Magyar Polgár, 1880. január-június (14. évfolyam, 1-148. szám)
1880-04-20 / 91. szám
H»i»° SZERKESZTŐSÉG: fűi*fO R D A U f c Z A, NYOMDAÉPÜLET. u rtelenüll beküldött közlemények nem közöltétnek. ^Iratlan kéziratok nem adatnak vissza. Csak bémentes levelek fogadtatnak el. L*^k| Hl 91-dik szám. NAPILAP. Kolozsvár, kedd, 1880. április 20. KIADÓHIVATAL: LYC. NYOMDA ÉPÜLETE (Küktorda-utcza.) ELŐFIZETÉSI DÍJ: egész évre ... 16 frt. , évnegyedre . 4 frt — kr félévre................8 „ egy hóra . . 1 „ 50 „ Hirdetési dg: sora 6 kr. — Bélyegilleték: minden hirdetés után 80 kr. — Nyilt tér: sora 25 kr. fa országházból. Budapest, april 17. Milyen más képe van most a tpviselőháznak, mint egy év előtt! A nagy szenvedélyek, a nagy viták, a ’ y ellenzéki praeponderantia elültek, __csak a szorgalmas képviselők vannak jelen, mert a segédcsapatok minden tárton csak akkor szoktak megjelenni, amikor nagycsata“ készül, hozzá lévén az ellenzéki támadásoknak folytonosan a kormánybuktatásra irányzott voltánál fogva ahoz szokva, hogy hadjáratnak tekintsék a parlamenti életet, melyben a békelétszámnak állandóan fegyverben kell ugyan lennie; de a lujjji létszám csak döntő ütközetre hintik be és azután újra „szabadságolok.“ Kár, hogy ide jutottak a dolgok , mert még akkor is, mikor a közjogi harcz, az egész vonalon tartott a képviselőházban, akkor sem fordult ilyesmi elő; akkor is több tere volt „szakmunkának“ és tárgyilagos kritikának. Hanem hát annak legnagyobb mértékben, a mérsékelt ellenzék az oka, mert ez adott a politikának, külsősen az utóbbi évben, annyira személyes élt, hogy most már nem azt kérdik a képviselők: mi a teendő, mely sorban tárgyaltatnak a törvényjavaslatok , hanem azt, hogy hogy állt Tisza? Ha jól áll, a védők és támadók egy része is távozik, „magán“ dolgainak intézésére, mert mindkét félen vannak, kik kötelességüket azzal teljesítettnek hiszik, ha a kormányt a kellő időben, támogatják vagy rá . Különösen most, a nagy csaták után, beállott a nagy nyugalom. Mert nagy volt az erőfeszítés, és úgy hiszünk, ezért nagynak kell lenni a kimerültségnek is. Ez a mérsékelt ellenzék sorain szemmel látható, észrevehető. Egész erővel, lázas tevékenységgel fogott a téli hadjárathoz; már a nyáron megindult a csatározás lapjaikban azért, hogy a kormány és pártjának erkölcsi reputatiója tönkre tétessék; az ősz pedig arra volt felhasználva, hogy a párton kívüliek és Széll Kálmán praeparáltassanak; volt előre „nagy bizalom és öntudatos cselekvés“ a lapokban; úgy, hogy a vidéki közönség, mely közelebbről nem ismeri a tényezőket és a helyzetet, szentül hitte, hogy a kormánynak vége van. Megindult a csatározás és a hadjárat, és a szövetségesek vagy elkésve érkeztek (pl. Széll) vagy egymással összevesztek a csataterv felett; lett általános visszavonulás, egymás közti verekedés, a kormány megerősödésével és győzelmével A sok komikus pöffeszkedés e szomorú végében van valami tanulság is, és ez abban áll, hogy az olasz cselszövény és spanyol rágalmazás nálunk még czélra nem vezet. És ha a nemzetet, a legkedvezőtlenebb helyzet, legtöbb „malheur“ és legutálatosabb razzia higgadt ítéletében félre nem vezette; ez oly örvendetes jelenség, mely megéri azt a sok küzdelmet és szenvedést, melyet a többségnek, azt a végtelen sok hátramaradást, melyet az országnak, a „mérsékelt“ ellenzék taktikája okozott. És csakugyan, most a képviselőház olyan képet nyújt, mintha képesebb lenne, legalább temperamentumánál fogva, a munkára. Nagy elégtételünkre szolgált, hogy a szegedi javaslatok egy nap alatt letárgyaltalak. Pedig hej, milyen sok „hetz“-et okozott volt a szegedi katasztrófba is; hogy szidták Tiszát, korrumpált, kormányzásáért, mert öcscsét, Lajost állította a szegedi ügyek élére. Most aztán a szélsőbal vetekedik a szegediekkel, az eddig végzett munka dicséretével, a tervezetek magasztalával , az eljárás szigorú és minden jogos érdeket kielégítő voltának emlegetésével. Várjon: nem a „korrumpált“ Tisza és testvére állanak-e most is az ügyek élén ; ugyan mi okozta a változást ? semmi egyéb, mint hogy a tények teljesen és tökéletesen megczáfolták a puszta feltevéseken nyugvó ellenzéki rágalmakat. Hanem hát azért, ha a vörös, posztó, t. i. a költségvetés, előfordul akkor megfogyva bár, de terve nem, csak visszaesik a 1. képviselőház a hosszú viták hínárjába, így egy pár év óta, az a rosz szokás kapott lábra hogy nem elégesznek meg a 15—20 napig tartó „általános“ költségvetési vitával; de minden egyes tárcza tárgyalásának megkezdése előtt, meginditnak egy újabb átalános vitát, mely 4 — 5 napig eltart, és így a költségvetési viták 2—3 hónapig tartanak. Ez a törvényhozás üdvös működésének veszedelme. Nem mondjuk azt, hogy, 3 nap alatt végezzék el a költségvetést, mint Angliában (bár ott ugyan csak féltékenyek a parlament ellenőrzési jogára, mit nálunk annyit hangoztatnak, de hogy 2-3 hét alatt tiszteségesen belehetne azt végezni, azt jó lélekkel állíthatjuk, sőt, ha egyátaljában kodifikálni és állapotainkon javítani akarunk, ennyire össze is kell szorítni a költségvetési vitát, mert különben nem lesz a törvényhozásnak soha semmire ideje így most is a delegatio, a költségvetés előkészítése és tárgyalása — kevés félbeszakítással — november óta foglalkoztatja az országgyűlést. Ha ilyen kilátásunk lesz a jövő őszre is, akkor az országgyűlés nem sokat fog végezni. Hanem hát reméljük, hogy őszre minden oldalról érvényesülni fog a törvényhozáshoz szükséges temperamentum, mert már eléggé kitombolta magát a szenvedély. H. S. TARCZA: Idegen világban. Elbeszélés. IRTA :JnDALI GYULA. VI. Klára szerelme. (Folytatás.) Az ifjú Érdy a Várfalvy-háznál a slető legedvezőbb véleményt keltette maga iránt. A báróné egész áradozás- t beszélt szeretetreméltó modoráról, kilo előnyeiről s még Henriette comtesse, '■ egyszerü, természetes kedély is, telje töre elet értett anyjával, Alfrédot ille-És Klára ? jól és í®! ítélte meg 3 aját lelkületét, 14« rezte hogy az ° érzelme nem lesz olyban fejlődő érzelem, hanem pillanatra/9 ^ találkozás legelső pirezében ma- Hell311 fényesen lobogott fel szereiméh°8y hevével és ragyogásával lese ve^sz lélek világát. Most már tel tS|/|( alegészitve érezte lényét. Végre fél férfi.9!az eázraényt, kire várakozott, a ki lényével betöltse azt az űrt, MirtHa szivében létezett azelőtt. Érdy lükése 1 előtte, mint a férfi -mát fZ összessége. Úgy jött neki, hogy teljesen ismeri őt, hogy az őszinte lelke legelmit ott talált, el tett...'?? keresztül behatolt mélyeig s a fitamiírt az mind csak szép és ajlj jojóit- Épen ilyen szépnek és daliás ^i szelleminek és szerénynek, ily í*»** lovagiadnak képzelte ő már mikrr?.'3’ miQt a minőnek bizonyára volt is, látszott s a Legalább a leányka hitte ezt, a fiatal, szerető, ártatlan szívbabonás hitével. S pedig a legiszonyúbb mértékben csalatkozott. Érdy Alfrédban az elragadó külső mellett teljesen megromlott lélek lakozott. Azonban világért sem kell őt valami közönséges, a törvénykönyvek értelmében vett gonosztevőnek képzelni. Érdy Alfréd bizonyára képtelen lett volna bárkitől is egyetlen fillért, titokban eltulajdonítani, — de az igen csekély dolog volt előtte, hogy legjobb barátját egyetlen éjszaka folytán koldusbotra juttassa, a kártyaasztal mellett; bizonyára képtelen lett volna , bárkinek testén orozva egy tőrszúrást ejteni, — de az nagyon közönséges dolog volt előtte: álarcz alatt belopni magát ifjú, hivő, ártatlan leánykák szivébe s mosolyogva dúlni fel, gyilkolni meg a szegény áldozatok lelkét, életboldogságát. Uh, Érdy Alfréd az elegáns gonosztevők közé tartozott, kiknek száma e földön sokkal nagyobb, semmint hinni mérnök. Az ő bűneinek színhelyei nem vadon rengetegek, vagy tekervényes sikátorok voltak, hanem az úri szalonok, az elsőrangú hotelek dísztermei. Nem sötétben és iitkon , hanem csillárok és gázlámpák fénye mellett, nyíltan vétkezett. Neki nem kellett bujdokolnia az igazságszolgáltatás karjai elől, sőt az igazságszolgáltatás emberei bókoltak mélyen előtte s bizonyára rendkívül csekélyeknek érezték magukat e ragyogó jelenség mellett, — hiszen Érdy Alfréd ama bűnösök közé tartozott, kiknek személyét a világ bámulni és irigyelni, bűneit megtapsolni s — a mennyire módjában áll — utánozni szokta. Egyetlen biró előtt kellett volna remegnie: a lelkiismeret előtt — ámde ez rá nézve nem létezett, vagy legalább is dermedt állapotban pihent benne. Az ő lelkiismeretét Csak az nyomta volna súlyosan, ha öltönyei nem lettek volna a legutolsó divat szerintiek s két tyűt naponként újak; ha szivartárczája nem lett volna telve a legfinomabb s legdrágább speczialitásokkal s nem állott volna módjában értékes ajándékokkal megnyerni és biztosítani divatos kedvesei szerelmét. Ámde mindez módjában állott s dúsgazdag püspök nagybátyja halála esetén, még ragyogóbb jövőre volt alapos kilátása. Az Érdy Alfréd lelkiismerete e szerint teljesen nyugodt és elégedett volt, s rendkívüli szánalommal és gúnynyal tudott mosolyogni ama bohóságok fölött, miket némely emberek szenteknek és tiszteletre méltóknak tartanak Azonban volt esze észrevenni, hogy az „úgynevezett“ szent érzelmek, magas czélok utáni lelkesülés, nemes és mégis szerény önérzetű egyéb ily dőreségek, olyan pénznemek, melyek némelyek előtt még az újabb korban is értékkel és forgalommal bírnak. Adott alkalmakkor tehát igen híven és szerencsével segélyezte ezeket. Rendkívül könnyűvé tette részére e játékot — különbeni tettető képessége mellett — arca, mely a természet véletlene folytán, mint említők, a legnemesebb lélek kinyomatát tükrözte vissza. A szó, a társalgás hatalma — mint szintén említők — teljesen birtokában volt s igy kedve és tetszése szerint ámíthatta azokat, kiket eláraitani akart. A leginkább elámítottak közt első helyen nagybátyja állott. A tiszteletreméltó főpapnak még cak távoli fogalma sem volt unokaöcscse sivár és cynikus lelkűlete felől. A legderekabb s jóravalóbb ifjúnak tartotta őt, kinek legfelebb ha néhány ifjúkori bohóságot lehet szemére vetni.Teljes megnyugvással, sőt büszkeséggel tekintette őt leendő örököse gyanánt, s a legtisztább jóhiszemmel mutatta be a főrangú családoknál, melyekkel ismeretségben állott, így Várfalvyéknál is. Alfréd még látogatása előtt teljes birtokába jutott nagybátyja által, a Várfalvy családot illető adatoknak, s bár lelkében jóízűen nevetett a „félbolond família“ fölött: a mély és valódi tisztelet legsüntetőbb jeleivel tudott lépni a báróné elé, s lekötelezni mindenki személye iránt. Természetes dolog , hogy a két szép leány azonnal szemébe tűnt a nagyon is tapasztalt „misértő“-nek, s lelkében rögtön határozott kilátások kezdtek alakulni egy kis könnyűszírű, élvezetes kalandra. Henriette comtesse nem volt benne ebben a programmban. Nem, mintha nem lett volna szép és szeretetreméltó, de, mert ő végre is báró Várfalvy Henriette volt, a főrangú körök tagja, akivel nyilvánvaló könnyelmű játékot űzni kissé mégis kényes dolog lett volna. Nem a tiszta, ártatlan leányt, csak a báró kisasszonyt kímélte benne; a rang méltósága volt az, mi szem előtt lebegett, az egyetlen dolog talán a földi viszonyok s intézmények között, mely iránt némi kegyeletet ápolt magában. Henriette-nek tehát „megkegyelmezett.“ Hanem Klára, az egyszerű, sőt egyenesen „paraszt-szülők“ gyermeke, épen arra látszott születve lenni, hogy ideiglenes tárgyául szolgáljon az Érdy Alföld úr szeszélyeinek és vágyainak. A Klára tönkretétele már nem tartozott a „kényes dolgok“ közé. S érette bizonyosan nem fog megfájulni az úri társaságok feje; őt ugyan nem fogja számon kérni senki, legfelebb az a vén paraszt apja, a kinek majd — ha épen nagylelkű hangulatban talál lenni — a markába nyom egy pár ezer forintot s azzal minden jó lesz. Várfalvyné, ez a „lumitikus báróné“ talán orrolni fog egy kissé az ő „tehetsége“ miatt, de hát azt ki venné komolyan számba? Mindezeket Érdy Alfréd úr talán épen akkor gondolta el, mikor lelkesült szavakkal s ihlett arczokkal beszélt a drezdai képtár remekművei felől. Az egy perczre sem villant meg a lelkében, hogy a szegény „paraszt-szülők“ épen úgy kétségbe eshetnek leányuk romlása és gyalázata fölött, mint akármelyik „magas família“ s hogy az a szegény „paraszt-vérből“ származott leányka épen olyan tiszta és szűzies teremtménye az istennek, mint akármelyik báró vagy gróf kisaszszony. Egész nyugodtan, mindent kiszámítva, kezdett a „hadjáratihoz. Minden körülmény pompásan kezére játszott. A műkedvelő előadás miatt majdnem naponkint meg kellett jelennie a Várfalvy házban próbát tartani s minthogy az egész darab tulajdonkép csak az és a Klára szerepe körül forgott, igen gyakran csak kettősben — a mellékszereplők részvéte nélkül — tartották meg a próbát, vagy vitatkoztak szerepeik fölfogása s kivitele fölött. S ezen kívül is egészen otthonias és bizalmas viszonyba jővén a családdal : bármikor volt alkalma Klárával találkozhatni, olykor tanuk nélkül is. S mégis, napok múltak el a nélkül, hogy Érdy Alfréd — a próbákat kivéve — szerelemről szólt volna Klára előtt. Miért volt ez? Talán önkénytelenül visszaborzadt ez angyaltisztaságú lélek ellen tervezett merényletéről ? Talán e diadalhoz szokott hódító nem tartotta még elérkezettnek a perczet, hogy a siker bizonyosságával döntő ütközetet kockáztathasson ? Dehogy! Érdy Alfréd most is, mint életében mindig, határozott plánum szerint cselekedett. Mint nyitott könyvben olvasott , e tettetni nem tudó leányka lelkében. Jól tudta ő, hogy szeretve van, az első szerelem egész hevével; jól tudta, hogy bármelyik pillanatban előidézheti a kölcsönös vallomást, de nem tette — merő számításból. Éleszteni, fokozni akarta a lángot — némasága által. Be akarta várni az időt, mikor a leányka szerelme, e szenvedélyes és rajongó szerelem, oly őrületes magasságot ér el, hogy mint gátat tört áradat, korlátlan hatalommá lesz egész lénye fölött. Aztán még egyéb czélja is volt. Látta ő, mily végtelenül tiszta és magasztos az a szerelem, mely a Klára szívében él. Hogy tehát annál inkább kinyerhesse a lányka föltétlen bizalmát és hitét, ő is jelét akarta adni az ő érzelmei tisztaságának és magasztosságának. E végre jónak vélte egy, a világon minden nő előtt felette érdekes szerepet játszani: az epedő és bátortalan szerelmes szerepét. És meg kell vallani: művészileg játszta. Amily bátor és elfogulatlan volt a próbák alatt: épen oly tartózkodónak látszott egyéb alkalmakkor. Egész lénye tiszteletet és imádatot lehellt Klára iránt s bár egy hangot sem ejtett érzelmei felől, arczáról, szemeiből olvasni lehetett: „szólnék, de nem merek.“ És Klára, a szegény, gyanútalan, szerető Klára, hitt e jelekben, mint az isteni kijelentésben s boldog volt, mint az angyalok. Látta, hogy szeretve van s az a tartózkodás s látszólagos félénkség és búskomolyság a mindenki által kegyelt és kitüntetett ifjú részéről: ékesebben szóló bizonyíték volt előtte az Alfréd nemes szerelmének, mint bármiféle vallomás és szerelmi eskü. De azért — mint a szomjas növény az üdítő harmatot — úgy óhajtotta lelke e vallomást. Végtelen gyönyörrel gondolt arra a pillanatra , mikor a szeretett ifjú ajkáról először fogja meghallani azt, amit már úgy is tud—vagy lagalább tudni vélt. Végre ez a perez is elérkezett. Egy délután, amint Erdy Alfréd rendes látogatását téve a Várfalvy házban , egyedül Klárát találta bonn a báróné és Henriette valami obligát vizitet kellett hogy lezájjanak. (Folyt. köv.) Gróf Szapáry Gyula pénzügyminiszter átvette szombaton a közlekedési minisztérium vezetését, a tisztviselőknek egy rövid beszédben kijelentvén, hogy e minisztériumnak csak ideiglenes vezetőjekép tekinti magát, és hogy reméli, miszerint rövid idő alatt más miniszternek fogja e tárcát átadhatni. Az újonnan alapítandó magyar országos bank megalakulása — a „B. C.“ inforrációi szerint — az alapítók általi hó 26 ára van kitűzve. Az igazgató tanácsba beválasztandó magyar egyéniségekkel folytatott tárgyalások véglegesen befejeztettek. Báró Sennyei Pál késznek nyilatkozott az elnöki tiszt elvállalására, míg Matlekovics Sándor vezérigazgatóvá lesz. Az igazgató tanácsnak báró Sennyei Pálon kívül még hat magyar, három, kiváló párizsi bankférfiakból álló franczia, és két osztrák tagja lesz. Az alapításnál érdekelt franczia csoport képviselői a jövő hét közepén érkeznek Budapestre. A részvény ,tőke 12 millió forintra fog rúgni, mely összegből hat millió azonnal befizettetik, míg a másik hat millió az igazgató tanács által bármikor be lesz követelhető. Ezzel szemben fölemlítjük a „M. H.“ ama hirét, hogy Matlekvics legközelebbről államtitkárrá fog kineveztetni, s mint ilyen, csak ezen állást fogja betölteni s a tervben levő igazgatóságot nem fogadja el. Az osztrák kormányválságra vonatkozóag a táviró Bécsből csak egy jelentőséggel biró hírt hozott, azt, hogy a W. Allgemeine Zeitung szerint, a jobboldali pártok végrehajtó bizottsága elhatározta a Taaffe kabinet feltétlen támogatását. Taaffe gróf lemondását csakis a budgetvita után fogja beadni, ha t. i. egyátalában lemond. — A reichsrath képviselőházának költségvetési vitája most nagy gyorsasággal folyik, mert mindkét részről óhajtják a helyzet tisztázását, ez pedig csak a budget elintézése után várható, mert a kormányválság csak akkor fog élesebb jelleget felvenni. Lehetnek nők orvosok? is. Az állam és közjó érdekét illetőleg több irányban merülnek fel kérdések, így alig szenved kétséget, hogy a tudományos kiképeztetésre képes nők nyernének, ha egy új pálya nyílnék számukra. Jelenleg viszonyaink szerint a műveltebb középosztály leányának sorsa nagyban véve csak a tőle független külső körülményektől, főleg a cső vagyontól függ. A kereseti reá módok, melyeket a szokás a nőknek megfelelőknek tart, részint alacsony szolgálói állások, részint kétértelmű, vagy épen lealázó keresetek és csak igen kevés tisztességes női keresetmód van, melyek azonban megint vagy igen háládatlanok, (kézi munkák, varrás, kötés) vagy épen különös és ritka természeti adományt, ihletséget, feltételeznek (színészet, művészet). Így jön, hogy a miveltebb osztályba tartozó nő részt nem vehet s nem vesz férjével a kenyérkeresetben, és mint hajadon, vagy özvegy nem bírja magát önállóan fentartani, hanem mindig parasitaci életet él. Ezen körülmény a mi társadalmi vita számára nyílnék erre itt, kik különös szonyainkra nézve elég károsan folyó tehetséggel birnak és a tanulhatási be. A mint a civiliázió előhaladásával mindinkább szaporodik azok száma, kik szellemi foglalkozás után élnek, úgy egyszersmind a publikum követelményei ezekkel szemközt mindinkább nagyobbak lesznek, a tudományos kenyérkereset mindinkább kevésbé jövedelmező lesz, s emiatt mindinkább nehezebb lesz a műveltebb osztályhoz tartozó férfinak nejét s egész családját egyedül fenntartani. Ennek folytán már jelenleg is a házasságkötésnél rendszerint csak az jön jótekintetbe, hogy gazdag-e a nő, vagy sem; előbbi esetben férjhez megy, bármily kevéssé alkalmas erre, utóbbi esetben igen gyakran hajadon marad; szellemi képesség, műveltség, jó kedély, munkásság és egészséges testalkat a házasságkötésnél egészen mellékes értékűnek tekintetnek. Mindezek nem számítanak a háztartásban, nem menthetik meg a férjet a túlterheltetéstől, a tönkrejutástól, nem biztosítják a nő és leendő gyermekek sorsát, mert a mivelt nő, mint asszony, a keresetben épenséggel nem szerepelhet, a durva házi szolgálatot úgy sem végezheti, gazdasszonyi működése a városi háztartásban igen korlátolt, s ha bármennyi ideje volna is, ezt kiképzése, részint csak maga, vagy férje mulattatására használhatja fel. A hajadon leány s az özvegy elégséges tőke-vagyon nélkül csak nyomorúság, vagy kegyelem-kenyér közt választhat. Ily körülményekre visszavezethető a miveltebb osztály családi életének napról-napra fokozódó hanyatlása, a mindennapi házasságbontások, az elterjedt családi fajtalanság, nőtlenség és aggleányság, s evvel együtt a prostiitutio, és proletariátus óriási elszaporodása, eszközök felett rendelkeznek; s ezen egy engedménynyel a nők sorsán egészben véve ugyancsak kevés változik, és ez a mindinkább előtérbe nyomuló női munkaerő emancipációját nem foglalja magában, de ez mégis egy lépés lenne a nők felemelkedésében s a nevezett társadalmi bajok elhárításában. Tagadhatlan, hogy mai időben már sokkal több orvos van, mint 50 év előtt, némelyek véleménye szerint, főleg a nagyobb városokban túlságos sok is az orvos, úgy, hogy azok alig tudnak megélni; de ismeretes másrészt az is, hogy ez csak egyenlőtlen elosztás következménye, mert számos, főleg vidéki állomás, alkalmas pályázók hiányában évekig betöltetlen marad, de még a nagyobb városokban is, az elhaltak több mint fele orvosi kezelésben nem részesült, s e szerint bizonyos, hogy most korán sincsen elég orvos; továbbá kétségtelen, hogy a közegészségügy és törvényszéki orvosi szolgálat előbb-utóbb mégis bekövetkező reformjánál még sokkal több orvosra lesz szükség. Az orvosok elszaporodása és a czélszerű qualificatio által szabályozott concurrentia e téren sem az orvosi tudomány, sem a szenvedő emberiség, sem pedig a tehetséges és szorgalmas orvosra nézve káros befolyással nem lesz, s e tekintetben semmiféle megszorító szabályok nem szükségesek a mennyiben épen a szükséglet minden időben a legegyszerűbb s legtermészetesebb befolyást gyakorolja arra nézve, hogy egy bizonyos pályára kisebb vagy nagyobb számban jelentkezzenek. Egyébként igen valószínű, hogy a nőorvosok különösen a nőbetegek s főleg nőbajokban szenvedők által vétetnek igénybe, s e tekintetben ugyande másrészt innen is jön az, hogy bármiféle tisztességes keresetmód csak szükség van azokra. Vannak, a nők számára nyílik, azonnal odatódulnak, és így például a telegraph- és postaszolgálatra, a néptanító pályákra, bármily nehéz és rosszul jövedelmező kereseti módok is legyenek ezek, mégis oly sok nő jelentkezik. Ezek szerint kétséget nem szenved, hogy a tudományos pályára is fognak nők jelentkezni, mihelyest az nekik megengedtetik, mert ez által sok oly nő, ki egyébként elhagyatott, siralmas vén l.eánykép, életét végig nyomorogná, s mások terhére esnék: tisztességes, független állást szerezne és hivatásszerű foglalkozásában boldogságot találna; egyéni szorgalma és szellemi képessége által saját erejéből elérhetné azt, mit most csak a véletlen ad. Igaz, hogy a kérdésben forgó engedély által is csak egyesek mig női szeméryetesség és szeplőtlenség családi életünk alapját képezi, lesznek is bizonyos előítéletek, melyek miatt a jól nevelt tisztességes leány és asszony csak nagy lelki küzdelemmel s megerőltetéssel fogja magát idegen férfi által megvizsgáltatni és helyileg kezeltetni, s e lépésre csak igen komoly aggodalom és sok rábeszélés, vagy kiállhatatlan testi fájdalom bírja rá, nem ritkán csak akkor, midőn a baj már annyira elharapódzott, hogy minden segítség késő, vagy midőn a keletkezőben jelentéktelen művi eljárás által gyógyítható baj sok szenvedést, hosszas munkaképtelenséget eredményezett. De találni akár hányszor oly nőt is, ki női baját titkolja, tűr, szenved, és meghal inkább, minthogy magát a vizsgálati procedúráknak alávesse. Sokszor hiányos képzettségű bába, vagy kuruzsoló vénasszonyhoz fordulnak, vagy orvossal kezeltetik ugyan magukat, de a helyi vizsgálatot megtagadják, s így a czélirányos kezelést előre is megakadályozzák. Ezen ellenszenv a vizsgálat s helyi kezelés ellen koránt sem volna oly nagy, ha az orvosi kezelés a női bajban nő által eszközöltethetnék. Miután pedig a különböző női bajok sikeres gyógyítása nemcsak a szülészi, hanem a gyógyászat többi mezején való jártasságot feltételezi, annál fogva szükséges, hogy a nőorvos egyszersmind általános orvostudományi képzettséggel bírjon, hogy egyetemes orvostudor legyen. Váljon a nőorvosok a gyermekbetegségekben, vagy netalán férfi betegek által is vétetnének igénybe, azt nem szükséges fejtegetni, de valószínű, hogy a közerkölcsiség nem lenne az által veszélyeztetve, ha a nőorvos beteg férfit gyógykezelne, amint is mostanig alig merült fel kihágás a közerkölcs ellen, mely onnan eredne, hogy egy férfi orvos beteg nőt gyógyított. Ezek után a felvetett elvi kérdésekre a következő választ hoznám javaslatba : 1. Helyesnek és czélszerűnek látjuk, hogy nők az érettségi vizsgálatra bocsáttassanak és nekik az egyetemi hallgatás megengedtessék s lehetővé tétessék. 2. Megengedhetőnek tartjuk, hogy a külföldön nyert orvostudori oklevél szabályszerű honosítása, a vagy itt hallgatott tanfolyam után nyert oklevél alapján: nőknek is az egyetemes orvosi gyakorlat hazánkban megengedtessék. A speciális esetre vonatkozó kérdést illetőleg pedig ugyancsak előd.