Magyar Polgár, 1880. január-június (14. évfolyam, 1-148. szám)
1880-02-14 / 36. szám
XIv. évfolyam. SZERKESZTŐSÉG: | K C L T 0 K D A - U T C Z A, NYOMDÁÉ FÜLET. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltétnek. használhatón kéziratok nem adatnak vissza. Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. 30-dik szám. NAPILAP: ■ ■■ ■ ■ ru u MinjuuiEUj m.i»-»-7yj5u JJW~r.£r,yCf r, j*—-1 jl. Kolozsvár, szombat, 1800. február 14.1 KIADÓHIVATAL: fötkr. gróf teleki dOMOKOS-IIAZ. SÍ ELŐFIZETÉSI DÍJ: • . . 16 írt. évnegyedre . 4 kr — kr • • • 8 n egy hóra . . » „ DO „ Hirdetési dij: sora 6 kr. - vélyegilleték: minden hirdetés útin 80 kr. — Nyílttéri sora 20 kr. s egész évre félévre . . t magyar gazdák és erdészek segély és nyugdíj egylete. Említettük, hogy a közgazdasági téren nagyobb tevékenység, mozgalmasabb idő van most hazánkban, mint Európa bármely államában Alig hogy a közlekedésiügyi, aztán a növény- és állattenyésztési, majd meg a szövetkezeti országos értekezletek véget értek, már újra nagy fontosságú tanácskozások folynak az orrszág03 gazdasági egyesület köztelki helyiségében. Ez alkalommal a gazdatisztek és erdészek jöttek össze a fővárosba az ország minden részéből, és pedig nem abstract kérdések felett tanácskozni, ha-nem hogy egy nagyfontosságú gyakorlati intézményt életbe léptessenek, melyszáz, meg száz család anyagi jóllétét garantirozni leend hivatva. Az egyesülésnek többféle nagy czélja van, melyek, mint Lónyay Menyhért elnök előadó, két részre oszthatók, egyik az emberbaráti, mely a segélyegylet útján; másik a biztosítási, mely a nyugdíjintézet utján lesz megvalósítandó. S e két intézet egészben képezendi a magyar korona területén al-kalmazott gazdatisztek és erdészek egyesületét. A segélyegylet megalakítása nem ütközik nagy nehézségbe, mert ebbe tagok igen nagy számmal beléphetnek ; s alapító vagy pártoló tagja lehet ez egyletnek mindenki, aki a gazdatiszttek, erdészek, bérlők anyagi helyzetének javítását szívén hordva, vagy évi tagdíjat, vagy alapítási összeget egyszer aindenkorra befizet. A gyűlés a segélyegylet alapszabályjavaslatát már az első ülésen letárgyalta és elfogadta, s csak két czikknek szövegezését, melyek hosszabb vitára adtak okot, utasított egy 7 tagú bizottsághoz. A nyugdíjintézet megalakítása azóna nem lesz ily könnyű feladat. A szervező bizottság ugyan kész alap- szabályjavaslatot terjesztett a gyűlés elé, de ennek a tényleges viszonyok- hoz való alkalmazása és megvalósítása még sok nehézséggel jár, úgy hogy elnök ki is mondta a gyűlésen, miszerint a nyugdíjintézet ügye még nem ért meg eléggé a kivitelre. Felemlítendőnek tartjuk itt, hogy két nagy biztosítási társulat, éspedig Régi és erős meggyőződésünk,hogy Magyarország csak akkor nevezhető teljesen consolidált államnak, csak akkor felelhet meg azon hivatásnak, melyet részére közép Európa keleti felében a történelmi fejlődés megállapított, s csak A magyar nyelv az Mudrony Pál, az első magyar és a franczia-magyar érdekében, teljesítenie kell: ha a közbiztosító társaság a nyugdíj-számítás- élet minden ágában, állami nyilvánára vonatkozó munkálatot is terjesztett lásának minden mozzanatában a matek a gyűlés elé, mely a választmány- gyár jelleg válik teljesen irányhoz utasittatott. Tehát e részben is adóvá, erélyesen a kezükbe vehetik, s mond a nagy czél első és elengedhehatjuk vették is a gazdatisztek és ertetlen föltétele : — amagyar nyelvrészek önsorsuk javítását.nnek minden irányban való Valóban nem lehet eléggé hang elterjedésében áll. Nem az elsúlyozni, hogy az önsegély ev evi ridegséggel keresztül erőszakolandó szerint társuljon a magyar társadalom- magyarosítást értjük ez alatt, hanem nak minden osztálya. S midőn most a azt, hogy minden magyar állampolgár gazdatiszti osztály is ez elvet vallva, a nocsak saját anyanyelvét ismertársulati alkotások terére lép, ezt egy jó és tudja, hanem tudja, ismerje és oly örvendetes mozzanatnak mondatjuk, beszélje polgárzati nyelvét a ma melyre szerettek minden gazdatisztnek gyárt is, és erdésznek figyelmét felhívni, hogy Hazánknak kivált városi eleme, csatlakozzanak ez üdvös mozgalomhoz, elismerjük nagyobb részt saját hibájamely az anyagi biztos fennállást, azon kívül — mert okát a történelmi művelődésben való előhaladást s a fügy fejlődésében véljük leginkább feltalálgetlenség megszerzését tűzte zászlajára m — adta nekünk az alkalmat e meg- Nagy és nemes czélok ezek, mejegyzésekre. Temérdek a város, melylyekért minden körülmények közöttnek nemcsak kereskedői nyelve a néegy kis áldozatot hozni is érdemes ... met, hanem társalgási, irodalmi, sőt Nem tagadja ugyan senki, hogy hatósági nyelve is az. Ez utóda gazdatisztek s erdészek most is szábi kiváltság tudomásunk szerint, egészen mit tesznek a magyar intelligentiában,, egyedül áll az összes ismert állami orsót azt lehet mondani, hogy a legtöbb ganismusokban. Nálunk e hatósági kit gazdasági szakismeretet ez osztálynál váltságot, mondjuk ez absurdumá találjuk fel. De másfelől azt sem lehet tagadni, hogy míg elszigetelve állnak ez osztálynak egyes tagjai, mint állampolgárok még benső meggyőződésüket sem követhetik; ha pedig méltatlan bánásmód vagy más ok folytán a gazdatisz vagy erdész állását elveszti, proletár lesz belőle, ki existentiára van utalva. Ez a függségi érzet az egységes állami fogalomnak, a nemzetiségi törvény biztosította. Elég hibásan, elég botárul, elég könnyelműen tette, de már meg van, s mi érezni fogjuk e törvénynyel szemben azt, mit minden kiváltsággal szembizonytalanben érezhetett a fejlődés igaz barátja, szólván nullificálja a gazdatiszti és er- De hol nincsen megkötve a kedész osztályt, holott sok tekintetben tünk, ott mozogni kell a magyar nyelv hogy könnyebb azt megadni, mint el- tehát úgy venni, és több helyen, épen az lehetne a társadalom vezetője, terjesztése érdekében Budapesten a közelebbi évtizedben örvendetes e téren a haladás. De Pozsony mozdulatlan ; Temesvár németül beszél; az aradi zsidó germanizál; Szabadka, Orsová nem tud magyarul; KA 3 O Aj D ^ C 1 J Co_O vj 1 au \J \j £j-IV v/ dongó nem hangoztatják zengzetes nyelvünket ; N.-Szeben, Brassó, Segesvár, Medgyes, Besztercze és Szászrégen német városok az utolsó izig. Ez tűrhetetlen állapot, mely motívumát csakis kozmopolitistikus elvekben találhatja meg. De Magyarország úgy historikus, mint psychikus indoakkor teljesítheti azon kötelességeket, okokból azonnal megszűnik Magyarormelyeket a politikai konstellatiók jószág lenni, ha polgáraiban a világpollen helyzetében, úgy kulturális szemigazi felfogás lábra kap, pontból saját érdekében, mint nemzet Épen ezért gyorsan kell a segélyközi szempontból az európai egyensúlyról gondoskodnunk, annyival gyorsab bakéban kap, mivel oly nemét a segélynek a-|*Z(a indok, mely a szülőket a résztvételre amugy sem képzelhetjük, melynek hatása indítaná, azonnal érezhető lenne. Akár állam, akár társadalom, akár mindkettő karöltve működjék közre, oly eszközt feltalálni nem tudnánk, mely a kitűzött nagy czélt rögtön átviszi az életbe. Oly természetű reform ez, melynek hala-Azon gyermek, ki 3 éven át látogatná az ily gyermekkertet, a magyar nyelvet minden bizonnyal meglehetősen elsajátítaná, mert a zsenge gyermekre könynyen ragad a nyelv. Ezen intézkedésnek azon nagy előnye is volna, hogy a gyermekek már a gyermekkertekben tanulva meg meglehetősen a magyar ArI-ZqX» _„I LL ^ L ti ! A BÜNTETŐ TÖRVÉNYKÖNYV kérését csupán az újabb várhatjuk. Ismerjük azon eszközöket, melyek vezér elérésére a törvényhozás által megállapítalak, midőn kimondatott a népiskolákra nézve a magyar nyelv kötelezettsége ; tudjuk azt is, hogy az időszaki sajtó kellő lelkesedéssel lát ez ügyhöz, s naponként újabb újabb tervekkel lép elő. De sem egyiket sem másikat nem tartottuk eszköznek. Most egy egészen új s nekünk tetszve teljesen gyakorlatias eszmét pendített meg Róth József pozsonymegyei tanfelügyelő. Azt ajánlja ugyanis hogy a nem magyar ajkú városokban állíttassanak magyar kisdedóvodák és Gröbel féle kertek. Indítványát következőleg indokolja. Az óvodák és gyermekkertekre vonatkozó törvények már régóta váratnak magukra ; az e tekintetben való czélirányos törvényektől sokat lehetne remélni. Addig is azonban, mig a törvényhozás intézkedik s mig tisztán az állam által fenntartott óvodák és gyermekemeket nem lehet felállítani, a következő módon lehetne a nem magyar ajkú gyermekek magyarosítását a gyermekkertek által eszközölni. Minden nem magyar ajkú nagyobb városban segélyezné a legkitűnőbb óvodákat és gyermekkertegeneratiotólnek tekintenék s ez őket a magyar nyelven való gondolkozásra is segítené, miáltal a magyar érzelem első csirája is be-töltettetnek zsenge lelkükbe. Ily intézetek nagyobb mervil segélyezése pedig oly sokba nem kerülne s a reájuk fordított pénz valóban dús kamatokat hozna. Hogy a gyermekkelek és óvodákból kikerült s a magyar nyelvet már meglehetősen értő és beszélő gyermekek magyar nyelvképességét az elemi iskolákban azután már könnyen lehetne fokozni, elég hatályos s az magától értetődik. Pozsony vagy más nem magyar ajkú nagyobb vidéki városokban a fentebbiek szerint segélyzett kisdednevelő intézetek minden esetre a városi polgárság magyarosítására sokkal nagyobb befolyással volnának, mint elemi iskoláink. Ezenkívül nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a szegény osztály még nem tanköteles gyermekeit sokkal inkább szereti beküldeni az óvodákba, mint tanköteles gyermekeiket az iskolába, mert ha a kissebb gyermekeket az óvodába küldi, házi felügyeltetésük gondja alól megmenekszik, míg a tanköteles szegény gyermekek épen azért tartatnak sok esetben vissza az iskolákból, mert kisebb testvéreikre kell a háznál felügyelniök. A kisebb szegény gyermekeknek ruhával való ellátása szintén könnyebb dolog, mint a már az iskolákba járóké. Hogy ha pedig pénzünk kerül sok mindenfélére, akkor ily csekély anyagi áldozatokból, melyek által hazánk több városának magyarosítása s ezzel a nemzeti kéz a kormány oly mértékben, hogy az egység megszilárdítása oly nagyban elő-alsóbb osztály számára szolgáló óvodákba a lehető legcsekélyebb beiratási díj mellett vagy épen minden díj nélkül vétethessenek fel a kisdedek. A középosztály számára szolgáló gyermekkertek nagyobb segélyezése által, ezek mintaszerű felszerelése volna elérhető segélyezettenre,^r^8' ^ sz*ut^n na8y°n c8®Ezen kisded-intézeteknek pedig azon feltétel mellett volna adandó a kormánysegély, hogy azokban a délelőtti órákban egy magyar ajkú gyermekkertésznő kizárólag magyar nyelven foglalkoztassa a gyermekeket, míg a délutáni órákban ismét az anyanyelv lépne jogaiba. Minthogy pedig a tanköteles éveken aluli korban levő gyermekeknek az óvodákba küldésére a szülők nem kötelezhetők, a szegény osztályoknál a bejárási díjmentesség míg a középosztálynál a gyermekkertek mintaszerű felszerelése, és lemozasztatnék, nem kellene visszariadni. Üdvözöljük a tanfelügyelő urat e téren. Meglátszik, hogy nemes és nagy fontosságú hivatásáról gondolkozik, s akarata is van, tehetsége is van híven tölteni be nagyjelentőségű állását. Magánkévá tesszük indítványát és maokoiasav egjmeim. Csak egy kifogásunk van egyetlen pont ellen. Kívánsága szerint a délutáni órákban lépjen az anyanyelv ismét jogaiba. E pont illusoriussá tehetné az egész intézkedést, mert egész városokat ismerünk az erdélyi részekben, hol az általános felfogás annyira magyarellenes, hogy képesek lehetnének a szülők csupán a délutáni órákban küldeni fel gyermekeiket. Nagyobb czél ez sokkal, minthogy Khurtoksy áltl aprólékos tekintetekből félrendszabűkülönösen befolyásolt — vezetése lenne joyokkal való experimentumokra ílónk és akaratuk lehetne. Szilárd kezekkel, tántorithatlan vasakarattal kell a kormánynak e téren működni. Obégatás, panasz, Augsburgi zájtung nem szabad hogy visszatlasszon. Z. TARCZA:Vége jó, minden jó. (Vége.) Ipea arról kezdett tépelődni, mi les 8 °® méltó megtorlása e gyáva eljárásig’ mikor egy kopott bricska döczögött I * »z udvarára s kiszállott belőle Doronghy »8 urnaibátyám. . Ferencz ur, mint képzelhető, nem áll valami nagy vendégfogadó kedvében ; mFn^rt’ miután bevezette a látogatót, iJWWi immel ámmal tudott létrehoz egy kis beszélgetés-formát. s untalan a megtorlás gondolat is bíbelődött s egyszer véletlenül ki is 1114 ejteni a Ternyei nevet. Doronghy Jónás, egy pár jelentős ka véletlenül meglátja egy deli fiatal férfi arczát, s aztán többé nem tudja kivárni az eszéből. — Nincs? — riadt fel az öreg ur mély bassus hangja, melyről minden ismerős Cserényi Ferencz urat ismerte volna fel. — Nincs, nagyságos uram; épen félórával előbb foglalta le utolsó két szobámat egy vidéki uraság, ki két nővel a fővárosba utazik. — Üsse meg a menykő ! — dörgő Ferencz ur, eldöntetlen hagyva azt a kérdést: várjon a korcsmárost üsse e meg, arra iRadellen 1 ■ ek kellenek , mely úgy kezdődött, hogy: „Hallja az úr!“ látni specziális jó tulajdonságának, hanem — s a melyben megírta Ferencz ur, hogy egyedül annak, hogy a fővároshoz vezető soha se törődjék Bálint ur az ő apai ezi - jut, mely épen a fogadó előtt vonult vérel, mert ő a fiával teljesen meg van el, oly viramis rész vala, hogy ne elégedve s maga részéről kijelenti, hogy hány órai rajta való utazás embert és ál„ezeket tudva“ soha se engedné meg latot annyira megviselt, hogy az előbuk Cserényi Kázmérnak , hogy egy „csifkanó fogadó valóságos enyhe révpartnak rálkodó, veszekedő, kaczér, tűnt fel, huszártisztekre kacsintgató Ugyanazért az állás leányt" hozzon a fedele alá. Punktum. Kázmérnak pedig kijelenti, hogy pár nap múlva a fővárosba viszi magával, ahol a pere érdekében dolgai lesznek , mert ha koldussá lesz is, de megmutatja, hogy nem nyugszik addig, míg Ternyei Bálin Beszélt. Indali Gyulától, alatt a fuvaros tót szekértől a fényes equipage ig a járművek különböző példányai voltak láthatók minden időben, s a személyzet munkahiányról épen nem panaszkodhatott. No hát ez előtt a hires fogadó előtt állt meg egy szép tavaszi estén egy jó nézet, avval a drágalátós leányával együtt I gyes fogat, melyből egy öreg s egy fiatal ki nem dobatja a ternyefalvi kúriából, s férfi szálltak ki. — Lásd, lásd, te ismeretlen kis tűn — Fogadós, — szólt az előbbi, — dér — suttogó az ifjú — mennyi galibát vacsorát, aztán szobát az éjszakára, okoz a te ártatlan, hófehér kis arczod ! — Vacsorát szívesen, de szoba nincs, — jegyző meg a fogadós egykedvűen. Ternyei Bálint pedig, mikor megkapta a Ferencz ur levelét, haragtól reszketve szólt leányához: — Lásd Camilla, ugye mondtam ? Most már legjobb lesz, na egy időre visz Bzamosz a fővárosba. Én magam viszlek fel, mert dolgom lesz nekem is a perem miatt. Mert azt megmutatom, hogy ha az is él: kidobatom a házából Cserényi Ferenczet, avval az 5 veszekedő, korhely, kártyás fiával együtt. — Látod gyermekem — súgta a „ Doronghy bátyám pedig, egy idei hall nagynéni Camillának — milyen eredmény vagy azt az uraságot, ki épen az ő s az után, kínosan nyögte ki e szavakat.Ínye van annak, ha egy ábrándos kis leány elől foglalja le az utolsó szobákat. — Czifrálkodó —i..jsi,„ „biatlonul mecrlát.in. osv deli fiatal férfi — Na ez szén mulatság lesz : ®-hm*-mel megmozdult a karszékében.! utolsó dűlőmet adom _ ,7" Tetszik valami urambátyámnak ? lottón ^ ^erencz ura meglehetős zorveszekedő. huszártisz• • kaczér neki! tán T hát kiről beszél urambátyám, ne® a Ternyei Bálint leányáról idd- °[Anghy bácsi ismét hallgatott egy iuli t. w szemeafájának egy fáradt mozuján, ezt dörmögé: *“ ügy . . . értesültem. No lám! — Na ez szép mulatság lesz: az ivóban húzni ki az éjszakát, — zúgolódott Ferencz ur, az ebédlőbe behurczolkodni kezdve. — Hát ha megkísérteném, nagyságos uram, megkérdeni azt az uraságot: nem volna-e hajlandó az egyik szobát nagyságfokkal megosztani ? — szólt a fogadós tétovázó hangon. — Az isten úgyse, földi, ez nem rosz gondolat — szólt Ferencz úr, némileg fölvidulra — menjen és próbálja meg isten V. . . . i vendégfogadó a maga mikor t. i. a közönség még a vasút áldásait — arról volt A ez . idejében, —nem ismerte riadt fel Ferencz ur! nevezetes, hogy soha de soha nem volt azán még ő akar seperni a más há- vendég nélkül. Ezt az örvendetes dolgot "ott. r 'pedig a fogadó nem annak az esetleges in mitme,yt a vendég eltávozott, mind, Körülménynek köszönhette, hogy a ^ ls Pernyeinek egy mérges levelet, rostól 3—4 állotPésaylift feküdt, sem vassail^fővá ! nevében. A vendéglős kisietett s pár perez múlva avval a hírrel tért vissza, hogy a szólt Ternyei méltóságteljesen — hogy szoba birtokosa örülni fog, ha két úriem- semmiféle körülmény nem lett volna hébernek egy kis szolgálatot tehet. pes megváltoztatni adott szavamat, melyre — No Kázmér, akkor gyere is mind- czóloz, de azt minden apai érzelmeivel járt megköszönni a mi ismeretlen gazdánk lett is beláthatja, hogy egyetlen leánya előzékenységét — szólt vidoron az öreg, s mat, kinek boldogitasa eletczélem, nem pár perez múlva kopogtattak a fogadós ál-s dobhattam oda egy, tál megjelölt szoba ajtajánl ! — Egy haszontalan tékozló, feslett — Szabad! — hangzók belülről egy életű fiatal embernek, ugye uram ezt akar női hang. Ferencz ur meghökkent egy pillanatra, de már csak mégis be kellett nyitnia. Benn, a terem pamlagán egy középkorú nő s egy ifjú szép leányka ültek egymás mellett, kiknek megpillantásakor Cserényi Kázmér meglepett „Ahl* kiálltásra ! baj! - kiáltott fel Kázmér Örömtelien, ta mondani ? — vágott közbe élénken Cserényi Kázmér. — Igen uram, ha már meg kell vallanom : ezt akartam mondani. — válaszol Ternyei. — Hála istennek, hogy csak az a • V-**-» J • ------------- ------------ 1 fakadt, az ifjú leányka rózsás ajkairól pedig kaik sikor lebbent el, mikor tekintete az ifjú tekintetével találkozott. Cserényi Ferencz ur szótlanul tekintgetett, hol a roppant zavarban levő fiatalokra, hol a csöndesen mosolygó asszony— Hogyan ? — kérdé Ternyei csodálkozva, — ön „csak“nak nevezi ezt? — Igen, uram annak nevezem s ön is annak fogja nevezni, ha pár pereznyi figyelmével megajándékoz. S ezzel az ifjú elbeszélte: mint táltala, uui iv VOWUUGavu mu jvinyj uuufcuuj i ^— J ságrn s arczán tisztán látszott fölirva, hogy jött meg egy zivataros napközben egy puszakármi legyen, ha ért valamit az egész Itai csárdában, egy ifjú leánykát, kit azóta dologból. A perezre sem bírt elfelejteni s mikor atyja . Ebben a kritikus pillanatban nyílt kitagadással fenyegette, ha az ajánlott ha meg a mellékterem ajtaja s belépett azon tasságba bele nem egyezik,s mint jutott Ternyei Bálint. (eszébe az a gonolat: lehető rész véle A két öreg ur, mintha kígyó csípte ■ ményt költeni fel maga iránt a neki szánt volna meg őket, dadogja egyszerre: jegyesben, s visszariasztani ezáltal a tercserényi ! — Ternyei! Aztán elhallgatott mindkettő, tétovázva a további teendők felett vezett szövetségtől s mint használta fel e czélra öntudatlan eszközül Doronghi urambátyámat, ki előtt sikerült úgy jellemeznie önmagát, hogy az öreg bizván meg — Uram,* ezavatt meg végre Kázmér ! Nyughatott csalatlan „értesülés*-ben, finoman meghajolva, — atyám és én tu- — No, édes öcsém, kaczagot lajdonkép azért jöttünk, hogy megköszön- fel Ternyei jóízűen már az igaz, hogy • •• 1 •• . • t ___L „ «nmnnnk nlórf (III oKKol I OkJIaHuI * H A fiú jük önnek felajánlott szívességét, azonban. Semmi „azonban,“ uram, vágott köz.- -0— „r be Ternyei hidegen, — én ismeretlenül maga az eleven ördög szobát ígértem önöknek s magyar ember ! — Minthogy azonban remélem, bánéul szokta visszavonni a szavát. Gyámi uram elhiszi most, hogy az ördög — Hm ! — mozdult fel e beszédre mégsem olyan fekete, mint ahogy lefes Cserényi Ferencz, — én pedig ismerek ; tik, nem volna vakmerőség tőlem esengmagyar embert, a ki igen is visszavonta nem azért, a mitől féltem eddig: a Caolyan adott szavát, melyre a világon semkmilla kisasszony kezéért? ki sem kényszerítő. — Hohó, fiam uram ! — vágott köz— Legyen meggyőződve Cserényi ur, Ide Ferencz ur — ehez a dologhoz tán nemcsak elérted ebbeli czélodat, de az egész vidéken is úgy be vagy mázolva,mint még én is hozzá szólhatok. Hátha nekem s lehetne méltó kifogásom egy. — „Czifrálkodó, veszekedő, kaczér, huszártisztekre kacsingató leány* ellen, úgy e bár? — nevetett Ternyei Bálint ur. No ezt meg én fogom megmagyarázni. S aztán a piruló kis leány minden szabódása ellenére elbeszélte, mint vezette félre a leányka magaviseletével, a vén Doronghyt. — Csakhogy ne kelljen megválnia egy ábrándképtől, mely egy pusztai csárdában tűnt először a szemébe, egy zivataros tavaszi délután — egészítette ki a nagynéni jószivüen mosolyogja. — No, Bálint barátom, — nevetett Cserényi Ferenc?, — hát mit mondasz : menjünk e még Pestre perelni ? — Már csak menjünk fel, ha eddig jöttünk, — viszontá jókedvűen Ternyei, — ha perelni nem is perelünk, lordább bevásárolhatunk holmit ennek a két gyereknek. Isten neki, — szólt Ferencz úr, kezet nyújtva — mi már pihenhetünk. Ezután már csak ez a két fiatal folytassa a pert, mint férj és feleség. Kázmér már ekkor ott állott a kis Camilla mellett s erősen rajta volt, nehogy a leányka kezén csak egy piczinyke kis hely is csókolatlan maradjon. — No lánczhordta fiú, ezt bizony Ternyefalván is elérhetted volna a nem kellett volna ide burezolni minket a cz. .i fogadóba, — a hol még csak szobát sem kaphat az ember, ugye ? — nevezet Ternyei elégült tekintetet vetve a fiatal párra, mely szerelmi boldogságában az egész világról megfeledkezni látszott. A képviselőház igazságügyi bizottsága közelebbi ülésében mindenekelőtt a gyámsági és gondnoksági ügyeket tárgyazó 1877. évi XX. t. czikk módosításáról szóló törvényjavaslat előadójává dr. Emmer Kornélt választotta meg. Áttérve a büntetőtörvénykönyvek életbeléptetéséről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatására, a bizottság elfogadta a Teleszky előadó által a múlt ülésben indítványozott és függőben hagyott egy szakaszt is. Az elítéléssel eddig járt jogkövetkezmények és hatályok s az új büntetőtörv.könyv mellékbüntetései közt fenforogható összeütközések szabályozását tárgyazó 19., 20., 21. és 22. §§. tekintetében Emraer által a múlt ülésben előterjesztett indítvány alapelvének elfogadása folytán, a bizottság hosszabb vita után következő tételekben állapodott meg. 1. Oly esetekben, midőn az új törvény a mellékbüntetést nem ismeri, hatálya ipso jure azonnal megszűnik, s ez irányban a régi 19. §. változatlanul fentartatik. 2. Oly esetekben, midőn az uj törvény a régi jogkövetkezményt ismeri ugyan, de más cselekményre nézve állapítja meg, bíróilag megvizsgálandó, váljon a cselekménynyel, melyre nézve az uj törvény ugyanazon jogkövetkezményt mellékbüntetésül rendelte, s a kifejtendőkhöz képest vagy megszűntnek, vagy az alább felsoroltak értelmében fennállónak kirondandó. 3. Oly esetekben, midőn az uj törvény ugyanazon cselekményre ugyanoly mellékbüntetést állapít meg, de annak az uj törvényben megállapított időtartam maximuma már letelt, a jogkövetkezmény ipso jure megszűnik s a fél ezen tényről birói igazolványokért___________________ még le nem telt, az uj büntetőtörvénykönyvben vétségekre nézve megállapított 3 évi bűntettekre nézve 10 évi időtartamra leszállítottnak tekintetik azok hatálya s ennek leteltével a fél e körülményről birói igazolványt kérhet. Ezen esetekben a bíróság megállapítandja, vájjon a vétségekre vagy a bűntettekre határozott maximum forog-e fenn. Ezen határozatok külön szakaszokban lesznek szövegezendők. A 28. §-nál, mely az elmozdításoknak fegyelmi úton való kimondását érintetlenül hagyja, Pauler miniszter utal az anomáliára, mely abban állana, hogy az ítélet a büntető törvénykönyv értelmében