Magyar Polgár, 1880. január-június (14. évfolyam, 1-148. szám)

1880-01-09 / 6. szám

­­i I­­ I ló­ba­itt fi­it­a, t­e­rr­éi fi­it­or ;b­lo­an­­k­ai n t­­ul­ini fifi iái t­et­te­se* ize* be) ■®t­jlje3 ;ke­o®­kJ-roll­ódó­tlót­di' Patti Adél február 14-én kezdi a Gallé színházban a Merelli impressario által rendezett olasz előadásokat. Először Traviatában lép föl, melyet Ravelli tenor és Broggi baritonnal fog énekelni. A zenét maga Vianesi maestro vezeti: „Le Roi de Paris.“ Ez a czíme egy új darabnak, mely ez évben a Theátre des Na­­tions-ban színre kerül. A darab 5 felvonásból és hét képből áll. Szerzői: Elzéar és Rochard. * A Louvréban több becses képet annyira megrontott a hirtelen olvadás miatt fölszaporodott víz, s a nedvesség, hogy csak a legóvatosabb szakértelemmel javíthatók ki. A mentés a felügye­lők éber vigyázata alatt történik. sajgott, a többi közt nagy örömmel mond­ta, ideje volt már, hogy valamint Kisfa­ludyét, úgy Petőfi nagy nevét is egy tár­saság megörökítse, s hogy az oly szép irodalmi gyűlések, mint a mai, mily nagy örömet szereznek a közönségnek és meny­nyire növelik az irodalm iránti érdekelt­séget. „S önök ma egy merész tettel is meglepték az akadémia dísztermét,úgy­mond — a midőn egy fölolvasó nőt is be­mutattak ott, hol eddig csak hallgatók voltak a nők. A jég meg van törve.“ — Ezután a felolvasásokat dicsérte, s a nagy hatást, melyet azok keltettek. Midőn tá­vozott a küldöttség, Arany kezet szorítva mondta: „Köszönöm, köszönöm édes ba­rátim !” A nagy költő szenvedően néz ki i­s bizonyos bús borongás környező arczát. — Somoskeöy szökése. Az „Ita­, lie” körülményesen leírja S. san­ remo-i tar­­­­tózkodását, hogy mint fogták el, mint ad­ták át az osztrák hatóságoknak s mint szökött meg tőlük Bruckban egy kocsi­­váltás alkalmával. Somoskeöy a sötétség­ben bízva,­­sötét, komor éjszaka volt) ki­rántotta magát a rendőrök kezei közül . Bruck utczáin futni kezdett. A rendőrök nyomában, Somoskő gy­szorultságában egy orvos lakásán megrántotta a csengettyűt, a míg a rendőrök oda értek, előtte már kinyílt az ajtó és belépett. A rendőrök nem vették észre. Somoskeöy roppant zavarral s lelkendezve lép be az orvos szobájába. Az orvos e nyugtalanságot természetesnek találja, mert mint Somoskeöy állította — egy kedves barátja valami balesetnek ál­dozatja lett. — „Csak kötelékeimet és műszerfokomat veszem, mondá az orvos, azonnal fogom követni.“ Mikor a szobá­ból kimentek, Somoskeöy kereste min­denhol az előszobában felöltőjét és kalap­ját, melyet állítása szerint odatett, de me­lyek a rendőrök kezei közt maradtak. Míg az orvos és a szolgáló nagyban keresik Somos­keöy kalapját, egy gyertyához közeledik, szivarra akar gyújtani, s mintha vigyázat­lanságból történnék, leégeti egyik baju­szát. — Ah! kiáltott Somoskeöy színlelt rémülettel, azt sem tudom már, hol van a fejem. Ollót adnak a kezébe, hogy ba­juszának másik felét is rövidítse meg a helyes arányra. Somoskeöy — szintén vi­gyázatlanságból — egész bajuszát levágja. Kalapját és felöltőjét természetesen nem találják meg. Az orvos kölcsönöz neki. Somoskeöy ígéri, hogy estére vissza fogja küldeni inasa ál­tal. Kimennek az utczára. Egy gyógyszertár előtt haladnak el. Az orvosnak valamit kell vennie, bemegy. — „Menjen csak be, mondá neki Somoskeöy, majd itt kint megvárom, szükségem van egy kis fris levegőre, ez a felindulás egé­szen kimerített" Az orvos bemegy, Somos-­­keöy pedig eltünik a sötétben. Üthették a nyomát. Nemsokára Párisban merült fel, mint gróf Vysey, Veysey, Veysy, Visey d’ Ardeny, vagy tudja isten mi volt az ál­neve. — A kik nejüket gyilkolják meg Debrecskei István szabadságos kato­­na Debreczenben már régibb idő óta együtt élt egy 21 éves leányal. A leány anyja mi­att gyakran volt zsörtölődés a háznál, mig nem Derecskei az oháti pusztára költözött nejével. Itt békés egyetértésben éltek s minden keresményüket hűségesen megosz­tották egymás között. A napokban azon­ban burgonyán osztozkodtak. Az asszony a szebbjét válogatta ki, mire a férj dühös lett s ebből élénk szóváltás keletkezett, mígnem Derecskei dühe oly mértékben fo­kozódott, hogy a pinczéből a favágásra fel­hozott vagy egy lábnyi hosszú é­­s kését az asszony mellébe döfte. Az asszony meg­halt , a gyilkos feljelentette önmagát. A másik eset Ungváron történt, Liptay ungvári csizmadia decz. 31 én délután ne­jét — kivel különben nem a legjobb há­zassági viszonyban élt — baltával agyon ütötte. A tettes s neje között czivódás fej­lődött ki, s a megdühödt férj a keze ügyé­­be esett baltával nejére három csapást mér­ve — a nő életlenül összerogyott. Ezután reá csukván a szoba ajtaját, felment a rend­őrséghez s tettét egész hidegvérrel beje­lentette. Rögtön le is tartóztatták. A fájdalom és ittasultság, az elragad­tatás és kiábrándulás e különös vegyülése teszi oly sajátságos jellegűvé a szinésznők átal föllobbantott szerelmet. E nők min­dig hevü­lt állapotban tartják a lelket, s jelenlétük a színpadon, melynek bűvészi előtűnésekre emlékeztető színezete van, s mindaz, mit sziveik titokzatosságáról, éle­tükről gondolunk, a nézők közül gyakran ismeretlenül maradó érzelmeket, ideges, beteges szenvedélyeket keltenek föl, me­lyek annyival mélyebbek, hogy titokban múlnak ki a szív fenekén, melyet föl­­­emésztenek. Beszélik, hogy egy szegény zenész a karból, beleszeretett egy énekes­nőbe, két évet töltött vele szemben, min­dennap látta, minden este hazakísérte, de soha semmit se szólt, míg a második év végén, elcsüggedésében kivégezte magát. Hogy szegény hangszerkezelők vagyunk­­, vagy herczegek, nem lényeges; az állás nem határoz. A lelkek e sajátságos úrnői előtt — ki nem látta? — gyakran a leg­magasabb állásúak legfélénkebbek és aláza­tosabbak. — így Frigyes herczeget k is szí­vén találták mindjárt, amint Beatrix ne­vét előtte kiejtették. — Kezdetben csak mézét érezte ez új érzelemnek, s Beatrix reá nézve rendre: Julia, Desdemona, An­tigone, Paulin volt, — a­nélkül, hogy megszűnt volna Beatrix is lenni.------­gyanította homályosan, hogy alapjában vé­ve ez átalakulások nem egyebek, mint ugyanazon lélek különböző arczai, úgy hogy ő e kedves teremtéseket egybeol­vasztva, e sok bájt, fájdalmat, szépséget, öltözéket, szivküzdfilmeket összeadva, ezek­ből egyetlen lényt alkotott, ki tiz lényből volt összeállítva, — egy elragadó lényt, őt, kit szeretett, — s ebben ugyanazoni­­tásban oly öröme telt, hogy azt szavak­kal sohasem lehet kifejezni. Folyt. kov­­ nának hozzá, melyek személyes intézkedé­­s­­ét igénylik. lepedő, 1 db. alsó lepedő, 2 db. ócska asztalkendő, 3 db. falusi szőttes törülköző kendő, 2 db. zsebkendő, 1 db. tarisnya, és 1 db. zsák, melybe az elősorolt tárgyak kötve vannak. Mindez a Kolozsvár városi rendőri hivatalhoz van letéve, honnan a tulajdonos egy hó alatt átve­heti; egy hón túl a városi sze­gények javára elárvereztetik. — Zichy Domokos gróf 45,219 írtra menő alapítványairól részletes kimu­tatást közöl a „M. Á.“ Látjuk ebből, hogy az óriási nagyrész egyházi czélokra szol­gál. Van ezenkívül a rozsnyói szegény ta­nulóknak, vakok s siket­némák intézetének 2—2000 frt, a veszprémi szegényeknek 5000 frt. Ezen kivül tisztjei s szolgái szá­mára 24.000 frt értékű nyugdíjt s segély­­összeget adott. — Csik-Szeredából írják a Pesti Hírlapnak január 5-ről: Társadalmi életünk meglehetős egyhangú. A beköszöntött far­sang sem igen kecsegtet valami változatos programmal. A szokásos kaszinó­bálra igaz hogy nagyban folynak az előkészületek, de ez csak tebr­­­­re van programmba véve; az azelőtti farsangi évad úgy látszik „farsangolás” nélkül fog lefolyni. Pedig városunkban műkedvelő társulat, nőegy­­let, olvasó egyletek, korcsolya egylet, iparos egylet stb. — Szóval a farsangi élet élénkítésére hivatott sok közeg van. Néhány nap óta újból lanyha időjárásunk van. Számatunk nincs. A hőmérő ma B­­lu volt. A közelebb múlt általános esőzések alkalmával az Olt nálunk is kiáradt s a réteket mindenfelé elöntötte, de károkat nem okozott. Az Olt mentében levő rétek most mindenfelé jég alatt állanak s egy HIRHARANG. Kolozsvári, január 9. Előfizetési felhivás a „Magyar Polgár" XIV. évfolyamára. Előfizetési ár egész évre . . . . 16 frt. félévre............... 8 frt. évnegyedre .... 4 frt. Az előfizetési pénzek a „Magyar Polgár” kiadó­hivatalához (főtér, gróf Teleki Domokos ház) küldendők be, sőn érkező előfizetőket teljes számú pél­dányokról nem biztosíthatunk.­­ Lapunk szerkesztője pár nap óta ágyban fekvő beteg, s egy ideig aka­dályozva lesz a szerkesztői teendők vég­zésében. Állapota tegnap óta javult, de orvosi rendelet folytán teljes nyugalomra van szüksége. Szolgáljon ez szives tudó­­s?! Aa!: egész jégtengert tüntetnek"föl"." — Petőfi eddig ismeretlen arcz­­képét fogja legközelebb közölni a „Va­­© Kitüntetések. Fritsch Rezső kis- Sárnapi Újság.“ Az arczképet Petőfi egy­­küküllőmegyei szolgabirónak, e minőség- gsori barátja Mezey József festette, 1846- ben tett jeles­­szolgálatai elismeréséül, ő ban Szatmáron, midőn Petőfi épen vele felsége a koronás arany érdem keresztel­ény volt. Mezey József jeles festő lett adományozta. — Weisz János,brassói szár- később, de fájdalom, 18 év előtt elveszt­­mazásu bukaresti nyomdatulajdonos, em­­vén szeme világát, most Promontoron él, berbaráti s hazafias tevékenysége elisme­réséül, a Ferencz József-rend lovagkereszt­jét nyerte. A nőegylet veje postamesteri hivatalt visel. E képet, mely Petőfit az akkor divatos zöld atillá­ban tü­nteti föl, ereklyeként őrzi, s a­kik A farsangot nálunk a jótékony látták, és ismerték Petőfit, feltűnő hason álarczos bálja nyitja meg, jav.­nlóságot találnak az arczkép­rn a költő ar­ 17-én. E bál hagyományos jóhírben áll s­z­cza között, a már is jelentkező részvétből ítélve, bi- _ 114.ik közlemény az árvabáz­zonyosan nagyon látogatott jesz. — Rogeard A. harmadik felova­­sását: Chenier és a franczia költészet újjászületése, —ma tartja meg d. u. 5 órakor, ajánljuk a szellemes franczia írót olvasóink figyelmébe. Jegyek váltha­tók lapunk kiadó­hivatalában.­­ Dr. Török Aurél egyetemi ta­nárt fájdalmas családi veszteség érte ; kis­­­leánya, Lucy, pár napi szenvedés után meg­halt. A gyászjelentés így hangzik: Alól-­ Írottak mély fájdalommal tudatják, hogy­­ Török Lucy, 4 éves leányuk 7 napi szenvedés után, folyó hó 7 én reggeli 4 órakor megszűnt élni. Földi részei folyó hó 7 én, délután 4 órakor fognak a főtér 22-ik számú szülői szállásán az evangéli­kus szertartás szerint beszenteltetni. Bé­ke lengjen a kedves porokon ! Kolozsvárt, 1880. jan. 7-én. Dr. Török Aurél, egyete­mi tanár és neje Dahms Mártha, mint az elhunytnak szülei, s Elza leányuk, mint az elhunytnak testvére. © A roncsoló tovoblok, az er­délyi részek ez állandó réme, legújabban Talmácson is fellépett. © Etrakordi tanár jan. 6-án tar­totta N.-Szebenben első előadását, rész­leteket szavalván Goethe „Faust“-jából. Strakosch művészi szavallata nagy hatást keltett. M­ásodik előadása jan. 7-én volt s ekkor „Julius Caesarából s „Hamletiből adott elő pár jelenetet, s részleteket Schil­ler „Lied von der Glocke“ czimü költe­ményéből. A Tánczvigalmak a vidéken. Dicső-Szentmártonban közelebb­ről fényes tánczestély tartatott az önkén­tes tűzoltó-egylet javára. E tánczvigalom­­ról a következő tudósítást vesszük: Az első négyest 40 pár tánczolta, s később oly általános lett a jó kedv, hogy még az öregek is kedvet kaptak egy-egy négyest megkoc­káztatni. Legyen szabad e helyen a szépek hosszú sorából néhányat felem­lítenem, bocsánatot kérve netáni feledé­­kenységemért, mert annyi szép nőt egy körben látni, nem csoda ha elfogult is levék, így Pekri Emma, Szilágyi Erzsike, Csató Karolin, Musnai Antoinette, Máté Katinka, gr. Lázár, Koncz, — Szántner— és Kinizsi nővérek; asszonyaink közül a kedves Gerendi Istvánra, Kispál Sándor­ra történt adakozásokról 1879 ben : Nagy Tisza Kálmánná, pártoló tag 5 frt. Dr. Benks Lajos ajándéka 1 frt. Árvák eláru­sított munkáiból 18 frt. 17 kr. Egy ela­dott borjúért 9 frt. 50 kr. — Új évre adakoztak: Kun Albertné 2 sonkát, 10 liter paszulyt; gr. Béldi Ferenczné 1 ko­sár diót, egy kosár almát; Tamási Bog­dánná 12 főre való kendőt; Fejér Már­tonná 1 véka almát. Fogadják a nemes­­szivü adakozók az árvák nevében bálás köszönetünket. Kolozsvár, 1880. jan. 5-én. Br. Bornemisza Ignáczné, elnök. Szász Do­mokosné, titkár. — Emlékszobor Béldy Pálnak. A XVII. század nagy fiának Béldy Pálnak, ki az erdélyi fejedelmi koronával a kon­stantinápolyi „jedikulát” cserélte föl inkább, mintsem honfiúi vér ontassék, Bodolán nagy­szerű emléket akarnak emelni. Bodolán „Erdély arany korában” egykor fényes vár, a jelenleg élő összes Béldiek kegyes ado­­mányakép a községi iskola tulajdonában van, mint rom. — Északi részén díszeleg egy 20 öl hosszú és 12 öl széles, szi­lárd iskola kőépület, de a körülbelül 600 négyszög­ölnyi tér puszta, miveletlen kő­halmaz. E térnek diszkertté alakítása és közepén történelmünk óriási jellemű, tra­gikus hőse , Béldy Pál emlékszobrának fel­állítására, remélve, miszerint a nagy hős nemes utódjai is hazafiasan közreműköd­jenek, hívja fel a hazafiakat Kósa Sándor bodolai községi jegyző egy körlevélben. Az aláírt összegek Bodolára hozzá küldendők.­­ A Széchenyi-szobor költsé­geinek fedezésére összegyűlt pénzből a szobor minden költsége nem került ki; mint tudva van, 5000 frt hiány maradt. A szobor­bizottság, hivatkozva a fővárosnak annyi alkalommal tanúsított hazafias áldo­zatkészségére, megkereste a hatóságot, hogy ezen 5000 frt fedezését vállalja el. A pénz­ügyi bizottság csak a felerész elvállalását indítványozza, azonban a főv. képviselők többsége az egész hiány fedezése mellett van , a kerületek megbízottaiból alakult 45-ös bizottság közelebbi ülésén egyhan­gúlag elhatározta, hogy támogatni fogja Királyi Pálnak a közgyűlésen teendő in­dítványát az egész hiány fedezése iránt. — Arany Jánosnál. A Petőfi tár­saság nagy­gyűlése után Jókai Mór, Sz­a­e,«­­ t sbA4T[' hir *rá miklósi Miklósné stb. Egyszersmind fel -M­­ y - Srdodi Béla tagokból álló kell említenem Pekri Sándor elnök, Bá­­gya Kálmán, Kispál Sándor és Pataki László rendező urakat, kiknek mind tagokból küldöttség tisztelgett Arany Jánosnál. Jó­kai a társaság nevében örömét fejezte ki k­unezu urakat aianek­ mmrt B i szerelme* fölött, mire Arany meg-szép eredményt, mind az estély vidámsá-! hajtva’ halk hangon felelt 3 a tagokkal ke- •*(. Sí* °¡?y rfabeo köszönhetjük. E szép 'T'® k' Mszii.°!!et a m08-a t. társaságnak valami munkával le nem róhatom hálámat a meg­­választatásért, de már öreg vagyok, ígérni sem tudok*. Ezután helyet foglalva, Arany panaszkodott, hogy nem lát, neki már sem­miféle „üveg* nem használ, alig ismeri meg már meg a közeli ismerősöket is, az utczán meg hiába is üdvözlik őt, mert fájdalom, ő semmit ki nem vesz már gyön-Baját könyvtára javára január 24-én az «K^t«L“!JiJg­en-éWnlten t&\ »Angolhoz* czimzett vendéglő nagy termében zártkörű tánczvigalmat rendez. A bálbizottság tagjai: Tüzes Karácson, elnök: Havas Gyula, jegyző: Buday Elek, Iriik Lajos, Hatfaludy József, Vékony ferencz, Voith Gergely, bizottsági tagok.— A n a gy e n y e d­i ev. ref. bethlen főta­noda ifjúsága január 24-én a városház nagytermében önképző köre javára zárt­körű tánczvigalmat rendez. . . Talált fejernemü. Múlt he­tegen a Kolozsvár-Felek közötti ország*­­úton a következő: V. F. és Kof. jegyek­­megjelölt tárgyak találtattak: 5 db kel vabC. fA c PV talailtUULK , Q (10. ,re­­á­r 1 Gallér, 4 db. kezelő, 1 db. paplan eredmény - 65 frt. tiszt, jövedelem -1­­ hog/Éa) láttára a folyó hó 2-án tartott olvasóköri közgyűlésen meg lett pendítve azon esz­me, hogy ezen egylet javára is egy bál rendeztessék; minthogy azonban e tárgy­ban még érdemleges megállapodás nem jött létre, erről — a tisztelt szerkesztő úr engedelmével — más alkalommal fo­gom tudósítani e lap tisztelt olvasóit. .. — A deési társalkodási egyleti fázi'v eDvl‘ ců»‘ A ,1~ gob»5' oV:* b› CSARNOK. BEATRIX vagy A MŰVÉSZET MADONNÁJA. LEGOUVÉ ERNŐTŐL. Fordította: Telek­­ Sándor. (Folytatás.) Y. Valódi mély érzésű emberre nézve ke­serves dolog, ha egy színésznőt szeret. Az ily szerelemben egyszerre kéj és szenve­dés minden, szerettessünk, vagy nem: a fájdalom csaknem egyenlő. Melyik félté­kenység hasonlítható azon férfiéhoz, ki szü­net nélkül mondhatja : „E nő szeret, ő enyém, egyedül enyém, ő mondja s én hi­szem !... s tekintete, szavai, a rczs, mindez: az egész világé ! Azon szavakat, melyeket én csak reszketve ejtek ki, melyeket csak magunk közt, suttogva mondunk el, a gyön­­geség isteni mámorában; e nő elmondja nagy közönség előtt egy másiknak, s minő másiknak ! . . . gyakran az első jött-ment­­nek! Egy rész vidéki színésznek, egy kor­hely, s talán becstelen embernek ! S ez te­gezi kedvesünket egy egész közönség előtt,­­karjaiba emeli mindenki szeme láttára, s a nő felel neki, s azon tekintettel illeti, me­lyet mi ismerünk ! . . . Nem ! egy valóban szerelmes szívre nem lehet ennél kínosabb valami! De — másfelől, van a párja azon benső örömnek, mint midőn szerelmesün­ket mindennap a művészet minden szem fényvesztése, a ruházat minden átalakítása által fokozott szépségben láthatjuk, — mi­­dőn tudjuk, hogy úgy­szólván két állása­­ van, s a való életből folytonosan ideális, költői életbe lép át, — reggel nagyvilági nő, este a lángész gyönyörű képzeleti te­­­­remtménye; midőn látjuk, hogy Racine szenvedélyét, Corneille nagyságát, Beulmar­­c_hft'8­37tí nem­­itt Marivaux­ kellemeit, s Mo­­lière lángeszét ölti magára, s midőn fény, csillogás és lelkesedés között színpadra lép, s az ember elmondja magában: ,,E nő, ki­­ször, az e8®sz színház életet nyer, két óra előtt még kezemet fogá, még igy szólt:­­ Csak éretted élek, előttem te vagy az egész­­ világ !" .. . VÁDLOTTAK PADJÁN. Tizenegy éves gyilkos. A bűnös megátalkodottságnak vissza ■ rettentő példája állt a napokban a sant­­pierrei (Martinique) törvényszék előtt. Emi­lien Dóma vagy Démare, egy tizenegy éves gyermek azzal vádoltatott, hogy Paul Sar­pont, egy negyedfél éves gyermeket, egy mart­inique-i franczia ültetvényes, fiát meg­öltő, a fiatal gyilkos borzasztó nyugalom­mal vallotta be tettét. Hidegvére egy percz­re sem hagyta el a törvényszék előtt. „Hogyan ölted meg a kis Palit?“ kérdezé a bíró. „Készakarva öltem meg. Délután hív­tam, hogy jöjjön velem játszani. Eljött. Együtt játszottunk, azután egy sziklára vezettem, onnan lelöktem, rávetettem ma­gamat, öklömmel ütöttem, rugdostam, meg­haraptam a torkát, azután kővel vertem­­ végre, attól tartván, hogy nem halt meg egészen, arczát egy pocsolyába tettem, s fejére egy nagy követ tettem, hogy ne emelhesse föl.* „S miért ölted meg a gyermeket ? „Mert gyűlöltem.“ „Miért gyűlölted?“ „Mert egyszer megveretett az anyám­mal.“ „Mikor játszani hívtad, az volt a szándékod, hogy anyjától eltávolítsd ?“ „Igen, végre akartam hajtani szán­dékomat.“ „Semmi lelkiismeret furdalást sem éreztél, mikor láttad, hogy a kis Pali a halálküzdelem fájdalmaiban vonaglik ? a legkisebb szánalmat sem érezted szíved­ben?“ „Nem.“ S mind e vallomásokat oly lelki nyu­galommal tette Démare, mintha csodálkoz­nék, hogy kérdezhet az elnök tőle ilye­neket. Talán félt Démare, hogy a rendőrök elfogják? Ellenkezőleg. Nagyon jól tudta, „hogy a rendőrök el fogják őt fogni, de neki az mindegy volt, ő meg akarta ölni Palit !“ A tizenegy éves gyilkos a legna­gyobb nyugodtsággal hallgatta végig a le­hető legnagyobb ítéletet, mely húsz évi börtönre szólt. KÖZGAZDASÁG. Tanács a tiszviselőkhez. Az életbiztosítási eszme üdvös volta annyira ismeretes már minden műveit csa­ládapa előtt, hogy annak lényegét itt fej­tegetni feleslegesnek tartjuk. — Csak­is a kivitel módjára óhajtunk egy kis útmu­tatást adni, mely annál fontosabb, mert a fővárostól távol székelő tisztviselő, külön­féle biztosító társaságok megbízhatóságára nézve kellő tájékozzással nem bír.­­ Már­pedig a fődolog az, hogy egy családapa el­tökéli magát szeretett családja érdekében életbiztosítást kötni, és nehezen nélkülö­zött filléreit e célra megtakarítani, ezt oly társaság pénztárába fizesse, melynél feltét­len biztonságot talál, mely pénzeit itt ke­zeli, és melynek évi mérlegeiből meggyő­ződést szerezhet magának, hogy a család­ja részére fenntartott betétesek csorbítat­lanul őriztetnek. Külföldi társaságok ügy­nökei barangolják be az országot. Biztat­ják, buzdítják az embert a biztosításra. Az ily magyarázatok, felvilágosítások hasznát nem lehet tagadásba venni, mert az élet­biztosítás szép eszméjének terjesztésére is vezetnek. De gondolja meg mindenki jól, mielőtt kötelezettséget vállal magára, mily társasággal szemben teszi azt. Fogadja szí­vesen a felvilágosítást, de biztosítson ott, hol teljes biztosítékot talál. — A bizonyos jót a bizonytalannal felcserélni veszedelmes kísérlet marad mindig. — Volt alkalmunk — írja a „Magyar tisztviselő“ — egy tiszt­viselő társunkkal beszélni, ki az angol „Gre­­ham“ nél kötött biztosítást, és ki nagyon megrémült a hosszabb idő óta ezen tár­saság ellen az összes európai sajtóban fel-­­ merült jogosult — mert meg nem cáfolt­­ — panaszok által. — Óvakodjék tehát mindenki, nehogy hasonló helyzetbe jus­son; mert azon kedves és megnyugtató én­­tudat, melyet mint családapa nagy áldoza­tok árán vásárolt meg magának, a meg­kötött biztosítás által könnyen megméte­­lyeztetik. — Egy másik barátunk már ré­gebben van egy nagy triesti társaságé­­nál, még pedig nevezetes összegre, bizt­­sitva. — Az évi mérlegeket folytonos fi­gyelemmel kíséri és habár nevezetes ösz­­szegek vannak a mérlegben kimutatva, mé­gis aggódva nézi abban azon az össze® biz­tosítottak vagyonának majdnem fele részét képező több millió forintot tevő tételt, mely olaszországi földbirtok és ingatlanok­ból áll. Az életbiztosítás matematikai ala­pokon nyugszik, a kamatozás itt nagy sze­repet játszik, és ha ez nem rendes arány­ban folyik, könnyen beállhatnak pótolhat­­­lan hiányok. Már­pedig az igen gyakran bekövetkező és a jelenleg is fennálló rész gazdasági viszonyok mellett kétséget sem szenved, hogy azon helytelenül befektetett óriási tőkék vagy semmi, vagy csak igen csekély kamatozást hoznak. — Hát ha még arra gondolunk, hogy ezen tőkéket majd egyszer folyóvá is kellene tenni ! Vajjon mily veszteség mellett lesz lehetséges azo­kat értékesíteni? Ki tudja azt megmonda­ni? Mindezen példákat csak azért hozzuk fel, hogy beigazoljuk, mily szükséges az elővigyázat annak elhatározásánál, hogy melyik társaságnál biztosítsunk. Ne rémkép legyen ezen intés, mert a biztosítástól visszariadni senkinek sem szabad.­­ Ösztönözni kívánjuk mi erre tisztviselőtársainkat, és hogy némileg tá­jékozva legyenek a fizetendő dijakra néz­ve, elmondhatjuk, hogy e sorok írója, ki 37 éves korában kötött a legjobb hitelű és feltétlen bizalmat érdemlő hazafias szel­lemű első magyar általános biztosító tár­saságnál, kinek vagyona tudvalevőleg és az ország szeme láttára a legszilárdabb ér­tékekben van elhelyezve — 1000 frtról szóló biztosítási halálesetre, negyedéven­ként 7 frt 78 krt fizet be. kolozsvári piacz. — Csütörtök. Jan 8. — Alig lehet észrevenni, hogy ma vá­sár van. A közelebbi olvadások megvonták az utakat, megnehezitik a közlekedést, s a mi fő: a gör. egyesült és nem egyesült hitüek karácsonyi ünnepei még tartanak, ezért piaczunkon az a sok ér, mit rendes körülmények között a vidékiek többnyire betöltenek. A vásárról következő képet alkottunk: a­ Sertés piacz. A tegnapi sertésvásár jó közepes volt. Kínálat és kereslet jó formán arányban álltak. Behozatott mintegy 285 drb. Bertés. Eladatott m. e. 156 drb A kövér drbja 35 frton, a soványé 16—18 frton, a malaczé 4—7 frton kelt. b.) Majorságpiacz. Közepes vásár. Következő árakat je­gyeztük : egy pulyka 1 frt 50 kr. — 2 frt; liba 1 frt 30—1 frt 50 kr; csirke 20— 30 kr; 3 drb. tojás 10 kr. c.) Takarmány-piac*. Alig néhány szekér széna és szalma a piaczon. Árak: 1 mm. széna kötve 2 frt 40 kr; kötetlen 2 frt. Szalma kötve 1 frt 60 kr; kötetlen 1 frt 20 kr. d.) F a­ p­i­a­c­z. Reggel még szinte semmi se volt a piaczon. Későn, délfelé kezdett begyülni, de ekkor sem érte el a jó közepest. Egy közepes szekér száraz fa 3 frt — 3 frt 50 kr. Raktárakban 1 km. bükk 3 frt 50 kr. tölgy és cser 3 frt. Egy mm. kőszén 1 frt 20 kr. koksz 80 kr. Egy bédl. faszén 1 frt 20 kr. e.) Gabona és 1 i s z t-p i a cz. A piacz majdnem üres. Árak követ­kezők: búza 76 k. mm. 11 frt 80 kr;rozs 68 k. 8 frt 20 kr; málé 75 k. 6 frt; zab 42 k. 6 frt 80 kr. Liszt 13—24 frt; má­­léliszt 8 frt. f.) Vegyes czikkek: Rizs kilója 26—32 kr; gyöngykása 24—30 kr; köles 16 kr; zsemlekása 23 kr; makaróni 56 kr; czukor 60 kr; bors, paprika 80 kr ; faolaj 1 frt 40 kr ; — mar­hahús 44 kr, sertés 40 kr; uj szalonna 55 kr,­­ 70 kr; — egy liter bivaltej 20 kr; tehén 10 kr; tejfel 60 kr; — 1 kiló fe­hér kenyér 18 kr, barna 16 kr, rozs 14 kr; egy liter ó bor 50 kr, uj 30 kr, pá­linka 40 kr, boreczet 50 kr. Egy mm. burgonya 3 frt 80 kr. Szombaton, f. hó 10 -én a januári nagy vásár, u. n. „cseléd-vásár” napja; a baromvásár addig mindennap tart. Ezért a barompiaczról csak később tu­dósíthatunk. LEGÚJABB. — Január 9. — Bécs, jan. 7. Az udvari bál fényes , sikerült. Az összes osztrák és közös miniszterek részt vettek benne, a magyar miniszterek közül báró Orczy, a külhatalmak képviselői csaknem teljes szám­­­ban, a tábornoki kar, számos főtiszt s az­­ arisztokráczia. A hölgyvilág csekély szám­­­­­ban volt képviselve, az udvar megjelené­sekor az udvari zenekar Strauss igaz­­­­gatása alatt rázendíte a néphymnuszt. Elől­­épdelt Hohenlohe herczeg főud­varmester, utána ő felségeik, kiket pá­­r­­osával az uralkodó ház tagjai követtek k­iséretükkel. A teremben körülményen ő­ felségeik cerclet tartottak s több nagykö­vetet, minden minisztert, a legtöbb tábor­nokot s több tisztet kitüntettek megszó­lításukkal. Ő felségeik egy ideig a tánczot nézven, 12 óra fele belső termeikbe vo­nultak vissza. B­é­c 8. jan. 7. Az albánok az utol­só napokban Guzinje közelében gyülekez­tek össze. Attól tartanak, hogy Monteneg­ro ellen támadást fognak intézni. A mon­­tenegróiak elhatározták, hogy védelmi ál­lást foglalnak el. Róma, jan. 7. t­airoli miniszter szük­ségesnek tartja, hogy Avezzana tábornok temetése alkalmával az Irridenta vezérei részéről történt tüntetések értéke felől Bécsben felvilágosítások adassanak, vala­mint Imbriani röpiratában Cairolinak tu­lajdonított nyilatkozatok felől is. Robilant gróf a bécsi olasz követ már kapott is volna részletes felvilágosítást mind a két ügyben, melyeket Haymerlével közölni meg­­bizatott. Cetin­je, jan. 7. Nikita feje­delem egy évi időt engedélyezett azok ré­szére, kik Gutinje és Plava­­terüle­tét elhagyni kívánják. Az összes török tisztviselők tegnap elhagyták e helyeket. A montenegróiak bevonulása a legközeleb­bi napokra tűzetett ki. S kút­ári, jan. 7. A ligának fe­je Jussul bég értesítette Muk­h tár­sa­­sát ennek újabb reclamatiója folytán, hogy a liga előbbi határozata mellett továbbra is megmarad és Albániának a legkisebb részét sem fogja önkéntesen átadni. Mak­­b­ár négy tábárt küldött Kalkandenba, hogy megakadályozza a további csapatszál­­lításokat Gusinjéba. A fekete kerületek összeíró bizottságának biztosa kíséret mel­lett Ipekbe szállíttatott. Gusinje és Pla­­vában 6500 fegyverfogható férfi van. S­z­t.-P­é­t­e­r­v­á­r, jan. 7. A czár Kom­any tábornokot Szófiába küldte, hogy a bolgár fejedelmet kitartásra buzdítsa. SZINLAP. Bérlet 92-ik 80.ám Kolozsvárit, pénteken, január 9-én, 1880. Ja­n. in ■ t­o­o ■ le Operette 6 felv. Irta: Hopp Gyula. Kezdete 7 órakor, vége 9 után. Szombaton Szigligeti halála évfordulójának em­lékezetére G R I T T I Erdély történeti tragédia 6 felv. Irta Szigligeti. IDEGENBE NÉVSORA. — Jan. 8-án. — BIASONI-SZÁLLODA: Simó Lajos képviselő Deésről.^ Bodor Ber­talan birtokos Szamosujvárról. Bedőházi János birtokos Sz.-Vesszőéről. Ulbricht Zsuzsa Gy.-Fe­­jérvárról. Róth Ignicz kereskedő N.-Váradról. Nagy Miklós ügyvéd Deésről. Borosvai Irén Bras­sóból. Almini Lajos gazdatiszt Sáromberkéről. Ferenczi Dezső ügyvéd-jelölt M.-Vásárhelyről. Ko­vács Miklós birtokos Sz.-Somlyóról. Kohn Lipót kereskedő N.-Váradról Beck Vilmos utazó Bu­dapestről. Berai Zsófi Sz.-Ujvárról. Demjén Ká­roly gazdatiszt Drágból. Bárány István birtokos Sz.-Ujvárról. Gajzágó lstván birtokos Sz.-Ujvár­ról. Birz István kanonok Sz -Újvárról. Kertész Ödön pap Sz -Újvárról. Gidró János tanárjelölt Gyergyó-Szt.-Miklósról. Ludvig Károlyné Cs. Rad­­nóthról. Lekmán Simon kereskedő Drágból. Szán­tó Susa Iiidalmásról. Páskuly József kereskedő Sz. Somlyóról. Kuliner Zsigmond kereskedő. N.­­Váradról. Weissfeld Kálmán kereskedő N.-Vá­radról. Trenk Samu kereskedő N -Váradról. Szi­­mek János pap B.-Hunyadról. Amramocski Fe­­rencz mészáros B.-Hunyadról. Papp Dénes ke­reskedő Budapestről. Földbirtokra 7*/e kamat és törlesztés mellett j­elzálog-kölcsönöke­t kaphatni a KOLOZSVÁRI HITELBANKNÁL. Budapesti áru- és érték­tőzsdén. Január 8-án. 1880. Magyar aranyjáradék.................................98.20 Magyar vasúti kölcsön.........................116.60 Magyar keleti vasúti államkötv., I. kibocs. 78 26 Magyar kel. vasuti államkötv., II. kibocsát. 91 60 Magyar kel. vasuti államkötv., 1876. évi 80 — Magyar nyeremény-sorsjegy-kölcsön . . 110.25 Magyar szőlődézma váltsági kötvény . 89 75 Magyar földtehermentesitési kötvény . 89.— Magyar földteherment. kötv. záradékkal 86 60 Temes bánáti földteherment. kötvény . 87.60 Temes-bánáti földteherm. kötv záradékkal 86.50 Erdélyi földtehermentesitési kötvény . 87.— Horvát-szlavon földteherment. kötvény . —.— Osztrák járadék papírban................... 70 20 Osztrák járadék ezüstben.......................71.26 osztrák járadék aranyban................92 — 1860-ki államBorsjegyek...................132 — Osztrák-magyar bankrészvény .... 841.— Magyar hitelbank-részvény.....................271.— Osztrák hitelintézet-részvény .... 209.60 Ezüst......................................................■ Cs. és kir. ............................................... 20 frankos arany 938. Német birodalmi márka...........................67.70 London (3 havi váltókért).....................116.65 Kiadó-tulajdonos és felelős szerkesztő­­k : papi miklus»

Next