Magyar Polgár, 1880. január-június (14. évfolyam, 1-148. szám)
1880-02-21 / 43. szám
XIV. évfolyam. SZERKESZTŐSÉG: Kokorda-utcza, nyomdaépület. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltetnek. Hasznillatlan kéziratok nem adatnak vissza. Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. 43-dik szám. Kolozsvár, szombat, 1880. február 21. KIADÓHIVATAL: FŐTÉR, GRÓF TELEKI DOMOKOS-HÁZ. ELŐFIZETÉSI DÍJ: egész évre ... 16 írt. évnegyedre . 4 írt — kr íélé¥re.......................... n egy hóra . . 1 „ 60 „ Hirdetési dij: sora 5 kr. — Bélyegéletek: minden hirdetés után 80 kr. — Nyilt tér: sora 20 kr. — APLAP: szükség, 8 a kormány kötelességének tartja ezen szükség fedezéséről is mielőbb gondolkodni. jó. A kormány ura lehet a vasútnak, ha a részvényeket állami kötvényekkel cseréli ki. A két pálya részvénytőkéje együttvéve mintegy 30 millió irtot tesz. Ez volna tehát a minimális szükséglet. De megtörténhetik, hogy a kormány mindjárt egy nagy lépéssel tovább megy s gondoskodni fog a déli vasút zágráb-károlyvári vonalának megváltásáról is és esetleg még a budapest-zimonyi vasút kiépítésére szükséges összeg beszerzéséről. Ezek is oly beruházások, melyek directe és indirekte is meghozandják kamataikat, s miután a kölcsön speciális hypotheka alapján vehető fel, olcsó is lehet, s az államkincstár jelentékeny megterhelését szintén nem fogja szükségkép eredményezni. Ják képezni, melyből a pénzvilág látni fogja, hogy Magyarország most már nem 9 — 10 százalékra vesz fel kölcsönt, hanem 5 '.2 — 6°j0-ra. Hátra van még a harmadik pénzművelet, mely a vasutak csoportosítására, és specialiter a tiszavidéki vasút megvételére szándékoltatik felvétetni. Erre vonatkozólag a pourparlék még nem haladtak annyira előre, hogy az egész művelet nagyságáról és módozatairól határozott véleményt lehetne formálnunk. Pár nap előtt előadtuk, hogy a vasúti csoportosítás elsősorban a tiszavidéki és az új hitelmilvelet. beruházást e kölcsönnél képzelni sem egyik legfőbb óhajaként nyilvánította, hogy a marhatenyésztés emelésére szánt évi dotatio, félretéve a szűkkebla fiscalis szempontot, évről évre fokozatosan és oly mértékben neveltessék, hogy általa az e téren észlelhető bajok és hátrányok a lehető legrövidebb idő alatt orvosolhatók legyenek. Létesítendő lenne egy „talajjavítási s birtokszerelési,“ valamint „marhatenyésztési" alap s ezek együttvéve képeznének egy méltó „országos közgazdasági alapot" lehet. S ha a szabályozás évek előtt végre lett volna hajtva, már többször Néhány nap óta sűrűn hoznak hirt fesen kifizette volna magát, bécsi lapok új magyar kölcsönre vo- Akár directe, akár indirecte vonatkozó alkudozásokról. S e hírének van 187* ^ az ^Nam e kölcsönt, az országig alapjuk, mert habár a Rothschildra abból újabb jelentékeny teher nem hitelintézeti csoporttal 15 millió arany- is fog hárulni, mert Szeged és a Tijáradéknak fix árfolyamon történt at-Isza-völgye már az adóképesség fokozódása által az idei deficit fedezéséről ! dása folytán is fedezni fogják a kört gondoskodva van de a Tisza-szabályo,CSÖDt , de a szóban levő terv szerint a Az egyes nyilatkozatokról jövő lapunkban zásza, Szeged újjáépítésére s a vaskölcsönből 10 millió Szeged városára s emlékezünk meg. utak csoportosítására nagy összegre van 25 millió a Tiszavölgyi érdekeltségre fog esni s egyenesen ezek által fedez- országos függetlenségi kör közetetni. löbbi ülésén áttért a költségvetés tárgya-Akár egy, akár két kölcsön fogására. A pénzügyi bizottság tagjai - Az említett czélokra azok terme- tehát e czimen köttetni, e miatt nincs monyi Ernő és Helfy Ignácz jelentést Bet. szerint, kilöp-kalot, pénzműves ok búsulói , e kolcsbulok sem államletek keresztülvitele iránt folynak az, hitelünket gyengítem, sem az állam- A párt Helfy Ignáczot bízta meg a hazóalkudozások. Egyszerre három műve- adóssági terhet jelentékenyen növelni. rozati javaslat stylizálása s benyújtásával, let van kilátásba véve. Első a szegedi kölcsön. A nem fogják. Sőt egy tekintetben e kölcsön tán még szilárditólag is hathat város felépítésére s a károsultak felhitelünkre, amennyiben a magyar átsegélésére mintegy 15 millió frt szűk- láim hitelnek egy manifestatióját fegségeltetik. Ezen összeg fedezése iránt a kormánynak mindjárt a szegedi katasztrófa után ajánlatot tett egy consortium, mely, mint bécsi lapok írják, 50 év alatt kisorsolás útján törlesztendő nyeremény-sorsjegyekért, amelyeket a kormány garantírozna, ajánlkozott a kívánt összeget öt és fél százalékért átadni. E műveletnek ily alakban nagy hancsa is van, mert a hatodfél százalékos kölcsön olcsóbb minden eddigi kölcsöneinknél. A kormánynak azonban ezen ajánlattal szemben mindig kényes állása van, mert a kisorsolási kölcsönök közgazdasági szempontból épen a felső erdélyi vasút megváltását kíván legelőrehaladottabb államokban mellőzendőknek tartatunk. De másfelől tagadni nem lehet, hogy a mi viszonyaink közt sorsolási kötvényekre legolcsóbban lehetne pénzt kapni. S míg más állampapírjaink még jelentékenyen pari alatt állnak, nyeremény-sorsjegy kötvényeink most 16— 20°0 os agróval kelnek. Ezen helyzettel szemben az a tekintet lép előtérbe, hogy a szegedi kölcsönt egyesíteni lehet a szóban levő második vagyis Tiszaszabályozási kölcsönnel, és a hitelintézeti csoport csakugyan tett is ajánlatot a kormánynak, amely szerint az egész 40 millió frtra menő szükséglet 60 f%-os pénzzel volna fedezhető. Végelhatározás ez ügyben még nem történt; kormányunk valószínűleg zárt ajánlattárgyalást fog hirdetni, miután több pénzcsoport hajlandó a kívánt összeget előteremteni. Látni való ebből, hogy valahára már túl van az állam azon a ponton, amikor még azt tartották, hogy a kormány csak csináljon adósságot, ha csak pénzt kap, s egy-két százalékkal több vagy kevesebb, azt ne is vegye tekintetbe. A Tiszaszabályozási és szegedi kölcsön nem inproductív czélra fog felvétetni, ellenkezőleg hasznosabb Mudrony Pál TARCZA. Egy magyar speczialitás. (haj* a magyar alföldi életből.') tini Valamelyik tourista írja a konstansii * ’ törökökről, hogy ezek annyira bemitz ,emberik, hogy az utczán akár 7 értékes tárgyat lelnek, meg nem tart,4 águknak, hanem elviszik a rendőr- Mi • .ott rá akadhat, a ki elvesztette, folkif'iyesni' néha nálunk is megesik, r.t., élesen elhiszem ezt az állítást. Tou^BlöDben is csak föltételesen lenii: tisztelet a kivételeknek. Bolt ¡ h anem ö°gy a magyar alföldi városi nor?Ua^‚?k*» részében házi jószág tatnak Vesz^el, tolvajok éjjel nem lopok InnizT 8 e*vadz valami, ha tolvaj& ak’ ,a Budának nincsen semmi káté’^ ak^r önök, akár nem — tan női” ^ a* alföldi városok miukozit -i Jj.aQ Puritán becsületesség la* ? k£di egyik olvasó. •» ut “°f/.an t — kiált föl egy másik tett ron/ a^földnek oly kitünően szerverendőrsége van ? " Ha! ha! jha ! nevetséges — kaminek kellett hát ak-1 czag föl valaki — kor Rádai ? Merem állítani, hogy azokban a városokban, ahol a „felelős őrök* intézménye fenn áll, nem igen volt szükség a Rádai embereire, pedig a lakosságra nem épen lehet ráfogni a puritán becsületességet ; a rendőrség még távol áll a jóságtól is, a szervezettségtől is. Azon kezdem, hogy rendőrség ott nem is létezik. Hanem fennebb már elejtettem a szót — vannak „felelős őrök.“ A felelős őrök intézménye nagyon primitív valami: azt mondhatná az ember, hogy „magyar specialitás“ s én nem is hiszem, hogy ilyesmi léteznék még valahol, a mi alföldünkön kívül, annyira a tiszta magyar nemzeti jellemzől fakad. A város, a szerint, a milyen nagy — fizet 3—6 embert évi ezer-ezerkétszáz forinttal : ezek az emberek aztán felelősek minden kárért, ami valakinek a házánál éjszaka történik. Nappal mindenkinek van szeme, vigyázzon a maga jószágára, s éjjel aztán az egész város szeme a felelős őr. Elveszett a Nagy János uram tehene — jelenti másnap a felelős őrnek. — Mennyit ért az a tehén, Nagy János uram? — kérdi a felelős. — Biz az testvérek között is megért 100 forintot. — Menjen haza békességgel: nyolcz nap alatt vagy az udvarára hajtatom a tehenet, vagy kezébe olvasom a száz forintot. Nagy János uramnak még csak bizonyítani se kell, hogy csakugyan annyit ér a tehene. Ha nyolcz nap alatt az elveszett jószág meg nem kerül, a felelős őrsaját pénzéből téríti meg neki a száz forint kárát; föltéve — természetesen — hogy Nagy János uram rendesen fizeti a városnak az esztendei két forint őr díjat, mert ebből kerül ki a felelősök fizetése. De hát ki ne biztosítaná magát évi 2 forinttal a netáni károk ellen ? — De hiszen akkor a felelős őr károsodik, ha a magáéból fizet? veti ellen egy s más kétkedő. Igaz, sokszor, de még többször nyer a felelős őr, úgy, hogy az évi zárszámadást mindig jelentékeny plussal zárhatja be. Mert hát így van a dolog. A felelős őr nagyobbára ismeri, ki az az ember a kerületében, aki szeret „ötön szerezni“, tudja, kinek a resortjába vág a disznólopás, ki kereskedik idegen ruhával, ki szokott a más csirkéjéből, tudjából vacsoráini, ki tejel a más tehenéből. Annyira ismeri embereit, hogy sokszor nem is járja a várost, hanem azzal mulat, hogy jó estén megvonja magát a praeditált háza előtt, mosolyogva nézi valamelyik kerítés mögül, mikor éjjel felé a „gazda“ kihúzódik, s aztán nyugodtan, pipa* szó mellett várja be, mikor tér vissza em- Ibere megrakódva. Akkor ráköszönti az 1 órát, kedélyesen oda nyújtja neki az egyik kezét, a másikkal meg a szűr alatt kutat. — Hol vette kend ezt a libát Esván? hát ez a csirke honnan került? Nem tekerte még ki a nyakát? Helyesen. Adja csak ide, hadd vigyem haza. Majd érte jöhet kend, ha hónap estig károsa nem jelentkezik. A meglepett atyafi örül, hogy egy nyugodalmas jó éjszakával szabadulhat, s megy be a házába aludni. Másnap a felelősnél jelentkezik az elveszett jószág gazdája. Ha p. o. a liba nyaka ki van tekerve, bemondja a kárát. Akkor a felelős elmegy az illető tolvajhoz, visszaviszi neki a megfojtott baromfit, s azt mondja: — No is van, a gazda 2 forintra becsüli a jószágát, ez 2 forint, én vigyáztam kendre, ez is 2 forint, kend lopott, ez is 2 forint, hogy máskor ne legyen kedve lopni, azért is fizet kend 2 forintot. Van e nyolcz forintja egy sommában ? — Nincs uram. — Na hát nyolcz nap alatt előteremtse kend ezt a pénzt Esván, mert utána megy azza is, amije van. És Esván, akárhonnan, de előteremti a pénzt, ebből aztán a felelős kifizeti a kárvallottat, a többit pedig megtartja magának. Ez az ő mellékjövedelme. Taki hálhatja a bűnöst szabadon, nem felelős érte senkinek. Ez az elbánás azonban csak könnyebb vége a dolognak. Sokkal nehezebb az, mikor kutatja a bűnöst. Ilyenkor bemegy ahhoz a házhoz, amelyiknek gazdáját gyanúba vette, vagy ő, vagy a kárvallott. — Na Pista — szólítja meg emberrét — elveszett a múlt éjjel a Juhász Dénes uram disznója. — El e? hogy el, ne! — El ám, s azt mondják, hogy te loptad el. — Én e? Dem én. — Hát hol voltál azon éjszaka ? S az illetőnek be kell bizonyítani, hogy hol volt, mit csinált, különben fizet; mert ha nem a disznót lopta el, egyéb rostban járt, különben meg tudná mondani, hol töltötte az éjszakát. Fizet aztán vagyonához képest, minél jobban bírja magát, annál több a büntetéspénz. S ha nem sikerül kitudni a tettest, az ilyen eseteket a felelős őr számban tartja: keresi a káros jószágot a szomszéd városok vásárain, eljár ide oda disznóölésekre, elnéz nappal egyik s másik házhoz, egy korty pálinka czimén udvart, ólat, istálót vizsgálni, s 100 eset közül 90-szer megtalálja a mit keres. Ha valaki nem tudja urát adni, hol, kitől, mikor vette ez s amaz jószágot, fizet, ha megmondja, honnan került hozzá, fizet az, a kitől az uj gazdához került. Van egy magyar közmondás, hogy „a magyar paraszt ravaszságát az ur isten sem tanulhatja ki.“ Ebben a magyar paraszt ravaszságban van a felelős őr minden tudománya, hanem ez aztán többet is ér neki, mint akármelyik angol rendőrnek összes ügyessége. S ebben a ravaszságban, ebben a leleményességben ő felülmúlhatatlan. Szüksége is van reá, mert akárhányszor megtörténik, hogy valamelyik gazda pénzhez szeretne jutni, s meglopja maga magát. A sok közül elmondok egy igen klassikus esetet. Tóth Ferencz uram jelenti reggel, hogy a múlt éjjel a padlásáról elloptak 4 oldal szalonnát. A kára tesz kilenczven forintot. A felelős öt kutat, keres, nem bírja kisütni a tolvajt. Kifizeti nyolc nap múlva a kilenczven forintot, de — mert embereit ismeri, s azok nem loptak, él a gyanúperrel, hátha maga a gazda volt a tolvaj. Gyanakszik, hallgat, és vár két hétig, ez alatt azt leste ki, vett-e Tóth Ferencz uram másik szalonnát az elveszett helyett. Nem vett. Akkor oda küld egy asszonyt, aki „hallotta, hogy gazdáramnak ellopták a szalonnáját,mezajánlt jó olcsón egy pár oldalt, persze hogy Tóth Ferencz azzal küldi el a jámbort, hogy „már vettem, nem kell.“ Nosza, a felelős őr a mint megtudja a jó hírt, siet gazdájához s számon kéri tőle, kitől, hol és mikor vette a szalonnát. Tóth Ferencz nem tudott beszámolni, 8 olyan 360 forintot fizetett a kilenczvenért, hogy nem lesz többé kedve magát meglopni. A ki ismeri jól a tiszta magyar népjellemet, a ki ismeri azokat a 10—15—20.000 ezer lakosú alföldi parasztvárosokat, mint Mező-Túr, Szarvas, Kőrös, és sok más, — az nem fogja mesének tartani a „felelős őrök“ intézményét. Nagy városban, hegyes vidékeken, s vegyes ajkú nép között — bármily kicsiny helységben — ezt még csak utánozni sem lehetne. Azért neveztem magyar specialitásnak, s azért tartottam érdekesnek, és érdemesnek megírni. Különben is, tudtommal legalább, egyetlen hazai népismertetésben sem mutatta még be senki ezt az eredeti rendőrséget. Nemo. A pénzügyi bizottság jelentéséből, — melyben 4 javaslat van, — a párt az első, második és negyediket nem fogadja el. A harmadikat azonban, mely az államépületek és az új országház építéséről szól, azt magáévá teszi. Az értekezlet végén Nagy Frencz jelentett be egy interpellate, melyet a vallás- és közoktatási miniszterhez szándékozik intézni az alapítványi jószágok kezelése körül felforgó visszaélések tárgyában. A díjtételek leszállítása a m. keleti vasúton. (Folytatás.) elvonták a helyi forgalmat a vasúttól; a fára nézve például csak úgy akartak szállítási kedvezményeket nyújtani, ha egy A hibás gazdasági rendszabályok a gazdasági élet terén boszulják meg magukat és a jelenkor sok betegségének forrása egyenesen ide vihető vissza. A kőszén, az ipar ezen fejlesztő eszközének használata a kis forgalomban — pedig nálunk csak ez létezik — annyira drága, hogy meg sem honosulhat s ami több, a petrozsényi szénárak fölemelése s pályák igazgatósága jóakaratának, de az erdélyi viszonyokhoz képest merőben elég télen rendszabályoknak kell tekintenünk, ugyanis: A kir. államvaspályák igazgatóságának intenziója mindenekelőtt arra látszik irányulni, hogy különböző árúnak tömeges kivitelt eszközöljön nyugat felé, vagy hogy ezek kivitelét megkönnyítse. Bármi dicséretes is e szándék, mégis az erdélyi viszonyok elégtelen ismeretén látszik alapulni, mert a gabona s még alig egy-két czikk kivételével, más czikkek nagyobb a hozzájövő szállítási díjak következtében épenséggel csökken a kőszén használata. Tapasztalati tétel, hogy a szállítási eszközök tökéletesülése és a szállítási díjtételek olcsósága a forgalmi czikkek árát alábbszállítják ugyan, de hogy bizonyos területeken a czikkek árai bizonyos időszerű és helyi kiegyenlítésben is részesülnek. De nem szabad felednünk, hogy a magas tariffák következtében és a vasúti elágazások hiánya miatt, a termelő az itteni kamarakerületek területein, tehát épen a megfelelő forgalmi hálózat hiánya mérvű kivitelét a legmesszebb menő enmiatt, csak igen csekély mérvben léphet eredmények mellett sem várhatni, fel versenyzőképpen, és a fogyasztó nem ! Ez országrésznek mindenekelőtt a lerészesül a sokszoros kínálás előnyében, hető legolcsóbb és megkönnyített helyi táraz árak időszerű és helyi kiegyenlítése igalomra van szüksége, amelyre nézve a tehát elő sem fordulhat. A kir. államvaspályák igazgatóságának eddigi E körülmények közt csaknem min-1 tariffa engedményei majd semmi előnyt sem nyitottak, hogy a forradalmi bizottság hűtlen termény kelendőség hiányában szenved , ez által a különben is magas adóval terhelt termelés rendkívül akadályoz-A képviselőház közgazdasági bizottja van, anélkül, hogy a vasutak a drágasága csütörtöki ülésén tárgyalás alá vette tarifták mellett nagyobb jövedelmet mutató gazdák országos congressusa emlék- nának feliratának 4-ik kérdését, kapcsolatban a 9-dik kérdéssel. A kérdések ezek : „Gazdaságvitelünk teljes rendszer változtatásának és az elértéktelenedés veszélyével fenyegető gabnaterrmelés teréről a hústermelés mezejére való átlépésnek, szóval az állattenyésztés erősebb és foka Kezdetben azon nézet volt uralkodó, hogy a forgalom meg van adva az erdélyi részekben s a tarifták lejebb szállítása által a vaspályák jövedelme csökkenne anélkül, hogy a forgalom emelkednék. E nézet csak azt tanúsítja, hogy a közgazdasági viszonyok tanulmányozására záttabb mérvben leendő felkarolásának általában kevés gond lön fordítva. Ennek szüksége elismertetvén, a gazdaértekezlet következtében már a pálya keletkezésekor tonna tűzi, vagy 10.000 tonna műfát volna képes ezállítni. Kisebb mennyiségeknél pedig, amint azok az itteni birtok-és keszerre 50 kocsirakomány adatik át. Ennekreskedelmi viszonyok által föltételezvék, az lett a következménye, hogy a fát, mint korábban, tengelyen szállították s a forgalmat kezdet óta elvezették a pályától és a faárak szabályozása nem jöhetett létre. A vásári forgalom sem használhatta soha a pályát, a tarifták magassága miatt. A viszonyok téves és korlátolt felfogásának eredménye a lett, hogy az úgynevezett megadott forgalom kifejlődött és megszilárdult, azon forgalom pedig, amelyet a keleti pályára kellett volna terelni, az országúton foly a pálya mellett. De hogy az erdélyi részek adóereje emelkedhessek, hogy a kiadások apadhassanak, s melyeket az állam a holt teher és a kocsik ki nem zsákmányolása miatt tenni kénytelen, hogy a deficit államháztartásunkban kevesbülhessen, mindent el kell követni a magas adók által terhelt termelés indirect fölsegülésére, a fogyasztás és olcsóbb források megnyitására. Ennek egyik eszköze az, ha az állam legalább az akadályokat igyekszik elhárítni, amelyek a jóllét fejlődését bénítják, és saját vasutain nem tűr meg oly díjtételeket, amelyek az áruk kelendőségi képességét csökkentik, a versenyt nehezítik, a termelés gyarapodását, a fogyasztás emelkedését akadályozzák s az ipar felvirágzását lehetetlenítik. Kötelességünk említeni, hogy a magyar kir. államvaspályák igazgatósága már eddig is törekedett a legfontosabb czikkekre nézve legalább részben keresztül vinni a két tarifta egyenlőségét. E czélból jHalmaz, nyolcz szétroncsolt holttestet s kiadta 1879 januárán a IV. pótlékot a;negyvenöt nehéz sebesültet húztak ki keleti vaspálya általános tariftájához, a a romok közül. Egy tiszt sem volt köztük, melynek következtében gabonára, fára, ásványszén és mészre nézve mérsékelt dijtételek léptek életbe, a melyek körülbelől egyenlők az államvaspályák vonalain divó díjtételekkel. Azt is el kell ismernünk, hogy különösen ez év kezdetén még mert a tiszten szobája távolabb fekszik. A robbanás rémítő volt. Mindenki a téli palota felé rohant. Pfeil gróf három gyalogszázaddal rohamlépésben sietett elő, s a palotát megszállta. A czár azt mondá a tisztek küldöttségének, hogy isten öt ötödtöbb irányban nyújtott tarista leszállítást iször 13 megoltalmazta, s nagyon sajnálja as forgalmi könnyítést, melyeket az üzlet-az áldozatok halálát, világ megelégedéssel és hálával üdvözölt. Mindezeket azonban csak a kir. államvasnyújtanak, így a IV. pótlékban a gabona- bontatlanul működik továbbra nézve megállított kivételes tariffa azon feltételhez van kötve, hogy vagyononként legalább 10,000 kilót kell föladni vagy fiukras36- os szörénymegyei sikkasztásokra vonatkozólag a Pesti Napló illetékes helyről a következő közleményt vette: A „Pesti Napló“ febr. 17 én megjelent reggeli kiadásában, a „Magyarország“ czímű lap febr. 16-iki száma nyomán olyatén közlemény foglaltatik, mintha a belügyminiszter a krassó- és szörénymegyei sikkasztásokat, mikor azok már fel voltak neki jelentve, s hogy a Pausz legaiauu iw.ww minl aeu imium vagy uaoreiuou uo János szörénymegyei alispán ellen beadott zen., oly határozmány, a mely a leszállt- votak rá kászaivá A német és angol James Dorandutot aevezett ispánnak nyilattott anffit az egész helyi forgalomra néz; pok hetek óta hirdették h 'pay kiadván, ennek feleletébe bévé illuzoriussá teszi és az egész országban lota alá van aknázva s a nihilisták légben csaknem kivétel nélkül kisebb mennyisé-t akarják röpíteni. Azonkívül a czár az ' ° ’ .. . gekben szállitatni szokott gabonát az igen utóbbi hetekben minden héten egy jól le- ! Ezekre vonatkozólag a közönség fa* drága I. specialis tariff * alá veti. A fa pecsételt, hozzá czimzett levelet talált hójtakozására a következő jegyeztetik meg: szállításra nézve engedélyezett tarifta-mór asztalán s e titokteljes levél azon fényé ! A krassó és szörénymegyei sikaszséklések akkora mennyiségekhez vannak égetést tartalmazta, hogy ha az uralkodó tások ügye jelenleg törvény születketve, hogy egész Erdélyben tán egyetlen nem szakit a zsarnok rendszerrel, hanem módon tárgyalása 1 a 11 - 11, s aki fél sem élvezheti az 15°/0 engedmény előnyét, mert épen senki sincs, a ki 30,000 szabadítja meg a népet lánczaitól, Dem nak rendén ki fog derittetni, kiket terhe fogja megünnepelhetni uralkodásának hit-; az ellenőrzés gyakorlásának elmulasztása csupán rövid távolságokra történő fa szállítás vasúton, a tariffa magassága miatt egyszerűen lehetetlen. És ily kevés jelentőséggel bír az országra a szénre adott engedmény, mert kis távolságokra az igen jelentéktelen, nagyobb távolságokra pedig azt a kikötést tartalmazza a tariffa, hogy évenként legalább 10,000 tonna szállíttassák; oly kikötés, amelyet alig lesz képes egy fél teljesítni. Ide sorozható még különösen a faszén, amely erdőgazdaságunk mellett mind a birtokosnak, mind a vasútnak hasznára válhatnék, ha szállítását a díjtételek lehetővé tennék, mi jelenleg nem úgy van. (Folyt. köv.) A PÉTERVÁRI MERÉNYLET. A nihilisták legújabb bravourjáról kevés tudósítás érkezik Pétervárról. E kevés is abból áll csak, hogy erről meg arról sem tudnak eddig semmit, és hogy megkezdették a vizsgálatot. E keveset, továbbá a tervezett merényletről már jó ideig szállongó híreket imitt közöljük: A robbanás oka eddig ismeretlen. A tettesek vagy gázzal, vagy Thomas-féle pokolgéppel vitték végbe. A vizsgálat folyamatban van, de kérdés, hogy ki fog-e deríteni valamit. Az őrszoba egy óriás romMalt december hó elején egy gyanús fiatalembert fogtak el a téli palota közelében, de a legnagyobb szigorúsággal vezetett vizsgálat sem deríthette ki, hogy a forradalmi propagandával összeköttetésben áll. Körülbelül ezen időtájban egy csomag dynamitot találtak a palota mellett. Mikor pár hét előtt a nihilisták nyomdáját felfedezték, a téli palotában nagy reményeket kötöttek a czár s az egész udvar biztonságához, mert a nyomda felfedezése alkalmával egy Deutsch nevű ember agyonlőtte magát, kiről azt tartották, hogy a titkos forradalmi szövetség feje, s hogy az ő kezében futnak össze az összeesküvés szálai. Azon reménynek, hogy a merényletektől sem kell többé tartani, a külföldi hatalmak képviselői előtt kifejezést is adtak. A nihilisták azonban ezen legutolsó, borzasztó merénylet által bebizot merénylet roppant ijedelmet s izgatottságot okozott ugyan Pétervár minden köreiben, de senkit sem lepett meg. Elszenötéves jubileumát. A legrendkívülibb elővigyázati rendszabályokat alkalmazták, hogy a fekete levél titok teljes letevőjét (mert a levél mindig feketeszegélyű borítékba volt zárva) elfoghassák. Az elővigyázati rendszabályok eredménytelenek voltak. Már csak ezen okból is nagyon alapos a gyanú, hogy az összeesküvésben a téli palota személyzete közül is többen részesek. Hogy a palotában a megingatott biztonságot némikép helyreállítsák, e hó 8-án az alsóbb udvari hivatalnokok és szolgák közül igen sokat elbocsátottak, s oly emberekkel helyettesítették, kiknek megbízhatóságáról a titkos rendőrség is jót állt. Gurko tábornok pedig, Pétervár parancsnoka, a czár személyes védelmére Pétervár helyőrségének legbizhatóbb tisztjeit rendelte, s ebben előnyben részesíté a német származású tiszteket. Végre a palotaőrséget, mely eddig két szotnya kozákból állt, a finn gárdazászlóalj közül válogatták ki. Azonban e rendszabályokkal sem érték el azt, hogy a czár teljes biztosságban érezhesse magát: a titkos fekete levél minden elővigyázat daczára minden reggel megjelent. A czár az e hó 8 és 17-ike közti időt folytonos félelemben töltötte, melyet nem is birt eltitkolni. E hó 17-dikén este a czár, Alexis és Sergej nagyherczegekkel és az edinburghi herczegnővel a czárné betegágyánál időzött, ki ekkor lázról s heves mellfájdalmakról panaszkodott. A czár ez alkalommal tovább időzött neje betegágyánál, s emiatt később ment a theaterembe, mint szándékozott. Mikor a czár gyermekeivel együtt a czárné betegágyától távozott, hozzácsatlakozott hesseni Sándor herczeg s a bolgár fejedelem. Épen mikor a theaterem felé indultak, következett be a robbanás. A czárra a rémítő dörrenéseit szerint megrendítő hatást gyakorolt, halotthalvány lett, s támogatni kellett, hogy el ne essék. Még nem tudják, hogy mennyire s merre vezet a csatorna, melynek nyitása az őrszoba alá szájadzott. Annyi azonban bizonyos, hogy sokan dolgozhattak rajta, s az udvari személyzet közül is többen részt vehettek a pokoli munkában. A „N. W. Tagblatt“ távirata szerint az őrség közül 9 meghalt , 43 nehezen megsebesült. Péterváron az a hír is kering, hogy az udvar Varsóba fog átköltözni, mert ott biztosabban fogja magát érezhetni, mint Péterváron. A PAUSZ-ESET