Magyar Polgár, 1880. január-június (14. évfolyam, 1-148. szám)
1880-06-03 / 126. szám
jlf évfolyam. SZERKESZTŐSÉG: KULTOR10 A U T 0 Z a. NYOMDAÉl’ÜLET. [fjjtelenül beküldött közlemények nem közöltetnek. (JulDalhatlan kéziratok nem adatnak vissza. Q*»k bérmentes levelek fogadtatnak el. 126-dik szám. N A F* 1 I, A F. Kolozsvár, csütörtök, 1880. junius 3. KIADÓHIVATAL: LYC. NYOMDA ÉPÜLETE (Küktorda-utcza.) ELŐFIZETÉSI DÍJ: Hirdetési díj: sora 6 kr. — Bélyegilleték: minden hirdetés után 80 kr. — Nyílttéri sora 26 kr. egész évre félévre . . 16 frt. 80 évnegyedre egy hóra . 4 frt — kr . 60 . Becsület és párbaj. pontjából magyarázható meg azon körülmény, hogy a párbaj, a középkori világnézet emez irrationális maradványa, az emberiség szellemi fejlettsége daczára, becsületbeli sérelmek helyreállítására, még a mai czivilizált korszakban is, egyetlen elégtételi eszközül ismertetik el s használtaik fel. Tapasztalati tények kétségtelenül igazolják, hogy szigorú büntetési parancsok legkevésbbé sem rettentik viszsza a társadalmat, hogy becsületbeli sértések esetében ne folyamodjék a magán elégtételhez akkor, midőn az állami igazságszolgáltatás nem nyújt elegendő elégtételt. A sértett becsület elégtételt követel és pedig olyat, mi a sérelmet és társadalmi felfogást kielégítse, megnyugtassa. Ugy de az állami büntető igazság a becsületet, az embervilág e féltékenyen őrzött kincsét, mintegy kicsinybe véve, annak megsértését a legkisebb sérelmek közé számítja , holott, a társadalom felfogása szerint, a becsületen ejtett folt minden testi és vagyonbeli sérelmeknél nagyobbnak tekintetik. Ezen különböző felfogás hatása aztán igen gyakran szomorú következményeket idéz elő a társadalomban. Pedig a kor humanistikus törekvései mélhatlanul megkövetelik, hogy a párbaj alkalmazása végre-valahára megszűnjék, és a társadalmat a mármár ijesztő mérvekben jelentkező bajtól az államnak áll kötelességében orvosolnia; s mert ezt párbajtiltó törvényekkel nem eszközölheti, a becsületsértések büntetési rendszerén kell változtatnia. Az új magyar büntető törvény némi haladást tett ez irányban, de a helyzeten mégsem változtatott. Kiterjesztette ugyan, de meghagyta az eddigi büntetésnemeket, márpedig a becsületsértések nem mindig egyenlíthetők ki pénz- vagy fogságbüntetés által; a legmegfelelőbb büntetés volna a polgári becsületvesztés fokozatos mérték szerinti alkalmazása. Minthogy a becsület individuális értékkel bír, nem is igen lehet annak megsértését és a sértés megtorlását szigorúan körvonalazott általános tételekben formulázni, hanem a concret esetekhez kell alkalmazni az elégtétel minőségét és mértékét. E tekintetben legczélszerűbb volna államilag szervezett, de a legfüggetlenebb állampolgárok köreiből al-közkötelező szabályként van kimmondva minden állam jogrendszerében azon elv, hogy jogsérelmekért senki vehet önhatalmilag magának eleget, mert az elégtételadás joga kizólag az állam igazságszolgáltatási jutalmát illeti. Ki e hatalom mellőzésével saját maga vesz elégtételt, az állam souverain hatalmi jogát sérti. De ha az állam eme hatalmat gyakorlatilag érvényesíti, köteles is oly a mérvű elégtételt szolgáltatni, mely a közérzületnek megfelel. Mert ha az állam túl szigorú mértéket alkalmaz, maguk az alattvalók nyújtanak az illetőknek segédkezet, hogy az igazságszolgáltatás büntető karját kikerülhesse ; ha pedig aránytalanul csekély az elégtétel, nem folyamodnak az igazságszolgáltatás egyedül illetékes fórumához, hanem önmaguknak adják meg az elégtételt. Kötelessége tehát az államnak gondoskodni arról, hogy törvénytételei a közérzület szellemével összhangzásban legyenek. Minden életviszonyt, minden tényt azon szempontból kell elbírálnia, miként az társadalmi tekintetben jelentkezik, minden paragraphusnak létalapját a közérzületből kell merítnie, mert amely törvénytétel csak a törvényhozói akarat által jö létre, de a közérzület, a közfelfogás a társadalomban nem sanctionálja, lehet ugyan kötelező, bírhat törvényerővel, de a társadalmi élettel soha sem fog oxydálódni, hanem lesz egy holt törvény, egy írott malaszt. Ilyen írott malasztok a párbajtiltó és a becsületsértésekre vonatkozó törvényszakaszok. Ugyanis az állami hatalom oly szigorú büntetést mér a párbaj tettesre és bűnrészesekre, hogy ezek az igazságszolgáltatás ellen nemcsak privát egyéneknél, de még magánál az állam hivatalos közegeinél is védelmet és oltalmat találnak, hogy az igazságszolgáltatást kikerülhessék , és az állam gyakran jut azon visszás helyzetbe, hogy rendszabályai nemcsak nem foganatosíttatnak, de sőt számba sem vétetnek. Ami pedig a becsületsértések megtorlását illeti, e tekintetben oly aránytalanul csekély büntetést alkalmaz, hogy alig van becsületére féltés ________ ___ kötött esküdtszékek által gyakoroltatkeny ember, ki ilynemű sérelem miatt ni az igazságszolgáltatást, kik elfogulnál igazságszolgáltatásnál keresne latlan s megvesztegethetlen lelki megégtétek. győződés és nem a paragraphusok Az igazságszolgáltatás és társa alapján hozzanak becsületbeli kérdélmi felfogás ezen ellentétes állás- sebben ítéletet. Ha ily alapokra lenne fektetve a becsületsértések megtorlási rendszere, nem tarthatna a közvélemény megvetésétől senki, aki az igazságszolgáltatáshoz folyamodnék sértett becsülete helyreállításáért. E társadalmi kérdés a törvényhozás által való organisatióra vár; foglalkozzanak vele politikusok, törvényhozók, az állam jogszolgáltató közege, a sajtó és minden arra hivatottak. Az ideje rég elérkezett. Panits Géza: TARCZA. A SZENT KORONA. . Ipolyi Arnold, a kiküldött bizottság ilöke, az Akadémiának a következő hívalos jelentést terjesztette elő a magyar(rona tudományos vizsgálatáról. Tekintetes Akadémia ! A magyar tud. f. u. febr. 26 án tartott összes archaeologiai bizottságának elnöke által előadott indítványára, a magyar szzent koronának tudományos és nevezeteklubtörténeti szempontból való vizsgáit méltóztatott elhatározni. , Indokolta ezt a magyar tudományos Anémiának a tudomány összes ágai fólirányzott munkásságában mind már kiválóan nyilatkozó ama figyelem. .“Jet rendeltetésénél fogva, nevezetesen nemzet emlékeinek tanulmányára és ismtetésére fordít. . Nemzeti történetünk műemlékei közt kétségtelenül legméltóbb helyet igénthet az országnak szent koronája, mely lét állami létünkkel, úgy szólván, egy ljí. u• ugy annak egyik palládiumát, kópehjj’ . .Valamint régisége 63 műbecse, úgy »4 n ,3 államhatalmi jelentőségénél fog- I legfőbb jelvénye s legkegyel íjij,árgya. És midőn a hazai tudomány I nemzeti és hazai régiségeink és mü•íitív al vizsgálatát a mai világirodalom l'ibhé a^ra «moke, nem volt mellőzhető lm ? a magyar szent korona tudományos 1 iJ'^álat és kiadása sem, melyet a 1 Hiú !, kegyelet, valamint a tárgynak ki•Jjubecse egyaránt követi, kanrténelmi tekintetben a sz. korona 1 Cí «Mg 's már századokon át számos lCenii fogl alkoztatta a hazai történet- Máiu*0t- története nem volt mindlájuk teljesen megírható és befejezhető, az általa felvetett számos kérdésre a műszaki és műtörténeti vizsgálat meg nem felelt. Utóbbi időben ugyan a műtörténeti tanulmányok mai teljes kifejlődésénél fogva, ez irányban is foglalkoztatta immár a figyelmet. És újabban egy kitünő műíró, dr. Bock Frigyes, acheni kanonok, már e tekintetben is tárgyalta nagyobbszerű s királyunk költségével segélyezett német nyelven közzétett munkáiban, s a mily méltán kitüntette, alapos szakismereténél fogva, annak kiváló műbecsét, úgy több részt mégis nem egy kételyt hagyva fenn, sőt több helyütt felismerhetetlen pontosságot tanúsítva, újabb, kimerítőbb vizsgálatot tett kívánatossá, sőt szükségessé. E vizsgálat s megoldás, méltán, első rendben a magyar tud. Akadémiát illette meg immár, mely körében több szakférfiúval rendelkezett, kik e feladatnak a tudomány mai álláspontján megfelelni képesek. A magyar tud. Akadémia e szerint, hivatásához képest, vállalkozván e feladatra, fennemlített összes ülésében elhatározta, hogy a sz. korona vizsgálatára szakértőkből álló 3 tagú bizottságot nevez ki, mely alulírott akadémiai igazgató és rendes, valamint archaeologiai bizottsági tagnak elnöklete alatt dr. Henszlmann Imre rendes tag s az Akadémia archaeologiai bizottságának előadójából, úgy dr. Pulszky Károly az Akadémia ugyanazon bizottsága közlönyének az „Archaeologia Értesítő“ nek szerkesztőjéből állott, kik mindannyian a műtörténet terén és nevezetesen hazai ötvös és zománezmű vizsgálataik tanulmányaival erre magokat képesítették. Ennek folytán a Tekintetes Akadémia kérvényével ez ügyben a király ő Felségéhez járult, hogy a sz. korona tudományos művizsgálatát legkegyelmesebben megengedni méltóztassák. A magyar kormány utján benyújtott s ajánlott folyamodásra a legfelsőbb engedély megadatott s ez a kormány által egyszersmind az országgyűlés főrendi és képviselőházának is bejelentetvée, a vizsgálat fé. május hó 9. és 10 ére tűzetett ki, mely napon úgy ő felsége személyét képviselő kir. biztosok, valamint az országgyűlés két házaltal választott küldöttségek s a koronaszekrényt lepecsételt főméltóságok, az ország prímása és az országbíró (ezt a kinyitásnál gyengélkedése miatt helyettesítő tárnokmester) és a koronaőrök jelenlétében megnyitott koronaszekrényből kivett sz. korona s a többi koronázási jelvények a budai királyi várpalota egyik erre rendelt termében, az akadémia küldöttségének tudományos vizsgálatul, leírásul s képeik felvételéül az ez alatt egymást felváltva állandón őrködő szent koronaőrök egyike s a koronaőrség tisztei jelenlétében s felügyelete alatt kiadattak. Az akadémia bizottsága ezzel feladatához fogott és két napon át a helyről el sem távozva, a rendelkezésre álló egész időt felhasználta, s a korona művének, díszítéseinek és képeinek úgy egészben, mint részleteiben pontos vizsgálatát, meghatározását és leírását teljesítette. E mellett kiválóan szükség volt a tárgyak pontos graphikai felvételes előállítása, hogy az akadémiának előterjesztett indítvány s az akadémia által ő Felségéhez intézett kérelem értelmében egyszersmind a koronának hű képe készíttessék s ezáltal annak méltó közrebocsátásáról is gondoskodva legyen, valamint a vizsgálat eredményei részleteikben is világosan előállíttathassanak. E tekintetben a reproduktionális eljárás mai nagy vívmányait alkalmaztuk és teljes fejlődése eredményeit felhasználva, igyekeztünk e felvételeknél érvényesíteni, s e részt elmondhatjuk, hogy a modern sokszorozó művészetek minden előnyének felhasználásával sikerült a szent korona képeit elkészíttetnünk. Mivégre Divald Károly, a felvételek a nemében legjártasabb fényképész hazánkfiát, a fényképi felvételekre, valamint Kauscher Lajost, a budapesti országos mintarajztanoda rajztanárát, ki e műnemben rajzai és szinkivitelü remekműveiről ismeretes, alkalmaztuk a korona teljes alakja és több oldal képének, vaamint ulunk minden egyes jelentékenyebb részletes összes zománczképei felvételére úgy fényképben, mint rajzban és szinben az eredetiről való méretek és színfokozatok pontos megtartásával és alkalmazásával. Eljárásunkról szóló ezen előleges jelentésnek nem lehet feladata a tudományos vizsgálat és műleírás, valamint a tisztázva még teljesen el nem készült számos és dús felvételek példányait az Akadémia elé terjeszteni, mert mindennek alapos összeállítása s elkészítése, valamint az ábrák művészi és mértani teljes kivitele terjedelmesebb munkát és tetemesebb időt vesz igénybe. Jelenleg csupán általában kívánjuk előlegesen két irányban az eredményt jelezni, s a Tekintetes Akadémiának a további teendők iránt, ezek közzétételére nézve bátorkodunk rövid előterjesztést tenni. Egyik irányban ugyanis, a szent koronának eddigi ismeretes, hagyományos és általában elfogadott történetét illetőleg , a művizsgálatnak lehetőleg teljes biztossággal sikerült constatálni, hogy a korona műalakzatai lényegesen megegyeznek az eddigi alaposabb történelmi vizsgálatok adataival és eredményeivel. Nevezetesen a mint ez adatokat legutóbb Koller Ferencz pécsi kanonoknak a koronáról irt kimerítő s alapos művében az előbbi írók nyomán is helyesebben összeállítani sikerül; s a mennyire ezen adatokkal s a koronának leírásával kimutatta, hogy annak felső része, az egymáshoz keresztben meghajtva illesztett aranypántok latin feliratú rekeszes zománczképeikkel, melyek a trónoló Megváltót s nyolcz apostolt állítják elő, sz. Istvánnak a pápától Rómából küldött, ott készült, koronáját képezték ; míg a korona alsó része, a fölövedző diadémszerű abroncs, melyhez később a felsőbb illesztetett, Dukás Mihály bizanti császár, fia Kontantinos Porphirogenitos és Gejza király, valamint a Megváltó, Mihály és Gábor arkangyal, szent György, Demeter, Kosmás és Demján vértanuk zománczképeivel diszitve, a nevezett Mihály bizánti császártól küldetett Géjzának, s amely két koronából állíttatott össze később a magyar szent korona. Mindezen találó, vagy más eltérőbb történelmi adatok és föltevések további előadását, amint azokat a művizsgálat megerősíti, vagy kétségbeveheti s részben újabb érdekes feltevésekkel megvilágíthatja, természetesen csak a részletes leírásban lehet majd kimerítőbben tárgyalni. Más irányban ellenben a művizsgálat kimutatta, hogy eddig a szent koronának hű képmását nem ismertük s a valóságnak megfelelő előállítását nem bírtuk. Sőt ezt még a koronának legpontosabb leírásaiból sem lehet teljesen kivenni. A szent koronának történeti leírásai mellett épen úgy, mint azon kívül megjelent összes eddigi ábrái nemcsak mindannyi máskép, a valóságtól eltéőleg állták azt elő, hanem amint azok egymástól is eltértek, úgy egyik sem közelítette meg annak távolról sem miszépségét. Ezen hiány önként érthető a régibb leírásoknál, midőn sem a tanismeret sem a műtörténet még nem képezett bevégzett rendszeres tant és tudományt, s felőle a legtudósabb történetírónak sem volt kellő fogalma, annál kevésbbé volt tudomása arról, hogy az a történettudománynak egyik alaptételét és kútfőjét képezi, valahányszor ez a művelődési történet és műalkotások s emlékek leírása terére lép. Hasonlón nem rendelkezett a reprodukáló művészet sem azon kifejlett eszközök felett, melyek a műtárgy finomabb részleit teljesen biztos hűséggel képesek lettek volna visszaadni. Ehhez hiányzott a kellő szylismeret, mely nélkül a tárgyak teljesen ferde fölfogással állíttattak elő, s épen úgy hiányzott egyaránt a művészeknél és íróknál a műtechnika kellő ismerete, mely nélkül híven a tárgyat levenni nem lehetett, s annál kevésbbé volt képes a leírás felőle kellő fogalmat alkotni. A sz. korona ily legnagyobb műbecsü részletei, mint a románczképek jellege és művészete iránt például, mindannyinak nem volt épen úgy kellő fogalma, valamint azt a későbbi kor e technikája már nem ismerte és nem gyakorolta. De a sz. korona azon legújabb felvétele is, melyet mint fenn említek, az erre szakismereténél fogva teljesen képesített dr. Bach kanonok kiadott, hasonlón nemcsak több hiányt, de hűtlenséget is mutatott, melyet a fényképi felvétel daczára annak, elégtelensége mellett a rajzban hibás és a kiadásban átfordított ábrája is okozott. Felvételünk nemcsak a hibákat elkerülte s a tárgy eddig vissza nem adott minden oldalára s annak legkisebb művészetére is kiterjedt, hanem erre a fényképezés azóta kifejlődött összes előnyeit is felhasználta s alkalmazta a felvételben, valamint más felvételeket mértani és szabadkézi rajzokkal és különösen a korona zománczképe dús színezetének lemásolásával elkészítette s ez után a fénykép által nem létesithetőt is teljesen pótolta. E művizsgálat és felvétel eredménye immár, hogy szent koronánknak végre nem csak helyes és hű képét vettük s ez által leírni fogjuk, hanem e nagybecsű nemzeti ereklyénk és műtárgyunk teljes műleírását is képesek vagyunk a legkisebb részletig előadni és feltüntetni. Mert maga e mű, mondhatjuk már jelenleg, az aranyművészségnek, a zománcz műnek egyik egész világra s minden időre szóló legnemesebb s legbámulandóbb alkotása, melyhez nem csak egyetlen egy régi ismeretes korona sem járulhat e tekintetben közel, hanem a mely átalában is, mint ily műemlék, ritkítja párját. Csak nemzeti múzeumunk nyitra-ivánkai lelete koronarészleteinek bámult bizanti zománczművei járulnak hozzá közel; de koronánk egyes művei ezeket is épen úgy túlhaladják műbecsre és szépségre nézve, valamint versenyeznek mind azzal, mit e nemben hasonló műemlékek: a zománczos oltártáblák, úgy nevezett pallók, frontalék s antipendiumok, valamint krijetábia»«. TISZA KÁLMÁN beszéde után is vettem tőle értesítést. — A képviselő úr panaszkodik, hogy a bizottság olykor nem úgy bánnak— mint ő mondá — a szegediekkel, mint ahogy helyes volna. Én, te hát, azért, hogy a biztosságnak egyik vagy másik tagja néha nem veszti-e el perczslegesen türelmét, felelősséget nem vállalhatok. Ha megtörténik, bizonynyal, aki ismeri az olynemű tárgyalások természetét, aminek ott folynak,csodálkozni rajta nem fog. De ha egyik vagy másik tett volna olyat, ami túlmegy a türelemvesztés határán, annak — gondolom orvoslása nem abban rejlik, hogy a netalánl ily egyes esetért a biztosságnak eljárását, az összes kisajátítási eljárást, az összeg segélykiosztási eljárást úgy akarja valaki odaállítani, mint amely helytelen, kellő alapokon nem nyugszik és az illetők méltányos igényeinek és jól felfogott érdekeinek meg nem felel. Az eljárás helytelenségének igazolásául a képviselő úr felhozta azt is, hogy egy szegedi lakosnak kisajátítás alá jövő A képviselőház közgazdasági bizottsága máj. 31-én tárgyalás alá vette az erdélyi gazdasági egyesület kérvényét az elmaradt úrbéri és más ilynemű kárpótlások kifizetésének eszközlése iránt, amely Baross Gábor előadó javaslatára a kormánynak megvizsgálás és jelentéstétel véjtelke úgy oszlott meg, hogy hat telek lett ivott hinnntm ll .1 f Ai'At t n f a! f- I? mi fii n f ftw .. « .. .. I.. /1 1 _ . in ' I 1 1 f nem ugyan kizárólag abból, de annak részleteiből más részletekkel összekapcsolva és — mint mondd — azon embernek ezen hat telekből egyet sem adtak. Végére jártam a dolognak, és ez esetben mondhatom, hogy elsősorban — mondom elsősorban — ezen ember saját telkeiből nem kapott, mert ráenthetetlenül részeg állapotban lévén, a bizottság előtt nem lehetett vele megértetni saját érdekét, sőt oly kifejezésekkel élt, amelyek miatt őt a bizottsági gyűlésből el kellett távolítani. Ugyanezt ismételte másnap is, mint amely napra épen, tekintettel azon állapotra, amelyben az első alkalommal volt, a tárgyalás elhalasztatott. Mindamellett azonban, hogy ez kétszer megtörtént és mindamellett, hogy megakasztani e miatt az eljárást nem lehetvén, akkor a hat felek közül egyet sem kapott, minthogy később belátta, hogy saját érdeke ellen vétkezett, a bizottság még akkor is lehetővé tette, hogy ő azon telkekből kapjon. És ezen egyén, tudomásom szerint, tökéletesen meg van a cserébe kapott, vagy a kapott telkekkel elégedve, azt átvette és igen örül annak, hogy kiegyezett és nem hajtott sem a talán túlságosan élvezett borra, sem az ennél még veszedelmesebb részegítőre, egyes izgatóknak félrevezető szavaira. Még egy ily természetű dolgot hozott fel a képviselő úr, azt mondván, hogy egy asszony amiatt, hogy telkét meg nem kapta, és a bizottságnál tapasztalt bánásmód miatt, megőrült. Ennek is végére jártam. Csakugyan van ott egy szegény asszony, akin mint tudom az őrültség jelei ráutatkoztak, csakhogy igen különös dolog, hogy azon a szegény asszonyon, ki a képviselő úr előadása szerint azért őrült meg, mert telke kisajátíttatott, az őrültség jelei először nyolc évvel ezelőtt mutatkoztak. (Derültség ) Mindenesetre nagyon jókor meg érezhette szegény, hogy 8 év múlva mi fog vele történni. Már most áttérek a komolyabb dolgokra. Elsősorbaa a képviselő úr megtámadja a bizottságot, azt mondván, hogy a kisajátításnál nem kellő árak üzettetnek, hogy önkényesen állapították meg a feibecslé-ii árak, és a bizottság azokon túl menni nem akar. Beszédjében elmondotta, melyben a képviselőház máj. 3-ai ülésében Bakay N. interpellátiojára válaszolt. T. házi (Hadjuk!) Ha méltóztatnék megengedni, most már válaszolni óhajtanék Bakay Nándor képviselő úrnak hozzám intézett interpellátiójára, melyre adandó válaszom a múlt szombatról az ő távolléte miatt elmaradt. (Halljuk ! Halljuk !) Midőn e választ megadni szándékozom, nem kívánom a t. házat azzal fárasztani, hogy interpelláló urnák indokolását és egész interpellációját felolvassam, mert azt hiszem, hogy épen úgy az ebben, mint a bevezető beszédében előadottakra a választ meg fogom adni az által, hogy ki fogom — adatokra támaszkodva — mutatni, mikép állnak az általa érintett ügyek Szegeden s azután fogok magára az általa interpellátiója végén tett egypár kérdésre még reflektálni. (Halljuk ! Halljuk !) Mindenekelőtt a képviselő úr által mellesleg felhozott egy pár dologra kívánok reflectálni, amelyekre nézve magán hogy igaz, hogy az mondatik, hogy a városi árakat veszik figyelembe;igen, de akkor oly telkek kisajátításáról volt szó, melyekre nézve örült néha a város, ha rajtuk ingyen is túl adhatott, hogy valaki azokat beépítse. Az sem így van, t. ház. Az árak a szerint állapíttattak meg, amint Szeged városa hatósága a megelőzött évek folyamából kimutatta, nem a városilag kisajátított telkekne, hanem a magánadás vevési útján szerzett telkeknek árát. Ez szolgált alapul az árak megállapításánál, sőt midőn a város első jelentése ellen némelyek felszólaltak, a hatóság újabb kimutatás közlésére hivatott fel, mit februárius havában, adatokkal támogatva, meg is tett, és ismétlem, az említett magán adás-vevési árak szolgálnak alapul a kisajátításnál. Még csak egyet kell elmondanom, és ez az, hogy azon árak, melyek a kisajátítás folyamán fizettetnek, magasabbak, mint azon érték volt, melyet maguk az illetők a kárfelvétel alkalmával, a telek értékében, mint megmaradt vagyont, bevallottak.Hogy ily viszonyok közt, tehát, miképen állíthatja valaki, hogy nem kellőleg fizettetnek meg a telkek, azt én megérteni képes nem vagyok. De megjegyzem még azt is, hogy ha a kisajátításnál a bizottságok takarékosan akarnak eljárni, ezt nem a maguk érdekében teszik, sem az államkincstáréban, hanem Szeged városának érdekében, mert a kisajátítási alap megmaradó része senki másé, mint Szeged városáé. (Tetszés.) E részben is takarékoskodni, azt hiszem, hogy tehát helyes, és épen akkor volna megtámadható a bizottság, ha azért, hogy saját eljárását megkönnyítse, annyit adna mindenkinek, amennyit kér. (Úgy van a jobboldalon.) Hogy pedig némelyeknek furcsa kívánságaik is vannak, arról majd később fogok néhány szót szólani. Ami a ledőlt házakat illeti, megjegyzem mellesleg, hogy ahol akár pincze, akár használható fundamentum — vagy más hasonló — találtatik, úgy tudom, még erre is kiterjeszti figyelmét a bizottság a becslésnél, az ideiglenesen épült házakat illetőleg pedig nagyon természetes, hogy azok miatt nem lehet megakasztani Szeged reconstructiójának munkáját, és ezt a biztosság annál jogosabban teheti, mert hiszen azt a képviselő úr is bizonynyal igen jól tudja, hogy akinek a biztosság ideiglenes ház építésére engedélyt adott, az reversalist írt alá, amely szerint akkor, amikor a reconstructió munkája megkezdődik, ha ennek végrehajtása érdekében szükséges, ideiglenes épületét minden kárpótlás nélkül elbontani tartozik. Itt sem történik tehát senkin sem méltánytalanság, hanem történik olyan, ami egyfelől a város érdekében szükséges, de amiről másfelől minden egyesnek akkor, amikor első vályogát oda tette, tudomása volt. Itt sem lehet tehát igaztalanságról panaszkodni. Panaszkodik a t. képviselő úr az iránt is, hogy a segélyosztási kulcs túl szigorúan lett megállapítva. Én nem tudom ezt, de egyet tudok, s ez az egy az, hogy a biztosság úgy állapította meg, hogy az nem kap semmit, kinek 10.000 forintnál nagyobb értékű vagyona maradt meg. Még itt is, miután e megállapodás ellen kifogás volt, úgy tudom, hogy a biztosság a városi hatóság közbejöttével rectifikáltatta: kik tehát, azok, kiknek 10.000 frt értékűnél nagyobb vagyonuk maradt meg? De még azt is tudom, hogy midőn a kulcs megállapításáról volt szó, épen a t. képviselő úr volt az, ki azt proponálta, mondassák ki, hogy a kinek 5000 írtnál több vagyona maradt, az ne kapjon semmit. Ha az 5000 irtót kimondani helyes lett volna, akkor nem vagyok képes fölfogni, hogy a 10,000-et kimondani hogyan lehet túl szigorú? (Tetszés.) T. hát! Ami különben nézetem szerint, legtöbbet bizonyít arra nézve, hogy egészben helyesen jár-e el a biztosság, s hogy indokoltak-e az eljárása elleni panaszok, azt hiszem, azok a számok. Márpedig május 27 ig kisajátítási ügy tárgyaltatott mindössze 1171. Ebből egyezségiig rendeztetett 975 függőben van, legnagyobb részben azért, mert az illetők Szegeden nem voltak 130, bírói útra tereltetett 66. Aki tudja a kisajátítási eljárások természetét, az nem fogja mondhatni, hogy ott nem jól járnak el, hol a kisajátítás alá került tárgyaknak több mint 9/10 részére nézve, egyezség jön létre az illető felek megnyugvásával. Azt hiszem, mondom, hogy ezen szám az, mi e tekintetben a bizottság eljárását legeclatánsabbul igazolja. Meg kívánom még, hogy a t. házat ez irányban is felvilágosítsam, jegyezni, hogy építési engedélyért már 246-an folyamodtak. A biztosság már 165 építési engedély akadálytalan kiadását hozta javaslatba, 83 maradt függőben. Az sem áll tehát, hogy az építések már meg ne kezdődtek volna, vagy hogy a biztosság az építési engedélyek kiadásánál akadékoskodik. Tettleg is épül már körülbelül — ezt egész pontossággal nem mondhatom — 60 és egy néhány ház. Ez irányban is tehát megindult a mozgalom. És én meg vagyok róla győződve, hogy a biztosságnak fennebb jelzett, és a számok által igazolt eljárása mellett, és Szeged város polgárainak józan felfogása mellett, mindenek daczára, Szeged fog már ezen nyár folytán tetemesen épülni, és meg fogja tetteivel cáfolni azokat, kik fellépésükkel úgy szándékoznának feltüntetni e város lakosságát, mint ha saját érdekeit nem fogná fel kellőleg. Különben t. ház, azt ígértem, hogy az iránt is fel fogom a t. házat — itt a kezemben lévő adatok alapján — világosítani, hogy a kisajátítási egyezkedésre nézve néha különös kívánságok is támasztatnak, melyeknek illő pontjait, ha tetszik, meg is mutathatom. Szólok egy biztossághoz tett javaslatról. Az illető, akinek telke egy része kisajátításáról volt szó, legelőbben is az mondja, hogy tárgyalásba nem bocsátkozik, míg a helyszíni szemle meg nem tartatik ; pedig úgy a törvény, mint másutt is a gyakorlat az, hogy mindenekelőtt a tárgyalás tartatik meg és annak alapján, ha szükséges, rendeltetik el a helyszíni szemle; továbbá azt mondja ugyancsak az a polgár — nyilatkozván már az új telekre nézve, amelyről tudta, hogy neki megajánltatik, hogy miután az uj telek egy része alacsonyabb niveaun fekszik, mint az ő régi telke azon része, melyet elveszít, a niveaukülönbségért neki kárpótlás adassák. Eddig jól volna, de hozzáteszi, hogy mindamellett azonban neki legyen joga az újabban nyert alacsonyabb niveatirv telket a tőle kisajátított IS gert kiadatni határoztatok. Ezután tárgyalás alá vétetett, Marosvásárhely város kérvénye, melylyel az uzsora korlátozása iránt törvényt alkotni kér. Baross Gábor szerint az igazságügyminiszter kijelentette, hogy a jövő ülésszak folyama alatt az erre vonatkozó javaslatot elő fogja terjeszteni. Minthogy e kérdés nagyon fontos és Marosvásárhely város kérvényét eddig elő már mintegy 20 törvényhatóság támogatta, szóló indítványozza, emeltessék ki a jelentésben az, hogy a bizottság a kormány nyilatkozatát leírja az iránt, hogy e tárgygyal komolyan foglalkozik, hogy a törvényjavaslat az előkészítés stádiumában és annak előterjesztése a kormány szándékában van, és ennélfogva a kérvény kiadandó volna a minisztériumnak azon reményben, hogy az ez irányban a jövő ülésszak alatt előterjesztést fog tenni. A bizottság az indítványt elfogadta. Tárgyalás alá vétetett ezután az országos népszámlálásról szóló tvjavaslat.