Magyar Polgár, 1880. július-december (14. évfolyam, 149-303. szám)

1880-07-10 / 157. szám

& t 8. r. r. r. ). r. r. r. 8-r. »• r. r. i­. ik o* .U 9. gy r i(D A kereskedelmi minisztérium elha­tározta, hogy a pozsony-budapesti felduna­­részi, illetve a gönyői szabályozási munká­latokat, valamint a Tisza folyam alsó ré­szében Szegedtől Titelig oly­annyira szük­séges és sürgős szabályozást minél hama­rább végrehajtatja. Ennek folytán az ille­tő szakközegek a közlekedési minisztéri­umtól már utasítást nyertek, hogy az er­re vonatkozó feltételeket ejtsék meg s aztán haladéktalanul részletes terveket ter­jesszenek elő. A Gönyő melletti hajózási akadályok nem rögtönösen s aránylag rop­pant összegeket igénylő nagyszerű módon, hanem inkább a gyakorlati szükségletnek megfelelően lesznek eltávolítandók, úgy, hogy szükség esetében e szabályozási mun­kálatok később tovább fejleszthetők le­gyenek. A Tisza alsó részét illetőleg még az a kérdés vár eldöntésre, hogy a gátak hátrább helyeztessenek , vagy pedig a már meglevők megerősíttessenek. A „Tiszavidéki vaspálya“ átvételét illetőleg kiigazításul közli a „Pester Corr.“, hogy a tiszavidéki vaspálya legfőbb veze­tését nem a magyar államvasutak igazga­tóságának, hanem igazgató tanácsának ad­ták át, és­pedig akként, hogy mindkét igazgatóság, úgy a magyar államvasutak, mint a tiszavidéki, külön-kü­lön tegye meg előterjesztéseit a közös igazgató tanács­nak. Ezen modalitás által módjában lesz a kormánynak a magyar államvasutak vég­leges SZer­fizésének­ 1tAvAX-J.*- ----r­lya átvételének időpontjától, czélszerűen megoldani. tr­i­tt’ TARCZA. A vetélytársak. (Félig való, félig regényes történet.) Irta: BALÁZS SÁNDOR. III. (Folytatás.) — Ne lássa ön, ily korban nem be­végezni, hanem kezdeni szokás a pályákat ! — De én bele­fáradtam a küzde­lembe. Különösen most, midőn egy fekete angyal utamat állotta ! — Egy fekete angyal ? Hogy hogy uram ? — Az örülésig szerelmes vagyok egy fekete angyalba, a négerfaj virágába, a bájos Len leányasszonyba. — L­e­a ? Talán csak nem Alice kisasszony komornája? — Tehát ismeri őt? Nemde bájos teremtés ! Valóságos tündér ! Csak az a kár, hogy kegyetlen szivü tündér! — Tehát viszonzatlan szerelem ! Sze­gény fiatal ember ! — És uram, Od­rix Jakab nem szokott viszonzatlanul szeretni! ő szeret engem, csak hogy fájdalom, föltételesen ! — Hogy hogy föltételesen ? — Hogy feleségül vegyem ! — Nos hát, mi gátolja benne ? — Csekélység uram. Nyomorult ezer font. Mert e szeszélyes tündér annyit ki­­v­o nászajándékul. E nélkül hallani sem akar felőlem! — És e miatt akart ön meghalni ? És ha én önnek azon ezer fontot felaján­lom, részt veend-e ön velem bizonyos vál­lalatban ? — Mindenben uram, a mi e szó alatt érthető e világon. Itt a kezem rá ! — Vigyázzon uram, én Öntől merész, vakmerő dolgot kívánok ! Oly dolgot, mit rajtam kívül minden más ember őrültség­nek nevezne ! — Jó, tehát akkor valami őrült dol­got követünk el ! Oh uram, bátorság dol­gában Odtrix Jakab soha sem szenve­dett hiányt! Mondja ki bátran : az északi sarkig kell h­arczolnunk ? — Nem olyan messzire, csak e zu­hatag felett kell átsétálnunk! — E zuhatag felett ? — kérdő O­c­­t­r­i­x, a azt gondolta magában, hogy csak­ugyan valami őrülttel van dolga. — De hát kicsoda ön uram, hogy ily ajánlatot tesz nekem . — Én Blondin vagyok ! — A nagy kötéltánczos ? Az utánozha­tatlan bátorság és Ügyességű kötélművész? Ni­ni, m­i A biz­a! Newyorkban volt sze­rencsém csodálni önt! örvendek uram ! Szivemből örvendek ! Tehát elfogadja ön ? — kérdé Bion­din örvendetes meglepetéssel. — Minden tétovázás nélkül. Itt a kezem rá ! — És ha mindketten alázuhanunk ? — Akkor uram mindketten az osto­ba czápáknak és buta heringeknek szol­­gálandunk táplálékul. Sorsát senki sem kerülheti ki ! — Tehát nem fél ön V D­etrix Jakab soha sem fél uram! Itt a kezem még egyszer. Mindent megteszek a­mit csak kiván tőlem! — Ez esetben tehát alkunk meg van kötve! (Kezet szoritnak.) Ezer font az el­ső sétáért. A többire nézve majd külön egyezkedünk. — Tehát még több is lesz ? Azt sem bánom, csak L­e­a enyém legyen. Nem is képzeli kegyed, mennyire belebolondultam ebbe a pénzimádó fekete galamba! — Az öné leend. Arról jót állok én ! És most jövünk, vizsgáljuk meg a tölgy­fát, ama végzetes tölgyfát ! — Nem hiában vonzott hozzá egy delejes sejtelem ! — mondá Odtrix han­gos nevetésben törve ki, és követé Bion dint az erdőbe! Alig távoztak a szövetségesek, mi­dőn két más ismerősünk érkezett a szik­lára. Brighame és Halifax urak. Hogy csupán véletlenségből-e, később meg­­látandjuk. — Már nem bírok tovább mylord, teljességgel nem bírok ! — mondá fuldo­kolva Halifax ur — Bizonyára elté­vedtünk! — Legyen nyugodt uram, már itt vagyunk. Ezen helyet nevezik „ördög szik­ládnak vagy „ördög motollá“-nak. — Nem érdemli meg nevét, mert oly átkozott rész és meredek útja van, minőnek a menyországot rajzolják a szent utazók ! — Telepedjünk le e sziklára, itt nyu­godtan cseveghetünk kissé! — De hol késnek Pudding úrék ? — Nem sokára itt lesznek ,ne feledje ön, — hogy egy órával korábban indul­tunk ! — De miféle különös szeszély volt ez már ismét, ide hívni reggelire ben­nünket ? — Ez bizonyosan Alice kisasszony­tól ered. Oly leánytól, ki két ily férfiú felett mint mi vagyunk, egy kötéltánczosnak ad előnyt, — nem is várhatni többé okos dolgot. — Én csak Pudding után cso­dálkozom, a­ki mindeddig igen okos és ildomos férfiúnak mutatta magát. —■ És mi ezt szó nélkül tűrjük, s gyáva tétlenséggel alávessük magunkat ezen bolond szeszélynek ? — Tántoríthatatlan igazság­szerete­tem kényszerít kimondani, hogy nem va­gyok képes belátni, hogy mit tehetnénk ellenében ? — Mit ? megmondom én önnek! Pudding ur nemde föltételesen adta Blondin­nak beleegyezését ? — Nos az igaz. P­u­d­d­i­n­g ur azt kívánja B­­­o­n­d­i­n­t­ó­l, hogy olyasmit hajt­son végre, a­mit kívüle a világon senki se merjen vagy tudjon végrehajtani ! — Meg kell őt akadályoznunk ! — Megakadályoznunk ! De hogyan ? Én tudom, hogy nem megyek utána a kö­télén ! — Én sem. De van valaki, ki szint oly merész, szintoly ügyes, mint Blon­din. Ön kétségkívül hallotta már a M­o­r­o­k nevet említeni ? — A washingtoni bank igazgatóját ? Patvarban is uram, egész tőkém ezen bank­ban van elhelyezve ! — Ön téved uram­­ és M­o­r­o­k Felixet, a nagy hirű kötéltánczost értem ! — Ezt nem ismerem ! — Őt kell megnyernünk arra, hogy Br­o­n­d­i­n minden csudáját után csinálja. És ez annál könnyebb teend, minthogy ők már régi vetélytársak. Csak hogy lesz ehez pénz, sok pénz kell ! — Pénz . — Még pedig sok pénz uram, mert ily merényletekért az emberek átkozottul m­egtudják fizettetni. Akar ön velem osz­­tozni ezen költségek viselésében ? — De hát mi a nyereség, mi a ki­látás ezen vállalatban ? — Mi ? Patvarban is uram, hát Alice kisasszony keze ! Hisz tudja ön Pudding úr minő feltétel alatt adta beleegyezését Blondinnak! — De hátha — feltéve a legjobb esetet is, az­az Blondin bukását — Alice kisasszony önt választandja ? — Akkor én önnek husz százlolival vissza fogom fizeteni a befektetett össze­get. És ha pedig önt találja választani, akkor ön téríti meg az én költségeimet! Nos uram remélem, hogy ez elég nyere­séges vállalat ! Én már írtam Móroknak, ő minden perezben megérkezhetik! — De hátha egyikünket sem válasz­tandja Alic kisasszony ? — Akkor uram még mindig fenn­­marad számunkra a boszú kéje, hogy gyű­lölt vetélytársunk sem kizondja őt. — Tántoríthatatlan igazságszerete­tem kényszerit nyiltan kimondani, hogy én ezen vállalat szellemi, az­az pénzbeli részét olyannak tartom, hogy abba üzlet­ember józan számítással egyetlen dollárt sem fektethet bele. És pedig ne feledje ön uram, hogy nyugalomba vonult rabszol­ga kereskedő és így kétszeresen üzletem­ber vagyok ! — Tehát ön visszautasítja ajánla­tomat ? — Határozottan ! — Jól van uram, akkor én egyedül hajtom végre. Elég gazdag vagyok hozzá, hogy e szeszélyemet kielégíthessem. Ha­nem ne feledje ön, hogy vonakodásával lemondott azon jogáról, hogy Alice kis­asszony kezéért versenyezhessen! — Teljességgel nem műlord, teljes­séggel nem ! Sőt igazságszeretetem kény­szerít nyiltan kijelenteni, hogy Blondin bukása esetére még nagyobb erélyt fogok ez ügyben kifejteni, a nélkül természete­sen, hogy valamely jelentékenyebb össze­get koc­káztatnék ! — És uram, ez méltatlan eljárás, a­minek az őszinteség nyelvén árulás a neve! — Vegye vissza e kifejezést mylord, különben ! — Különben! — Én leszek kénytelen öntől barát­ságomat visszavenni ! — Barátságát? Azt hiszem viszo­nyunk szótárában ez a szó soha sem is volt feltalálható ! — Meglehet uram, de én biztosít­hatom önt, hogy az ellenség ezután ben­ne leend. — Nn, mint ellenség még keveseb­bet árthat, mint a mennyit, mint barát használhatna nekem ! A véletlen közbelépett, s megaka­dályozta a két nemes férfiú ne taláni he­vesebb kitöréseit. E véletlen a P­u­d­d­i­n­g család meg­érkezése volt. — Holláh uraim ! holláh ! — kiálta Pudding úr — már itt vagyunk ! Ezek az ostoba barmok az okai, hogy várakoztat- XIV. évfolyam.­ SZERKESZTŐSÉG: KULTORDA-UTCZA, NYOMD­AÉP­ÖLET. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltetnek. Használ­atlan kéziratok nem adatnak vissza. Csak bérmentes levelek fogadtatnak el.N­APILAP, 157-dik szám. Kolozsvár, szombat, 1880. julius 10. KIADÓHIVATAL: LYC. NYOMDA ÉPÜLETE (Ktth­orda-utcea.) ELŐFIZETÉSI DÍJ: Hirdetési díj: sora 6 kr. — Bélyegilleték: minden hirde­tés után 80 kr. — Nyilttér: sora 26 kr. egész évre . . . 16 frt. félévre...................8­0 évnegyedre egy hóra . 4 Írt — ki Jobb a hírénél! Sokan szidják, eleget piszkolták ; a küzdelmekből és megpróbáltatások­ból is bőven kijutott a része, s még­is erősen áll a maga vezéri polczán, mind határozottabb és biztosabb lép­tekkel halad rendeltetése czéljai felé. Nem Tisza Kálmánról s nem az általa vezetett kormányról és szabad­elvű pártról, hanem az erdélyi részek főhelyéről, Kolozsvár városáról, akarunk elmondani egyet-mást, abból az alkalomból, hogy a házi- és más vele kapcsolatos közpénztárai mult 1879- dik évi bevételeiről s kiadásairól ép­pen most jelent meg s osztatott ki nyomtatásban, a képviselő-bizottság tag­jai között, az „Általános számadási kivonat.” Ha semmi egyéb sem késztetne az elismerésérre, már csak ez egyetlen hiteles okirat félre nem csavarható számadatai is elég határozottan bizo­nyítják, hogy városunkra is ráillenek a czínnűl írt szavak, melyeket a sze­rencsétlen Stuart Mária királynő mon­dott volt (legalább Schiller szerint) magáról. Igen, mert bármennyit piszkol­­ják és gyalázzák is, vagy azok, kik helyzetét viszonyait nem ismerik elég­gé, vagy pedig azok, kik még máig sem felejthetik, hogy a közdolgai in­tézésére nem folyhatnak be többé az­zal az omnipotentiával, a­melylyel be­folytak volt egykoron: városunk is jobb­­ hírénél! Utczái évről-évre rendezettebbek, csinosabbak lesznek, köz- és magán­­épületei bővülnek, szaporodnak, s a közegészség- és közbiztonság s rendre még a kényelem követeléseinek is mind jobban megfelelő beosztást és beren­dezést nyernek ; és ha lassan is, de mind több-több kap közülök még a kényesebb igényű szemlélőt is kifiléd­ni külső diszt, s néhány — de eddigelé, fájdalom, igazán csak néhány! — még modern stylszerüséget is. Ipara, kereskedelme haladóban, emelkedőben; magyarsága versenyez a legjobb alföldi városokéval, mert hiva­tása entuoista s ettől vezérelt köz­szelleme — polgárságának még a leg­alsóbb rétegében is — folyton tisztul, erősödik, izmosodik. Még közerkölcsiség dolgában sem igen gyengült, hanyatlott, a­mit elég­gé bizonyít az, hogy, habár rendőrsé­ge nem éppen százkarú és százszemű, a személy- és vagyon­biztonság elleni merényletek azóta sem szaporodtak feltűnőbb számmal, a­mióta jobban rá­adta magát arra, hogy nagy városias színvonalra, rangra emelkedjék. Hiszen Kolozsvárnak van ugyan elég lapja, de bennök a bűnkrónika, meg a skandalumok tára nem foglal állandó helyet, nem kiván nagy tért. A katonaság békében s jó egyet­értésben él itt a polgársággal; aris­­tokratiájának színe-java összesimult,­­ összebarátkozott miveit középosztá­­­lyával, a­mely azonban éppen nem szakította ezért el magát a közpolgár­ságtól, sőt a legalsóbb rangú földmi­­ves és munkásosztálytól sem , hanem közelőrehaladás, közjóllét és közsza­badság dolgában egyetért és együtt küzd vele. És e hármas tényező szép frigyé­nek, szent szövetségének erős munká­ját már eddig is sok szép eredmény koronázza. Hogy mik ezek, most nem mu­tathatunk mind rá, de egyet édes öröm­mel constatálhatunk. S ez az, hogy Ko­lozsvár az átmeneti idők heves forron­gásai és nehéz küzdelmei közepette is mindig ki tudta forrni, ki tudta vetni magából a szennyet és piszkot; s ke­belén a szédelgés, népámitás, világcsa­lás és társadalom-felforgatás mérges és vészthozó gombáinak s elődi növé­nyeinek idegen helyről importált s be­plántálni szándékolt spórái, fattyúhaj­tásai soha sem verhettek mélyebb gyö­keret, nem élvezhettek dús és tartós tenyészetet. De nehogy dicsekvőnek láttassunk, szűnjünk meg az általános dicséretek­kel, s térjünk tulajdonképeni tárgyunk­ra, a legutóbb kiadott számadás, s ez­zel kapcsolatban városunknak, mint törvényhatóságnak, pénzügyi s anyagi állása ismertetésére. A legnagyobb örömünkre szolgál, hogy már csak a számadás végén lát­ható „Mérlegébe pillantva is, erről K­­ank­ Artran HaéAní —*—a*- 1 1879-re volt ugyanis előirányoz­va a város összes közszükségeire 279 ezer 307 frt 74'­4 kr., s vézetett be ez évben 462,197 frt 38 kr. tehát 182,889 frt és 64 krral több az elő­irányzottnál. Igaz ugyan, hogy e bevételi több­let legnagyobb részét kölcsön felvétel adta, de az is igaz s egyszersmind a mérregre nézve előnyös, hogy a köl­csönbe felvett összegek vagy régibb és újabb, terhesebb adósságok kiegyenlí­tésére, vagy pedig hasznos beruházá­sokra fordíttattak. Nevezetesen : a házi pénztár ter­hére „régibb állandó“, aztán meg „füg­gő adósságok“ törlesztésére vétetett föl az osztrák-magyar banktól 50,000­ért; a nyugdíj alaptól „a vágóhíd helység ára kifizetésére“ 7,000 frt, ideiglenes kötésünk éppen pedig 500 frt, s így a házi pénztár terhére összesen 57,500 frt. Ebből a házi pénztárról szóló szá­madás kiadási részének 31 -ik tétele­­ szerint a következő tőkék törlesztettek : a.) a Karolina kór­háznak .................... 11,060 frt — kr. b) az érd. orszá­gos múzeumnak . . 6,000 frt — kr. c) néhai Kovács Már­ton örököseinek, a le­ány- árvaház számára megvásárolt telek árá­ból , illetőleg kama­tokba ....................7,716 frt 60 kr. d) a kolozsvári taka­rékpénztárnak . . .18,660 frt—kr. e) meg az állam pénztárába, a város tu­lajdonába átvett Frő­­bel-intézetet terhelt adósságok kiegyenlíté­sére .......................... f) kebli függő adós­ságokra a városnál őr­zött letéti pénztárnak 13,123 frt 72 kr. 1,000 frt — kr. Összesen tehát: 57,550 frt 32 kr s igy eme kölcsönből folyó kiadásra egyetlen egy krajcrár sem fordíttatott. Még kedvezőbb eredményt mutat az előbbinél a kaszármai pénztár ter­hére felvett kölcsön felhasználása. En­nek terhére, az idevágó bevételi fő­­czim 10-ik tétel száma szerint, „kü­lönböző adósságok törlesztésére „az osz­trák-magyar banktól vetetett föl tör­lesztési rendszerrel kölcsön 40,000 frt, s e mellett ideiglenesen a városnál őr­zött letéti pénztárból 10,000 frt, ösz­­szesen tehát 50,000 frt. Ebből, aztán meg a költségvetés 13, 14­ és 15 ik tételszámai alatt 11,048 frtban élő­iig Törlesztésre fizettetett: a. ) a tőkeasztal- és vágó­marha-alap czimü letéti pénztárnak . 10,000 frt — kr. b. ) a földhitelinté­zetnek ..................... 373 frt. 19 kr. c. ) Planer Vincének 1,321 frt. — kr. d. ) Sigmond testvé­reknek .... 10,000 frt. — kr. e. ) adósságtörleszté­si alapnak . . . 16,173 frt.— kr. f. ) a kolozsv. taka­rék-pénztárnak g ) osztrák - magyar banknak együttvéve 58,073 frt. 38 kr. kamatokra fizettetett 3,423 frt. 94 kr. Összesen tehát 61,497 frt. 32 kr. És ezzel 3,179 frt és 2 kr híján ki is van fizetve a Planer Vinczétől 18,000 írton, meg a Sigmond testvé­rektől 26,000 írton kaszármai helyi­ségnek vásárolt telkek teljes vételára, sőt a szükséges átalakítások is meg­tétettek rajtok; s igy a város oly helyzetbe jutott, hogy — legalább ren­des körülmények között — lakosait katonatartással többé nem kell ter­helnie. (Folyt. köv.) Az osztrák-magyar vámkonferencziá­­nak jul. 7-én két óra hosszig tartó ülése volt, melyben egy Szerbiával létesítendő vámkartell és a határforgalom szabályozá­sát c­élzó intézkedések tervezetei, melye­ket az albizottság dolgozott ki és terjesz­tett elő, tárgyalás alá vétettek és elfo­gadtattak. A magyar kormány nem Mat­­lekovics államtitkár, hanem — úgy mint az 5-én tartott ülésen — dr. Herrich és dr. Salmen osztálytanácsosok által volt 20 000 fit­kkr képviselve. A jegyzőkönyv aláírása végett ’­ még egy formális ülés lesz. Valószínű, hogy a tárgyalások Szerbiával még a jelen hó 206 frt. 19 kr. folyamában kezdetüket veendik. A függő államadósság ellenőrzésére kiküldött országos bizottág Bécsben, 1880. évi Julius hó 6-ik napján tartott XXII-ik ülésében, az államjegyek forgalmi összegét 1880. évi junius hó végével következőnek találta: A bizottság saját föl­jegyzései alapján, a tulajdonképes állam jegyek összege 1 forintosokban 50,950.691 frt. 5 „ 98,217.970 „ 50 „ 163,255,200 „ összesen 312,429.861 írt. A közös pénzügyminisz­­­terium hivatalos köz­lése szerint, a sóbá­nyákra bekeblezett és forgalomban levő zá­logjegyek összege 99,569.197 frt 50 kr. összesen 411,999.058 frt 50 kr. Kelt a függő államadósság ellenőrzé­sére kiküldött orsz. bizottságnak Bécsben, 1880. évi julius hó 6-án tartott XXII-ik üléséből. Gróf Zichy Henrik, s. k. biz. elnök. Prileszky Tádé, s. k. biz. alelnök. Bohus Zsigmond, s. k. biz. tag. Id. gr. Ráday Gedeon, s. k. biz. tag ce­b. jegyző. Meds­lissi Idare czim alatt a „W. Abendpost“ vezérczikket közöl ama siker által koronázott kísérletről, hogy az ok­­kupált tartományok kormányzatába Bosz­nia és Herczegovina benszülött lakosságá­­nak intelligenc­iája bevonassák. Az osztrák­magyar kormány — úgymond a czikk — számított arra, hogy a lakosság részvétele által a kormányzatban ez utóbbinak köze­gei nemcsak tekintélyükben megerősíttet­­nének, hanem a tartomány igazi szükség­leteit és érdekeit is könnyebben megismer­nék. Az azóta tett tapasztalatok kimutat­ták, hogy e föltevés helyes volt. Neveze­tesen az az évi márcziusban Szerajevó­­ba egybehívott tartományi közigazgatási tanács (meds lissi­­dare) tárgyalásából tű­nik ki, hogy az intelligens lakosság tanács­adó közreműködése a tartományi kormány érdekében minden irányban czélszerűnek bizonyult. Ez a medsliss (közigazgatási tanács) viselő testület, a­mi kitűnik a „W. A.“ által közölt jegyzőkönyvi töredékekből is. A tapasztalatok — jegyzi meg végül az idézett lap , melyek a rövid, de fontos ügyeket magában foglaló első ülésszakban gyűjtöttek, azt az örvendetes eredményt nyújtották, hogy vallási kérdések a medsliss kebelében sosem adtak okot nézetkülönb­ségekre, és hogy a valamennyi felekezet­­tel való egyenlő bánásmód elve, a hogy a tartományi kormány által proklamáltatott és gyakoroltatik a medsliss által is telje­sen fölfogatik és méltányoltatik. A magyarországi rizstelepeket fogja — értesülésünk szerint — legközelebb meglátogatni B. Kemény Gábor földmű­ve­lési miniszter Korizm­ich László társaságá­ban. Ily rizstelepek vannak jelenleg ha­zánkban Dettán, hol már a miniszterülei által beszerzett olasz hámozó rizsmalom meglepően jó eredménynyel működik, to­vábbá Verbászon, a Ferencz-csatorna tár­sulat telepén és végül Peksán, a földmi­­velési minisztérium mintatelepén. Mind e telepeken a rizsvetés kitűnően áll és re­mélhető, hogy az új malom munkájával a jó termés megfelelően is értékesíthető lesz. Oroszország és a legújabb bo­nyodalmak. A „Pol. Cor.“ száma élén következő hivatalos kommünikét közöl: „Az utóbb napokban Párisból és Londonból jött kü­lönféle hírekhez, melyek részint Oroszor­szág azon állítólagos intenczióját jelentet­ték, hogy esetleg aktív módon be fog avat­kozni a görög kérdésbe, részint Oroszor­szág azon állítólagos ajánlatát említették, hogy csapatokat akar a berlini értekezlet által Görögországnak utalt területek ok­­kupácziójára küldeni, mai kelettel Péter­­várról az illető helyzetet jobban földerítő felvilágosításokat veszünk. A berlini értekezleti tárgyalások a kabineteknek párhuzamosan folyó rendes tanácskozását nem csorbították. Ez közel­­fekvővé tette a hatalmaknak, hogy a por­ta talán a berlini értekezlet határozatait nem fogadja el oly egész terjedelemben, mint saját és a fennforgó kérdés nyugodt és zavartalan elintézése érdekében kívá­natos lenne. Az idevágó eszmecsere folya­mában szóba kellett hozni az utakat és módokat is, melyek az európai verdikt esetleges végrehajtását lehetővé teszik. Ez alkalommal bizalmas modorban két terv merült fel. Az egyik az, hogy a berlini szerződést aláíró hatalmak valame­lyikét a tengeri beavatkozás megbízásával lássák el, mi mellett, megjegyzendő, hogy a szárazföldi csapatok általi okkupáczió gondolata minden eszmecserén kívü­l ma­radt. E terv föltevésénél főleg azon hata­lomra gondoltak, mely helyzeténél fogva minden keleti ügyben — Németországot kivéve — a legkevésbé aktívnak tartatik. De mivel e terv az ellene felmerült aggályok folytán elett.pl.ett., mely aggályok hatályának súlya iránt a nézetek nagyon eltértek — az összes nagyhatalmak közös hajóhadi tüntetésének eszméje lépett elő­térbe. De ez az eszme sem jutott túl föl­vetésének stádiumán, mert egyes hatalmak az ez idő szerinti decziziv magatartás iránt ellenszenvet tanúsítanak. A­mi különösen Oroszország­t illeti, ez teljesen ment minden dicsvágytól, hogy valamely akczióban előtérbe lépjen s még kevésbbé igényli, hogy Európa kardja le­gyen. A pétervári kormány egy kabinetnél sem ajánlotta vagy indítványozta, hogy orosz csapatokat fog a Görögországnak utalt területek megszállására küldeni.“

Next