Magyar Polgár, 1879. július-december (13. évfolyam, 148-291. szám)

1879-11-08 / 256. szám

teket, hogy mondják ki a kör' 'mény’e, hogy i*~az 1848. 18. t. sz. §-ába Utköző sajtóvét­­séget képez. Dr. D­e I l’A­d­a­m­i fejtegeti a „Népsza­va“ tendentiáját s azt mondja, hogy e lap a mérsékelt munkáspárt orgánumát képezi. — Czélja nem a lazítás, hanem a nevelés, az oktatás. Ô reá az incriminált közlemény csak azon benyomást tette, hogy fellázadhat miat­tuk a múzsa, de nem a főügyészség. Ha Pe­tőfi forradalmi költeményeinek kitldását meg­engedte a kir. ügyészség, mért áldozi a „Nép­szaváéban megjelenteket, midőn volt csak rész versek. Kéri a nem vétkest­­kimonda­­ni. A vádlott Csorba Géza. Midőn­­ az incriminált verset megírta s a „Népsza­va“ számára kinyomatás vágett beküldötte, csak a törvény biztosította jogát gyakorolta, mely az 1848. 18. tvez. l. és 2. §-ában fog­laltatik. Arra nem volt még példa, hogy egy költemény lázadást idézett volna elé. Petőfi versei sokkal lelkesítőbb hatásúak voltak s még sem eredményezték a forradalmat. A vádbeli állítások megdöntésére a munkásmoz­galom történetét adja röviden elő. A vers tartalma nemzetközi jog elvei szerint volna elbírálható. A vádlott beszéde után az esküdtszek visszavonult s rövid tanácskozás után 8 sea­v a z a 11 a 1­4 e 11 e n­é­b­en a vád­lottat fölmentette. «ék­i után Ifi­ád­'s Levél a szerkesztőhöz. Barátom Miklósi A tegnap délutáni vonattal megérkez­tem, egy jó barátom harmadik kérdése imr az volt: „egy jogász és egy philosophus ál­tal a „Keletiben hozzád intézett levelet ol­vastad-e ?“ Nem olvastam — De ma már elolvas­tam. Elsőben azt a benyomást tette reám, hogy komoly tudósok tréfálkozásra méltattak, és nem is kell válaszolnom. Második gondolatom már az volt, hogy egy jogász és philosophus még­sem tréfál­nak, hanem az én egyszerű levelemet komoly refiai­ora méltatták. Reám nézve ez mindenesetre megtisz­telő szerencse. *11 ‘ Tehát válás.»’ t‘. %01 * mihelyt, ötheti távollét után felgyűlt teendőimmel rendbe jövök. Előre érzem, hogy nem lesz könnyű rá- igazolni olyan embereknek, kik azt sze­r­e­t­n­é­k m­e­g­t­u­d­n­i, hogy köz­tem én az oroszországi nihilis­ták közt mi a különbség. Kérlek közöld ezt a nehány sort. Kolozsvárt, 1879. nov. 7. Barátod Sámi László. HI N­ HARANG. Kolozsvárt, 1879. nov. 8. fa Lanka Gusztáv, a magyar iro­dalomnak e kiváló tagja, ki kedves hu­morával éppen negyven esztendeje mu­lattatja a magyar olvasó­közönséget, — ma tartja a fővárosban írói jubileumát. Negyven esztendeig olvasni is elég szép dolog, — hát még olyan dolgokat írni, melyek tele vannak szikrázó humorral, életuidorsággal! Laukát számos pálya­társa Kolozsvárról e sorokban üdvözli, szerencsét és áldást kívánnak a követke­ző félszázadra is!­fr Molnár György felmondás­­­sa felett az igazgatóság még nem határozott, miután gr. Esterházy Kálmán, az igazgató­ság egyik tagja, jelenleg nincsen Kolozsvárit. Semmi kétségünk abban, hogy Molnártól köny­­nyír lesz a búcsúvétel. Az igazgatóság alkal­masint tartani fogja magát azon kétoldalú szerződéshez, mely Molnárral a múlt tavasz­­szal köttetett. Mikor az lejár április végén, Molnár visszatérhet Szabadkára, hol neki hi­­l­datosabb közönsége van, mint Kolozsvárt. fr A „Szegedi Napló“ ugyancsak duzzog lapunknak az ottani képviselőválasz­tásra vonatkozó őszinte nyilatkozatáért. Ha lapunk tere engedné s időnk is volna hozzá, s haragos czikkekből egy pár csodabogarat lapunk olvasóinak is bemutattunk volna, igy­zonban engedjük csendesen elvonulni fejünk felett a nagy haragot, s a jó békesség kedve­­irt elhiszszlik, hogy a föld kerekségén a po­litikai moral legerősebb Szegeden, s a hálá­­datlaság fája ott terem a leggazdagabban! — Béler Ilona k. n. ma, mint Le­­­­ouvreur Adrienne, egy nagyobb szabású sze­bben fogja bemutatni magát. Kéler k. a. mindjárt kezdetben fölkeltette tehetségével a közönség figyelmét, mely azóta érdekkel ki­­®öri előhaladásában. Kéler k. a. nak még ko­­m olyan alkalma volt tehetségei kifejtésére, a mai szerep. Ajánljuk az előadást a érdeklődésébe. fr A maros-vásárhelyi szép leá­nyoknak bezzeg jól megy a dolguk ! Az emberek kezdik ismét divatba hozni a házas­akat. Nem is egy-két eljegyzést, hanem étszerre egy csomót jelentenek be­. A leg­közelebbi napokban dr. Engel Imre tar­tta eljegyzését Kozma Nina kisasszonynyal, Kozma Endre, kincstári ügyész leányával, csak pár nappal ezelőtt kérte meg Szabó **bán alszáravevít, Gombás József városi Pénztárnok leányát, Emma kisasszonyt. Tau­enbergi Mokossini László m. kir. —­_ ________________postatiszt Hölbling Ernesztin kisasszony esküvője nov. 9-én leend. Csíki Albert m. kir. adóhi­­­­vatali ellenőr és Csíki Irma kisasszony, va­­­­lamint ifj. Csíki Gerő kereskedő és Dicső­­ Jolán kisasszony nászünnepélye nov. 19-én , i. u. 3 órakor a plébánia nagy templomában , egyszerre fog megtartatni. az Erdélyi Marietta közelebbről a népszínházban fog vendégszerepelni. Össze­sen háromszor fog fellépni, még pedig Ni­­niche-ben, Boccaccio-ban és Kis herczegben. ír Molnár György mint élő ha­lott. Molnár György, kit az „Egyetértés“ egyik újdondásza a „legelső tragikai színészek egyikének” tart, halottak napja alkalmával Vasvári Kovácshoz a kö­vetkező elkeseredett levelet írta: „Kedves barátom! Midőn halottak napján a kerepesi temetőben elvégezte minden évi kegyeletes munkáját, ne feledkezzék meg rólam sem ; gyújtson még egy kis lámpát az é­l­ó ha­lottnak. Bár ott feküdném már én is.” Így közli e levelet szóról-szóra az „Egyetér­tés“, h­onnét átvettük. Talán mégis egy ki­csit túlságos elkeseredés azért, mert Kolozs­vár közönsége és sajtója nem osztják az „Egyetértés“ újdondászának e nézetét. — A Zichy-Rabóth-ügy a két el­­emfél közt csütörtökön kiegyenlítte­­t­e 11. Csütörtökön délután a parcaj Asboth János és Zichy Viktor közt megtörtént. De­­ tartsunk sorrendet az események előadásá­ban. A becsületbiróság K. Edelsheim-Gyulay­­ táborszernagy elnöklete alatt megelőző na­pon esti fél 12 órától kezdve másnap reggel 5 óráig tanácskozott. A becsületbiróság ítélete a következő: Asbóth János gr. Zichy Viktor ki­hívása folytán gr. Zichy Viktornak elégté­telt adhat; az elégtételadás azonban As­bóthnak egészen tetszésére van bizva, s jo­ga van azt gróf Zichy Viktortól megtagadni. Az elégtételadás nem az Asbóth János által hónapokkal ezelőtt írottakért történik, hanem gr. Zichy Viktornak a napokban tett kihívá­sa folytán. Csütörtökön délután a dolog új stádiumba lépett; 4 órakor Asbóth János és gr. Zichy Viktor közt a párbaj meg­történt. Zichy segédei voltak : gr. B­á­n­f­­fy Béla és hg. Thurn-Tai­s Egon. Asbóth részéről jelen voltak: dr. Sim­o­­n­y­i Lajos és Elek Gusztáv. Ez utóbbiak azonban kijelentették, hogy ők nem mint segédek, hanem csak mint tanuk je­lentek meg. A párbaj Rákoson folyt le. A f­lek pisztolyt használtak. Egyszer lőttek 20 lépésről. Baja természetesen nem esett egyik félnek sem. A lövés után Zichy Victor Asbóth Jánoshoz lépett, s így szólt hozzá: „Most pedig be fogom bizonyítani, hogy azo­kat a­mik rólam írattak, nem tettem.“ Az Asbóth-Zichy ügy ezzel körülbelül befejezett­nek tekinthető. A budapesti lovar­egylet teg­napelőtt este 10 órakor megtartotta rendkí­vüli közgyűlését, mely tudvalevőleg gr. Zichy Victor kizáratása ügyében volt egybehiva. A gyűlés lefolyása nagyon rövid volt. Az elnök az gyűlést megnyitván, jelenté, hogy gr. Zi­chy Viktortól levelet kapott, melyet van sze­rencséje a közgyűlés előtt felolvasni. A le­vélben gr. Zichy Viktor az egyletből kilépé­sét jelenté be. A közgyűlés hallgatva tudo­másul vette a levelet, s ezzel feloszlott. — Kossuth és Metternich. Wirk­­ner Lajos udvari tanácsos, ki a 40-es évek történetében oly nagy szerepet játszott, érde­kes r­emoirejait tudvalevőleg sajtó alá adta. Ezen emlékjegyzetekből a „P. LI.“ ma egy kis részt közöl, mely különösen az által ne­vezetes, hogy Metternich herczeg sajátkezű feljegyzését közli azon társalgásról, melyet ő Kossuth-tal folytatott az ismert lapenge­délyezési Ügyben. Miután K. tiltakozott az ellen, hogy ő minden áron ellenzékeskedni akarna, M. kifejtette, hogy a conservativ irá­nyon kívül csak romboló lehet s végül azon tanácsot adta neki, hogy „forduljon Kossuth Wirknerhez, ki, mint ha s részrehajlatlan egyén, a legczélszerűbb tanácsot adhatja ne­ki. „ Abstraháljon egy elérhetlen privilégium­tól, mely önt, ha megnyerné is, eltávolítaná a hasznos tértől. Hogy valaki lapjának minél több előfizetőt biztosítson, bevételeinek rab­ja lesz ; a pap az oltárról él, ez helyes s természetes; az irói pálya biztosított jöve­delem nélkül keveset ígér; ha a tehetséges ember a napi szükségletek gondja alól meg­mentve, a süükséges lelki nyugalmakat meg­szerezheti, ez azoknak kötelessége, kik a jó ügyet előmozdítják. Ha ön, mint önálló író felajánlja tehetségét az utóbbiaknak, lesznek oly módok, melyeken nem lesz a megvesz­tegetés gyűlöletes jellege.“ Maga az író meg­jegyzi, hogy a herczeg ez alatt egy kis do­­natiót értett a királytól, mely, mivel a ki­rály adja, mindenkire nézve megtisztelő. Két nap múlva megjelent Kossuth Wirknernél Pozsonyban s 8 nappal ezután írásban elő­terjesztette nézeteit. — Az eredmény isme­retes. — Harcz a vadállattal. Aradmegye nagy-halmágyi járásának Acsuva községét hosszabb idő óta egy medve tartá rettegés­ben, elrabolván a lakosok marháit és serté­seit. Jó darabig senki se­m mert a medve el­ejtésére gondolni, múlt héten azonban négy acsuvai lakos elszánta magát, hogy megkere­sik a medvét. Balaskó Nikolaje, Zsurzsele Ursz, Dancsa Mihály és Serb Juon kimentek az erdőre és felkeresték a rettegett vadat. Csakhamar megtalálták a nagy maczkót, mely üldözőit meglátva, tovább akart illanni. De ezek egyike reá Büté fegyverét. A maczkó­­nak se kellett több. Véres szemekkel fordult vissza és bősz dühvel rohant üldözőire, kik­nek nem volt elég idejük a visszavonulásra. Hármat közülök egyszerre keresztül karolt mancsaival s a földre terítvén, fojtogatni kezd­te őket. Már-már lemondtak életükről, midőn negyedik társuk nem veszítve el lélekjelen­létét, ezélzott s oly szerencsésen lőtt a med­vére, hogy azt megsebezte. A talált vad bősz ordítással ugrott fel, ezáltal felszabadítva élet­veszélyben forgott áldozatait. Most aztán mind a négyen egyszerre vették kereszttűzbe az állatot, mely az ismétlődő lövések következ­tében nemsokára kiadta páráját, a medve­­vadászok­ közül csakis Zsurzsele szenvedett nagyobb sérüléseket, a­mennyiben balkarjú a nagy zúzott és mart sebet és balvékonyában szintén mély és súlyos sebet kapott. A med­ve egyike a legnagyobbaknak, súlya 7—6 mázsára tehető. — A törökök két hét múlva a Kur­ban-Beirami­nnepet,fogják,megülni. Ezen a napon a szultán a mecsetben néhány juhot fog áldozni háza és birodalma üdvéért. A nagyúr ekkor szokta ruhákkal megajándé­kozni összes személyzetét s a konstantiná­polyi szabók nagymérvű megrendeléseket is kaptak. Ezek azonban nem akarják a ruhá­kat szolgáltatni, mig csak a pénzt meg nem kapják. Ebből látszik, hogy a szultánnal már a szabóknál sincs hitele. — A spanyol király házassága Krisztina főherczegnő, mielőtt a spanyol ki­rályhoz férjhez menne, az osztrák uralkodó családban szokásos rendszer szerint tartozik lemondani minden fejedelmi jogairól Ausz­triában. A lemondás ad­ása e hó 18-án les a bécsi udvari vár titkos tanácsszobájába, a­hova a mondott napon egybe­gyűl a Bécs­ben levő valamennyi főherczeg és főherczeg­nő s valamennyi valóságos titkos tanácsos, s császár közvetlen parancsára jelen lesznek az osztrák és magyar miniszterek, s az osz­trák és magyar törvényhozás két házának el­nökei. A lemondási okmányt Haymerle kül­ügyminiszter fogja felolvasni. Alfonz király a szertartáson a bécsi spanyol követ kép­viseli. — Littré a köztársaságról. A Re­vue Positiviste legújabb főzetében Littré a köztársaság tartalmáról igen figyelemreméltó czikket írt, melyben fejtegeti a különböző franczia kormányok bukásának okait. Ám utal, hogy 15 —18 évnél tovább egy kormány­forma se tartotta magát, mert akkor aztán a létfeltételek megváltoztak. A mostani köztár­saságot illetőleg azonban kiemeli, hogy az ország politikai nevelése szembetűnő hala­dást tett. Littré is csatlakozik Renan néze­téhez, hogy a köztársaságban az a­risztok­rácziának jelentékeny tért kell adni „Bármennyit prédikálnak is az emberek egyen­lőségéről, bármennyire sürgetik a demokrata nivellírozást, a tények erősebbek, mint a me­tafizika és az emberek egyenlőtlensége soha sem fog megszűnni. A társadalmi tudom­ásy­­arra oktat, hogy az egyenlőtlenség felhasz­nálásával a társadalmi érdekek vezetését a legtehetségesebbekre kell bízni. A demokrá­czia arisztokrácziáját azok képezik, akiknél belátásuk, tudományuk ügyességük, tekintélyük van; a nagybirtokosok vagy iparosok, a hadsereg közigazgatás elsői, a tudósok, ügyvédek, or­vosok, jegyzők, kiváló munkások. A bölc demokráczia ezekre támaszkodik, a demagó féltékenység gyanúsítja és mellőzi őket. A politikai szervezet irányától függ, élünk e ta­nácsukkal, vagy mellőzzük-e. A köztársasá mostani alakjában oly irányt követ, mel vonzza őket; a demokrata és szoczialista köz­társaság pedig, melyet nekünk ajánlanak, az az irányt követi, a mely őket mellőzi.“ — Shakspere „Othello“-ja, min orosz miniszteri hivatalnok. A Péter­váron megjelenő „Soufleur“ színházi lap a következő esetet közli: Egy orosz vidék színpadon Shakspere „Othello“-ját adták. — Othello szerepét a színész az orosz belügy­minisztérium hivatalnoki egyenruhájában ad­ta. Ez roppantul feldühösítette az előadáson jelenlevő rendőrmestert, ki a felvonás végé­vel a színfalak közé sietett s a mi rossza sem sejtő Othellora igy rivalt rá: „Uram hogy merészeli ön, mint komédiá-», Othellt alakjában belügyminisztériumunk hivatalos egyenruháját viselni ? „ A szegény színész kez­detben nem tudott szóhoz jutni, később azon­­ban ezt a feleletet eszelte ki: „Engedjen meg nagyságod, mondá a színész, hiszen Othello kormányzó volt!“ — „No persze“ mondá mérgesen a rendőrmester. „No hát a kor­mányzók, mint hivalnokok, mégis csak a bel­ügyminisztérium alatt állanak . . .“ mondá nyugodtan a színész. A rendőrmmester szitko­zódva hagyta el a színpadot s a darabot bé­­késen játszották végig. — Karageorgevics herczeg pere. A belgrádi hivatalos lap néhány nap előtti száma a Karageorgevics herczeg és társai ellen indított s titokban folyt törvényszéki tárgyalások eredményét közli. E szerint az ügy mind a három fórumon keresztül ment már s két fővádlott halálra, a herczeg s a töb­bi vádlottak pedig 20—30 évi börtönre ítél­tettek. Az ítélet kihirdetése a belgrádi la­kosságra épen semmi hatással sem volt, an­nál kevésbé a vádlottakra, miután azok mind­nyájan osztrák magyar területen tartózkodnak. — , Nihilista telep Észak-Ameri­­kában. Észak Amerika egyik államában, Min­­nesotában nihilista­ telep keletkezett a szibé­riai száműzetés, vagy a kivégzés elől mene­kült orosz forradalmárokból. A telep feje, mely öt házaspárból, öt fiatal emberből, egy özvegyasszonyból s tizenkét gyermekből áll, egy volt odesszai gazdag orosz, kinek Déi Oroszországban mintegy 20 ezer acre földje volt. Ez Minnesotában mintegy 10 ezer acre földet bérelt ki, melyen ő és menekült tár­sai gabonatermelést , baromtenyésztést űznek­­vénytőke levonása után, kerek számban 62 millió frank. A „Gresham“, valószínűleg hogy nagyobb számokkal imponálhasson, angol társaság létére, kizárólag frakkokban számít. E passzívák ellenére a következő tételek ál­líttatnak fel: különböző kölcsönök : 11.628.610 frank, beruházások értékpapirosokban: 44 mil­lió 65,589 frank, pénztárkészlet: 787,628 frank, s végre különböző aktív tétel: 6,625,747 frank. Engedjük meg, hogy a „Gresham“ minden kölcsöne kifogástalan értékű, hogy az értékpapirosbeli beruházások, melyek kö­zött, fájdalom, többféle amerikai vállalat pa­pirosai is vannak, mind aranyértékűek, s még e kedvező esetekben is arra a meggyő­ződésre kell jutnunk, hogy a „Gresham,1 (az ő különös módja szerint számított) tartalék­jai nem elegendők. Ugyanis a társaság ak­tívái közt a „Diversi” rovaton a következő tételek kerülnek elő: be nem hajtott dijak: 2.147,072 frank, hitel­dijak (?): 1.091,392 fr., be nem hajtott kamatok: 828,876 fr., búto­rok és felszerelések — a társaság oly régi fennállása mellett is — még 189,983 frank és végre az ügynökök tartozásai: 1.543,294 frank Ezen tételek jelentőségét , a tartalé­kok értékét kellőleg megvilágítja azon meg­döbbentő körülmény, hogy míg a „Gresham összes díjbevétele valamivel több mint 10 millió frank, addig ez összegnek több mint felét képezik a küntevő díjak és kamatok s a többi átvitelek összege. Ha a „Gresham* mégis nagy alaptőké­vel bíró részvénytársaság volna, a biztosított fél e nagy alaptőkében mint „superreserv“­­ban találhatná fel legalább a fedezetet. De a „világ intézeté nek egész részvénytőkéje, tud­juk, csak 542,800 frank, vagyis 217,000 fo­rint. Ily csekély összeg nem volna elegendő oly társaságnál sem, mely üzletével csak egy országra szorítkozik; hát még a „Gresham“­­nek, mely üzletét egész Európára kiter­jeszti ! Nem puszta frázis tehát, hogy a „Gres­ham“ is agyaglábon álló kolesz, s nem alap­talan azon állítás, hogy azon intézet, mely részvénytőkéje egyharmad részét még mindig a bútorok és a felszerelések értékében mu­tatja ki, nincs arra feljogosítva, hogy a biz­tosított felek tán keservesen megtakarított és sok millióra menő pénzét kezelje minden ellenőrzés nélkül Hogy az angol állam fel­ügyelete e tekintetben mennyire gyarló és elégtelen, mutatja egy másik angol életbiz­tosító társaság, az „European“ közelebbi esete, az is oly nagy kiterjedésű intézet volt, mint a „Gresham“, s a nagy üzlet vége nagy bukás lett. KÖZGAZDASÁG. Még egyszer a „ Gresham “-ről. (A „G­r­e­s­h­a­m“-ről) a múltkor köz­­lött czikk állításainak megerősítéséül is elő­terjesztjük a „Gresham“ zárszámlája alapján __u„,. a következő”számokat : E zárszámla szerint donból ép most érkezett hírek szerint az &n­­a „Gresham passzívat, a jelentéktelen rész-i goi kormány nem akar ráállani a fi­nis­— Nov. 8. — A b­ü­n­t­et­ő t­ö­r­v­é­n­y­e­k életbe léptetése tárgyában az igazságügyi m­­insztériumban tanácskozó bizottság csütörtöki ülésében elfogadta a javaslat azon intézke­dését, hogy a kir. járásbíróságok a vétségek eseteiben, az eddig a kihágások tekinteté­ben követett szabályok szerint fognak eljár­ni. Kihagyottak azután a javaslat 48—56. szakaszai, melyek a javaslat által tervezett, de a bizottság által elejtett új felebbviteli rendszerre vonatkoznak. A bizottság azonban mégis megszorí­­tandónak találta a felebbvitelt annyiban, a­mennyiben a kir. törvényszékek által a vizs­gálat elrendelése iránt hozott határozatai el­len egyátalában nem engedne felebbvitelt, a vád alá helyezés kérdésében pedig akkor se­ törvényszék határozatát helybenhagyta. A javaslatnak 58. §-át, a sajtótörvény 31. §-ában a jogorvoslatra vonatkozó meg­szorítás megszüntetése tárgyában a bizottság helyeselte. Ez úgy helyeselte a javaslatnak utolsó érdemleges szakaszát, mely szerint Fi­uméra nézve a bűnt. törvény rendeleti útán lesz életbe léptendő. Azon kérdésre: kell-e és czélszerű e az úgynevezett „Antrags“-de­lictek tekintetében intézkedni — a bizott­ság tagadólag válaszolt. — Mai ülésével a bizottság tanácskozásait befejezte. Bécs, nov. 6. A franczia nagykövet a mai nap folyamában a külügyminiszteri hi­vatalt kormányának ama nyilatkozatáról ér­tesítette, hogy Francziaország az egyptom­i kérdésben Ausztria- Magyarország álláspontját fo­gadja el és így a magáétól eláll. E megállapodás szerint a Rothschild­­házak az osztrák és olasz jelzáloghitelezők­nek 1.400,000 fontot fizetnek, míg a mara­dék 1.600,000 forintot az egyptom­i állam­pénztárba szolgáltatják ki. Lemberg, nov. 6. A lengyel lapok­nak jelentik, hogy az orosz lapok a követ­kező, a c­enzúra által nem kifogásolt hírt tartalmaznak: „Zwangrod irányában az erő­dítési munkálatokat most sietve folytatják. Négy új erőd építtetik a Visztula jobb part­ján és kettő balpartján. Szerajevó, nov. 6. A württembergi herczeg ma ünnepélyesen megnyitotta a csá­szári reálgimnáziumot és a katonai ifjak ne­velőintézetét. A nephymnust ötven növendék énekelte. A jelen volt katonai személyiségek, hivatalnokok, Szerajevó város képviselősége, minden felekezet papsága, a tanári kar és tanodái ifjúság háromszoros éljenzésben tör­tek ki ő felségére. Konstantinápoly, nov. 5. Lew­d­o­w gróf által a török-angol differm­eziában tett kompromisszum iránti a­jánlatokra. S­a­­­­­­sb­u­ry állítólag kijelentette Musurus­sának, hogy, ha a Layard által a por­tánál és most tett komoly lépés nem hasz­nálna, az angol kabinet ultimátumot fog küldeni az ottomán kor­mánynak. It: Konstantinápoly, nov. 6. Mi­­n Musurus pasa török nagykövet Sa­ab­u­r­y marquisnak ígéretet tett, hogy a porta kész teljesíteni Angolországnak a re­formok keresztülvitelére vonatkozó követelé­sét, az angol külügyér visszavonta az angol hajórajnak Nurlásra való indulási partnert. — A porta — nehogy elhamarkodva csele­kedjék — tanulmányozza a már legközelebb foganatosítandó reformokat, egyszersmind uta­sította M­i­d­h­a­t pasát, hogy minden áron nyomja el a Syriában kitört lázadást. Bukarest, nov. 6. Az Arab-Tabia kérdés elintézésére kiküldött nemzetközi mű­szaki bizottság ideérkezett és most hozott határozatai felöl jegyzőkönyv fogalmazásával foglalkozik. B­r­a­t­i­a­n­o miniszterelnök aligha fog ragaszkodni benyújtott lemondási kérvényé­hez . Konstantinápoly, nov. 6. A mi­nisztertanács ma tartott értekezletén elha­tározta, hogy a szultánnak tanácsolni fogja, rendelje el mihamarább az Angolország által követelt kis-ázsiai reformok foganatosítását, egyszersmind ugyanazon reformok minden ké­sedelem nélküli keresztülvitelét az európai tartományokban.­­ Igen valószínű, hogy a kabinet változást fog szenvedni, vagy legaláb­is bizonyosnak tartják Said pasa kilé­pését. A porta elrendelte a guisiyei kerület formális átadását Montenegrónak. London, nov. 6. A „Daily Tel.“ ar­ról értesül, hogy S­u­v­a­l­o­f­f visszahivatása november hó végén fog bekövetkezni. Utóda még nem neveztetett ki és Suvaloffnak még nincs új állomása. NEMZETI SZÍNHÁZ. Bérlet 81-ik­név Kolonvártt, szombat, november 8-án, 1871. LECOUVREUR ADRIENNE. Dráma fi felv. Irta Legouvé, francijából fordította Egressy B. » • • m * I p .­k. Lecouvreur Adrienne Száaz Móritz -Bouillon herczeg Herczegnö — Chasseuil abbé Atbenaia — Micbonnet — — Marquisné — — Kéler Ilona. Demidor, Gyenes. T. Farkas Irma. Siombathelyi. Békessy Irma. Bokodi. Boér Hermin. Kezdete 7 órakor, ***• 9 alia. A Grand-Café helyiségeiben, ma november 8 án este 8 óra­kor, a helyben állomásozó es és kir. katonai zenekar változatos és igen szép műsorral /eneestélyt tart.­­ Budapesti áru- és érték­tőzsde. November 4-én. 1879. Magyar aranyjáradék................................94.20 Magyar vasúti kölcsön................................113.60 Magyar köteti vasúti államkötv., I. kibocsát 76.75 Magyar kel vasúti államkötv., II. kibocsát 86.76 Magyar kel. vasúti államkötv., 1878. évf . 76.— Magyar nyeremény-sorsjegy-kölcsömn . . . 104.50 Magyar szőlődézma váltsági kötvény . . . 85.75 Magyar földtehermentesitési kötvény . . . 86.50 Magyar földteherment. kötv. záradékkal . 83 60 Temes bánáti földteherment. kötvény . . 84.— Temes-bánáti földteherm. kötv záradékkal 82.— Erdélyi földtehermentesitési kötvény . . . 82.— Horvát-szlavon földteherment. kötvény . . ..— Osztrák járadék papírban........................68.— Osztrák járadék ezüstben................................70.26 O­sztrák járadék aranyban........................ 80 26 1860-ki államsorsj­egyek.............................128 — Osztrák-magyar bankrészvény.................... 834.— Magyar hitelbank-részvény......................... 254.— Osztrák hitelintézet-részvény.................... 268 60 Ezüst...............................................................— Cs. és kir. arany...................................... . 667 20 frankos arany........................................... 930.— Német birodalmi márka................................67.66 London (3 havi váltókért)..............................116.30 Kiadó-tulajdonos és felelős szerkesztő PAPP MIKLÓS. NYÍLTTÉRI) Dr. B. Máthé Dénes Fogorvos plombeur és mű­ fogmester E hó 4 től Marosvásárhelyt működik e hó 20­25 ig, innét hazatérve Kolozsvárit marad egész tavaszig. Ateliere sétatér utcza Veres-ház. *) E rovatban megjelenő csikkekért szerketi hőségünk semmi felelősséget nem vállal el- Cserb.

Next