Magyar Polgár, 1879. július-december (13. évfolyam, 148-291. szám)

1879-07-10 / 156. szám

XIII. évfolyam. 156 dik szám. Kolozsvárit, csütörtök, 1879. július 10. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Egész évre..................................10 frt. — Félévre.........................................8 frt. — Évnegyedre...............................4 frt. — Egy hóra....................................1 frt 50. HIRDETÉSI DIJAK: OtaiOr hM&boaott farmon‘isor, vafy tertlUUntk Ara O fcr. NAGY HIRDETÉSEKNÉL KEDVEZMÉNYEK: IClndMi hm­UM«­nUn 10 kr. béljafillerek külön • ■ArnHUttk. rriLTTBR: Soronként, vagy annak balra UR kr. HLCL A .UOK : _______ Hirharanfban soronként 1 frt. A ..Magyar Polgári' Olyai anáinalnak ára 7 kr. Ntortalanul beküldött kftalamények nem feltöttelnel, ismerttlen kéxböl 10ti bénaeatatiaa lovait!t nem tagadtatnak el. Haunálatlan kéziratok nem adatnak vlaaxa. ~ SZERKF.­ZTOSÉGI IRODA : a Lyotoa-ayaflidákaa (Tiorá a lap­imIUkI­rdaaét IllrtO kOalemdnyek IntaaaaidAk.) KIADÓ-H HIVATAL : A LyotMia-ayoatóQ központi Irodájában, fötór gr. TU aki Osasokae-kái (kova aa alMsMlil­iaiai tk, birdatéaak, oylltt'ii eaikkak !atdaandö!­.) KOLOZSVÁR, JULIUS 0. ; ________ I Képviselői beszámolók. Az országgyűlések befejeztével, de­­ hosszabb szünetek alatt is szokásban van,­­ hogy a képviselők fölkeresik választói­­­­kat, számot adandók saját működésük, a lefolyt ülésszak munka­eredményei s a­­ politikai helyzet felől.­­ Az ily „beszámolót sokszor minden­­ egyéb, csak az nem, a­mire neve vall. A parlamenti munka közben vagy jö­ , vendő események küszöbén tartva, egy­­­szerű — s többnyire kevés értékű — néz­etnyilvánítás, vagy ígéretek és combi­­natiók halmaza, melyek nem ritkán ten­­dentiosus ferdítések ; jobb esetekben is , reális alappal alig bírnak, sőt gyakran­­ nem is bírhatnak. Ily körülmények közt a képviselő­­ rendesen vagy tisztán a reklám-zaj vé­gett tartja beszámolóját, vagy egy kény-­­ szerű formalitásnak hódol kelletlenül. A mai helyzet egészen más, — már I­­. i. csak a szabadelvűpárti képviselőre nézve, mert az ellenzéki, ha „beszámol-­ ni” akarna választóinak, legfeljebb a ke-­ serves felsüléseket sorolhatná elé, me-­ lyeket az oppositió ez év folytán minden lépten-nyomon tapasztalt. Bevégzett tényekkel, a parlamenti­­ áldásos munka egész sorozatával állunk­­ szemben. A­kik tavaly a szabadelvűpárt prog-­­ rammjával léptek választóik elé, önérze-1­­­tésen rámutathatnak am­a programra meg- é­s c­áfolhatlan sikereire. A külügyek mostani helyzete világ l­a­gosan kitünteti, hogy a múlt évben még széltében hangoztatott aggodalmak és vá­dak alaptalanok voltak, a monarchia vol s­zér férfiai helyes utat követtek, eljárt­­á Bukat siker koronázta. A belügyek tekintetében a kormány a lefolyt ülésszakban nagy munkát vég­­j­ő­zett, nevezetes reformokat hozott létre.­­És daczára egy országos csapás zavaró­s közbejöttének, minden irányban megfelelt ■ azon feladatnak, melyet ő és pártja ma­­­gára vállalt. A képviselők ezt most el kellene , hogy mondják választóiknak. Rá kellene mutatniuk a tények­ argumentumaival arra, hogy mennyire igaztalanul rágalmazták álláspontjukat a törekvéseiket ; és hogy azok, a­kik még tavaly hazaárulással vádolták a szabad­­elvű­­ pártot, mennyire nem tudták bebi­zonyítani vádjaikat s azt, hogy a hazát csupán ők menthetik meg. Politikánk sok tekintetben valódi diadalokat tud felmutatni, melyek elől még a legmegrögzítttebb ellenzékinek is bizonyos reservált állásba kellett hogy visszavonuljon,­­ hallgatagon bár, de elismerve a valóban megtámadhatlan in­tézkedések helyességét. A szabadelvű képviselőnek van mi­vel beszámolnia választói előtt. És elég­tételt szolgáltat pártja ügyének, köteles­séget teljesít, midőn ezt az országgyűlési szünet alkalmából meg is teszi. Világosítsa föl a rendelkezés­ére álló adatokkal a népet, hogy mennyivel töb­bet ér, mennyivel biztosabb sikerű a hig­gadt, józan politikai irányzat ama déli­bábok hajhászásánál, melyeket az ellen­zék szokott előtte kápráztatni — tizével vagy százával, a­mint épen kedve tartja. Hisz úgy sem felelős érte senkinek! Mutassanak rá, hogy csak az vár­hat eredményt, a­ki dolgozik; dolgozni pedig csak a földön lehet, a munka mivolta és nehézségeinek számbavételével, onnan a magas egekből, hova az ellen­zék szokott felszárnyalni, sok szép tájé­kot láthat ugyan az ember, de e mellett felkopik az álla, s még nyakát is szeg­heti. A kormány és a párt egy év lefo­lyása alatt megc­áfolta a gyanúsítások egész özönét, bebizonyította, hogy a ha­za érdekeit mégis ő képviseli és oltal­mazza a legjobban. Kívánatos dolog, hogy képviselőink constatálják ezt a választók előtt, kiknek nagyobb része nincs azon helyzetben, hogy más után alapos értesüléseket szerezhes­­­­­en az eseményekről.­­ ------------------------­ra fog rájönni. A jelszóvá lett takarékosság­nak is meg lett a maga hátránya, s ezt csak az ügyek helyes beosztásával s a sze­mélyek czélszerű alkal­mazásával lehet elosz­latni. Le kell venni a teherből azok villái­ról, a­kiknek túlságosan sok jutott s tenni belőle azokéra is, a­kik többet is megírná­nak. Szapáry dr. már is lényeges javítást tett az ügyek intézésére nézve azáltal, hogy az ügyek referáciáját a miniszteri tanácsosokra bízta, ezáltal elérte azt, hogy az egyes ügye­ket oly fől fiúk adják elő neki, a­kik azt ismerik s magasabb szempontból is szak­szerűen kifejteni bírják. (Hon.) TARCZA: A színház a franczia for­radalom alatt. — C. Duval után: Tussal G. — (Folytatás.) III. Fennebb mondók, hogy a forradalmi szinház IX-i­k Károly első előadásakor­­ kezdődött. E naptól fogva J. Chenier tragé­diájának nagy hire lett. Előttem van egy „Jelentés a Comédie­­­ l'rancaine-ben jul. 23-án éjjel lefolyt dolgok­ig0 ’xvf^u»­^u'guard miniszter ármányainak­­ . j" hazafiak — irja a névtelen szer­­lf°i 7 szengoru?n szemlélték a múlt éjjel fe­lfolyt eseményeket, mint a­melyek azt bizo­nyítják, hogy a miniszteri befolyás még min-Ji* rr! ,ne­k, reánk­ * TM még nem ■ emelkedtünk föl a közszellem színvonaláig mely felé pedig már egy év óta törekszünk.­­A színészek, kik nem tudják mi okból a [nemzetéinek vallják magukat, az egész [Szövetségi idő alatt egy oly darabot se ad­­tak, mely a népben erényes eszméket keltett­­volna föl, holott a színházaknak ez volna föl­­iratuk egy szabad országban. Készakarva I­sok oly darabokat hoztak színre, melyekből a­z udvaronczek émelygős hízelgése rí ki, s Melyekben az emberi nem legbotrányosabb Prostitutiója van megszentesitve. A megyék szövetségeseinek jó polgárai, s a párisi jó polgárok többször hangoztat­ták, hogy IX. Károly, B­a­r­n­e­v­e 11 és César halála stb. adassanak elő, de min­den törekvés meghiúsult. A Cordelia-kör köz­gyűlési határozat következtében küldöttséget menesztett a bohóczokhoz — kik elég vak­merők valának megvetéssel fogadni azt — de ezek azt merték mondani, hogy IX. K­á­­roly egy gyújtogató darab, s bár tekintet­tel kell lenniük a közönség óhajtásaira, de felsőbbjeik, a miniszterek kedvét még inkább tartoznak teljesíteni. Később megtudtuk, még­pedig épen egy pár színésztől, hogy Guig­­nard adott határozott rendeleteket a szín­háznak. Tegnapelőtt a közönség ismét követelte IX. Károlyt, s zúgolódott az elutasítás fölött; fölfegyverkezett polgárok, — félreve­zetve azok által, kik őket vezeték, — azt terjesztették, hogy itt bizonyos ármány lap­pang, melyben Anton, a derék polgár is ré­szes, kinek már csak a nevétől is elsápadtak a szabadság ellenei; hogy ez ármány tegnap ismétlődött volna, s e hírre az aristokratia minden fogdmegével egyszerre talpon volt. Mottier, Bailly megkeresésére rendkí­vüli karhatalmat küld a színházba: végre IX. Károly színre kerül, de minden intézke­dés meg volt téve, hogy a közönség soraiban valami rendzavarót keressenek föl. Főleg a Cordelia-körhöz tartozók ellen volt intézve a harag, kiket az egész teremben keresnek, végre meglátják őket elnökük körül. Ürü­gyet keresnek boszantásukra. Fölvonások kö­zött, mint mások, fövegeiket ők is föltették. Meg van a nagy bűn. Susognak, szaladnak, csendőrökért kiáltanak; minden csendőr tal­pon van, de a cordeliák önkénytesen vissza­vonultak csöndesen. Elhagyják a termet s csak egy föveg lett letartóztatva, miután tel­jes csend állt be. Ez hű előadása annak, a­mi tegnap a Francaisban történt. Reméljük, hogy a színészek okulnak a kapott lecskén, s ez alkalomból változtatnak azon visszaélé­seken, melyek csak egy oly megromlott or­szágban virágozhatnak, min­t a régi uralom óhajtana vissza. A Cordelia-kör még tegnap esti gyű­léséből fölszólította a többi 59 kerület, hogy tartsanak gyűlést, s mondják, hogy jövőre a főváros színházaiban a katonai hatalom ne fenyegesse többé a néző­közönséget, hanem tartsa magát távol, s a polgári hatóság őr­ködjék a rend fölött, mint a melynek egye­dül van joga a teremben őrséget gyako­rolni.“ IX. Károly újra szinrehozatala csak néhány nappal előzte meg a Klastrom szigorait; ez I. Fiavce 3 felvonásos da­rabja, melyhez Breton irt zenét. E darab Lauron Zárda czimű­ darabjára emlékez­tetett. S ismét Collot d’Herboishoz értünk, ki újólag kilépett két darabbal. A hazafi családja, nemzeti darab 2 felvonásban ; és Socrates pere 3 felvonásban; mind­­kettő rosszul fogadtatott. Az 1790 ik évben történt Desilles had­nagy szép cselekedete, ki is a nancy-i hely­őrség fölkelésekor, miután hasztalan igyeke­zett a katonákat kötelességeikre visszaterel­ni, szurony szúrásoknak tette ki magát, csak hogy átkarolva tarthassa az ágyút, mely már a nemzeti hadsereg­­ és az esküik mellett maradt csapatok ellen szegeztetett. E tárgy­ra két darab íratott: Polgári vonás, egy felv. dalokkal, Desaur és Bretontól, és Desilles sírja Desfontainestől. Ez év szüleménye még Nicodéme a holdban vagy békés forra­dalom, 3 felvonásban Beffroy Jakabtól, ki Cousin Jaques név alatt volt ismeretes. Th. Muret érdekes sorokat szentelt e 1 darabnak : „E Nikodéme, kit Beffroy divatba ho­­­­zott, egy őszinte, egyszerű parasztember, ki­­­­nek természetes jóindulata sok furfanggal van vegyítve, ki sokat hasonlít Sancho Pan­­sához. Cousin Jaques, az ő Nicodéme-ja ál­tal a forradalom hívének vallja magát, de oly forradaloménak, min­t a fölvilágosult, nemes szellemek álmodtak. Elfogad minden reformot, mindent elvet, de végletek és erő­szak nélkül, a­mint ezt a darab második czíme is bizonyítja, melynek Nicodóme a hőse. Nikodóme léghajóba ül, s oly magasra emelkedik, hogy végre a holdba ér. Ott egy népet talál, mely jogosan panaszol sok visz­­­szaélés ellen; udvaron azokat is lát, minek mindig voltak, s lesznek a földön; s egy uralkodót, kiben a világon a legjobb szándé­kok vannak, de ki oly egyénekkel van kö­rülvéve, kiknek az áll érdekükben, hogy meg csalják. Egy vadászati kirándulás alkalmából az országnak egy oly részébe megy, melynek lakói fog panaszolni v­annak földesuruk el­len. Ám ez az mindent elkövet, hogy Luna­­tikus ő­felsége a boldogság színét és kifeje­zését lássa maga körül. S azt akarja, hogy e föladatában a helység papja is segítse; de a becsületes pap, ki érdeket hivei érdekével azonosítja, s segítségét kereken megtagadja, sőt szemrehányásokat tesz a földesúrnak . F ö l d e s u r : „Mi a többi nagyok egész ország fölött, Feleded-é, hogy kik vagyunk? a pap: „Ti nagyok, gondoljatok a kicsinyül­re, S ne feledjétek, hogy azok is emberek!“ A pap még feljebbvalója: a gőgös vilá­gi prelátus előtt se titkolja el az igazat, ki a császár kíséretében van, s ki kerületével mit se törődik, mert minden gondja az, hogy jó udvaroncz lehessen. Nikodéme leszáll az égi szekérről, min a Hold lakói, s főleg a császár csillagásza, kinek tudományos látcsö­­­ve mindig azon távoli golyóra van szegezve, mit Földnek neveznek , nagyon elcsodálkoz­nak. Az úton­­ö­t meghallja a Hold lakói pa­naszait, s viszont ő is elmondja saját hazája bajait: a dolgok folyása mindkét helyen egy­forma volt. Ekkor tanácsolja, hogy tegyenek úgy, mint ők tettek a forradalom alatt, ki­véve némi részleteket, mik nem­ utánzásra méltók. Nikodéme a császár környezetébe jut­va, sokkal bölcsebben beszél neki, mint ál­lamtanácsosai, s fölfedez előtte mindent, mit eddig oly gondosan elrejtegettek. A derék ember elkeseredik, hogy ennyire meg volt csalva; fölfe­zi magában, hogy ezután saját szemeivel fog látni, s minden közérdekű re­formot kihirdet. Nikodéme még többet tett, minthogy egy jó indulatú fejedelmet jó útra térített : egy miniszterelnököt is szerez, s m­ás nagyokat, kik — miként ő mondja — „nem oly ördögök, a mily feketék.“ Még az udvari prelatust, a „Hold püspökét“ is meg­nyeri okoskodásaival Mindez vegyítve van mulatságos jelenetekkel az országos , külö­nösen a házassági szokásokról, s két három nő igyekezetéről, kik egymástól vitatják az utas meghódítását. Beffroy nagy könnyűséggel csinálta a dalokat. A darabjaiban előforduló alakokat mind ő alkotta, s ezek darabjait víg ope­rákká teszik. Dalai közül nem egy lem­­­a­radt.“ (Vége köv.) Gróf Szapáry pénzügyminiszter a szün­időt egész odaadással fordítja a ressortjában előforduló hiányok felderítésére s a javítá­sokhoz megkivántató előmunkálatok megté­telére. Minisztériumának minden egyes ügy­i osztályát meglátogatja. Bizonyára sok hiány Külföld. Konstantinápolyból Írja jun. 30-tól a Köln. Ztg. levelez­ője: Az utóbbi hetek izgalmai nem maradtak hatás nélkül a szultán személyére. Abdul Hamut újra olyan ideges izgatott állapotban van, hogy igen nehéz vele érintkezni s bizalmas környeze­tében sok minden megjegyzést tesznek rá. Azon körülményt, hogy a szultán a múlt hé­ten sértő és fenyegető tartalmú leveleket kapott, a palotai clique arra használta, hogy újra összeesküvési híreket hozzon forgalom­ba.­­ Pedig a levelek nem a nép köreiből, hanem egy magas állású férfiútól indultak ki, a­ki velük akarja a szultánt czéljainak meg­nyerni. Ozmán pasa nagyon jól tudja, ki ír­ja e leveleket; ha akarta volna, úgy azok nem­ is jutnak a szultán kezébe. De ez nem illett tervébe. Maga is oda hatott, hogy a szultánt megijeszsze. Ezt most elérte s a megrémült szultán ismét ő belé helyezte minden bizalmát . Jelenleg Fund pasa, ki mióta disponibilitásba helyeztetett, jövedel­me nagy részét elvesztette s háztartása költ­ségeinek fedezésére már ezü­stneműit is el­zálogosította, az angol nagykövetséggel még egyie dolgozik Ozmán ellen, kit viszont az orosz nagykövet támogat. De ez idő szerint nem valószínű, hogy Ozmán ellenségei felül­kerekedhetnének. Róma, jul. 8. A progressisták meg­tartják a hatalmat. A Depretis Farini-Cairol combinatio létesült; pénzügyi prograramjukat elfogadták a senatus irányadó körei. Oppor­tunitási szempontból elhatározták, hogy Dep­retis és Farini nem lépnek a cabinetbe. A cabinet élére Cairolit állítják, tagjaivá pedig saját főbb embereiket teszik. Magliani Dep­retis pénzügyminisztere megtartja tárczáját Depretis átveszi a pártvezér szerepét, Fari­ni pedig közvetítő lesz a progressista csopor­tok közt. A cabinetnek valószínűleg követ­kezőképen megállapított névsora ma terjesz­telik szentesítés végett a király elé : Cairo­li kormányelnök és külügyminiszter, Vili belügy-, Magliani pénzügy , Bonelli hadügy Baccarini közlekedésügyi-, Pessina igazság­ügyi­, Grimaldi földmivelési , Bacelli közok­tatási , Brin tengerészeti miniszter. Az olasz viszonyoknak megfelelő és állandóságot ígé­rő minisztérium véglegesen leszorítja Selláé­­kat a térről. A külpolitikát illetőleg minden a régiben marad. A karlovoi zsidó üldözésről írják a „Pol. Corr.“-nek, hogy m. hó 2- án körülbelül 60 zsidó menekült tért vissza Kar­lovóba, a keletruméliai főkormmányzó engedé­lyével. De inig terjedt el megérkeztük hire a városban, midőn a lakosság a zsidók szál­lása felé rontott s a ház lerombolásával fe­nyegetőzött, ha rögtön ki nem takarodnak a városból, minek következtében a zsidóknak Kudjernán keresztül Philippopolba kellett vissza­térniök. A bolgár közegek azzal mentegetőznek, hogy a zendülést az a 860 özvegy idézte elő, kiknek férjei a török által előidézett karko­­wi vérfürdőben elvesztek. E mentséget azon­­ban csak Tseretlev herczeg orosz biztos akar­ta elfogadni, a többiek a vétkesek megbün­tetését kérik. Aleko pasa ennek következté­ben négytagú bizottságot nevezett ki az ese­mény megvizsgálására. A bolgárok különben mindenütt a leg­nagyobb kihágásokat követik el. A kivándo­rolt mohamedánok házait lerontják úgy, hogy számos faluban a menekült mohamedánok összes ingatlan vagyonát teljesen elpusztí­tották. A bolgárok ezáltal hihetőleg lehetet­lenné akarják tenni a törökök visszatérését A porta, mihelyt a karlovoi esemény­ről értesült, felszólította a főkormányzót, hogy a törvénynek és minden lakos jogának tel­jes érvényt szerezzen. A Kelet-Ruméliába kivándorolt muzulmánoknak a török kormán által óhajtott hazatelepítése megvalósításár pedig öt tagú bizottságot nevezett ki a di­rektórium, melyhez még a muzulmán mene­kültek részéről is fog két delegátus csatol­tatni, hogy az illető beadványokat átvegyél megvizsgálják és a bizottság elé terjesszék. A protestáns iskolák múltja.­ ­ (Cseresi Kálmán tr értekezéséből, az orsz. közép tanáregyesület debreceni gyűlésén.) (Vége.) A nagy szabadságot, mely a mint­­ tők,­szabadossággá fajult, némelykor ilyen es­tek után szigorítak, de nem oly könnyű , mert ám a disciplinai reformok foganatos tája. Az összes tanulók, egy „nyavalyás“ hij kivét­elével, fellázadtak s ibimus non roman­dimus kiáltással o­la akarták hagyni a váró ! Egyszer a városi asszonyok nagy sírása ki­­ ki is vonultak a Hajdúságba s úgy kell , őket visszadiplomatizálni. Hasonló ,sikoltos történt Sárospatakon, hol Diszkóra vándorol­tak át a muzsafiak, az ifjúság egyetemi szervezettel birt. Első volt a senior, ki egy ideig félévre volt választva s egy adag ételt kapott, 1657. in­nen módosult a szervezet. Tekintélyét nagy­ban emelte a javadalmak kiosztási joga, mert ő kezelte a bursa migra vagy sakra nevű pénztárakat, melyek jövedelme részben kül­földre készülő ifjak segélyezésére fordittatott mint neve is mutatja. A fisens rebolale jöve­delmei még bizonyos arányban a tagok közt osztottak ki, ennélfogva rangsorozatot kaptak mint a Burschoknál szokás. A seniort rangban,állásban követte a contra seriba, ki rendőri tisztelt vitt, s a seniornak segített. Az oeconomus költötte fel a tanu­lókat, még pedig nyár­on hajnali 3 órakor. Szerdán s szombaton kisepertette az udvart, s szombaton latin órákat tartott, vagy ha az nem telt, a bibliából olvasott fel. A coqus kötelessége volt a városon, a polgároktól be­gyűjteni ételadagokat vagy a helyett adott váltságdíjat.­­ Az explorator f­eladata volt d. e. 1­ órakor és d. u. 2-kor szemügyre ven­ni a várost, hol lesz vigalom, hogy ő éne­kes társaival mulattassa a vendégeket, persze illő mennyiségű naturali­s kórt. A lotor mosat­ta fel az edényeket. Nem valami kedves hivatal lehetett, mert míg a többiek pénzbírságot fizettek , ennek három havi hivataloskodását büntetés­ből egy negyedikkel toldották meg. Végül éj­jelente két vigil ügyelt föl a biztonságra és tisztaságra. Ezeket a senior jelölte ki a ma­gyarul beszélőkből, kiknek gúnyneve hunga­­risantes volt. úgy látszik, oly erős volt a ma­gyar nyelv szeretete, hogy egy évben egy­szerű és többször ritkán került a vigilség. A rendes tanárok s praeceptor publiku­­sokon kívül működtek paedagnuncok­ is, kik privátoktatást adtak. A tantárgyak közt az ének nagy szere­pet játszott, még pedig gyakorlati czélból, mert temetéseknél s egyébkor jövedelmi for­rást képezett. A kántorok tehát nem falusi­­ értelemben szerepeltek. Azután a latin és vallási tárgyakra volt súly helyezve, de a ma­gyar nyelvet sem mellőzték, sőt igen régi múltból van adatunk annak tanítására. A számtanból sokra nem vitték, mert egy 1591-beli arithmetica azt mondja, hogy difficile est, quod pulcrum est a pedig a számtan is bajos s a ki azt megtanulja is, hamar kifittyen a fejéből. A regula societa­­tisról azt jegyzi meg, hogy annak a magyar nem sok hasznát veszi, mert igen rest fizető vastag nyakú nép. Az adófizetés átkos nyo­morúságait tehát akkor is csak oly kedvtelve emlegették őseink, mint mai napság a Tisza Kálmán kormánya alatt. . . A főiskoláknak akkoriban nem volt ne­­m­­héz könyvtárra tenni szert, mert minden pap é­s tanár odahagyta könyveit, sőt hazánkban a­z »könyveket nem is tekintették a többivel

Next