Magyar Polgár, 1880. július-december (14. évfolyam, 149-303. szám)
1880-08-04 / 178. szám
II. Ezen fejedelmi consensus kiterjedt természetesen azon kolozsvári birtokokra is, melyeket Isabella és magánosok adományoztak az eggház részére Ugyanis Isabella királyné 1557- ben adoményozott volt Fodor István Kolozsvár városa birájának szolgálati jugatáól két darab szállót a kómáiban, egy sütőházat az óvárban és két kertet külső-magyar- és külső-középutczák összervenésénél, ott, hol az eggháznak most is terjedelmes birtoka van, s amelyek a dominicanusok eltávolításával szállottak vissza a koronára. Ezeket említett Fodor István Isabella királyné jóváhagyása mellett adományozta Kolozsvár tanácsának, esküdt közönségének és többi polgárainak a végett, hogy azok jövedelmei az aggházbeli szegények segélyezésére fordíttassék. A kertek ma is az aggház birtokában vannak, a szálló az ötvenes években eladatvár, ma Fekete Pál városgazda tulajdona; az óvári stóház — vétel útján — ma ismét a városé. A fejedelmi érdeklődés Kolozsvár városa Eggháza iránt, mint látható a reformatió megtörténtével sem csökkent, sőt még gyarapodott, adományozván 1613-ban Báthori Gábor fejedelem évenként adandó 2000 darab kősót, mely adományt később Bethlen Gábor, Rákóczy György és Apafi Mihály fejedelmek is megerősítettek. Ez az Erzsébet-aggház vagyona létrejöttének vázlata. Van ennek az intézetnek még tekintélyes vagyona Kolozsvár határán, például a harmadvölgyi kurta lábban 10, a hosszú lábban 12, együtt 24 rúd szénafüve, s a három fordulóban több mint 400 véka férőjü szántója; a fellegvár alatt kilencz taxas viskója, melyekről nem tudhatni, mi alapon szállottak az aggház birtokába. Az 1789-ki összeírás szerzői se tudtak ennek végire járni, hanem azon valószínű gyantásukat fejezik ki, hogy hihetőleg azok, kik az aggházba felvétettek, köteleztettek hátramaradt vagyonaik átengedésére,főképpen keletkezett volna az aggház kolozsvári ismeretlen eredetű birtoka Különben, mint többször említem, az aggház minden vagyona 1789-ben hitelesen conscribáltatott s a conscriptió a kir. főkormányszékhez beadatván az 1789-ből 10,457. sz. alatt annak levéltárában megvan. Az adomány- és hagyomány-levelek kétségtelenné teszik, hogy ennek az intézetnek rendeltetése szegény aggok és nyomorékok ápolása és segélyezése, miért görög-latinul, mindig Xenodochium-nak, néha Hospitale-nak nevezik az okmányok. Az 1820-ban munkálkodott bizottság 6309—1820. gub. sz. alatt a főkormányszék levéltárában meglevő jelentése e tárgyban igy szól: „az előmutatott és átvizsgált kórházi (agyházi) levelekből kitetszik, hogy az alapítóknak intenziója a szegény, elaggott, vagyonukból kipusztult mindkét nembeli kolozsvári lakosok felsegélése volt, kik az aggházba felvétetvén, halálokig kenyérrel, szállással, fával, heti pénzzel s egyéb szükségesekkel láttassanak el,sőt megbetegedvén orvosi segedelmet és szereket is nyerjenek, meghalván eltemettessenek.“ Az intézet feladata világos lévén, az abba való felvétel kelléke az volt, hogy az illető kolozsvári és elszegényedett agy vagy nyomorék legyen. A városi tanács levéltárában I betű 26 sz. alatt meg van János Zsigmondnak 1568-ban kiadott végzeménye, melynek 7. és 8. §-a azt tartja, hogy az egyház mestere a két nemzet egyetértésével választassék most egyik, majd a másik nemzetből, s a szegények felvétele nemzetiségre és vallásra való tekintet nélkül történjék. Még Leopold is 1701-ben a 2000 d. kosónak pénzben leendő fizetése tárgyában két leiratot intézvén kincstárnok b. Apor Istvánhoz, abba azt rendeli, hogy az egyházba mind a négy bevett vallásbeli szegények vétessenek fel. (Xen'adochio seu hospitali Claudiopolitane 166 thaleros, pretium 2000 lapidum salis eum in finem, haeque conditione expressa superaddero volumus ut quem admodum ligere primaevae huic hospitali factae fundationis omnibus quatuor religionibus in Transylvania to 11 e ratis adinis petere debeat . . .) A kamara által évenként adni szokott 2000 d. késabeli adomány kiszolgáltatása szükségessé tette, hogy minden uralkodni kezdő fejedelem megújitsa, illetőleg folyóvá tegye a sókiadást. Ezt tette G-ik Károly császár, Erdély fejedelme is 1714-ben. Rescriptuma átiratban meg van a főkormányszék levéltárában 2227. 1782. sz. a. Abban azt rendeli, hogy az eggház gazdasága és jövedelme évenként a négy vallás kiküldöttei által figyeltessenek fel és biráltassanak meg, s a négy vallásbeli szegények egyenlően ápoltassanak és segélyeztessenek, s erről évenként kimutatás tétessék. Ezen idő után Erdélyben spanyol szagú politika kapott lábra. A túlsúlyát vesztett catholicismus egykori tekintélyét akarták visszaállítani; hihetőleg úgy vélekedtek, hogy az úgynevezett reformatio maga nem volt egyéb, mint fölkelés vagy forradalom a fennállott vallási rend ellen, s annak elvében az örökös forradalom volna proclamálva, igyekeztek tehát azt lehetőleg visszanyomni, hogy ne mondjam elnyomni. Ezt a hitet a Rákóczi-féle felkelés, ha nem is szülte, minden esetre gyámolította. Ebben van a kulcsa annak, hogy Erdélyben a négy egyenjogú vallásfelekezetek közül főképen a reformált és unitárius hívek és azok községei sokszor nem a jogegyenlőség kívánalmai szerint való elbánásban részesültek. Már Károly korában megkezdődött a mint mondották a visszahódítás művelete, embereknél úgy, mint vagyonnál. Sok ember báróvá, vagy gróffá lett azért, hogy katholikussá lett és sok egyház és vagyon elfoglaltatott azért, mivel egykor a reformatio előtt katholikusok vagyona volt. E politika a különben mély belátásu Mária Terézia alatt is folyt. Uradalmakat adományoztak olyaknak, kiket a katholicismusnak megnyertek; templomokat, oskolákat és alapítványi javakat vettek el olyaktól, kik nem katholikus hitekhez ragaszkodtak. Az erdélyi kath. püspöki székbe kiváló hitbuzgó, tekintélyes és erőszakos püspököket neveztek ki. (Br. Bajtai, gr. Batthyáni, Mártonfi, br. Rudnai, br. Szepessi.) E korszak hatása a kolozsvári szt. Erzsébet-aggházon is meglátszik. Minden e tárgyra vonatkozó okmány, mely I. Lajos király ideje óta VI. Károly császár idejéig kiadatott, azt mutatta, hogy ez az intézet Kolozsvár városáé volt; ez adta át az aggháznak a lisztelővé változtatott csertörő malmot; ez szerezte meg pénzzel a mérai jószág felét, ennek javára és nevére adták a fejedelmek a Dezsőféle hagyatékra vonatkozó fejedelmi consensust, ennek kérésére és javára adták a fejedelmek évenként a 2000 darab kősót. Vagyona gyarapításához hozzájárultak az unitárius Izabella és János Zsigmond, a református Báthori Gábor, szóval minden kegyes, aki a szegények ügye iránt fogékony és résztvevő kebellel bírt. Az eggház mesterét (felügyelőjét) a város tanácsa és esküdt közönsége nevezte ki, ellenőrizte és számoltatta. Ha az eggház jövedelmei nem bizták mag a szegényekre vám kiadásokat, azokat mindig a város házi pénztára hordozta. Szóval az a városé volt, ha nevét Magyarország egy szent királynéjától nyerte is. Ennek az intézetnek e jellege 1290-től egészen 1714-ig, tehát több mint négyszáz éven át, nem is vonatott kétségbe. (Folytatása köv.) B. A. TÁRCZA: Bethlen Gábor uralkodásának első napjai.*) I. Báthory az napon, melyen megrettenve, szörnyű futással elhagyta Erdélyt, tényleg megszűnt az ország fejedelme lenni. Fejedelmi hatalmát akkor veszte el, midőn hadaival elindult Fejérvárról, hova Ali tábora okt. 3-án érkezett. Két nappal később megjöttek Bethlen és Skender is, s pár napi pihenés után felkerekedtek Báthori üldözésére. Az egyesült sereg okt. 9-én a Keresztes mezején táborozott, s most egymásután érkeztek ide hódolatuk bemutatására többen a főurak közül (okt. 15-én) a szász helységek követei. Skender okt. 12-ről figyelmeztette Forgácsothogy ha nem akarja a békét felbontani, Báthorinak segélyt ne adjon, okt. 18-ról pedig felhivta Erdély rendeit, hogy haladéktalanúl gyűljenek Kolozsvárra, ott válaszszanak maguknak új fejedelmet, — ő maga hittel fogadta, hogy a mint ez megtörténik, a török hadak elhagyják erdélyt. Bethlen már akkor Kolozsvártt volt. A mint okt. 17 én ide megérkezett, egy szeretetteljes levélben tudatta Szathraáit levő nejével a történteket s kérte, hogy figyelmeztesse Dóczyt, hogy az esetre, ha a király Báthorinak segélyt adna, a török okvetlenül kiütne a részekre s még az Mp irt a nádornak, Forgácsnak s Dóczynak is, kérve és sürgetve, hogy Báthoryak segélyt ne adjanak — az nagy veszélyt hozna az országra. Mialatt a Szken• Az Erdélyi Országgyűlési Emlékek Baj- Wassuit levő Yl ik kötetéből,der által kiadott meghívót futárok hordozták szét a közellevő kastélyokba s a már Kolozsvárt levő urak is biztatták a rendeket hogy félelem nélkül jöjjenek össze, meg nem lesz bántódásuk. Kamuthy és Erdélyi levelek által igyekeztek visszatartani az embereket ez odajöveteltől. Daczára ennek, mégis elegen jöttek össze. Közvetlenebb veszély abból fenyegette az országot, ha a benn levő török erőnek ellentállanak, mig igy remélték az ország függetlenségét megtarthatni. Mert Skender és a khán — kik az erdélyi rablásokat és égetéseket azzal mentették, hogy ez csak viszszatorlása annak a pusztitásnak, mit Báthory Világos környékén miveltetett, — az összes török-tatár erővel Keresztes mezejéről meg sem mozdultak — hogy még láttatja se legyen annak, mintha magára a választási adtusra, bár távolról is, befolyást akarnának gyakorolni. S valóban a rendek az naptól kezdve, hogy megérkeztek, folytonosan szabadon, minden külbefolyástól menten tanácskoztak együtt, a porta egyebet nem kívánt tőlük, mint hogy Báthoryt letegyék s daczára, hogy Kamuthy és Erdélyi mindig rémitgették az embereket Báthory visszatértével, már okt. 19-én megegyeztek ; arra nézve pedig, hogy kit válaszanak helyette, szabad választási joguk fenn volt tartva. A tüzetesebb tárgyalás, tehát az országgyűlésnek tulajdonképeni megnyitása okt. 22-én vette kezdetét, midőn Báthorynak irt búcsúzó levelet megpecsételték, aláírták és elküldötték. És azonnal ideiglenes kormányt állítottak helyette: egy tizenkét tagból álló bizottságot, mely a választást vezesse s a fejedelmi conditiókat elkészítse. Mielőtt a választáshoz fogtak volna, biztosítani akarták magukat a Magyarország felől jöhető támadás ellen, s okt. 22-én Forgácsnak (s valószínüleg másoknak is) leveleket készítettek, melyeka netalán Báthorytól jöhető vádakkal szemben helyes világításban akarták feltüntetni az eddig történteket. Ugyane napról hasonló czélból Bethlen is irt Dóczynak , hogy a szultán Erdélyért kész a frigyet is felbontani. Október 23-ika volt választási napul kitűzve. A szokott isteni tisztelet után megkezdették a tanácskozást. A propositiót Skender basa küldötte a rendek közé. Ez tulajdonkép csak egy pontból állott: a hatalmas porta tovább nem szenvedi Báthoryt a fejedelemségben. Válaszszanak helyette mást, a porta nem bánja akárkit választanak, hanem addig, míg a választás meg nem történik, ő nem hagyja el az országot. Ez előterjesztés elég gondot adott a rendeknek: a régi fejedelem még él, ellenben a török hadak az országban vannak. Végre belenyugodtak abba, hogy választani fognak. Most Bethlen Gábor állott fel, hosszan elmondá, miért kellett neki bujdosásra adni fejét s kérte a rendeket, hogy helyezzék őt viszsza előbbi tisztességes állapotába. S ezzel elhagyta a gyűléstermet Távozása után a rendek azonnal eltörölték a Bethlen Gábor, Kálnoki, Nemes, Horváth s a többiek nótázását, valamint a Brassó ellen hozott articulust is, letárgyalván egyúttal a szász nemzet által beadott sérelmi pontokat, melyek közül a legtöbb teljesítését azonnal megígérték, de néhánynak megadását későbbi országgyűlésre s a megválasztandó fejedelemre halaszták. Azután hozzá fogtak a tanácskozáshoz, hogy most azonnal válaszszanak e, vagy ne halasszák-e el azt? Volt, aki a triumvirátust akarta az ország élére állítani, más interregnumot proponált, viszont más azt ajánlá, hogy candidáljanak, kik közül válasszanak. Ez egyik sem volt komolyan számbavehető indítvány, mert a nagy többség mégis tisztában volt azzal, hogy az országot a benn levő török erőtől csak egy módon szabadíthatják meg, ha gyorsan fejedelmet választanak, mert bármit tennének is egyebet, azt a török kijátszásnak venné. Két ember volt, kiről komolyan lehetett szó: Szilvássy Bálint és Bethlen Gábor. De bármily kiváló tulajdonai voltak is az elsőnek, s bármennyire népszerű volt is , érezte az ország, hogy hálával tartozik Bethlennek s hogy azt kell lerónia. Eddigi egész élete, egy pár év kivételével, hosszú és sanyaruságteljes küzdés volt az ország függetlensége érdekében. Az naptól elkezdve, midőn a brassói csata után, a bujdosók kisded csapatával elhagyta az országot, politikai bölcsességének annyi jelét adta, hogy oktalanság lett volna mellőzni. Még fiatal volt, midőn nem fogadta el a bujdosók választását s maga helyett Bocskait ajánlá, — nem volt-e ez magában is garantiája annak, hogy a Bocskay politikáját fogja folytatni ?S csakugyan az összes jelenlevők szavazata Bethlenre esett, kit a már elkészült fejedelmi conditiók megtartása mellett fejedelmüknek jelentettek ki, s a nagy templomból, mialatt az ágyukból három üdvlövést tettek, hozzá siettek. E conditiók biztosíták a vallásszabadságot, kötelezték a fejedelmet a porta iránti hűség megtartására, kibékülésre az oláh vajdákkal, a nemzetek jogai s kiváltságainak, az országgyűlés szabad tanácskozási jogának megtartására. Életbeléptették a tanácsurak felelősségét s kötelezték, hogy más czimet, mint a minőt neki megszavaztak, nem vesz fel. Beigtatását okt. 24-én hajtották végre. Korán reggel felgyűltek a piaczi nagy templomba. Aztán a szokott módon követséggel meghívták s nagy pompával a templomba kisérték. Itt az ősz Mikola János, az ország szószólója fogadta beszéddel, melyben Báthory letételének s Bethlen felemelésének okait számlálta elő: tőle várják a haza sebeinek bekötözését, megromlott szabadsága helyreállítását. Erre a fejedelem királyi palástba öltözve, előlépett s a neki átadott esküformát felolvasta. Ez ünnepélyes tény megtörténtét harangzúgással és ágyulövésekkel adták a nép tudtára, az öreg Mikola pedig egy bensőségteljes imát mondott el a rendek nevében. Október 25-én a fejedelem a rendekkel együtt a keresztesmezei táborba ment. Magyar Ogli, a két vajda s a török és tatár had félmértföldre ebbe jöttek s nagy pompával kísérték be Skender sátrába. Másnap a basa, Magyar Ogli s a két vajda jelenlétében átadta a hatalmas császártól küldött zászlót, botot, szablyát, a kaftányt s az athuamét, intve a jelenlevő urakat a köteles engedelmesség megtartására. Ugyanakkor a fejedelem a két vajdával kezet fogott s megesküdtek, hogy egymásnak testvérei lesznek s halálig nem hagyják el egymást, s Szkender basa ugyanakkor a tizenkét tanácsurat egy egy kattánynyal látta el. A rendek pedig még aznap visszatértek Kolozsvárra, a töröktatár had pedig, hatezernyi őrséget hagyva hátra, október 24-ikén visszaindult részint a Vaskapu, részint Brassó felé. Okt. 28 án a székelyek és szászok letették a hűség esküjét; a magyarok közül még sokan nem jelentek meg. Eznap este érkezett meg Kolozsvárra Jánosi János, Báthory bejárója, Giczy levelével, melyben ez Báthory megöletését tudatja. E hírre a szászok fellélegzettek, s másnap már mindenfelől kezdettek begyülekezni a városba a nemesek is, kik még mindig tartottak Báthory visszajövetelétől és boszujától: Alba Farkas, Erdélyi István, Kovasóczy s mások. Föl lehet tenni, legalább minden arra mutat, hogy a Kolozsvártt összegyűlt rendek el voltak szánva választásuk érvényét fegyverrel is fenntartani, de bizonyos hogy hosszú és makacs küzdelemtől tartottak. Választásokat egy új háború kezdetének tekintették, mert senki se hitte közülök, hogy Báthory fegyver nélkül lemondjon a fejedelemségről, s halálának hite a béke olajágát hozta meg nekik. Most már mindenki bizni kezdett a dolgok uj rendjének állandóságában s megnyugodva tekintett a jövő elé: innen érthető, hogy ettől fogva mind többen gyülekeztek Bethlen körül. A kapott hit első benyomása alatt a rendek azonnal intézkedtek, hogy a szükség esetére visszatartott hatezernyi töröktatár had azonnal elhagyja az országot — a mi még e folyó hónapban megtörtént, a had egy része a temesi hódoltságban helyeztetvén el. Az eseményeket Bethlen azonnal megírta a portára, kapitisává Gerendi Mártont nevezvén ki, sürgetőleg kérvén, hogy Mátyásnál s a lengyel királynál tegyék meg a szükséges lépéseket, nehogy ezek támadólag lépjenek fel. E czélból pedig maguk a rendek a magyarországi uraknak küldtek felszólítást, tudatván velük, hogy nemsokára főköveteket küldenek a királyhoz. Ez alatt az országgyűlés folytatta tanácskozásait, s hozott törvényeivel leginkább a felzavart kedélyek lecsendesítését czélozta, de ugyanakkor előleges rendszabályokkal útját akarták állani, hogy fejedelem a Báthoryéhoz hasonló törvénytelenségekre ne vetemedhessék. Szilágyi Sándor. (Folyt. köv.) Bukarestből írják a „Pol. Corr“-nak : A bécsi román követ Balaceanu ide történt meghívása és ennek hosszasabb beszélgetése Károly fejedelem és Boerescu külügyminiszterrel élénk megbeszélés tárgyát képezi az ellenzék részéről, főleg mert a bukaresti osztrák-magyar követ, Hoyos gróf esetleg szintén jelen volt e beszélgetéseken. A képviselői körök egy része felhasználta ez esetlegességet, hogy ebből sajátságos kombinácziókat alkotva, a mindig tévedésbe ejthető ellenzéket megejtse. Pedig ha ez oldalról kevésbé izgatottan vennék figyelembe a dolgokat, könynyen reájöhettek volna arra, hogy Balaceano, ki kedvelt személy a bécsi udvar előtt, leginkább van azon helyzetben, hogy tudomással bírjon az osztrák magyar külügyminiszter nézeteiről a legutóbb előtérbe lépett keleti kérdést illetőleg s igy az ő nézetei ez ügyre vonatkozólag meghallgatandók voltak. Szövetségi tárgyalásokról, melyekről itt oly sokat beszéltek, természetesen szó sincs. Hogy az érdekek közös voltánál fogva a két ország közt benső viszony fejlődött ki az csak természetes, de ez nem nyugtalaníthat senkit s nem is alkalmas czélzatos tendencziák életben tartására. Slaniceanu hadügyminiszter szintén jelen volt ugyan Balaceanuval egyidejűleg Sinaiban, de ő csak jelentését tette meg a jövő hóban tartandó nagy gyakorlatok tárgyában. Ami Hoyos gróf jelentését illeti, ez csupán esetleges, miután a gróf, ki legközelebb szabadságra megy, szokásos búcsulátogatást tett a fejedelmi párnál. — Bratiano miniszterelnök visszatért moldvai szemleútjából. — A nemzeti bank kor hiányzójává Campineanu pénzügyminiszter neveztetett ki, kinek tárczáját ideiglenesen Bratiano fogja átvenni. — A Buka 10. évfolyam. 178 dik szám. Kolozsvár, szerda, 1880. augusztus 4. SZERKESZTŐSÉG: KOLTORDA-UTCZA, NYOMDAÉPÜLET. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltétnek. Használhatón kéziratok nem adatnak vissza. Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. NAPILAP, KIADÓHIVATAL: LYC. NYOMDA ÉPÜLETE (Küktorda utcaa) ELŐFIZETÉSI DÍJ: egész évre ... 16 írt 1 évnegyedre . 4 frt — ki félévre ..... . . egy hóra . . 1 „ 60 » Hirdetési díj: sora 6 kr. — Bélyegilleték: minden hirdetés útjn 80 kr. — Nyilt tér: sora 26 kr. resten keresztül Konstantinápolyba utazó osztrák magyar nagyévet, Calice báró, látogatást tett a Sinaiban időző fejedelmi párnál, kik igen szívélyesen fogadták. — itteni diplomácziai körökben egy legközelebb érkezett orosz jegyzékről értesültek, melyben a román kormány, utalással arra, hogy román területen nagy számú nihilista elemek gyülekeznek, azzal fenyegettetik, hogy Oroszország a legszigorúbb határzárt fogja alkalmazni. Eltekintve attól, hogy Oroszország csak örülhet azon, ha a nihilisták külföldre menekülnek, hol nem oly veszélyesek, mint a hazai földön, a dolog mégis sajátságos. Hiszen Romániában igaz, hogy telepedtek le menekült nihilisták, épen úgy, mint más országokban, de hogy itt gyülekeznének, az koholmány, mely bizonyára csak meghatározott czélokat leplez. A hatalmak azonos jegyzéke a montenegrói kérdésre vonatkozólag, mint a „P. L.“ értesül, már kézbesittetett a portának, melyben a török kormányt arra szólítják fel, hogy a szerződés határozatait hajtsa végre és három hét alatt eszközölje ki Dulcigno átadását Montenegró részére. Ellen esetben a hatalmak fenntartják maguknak további rendszabályokat foganatosítani. Diplomácziai körökben különben megbeszélés tárgyát képezi azon eshetőség is, hogy a porta, ha elfogadja a Dulcignóra vonatkozó rendezéseket, egyúttal két hajóval résztvenne az albán tengerparton foganatosítandó hajóhadi tüntetésben. A PHYLLOXERA ÜGYÉHEZ. A peeri (Szilágymegye) expeditió tagjaihoz e sorok írója is ki volt nevezve. Erdély földjéről 16, Szilágymegye szomszédsága közeléből 8, s igy összesen 24 tanárból állott a kiküldött bizottság. Magam kivételével mindnyájan tudományosan kiképzett szakférfiak lehetnek ezek a kortársak: theoria quantum satis a fejekben . . Körülírják ezek a hazai lapok és folyóiratokban a phylloxera színét, alakját, természetét; elmondják az állatról: melyik osztály, melyik rendjéhez stb. tartozik; szóval, sok csuda dolgot mondhatnak róla hosszú lére feleresztve rántás vagy anélkül, de a gyakorlati oldalát, a kiirtását, tovább terjedése meg gátlása kérdését illetőleg, mert sokat gondolkoztam róla, szabadjon holmi javaslatokat e lapok útján elmondanom, hadd gondolkozzanak oda fenni és itt alant róluk az emberek. . . Ha nem lesznek jók, mondjon más ember fia okosabbat ennél Itt a szánkeneggel való experimentatiók mit sem érnek. . . Éhez az ügyhez tűz s egy nagy, nagy verem kell, és kell nagy éberség, résen állás, hogy érthetőbben fejezzem ki magamat: egy Bismarckféle vaskéz kell, ha azt nem akarjuk, hogy mint a franczia, spanyol, svájczi s részben a Rajna melléki szöllök, a mieink is kin irtassanak e veszedelmes rovar által. * Itt hát szorosan, és újabban is szigorúan megvizsgáltatni, megnézetni kellenék a nyerészkedés, eladás végett meglévő szöllő-iskolákat. . . És itt nagyot segítene az ügynek egy szigorú körrendelet kibocsátása, melynek folytán maguk a tulajdonosok mintegy kényszerítve lennének feljelenteni, hogy melyik évben és honnan hozatott szöllő vesszőkkel ültették be új szálló telepüket. Ezt nagyon sietve kellene megtenni, hogy az utolsó, a nyolczadik peterakás ideje alatt, és csakis akkor, a kiirtás ahol kell megkezdessék, úgy October hóban. Ezen rendelet keresztül vitelének tervezete, (ha már az idén elkésett) akkor a kormánynak közegeivel kell gyorsan és szigorúan kipuhatolni a fennebb említett nagyon gyanús helyeket, oda küldeni a ma már alkalmazott tanárokat, akik erre kivannak jelölve a velők megvizsgáltatni, hogy vájjon van-e ott phylloxera? Idáig érve, már elmondják a kiirtás gyakorlati tervezetét. Ott, hol hatalmas magánérdekek működnek, a hol a phylloxera még csak igen kis mértékben jelentkezik, a a hol, a mint tudjuk természetes körben terjed, a kör közepére egy nagy és mély gödröt kell ásatnunk s közelében tüzet gyújtva, rendre minden kiásott phylloxerás szöllőtöket elégetünk mindaddig, mig ezek jelentkeznek, s a gödörbe minden gyanús földet mélyen eltemetünk, hogy igy egy élő állat, egy pete is ott ne maradjon. E művelethez azonban már ügyes, éber, szigorú, lelkiismeretes és erélyes emberek kellenek, mert máskülönben : az olajat és munkát (oleum et operam) elveszítettük. A kör közepén, a meggyujtott tűzbe minden ilyen phylloxerás szöllözőt a lehetőleg mélyen kiásva őket, egy arra kiválasztott nagy tekenyőbe helyezve kell nagy ügyelettel a tűzhöz vive bele tennünk s ügyelnünk, nehogy egyetlen egy állatka is kihulljon. Minden ilyen kiásott szöllőtő földjét ott helyben kemény megdöngetése után ama nagy verembe kell vitetnünk s a verembe is ismét megdöngetni, hogy igy rendre minden állat és pete, és minden szöllőtő karójával együtt részint elégjen, s részint minden gyanús felső s kiásott alsó föld mélyen eltemettessék. Az ily munka alkalmával természetesen több községi ügyes embert kell alkalmaznunk, kiknek a mivelet alatt nélkülözniük kell saruikat s térdig feltárni ruházatukat, valamint karjaikon is fel kell türniek az inget, s ezekkel a kiválasztott emberekkel az egész működési kört, melyben munkáltunk, mozogtunk meg kell sűrűn döngetnünk ahoz alkalmazott, előkészített eszközökkel. Olyan készületűek lehetnek ezek, mint amilyeneket a flaszter döngölés, a kövek leverésénél szoktak használni. Még ezzel sem lehetnénk nyugodtak Az így körül vert, körül döngölt rttkó.