Magyar Polgár, 1880. január-június (14. évfolyam, 1-148. szám)

1880-06-03 / 126. szám

jlf évfolyam. SZERKESZTŐSÉG: KULTOR10 A­ U T 0 Z a. NYOMDAÉl’ÜLET. [fjjtelenül beküldött közlemények nem közöltetnek. (Ju­lDalhatlan kéziratok nem adatnak vissza. Q*»k bérmentes levelek fogadtatnak el. 126-dik szám. N A F* 1 I, A F­. Kolozsvár, csütörtök, 1880. ju­nius 3. KIADÓHIVATAL: LYC. NYOMDA ÉPÜLETE (Küktorda-utcza.) ELŐFIZETÉSI DÍJ: Hirdetési díj: sora 6 kr. — Bélyegilleték: minden hirde­tés után 80 kr. — Nyílttéri sora 26 kr. egész évre félévre . . 16 frt. 8­0 évnegyedre egy hóra . 4 frt — kr­­ . 60 . Becsület és párbaj. pontjából magyarázható meg azon kö­rülmény, hogy a párbaj, a középkori világnéz­et emez irrationális maradvá­nya, az emberiség szellemi fejlettsége daczára, becsületbeli sérelmek helyre­állítására, még a mai czivilizált kor­szakban is, egyetlen elégtételi eszkö­zül ismertetik el s használtaik fel. Tapasztalati tények kétségtelenül igazolják, hogy szigorú büntetési pa­rancsok legkevésbbé sem rettentik visz­­sza a társadalmat, hogy becsületbeli sértések esetében ne folyamodjék a magán elégtételhez akkor, midőn az állami igazságszolgáltatás nem nyújt elegendő elégtételt. A sértett becsület elégtételt kö­vetel és pedig olyat, mi a sérelmet és társadalmi felfogást kielégítse, meg­nyugtassa. Ugy de az állami büntető igaz­ság a becsületet, az embervilág e fél­tékenyen őrzött kincsét, mintegy ki­csinybe véve, annak megsértését a leg­kisebb sérelmek közé számítja , holott, a társadalom felfogása szerint, a be­csületen ejtett folt minden testi és va­­gyonbeli sérelmeknél nagyobbnak te­kintetik. Ezen különböző felfogás ha­tása aztán igen gyakran szomorú kö­vetkezményeket idéz elő a társada­lomban. Pedig a kor humanistikus törek­vései mélhatlanul megkövetelik, hogy a párbaj alkalmazása végre-valahára megszűnjék, és a társadalmat a már­­már ijesztő mérvekben jelentkező bajtól az államnak áll kötelességében orvo­solnia; s mert ezt párbajtiltó törvé­nyekkel nem eszközölheti, a becsület­­sértések büntetési rendszerén kell vál­toztatnia. Az új magyar büntető törvény némi haladást tett ez irányban, de a helyzeten még­sem változtatott. Ki­terjesztette ugyan, de meghagyta az eddigi büntetésnemeket, már­pedig a becsületsértések nem mindig egyenlít­­hetők ki pénz- vagy fogság­büntetés által; a legmegfelelőbb büntetés volna a polgári becsületvesztés fokozatos mérték szerinti alkalmazása. Minthogy a becsület individuális értékkel bír, nem is igen lehet annak megsértését és a sértés megtorlását szigorúan kör­­vonalazott általános tételekben formu­­lázni, hanem a concret esetekhez kell alkalmazni az elégtétel minőségét és mértékét. E tekintetben legczélszerűbb volna államilag szervezett, de a legfüg­getlenebb állampolgárok köreiből al-közkötelező szabályként van ki­mmondva minden állam jogrendszerében azon elv, hogy jogsérelmekért senki vehet önhatalmilag magának eleg­et, mert az elégtételadás joga ki­­zólag az állam igazságszolgáltatási jutalmát illeti. Ki e hatalom mellőzésével saját maga vesz elégtételt, az állam souverain hatalmi jogát sérti. De ha az állam eme hatalmat gyakorlatilag érvényesíti, köteles is oly a mérvű elégtételt szolgáltatni, mely a közérzületnek megfelel. Mert ha az ál­lam túl szigorú mértéket alkalmaz, ma­­guk az alattvalók nyújtanak az illetők­nek segédkezet, hogy az igazságszol­­gáltatás büntető karját kikerülhesse ; ha pedig aránytalanul csekély az elég­tétel, nem folyamodnak az igazságszol­gáltatás egyedül illetékes fórumához, hanem önmaguknak adják meg az elég­tételt. Kötelessége tehát az államnak gondoskodni arról, hogy törvénytételei a közérzület szellemével összhangzásban legyenek. Minden életviszonyt, minden tényt azon szempontból kell elbírálnia, miként az társadalmi tekintetben je­lentkezik, minden paragraphusnak lét­alapját a közérzületből kell merítnie, mert a­mely törvénytétel csak a tör­­vényhozói akarat által jö létre, de a közérzület, a közfelfogás a társadalom­ban nem sanctionálja, lehet ugyan kö­telező, bírhat törvényerővel, de a tár­sadalmi élettel soha sem fog oxydálódni, hanem lesz egy holt törvény, egy írott malaszt. Ilyen írott malasztok a párbajtiltó és a becsületsértésekre vonatkozó tör­vényszakaszok. Ugyanis az állami hatalom oly szigorú büntetést mér a párbaj tettesre és bűnrészesekre, hogy ezek az igaz­ságszolgáltatás ellen nemcsak privát egyéneknél, de még magánál az állam hivatalos közegeinél is védelmet és ol­talmat találnak, hogy az igazságszol­gáltatást kikerülhessék , és az állam gyakran jut azon visszás helyzetbe, hogy rendszabályai nemcsak nem foga­natosíttatnak, de sőt számba sem vé­tetnek. A­mi pedig a becsületsértések megtorlását illeti, e tekintetben oly aránytalanul csekély büntetést alkal­maz, hogy alig van becsületére félté­s ________ ___ kötött esküdtszékek által gyakoroltat­keny ember, ki ilynemű sérelem miatt ni az igazságszolgáltatást, kik elfogu­lnál igazságszolgáltatásnál keresne latlan s megvesztegethetlen lelki meg­égtétek.­­ győződés­ és nem a paragraphusok Az igazságszolgáltatás és társa­ alapján hozzanak becsületbeli kérdé­­­lmi felfogás ezen ellentétes állás- sebben ítéletet. Ha ily alapokra lenne fektetve a becsületsértések megtorlási rendszere, nem tarthatna a közvélemény megve­tésétől senki, a­ki az igazságszolgál­tatáshoz folyamodnék sértett becsüle­te helyreállításáért. E társadalmi kérdés a törvény­hozás által való organisatióra vár; fog­lalkozzanak vele politikusok, törvény­hozók, az állam jogszolgáltató közege, a sajtó és minden arra hivatottak. Az ideje rég elérkezett. Panits Géza: TARCZA. A SZENT KORONA. . Ipolyi Arnold, a kiküldött bizottság ilöke, az Akadémiának a következő híva­­­los jelentést terjesztette elő a magyar­­(­rona tudományos vizsgálatáról. Tekintetes Akadémia ! A magyar tud. f. u. febr. 26 án tartott összes archaeologiai bizottságának el­­nöke által előadott indítványára, a magyar szzent koronának tudományos és nevezete­­klubtörténeti szempontból való vizsgá­it méltóztatott elhatározni. , Indokolta ezt a magyar tudományos Anémiának a tudomány összes ágai fól­irányzott munkásságában min­d már kiválóan nyilatkozó ama figyelem. .“Jet rendeltetésénél fogva, nevezetesen nemzet emlékeinek tanulmányára és is­­mtetésére fordít. . Nemzeti történetünk műemlékei közt kétségtelenül legméltóbb helyet igé­nthet az országnak szent koronája, mely lét állami létünkkel, úgy szólván, egy l­jí. u• ugy annak egyik palládiumát, kópe­­hjj’ . .Valamint régisége 63 műbecse, úgy »4 n ,3 államhatalmi jelentőségénél fog- I legfőbb jelvénye s legkegyel­­ íjij,­árgya. És midőn a hazai tudomány I nemzeti és hazai régiségeink és mü­­•íitív al­ vizsgálatát a mai világirodalom l'ibhé a^ra «moke, nem volt mellőzhető lm ? a magyar szent korona tudományos 1 iJ'^álat­ és kiadása sem, melyet a 1 Hiú !, kegyelet, valamint a tárgynak ki­­•Jjubecse egyaránt követi, kan­rténelmi tekintetben a sz. korona 1 Cí «Mg 's már századokon át számos lCenii fogl alkoztatta a hazai történet- Máiu*­0t- története nem volt mind­­lájuk teljesen megírható és befejezhető, az általa felvetett számos kérdésre a műszaki és műtörténeti vizsgálat meg nem felelt. Utóbbi időben ugyan a műtörténeti tanulmányok mai teljes kifejlődésénél fogva, ez irányban is foglalkoztatta immár a fi­gyelmet. És újabban egy kitünő műíró, dr. Bock Frigyes, acheni kanonok, már e te­kintetben is tárgyalta nagyobbszerű s ki­rályunk költségével segélyezett német nyel­ven közzétett munkáiban, s a mily mél­tán kitüntette, alapos szakismereténél fogva, annak kiváló műbecsét, úgy több részt még­is nem egy kételyt hagyva fenn, sőt több helyütt felismerhetetlen pontosságot tanú­sítva, újabb, kimerítőbb vizsgálatot tett kívá­natossá, sőt szükségessé. E vizsgálat s meg­oldás, méltán, első rendben a magyar tud. Akadémiát illette meg immár, mely köré­ben több szakférfiúval rendelkezett, kik e feladatnak a tudomány mai álláspontján megfelelni képesek. A magyar tud. Akadémia e szerint, hivatásához képest, vállalkozván e feladatra, fennemlített összes ülésében elhatározta, hogy a sz. korona vizsgálatára szakértők­ből álló 3 tagú bizottságot nevez ki, mely alulírott akadémiai igazgató és rendes, valamint archaeologiai bizottsági tagnak elnöklete alatt dr. Henszlmann Imre ren­des tag s az Akadémia archaeologiai bi­zottságának előadójából, úgy dr. Pulszky Károly az Akadémia ugyanazon bizottsága közlönyének az „Archaeologia Értesítő“ nek szerkesztőjéből állott, kik mindannyian a műtörténet terén és nevezetesen hazai öt­vös és zománezm­ű vizsgálataik tanulmá­nyaival erre magokat képesítették. Ennek folytán a Tekintetes Akadémia kérvényével ez ügyben a király ő Felségé­hez járult, hogy a sz. korona tudományos művizsgálatát legkegyelmesebben megen­gedni méltóztassák. A magyar kormány utján benyújtott s ajánlott folyam­odásra a legfelsőbb engedély megadatott s ez a kormány által egyszersmind az országgyű­lés főrendi és képviselőházának is beje­lentetvée, a vizsgálat f­é. május hó 9. és 10 ére tűzetett ki, mely napon úgy ő fel­sége személyét képviselő kir. biztosok, va­lamint az országgyűlés két háza­ltal vá­lasztott küldöttségek s a koronaszekrényt lepecsételt főméltóságok, az ország prímá­sa és az országbíró (ezt a­ kinyitásnál gyen­gélkedése miatt helyettesítő tárnokmester) és a koronaőrök jelenlétében megnyitott koronaszekrényből kivett sz. korona s a többi koronázási jelvények a budai kirá­lyi várpalota egyik erre rendelt termében, az akadémia küldöttségének tudományos vizsgálatul, leírásul s képeik felvételéül az ez alatt egymást felváltva állandón őr­ködő szent korona­őrök egyike s a koro­naőrség tisztei jelenlétében s felügyelete alatt kiadattak. Az akadémia bizottsága ezzel fela­datához fogott és két napon át a helyről el sem távozva, a rendelkezésre álló egész időt felhasználta, s a korona művének, díszítéseinek és képeinek úgy egészben, mint részleteiben pontos vizsgálatát, meg­határozását és leírását teljesítette. E mellett kiválóan szükség volt a tárgyak pontos graphikai felvétele­s előál­lítása, hogy az akadémiának előterjesztett indítvány s az akadémia által ő Felségéhez intézett kérelem értelmében egyszersmind a koronának hű képe készíttessék s ez­által annak méltó közrebocsátásáról is gon­doskodva legyen, valamint a vizsgálat ered­ményei részleteikben is világosan előállít­tathassanak. E tekintetben a reproduktionális el­járás mai nagy vívmányait alkalmaztuk és teljes fejlődése eredményeit felhasználva, igyekeztünk e felvételeknél érvényesíteni, s e részt elmondhatjuk, hogy a modern sokszorozó művészetek minden előnyének felhasználásával sikerült a szent korona képeit elkészíttetnünk. Mivégre Divald Ká­roly, a felvételek a nemében legjártasabb fényképész hazánkfiát, a fényképi felvéte­lekre, valamint K­auscher Lajost, a buda­pesti országos mintarajztanoda rajztanárát, ki e műnemben rajzai és szinkivitelü re­mekműveiről ismeretes, alkalmaztuk a ko­rona teljes alakja és több oldal képének, va­amint ulunk minden egyes jelentéke­nyebb részlete­s összes zom­ánczképei fel­vételére úgy fényképben, mint rajzban és szinben az eredetiről való méretek és szín­­fokozatok pontos megtartásával és alkal­mazásával. Eljárásunkról szóló ezen előleges je­lentésnek nem lehet feladata a tudomá­nyos vizsgálat és műleírás, valamint a tisz­tázva még teljesen el nem készült számos és dús felvételek példányait az Akadémia elé terjeszteni, mert mind­ennek alapos összeállítás­a s elkészítése, valamint az áb­rák művészi és mértani teljes kivitele ter­jedelmesebb munkát és tetemesebb időt vesz igénybe. Jelenleg csupán általában kívánjuk előlegesen két irányban az eredményt je­lezni, s a Tekintetes Akadémiának a to­vábbi teendők iránt, ezek közzétételére nézve bátorkodunk rövid előterjesztést tenni. Egyik irányban ugyanis, a szent ko­ronának eddigi ismeretes, hagyományos és általában elfogadott történetét illetőleg , a m­űvizsgálatnak lehetőleg teljes biztosság­gal sikerült constatálni, hogy a korona műalakzatai lényegesen megegyeznek az eddigi alaposabb történelmi vizsgálatok adataival és eredményeivel. Nevezetesen a mint ez adatokat legutóbb Koller Ferencz pécsi kanonoknak a koronáról irt kimerítő s alapos művében az előbbi írók nyomán is helyesebben összeállítani sikerül; s a mennyire ezen adatokkal s a koronának leírásával kimutatta, hogy annak felső ré­sze, az egymáshoz keresztben meghajtva illesztett aranypántok latin feliratú reke­­szes zománczképeikkel, melyek a trónoló Megváltót s nyolcz apostolt állítják elő, sz. Istvánnak a pápától Rómából küldött, ott készült, koronáját képezték ; míg a korona alsó része, a fölövedző diadémsze­­rű abroncs, melyhez később a felsőbb il­­lesztetett, Dukás Mihály bizanti császár, fia Kontantinos Porphirogenitos és Gejza király, valamint a Megváltó, Mihály és Gábor arkangyal, szent György, Demeter, Kosmás és Dem­ján vértanuk zománczké­peivel diszitve, a nevezett Mihály bizánti császártól küldetett Géjzának, s a­mely két koronából állíttatott össze később a magyar szent korona. Mindezen találó, vagy más eltérőbb történelmi adatok és föltevések további előadását, a­mint azokat a m­űvizsgálat megerősíti, vagy kétségbeveheti s részben újabb érdekes feltevésekkel megvilágíthatja, természetesen csak a részletes leírásban lehet majd kimerítőbben tárgyalni. Más irányban ellenben a művizsgálat kimutatta, hogy eddig a szent koronának hű képmását nem ismertük s a valóság­nak megfelelő előállítását nem bírtuk. Sőt ezt még a koronának legpontosabb leírá­saiból sem lehet teljesen kivenni. A szent koronának történeti leírásai mellett épen úgy, mint azon kívül megjelent összes eddigi ábrái nemcsak mindannyi máskép, a valóságtól elté­őleg áll­ták azt elő, ha­nem a­mint azok egymástól is eltértek, úgy egyik sem közelítette meg annak tá­volról sem miszépségét. Ezen hiány önként érthető a régibb leírásoknál, midőn sem a tanismeret sem a műtörténet még nem képezett bevégzett rendszeres tant és tudományt, s felőle a legtudósabb történetírónak sem volt kellő fogalma, annál kevésbbé volt tudomása arról, hogy az a történettudománynak egyik alaptételét és kútfőjét képezi, vala­hányszor ez a művelődési történet és mű­alkotások s emlékek leírása terére lép. Hasonlón nem rendelkezett a reprodukáló művészet sem azon kifejlett eszközök fe­­lett, melyek a műtárgy finomabb részleit teljesen biztos hűséggel képesek lettek volna visszaadni. Ehhez hiányzott a kellő szylismeret, mely nélkül a tárgyak telje­sen ferde fölfogással állíttattak elő, s épen úgy hiányzott egyaránt a művészeknél és íróknál a műtechnika kellő ismerete, mely nélkül híven a tárgyat levenni nem­ lehe­tett,­ s annál kevésbbé volt képes a leírás felőle kellő fogalmat alkotni. A sz. korona ily legnagyobb mű­be­­csü részletei, mint a románczképek jellege és művészete iránt például, mindannyinak nem volt épen úgy kellő fogalma, valamint azt a későbbi kor e technikája már nem ismerte és nem gyakorolta. De a sz. korona azon legújabb fel­vétele is, melyet mint fenn említek, az erre szakismereténél fogva teljesen képe­sített dr. Bach kanonok kiadott, hasonlón nemcsak több hiányt, de hűtlenséget is mutatott, melyet a fényképi felvétel da­czára annak, elégtelensége mellett a rajz­ban hibás és a kiadásban átfordított ábrája is okozott. Felvételünk nemcsak a hibákat el­kerülte s a tárgy eddig vissza nem adott minden oldalára s annak legkisebb művé­szetére is kiterjedt, hanem erre a fényké­pezés azóta kifejlődött összes előnyeit is felhasználta s alkalmazta a felvételben, valamint más felvételeket mértani és sza­badkézi rajzokkal és különösen a korona zománczképe dús színezetének lemásolásá­val elkészítette s ez után a fénykép által nem létesithetőt is teljesen pótolta. E m­ű­­vizsgálat és felvétel eredménye immár, hogy szent koronánknak végre nem csak helyes és hű képét vettük s ez által leírni fogjuk, hanem e nagybecsű nemzeti erek­lyénk és műtárgyunk teljes műleírását is képesek vagyunk a legkisebb részletig elő­adni és feltüntetni. Mert maga e mű, mondhatjuk már jelenleg, az aranyművészségnek, a zománcz műnek egyik egész világra s minden időre szóló legnemesebb s legbámulandóbb al­kotása, melyhez nem csak egyetlen egy régi ismeretes korona sem járulhat e te­kintetben közel, hanem a mely átalában is, mint ily műemlék, ritkítja párját. Csak nemzeti múzeumunk nyitra-ivánkai lelete koronarészleteinek bámult bizanti zománcz­­m­űvei járulnak hozzá közel; de koronánk egyes művei ezeket is épen úgy túlhalad­ják műbecsre és szépségre nézve, valamint versenyeznek mind azzal, mit e nemben hasonló műemlékek: a zománczos oltár­táblák, úgy nevezett pallók, frontalék s antipendiumok, valamint krijetábia­»«.­­ TISZA KÁLMÁN beszéde után is vettem tőle értesítést. — A képviselő úr panaszkodik, hogy a bizottság olykor nem úgy bánnak­­— mint ő mondá — a szegediekkel, mint a­hogy he­lyes volna. Én, te hát, azért, hogy a biz­tosságnak egyik vagy másik tagja néha nem veszti-e el perczslegesen türelmét, fe­lelősséget nem vállalhatok. Ha megtörténik, bizonynyal, aki ismeri az olynemű tárgyalá­sok természetét, a­minek ott folynak,csodál­kozni rajta nem fog. De ha egyik vagy má­sik tett volna olyat, a­mi túlmegy a tü­­relemvesztés határán, annak — gondolom orvoslása nem abban rejlik, hogy a netalánl ily egyes esetért a biztosságnak eljárását, az összes kisajátítási eljárást, az összeg segélykiosztási eljárást úgy akarja valaki odaállítani, mint a­mely helytelen, kellő alapokon nem nyugszik és az illetők méltányos igényeinek és jól felfogott ér­dekeinek meg nem felel. Az eljárás helytelenségének igazolá­sául a képviselő úr felhozta azt is, hogy egy szegedi lakosnak kis­ajátítás alá jövő A képviselőház közgazdasági bizott­sága máj. 31-én tárgyalás alá vette az er­délyi gazdasági egyesület kérvényét az el­maradt úrbéri és más ilynemű kárpótlások kifizetésének eszközlése iránt, a­mely Baross Gábor előadó javaslatára a kor­mánynak megvizsgálás és jelentéstétel vé­jtelke úgy oszlott meg, hogy hat telek lett ivott hinnntm ll .1 f Ai'At t n f a! f- I? mi fii n f ftw .. «­­ .. .. I.. /1 1 _ . in ' I 1 1 f nem ugyan kizárólag abból, de annak rész­leteiből más részletekkel összekapcsolva és — mint mondd — azon embernek ezen hat telekből egyet sem adtak. Végére jártam a dolognak, és ez esetben mondhatom, hogy első­sorban — mondom első­sorban — ezen ember saját telkeiből nem kapott, mert ráenthetetle­­nül részeg állapotban lévén, a bizottság előtt nem lehetett vele megértetni saját érdekét, sőt oly kifejezésekkel élt, a­me­lyek miatt őt a bizottsági gyűlésből el kel­lett távolítani. Ugyanezt ismételte másnap is, mint a­mely napra épen, tekintettel azon állapotra, a­melyben az első alkalommal volt, a tárgyalás elhalasztatott. Mind­a­mellett azonban, hogy ez kétszer megtör­tént és mindamellett, hogy megakasztani e miatt az eljárást nem lehetvén, akkor a hat felek közül egyet sem kapott, mint­hogy később belátta, hogy saját érdeke ellen vétkezett, a bizottság még akkor is lehetővé tette, hogy ő azon telkekből kap­jon. És ezen egyén, tudomásom szerint, tö­kéletesen meg van a cserébe kapott, vagy a kapott telkekkel elégedve, azt átvette és igen örül annak, hogy kiegyezett és nem hajtott sem a talán túlságosan élve­zett borra, sem az ennél még veszedelme­sebb részegítőre, egyes izgatóknak félre­vezető szavaira. Még egy ily természetű dolgot ho­zott fel a képviselő úr, azt mondván, hogy egy asszony a­miatt, hogy telkét meg nem kapta, és a bizottságnál tapasztalt bánás­­mód miatt, megőrült. Ennek is végére jártam. Csakugyan van ott egy szegény asszony, a­kin mint tudom az őrültség jelei ráutatkoz­tak­, csakhogy igen különös dolog, hogy azon a szegény asszonyon, ki a képviselő úr előadása szerint azért őrült meg, mert telke kisajátíttatott, az őrültség jelei elő­ször nyolc­ évvel ezelőtt mutatkoztak. (De­rültség ) Mindenesetre nagyon jókor meg érezhette szegény, hogy 8 év múlva mi fog vele történni. Már most áttérek a komolyabb dol­gokra. Első­sorb­aa a képviselő úr megtá­madja a bizottságot, azt mondván, hogy a kisajátításnál nem kellő árak üzettetnek, hogy önkényesen állap­ították meg a fei­­becslé-ii árak, és a bizottság azokon túl m­enni nem akar. Beszédjében elmondotta, melyben a képviselőház máj. 3­-ai ülésében Bakay N. interpellátiojára válaszolt. T. házi (Hadjuk!) Ha méltóztatnék megengedni, most már válaszolni óhajtanék Bakay Nándor képviselő úrnak hozzám in­tézett interpellátiójára, melyre adandó vá­laszom a múlt szombatról az ő távolléte miatt elmaradt. (Halljuk ! Halljuk !) Midőn e választ megadni szándéko­zom, nem kívánom a t. házat azzal fárasz­tani, hogy interpelláló urnák indokolását és egész interpellációját felolvassam, mert azt hiszem, hogy épen úgy az ebben, mint a bevezető beszédében előadottakra a vá­laszt meg fogom adni az által, hogy ki fogom — adatokra támaszkodva — mu­tatni, mikép állnak az általa érintett ügyek Szegeden s azután fogok magára az álta­la interpellátiója végén tett egypár kér­désre még reflektálni. (Halljuk ! Halljuk !) Mindenekelőtt a képviselő úr által mellesleg felhozott egy pár dologra kívá­­nok reflectálni, a­melyekre nézve magán hogy igaz, hogy az mondatik, hogy a vá­rosi árakat veszik figyelembe;igen, de ak­kor oly telkek kisajátításáról volt szó, me­lyekre nézve örült néha a város, ha raj­tuk ingyen is túl adhatott, hogy va­laki azokat beépítse. Az sem így van, t. ház. Az árak a szerint állapíttattak meg, a­mint Szeged városa hatósága a megelő­zött évek folyamából kimutatta, nem a vá­­rosilag kisajátított telkekn­e, hanem a magán­adás vevési útján szerzett telkek­nek árát. Ez szolgált alapul az árak meg­állapításánál, sőt midőn a város első je­lentése ellen némelyek felszólaltak, a ha­tóság újabb kimutatás közlésére hivatott fel, mit februárius havában, adatokkal tá­mogatva, meg is tett, és ismétlem, az em­lített magán adás-vevési árak szolgálnak alapul a kisajátításnál. Még csak egyet kell elmondanom, és ez az, hogy azon árak, melyek a kisajátí­tás folyamán fizettetnek, magasabbak, mint azon érték volt, melyet maguk az illetők a kárfelvétel alkalmával, a telek értékében, mint megmaradt vagyont, bevallottak.­­­­Hogy ily viszonyok közt, te­hát, miképen állíthatja valaki, hogy nem kellőleg fizet­tetnek meg a telkek, azt én megérteni képes ne­m vagyok. De megjegyzem még azt is, hogy ha a kisajátításnál a bizott­ságok takarékosan akarnak eljárni, ezt nem a maguk érdekében teszik, sem az államkincstáréban, hanem Szeged városá­nak érdekében, mert a kisajátítási alap megmaradó része senki másé, mint Sze­ged városáé. (Tetszés.) E részben is takarékoskodni, azt hi­szem, hogy tehát helyes, és épen akkor volna megtámadható a bizottság, ha azért, hogy saját eljárását megkönnyítse, annyit adna mindenkinek, a­mennyit kér. (Úgy van­ a jobboldalon.) Hogy pedig némelyeknek fur­csa kívánságaik is vannak, arról majd ké­sőbb fogok néhány szót szólani. A­mi a ledőlt házakat illeti, meg­jegyzem mellesleg, hogy a­hol akár pin­­cze, akár használható fundamentum — vagy más hasonló — találtatik, úgy tu­dom, még erre is kiterjeszti figyelmét a bizottság a becslésnél, az ideiglenesen épült házakat illető­leg pedig nagyon természetes, hogy azok miatt nem lehet megakasztani Szeged re­­constructiójának munkáját, és ezt a biz­tosság annál jogosabban teheti, mert hi­szen azt a képviselő úr is bizonynyal igen jól tudja, hogy a­kinek a biztosság ideig­lenes ház építésére engedélyt adott, az reversalist írt alá, a­mely szerint akkor, a­mikor a reconstructió munkája megkez­dődik, ha ennek végrehajtása érdekében szükséges, ideiglenes épületét minden kár­pótlás nélkül elbontani tartozik. Itt sem történik tehát senkin sem méltánytalanság, hanem történik olyan, a­mi egyfelől a vá­ros érdekében szükséges, de a­miről más­felől minden egyesnek akkor, a­mikor el­ső vályogát oda tette, tudomása volt. Itt sem lehet tehát igaztalanságról panasz­kodni. Panaszkodik a t. képviselő úr az iránt is, hogy a segélyosztási kulcs túl szi­­gorúan lett megállapítva. Én nem tudom ezt, de egyet tudok, s ez az egy az, hogy a biztosság úgy állapította meg, hogy az nem kap semmit, kinek 10.000 forintnál nagyobb értékű vagyona maradt meg. Még itt is, miután e megállapodás ellen kifo­gás volt, úgy tudom, hogy a biztosság a városi hatóság közbejöttével rectifikáltatta: kik tehát, azok, kiknek 10.000 frt értékű­nél nagyobb vagyonuk maradt meg? De még azt is tudom, hogy midőn a kulcs megállapításáról volt szó, épen a t. kép­viselő úr volt az, ki azt proponálta, mon­dassák ki, hogy a kinek 5000 írtnál több vagyona maradt, az ne kapjon semmit. Ha az 5000 irtót kimondani helyes lett volna, akkor nem vagyok képes fölfogni, hogy a 10,000-et kimondani hogyan lehet túl szigorú? (Tetszés.) T. hát! A­mi különben nézetem sze­rint, legtöbbet bizonyít arra nézve, hogy egészben helyesen jár-e el a biztosság, s hogy indokoltak-e az eljárása elleni pa­naszok, azt hiszem, azok a számok. Már­pedig május 27 ig kisajátítási ügy tár­gyaltatott mindössze 1171. Ebből egyez­ségiig rendeztetett 975 függőben van, legnagyobb részben azért, mert az illetők Szegeden nem voltak 130, bírói útra te­­reltetett 66. A­ki tudja a kisajátítási eljárások természetét, az nem fogja mondhatni, hogy ott nem jól járnak el, hol a kisajátítás alá került tárgyaknak több mint 9/10 részére nézve, egyezség jön létre az illető felek megnyugvásával. Azt hiszem, mondom, hogy ezen szám az, mi e tekintetben a bizottság eljárását legeclatánsabbul igazolja. Meg kí­vánom még, hogy a t. házat ez irányban is felvilágosítsam, jegyezni, hogy építési engedélyért már 246-an folyamodtak. A biz­tosság már 165 építési engedély akadály­talan kiadását hozta javaslatba, 83 ma­radt függőben. Az sem áll tehát, hogy az építések már meg ne kezdődtek volna, vagy hogy a biztosság az építési engedé­lyek kiadásánál akadékoskodik. Tettleg is épül már körülbelül — ezt egész pontos­sággal nem mondhatom — 60 és egy né­hány ház. Ez irányban is tehát megindult a mozgalom. És én meg vagyok róla győ­ződve, hogy a biztosságnak fennebb jel­zett, és a számok által igazolt eljárása mellett, és Szeged város polgárainak józan felfogása mellett, mindenek daczára, Szeged fog már ezen nyár folytán tetemesen épül­ni, és meg fogja tetteivel c­áfolni azokat, kik fellépésükkel úgy szándékoznának fel­tüntetni e város lakosságát, mint ha saját érdekeit nem fogná fel kellőleg. Különben t. ház, azt ígértem, hogy az iránt is fel fogom a t. házat — itt a kezemben lévő adatok alapján — világo­sítani, hogy a kisajátítási egyezkedésre nézve néha különös kívánságok is támasz­tatnak, melyeknek illő pontjait, ha tetszik, meg is mutathatom. Szólok egy biztosság­hoz tett javaslatról. Az illető, akinek tel­ke egy része kisajátításáról volt szó, leg­előbben is az mondja, hogy tárgyalásba nem bocsátkozik, míg a helyszíni szemle meg nem tartatik ; pedig úgy a törvény, mint másutt is a gyakorlat az, hogy min­­denekelőtt a tárgyalás tartatik meg és an­nak alapján, ha szükséges, rendeltetik el a helyszíni szemle; továbbá azt mondja ugyancsak az a polgár — nyilatkozván már az új telekre nézve, a­melyről tudta, hogy neki megajánltatik,­­ hogy miután az uj telek egy része alacsonyabb niveaun fekszik, mint az ő régi telke azon része, melyet elveszít, a niveaukülönbségért neki kárpótlás adassák. Eddig jól volna, de hozzáteszi, hogy mindamellett azonban ne­ki legyen joga az újabban nyert alacso­nyabb niveatirv telket a tőle kisajátított IS­ gert kiadatni határoztatok. Ezután tár­gyalás alá vétetett, Marosvásárhely város kérvénye, m­elylyel az uzsora korlátozása iránt törvényt alkotni kér. Baross Gábor szerint az igazság­ügyminiszter kijelentette, hogy a jövő ülés­szak folyama alatt az erre vonatkozó ja­vaslatot elő fogja terjeszteni. Minthogy e kérdés nagyon fontos és Marosvásárhely város kérvényét eddig elő már mintegy 20 törvényhatóság támogatta, szóló indítvá­nyozza, emeltessék ki a jelentésben az, hogy a bizottság a kormány nyilatkozatát leírja az iránt, hogy e tárgygyal komolyan foglalkozik, hogy a törvényjavaslat az elő­készítés stádiumában és annak előterjesz­tése a kormány szándékában van, és en­nélfogva a kérvény kiadandó volna a mi­nisztériumnak azon reményben, hogy az ez irányban a jövő ülésszak alatt előter­jesztést fog tenni. A bizottság az indít­ványt elfogadta.­­ Tárgyalás alá vétetett ezután az országos népszámlálásról szóló tvjavaslat.

Next