Magyar Polgár, 1880. január-június (14. évfolyam, 1-148. szám)

1880-02-21 / 43. szám

XIV. évfolyam. SZERKESZTŐSÉG: Kok­orda-utcza, nyomdaépület. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltetnek. Hasznill­atlan kéziratok nem adatnak vissza. Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. 43-dik szám. Kolozsvár, szombat, 1880. február 21. KIADÓHIVATAL: FŐTÉR, GRÓF TELEKI DOMOKOS-HÁZ. ELŐFIZETÉSI DÍJ: egész évre ... 16 írt. évnegyedre . 4 írt — kr íélé¥re.......................... n egy hóra . . 1 „ 60 „ Hirdetési dij: sora 5 kr. — Bélyegéletek: minden hirde­tés után 80 kr. — Nyilt tér: sora 20 kr. — A­P­­LAP: szükség, 8 a kormány kötelességének tartja ezen szükség fedezéséről is mi­előbb gondolkodni. jó. A kormány ura lehet a vasútnak, ha a részvényeket állami kötvényekkel cseréli ki. A két pálya részvénytőkéje együttvéve mintegy 30 millió irtot tesz. Ez volna tehát a minimális szük­séglet. De megtörténhetik, hogy a kor­mány mindjárt egy nagy lépéssel to­vább megy s gondoskodni fog a déli vasút zágráb-károlyvári vonalának meg­váltásáról is és esetleg még a buda­­pest-zimonyi vasút kiépítésére szüksé­ges összeg beszerzéséről. Ezek is oly beruházások, melyek directe és indirekte is meghozandják kamataikat, s miután a kölcsön spe­ciális hypotheka alapján vehető fel, ol­csó is lehet, s az államkincstár jelen­tékeny megterhelését szintén nem fog­ja szükségkép eredményezni. Ják képezni, melyből a pénzvilág látni fogja, hogy Magyarország most már nem 9 — 10 százalékra vesz fel köl­csönt, hanem 5 '­.2 — 6°j0-ra. Hátra van még a harmadik pénz­művelet, mely a vasutak csopor­tosítására, és specialiter a tisza­­vidéki vasút megvételére szándékolta­­tik felvétetni. Erre vonatkozólag a pour­­parlék még nem haladtak annyira elő­re, hogy az egész művelet nagyságá­ról és módozatairól határozott véle­ményt lehetne formálnunk. Pár nap előtt előadtuk, hogy a vasúti csopor­tosítás első­sorban a tiszavidéki és az új h­itelm­ilvelet. beruházást e kölcsönnél képzelni sem­­ egyik legfőbb óhajaként nyilvánította, hogy a marhatenyésztés emelésére szánt évi do­­tatio, félretéve a szűkkebla fiscalis szem­pontot, évről évre fokozatosan és oly mér­tékben neveltessék, hogy általa az e té­ren észlelhető bajok és hátrányok a lehe­tő legrövidebb idő alatt orvosolhatók le­gyenek. Létesítendő lenne egy „talajjavítási s birtokszerelési,“ valamint „marhatenyész­­tési" alap s ezek együttvéve képeznének egy méltó „országos közgazdasági alapot­" lehet. S ha a szabályozás évek előtt végre lett volna hajtva, már többször Néhány nap óta sűrűn hoznak hirt fesen kifizette volna magát, bécsi lapok új magyar kölcsönre vo- Akár directe, akár indirecte vo­­natkozó alkudozásokról. S e hírének van 187* ^ az ^Nam e kölcsönt, az ország­ig alapjuk, mert habár a Rothschild­ra abból újabb jelentékeny teher nem hitelintézeti csoporttal 15 millió arany- is fog hárulni, mert Szeged és a Ti­­járadéknak fix­ árfolyamon történt at-I­sza-völgye már az adóképesség fokozó­dása által az idei deficit fedezéséről ! dása folytán is fedezni fogják a kör­­t gondoskodva van de a Tisza-szabályo­,CSÖDt , de a szóban levő terv szerint a Az egyes nyilatkozatokról jövő lapunkban zásza, Szeged újjáépítésére s a vas­­kölcsönből 10 millió Szeged városára s emlékezünk meg. utak csoportosítására nagy összegre van 25 millió a Tiszavölgyi érdekeltségre fog esni s egyenesen ezek által fedez- országos függetlenségi kör köze­tetni. löbbi ülésén áttért a költségvetés tárgya-Akár egy, akár két kölcsön fog­­ására. A pénzügyi bizottság tagjai­­­­ - Az említett czélokra azok terme- tehát e czimen köttetni, e miatt nincs monyi Ernő és Helfy Ignácz jelentést Bet. szerint, kilöp-kalot, pénzműves ok búsulói­ , e kolcsbulok sem állam­letek keresztülvitele iránt folynak az, hitelünket gyengítem, sem az állam- A párt Helfy Ignáczot bízta meg a hazó­­alkudozások. Egyszerre három műve- adóssági terhet jelentékenyen növelni. rozati javasla­t stylizálása s benyújtásával, let van kilátásba véve. Első a szegedi kölcsön. A nem fogják. Sőt egy tekintetben e köl­csön tán még szilárditólag is hathat város felépítésére s a károsultak fel­­hitelünkre, a­mennyiben a magyar át­­segélésére mintegy 15 millió frt szűk- láim hitelnek egy manifestatióját feg­ségeltetik. Ezen összeg fedezése iránt a kormánynak mindjárt a szegedi ka­tasztrófa után ajánlatot tett egy con­sortium, mely, mint bécsi lapok írják, 50 év alatt kisorsolás útján törlesz­tendő nyeremény-sorsjegyekért, a­me­lyeket a kormány garantírozna, ajánl­kozott a kívánt összeget öt és fél szá­zalékért átadni. E műveletnek ily alakban nagy h­ancsa is van, mert a hatodfél szá­zalékos kölcsön olcsóbb minden eddigi kölcsöneinknél. A kormánynak azonban ezen ajánlattal szemben mindig kényes állása van, mert a kisorsolási kölcsö­nök közgazdasági szempontból épen a f­első erdélyi vasút megváltását kíván legelőrehaladottabb államokban mel­lőzendőknek tartatunk. De másfelől ta­gadni nem lehet, hogy a mi viszonyaink közt sorsolási kötvényekre legolcsób­ban lehetne pénzt kapni. S míg más állampapírjaink még jelentékenyen pa­ri alatt állnak, nyeremény-sorsjegy köt­vényeink most 16— 20°0 os agróval kelnek. Ezen helyzettel szemben az a te­kintet lép előtérbe, hogy a szegedi köl­csönt egyesíteni lehet a szóban levő második vagyis Tiszaszabályo­­zási kölcsönnel, és a hitelinté­zeti csoport csakugyan tett is ajánla­tot a kormánynak, a­mely szerint az egész 40 millió frtra menő szükséglet 60 f%-os pénzzel volna fedezhető. Vég­elhatározás ez ügyben még nem történt; kormányunk valószínűleg zárt ajánlat­­tárgyalást fog hirdetni, miután több pénzcsoport hajlandó a kívánt össze­get előteremteni. Látni való ebből, hogy valahára már túl van az állam azon a ponton, a­mikor még azt tartották, hogy a kormány csak csináljon adósságot, ha csak pénzt kap, s egy-két százalékkal több vagy kevesebb, azt ne is vegye tekintetbe. A Tiszaszabályozási és sze­gedi kölcsön nem inproductív czélra fog felvétetni, ellenkezőleg hasznosabb Mudrony Pál TARCZA. Egy magyar spe­­czialitás. (haj* a magyar alföldi életből.') tini Valamelyik tourista írja a konstan­­sii * ’ törökökről, hogy ezek annyira be­­mitz ,emberik, hogy az utczán akár 7 értékes tárgyat lelnek, meg nem tart­­,4 águknak, hanem elviszik a rendőr- Mi • .ott rá akadhat, a ki elvesztette, folk­if'i­­­yesni' néha nálunk is megesik, r.t., élesen elhiszem ezt az állítást. Tou­­^BlöDben is csak föltételesen le­­nii: tisztelet a kivételeknek. Bolt ¡ h anem ö°gy a magyar alföldi váro­si nor?Ua^‚?k*» részében házi jószág tatnak Vesz^el, tolvajok éjjel nem lop­­­ok InnizT 8 e*vadz valami, ha tolva­j& ak’ ,a Budának nincsen semmi ká­té’^ ak^r önök, akár nem — tan női” ^ a* alföldi városok miu­­kozit -i­­ Jj.aQ Puritán becsületesség la­­* ? k£di egyik olvasó. •» ut “°f/.an t — kiált föl egy másik tett ron/­ a^földnek oly kitünően szerve­­rendőrsége van ? " Ha! ha! jha ! nevetséges — ka­minek kellett hát ak-1 czag föl valaki — kor Rádai ? Merem állítani, hogy azokban a vá­rosokban, a­hol a „felelős őrök* intéz­ménye fenn áll, nem igen volt szükség a Rádai embereire, pedig a lakosságra nem épen lehet ráfogni a puritán becsületessé­get ; a rendőrség még távol áll a jóságtól is, a szervezettségtől is. Azon kezdem, hogy rendőrség ott nem is létezik. Hanem fennebb már elejtettem a szót — vannak „fele­lős őrök.“ A felelős őrök intézménye nagyon primitív valami: azt mondhatná az ember, hogy „magyar specialitás“ s én nem is hiszem, hogy ilyesmi léteznék még vala­hol, a mi alföldünkön kívül, annyira a tiszta magyar nemzeti jellem­z­ő­l fakad. A város, a szerint, a milyen nagy — fizet 3—6 embert évi ezer-ezerkétszáz fo­rinttal : ezek az emberek aztán felelősek minden kárért, a­mi valakinek a házánál­­ éjszaka történik. Nappal mindenkinek­­ van szeme, vigyázzon a maga jószágára, s éjjel aztán az egész város szeme a fele­lős őr. Elveszett a Nagy János uram tehe­ne — jelenti másnap a felelős őrnek. — Mennyit ért az a tehén, Nagy Já­nos uram? — kérdi a felelős. — Biz az testvérek között is meg­ért 100 forintot. — Menjen haza békességgel: nyolcz nap alatt vagy az udvarára hajtatom a te­henet, vagy kezébe olvasom a száz fo­rintot. Nagy János uramnak még csak bi­zonyítani se kell, hogy csakugyan annyit ér a tehene. Ha nyolcz nap alatt az elve­szett jószág meg nem kerül, a felelős őr­­saját pénzéből téríti meg neki a száz forint kárát; föltéve — természete­sen — hogy Nagy János uram rendesen fizeti a városnak az esztendei két forint őr díjat, mert ebből kerül ki a felelősök fizetése. De hát ki ne biztosítaná magát évi 2 forinttal a netáni károk ellen ? — De hiszen akkor a felelős őr ká­rosodik, ha a magáéból fizet? veti ellen egy s más kétkedő. Igaz, sokszor, de még többször nyer a felelős őr, úgy, hogy az évi zárszáma­dást mindig jelentékeny plus­sal zárhatja be. Mert hát így van a dolog. A felelős őr nagyobbára ismeri, ki az az ember a kerületében, a­ki szeret „ötön szerezni“, tudja, kinek a resortjába vág a disznó­lopás, ki kereskedik idegen ruhával, ki szokott a más csirkéjéből, tud­­jából vacsoráini, ki tejel a más tehenéből.­­ Annyira ismeri embereit, hogy sokszor nem is járja a várost, hanem azzal mulat, hogy jó estén megvonja magát a praedi­­tált háza előtt, mosolyogva nézi valame­lyik kerítés mögül, mikor éjjel felé a „gaz­da“ kihúzódik, s aztán nyugodtan, pipa*­­ szó mellett várja be, mikor tér vissza em- I­bere megrakódva. Akkor ráköszönti az 1 órát, kedélyesen oda nyújtja neki az egyik kezét, a másikkal meg a szűr alatt kutat. — Hol vette kend ezt a libát Es­­ván? hát ez a csirke honnan került? Nem tekerte még ki a nyakát? Helyesen. Adja csak ide, hadd vigyem haza. Majd érte jö­het kend, ha hónap estig károsa nem je­lentkezik. A meglepett atyafi örül, hogy egy nyugodalmas jó éjszakával szabadulhat, s megy be a házába aludni. Másnap a felelősnél jelentkezik az elveszett jószág gazdája. Ha p. o. a liba nyaka ki van tekerve, bemondja a kárát. Akkor a felelős elmegy az illető tolvajhoz, visszaviszi neki a megfojtott baromfit, s azt mondja: — No is van, a gazda 2 forintra be­csüli a jószágát, ez 2 forint, én vigyáztam kendre, ez is 2 forint, kend lopott, ez is 2 forint, hogy máskor ne legyen kedve lop­ni, azért is fizet kend 2 forintot. Van e nyolcz forintja egy sommában ? — Nincs uram. — Na hát nyolcz nap alatt előte­remtse kend ezt a pénzt Esván, mert utá­na megy azza is, a­mije van. És Esván, akárhonnan, de előterem­ti a pénzt, ebből aztán a felelős kifizeti a kárvallottat, a többit pedig megtartja­­ magának. Ez az ő mellékjövedelme. Tak­­i hálhatja a bűnöst szabadon, nem felelős­­ érte senkinek. Ez az elbánás azonban csak könnyebb vége a dolognak. Sokkal nehezebb az, mi­kor kutatja a bűnöst. Ilyenkor bemegy ahhoz a házhoz, a­melyiknek gazdáját gya­núba vette, vagy ő, vagy a kárvallott. — Na Pista — szólítja meg embe­­r­rét — elveszett a múlt éjjel a Juhász Dé­nes uram disznója. — El e? hogy el, ne! — El ám, s azt mondják, hogy te loptad el. — Én­ e? Dem én. — Hát hol voltál azon éjszaka ? S az illetőnek be kell bizonyítani, hogy hol volt, mit csinált, különben fizet; mert ha nem a disznót lopta el, egyéb rostban járt, különben meg tudná mondani, hol töltötte az éjszakát. Fizet aztán vagyoná­hoz képest, minél jobban bírja magát, an­­nál több a büntetéspénz. S ha nem sikerül kitudni a tet­test, az ilyen eseteket a felelős őr szám­ban tartja: keresi a káros jószágot a szomszéd városok vásárain, eljár ide oda disznóölésekre, elnéz nappal egyik s másik házhoz, egy korty pálinka czimén udvart, ólat, istálót vizsgálni, s 100 eset közül 90-szer megtalálja a mit keres. Ha valaki nem tudja urát adni, hol, kitől, mi­kor vette ez s amaz jószágot, fizet, ha megmondja, honnan került hozzá, fizet az, a kitől az uj gazdához került. Van egy magyar közmondás, hogy „a magyar paraszt ravaszságát az ur is­ten sem tanulhatja ki.“ Ebben a magyar paraszt ravaszságban van a felelős őr min­den tudománya, hanem ez aztán többet is ér neki, mint akármelyik angol rendőrnek összes ügyessége. S ebben a ravaszság­ban, ebben a leleményességben ő felül­múlhatatlan. Szüksége is van reá, mert akárhány­szor megtörténik, hogy valamelyik gazda pénzhez szeretne jutni, s meglopja maga magát. A sok közül elmondok egy igen klassikus esetet. Tóth Ferencz uram jelenti reggel, hogy a múlt éjjel a padlásáról elloptak 4­­ oldal szalonnát. A kára tesz kilenczven fo­rintot. A felelős öt kutat, keres, nem bír­­ja kisütni a tolvajt. Kifizeti nyolc­ nap múlva a kilenczven forintot, de — mert embereit ismeri, s azok nem loptak, él a gyanúperrel, hát­ha maga a gazda volt a tolvaj. Gyanakszik, hallgat, és vár két hé­tig, ez alatt azt leste ki, vett-e Tóth Fe­­rencz uram másik szalonnát az elveszett helyett. Nem vett. Akkor oda küld egy asszonyt, a­ki „hallotta, hogy gazdáramnak ellopták a szalonnáját,m­ezajánlt jó olcsón egy pár oldalt, persze hogy Tóth Ferencz azzal küldi el a jámbort, hogy „m­ár vet­tem, nem kell.“ Nosza, a felelős őr a mint megtudja a jó hírt, siet gazdájához s szá­mon kéri tőle, kitől, hol és mikor vette a szalonnát. Tóth Ferencz nem tudott beszámol­ni, 8 olyan 360 forintot fizetett a kilencz­­venért, hogy nem lesz többé kedve magát meglopni. A ki ismeri jól a tiszta magyar népjel­lemet, a ki ismeri azokat a 10—15—20.000 ezer lakosú alföldi paraszt­városokat, mint Mező-Túr, Szarvas, Kőrös, és sok más, — az nem fogja mesének tartani a „felelős őrök“ intézményét. Nagy városban, hegyes vidékeken, s vegyes ajkú nép között — bármily kicsiny helységben — ezt még csak utánozni sem lehetne. Azért nevez­tem magyar specialitásnak, s azért tartot­tam érdekesnek, és érdemesnek megírni. Különben is, tudtommal legalább, egyetlen hazai népismertetésben sem mutatta még be senki ezt az eredeti rendőrséget. Nemo. A pénzügyi bizottság jelentéséből, — mely­ben 4 javaslat van, — a párt az első, második és negyediket nem fogadja el. A harmadikat azonban, mely az államépüle­tek és az új országház építéséről szól, azt magáévá teszi. Az értekezlet végén Nagy Frencz jelentett be egy interpellate, melyet a vallás- és közoktatási miniszter­­hez szándékozik intézni az alapítványi jó­szágok kezelése körül felforgó visszaélések tárgyában. A díjtételek leszállítása a m. keleti vasúton. (Folytatás.) elvonták a helyi forgalmat a vasúttól; a fára nézve például csak úgy akartak szál­lítási kedvezményeket nyújtani, ha egy A hibás gazdasági rendszabályok a gazdasági élet terén boszulják meg magu­kat és a jelenkor sok betegségének for­rása egyenesen ide vihető vissza. A kőszén, az ipar ezen fejlesztő esz­közének használata a kis forgalomban — pedig nálunk csak ez létezik — annyira drága, hogy meg sem honosulhat s a­mi több, a petrozsényi szénárak fölemelése s pályák igazgatósága jóakaratának, de az erdélyi viszonyokhoz képest merőben elég télen rendszabályoknak kell tekintenünk, ugyanis: A kir. államvaspályák igazgatóságá­nak intenziója mindenekelőtt arra látszik irányulni, hogy különböző árúnak tömeges kivitelt eszközöljön nyugat felé, vagy hogy ezek kivitelét megkönnyítse. Bármi dicsé­retes is e szándék, mégis az erdélyi vi­szonyok elégtelen ismeretén látszik ala­pulni, mert a gabona s még alig egy-két czikk kivételével, más czikkek nagyobb a hozzájövő szállítási díjak következtében épenséggel csökken a kőszén használata. Tapasztalati tétel, hogy a szállítási eszközök tökéletes­ülése és a szállítási díjtételek olcsósága a forgalmi czikkek árát alábbszállítják ugyan, de hogy bizo­nyos területeken a czikkek árai bizo­nyos időszerű és helyi kiegyenlítésben is részesülnek. De nem szabad felednünk, hogy a magas tariffák következtében és a vasúti elágazások hiánya miatt, a termelő az itteni kamarakerületek területein, tehát épen a megfelelő forgalmi hálózat hiánya­ mérvű kivitelét a legmesszebb menő en­­miatt, csak igen csekély mérvben léphet e­redmények mellett sem várhatni, fel versenyzőképpen, és a fogyasztó nem ! Ez országrésznek mindenekelőtt a le­­részesül a sokszoros kínálás előnyében,­­ hető legolcsóbb és megkönnyített helyi tár­­az árak időszerű és helyi kiegyenlítése i­galomra van szüksége, a­melyre nézve a tehát elő sem fordulhat. A kir. államvaspályák igazgatóságának eddigi E körülmények közt csaknem min-1 tariffa engedményei majd semmi előnyt sem­­ nyitottak, hogy a forradalmi bizottság hű­tlen termény kelendőség hiányában szen­­­­ved , ez által a különben is magas adó­val terhelt termelés rendkívül akadályoz-A képviselőház közgazdasági bizott­ja van, a­nélkül, hogy a vasutak a drága­sága csütörtöki ülésén tárgyalás alá vette­­ tarifták mellett nagyobb jövedelmet mutat­­ó gazdák országos congressusa emlék- nának fel­­iratának 4-ik kérdését, kapcsolatban a 9-dik kérdéssel. A kérdések ezek : „Gazdaságvitelünk teljes rendszer változtatásának és az elértéktelenedés ve­szélyével fenyegető gabnaterrmelés teréről a hústermelés mezejére való átlépésnek, szóval az állattenyésztés erősebb és foka Kezdetben azon nézet volt uralkodó, hogy a forgalom meg van adva az erdélyi részekben s a tarifták lejebb szállítása ál­tal a vaspályák jövedelme csökkenne a­nélkül, hogy a forgalom emelkednék. E nézet csak azt tanúsítja, hogy a közgazdasági viszonyok tanulmányozására záttabb mérvben leendő felkarolásának általában kevés gond lön fordítva. Ennek szüksége elismertetvén, a gazdaértekezlet­­ következtében már a pálya keletkezésekor tonna tűzi, vagy 10.000 tonna mű­fát vol­na képes ezállítni. Kisebb mennyiségeknél pedig, a­mint azok az itteni birtok-és ke­szerre 50 kocsirakomány adatik át. Ennek­reskedelmi viszonyok által föltételezvék, a­z lett a következménye, hogy a fát, mint korábban, tengelyen szállították s a for­galmat kezdet óta elvezették a pályától és a faárak szabályozása nem jöhetett lét­re. A vásári forgalom sem használhatta soha a pályát, a tarifták magassága miatt. A viszonyok téves és korlátolt fel­fogásának eredménye a lett, hogy az úgy­nevezett megadott forgalom kifejlődött és megszilárdult, azon forgalom pedig, a­me­lyet a keleti pályára kellett volna terelni, az országúton foly a pálya mellett. De hogy az erdélyi részek adóereje emelkedhessek, hogy a kiadások apadhas­sanak, s melyeket az állam a holt teher és a kocsik ki nem zsákmányolása miatt tenni kénytelen, hogy a defic­it államház­tartásunkban kevesbülhessen, mindent el kell követni a magas adók által terhelt termelés indirect fölsegülésére, a fogyasz­tás és olcsóbb források megnyitására. En­nek egyik eszköze az, ha az állam leg­alább az akadályokat igyekszik elhárítni, a­melyek a jóllét fejlődését bénítják, és saját vasutain nem tűr meg oly díjtétele­ket, a­melyek az áruk kelendőségi képes­ségét csökkentik, a versenyt nehezítik, a termelés gyarapodását, a fogyasztás emel­kedését akadályozzák s az ipar felvirág­zását lehetetlenítik. Kötelességünk említeni, hogy a ma­gyar kir. államvaspályák igazgatósága már eddig is törekedett a legfontosabb czik­­kekre nézve legalább részben keresztül vinni a két tarifta egyenlőségét. E czélból jHalmaz, nyolcz szétroncsolt holttestet s kiadta 1879 január­­­án a IV. pótlékot a;negy­venöt nehéz sebesültet húztak ki keleti vaspálya általános tariftájához, a a romok közül. Egy tiszt sem volt köztük, melynek következtében gabonára, fára, ás­ványszén és mészre nézve mérsékelt dij­tételek léptek életbe, a melyek körülbe­­lől egyenlők az államvaspályák vonalain divó díjtételekkel. Azt is el kell ismer­nünk, hogy különösen ez év kezdetén még mert a tiszten szobája távolabb fekszik. A robbanás rémítő volt. Mindenki a téli palota felé rohant. Pfeil gróf három gya­­logszázaddal rohamlépésben sietett elő, s a palotát megszállta. A czár azt mondá a tisztek küldöttségének, hogy isten öt ötöd­több irányban nyújtott tarista leszállítást iször 13 megoltalmazta, s nagyon sajnálja as forgalmi könnyítést, melyeket az üzlet-­­az áldozatok halálát, világ megelégedéssel és hálával üdvözölt. Mindezeket azonban csak a kir. államvas­nyújtanak, így a IV. pótlékban a gabona-­ bontatlanul működik tovább­­ra nézve megállított kivételes tariffa azon feltételhez van kötve, hogy vagyononként legalább 10,000 kilót kell föladni vagy fi­u­kras36- os szörénymegyei sikkasz­tásokra vonatkozólag a Pesti Napló ille­tékes helyről a következő közleményt vette: A „Pesti Napló“ febr. 17 én meg­jelent reggeli kiadásában, a „Magyaror­szág“ czímű lap febr. 16-iki száma nyo­mán olyatén közlemény foglaltatik, mintha a belügyminiszter a krassó- és szörény­­megyei sikkasztásokat, mikor azok már fel voltak neki jelentve, s hogy a Pausz legaiauu iw.ww minl aeu imium vagy u­­aoreiuou uo János szörénymegyei alispán ellen beadott ze­n., oly határozmány, a mely a leszállt- vo­tak rá kászaivá A német és angol Ja­­mes Dorandutot a­evezett ispánnak nyilat­tott anff­it az egész helyi forgalomra néz­; pok hetek óta hirdették h 'pa­­y kiadván, ennek feleletébe bé­vé illuzoriussá teszi és az egész országban lota alá van aknázva s a nihilisták légbe­n csaknem kivétel nélkül kisebb mennyisé-t akarják röpíteni. Azonkívül a czár az ' ° ’ .. . gekben szállitatni szokott gabonát az igen­ utóbbi hetekben minden héten egy jól le- ! Ezekre vonatkozólag a közönség fa* drága I. specialis tariff * alá veti. A fa pecsételt, hozzá czimzett levelet talált h­ó­jtakozására a következő jegyeztetik meg: szállításra nézve engedélyezett tarifta-mór asztalán s e titokteljes levél azon fényé ! A krassó és szörénymegyei sikasz­­séklések akkora mennyiségekhez vannak é­getést tartalmazta, hogy ha az uralkodó tások ügye jelenleg törvény szület­­ketve, hogy egész Erdélyben tán egyetlen nem szakit a zsarnok rendszerrel, hanem módon tárgyalás­a 1 a 11 - 11, s aki fél sem élvezheti az 15°/0 engedmény elő­nyét, m­ert épen senki sincs, a ki 30,000 szabadítja meg a népet lánczaitól, Dem nak rendén ki fog derittetni, kiket terhe fogja megünnepelhetni uralkodásának hit-; az ellenőrzés gyakorlásának elmulasztása csupán rövid távolságokra történő fa szál­lítás vasúton, a tariffa magassága miatt egyszerűen lehetetlen. És ily kevés jelen­tőséggel bír az országra a szénre adott engedmény, mert kis távolságokra az igen jelentéktelen, nagyobb távolságokra pedig azt a kikötést tartalmazza a tariffa, hogy évenként legalább 10,000 tonna szállíttas­sák; oly kikötés, a­melyet alig lesz képes egy fél teljesítni. Ide sorozható még különösen a fa­szén, a­mely erdőgazdaságunk mellett mind a birtokosnak, mind a vasútnak hasznára válhatnék, ha szállítását a díjtételek lehe­tővé tennék, mi jelenleg nem úgy van. (Folyt. köv.) A PÉTERVÁRI MERÉNYLET. A nihilisták legújabb bravourjáról ke­vés tudósítás érkezik Pétervárról. E ke­vés is abból áll csak, hogy erről meg ar­ról sem tudnak eddig semmit, és hogy megkezdették a vizsgálatot. E keveset, továbbá a tervezett me­rényletről már jó ideig szállongó híreket imitt közöljük: A robbanás oka eddig ismeretlen. A tettesek vagy gázzal, vagy Thomas-féle pokolgéppel vitték végbe. A vizsgálat fo­lyamatban van, de kérdés, hogy ki fog-e deríteni valamit. Az őrszoba egy óriás rom­Malt dec­ember hó elején egy gya­nús fiatal­embert fogtak el a téli palota közelében, de a legnagyobb szigorúsággal­­ vezetett vizsgálat sem deríthette ki, hogy a forradalmi propagandával összeköttetés­ben áll. Körülbelül ezen időtájban egy cso­mag dynamitot találtak a palota mellett. Mikor pár hét előtt a nihilisták nyomdá­ját felfedezték, a téli palotában nagy re­ményeket kötöttek a czár s az egész ud­var biztonságához, mert a nyomda felfe­dezése alkalmával egy Deutsch nevű em­ber agyonlőtte magát, kiről azt tartották, hogy a titkos forradalmi szövetség feje, s hogy az ő kezében futnak össze az összees­küvés szálai. Azon reménynek, hogy a me­rényletektől sem kell többé tartani, a kül­földi hatalmak képviselői előtt kifejezést is adtak. A nihilisták azonban ezen leg­utolsó, borzasztó merénylet által bebizo­t merénylet roppant ijedelmet s izga­tottságot okozott ugyan Pétervár minden köreiben, de senkit sem lepett meg. El­szenötéves jubileumát. A legrendkívülibb elővigyázati rendszabályokat alkalmazták, hogy a fekete levél titok teljes letevőjét (mert a levél mindig feketeszegélyű borí­tékba volt zárva) elfoghassák. Az elővi­gyázati rendszabályok eredménytelenek vol­tak. Már csak ezen okból is nagyon ala­pos a gyanú, hogy az összeesküvésben a téli palota személyzete közül is többen ré­szesek. Hogy a palotában a megingatott biztonságot némikép helyreállítsák, e hó 8-án az alsóbb udvari hivatalnokok és szolgák közül igen sokat elbocsátottak, s oly emberekkel helyettesítették, kiknek megbízhatóságáról a titkos rendőrség is jót állt. Gurko tábornok pedig, Pétervár parancsnoka, a czár személyes védelmére Pétervár helyőrségének legbizhatóbb tiszt­jeit rendelte, s ebben előnyben részesíté a német származású tiszteket. Végre a pa­lota­őrséget, mely eddig két szotnya ko­zákból állt, a finn gárdazászlóalj közül vá­logatták ki. Azonban e rendszabályokkal sem érték el azt, hogy a czár teljes biz­tosságban érezhesse magát: a titkos fe­kete levél minden elővigyázat daczára min­den reggel megjelent. A czár az e hó 8 és 17-ike közti időt folytonos félelemben töltötte, melyet nem is birt eltitkolni. E hó 17-dikén este a czár, Alexis és Ser­gej nagyherczegekkel és az edinburghi herczegnővel a czárné betegágyánál idő­zött, ki ekkor lázról s heves mellfájdal­makról panaszkodott. A czár ez alkalom­mal tovább időzött neje betegágyánál, s emiatt később ment a thea­terembe, mint szándékozott. Mikor a czár gyermekeivel együtt a czárné betegágyától távozott, hoz­zácsatlakozott hesseni Sándor herczeg s a bolgár fejedelem. Épen mikor a thea­te­­rem felé indultak, következett be a rob­banás. A czárra a rémítő dörrenés­eit szerint megrendítő hatást gyakorolt, halott­­halvány lett, s támogatni kellett, hogy el ne essék. Még nem tudják, hogy mennyire s merre vezet a csatorna, melynek nyitása az őrszoba alá szájadzott. Annyi azonban bi­zonyos, hogy sokan dolgozhattak rajta, s az udvari személyzet közül is többen részt vehettek a pokoli munkában. A „N. W. Tagblatt“ távirata szerint az őrség közül 9 meghalt , 43 nehezen megsebesült. Péterváron az a hír is ke­ring, hogy az udvar Varsóba fog átköltöz­ni, mert ott biztosabban fogja magát érez­hetni, mint Péterváron. A PAUSZ-ESET­

Next