Magyar Polgár, 1880. július-december (14. évfolyam, 149-303. szám)
1880-07-10 / 157. szám
& t 8. r. r. r. ). r. r. r. 8-r. »• r. r. i. ik o* .U 9. gy r i(D A kereskedelmi minisztérium elhatározta, hogy a pozsony-budapesti feldunarészi, illetve a gönyői szabályozási munkálatokat, valamint a Tisza folyam alsó részében Szegedtől Titelig olyannyira szükséges és sürgős szabályozást minél hamarább végrehajtatja. Ennek folytán az illető szakközegek a közlekedési minisztériumtól már utasítást nyertek, hogy az erre vonatkozó feltételeket ejtsék meg s aztán haladéktalanul részletes terveket terjesszenek elő. A Gönyő melletti hajózási akadályok nem rögtönösen s aránylag roppant összegeket igénylő nagyszerű módon, hanem inkább a gyakorlati szükségletnek megfelelően lesznek eltávolítandók, úgy, hogy szükség esetében e szabályozási munkálatok később tovább fejleszthetők legyenek. A Tisza alsó részét illetőleg még az a kérdés vár eldöntésre, hogy a gátak hátrább helyeztessenek , vagy pedig a már meglevők megerősíttessenek. A „Tiszavidéki vaspálya“ átvételét illetőleg kiigazításul közli a „Pester Corr.“, hogy a tiszavidéki vaspálya legfőbb vezetését nem a magyar államvasutak igazgatóságának, hanem igazgató tanácsának adták át, éspedig akként, hogy mindkét igazgatóság, úgy a magyar államvasutak, mint a tiszavidéki, külön-külön tegye meg előterjesztéseit a közös igazgató tanácsnak. Ezen modalitás által módjában lesz a kormánynak a magyar államvasutak végleges SZerfizésének 1tAvAX-J.*- ----rlya átvételének időpontjától, czélszerűen megoldani. tritt’ TARCZA. A vetélytársak. (Félig való, félig regényes történet.) Irta: BALÁZS SÁNDOR. III. (Folytatás.) — Ne lássa ön, ily korban nem bevégezni, hanem kezdeni szokás a pályákat ! — De én belefáradtam a küzdelembe. Különösen most, midőn egy fekete angyal utamat állotta ! — Egy fekete angyal ? Hogy hogy uram ? — Az örülésig szerelmes vagyok egy fekete angyalba, a négerfaj virágába, a bájos Len leányasszonyba. — Lea ? Talán csak nem Alice kisasszony komornája? — Tehát ismeri őt? Nemde bájos teremtés ! Valóságos tündér ! Csak az a kár, hogy kegyetlen szivü tündér! — Tehát viszonzatlan szerelem ! Szegény fiatal ember ! — És uram, Odrix Jakab nem szokott viszonzatlanul szeretni! ő szeret engem, csak hogy fájdalom, föltételesen ! — Hogy hogy föltételesen ? — Hogy feleségül vegyem ! — Nos hát, mi gátolja benne ? — Csekélység uram. Nyomorult ezer font. Mert e szeszélyes tündér annyit kivo nászajándékul. E nélkül hallani sem akar felőlem! — És e miatt akart ön meghalni ? És ha én önnek azon ezer fontot felajánlom, részt veend-e ön velem bizonyos vállalatban ? — Mindenben uram, a mi e szó alatt érthető e világon. Itt a kezem rá ! — Vigyázzon uram, én Öntől merész, vakmerő dolgot kívánok ! Oly dolgot, mit rajtam kívül minden más ember őrültségnek nevezne ! — Jó, tehát akkor valami őrült dolgot követünk el ! Oh uram, bátorság dolgában Odtrix Jakab soha sem szenvedett hiányt! Mondja ki bátran : az északi sarkig kell harczolnunk ? — Nem olyan messzire, csak e zuhatag felett kell átsétálnunk! — E zuhatag felett ? — kérdő Octrix, a azt gondolta magában, hogy csakugyan valami őrülttel van dolga. — De hát kicsoda ön uram, hogy ily ajánlatot tesz nekem . — Én Blondin vagyok ! — A nagy kötéltánczos ? Az utánozhatatlan bátorság és Ügyességű kötélművész? Nini, mi A biza! Newyorkban volt szerencsém csodálni önt! örvendek uram ! Szivemből örvendek ! Tehát elfogadja ön ? — kérdé Biondin örvendetes meglepetéssel. — Minden tétovázás nélkül. Itt a kezem rá ! — És ha mindketten alázuhanunk ? — Akkor uram mindketten az ostoba czápáknak és buta heringeknek szolgálandunk táplálékul. Sorsát senki sem kerülheti ki ! — Tehát nem fél ön V Detrix Jakab soha sem fél uram! Itt a kezem még egyszer. Mindent megteszek amit csak kiván tőlem! — Ez esetben tehát alkunk meg van kötve! (Kezet szoritnak.) Ezer font az első sétáért. A többire nézve majd külön egyezkedünk. — Tehát még több is lesz ? Azt sem bánom, csak Lea enyém legyen. Nem is képzeli kegyed, mennyire belebolondultam ebbe a pénzimádó fekete galamba! — Az öné leend. Arról jót állok én ! És most jövünk, vizsgáljuk meg a tölgyfát, ama végzetes tölgyfát ! — Nem hiában vonzott hozzá egy delejes sejtelem ! — mondá Odtrix hangos nevetésben törve ki, és követé Bion dint az erdőbe! Alig távoztak a szövetségesek, midőn két más ismerősünk érkezett a sziklára. Brighame és Halifax urak. Hogy csupán véletlenségből-e, később meglátandjuk. — Már nem bírok tovább mylord, teljességgel nem bírok ! — mondá fuldokolva Halifax ur — Bizonyára eltévedtünk! — Legyen nyugodt uram, már itt vagyunk. Ezen helyet nevezik „ördög szikládnak vagy „ördög motollá“-nak. — Nem érdemli meg nevét, mert oly átkozott rész és meredek útja van, minőnek a menyországot rajzolják a szent utazók ! — Telepedjünk le e sziklára, itt nyugodtan cseveghetünk kissé! — De hol késnek Pudding úrék ? — Nem sokára itt lesznek ,ne feledje ön, — hogy egy órával korábban indultunk ! — De miféle különös szeszély volt ez már ismét, ide hívni reggelire bennünket ? — Ez bizonyosan Alice kisasszonytól ered. Oly leánytól, ki két ily férfiú felett mint mi vagyunk, egy kötéltánczosnak ad előnyt, — nem is várhatni többé okos dolgot. — Én csak Pudding után csodálkozom, aki mindeddig igen okos és ildomos férfiúnak mutatta magát. —■ És mi ezt szó nélkül tűrjük, s gyáva tétlenséggel alávessük magunkat ezen bolond szeszélynek ? — Tántoríthatatlan igazságszeretetem kényszerít kimondani, hogy nem vagyok képes belátni, hogy mit tehetnénk ellenében ? — Mit ? megmondom én önnek! Pudding ur nemde föltételesen adta Blondinnak beleegyezését ? — Nos az igaz. Pudding ur azt kívánja Bondintól, hogy olyasmit hajtson végre, amit kívüle a világon senki se merjen vagy tudjon végrehajtani ! — Meg kell őt akadályoznunk ! — Megakadályoznunk ! De hogyan ? Én tudom, hogy nem megyek utána a kötélén ! — Én sem. De van valaki, ki szint oly merész, szintoly ügyes, mint Blondin. Ön kétségkívül hallotta már a Morok nevet említeni ? — A washingtoni bank igazgatóját ? Patvarban is uram, egész tőkém ezen bankban van elhelyezve ! — Ön téved uram és Morok Felixet, a nagy hirű kötéltánczost értem ! — Ezt nem ismerem ! — Őt kell megnyernünk arra, hogy Brondin minden csudáját után csinálja. És ez annál könnyebb teend, minthogy ők már régi vetélytársak. Csak hogy lesz ehez pénz, sok pénz kell ! — Pénz . — Még pedig sok pénz uram, mert ily merényletekért az emberek átkozottul megtudják fizettetni. Akar ön velem osztozni ezen költségek viselésében ? — De hát mi a nyereség, mi a kilátás ezen vállalatban ? — Mi ? Patvarban is uram, hát Alice kisasszony keze ! Hisz tudja ön Pudding úr minő feltétel alatt adta beleegyezését Blondinnak! — De hátha — feltéve a legjobb esetet is, azaz Blondin bukását — Alice kisasszony önt választandja ? — Akkor én önnek husz százlolival vissza fogom fizeteni a befektetett összeget. És ha pedig önt találja választani, akkor ön téríti meg az én költségeimet! Nos uram remélem, hogy ez elég nyereséges vállalat ! Én már írtam Móroknak, ő minden perezben megérkezhetik! — De hátha egyikünket sem választandja Alic kisasszony ? — Akkor uram még mindig fennmarad számunkra a boszú kéje, hogy gyűlölt vetélytársunk sem kizondja őt. — Tántoríthatatlan igazságszeretetem kényszerit nyiltan kimondani, hogy én ezen vállalat szellemi, azaz pénzbeli részét olyannak tartom, hogy abba üzletember józan számítással egyetlen dollárt sem fektethet bele. És pedig ne feledje ön uram, hogy nyugalomba vonult rabszolga kereskedő és így kétszeresen üzletember vagyok ! — Tehát ön visszautasítja ajánlatomat ? — Határozottan ! — Jól van uram, akkor én egyedül hajtom végre. Elég gazdag vagyok hozzá, hogy e szeszélyemet kielégíthessem. Hanem ne feledje ön, hogy vonakodásával lemondott azon jogáról, hogy Alice kisasszony kezéért versenyezhessen! — Teljességgel nem műlord, teljességgel nem ! Sőt igazságszeretetem kényszerít nyiltan kijelenteni, hogy Blondin bukása esetére még nagyobb erélyt fogok ez ügyben kifejteni, a nélkül természetesen, hogy valamely jelentékenyebb összeget kockáztatnék ! — És uram, ez méltatlan eljárás, aminek az őszinteség nyelvén árulás a neve! — Vegye vissza e kifejezést mylord, különben ! — Különben! — Én leszek kénytelen öntől barátságomat visszavenni ! — Barátságát? Azt hiszem viszonyunk szótárában ez a szó soha sem is volt feltalálható ! — Meglehet uram, de én biztosíthatom önt, hogy az ellenség ezután benne leend. — Nn, mint ellenség még kevesebbet árthat, mint a mennyit, mint barát használhatna nekem ! A véletlen közbelépett, s megakadályozta a két nemes férfiú ne taláni hevesebb kitöréseit. E véletlen a Pudding család megérkezése volt. — Holláh uraim ! holláh ! — kiálta Pudding úr — már itt vagyunk ! Ezek az ostoba barmok az okai, hogy várakoztat- XIV. évfolyam. SZERKESZTŐSÉG: KULTORDA-UTCZA, NYOMDAÉPÖLET. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltetnek. Használatlan kéziratok nem adatnak vissza. Csak bérmentes levelek fogadtatnak el.NAPILAP, 157-dik szám. Kolozsvár, szombat, 1880. julius 10. KIADÓHIVATAL: LYC. NYOMDA ÉPÜLETE (Ktthorda-utcea.) ELŐFIZETÉSI DÍJ: Hirdetési díj: sora 6 kr. — Bélyegilleték: minden hirdetés után 80 kr. — Nyilttér: sora 26 kr. egész évre . . . 16 frt. félévre...................80 évnegyedre egy hóra . 4 Írt — ki Jobb a hírénél! Sokan szidják, eleget piszkolták ; a küzdelmekből és megpróbáltatásokból is bőven kijutott a része, s mégis erősen áll a maga vezéri polczán, mind határozottabb és biztosabb léptekkel halad rendeltetése czéljai felé. Nem Tisza Kálmánról s nem az általa vezetett kormányról és szabadelvű pártról, hanem az erdélyi részek főhelyéről, Kolozsvár városáról, akarunk elmondani egyet-mást, abból az alkalomból, hogy a házi- és más vele kapcsolatos közpénztárai mult 1879- dik évi bevételeiről s kiadásairól éppen most jelent meg s osztatott ki nyomtatásban, a képviselő-bizottság tagjai között, az „Általános számadási kivonat.” Ha semmi egyéb sem késztetne az elismerésérre, már csak ez egyetlen hiteles okirat félre nem csavarható számadatai is elég határozottan bizonyítják, hogy városunkra is ráillenek a czínnűl írt szavak, melyeket a szerencsétlen Stuart Mária királynő mondott volt (legalább Schiller szerint) magáról. Igen, mert bármennyit piszkolják és gyalázzák is, vagy azok, kik helyzetét viszonyait nem ismerik eléggé, vagy pedig azok, kik még máig sem felejthetik, hogy a közdolgai intézésére nem folyhatnak be többé azzal az omnipotentiával, amelylyel befolytak volt egykoron: városunk is jobb hírénél! Utczái évről-évre rendezettebbek, csinosabbak lesznek, köz- és magánépületei bővülnek, szaporodnak, s a közegészség- és közbiztonság s rendre még a kényelem követeléseinek is mind jobban megfelelő beosztást és berendezést nyernek ; és ha lassan is, de mind több-több kap közülök még a kényesebb igényű szemlélőt is kifilédni külső diszt, s néhány — de eddigelé, fájdalom, igazán csak néhány! — még modern stylszerüséget is. Ipara, kereskedelme haladóban, emelkedőben; magyarsága versenyez a legjobb alföldi városokéval, mert hivatása entuoista s ettől vezérelt közszelleme — polgárságának még a legalsóbb rétegében is — folyton tisztul, erősödik, izmosodik. Még közerkölcsiség dolgában sem igen gyengült, hanyatlott, amit eléggé bizonyít az, hogy, habár rendőrsége nem éppen százkarú és százszemű, a személy- és vagyonbiztonság elleni merényletek azóta sem szaporodtak feltűnőbb számmal, amióta jobban ráadta magát arra, hogy nagy városias színvonalra, rangra emelkedjék. Hiszen Kolozsvárnak van ugyan elég lapja, de bennök a bűnkrónika, meg a skandalumok tára nem foglal állandó helyet, nem kiván nagy tért. A katonaság békében s jó egyetértésben él itt a polgársággal; aristokratiájának színe-java összesimult, összebarátkozott miveit középosztályával, amely azonban éppen nem szakította ezért el magát a közpolgárságtól, sőt a legalsóbb rangú földmives és munkásosztálytól sem , hanem közelőrehaladás, közjóllét és közszabadság dolgában egyetért és együtt küzd vele. És e hármas tényező szép frigyének, szent szövetségének erős munkáját már eddig is sok szép eredmény koronázza. Hogy mik ezek, most nem mutathatunk mind rá, de egyet édes örömmel constatálhatunk. S ez az, hogy Kolozsvár az átmeneti idők heves forrongásai és nehéz küzdelmei közepette is mindig ki tudta forrni, ki tudta vetni magából a szennyet és piszkot; s kebelén a szédelgés, népámitás, világcsalás és társadalom-felforgatás mérges és vészthozó gombáinak s elődi növényeinek idegen helyről importált s beplántálni szándékolt spórái, fattyúhajtásai soha sem verhettek mélyebb gyökeret, nem élvezhettek dús és tartós tenyészetet. De nehogy dicsekvőnek láttassunk, szűnjünk meg az általános dicséretekkel, s térjünk tulajdonképeni tárgyunkra, a legutóbb kiadott számadás, s ezzel kapcsolatban városunknak, mint törvényhatóságnak, pénzügyi s anyagi állása ismertetésére. A legnagyobb örömünkre szolgál, hogy már csak a számadás végén látható „Mérlegébe pillantva is, erről Kank Artran HaéAní —*—a*- 1 1879-re volt ugyanis előirányozva a város összes közszükségeire 279 ezer 307 frt 74'4 kr., s vézetett be ez évben 462,197 frt 38 kr. tehát 182,889 frt és 64 krral több az előirányzottnál. Igaz ugyan, hogy e bevételi többlet legnagyobb részét kölcsön felvétel adta, de az is igaz s egyszersmind a mérregre nézve előnyös, hogy a kölcsönbe felvett összegek vagy régibb és újabb, terhesebb adósságok kiegyenlítésére, vagy pedig hasznos beruházásokra fordíttattak. Nevezetesen : a házi pénztár terhére „régibb állandó“, aztán meg „függő adósságok“ törlesztésére vétetett föl az osztrák-magyar banktól 50,000ért; a nyugdíj alaptól „a vágóhíd helység ára kifizetésére“ 7,000 frt, ideiglenes kötésünk éppen pedig 500 frt, s így a házi pénztár terhére összesen 57,500 frt. Ebből a házi pénztárról szóló számadás kiadási részének 31 -ik tétele szerint a következő tőkék törlesztettek : a.) a Karolina kórháznak .................... 11,060 frt — kr. b) az érd. országos múzeumnak . . 6,000 frt — kr. c) néhai Kovács Márton örököseinek, a leány- árvaház számára megvásárolt telek árából , illetőleg kamatokba ....................7,716 frt 60 kr. d) a kolozsvári takarékpénztárnak . . .18,660 frt—kr. e) meg az állam pénztárába, a város tulajdonába átvett Frőbel-intézetet terhelt adósságok kiegyenlítésére .......................... f) kebli függő adósságokra a városnál őrzött letéti pénztárnak 13,123 frt 72 kr. 1,000 frt — kr. Összesen tehát: 57,550 frt 32 kr s igy eme kölcsönből folyó kiadásra egyetlen egy krajcrár sem fordíttatott. Még kedvezőbb eredményt mutat az előbbinél a kaszármai pénztár terhére felvett kölcsön felhasználása. Ennek terhére, az idevágó bevételi főczim 10-ik tétel száma szerint, „különböző adósságok törlesztésére „az osztrák-magyar banktól vetetett föl törlesztési rendszerrel kölcsön 40,000 frt, s e mellett ideiglenesen a városnál őrzött letéti pénztárból 10,000 frt, öszszesen tehát 50,000 frt. Ebből, aztán meg a költségvetés 13, 14 és 15 ik tételszámai alatt 11,048 frtban élőiig Törlesztésre fizettetett: a. ) a tőkeasztal- és vágómarha-alap czimü letéti pénztárnak . 10,000 frt — kr. b. ) a földhitelintézetnek ..................... 373 frt. 19 kr. c. ) Planer Vincének 1,321 frt. — kr. d. ) Sigmond testvéreknek .... 10,000 frt. — kr. e. ) adósságtörlesztési alapnak . . . 16,173 frt.— kr. f. ) a kolozsv. takarék-pénztárnak g ) osztrák - magyar banknak együttvéve 58,073 frt. 38 kr. kamatokra fizettetett 3,423 frt. 94 kr. Összesen tehát 61,497 frt. 32 kr. És ezzel 3,179 frt és 2 kr híján ki is van fizetve a Planer Vinczétől 18,000 írton, meg a Sigmond testvérektől 26,000 írton kaszármai helyiségnek vásárolt telkek teljes vételára, sőt a szükséges átalakítások is megtétettek rajtok; s igy a város oly helyzetbe jutott, hogy — legalább rendes körülmények között — lakosait katonatartással többé nem kell terhelnie. (Folyt. köv.) Az osztrák-magyar vámkonferencziának jul. 7-én két óra hosszig tartó ülése volt, melyben egy Szerbiával létesítendő vámkartell és a határforgalom szabályozását célzó intézkedések tervezetei, melyeket az albizottság dolgozott ki és terjesztett elő, tárgyalás alá vétettek és elfogadtattak. A magyar kormány nem Matlekovics államtitkár, hanem — úgy mint az 5-én tartott ülésen — dr. Herrich és dr. Salmen osztálytanácsosok által volt 20 000 fitkkr képviselve. A jegyzőkönyv aláírása végett ’ még egy formális ülés lesz. Valószínű, hogy a tárgyalások Szerbiával még a jelen hó 206 frt. 19 kr. folyamában kezdetüket veendik. A függő államadósság ellenőrzésére kiküldött országos bizottág Bécsben, 1880. évi Julius hó 6-ik napján tartott XXII-ik ülésében, az államjegyek forgalmi összegét 1880. évi junius hó végével következőnek találta: A bizottság saját följegyzései alapján, a tulajdonképes állam jegyek összege 1 forintosokban 50,950.691 frt. 5 „ 98,217.970 „ 50 „ 163,255,200 „ összesen 312,429.861 írt. A közös pénzügyminiszterium hivatalos közlése szerint, a sóbányákra bekeblezett és forgalomban levő zálogjegyek összege 99,569.197 frt 50 kr. összesen 411,999.058 frt 50 kr. Kelt a függő államadósság ellenőrzésére kiküldött orsz. bizottságnak Bécsben, 1880. évi julius hó 6-án tartott XXII-ik üléséből. Gróf Zichy Henrik, s. k. biz. elnök. Prileszky Tádé, s. k. biz. alelnök. Bohus Zsigmond, s. k. biz. tag. Id. gr. Ráday Gedeon, s. k. biz. tag ceb. jegyző. Medslissi Idare czim alatt a „W. Abendpost“ vezérczikket közöl ama siker által koronázott kísérletről, hogy az okkupált tartományok kormányzatába Bosznia és Herczegovina benszülött lakosságának intelligenciája bevonassák. Az osztrákmagyar kormány — úgymond a czikk — számított arra, hogy a lakosság részvétele által a kormányzatban ez utóbbinak közegei nemcsak tekintélyükben megerősíttetnének, hanem a tartomány igazi szükségleteit és érdekeit is könnyebben megismernék. Az azóta tett tapasztalatok kimutatták, hogy e föltevés helyes volt. Nevezetesen az az évi márcziusban Szerajevóba egybehívott tartományi közigazgatási tanács (meds lissidare) tárgyalásából tűnik ki, hogy az intelligens lakosság tanácsadó közreműködése a tartományi kormány érdekében minden irányban czélszerűnek bizonyult. Ez a medsliss (közigazgatási tanács) viselő testület, ami kitűnik a „W. A.“ által közölt jegyzőkönyvi töredékekből is. A tapasztalatok — jegyzi meg végül az idézett lap , melyek a rövid, de fontos ügyeket magában foglaló első ülésszakban gyűjtöttek, azt az örvendetes eredményt nyújtották, hogy vallási kérdések a medsliss kebelében sosem adtak okot nézetkülönbségekre, és hogy a valamennyi felekezettel való egyenlő bánásmód elve, a hogy a tartományi kormány által proklamáltatott és gyakoroltatik a medsliss által is teljesen fölfogatik és méltányoltatik. A magyarországi rizstelepeket fogja — értesülésünk szerint — legközelebb meglátogatni B. Kemény Gábor földművelési miniszter Korizmich László társaságában. Ily rizstelepek vannak jelenleg hazánkban Dettán, hol már a miniszterülei által beszerzett olasz hámozó rizsmalom meglepően jó eredménynyel működik, továbbá Verbászon, a Ferencz-csatorna társulat telepén és végül Peksán, a földmivelési minisztérium mintatelepén. Mind e telepeken a rizsvetés kitűnően áll és remélhető, hogy az új malom munkájával a jó termés megfelelően is értékesíthető lesz. Oroszország és a legújabb bonyodalmak. A „Pol. Cor.“ száma élén következő hivatalos kommünikét közöl: „Az utóbb napokban Párisból és Londonból jött különféle hírekhez, melyek részint Oroszország azon állítólagos intenczióját jelentették, hogy esetleg aktív módon be fog avatkozni a görög kérdésbe, részint Oroszország azon állítólagos ajánlatát említették, hogy csapatokat akar a berlini értekezlet által Görögországnak utalt területek okkupácziójára küldeni, mai kelettel Pétervárról az illető helyzetet jobban földerítő felvilágosításokat veszünk. A berlini értekezleti tárgyalások a kabineteknek párhuzamosan folyó rendes tanácskozását nem csorbították. Ez közelfekvővé tette a hatalmaknak, hogy a porta talán a berlini értekezlet határozatait nem fogadja el oly egész terjedelemben, mint saját és a fennforgó kérdés nyugodt és zavartalan elintézése érdekében kívánatos lenne. Az idevágó eszmecsere folyamában szóba kellett hozni az utakat és módokat is, melyek az európai verdikt esetleges végrehajtását lehetővé teszik. Ez alkalommal bizalmas modorban két terv merült fel. Az egyik az, hogy a berlini szerződést aláíró hatalmak valamelyikét a tengeri beavatkozás megbízásával lássák el, mi mellett, megjegyzendő, hogy a szárazföldi csapatok általi okkupáczió gondolata minden eszmecserén kívül maradt. E terv föltevésénél főleg azon hatalomra gondoltak, mely helyzeténél fogva minden keleti ügyben — Németországot kivéve — a legkevésbé aktívnak tartatik. De mivel e terv az ellene felmerült aggályok folytán elett.pl.ett., mely aggályok hatályának súlya iránt a nézetek nagyon eltértek — az összes nagyhatalmak közös hajóhadi tüntetésének eszméje lépett előtérbe. De ez az eszme sem jutott túl fölvetésének stádiumán, mert egyes hatalmak az ez idő szerinti decziziv magatartás iránt ellenszenvet tanúsítanak. Ami különösen Oroszországt illeti, ez teljesen ment minden dicsvágytól, hogy valamely akczióban előtérbe lépjen s még kevésbbé igényli, hogy Európa kardja legyen. A pétervári kormány egy kabinetnél sem ajánlotta vagy indítványozta, hogy orosz csapatokat fog a Görögországnak utalt területek megszállására küldeni.“