Magyar Polgár, 1880. január-június (14. évfolyam, 1-148. szám)

1880-01-16 / 12. szám

„ Mit akarnak e tüntetéssel? for­radalmat talán? — Ez ostobán hang­zó kérdést Bakay egyik közelebbi ve­­zérczikke miatt vetettük fel. Igazán nevetséges kinövése amúgy is ferde helyzetünknek. Néhány névtelen új­dondász, csatlakozva néhány kávéházi riporterrel s egy pár kevés dolga de szá­­jaskodó prókátorral összeülnek, tanács­koznak s dekretálják, hogy ők már most forradalmat csinálnak! S mivel­orradalmat nem tudnak csinálni, mert ombucio hat az önmagától szokott csinál­ód­­ságÜgyminiszter elnöklete alatt tartott má­ni, tehát rendeznek egy kis tüntetést Elhatározzák a szerkesztőségben, suttogják a klubokban, megbeszélik •mmvi­szakban¡ »hir szerint“ meg­intik az újdonságok között s végre­­ gy annál nagyobb titokban marad- J°o, kihirdetik plakátok által. _ ,ha megjelenik ott sok ember k­iváncsiság miatt, sok ifjú - • pezsgő vérének forrongása alatt és sok szegény ... osz­tó helyzete miatt. Az alya a tudnivágy, másikat A szerzői tulajdonjog biztosítása tár­gyában összehívott enquete Pauler igaz­­odik ülésében olvatta az akadémia által szerkesztett javaslat részletes tárgyalását. Általánosan elismertetett, hogy az irói mű­vek jövedelmeire és a kiadott müvek pél­dányaira, ha a szerző tulajdonát képezik, végrehajtás vezethető, ki nem adott mű azonban nem foglalható le. — A 17. § ban foglalt azon intézkedést, mely szerint XIV. évfolyam. 12-dik szám. Egy szám ára £3 kr. SZERKESZTŐSÉG: KÜLTORDA-UTCZ­A, NYOMDAETÜLET. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltélnek. Hu­zail­atlan kéziratok nem adatnak vissza Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. •cég NAPI I. A I . évnegyedre egy hóra , egész évre ... 16 frt. félévre...................8 „ Kolozsvár, péntek, 1880. január 16. KIADÓHIVATAL: FŐTÉR, GRÓF TELEKI DOMOKOS-HIAZ. ELŐFIZETÉSI DÍJ: 4 frt — kr. 1 . 60 „ Hirdetési dij: sora 3 kr. — Bélyegilleték: minden hirde­tés útin 50 kr. — Nyilt tér: sora 20 kr. A tüntetések. Hajmerle működése. Ha van, mondják meg. Tessék­­ formulázni. Jelöljék meg ama nagy és­­nemes gondolatot, melynek törvényes Véleményt mondtunk őszintén a eszközökkel nem, csupán az erőszak szerencsétlen párbaj-ügyről; kimond- uttán lehet testet adni; bizonyítsák be a magyar delegátusokra jó há­tuk véleményünket tartalékgondolat­fél- e gondolat megváltó hatását; mu­­­tást tett a Haymerlével való érintke­kül a hírlapírók önvédelmi törekvései- i­tassák ki a végszükség esetét, a vér­zés. Nem sziporkázó, szellemes elme,­ról; most mondjuk ki őszintén és tar­ i­len védelem állapotát, ám akkor nem, nem imponáló alak, de határozott, talékgondolat nélkül a t­ü­n­t­e­t­ése­k- bánjuk, csapoljuk meg a vért, s ott őszinte ember, és a diplomatának sor­ról is­ leszünk mi is, megmutatni, hogy a miféle fogásaival nem él,­­ azokkal Mi volt oka, mi lehetett e­z a­­­ a kaszinó előtti tüntetésnek ? Az tn­tetőseikre. Nem jogosíthatta arra, hogy sokszoros miseriánkat az osztálygyűlö­let szitása által, még egygyel szapo­rítsák. Nem jogosíthatta arra, hogy az egész művelt világnak, konsolidá­­tiónkba vetett hitét, e bűnös könnyel­műség által megingassák. Börtönbe v ■­üik ! A tömeg? annak nincs felelős­sége. A rendőrség? annak hivatása és rendzavar­jogállamban, megegyezni látszik a közérzülettel, hogy Majthényi úr szükségesnek vélte on-­ nan kilépni. Mit akartak hát azon tüntetéssel, mely a kaszinó nyilatkozata után szerveztetett ? Ki, vagy kik ellen iz­gatták föl a népet ? Mely czélt akar­­j megakadályozni a csend­nak az izgalommal elérni ? gázt, s nem tűrheti el Ha a Majthényi tettét gáládnak törvények tisztelete alatt élve, a ha­neveztük és nem sokkal különbnek a jóság iránti engedetlenséget. közönséges gyilkosságnál: bizony nem kapunk szelídebb kifejezéseket a tün­tetési vezérek jellemzésére sem. Követni egy nagy eszmét tánto­ríthatlanul; meggyőződni arról, hogy ez eszme végrehajtása több évszázad ferdeségét egyenlíti ki, több évezred nyomorát enyhíti meg, s ekkor, a köz Ki hát a hibás ? A búj­to­ga­tó­k. Azok az emberek, kiket vagy ra­jongás vagy szereplési viszketeg, vagy mind a kettő évek óta arra késztet, hogy a tanácskozási termek érvei helyett, atezai lármák szitkozód­á­­s­a döntsön országos ügyek fölött, azok jólét érdekében, a férfi delirium egy az emberek, kik Budapesten pár év magasztos pillanatában oda dobni ez óta rendszeresíteni látszanak a „tün­­eszméért nyugalmat, jövőt s ha kell tét és te, ez utálatos és gyáva maj­át életet — — — ezt értem. Min- m­o­­­á s á t a forradalmaknak , azok, den csepp a Sokrates méregpoharából, minden szálkadarab a Golgotha ke­resztjéből, minden üszög a Hu­íz Ja­kik lélekismeret nélkül zsákmányolják ki közállapotaink nyomasztó helyzetét s mesterséget csinálnak a köny­nek máglyájából: az emberi előítélet, nyelmü izgatásokból, az emberi nyomor, az emberi sötét*­­ Börtönbe velük t Í­téletes feszültségbe juttatta azt, úgy,­lég egy-egy megváltási ténye volt. , Beismerjük, nagy mulasztást kö- hogy Andrássynak nem kis erőfeszítés És azt is értem, ha a tömeg, az vetett el a kaszinó saját eszélyessége­sébe került, míg Európa és különö­­szegénység, a zsarnokság, az igazság ellen, midőn ily soká késett nyilatko­­san Németország bizalmát, monarchi­­talanság, a visszaélések alatt környe­­zatával; az is igaz, hogy bűnös mu­lasztást követett el a rendőrség, mi­dőn Majthényi urat azonnal le nem hozó tömeg, megdelejezve a jobb jö­vőbe vetett hit egy sugara által, meg­töri némaságát, szavakba önti hosszas ánk iránt felkelté; mert ha a keleti válság azon nyugati constellatiák kö­zött talált volna, melyek közt monar­tartóztatta. (Mit tartozott tudni ennek h­iánkat Beust hagyá, valószínűleg nem lett volna Oroszország a Balkán fél­fájdalmait s ha csekély a szó, meg­ immunitásáról ? A Mileticséről sem tud­­mozgatja nyűgtől dermedő tagjait, szét- tak.) Mert ha mindez megtörténik, ak­tori bilincseit, s fékvesztett mámorá­ban rombol és dúl miként a vihar­a­kor nem foly el annyi ártatlan vér. Ám, e kettős mulasztás nem jó­és termékenyít, miként az áradat. A gosithatta fel a bujtogatókat véres tűu- Gradiusok forradalma, a Cromwell for­radalma, a Vergnieaud-ék forradalma, megnyerte igazolását a jog­egyenlőség­ben, a közszabadságban s az örökem­beri jogok elvitázhatatlanságában. Hanem azt nem értem, hogy mely eszme lelkesítheti a vakon lármá­zó­t, a rendszer nélkül t­o­l­o­n­g­ót, a záptojással h­aj­gá­l­ó­t, az ab­lak­be ver­őt— szóval a tüntetőt ? An­nak a lármának nincsen argumentuma, annak a tolongásnak nincsen czélja. A közigazgatási tisztviselőktől meg annak a hajgálásnak nincsen komoly- kivánt Államvizsga Ugye rövid idő múlva aága s annak az ablaktörésnek nincsen meg. lesz °,ldTa­ A vallás és közoktatásügyi *• * miniszter, ki ezen tárgygyal már régebben foglalkozik, újabban megint felhívta a bel­ügyminisztériumot, hogy miután a külügy­minisztérium utján már beérkeztek az ada­tok a külföldön e tekin­etben fennálló gya­korlatról, s miután a belügyminisztérium­ban egy előtanácskozmány is tartatott s ez ügyben már a többi minisztériumok is nyilatkoztak, alakíttassák egy bizottság a különböző minisztériumok küldötteiből. E bizottság remélhetőleg mihamarább össze fog hivatni. n­e v­egyiket masikat az indulat, a javaslat 4.­§-a, mely a bitorlás czél­, j­ut a remény- De akarata, de határozza meg elfogadtatott te,ja, de eszméje egyf a* izgató vezérek-­ sem Zongor. Bécs, jen. 13. miénk sem drágább másokénál.­­ szemben, a kiknek felelősséggel és igy politikát folytat. Igazságuk van. De! I n d d o k o t á s. Itt a közgyűlésre az hát miféle politika ez? Az Andrássyé, a felebbezés azon okból marad el, mivel egész alapjában és minden résztetében. aSffití De hát akkor miért ellenezték ezt oly­­ hevesen és oly keserves három éven­­ át? Hisz szóról szóra, betűről betűvel Andrássy s­t­i­p­u­l­á­c­­­ó­­­t hajtó, vég­re Haymerle ; és ha a résztetek vég­rehajtása annyira a monarchia ér­dekében áll, hogy maga az ellenzék szándék. D, a­ki figyelemmel kisérte a magyar Mily felháborodással veszszük a delegátió külügyi albizottságának ma­­megdöbbentő hírt, hogy a 13-diki és ködését, annak feltűnhetett, hogy n­­ 14-diki éjszakák tüntetéseinek több mely kérdés abban megérintve nem volt; úgy, hogy Budapesten már arra a gondolatra jött egy ellenzéki lap, (mondanunk sem kell, hogy a Pesti Napló­ról van szó) hogy a magyar de­legátusok nem ismerik kötelességüket, szemet hunynak az előtt, a­mi körü­löttük történik; pedig hát­k épen akkor teljesít az ember olykor köte­lességet, mikor bizonyos dologról még hallgat. Ez ugyan egy kis önmegtaga­­dással jár, de hát a közélet nemcsak sensatióból él. Haymerle átvette és folytatja And­rássy politikáját; úgyszólván azt a ke­retet tölti be, melyet ez megteremtett; azon következményeket vonja le, ér­vényesíti , melyek előzményeit An­drássy megteremtő. És ez nagy szeren­cséje a monarchiának és Haymerlének is. Mert eddig — bár a nagy közön­ség előtt leplezve — minden külügy­miniszteri változást egy zsákutczába kerülés okozta, melyből előbb ki kel­lett lőni, hogy az ember tovább me­hessen, így, hogy csak a legutóbbi változást hozzuk fel. Beust csaknem bele­lovagolta monarchiánkat a fran­cie akkor aztán a legnagyobb követ- nak IlCin feladata kezetlenségnek bizonyul, azon 3 évi ma- egy is plltikai és pártnézetet egybe­foglaló testület érdemlegesen nem bírál Indokolás. Politikai vitákbal vagy nem az által van érintve, a­ki elég­tétel adásra felhivatott, ezen esetben kimondja a bíráló ki­tekintet alá veendők, mint a későbbi be- ■ zottság, hogy ez ügyben személyes elégté­­tépni kívánókö­tel adásnak, a kihívott részéről helye nincs. C) Hírlapi vitákból eredeti személ­­ s ez azt a lovagiasságán ejtett csorba hél­lyes kérdésekben, egyik fél kivonatára,........ vizsgálatot tesz, határozatot hoz és azt közzéteszi. Alapelvek a személyes kér­dések meghatározásánál. a) Politikai kérdések fölötti 8 uta­kat visszautasíthatja. Ila e visszautasítás következtében a visszautasítót bárminemű személyes meg­sértés éri, — a bíráló bizottság elnöke által, 24 óra alatt kiadja e kérdés fölötti ----------------------------- _ — határozatát, mely határozatát minden tag­ürgeti azt, akkor az alapnak 63 rában az alkotmányos élet mozzanatait visz-! társ­lapszerkesztő tartozik a saját lapjá-De tüntetést rendezni komoly czél’ őszinteséggel tartozik. A mire nem tud­­ előzményeknek is jóknak kell lenniök,­­ szaadó vitákban ítéletet hozni e bizottság­­ban közzétenni, s ha a határozatban ki .... I 1 • . . ... r\n tr »irt m m­lndnln ' m nrwlr. L _ — V. ------- _ 1. J /_____iL__| J_____ ismeretes merénylet a szó szabad ki- nélkül, vérontásra nyújtani alkalmat a vagy nem akar felelni, a viszonyok mondása ellen — a „kaszinói k­öz-; nélkül, hogy bármi eredményre számni-; fejletlenségénél vagy kényes voltánál véleménye nevében követtetett el: tanának: ez több a lelkiismeretlenség fogva, arra nézve előre megmondja. j Rátartás után, melyet Andrássy k­á­mondatik az, hogy a kérdéses esetben idom­­talan zaklatás, kötekedés, megfélemlítés forog fenn, — ez által a megtámadott hír­lapíró felszabadittatik sérelmének orvosia­kat és védelmét a törvényes utón keres­getni, lovagias reputácziójának minden meg­csorbítása nélkül , azért s ennek minden következményeiért az egész magyar hír­lapírói kör in­solidum szavatosságot vállal. 13. §. Ezeken kívül joga és feladata a bíráló bizottságnak ellenőrködni a fö­lött, hogy az irodalmi viták, még ha po­litikai kérdések fölött folynak is, az iro­dalmi illem és társadalmi tisztesség kor­látain túl ne csapongjanak; az ezeket át­hágók ellen kezdeményezési joggal bír, még azon esetben is, ha tiszteletet érdemlő sze-­ egyéniségek megsértése esetében magán­­panasz nem emeltetnék,­­ ily esetekben netaláni rosszulását nyilvánosan kifejezi. 14. §. A tagok jogai és kötelességei. Minden lapszerkesztő Ugnak köteles­sége a kör közgyűlésének s a bíráló bi­zottságnak határozatait lapja rendes szerk. rovatában változtatás nélkül közzétenni. Kötelessége minden ezen határoza­tokkal ellenkező nyilatkozatoknak lapja minden rovatát, a hirdetményit is ideért­ve, elzárni. Köteles minden lapszerkesztő tag lap­jának egy példányát a kör könyvtára szá­mára beküldeni. Tartozik minden rendes tag, a maga szerkesztőségilag el nem intézhető szemé­lyes ügyét, mielőtt magának magánúton elégtételadást keresne, előbb a bíráló bi­zottság elé hozni a annak a határozatát bevárni. Mind a lapszerkesztő s mind a mun­katárs tagoknak kötelességük a b. bizott­ság s a közgyűlési többség határozataiban megnyugodni. Ellenben joguk van a tagoknak min­den hétfőn délután az írói kör helyiségé­ben összegyűlni, indítványaikat, panaszai­kat előadni s azokat barátságos úton el­­intéztetni; helytelen zaklatás esetében az egész kör védelmére hivatkozni. 13. §. Dij. Az irói körnek helyisége hetenkint egyszeri használatáért minden hirlapirói kör tag az"aláíráskor öt forin­tot fizet egész évre. 14. §. Időtartam. Az aláírás egy évig tart s azt minden évben megújítja, a ki a „kör“ tagja óhajt lenni. 15. §. Tagság megszűnése. A ki a­­következő évben alá nem ír, kilépettnek­ekintetik, épen úgy, a ki a kör határo­zatának magát alá nem rendeli, s ezek lányában a kör kötelezettsége is megszű­nik. Azonban elveszítheti a tagságát az által is valaki, ha időközben a 3. §-ban foglalt jellembeli minősítést csorbítaná. Ily esetben tizenkét tagnak indokolt indítvá­nyára a „kör“ rendkívüli közgyűlése, a vádlott védelmének meghallgatása után, minden vita nélkül a­ h­adrész szótöbbség­gel dönt a kizáratás fölött. 16. §. Megszűnés: A magyar hírlap­írói kör megszűnik, mihelyt nem lesz rá szükség.­­­z volt az ok. Hivatalos nyilatkozat­­nél, ez vagy őrültség, vagy gyilkolás, hogy hozzá kérdést ne is intézzenek; ágában az egyesült ellenzék követett­­kodhatik, valamint az iránt sem határoz­za bírni a kaszinót az iránt, hogy so­­lidaritásban áll-e ama merénylettel: ez volt a czél. A czél előretett, mert a kaszinó nyilatkozott, elutasított magától mind halott, és még több sebesült esett ói­dén solidaritást és hangulata annyira i­dozatul. Ki a hibás ? A katonaság talán? annak pa­rancsoltak, az országos közvélemény matlanságot meríthet, teljes A SAJTÓ VÉDELME. Tegnap említettük, hogy a hírlapírók gyülekezete által kiküldött bizottság egy­hangúlag elfogadta Jókai Mór javasla­­latát a sajtó védelme tárgyában, s ezt a tegnap tartott közgyűlés elé terjeszti. Jókai javaslata következőleg hangzik: 1. §. A budapesti hírlapírók egy zárt kört alapítanak e czím alatt: „Magyar hir­lapírói kör,“­melyn­ek kettős czélja egy­részt a magyar hirlapirodalmi hang mél­tóságának megóvása, másrészt az időszaki sajtó szólásszabadságának megvédelmezése. • „ f­ix« Indokolás. Kölcsönös eszmecse­r.zia^háborúba ,^és Németországgal tö r£k és személyes érintkezés által szükség­képen ki kell fejlődni egy viszonlagos meg­becsülésnek a hírlapírók között, mely az irodalmi hang méltóságát eraelyi, & viták tulhajtott modorát csillapítani fogja, a mél­tányosság érzetét a pályatársak iránt, az igazságosságot a közönség iránt megszi­lárditandja, s midőn az ezektől eltérő irányzatoknak megorvoslására módszereket nyújt, egyszersmind solidáris föllépésével védelmet tart fenn minden hirlapirónak, ki a közügy érdekében, az igazság földe­rítésében fáradozik, minden bárhonnan jö­vő megfélemlítés és zaklatás ellen. 2. §. Tagja lehet a magyar hírlap irói körnek minden magyarországi hírlap szerkesztője és munkatársa, ki a kör alap­szabályait aláírja s tagul fölvétetni kíván. Indokolás. A vidéki és nem ma­­gya­rska lapokat is hasonló tekintetbe kell venni, mint a Budapesten és magyar nyelven megjelenőket. 3. §. A tagság föltétele, állandó hir­lapirodalmi foglalkozás és kifogástalan jellem. Indokolás fölösleges. 4. §. Alakulás. Mihelyt hatvan tag aláírja az alapszabályokat, a létesítő bizottság összehívja az aláírókat, azok el­nököt, alelnököt, titkárt és könyvtárnokot választanak, azonkívül egy tizenkét tagból álló bíráló bizottságot. 5. §. Ezen, a rendes tagokból álló bíráló bizottság oly esetekben, a­midőn nem két hírlapíró tag, hanem hírlapíró és a külközönségből való fél között támad vi­tás kérdés, még tizenkét tiszteletbeli ta­got vesz maga mellé, kiket a különböző társadalmi körökből választ egy évre a közgyűlés, s azokkal együtt hoz határo­zatot. Indokolás. Azon czélból, hogy most a következményeket glorifikálni. hat, hogy a politikai jellem megtámadó Ebből épen nem következik az, hogy­“át bárki is személyes megsértésnek most cselekszik helytelenül az egyesült "«PD* ,vagy se\? valam­int azt60maka A___ _­­ _ _77. A­dályozhatja meg, hogy egy egész politi­­­kai pártra irányzott sértő támadást annak bármely egyes tagja saját személyes ügyé­­­vé tegyen. Ez indokolja a kivételt. Tehát­­ a politikai vitáknál a „kör“ egyes tagjait­­ se meg nem szorítja, se solidaritásával­­ meg nem védelmezi. b) Társadalmi és magánéleti, ma­szükséges m­a­gánüzletet és családi szentélyt nyilván a­ellenzék; de az, a logika és a mo­r­a­j minden szabálya szerint, okvetle­nül következik, hogy az ellenzék mos­tani magatartása feltétlenül elítéli e­d­d­i­g­i magatartását; és ha ehez sok idő és erőfeszítéssel járó „három évi heti“ kellett, ha az volt hogy a magyar Andrássy távozzék,­­san érintő közlemények képezhetnek hát a bizony nagy áldozat, de mégis IDC1003 sértésre szolgáló panasz­okat. Csak jó eredmény­re vezetett: a *0. §• A b) elősorolt szeme­­miből a mérsékelt ellenzék irányában, ‘ ^.sértéseknél panaszt emelni, vizsgála­tot kérni minden érdekelt félnek a kö­zizal- Zönség részéről is joga van a bíráló bi­zottság előtt; személyes elégtételadással H. S. csak a megnevezett sértő fél tartozik, __­ csak megnevezett, vagy felismerhetően le­írt sértett félnek. Kivételt képez csak a családi szentély ell­e elkövetett sérelem, mely esetben a család minden férfi tagjá­nak joga van elégtételt követelni. Ha a szerkesztő a sértő czikk íróját meg nem nevezi, maga tartozik elégtételadással. Indokolás. Hazai sajtótörvényünk első­sorban a czikk íróját teszi felelőssé, csak annak ki nem adatása esetében a lapszerkesztőt. Már­pedig a lovagiasság törvényének szelleme nem állhat merev ellentétben a polgári törvény szellemével Nem is vezetne jóra, ha az az elv fogad­tatnék el, hogy szerkesztő tartozik lo­­vagias elégtétellel minden lapjában elkö­vetett sértésért, mert azon esetben a ki­adók adnának lapjaiknak „gerant“-okul a verekedésből mesterséget űző embere­ket, s ez által tökéletesen lehetetlenné tennék minden lovagias elégtételvevők módját. Hogy pedig személyes sértésért csak a megsértett személy követelhet elég­tételt, ez a lovagiasság szabályaiból kö­vetkezik, ha csak a megsértett fél nem nő, vagy védképtelen. 11. §: a bíráló bizottság határoz azon személyes kérdésben, hogy a felelős szerkesztő által megnevezett czikkíró kir e az elégtételadás képességével ? a szer­kesztő nem állíthat az elégtételt kereső­vel szembe szolgai viszonyban álló egyént, sem kétséges jelleműt, sem nyomorékot, sem olyat, a­ki jogosan követelt elégtétellel adós, sem professionals bérvivőt, s ez esetek bármelyikében maga köteles helyit, állani, ellenben az írói hírnév nagyobb vagy kisebb volta kérdést nem képez. 12. §: Akár a sértett, akár a sértő fél szólítja fel a bíráló bizottságot sérel­mes ügyben, a bizottság tartozik huszon­négy óra alatt az ügyet megvizsgálni és határozatot hozni benne. A vizsgálatot a következő szempon­tok irányozzák: a) Egyátalában a magánbecsület és reputáczió személyes megsértését tartalmaz­za-e a neheztelt czikk, vagy pedig oly adatokat hoz nyilvánosságra, melyek az or­szág anyagi és szellemi érdekeit, a közön­ség jóllétét, a közerkölcsiséget, s a nem­zeti becsületet közelről érintik? az utób­bi esetben ismét: nem alaptalan ráfogá­­sok e a közlemények? vagy ellenben két­ségtelen hitelességű adatokkal bebizonyít­hatók ? b) Illetékes személy e az elégtételt­­ követelő a fenforgó kérdésben, vagy nem az ? Ha akár alaptalan magán­becsület be nem­ bizonyított záfoga ne csak az irodalom legyen megvédve a közönség helytelen megtámadása ellen, de a sértést, akár a közönség is az irodalom részéről eshető sokat konstatál a bíráló bizottság az eléje igazolhatlan megtámadások ellenében. ■ adott közleményben, legelső sorban felszó­l. §. Elnök vagy alelnök kötelessé-t­aitja a sértést elkövetőt, hogy lapjának leg­közelebbi számában a sértést teljes igaz­ság szerint megorvosolja. — Ha pedig ez a legközelebbi számban meg nem történ­nék, saját határozatát a bíráló bizottság minden hírlapnak megküldi közzététel vé­gett, s azon kívül a sértett félnek fen­­hagyja, hogy a sértőn bármely más után megtorlást vegyen s a „Kör“ ez utóbbi­val ily esetben solidaritást nem vállal, azt tagjai sorából kitörli, ezt hírlapok utján közzé teszi s az ekként kitörült szó a kör tagjai közé többé föl nem vehető. Ellenben — ha azt konstatálja a bí­ráló bizottság, hogy vagy nem vett sértő szándék és ki magatartásán, ez azon erőnek és te­az államkincstárnak káromlási joga nem t­kintélynek érzete, melyet Andrássy po- ’­tenci­ák rögtön rendelkezésre álljanak, terjed ki a szerzői jogra, a javaslatnak k­litikája szerzett monarchiánknak.­­ 9. §. A bíráló bizottság feladata: már a múlt Ülésben tárgyalt 3. §-ához csa­k Épen ezért tűnik fel különös vi-! A) Az a,akit a közgyűlés után azon­tolta. Felvétetett még azon intézkedés is, legitobban az egyesült ellenzék maga­ "aLVizsgálati aláTeszi egyenkint a* alak­t hogy ha szerzőtársak vannak és az egyik 1 * . u * a tagok neveit, s titkos szavazás utján ha­közülök örökös nélkül meghal, az őt ille­ a ba c ir­inyában. Nem volt tároz a felett, hogy a 3-ik §-ban foglalt f­ejezés a clikkben, tő szerzői jog túlélő társaira száll át. A Andrassyniak olyan mamelukja, a mi- 1 feltételeknek megfelelnek-é­­­s ezt a kö vagy nem volt a tárgy olyan, mely fogalmát , igen Apponyi, Szilágyi Dezső és a­vetkező közgyűléssel közlik, mely a neta-1 személyes becsületsértés alapját képezné, iS»­ „v. ___________0 __„--------- a Magyarország Haymerlének. Dicsé-'lfini mellőzés indítványa fölött szintén ttt-­j vagy sértők ugyan a vádak, de ala­,de eszméje egyiknek sincs. , rik után útfélen és megszavaznak ne-­koa' szavazás utján ■/, szótöbbséggel ka­­pos bizonyítványokkal támogatvák s a köz­nincsen az iz»»te __————==— Iti minHoni Qio. ta 02‘^. ........... ügyet érdeklők, szigetről átalakult nyár volt, kiszorítható, és volna az, orosz csakugyan tartomány mint a hogy az ellenzék jósolta De Haymerte, Andrássyval szem­ben, nincs és nem is lehete ebben a helyzetben, ő nem zsákutczát talált, melyből kilőni kell, hanem szilárd Irázist és széles keretet, mely­ben bátran lehet tovább haladni, azon világosan kitűzött czélok felé, melye­ket Andrássy a monarchia érdekeinek védelmében, biztosításában követett. Bi­zonyítja ezt Haymerle működése. Mit csinált azon 4 hónap alatt, mióta a külügyeket vezeti? Sokat, többet, mint Andrássy, működésének elején, mert ennek egy darabig Penelope szere­pére kelle vállalkoznia , míg Haymerle azonnal tovább szőhette a kezébe adott szálakat. Azonnal folytathatta Szerbiá­val szemben a monarchia követelései­nek érvényesítését; azonnal követel­hette a porta és Montenegró részéről; a berlini szerződés végrehajtását azon­nal folytathatta Németországgal (a Bis­marck bécsi látogatása által megköny­­nyített) vámügyi alkudozásokét; és a mi fő, azonnal átvehette egész Eu­rópa solidaritását, a keleti ügyekben­­ kikötött minden érdekünk érvényesité mindemn. 8tízgetős controveraialis eset „aTM. „„„„I. é.- n­­ nél összehívni azonnal a bíráló bizottsá­gre, annak bizalmát a nyugati ügyek- Lot| _ eSetleg a közgyű­lést a aiokntik­ben, nevezetesen pedig már a priori tanácskozásait vezetni, biztosított, rokon zenyét, minden olasz fészkelődéssel szemben; úgy, hogy ha még ezekkel szemben is, bizonyos nyu­galom és szilárdság vonul el Haymerre 7. §. A titkár kötelessége a meghí­vások és határozatok leggyorsabb közlését hírlapi uton eszközölni. 8. §. A könyvtárnak tiszte rendben megtartani a szerkesztők által beküldött hírlapokat, hogy vitás kérdéseknél az an­ki mindent, még a rendelkezési ala­­­pot is. Miért? Mert azt mondják, jó távoz. B) Később beiratkozó tagok fölvéte­le iránt titkos szavazás után határoz, vagy, hogy az, a­ki az elégtételt kéri, a sérelem által személyesen érintve nincs.* A londoni emigratió idejéből. i­. Buge a magyar emigratióról. Első közleményünkben mondok,hogy cé­lunk Bugénak reánk nézve sokkal érdekesebb jegyzeteit is közölni, úgy tekintvén őket, mint az akkori német szabadelvűség zászló­tartóját, kinek iratai azon nagy közönség nézeteinek is adnak kifejezést, melynek kebelében oly mohó részvétre találtak. — „Kossuthnak fellépésével* — írja folyta­tólag Ruge — „Angolhonban egészen uj jelenségek állottak el). A magyar revolu­­tio semmikép se volt demokratiai, Kossuth dictator volt s az maradott. Ö —­noon­­da — „senkit el nem ismerhet egy nem­zet képviselőjének, kit a nemzet maga an­nak el nem ismert, az az: ő e szerint egyedül állott, mig a más fejlődöttebb s a dictatura egyeduralmán túlhaladott nemzeteknek csak pártemberei lehettek. Igen, nem sokára bebizonyult, hogy Kos­suth is csak pártember volt, sőt, még hogy kisebbségben is maradott. De Angelhon­­ban akkoron Kossuthot a­­kormányzót® teljesen elkényeztették s megerősítették hiedelmében, hogy ő képviseli az egész magyar nemzetet. Szónoki tehetsége s remek angol nyelvénél fogva csakhamar­­ lett minden­felett a legkedvesebb menekült Angolhon­ban , később Amerikában. Mindenütt a legfőbb törvényhatósági tisztviselők élőskee­­te alatt Kossuth metingek tartattak üdvözlő iratok szavaztattak meg a kor.

Next