérzet által szült résztvevő némaságot parancsolt, bizonyosan teljesen el voltunk érzékenyülve, midőn tapasztaltuk, hogy a nép, mely e várost lakta, mily nemes érzésű, természetes jellemű s munkás kezű. Szorgalmának, rendszeretetének s munkásságának legszebb jelét láttam abban, hogy a száraz utczák tisztán tartvák, a rousomladékok nem hevernek szerteszét, hanem egy egyház udvarán összetakaritva. E rendező hajlamban véltem felfedezhetni Szeged gyors elkészültének s helyreállításának egyik biztos előfeltételét. Ily nép, mint a szegedi, nem fogja sokáig tűrni, hogy háza tető, udvara kapu nélkül, falai rongáltak, épületei bedőltek legyenek. Én Szeged jövőjét illetőleg teljesen nyugodt vagyok. M Ha most, főleg kereskedelmi, forgalmi s közlekedési szempontokból helyesen fogunk intézkedni , önök oda oly várost teremthetnek maguknak az alföldön, mely fővárosuk méltó társa leend. Az újkor vívmányai nem ismeretlenek önök előtt: használják fel s a siker nagyszerű lesz. — Legyen meggyőződve — igy fejezé be Leurengen szavait — hogy ha Páris vagy Francziaország látta volna Szegedet, még többet tett volna. — Ez kötelességünk lett volna s ma az Arrogante ünnepély oly fényes sikere után még nagyobb adósai vagyunk a nemes magyar nemzetnek. — Iszonyú zivatar dühöngött f. hó 12-én Csehország Ronsperg helységében. Gammbtojás nagyságú jégeső hullott és a záró után alig 40 percz alatt az egész vidék el volt árasztva. A viz elsodort 5 házat, 78 házat súlyosan megrongált, egy ember vízbe fűlt, tömérdek háziállat, házfelszerelő lett a víz áldozata; számos gátat, védtörést, kőhidat bontott le és elárasztott minen kavicsdombot. Oly iszonyú villámok czigáztak, hogy a menekülők gyakran megvívva összeroskadtak. A rettentő zivatar három órán át tartott. A kárt negyvenezer forintra becsülik. A jégeső megsemmisítette a fagy búza és burgonya termést. Trohatin fanban egy férfi és egy asszony fúltak a vizkik három kis gyermeket hagytak hátra, házat is elsodort a víz. Vilkenauból 9 ház úszott el Vottava községig. Új-Pajtiban a villám lecsapott egy házba, gyúj t 111 J- t,ill. itt és a tulajdonosnőt találta, ki egészen a legbénült. A réteket homok lepte el, a takarmánytermés mind elpusztult. A zivatar azután az érez- és középhegységen át kelet felé nyomult és mindenütt felhőszakadásszerü asó kisérte. — A presznitzi völgyben a jégső teljesen elpusztította a rozs-, árpa-, zab- s burgonyatermést. A város keleti oldalán egy ablak se maradt épen. Délután 4 órától ítél utáni 3 óráig dühöngött a zivatar ésiaérdek károkat okozott még. — Carey hadnagy csakugyan föl- t mentetett. Péntek óta szabad. Midőn a „Jura- au Portsmouthba érkezett, Carey hadnagyot Eduárd szász-voktaári herczeg elé vezették, az tudtára adá, hogy a királynő a cambridge-ierczeg tanácsára megsemmisíti a haditörényszék ítéletét, mivel az ellene emelt vádakat elegendő bizonyítékok nem támogatók. Ezután Carey hadnagy visszakapta kurdit , csakhogy egyelőre nem fog többé DélAfrikában állomásozó ezredéhez visszatérni. Katonai körökben Carey fölmentése nagy megelégedést szült. — Bulgár czivilizátió. Hogy a bulgárok mily módon törekszenek érvényesíteni Üggetlenségüket, s mily rohamosan igyekeznek maguk között meghonosítani a czivilizáció áldásait, arról lépten nyomon meggyőződtet. Igazolja ezt a „Bulgarische Corresponienz“ legutóbb megjelent száma is. Csaknem extánsba jön e lap, mikor jelentheti olvasóinak, hogy Szódában már szép, elegáns — mészárszék, de mi több, a legfingásabb igényeknek is megfelelő czukrászda nyílott s hamiskásan jegyzi meg, hogy — Szófia legközelebb jogosítva érezheti magát helyet vindikálni a világvárosok között is, — kilátásba lévén helyezve ugyanis, hogy a „LaBulgári“ szállodában rövid idő alatt „Café chantant-t fognak nyitni. Nem elég már magában véve ez? De mi több A lap hirdetései között Horn József jelenti, hogy szeptember közepén megnyitja butorraktárát s kárpitos üzletét s a mi legfőbb, szeptember végén Szófiában meggyilik az első „könyv, mű és hangjegy kereskedés.“ De hát ki ne kötné így a legszebb reményeket ez állam jövő felvirágzásához, mely ily szépen halad a czivilizátió utján ? — Az angol posta óriási forgalmáról egy legközelebb megjelent hivatalos jelentésből a következő érdekes részleteket közöljük. A márczius végén lefolyt évben a levélforgalom 39,640.500 darabbal szaporodott az előző évhez képest, a hírlapok forgalma 2,337.300 példánynyal szaporodott. Az összes levelezések szaporodása 58,962.100 darab, ami az összes levelezéseknek csak 40/0-át teszi. Londonban egy héten átlag feladtak 7,150.000 levelet, kézbesítettek 7,145.000 et. A levélajánlási illeték leszállítása folytán több mint három millióval szaporodott az ajánlott levelek száma. A kézbesíthetlen levelek közül 38 311 tartalmazott pénzt. A londoni postahivatalokban karácson napján 30.000 küldemény fordult meg. Kézbesithetlen levél volt 5,025,333. A kézbesitésnél sok mulatságos qui pro quo történt, így egy J. D. nevű lelkész Norvégiába kap egy levelet, melyről utóbb ezeket írja a postahivatalnak: „A levél egy másik J. D. nevű lelkésznek szólt, kinek ép oly nevű, főfelesége épen oly nevű és épen annyi éves gyermeke van, mint nekem.“ — A távírda hivatalon felvettek 24,459.613 táviratot és kézbesítettek 22,792.000 táviratot ; a kézbesített táviratok 28 millió szót tartalmaztak. —■ Tragikus sora. Az angol afgán háború kezdetén az angolok azon tervet táplálták, hogy Jakub khan helyére nagybátyját Wali Manomed khánt teszik, ki angol nyugdíjon, mint száműzött már több év óta élt Nysoreban Indiában. A herczeget csakugyan magukkal vitték s Csellalabad bevétele után ő ott formális udvart tartott s a szükséges pénzt drága váltókon szerezte be; a béke megkötése után azonban ezen dicsőségnek vége lett s a herczeg teljesen megtörve viszszatért Nysoreba, hogy itt, mint magán ember éljen. Fiai most azon kérelemmel járultak Jakub khánhoz, engedje meg, hogy atyjuk visszatérjen Afghanistánba s hazájában töltse el végnapjait. — Olasz bűnügyi statisztika. A római „Gazetta Uffiziale“ egy statisztikai kimutatást közöl az ezen év első felében Olaszországban elkövetett bűntényekről. Az első félévben 1046 gyilkosságot, 777 gyilkossági kísérletet jegyeztek fel. Gyermekeken 138 gyilkosságot s 3 gyilkossági kísérletet követtek el, összesen tehát 141 -et a tavalyi 157 ellenében. Luciani, Sonzogno gyilkosa az iránt folyamodott Perez igazságügyminiszterhez, hogy Porto Ferraroból egészségesebb bagnába szállítsák. — A turf hamis játékosai. Trouvillében néhány nappal ezelőtt A. B. a fölötti kétségbeesésében, hogy a deauvillei lóversenyen minden vagyonát elvesztette, a tengerbe ölte magát. Bachaumot a „Constitutionel“ munkatársa úgy találja, hogy e gyászos eseményt, tekintve azon pusztításokat, melyeket a sport düh s az azzal egybekötött játékszenvedély előidéznek, nemsokára több más fogja követni. A vendéglői korszak játéktermei ártatlanság s erkölcsiségi tekintetében valóságos paradicsomok voltak a turfokhoz képest. Kész tere a csalásnak s valódi gavallér aligha futtat már mai nap. A lóversenynek is meg vannak a maga hamis játékosai, kik sokkal veszélyesebbek, mint akik a clubokban s kaszinókban ütik fel tanyájukat, mert nem vihetők a vádlottak padjára. Valaki például két körülbelül egyforma erejű lóval versenyez. Már előre épen nem kifogásolható módon a két ló egyikére 200 louist tesz. Mindenki siet most ugyanarra a lóra fogadni. A verseny kezdetekor szép csendesen 500 louist tesz a másik lóra. Természetesen ez utóbbi ló nyer, miután a jockey stasítva volt s tulajdonosunk fényes nyere-' A éget seper be. A gyanútlanoknak, kik elébb 11 az első lóra fogadtak, nem marad egyéb hát-i ka, mint A. B példáját követni. — A lóver- fény mellékes, a játék a fő. Ezért a lóver- lények nagy száma. Legyen esős vagy napos 11dő, legyen tél vagy nyár, a turf mindig élénk, s is folynak a fogadások. Nincs érdekesebb, mint 11 book-makers közönségét vizsgálni a millionosok, korhelyek s olvhajhászok mellett ott, s vannak a kereskedősegédek, kis hivatalra-'s kok, egész csapata a szerencsevadászoknak. Szenvedély s izgatottság, ép úgy, mint a mon- s hearlei roulette nél, tükröződik vissza az aranezokon. Micsoda éktelen zajt ütnek, ha a ló,1 a melyre teltek, nyert, s micsoda levertség,s kétségbeesés vesz rajtok erőt, ha veszt. A játék a lóversenyeken sokkal veszélyesebb, mint bárhol másutt, annyival is inkább, mert már úgy körülövezve garantiákkal, mint a roulette sa trente et quarante. Egyetlen egy futtatás alkalmával több mint 800,000 frankot sepert be a book-maker. Honnan e nagy nyereség, ha csak nem a sok könnyen hivő s ostoba zsebéből? — Női párbaj. Parzuoliban, Nápoly mellett, — mint a Piccoló jelenti, — furcsa párbaj történt. Két körülbelöl húsz éves fiatal hölgy, már jóideje vetélytársa volt egy- másnak. A csatabbik a kisasszonyok közül párbajra hívta a szebbiket és pedig puskára. Annak a szükségét egyikök sem látta be, hogy a párbaj tanuk jelenlétében történjék. Egy szép napon ki is ment a két engesztelhetetlen a város környékén levő halmok egyikére. Alig, hogy megérkeztek, lekapta a kihívott a puskát, s rádurrantott ellenfelére. Azzal egyenest hazafutott, úgy hogy ellenese nem is jutott 15véshez, s megsebezve sem lévén, nyűgod,az sétálhatott haza. A lourdesi bucsujáróhely csodatevő hatásáról a „Monde“ a következő két táviratot közli : A hatszáz beteg kiszállása Poitiersben elég bajjal járt: a poitiersiek vendégszeretete és gondoskodása csodálatraméltó. Nagyobb nemeslelküséget és finomságot kívánni sem lehet. Egy már évek óta vak ember még az után rögtön meggyógyult a betegekért való olvasó morzsolása közben. A betegekkel telt öt vonat minden baj nélkül megérkezett. Egy carcassonei egy bordeauxi vonat csatlakozott hozzájuk Egyenesen a barlanghoz mennek, hol a gyógyulások rögtön jelentkeznek. Tizenkét jegyzőkönyvet azonnal fölvettek, a meggyógyul betegek otthagyják mankóikat. Minden zarándok nagy hitének,reményének s hálájánál ad kifejezést. — A káromkodásról, dr. Schaibe német iró „Deutsche Stich und Hiebworter czim alat értekezést tett közzé, melyben ismerteti az egyes nemzeteknél divó szitkozódásokat és azon eredményre jut, hogy Európa szitkozódó népei közt a magyar nemzetet illeti meg az elsőbbség kétes értékű dicsősége, mert a magyar nyelv lírja a legrettenetesebb, jobban mondva legutálatosabb káromkodásokat. A miben jórészt igaza lehe a tisztelt német urnak. — „Gambetta intime.“ Ily czimalat Jules Lafitte, a „Voltaire“ szerkesztője, valószinüleg megbízásból röpiratot irt, melyben azt igyekszik fejtegetni, hogy G. most is szegény s sohasem volt gazdag. Kocsiját béreli, egyetlen szolgája van s szobáját lehető egyszerűen lapja butoroztatja számára. A Dubochet féle örökség legenda. A dúsgazdag párteraber sokszor akart neki egyes jószágokat adni, de ő visszautasította s midőn örökösei 2 millió frankot ajánlottak fel az ő óhajai szerint, G. hallani sem akart róla. Mint exdictator adósságokkal távozott helyéről s ezen időben is egészen diákosan élt. — Madagascar királynőjének proclamatiója. Madagascar királynője a következő proclamatiót bocsátó ki: .Én Iianavalona királyné, isten s a akaratából Madagascar királynéja ? országom törvényeinek őre stb. Így szólok hozzátok: Örülök, hogy Jézus Krisztus evangéliuma országomba és királyságomba jött, hogy népem az igaz istent megismerte. De nemcsak az imerinaiak, hanem tiboriaiak is elfogadtátok, amiért különösen hálát adok istennek. Most hát egy pár tudóst (írástudót) küldök minden várostokba. Az írásokat kinyomattam, hogy mindnyájan láthassátok, és ne higyjétek, hogy én nem látok és hallok; jól látok és hallok, mert minden alattvalóm rám pillant és figyel szavaimra. De mikor nézem, hogy gyermekeitek közül hányán járnak az iskolába, úgy találom, hogy kevesen, s nem annyian, mint az ibolya-beliek közül. Küldjétek tehát iskolába gyermekeiteket, hogy azon ismereteket megszerezhessék, melyek nektek is javatokra fognak válni, hogy marháitok, pénzetek és vagyonotok fölött számot tarthassanak, s hogy egy eszköz legyen kezökben a haladásra, mert én uralkodó vagyok, ki a jótetteket megjutalmazom. Atyáitok és anyáitok szintén szorgalmasok, mert boldog vagyok, ha népemet bölcsnek látom . .. Legyetek tehát mindnyájan szorgalmasok, s ha még nem éreztétek a tudás és bölcseség éberségét, meg fogjátok érezni, ha a tudományt bírni fogjátok. Így szól Ranavalona királynő, Madagascar királynője. quincuma idejében Ó-Budán a lejtős síkon terjedt a város, a második korban (a középvár lovagi jellegének is megfelelőleg) a 14 5-dik században a várhegy volt a központ, Jlenleg a harmadik virágzási korszakban a tilparti síkságon terjedt el a nagy város, ilynek a Duna helyzete, kedvező talaja különösen épületanyagjainak nagy száma, (a prcsihoz hasonlóan) előre megjövendölte a nép jövőt, de amely helyen már csak azért nem alakulhatott előbb nagy vám, mert tandíja nemvolt alkalmas a földművelésre s ikert egyenesen az iparűzésre utasította. Az épületkövek, jó téglaanyag s a talajvíz gaz- tagsága tették Budapestet fővárossá, kapcsolatban azon kiváló előnyével, hogy a Dunán épen ezen helyen van a legjobb s mintegy természet által alkotott átjáró, úgy hogy az g. is barbár korszakban a közlekedésnek jelenékeny helyét képezhette. Nem követjük szerzőt szép és érdekes, habár itt-ott geologhoz kissé merész fejteretéseiben, midőn a harmadkori tengert ke resi, megfigyeli annak átváltozását édesvizű aóvá, a földrétegek lerakodását, a balparti e lombhát alakulását, azok s a viz megoszlásának befolyását a társadalmi életre s különbösen a határán oly nagy mennyiségben létező cerithiura mész s trachytos kavics lényeges f hatását, csak egyszerűen kiemeljük, a mit e fejezetek eredményeiül mond: „A mi fővárosunkban emberi mű volt, többször indult s pusztulásnak. Nem generatiók, hanem uj és uj nemzetek laktak ezen területen. De a tére emészet művei és hatásai állandók, sőt részben döntők voltak és azok fognak maradni.“ A mesés kelta népekről, kik valószínűleg az első települők közé tartoztak ezen vidéken, szerzőnk igen keveset beszél s alig is mondhat többet az archaeologiai adatok hiánya miatt. Annál részletesebb s a legapróbb dolgokig kiterjedő munkája Aquincumra vonatkozó része s mindjárt kezdetben igen becses s érdekes azon fejtegetése, melyben azt akarja kimutatni, hogyan származott a régi Lycambria név s mily nehéz küzdelmébe került a tudósoknak, mig kitalálták, hogy az Ó-Buda helyén feküdt római várost Aquincumnak hívták. Szerző azután magukat a római írókat a feliratos emlékkövek, mért földmutatók s valószinüségi hely meghatározások által helyreigazitva, megállapítja a régi római.város fekvését, melynek határa épen azon ároknál kezdődött, mely Újlakot Ó Budától ma is elválasztja s területe a mai 3-ik kerületét túl haladva, körülbelül akkora lehetett, mint a mai Lipót- és Terézváros együtt véve. Természetesen, hogy csak virágzó korában, mely K. u. a második század végén, vagy a harmadik elején kezdődött s aránylag rövid ideig tartott. Lakosainak számát meghatározni nem lehet, Salamon 50 ezerre teszi, de le-het, hogy e számot jóval fölülhaladta. A városban, mely provincziális városo , kát megtisztelő „coloni“ névvel jelöltetett, volt egy nagy araphiteatrum, melynek ma jóformán csak helye maradt meg, két nagy fürdő, melyek közül az egyik nyomai ma is megvannak a hajógyár szigeten, mely sziget egy időben még a szárazföld kiegészítő részét képezte, legalább két nagy várkaszárnya (castrum), melyekben állandóan lakozott katonaság. A Flórián téren még Mária Terézia idejében talált romokat, melyek egész mai napig fürdőnek tartattak, S. csak egy nagy épület fütőhelyének tekinti. Igen érdekes fejezet s szerző nagy elmeéléről tesz tanúságot az midőn régi római örök s egy névtelen útikönyv szerző utánicombinálva leírja az Aquinicum felé vezető utakat (öt főút) a mai helységekkel, s vidékekkel összehasonlítva. Valóságos úti rajz ez, melyben a tájakról s a másfélezer évvel ezelőtt létezhetett viszonyokról lehetőleg szemléleti képet nyújt, magával vive az utazót a Dráva partjaitól a római utakon s városokon keresztül egész a provinczia hatalomas székhelyéig. Merész combinatioval igyekszik egyes római városok helyét meghatározni s kiigazítani s egyúttal — legalább mi ezen hajlamot olvassuk ki belőle — lehetőleg összeegyeztetni ezen közlekedési viszonyokat a létezőkkel, hogy ezáltal is megállapítsa a történeti fejlődést. Aquincum nagy emelkedését helyzetén kívül Septimius császárnak (193—211.) köszönheti, ki e nevet adta neki „Colonia Septimia Aquincum.“ Bensejében egy nagy utcza északról s délre s egy másik nyugatról keletre a várost mintegy négy részre osztotta, mely részek apró kis utczákkal s házakkal voltak telve. Kertek, az akkori divat szerint, nagy számmal nem lehettek s a házak nagyobb része földszintes vagy csak egy emeletes volt, de határában a földművelés, szőlőtenyésztés s malomipar nagyban virágozhatott. Környéke csak kelet felé volt meglehetősen elzárva, habár kétségtelen, hogy a szomszéd népekkel is összeköttetésben állott, mit bizonyítanak a jelenlegi vizafogó mellett talált hídfői házak. A város belszerkezete csak olyan lehetett, mint volt a rómaiak által a többi kolóniákban szokásosan alkalmazott szabályok folytán. A katonaság, a polgárság, a földműves viszonyai nagyjában a régi római törvények által szabályoztattak, mint az egy kolóniánál igen természetes. A „plebs“ már ez időben néminemű kedvezményekkel birt és ha elég földbirtokot birt szerezni, — mi már a tulajdonszerzés megengedését bizonyítja — a decuriokk közé emeltetett. Egy szóval az Aquincum ó kora a leghatározottabb latin mindenféle tekintetben, s a kelt néptörzs, melyet itt találtak, jelentékeny helyet sem foglalhatott el a városban. A virágzó város hanyatlása természetesen egybe esik a római birodalom hanyatlásával. Mikor pusztult el véglegesen, nem lehet tudni, de szerző valószínűnek tartja, hogy a hunok nem végezték e barbár munkát « Leadjál»!». — Aug. 29. — Bécs, aug. 27. A lipczi pártgyülés az Presser szerint igen látogatott lesz s a német liberális párt minden árnyalata részt fog venni abban. Eddig 70 képviselő ígérte meg a megjelenést, de körülbelül 90 en lesznek jelen. A gyűlésnek főczélja az, hogy a liberális párt különböző csoportjai ismét kölcsönös érintkezésbe lépjenek s inkább személyes, bizalmaas érintkezésben, mint szabályszerű vitában eszmecserét folytassanak a helyzet felől. Gastein, aug. 27. Andrássy gróf parancsára a sürgönyhivatalnál éjjeli szolgálat rendeztetett be, mivel valószüleg Gastein és Bécs között élénk sürgönyváltás lesz, ami az értekezleten tárgyalt pontok fontosságára enged következtetni. Ausztria - Magyarország és Oroszország közt utóbbi időben nagyon meghidegült a jó viszonya ,D. Tel.“ ma érkezett száma azt írja, hogy nincs Európában két más állam, mely közt a diplomatist viszony oly kevéssé volna szívélyes,mint Auszria-Magyarország és Oroszország közt. A novibazári szandiák okkupácziója azért vált szükségessé, hogy az orosz befolyást a Balkán-félszigeten ellensúlyozni lehessen. Maga az osztrák császár is, mondja a „D. Tel.“, gyanakodó lett Oroszországra, mióta ez a san stefanoi békével annyira leleplezte hódítási czéljait. Szentpétervárott tudják ezt, s azért szűnt meg végkép a barátságos érintkezés a két udvar között. A minap két orosz nagyherczeg utazott át Bécsen, incognitó, nem tettek és nem is fogadtak látogatást, sem meghívást nem kaptak. Kétségkívül ennek van komoly jelentősége. Az osztrák-magyar bank mindkét pénzügyminisztérium felszólítása következtében azzal a kérdéssel is foglalkozik, hogy mi módon lehetne Boszniával valami állandó banküzleti összeköttetést létesíteni ? Valószínű, hogy e czél elérésére törvényes intézkedés fog szükségessé válni. Prága, aug. 27.: Az alkotmányhíi nagybirtokosaink részvétele a lipczi pártgyűlésen még bizonytalan. A „Pokrok" Csehország ez évi szükségleti többletének fedezésére országos kölcsönt követel, több mint egy millió forint erejéig, s azonkívül mindazon institutiók és törvények revisióját, amelyekből az országos teher származik. A czélra a tartományi gyűlés időszakának nem egy-két hétre, hanem hónapokra van szüksége. Gastein, aug. 27. Andrássy gr. délelőtt 11, órától esti 6 '/8 óráig szakadatlanul Bismarck herczegnél időzött, ahol ebédelt is. Az ebédidő kivételével a két államférfiú mindig egyedül volt, úgy hogy sem Dóczy, sem Péchy nem beszéltek még a gróffal a nap folyamában. 6 és fél órakor közös sétakocsizást tettek Boeksteinba. Az elsőskocsiban Bismarck és Andrássy, utóbbi a tisztelet helyen, a második kocsiban a herczegnő és Bismarck-házúak barátnéja Odeskalchi Julia herczegnő, szül. Erdődi grófné és a fiatal Bismarck foglaltak helyet. A viszszatérés 9 órakor történt. Andrássy gróf a herczegnél beázott, és a késő órákig maradt még ott. Az értekezlet tartalmáról absolute nem tudatik semmi. A gróf elutazása holnap délre van határozva. Konstantinápoly, aug. 27. Rendesen jól értesített körökben itt azon meggyőződés uralkodik, hogy Francziaország, Némethon és Oroszország támogatják a görögök óhajtását, Ausztria-Magyarország, Anglia és Olaszország pedig Törökországgal tartanak. A szultán nagy állhatatossággal ellenzett minden territoriális concessiót a görögökre nézve, de a nyugati hatalmak befolyásának minden esetre engedni fog és így a görög kérdés megoldása rövid idő múlva várható. Prága, aug. 27. Az uralkodó ideérkezésének váratlan híre örömteljes sensatiót okoz. Minden ünnepélyes fogadtatás el van tiltva. Csupán a trónörökös s a katonai és polgári hatóságok fejei a polgármesterrel fogják fogadni a pályaudvarnál az uralkodót. Prága,ug. 27. A császár és király ma esti 10 órakor, a holnapi hadosztálygyakorlatok megtekintése czéljából ide érkezett és viharos „Hoch“ és „Slava" kiáltásokkal fogadtatott. Az utczák földiszitve és fényesen kivilágítva voltak. uj CSARNOK, Budapest őskora *) Budapest a történelemben háromszor volt virágzó állapotban, mind a három esetben más helyen s más körülmények által előidézve. Az első virágzási kor a rómaiak *) Salamon Ferencz „Budapest története“ czimű művének épen most megjelent első kötetéből, hogy a római műveltség vább fennmarad, hatása sokkal jo