Magyar Polgár, 1879. július-december (13. évfolyam, 148-291. szám)

1879-09-21 / 216. szám

XIII. évfolyam. 216-dik szám. Kolozsvárt, vasárnap, 1879. szeptember 21. MA&TARPOL&IB POLITIKAI NAPILAP. HIRDETÉSI DUAK: ÖW.Ör hMábo.ott gumoadaor, T4IJ UrtlHOa.b 4» a Kr. HART HIRDETÉSEKNÍl. KEDVEZMÉNYEK. SZERKESZTŐSÉGI IRODA : ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Egész évre.................................10 frt. — Félévre........................................8 frt. — Évnegyedre..............................4 frt. — Egy hóra...................................1 frt 50. MladM hlrd.U. ott. 10 kr. kélj^UlMOk kotta ..4HlM.uk, ITILUTlR: Bomnokínl, tut uba h«l­« B5 kr. UCLAJnOK: _________________Hlrkor-ikm »orocké.1 1 Ért.________________ » »■•*»« Pol»Ar*‘ .«7.. NtfMwEI koklIIMM ktxl. kAikil (Itt NnmMu lobotok i HokikátotlM klilrotok 01 iiáKitiok In T ki. ■torok oeo ktitNotook, Imorotloo «■ logoOtalaok ol. m oéotiok blooio. (béri t lap iü*t6 I KIADÓ-HIVATAL: A LroooB-oywOt kill OKI I IrotfA-ltku, MMr |r. TotokJ tioikn-llll (km u OUhHii pOu.k, hiirUMuk, K/tlWri oalkktk lnti.mdok.) Keleti dolgok. Andrássy gróf politikájának fényes ered­ménye : keleti befolyásunk és hatalmunk te­temes megszilárdulása, — kezd mind szem­betűnőbbé válni, nem kis zavarba ejtve azo­kat, kik a követett magatartásból Ausztria- Magyarország egyenes vesztét jósolták meg. de nem vesztünk el. Hanem e helyett békés után elfoglaltunk jelentékeny tért Oroszország elől, megnyirbáltuk vérrel kivi­vőit sikereit, s biztosítottuk vele szemben ha­talmi érdekeinket, úgy, hogy most már nem­csak ki van zárva annak lehetősége, hogy ve­széllyel fenyegethessen,­­ de ő, az északi kolosszus, aggódva félszszel kiséri minden lé­pésünket, s az orosz­­kü­lpolitikai időjárást már-már osztrák-magyar barometrum szerint ítéli meg. Megnyertük Németország szövetségét, positiónk támogatására. Egy hatalmat, mely­nek szava nagy horderejű a keleti ügyekben, s a mely teljes barátsággal állott Oroszor­szág oldalánál még kevéssel ezelőtt. És mind a kedvező alakulások mellett, monarchiánk még kezébe keríté a kelet bo­­nyodalmainak legveszélyesebb tűzfészkeit, s nevezetes stratégiai állást foglalt bennük, hogy esetleg annál több súlyt adhasson aka­ratának, ha a dolgok reánk nézve hát­rányos fordulatot vennének. Hogy a porta is belátta szándékaink őszinteségét, s fölismerte, hogy az osztrák­magyar politika megegyezik a török biroda­lom érdekeivel, — ennek a legközelebbi na­pokban is sok jelét tapasztalhattuk s a két hatalom közti jó viszony ma már nem hagy fenn kívánni valót. Szóval Andrássy „végzetes vaksága“ a­­ legjobb tisztánlátásnak bizonyult. Működésé­nek sikereit el nem vitathatja senki, s el­lenségeit a tények leghatalmasabb fegyve­­­­rével győzte le. Az osztrák magyar-német viszonyok szo­rosabbá tétele, a­mint hírlik, a czár lemon­­­­dását fogja maga után vonni. Azt mondják, hogy a czár azon aggodalommal hagyta el Alexandrovát, hogy a konfliktus Német- és Oroszország között aligha lesz elkerülhető. S azon világosan előtérbe lépő tény, hogy herczeg Bismarck ezen eshetőségre előké­szülve már jó hosszú idő óta fölszerelte ma­gát az ebből Németországra háramló veszély elhárítására, a czárt azon meggyőződésre bír­ta, hogy a netáni összezörrenésből Oroszor­szág nem kelhet ki, mint győző. Sándor czár érzületével semmi sem ellenkezik inkább, minthogy bátyjával s barátjával szemben el­lenségként álljon; azt érzi azonban, hogy az orosz s a német közvélemény sokkal erő­sebb lesz a már mélyebben meggyökerezett viszály kiegyenlítésének sürgetésében, mint az ő akarata. S azért, a­mint a dolog meg­érik, más kezekre akarja bízni ezen ese­mény elintézését. E konjektúrával nincs el­lentétben a hir, mely azt tudatja, hogy Gor­­csakoff helyét Lobanoff foglalná el. Lobanoff nem a pánszlávizmus hive, de kinevezésének hire még megerősítésre vár. úgy látszik, hogy e kinevezés előtérbe helyezése az utolsó orosz kísérlet arra, hogy megakadályozható-e a né­­met-osztrák-magyar intimitás oroszellenes jel­lege. Zendülésforma mozgalmak mutatkoznak ismét Herczegovinában és pedig új­ból csak Nevesítőben, hol 1875. nyarán tá­madtak ama végzetes mozgalmak, melyek lassankint aztán lángba borították az egész keletet. Szerencsére most más kezek kor­mányoznak ott , nem lehet nagyobb mérvű zavaroktól tartani, mert a tudósítás szerint az újonnan támadt mozgalom csírájában el fog fojtatni. A tényállás következő : A za­vargók pandúrok voltak, ezelőtti monteneg­rói pártütők, kik nem tudták szívelni az osztrák-magyar zsandár szolgálat fegyelmét. Fellázadtak főnökeik ellen s a montenegrói határokra menekültek, honnan Nikita feje­delem által visszautasítva lőnek. Erre a za­vargók a hegyekbe futottak, pusztítva és ra­bolva s felgyújtottak néhány karaulát, őrhá­zat. Gyalogcsapa­­k küldettek ellenök, folyt is az összeütközés a katonák és volt pandú­rok között, de eldöntetlenül maradt. Mostár­ból egy zászlóalj katonaság rendeltetett a zendülés elfojtására. TARCZA: A görög és latin classicusok jel­lemképző hatásáról. E kor önző, anyagias iránya legm­eg- s döbbentőbben az idealismus, az erkölcsi ér­­zés és jellem megtámadásában s cynikus hi­­degséggel szétrombolásában nyilatkozik. Nem új tünemény az emberiség életében, de di­csőségére legyen az emberi jobb természet­­?ek, mindig elmúlt s a hosszabb-rövidebb ■deig tartott kórállapotot egészségesebb és nemesebb váltotta föl. E czélra a vallás lön használva a tö­megeknél, a poezis és szépművészet, a sza­badság és cultura a népek felsőbb osztá­ly­ál.­­ ... Azt hiszem, alig gondolható gyakorla­­ta az érdekben a régi classicus írók olva­­smánál. E férfiak nemzetek lángelméi voltak, ros gondolkodó fők, szép lelkek és ..koruk, népek felett kimagasodó jellemek. Ők mag­ánk teremtettek maguknak egy eszményies fit azon tényleges mellé, melyben éltek , díszítették képzelődésök ezer szépségeivel, agtestesitették az erényt, hazaszeretetet, Wgot nagy lelkitulajdonokat, azoknak a leg­­döf f a*alta^ adva; ideálokat alkottak, kó­­rok i°t mutatva irántok sziveikben, arra bírni sí­rkezve másokat is. ko ma* kor Görögországéhoz és Rómáé­­ * hasonlítása az ős természet, eredeti erő, irina . Ízlés és egyszerűség bámulatkeltő g­itaképeit tünteti elénk. Philosophiájok mély ke, történetírásuk varázsa, politikai életök, vili k ’ ^dítészet és szépművészet rendki- 1^11 hatást képesek gyakorolni, kivált az ifjú *a U ^ ^ ezeket olvassa és tanulmányoz­va’ttv­­etlen, hogy a szép és jó, az igaz és ky iránt fogékonyává ne váljék, tány­m képzelem én őket, mint a keresz­­t ember prófétáit ; úgy vagyok velük, mint­­­ha istenekkel társalkodnám. Két-három év­­­ezredes idő bölcsességét és tapasztalatait tárják föl előttem írásaik. Mintha magát a vén időt hallanám beszélni, midőn szólnak, mintha az emberiség megdicsőülését látnám, midőn képeik s szobraik előtt állok. E sok nagyság, e magas tökélyességi alakok előtt lelkem tisztelettel borul le. A jelen és jövendő századok, az élő és utánunk következő embernyomok hálával tar­toznak az ó világ ezen nagyjai iránt azért, mert feltalálták s megalapították a tudomá­nyokat, s a szépről és jóról magasztos fogal­mat adtak a világnak. Avagy nem tőlük jött reánk a bölcsé­szet, a mathesis, physica, a csillagászat és a világegyetem törvényeinek első ismeretei? Utolérte e máig a két­ezer év óta fej­lődő világ Görögország és Róma szobrásza­tét, festőművészetét ? túlhaladta e azok köl­tészetét ? Midőn philosophiáról, politikáról, hadi tactikáról van szó, angol, franczia és ameri­kai nagy államférfiak és írók nem olvassák-e, nem tanulmányozzák-e ma is Plato és Aris­toteles, Herodotus és Plutarch, Tacitus és Livius, Cicero és Quintilianus műveit ? Nem lélekemelő-e az erkölcstan, melyet Socratas és Seneca beszédeiben és levelei­ben olvasunk ? Hol vannak az erény, a sza­badság, a haza- és emberszeretet, ezek az égi virágok szebben rajzolva, mint a classi­­cus íróknál ? Plutarch életrajzai a szó- és lélekkép­­zés legnemesebb iskolája. Az ó világ történetírása a szellemnek az örök szépre és dicsőre irányzása. Képzelhe­tő e szebb példája a hazaszeretetnek, mint Volumniáé, Coriolán nagylelkű anyjáé, a­ki midőn Rómát végveszély fenyegetné, menyé­től, unokáitól s a derék Poplicola nejétől Va­lériától kísérve a Volscusok táborába ment s fia elé térdelve, őt erőteljes beszédével Ró­mának megkegyelmezésre bírta. „Ám menj — mondd a gyászba öltözött anya — de mondom neked, hogy te és táborod csak anyád elgázolt testén át fogtak Rómába jutni.* Képzelhető e nemesebb elszántság, mint Hersi­náé, ki sabinus nőtársaival, gyermekei­ket ölükben, s kézen tartva, a Rómára törni akaró sabinusok táborába menvén, őket lel­kes beszédével visszatérésre bírta ? A női nagy léleknek lehet e magaszto­­sabb kifejezése Corneliánál, a ki a Gradiuso­­kat növelte s ezek halála emlékére Rómá­nak könyvtárt és színházat építtetett? És a szűz erkölcs s igaz női erény je­lent e meg valaha felségesebb alakban mint Penelope élete történetében, a ki az LQuaág és szépség minden báját bírva. I­haka csábos ifjúinak 12 évig állott ellent, hű maradván hív férjéhez, Ulysseshez? Nézzük az ó történeteknek a görög és római nagy emberek fényes tetteit örökíti lapjait, a kegyelmesség és ember­szeretet szebb példáját adta e valaha halandó, mint Pelopi­­das, Epamitondas, Phocion és az Antoninusok, kik soha egy meggyőzöttet sem ölettek meg, sem szolgává nem tettek; az igazságnak és önzéstelen méltóságviselésnek volt-e szebb mintaképe, mint Miltiades, Aristides és Epa­­minondas, a­kik oly szegényen haltak el, hogy közköltségen kellett eltervettetniök ? az egyszerűséget és önmunkásságot dicsőítette meg ember szebben, mint Marius Curius, a ki háromszor volt triumphator, mégis egy kunyhócskában lakott s földét maga mivelte ? a kit midőn a Lamnitesek arannyal kínáltak, azt felelte: „a ki úgy tud élni mint én, nincs szüksége aranyra; ón a kik aranynyal bírnak, legyőzni szeretem, de aranyaikat nem;v­aló vagiasságot és megbocsátást ki gyakorolta szebben, mint Caesar, a kit midőn leggyőzött ellenfele Pompejus irányában visszatolásra unszoltak, ezt felelte: „a kit legyőztünk, nem kell többé üldözni,* —■ később hamvait ne­jének küldötte, széthányt szobrát fölemeltet­te s katonáinak vagyonát és szabadságát visz­­szaadta? Elismerte Róma nagy fia nagy lel­küségét, a kegyelmesség templo­mát (templura Clementiae) építtetve tiszte­letére. Hibázik, aki a classicismust ostromolja. A gyümölcstermő-fa gyökerei kivágásához ha­sonló az, vagy a pusztai forrás bedugása A Lim-vonal megszál­lása. A katonai jelentés a Lim vo­­nal megszállásáról a „Pol. Corr.* szerint így hangzik: „Banya a Lim mellett szept. 9. A bevonulás No­vibazárba Visegrád­­­ból tegnap, a 2-ik gyalog­dandárnak a kö­vetkező, az északi hadoszlopot képező csapa­tai által O­b­a­d­i­c­h tábornok vezénylete alatt vitetett végbe, és pedig: a 24-ik sz. pármai bí­­sorgyalog-ezred által Schiffner őr­nagy parancsnoksága alatt, a 31. tábori va­dászzászlóalj által Ra­s­­­i­c­s alezredes pa­rancsnoksága alatt, az Edelsheim Gyulay lo­vassági tábornok huszár ezredének 3-ik szá­zada által T­ü­r­k­h­e­i­m br. százados parancs­noksága alatt. Hofmann altábornagy 12. tü­­zérezredének 4 ik hegyi ütege által Jan­nies alezredes parancsnoksága alatt, a 2 ik mérnök ezred 14 ik százada által H­o­r­n­y százados parancsnoksága alatt; a 2-ik tábor­jelző szakasz által L­u­b­a­n­c alezredes pa­rancsnoksága alatt; a hegyi hadosztályi lő­szertelep és a hegyi hadosztályi egészségügyi intézet egy egy harmada által; a 17 ik mál­­hás állat százada által Wagner alezredes parancsnoksága alatt; továbbá a 4-ik tábori postahivatal által, segéd Kunster, végül otromba tényéhez. Minél műveltebb valamely nemzet, annál nagyobb tisztelettel van a clas­­sicismus iránt. Angol- és Francziaországban tudós színbe sem jő, a­ki abban járatlan , sőt a valódi tudósok teljesen értik, írják, sokan beszélik is a classikus nyelveket. A nemzeti művelődésre jótékonyan foly­nak be e nyelvek és classicus irodalmak­ termé­­kei azért is, mert e letelt évezredek homá­lyai inkább csak a régi társadalmak erényei, az egy­nek nagy tettei jutott le hozzánk , mintegy ideális világításban tüntetik föl az emberiség életét: az árnyvonások elmosul­­nak, a bűnök homályba vesznek, a köznapi­­­ságot eltemeti az idő árja s igy megmarad a szép és nagy, a mi lelkesít és jobbá tesz, vigasztal és csapások közt erőt ad, a mi al­kalmas arra, hogy a jóban megerősítsen, s hitünket az emberiség folytonos tökéletese­désében föntartsza. Az embert gyarló természete, a pilla­­nati érdek s sorsa felett hatalommal ural­kodó jólléti ösztön folyvást e föld göröngyé­hez vonja, csábítja élvezetre, az anyagiakra feszíti figyelmét, erény színében mutatja föl gyakran még a rosszat is, m­ások boldogsá­ga, világi tekintete s éleskényelmei hasonló­ra törekedni készek, feledve a nagyobb er­kölcsi tekinteteket; a classicismus, az óvilág nagy emberei életének és fenkölt gondolko­zásának írásban fenmaradt emlékei azok, a mik a lelket raagasb czélokra irányozzák, a szép, jó és igaz oltárain az áldozat tüzét kialudni nem engedik, az eszményiség cultu­sát védik s az emberiség életében a szelle­miség és m­agasb erkölcsiség érdekeit ápol­ják. — Előttem tisztelet tárgya minden classi­­kai műveltséggel bíró; vonzódom hozzá s a tudomány valódi hívének, nemzetünk igaz ba­rátjának tartom. Homerus és Horatius ma­gyarázója, Platon és Virgilius értője szép lelkek előttem. Magas érzést, erős hazafisá­­got, tisztult ízlést s rendithetlen jellemet csak ez antik nagyságoktól sajátíthatni el. Az iskolák, melyekben ezeknek híven áldoz­unk, megérdemlik a nemzet áldozatát; a fér­fiak, kik ily intézetekből kerülnek ki, az élet az 1 hegyi távirói osztály által, hivatalnokok Dobler és Maltzek. Mint vezérkari tiszt G­er­­b­a főhadnagy szerepelt, a többi dandári kar állott Babel alhadbiztosból, Grivicsics főhadnagyból, parancsőrtiszt, Andrássy gr. hadnagyból, Stenz­el ezredorvosból, végül Rés­eh beosztott vezérkari századosból. E csapatok részben Visegrádból már a bevonulás előtt a határ felé az Urac folyóig előre tolattak, részben valamennyi intézettel Visegrádban állottak A parancs a bevonu­lásra Visegrádba szept. 8 án 2 és fél óra­kor reggel érkezett. Ennek különös történe­te van. Egy Visegrád fölött dúlt vihar a táv­irói összeköttetést előre és hátra megszakí­totta. Ennek következtében a parancsot az utolsó távirói állomástól, Rogaticzától lovas küldönetök által éjjel kellett továbbítani Vi­segrádba, így ez nem szept. 7-én 5—6 óra­kor délután, hanem csak éjfél után érkezett Visegrádba. Ennek legelső következménye az volt, hogy Ob­ad­ich tábornoknak, a pa­rancsnak eleget teendő, a Visegrádban állott csapatokat és intézeteket 3 órakor reggel kellett fölriasztatni és a Visegrád előtti csa­patokhoz a külön parancsokat az Uracz-híd melletti összpontosításra lovas küldönczök által éjjel kellett küldenie. Mindennek da­czára a csapatok pontban 2 órakor délután mind az Uvacznál a híd mellett állottak a bevonulásra készen, a­mi mind a parancs­adás, mind a parancsok teljesítése mellett dicséretes bizonyságot tesz. Ugyanez időben a táborba érkeztek az Uvacz híd mellett a novavárosi kaimakam, Szulej­man bej, a határ melletti katonai parancsnok, egy bim­­basi (őrnagy) továbbá egy priboji notabel szá­mos kísérettel. Ezek azért jöttek, hogy a két részbeli csapatok iránt a végbevitt bevonu­lás után megegyezzenek. Az osztrák-magyar csapatok által el­foglalandó állások a török tisztviselőknek pontosan megmagyaráztattak. E mellett ki­tűnt, hogy a török katonai parancsnok pon­tatlan utasításokat kapott. Míg a H­u­s­n­i pasával létrejött megegyezések szerint a csá­szári csapatoknak oly állást kellett elfoglal­tak a Novavárosba vezető úttal közvetőleg, hogy a Priepoljébe vezető tápot kellőleg biz­­­tosítva legyen. A török katonai parancsnok Banyát mondta a számára kitűzött állásnak, mely megtartandó, miáltal az út, mely fölött Banya uralkodott, épen katonailag nem lát­szott biztosítva. Minthogy a fejtegetések nem lévén a helyszínen, nem vezettek czélhoz. Obadich tábornok tudatta a török kato­nai parancsnokkal, hogy a kapott parancsok­hoz híven bevonulni, előrehatolni és állást csábjaitól nem könnyen fognak eltántoríttat­­­­ni. Ilyenekben növekedett Kölcsey és Ber­zsenyi s irodalmunk sok más dísze. A görög és római classikusok olvasása s mivelése ránk magyarokra nézve soha szük­ségesebb nem volt, mint az anyagiság tóv- ösvényein járó korunkban. A—a. Külföld, Bukarest, szept. 19. A „Pressa” írja : A kormány három pontban foglalja ösz­­sze az alkotmány megváltoztatására vonat­kozó tervezetét, és­pedig: a kérdéses elvet be akarja osztatni az alkotmányba; ez elvet egyenként való honosítással akarja alkalmaz­ni ; végre a földbirtokra nézve komoly biz­tosítékokról kíván gondoskodni. A kormány által a parlamentben elő­terjesztendő tervezet alapjául ezek fognak szolgálni. A kormány kijelentette, hogy az előbbi minisztérium által indítványozott osztályon­­kint való honosítás rendszerét nem fogadja el, ellenben szükségesnek tartja a 44 ik c­ikk alkalmazását, hogy Európa kijelent­hesse, hogy Románia megtartotta a berlini szerződést, és ugyanezen szerződésre támasz­kodva felkérte Európát, hogy az »Alliance Israelite” túlságig menő kivonatait vissza­utasítsa. a jelenlegi cabinet osztja aze a néze­tet, hogy a névjegyzék rendszere czélhoz fog vezetni; ha azonban az ellenzék más meg­oldást nem ajánl, akkor , az említett hír­lap véleménye szerint, a kormány ezen név­jegyzék rendszeréhez nem fog ragaszkodni. Bukarest, szept. 19. A kamra teg­napi ülésében Ionescu újólag indítványozta az elnapolást, míg a revízióra vonatkozó tör­vény elé nem lesz terjesztve. Azon felhívásra, hogy a kormány a többséget javaslatának visszavonására bírja, Cogolniceanu kijelenti, hogy a kormány nem kívánhatja, hogy a többség visszavonja javas­latát; ha azonban az megtörténnék, akkor a kormány kész, egy a megoldásra vonatkozó törvényjavaslatot előterjeszteni, addig azon­ban a kamra független és a vitát folytatni köteles. London, szept. 19. A „Reuter offi­ce” szept. - ról kelt jelentése Capetownból: Cetewayo király elfogásáról érkezett utóbbi jelentés, hogy Lord Grifford, miután értésé­re jutott, hogy a zuluk királya, kíséretével, teljes kimerültség állapotában egy kraalba menekült — elrendelte, hogy Marter őrnagy dragonyosokkal fogja körül a kra­alt. Cetewa­yo és kísérői minden ellenállás nélkül meg­adták magukat és Ulundiba szállíttattak, ho­vá augusztus 30 án érkeztek meg. A foglyo­kat valószínűleg Greytownba fogják vinni, noha ez iránt rendelet még nem érkezett. Wolseley tábornok tudatta azulót-főnö­­kökkel, hogy az ország három európai tiszt­viselő alatt álló kerületre lesz felosztva. A bolgár fejedelem,hír szerint, meglátogatja a napokban Károly fejedelmet. Ruszcsukból fog Bukarestbe utazni és egy napig marad ott. Sándor fejedelem továbbá Belgrádba is elmegy s három napi látogatást tesz Milán fejedelemnél. A szerb Bkupstinát október vé­gére fogják állítólag öszszehivni Belgrádba vagy Kragujeváczba. Megemlítjük azt is, hogy Gould angol követ fölszólalt Risztics előtt a zsidó emantipatia halogatása miatt. Risztics azt válaszolta, hogy Szerbiában most nem kedvező a hangulat ezen kérdés megoldá­sára, de ő azért rögtön összehívja a nagy Bkupstinát, ha Románia elintézi ezt az ügyet. Egy napom Toroczkón. (Tárczalevél Jónás úrhoz.) Ön, kedves collega, kirándulásairól oly jó humorral, oly ragyogó irálylyal és oly köz­vetlenséggel értesítő mindig lapunkat, hogy princzipálisunk a szerkesztő úr is,— ki pe­dig nem egy könnyen kielégíthető — telje­sen meg volt azokkal elégedve, s igy­ tudom, hogy nagy fába vágom a fejszét, midőn meg­próbálkozom e tárczával. Önnek könnyű volt, mert minden kirándulásánál egy-egy szép asszonytól merítheté lelkesültséget; de ne­kem ez nem adatott, mivel feleségemmel utaz­tam, s majd kapnék én tőle írói honoráriu­­­mot, ha mint én egy egy szép és kedves asszonyról zengedeznék. De hogy sok szót ne vesztegessek, el­mondom miszerint közös barátunk Moldo­­ván Gergely (kit akkor Thalia babér­koszorúval nem ütött még oldalba) meghí­vott a napokban, miszerint ránduljunk ki To­­roczkóra, az erdélyi touristák Mekkájába. A királyi tanácsosnak e tanácsát készséggel el­fogadva, egy szép reggel Tordáról kocsival útnak is eredtünk. Felesleges is talán megemlítenem, hogy Toroczkó, Torda-Aranyos vármegyének azon részében fekszik, mely Aranyosszéktől jön az uj vármegyéhez az utolsó ki­kerekítéskor át­csatolva. E vidék már a tatárdúlás előtt is Tordavármegyéhez tartozott. A székelyeknek a tatárokkal­ hősi küzdelme jutalmául ado­­mányoztatott az Aranyosszék néven a székely nemzetnek, s igy jön az a Székelyföld ötö­dik székévé.

Next