Magyar Polgár, 1880. július-december (14. évfolyam, 149-303. szám)

1880-10-10 / 235. szám

Zingerl Barna tóvárosi tanító (V. ter. stat 30. sz.) .Pestalozzi válogatott „sgogiai munkái“ czimü vállalatából­­jelent a 8 ik füzet. E füzet ára &0 bíjciár.* .Állatrendőrök a gazdaságban. “ flin­ü müvecskét kaptunk, mely a „gal­­gkodó közönségnek* van ajánlva, hogy olvasva tanuljon a természeti jelenségekre figyelni, rajtuk gondolkodni és belőlük okaiul. A munka haszna szembeszökő. Ára 1­­3 oldatos művecskénak : százával 4 frt, exrével 30 frt. Megrendelhető szerzőnél gidai Mátyás urnái aradon. • A Gazette de Hongrie legujab­­bia szép prózában közöl magyar költemé­nyeket s eddig Endrődi Sándor, Gyulai Pál és Reviczky Gyula műveiből hozott igy-egy fordítást. Racine­­Eszterjét­ a Kisfaludy társaság megbízásából Ujváry Béla sopro­­nyi tanár fordította le s a társaság meg­­kiálván, elfogadta ; igy megjelenése már legközelebb várható. Racinenek ez már negyedik színműve, melyet a társaság ki­­n­ Racine összes színmüveinek kiadására ü­löpben a társaság több ajánlatot kapott különböző intézetektől. A Sarasaié az idén ismét megteszi indes művészi körútját s a télen Bécs­iét és Budapesten hangversenyt fog ron­tai. A művészszel Lampertinek egy ed­dig ismeretlen tanítványa Syrwitz k. a., .eggyes születésű ifjú hölgy utazik, kinek tágas szoprán hangját igen dicsérik. • A népszínházban tegnap este egy régóta nem látott darab került újra szín­re. Balog István ,Mátyás diákja“, a régi népszínmű — inkább bohózat — egy időben úgynevezett kassa-darab volt, .Lették nézni s a népszínház sem tett olykol, midőn felelevenítette. Van benne mi bohóság, tréfa, jókedv, el lehet rajta még most is mulatni. Tihanyi Miklós a csokotai kántor, Kupa szerepében, Klárné mint Rebeka, Solymossy mint Vlad Mar­ái tót diák és Horváth mint öreg paraszt sok helyütt kac­agásra ragadták a közön­­séget. Hegyi Aranka Katalin szerepében sem volt egészen otthon , nem tud helye­sen beszélni, hangsúlyozni, egészen isko­­la modort h­a­sznál­t, hanem ezért aztán kárpótlást nyújtott dalaival, melyek közül néhányat ismételnie kellett. Egri Kálmán is általános tetszés közt énekelt. — A bó­lékig darab meglehetősen rövid : kilencz íra után már vége volt. # Szentföldi nagy tájkép at vég­iétt be közelebb — mint a .Főv. Lapok“ írják — Ligeti Antal: Czim­e és tárgya­ ,Tiberius a Genezareth tavánál.“ Igazi légiós szépségű pont, nagy vásznon dol­gom ki. E képet, melyen a művész nagy gonddal és ihlettel dolgozott, az ő régi jó­cimása, idősb. Károlyi István gróf vette meg, engedélyt adva neki arra, hogy elszállítás előtt a műcsarnokban is kiállít­­tassa. Egyszersmind rendelt még nála két ingyar tájképet is az ujszáki parkból, mely a­r nejének (Orczy Mária bárónőnek) édes uyjáé. Ezek parkrészletek lesznek a ker­ítő átfutó Zagyva vizével. Ezen is dolgo­zik már a művész. « HIRHARANG, Kolozsvár, október 9. Időjárás. Kolos­svárt, október 9- én. Heggel­i idó borait, később derült. Hőmérsék 8 órakor létt R. Légnyomás 72/­l mm. Délben az idő Alta. Hőmérsék 15‘6* R. Légnyomás 727­5 mm. Délután 1 órakor az idő részint derült.­­ Az Edelsheim-Gyulai kato­mi főparancsnok és a miniszterelnök kö­­zött állítólag felmerült összeütközésről a ,F. H.­ által korportált hír, mint megbíz­­ható forrásból értesülünk, egészen alapta­nú miniszterelnök most Geszten van, s mint minden figyelemreméltó mozzanatot, így a főparancsnok nyilatkozatát is meg­­tü­rgönyözték neki. Eddig semmi más lé­­s nem történt ez ügyben. « Mérsékelt Ara vasúti jegyek »Bem ünnepélyhez. Borosnyai Pál, a Sobor-bizottság elnöke, táviratilag értesít lapunkat, a Bem-szobor leleplezési Unne-i Páljíra utazók okt. 1- től 20-ig v­a­s­ú­t­i kedvezményben részesülnek, azon­­ban csak igazolványok előmutatása mellett, a jelentkezőknek az igazolvány azonnal elkürdetik postán. Jelentkezni lehet levél­be vagy táviratilag Maros-Vásárhelytt, Borosnyai Pál biz. elnöknél. A Szép tett­ Városi­ bizottsá­goknak tegnap tartott közgyűlésén töb­­bek között az az elismerésre méltó hatá­­i­­dut hozatott, hogy a Bem-szobor telep­­ünnepélyén, városunk törvényható­­testületileg fogja magát képviseltetni, szoborra koszorút küld, s ezenkívül a­­ nővéreinek felsegélésére 50 frtot sza­­bott meg. a testület vezetője városunk veretetben álló főispánja Gr. Estér­ől Kálmán úr leend., ki 1848—49-ben g101 honvéd a dicsőült tábornok alatt tel­vette hazafias kötelességeit. Lehetet-t legteljesebb elismeréssel meg nem Térkeznünk a városi­ bizottság e hazafias mely élénk bizonyítéka annak, ama nagy hős, ki idegen hazából lett a magyar szabadság szolgálatára, hai nemzedék előtt még nincs elfelejt- Bizottságunk önmagához méltó tettet ít akkor, midőn a magyar szabadság renglelkii bajnokának emlékünnepélyén Spates érzelmeinek és elévülhetlen ha­külsőleg is kifejezést adni kíván­­­l­iuk, hogy e szép példa az egész ma­­sj. *** törvényhatóságainál követésre l°a A kegyelet olyan érzése az em­beri kebelnek, melynek kifejezésével első­sorban önmagunkat tiszteljük meg. A Birtokrendezési mérnök-egy­let. Kossy Sándor okleveles mérnök, mint lapunk más helyén látható — felhívást bocsátott ki az erdélyi birtokrendezési mérnökökhöz, hogy egyletté szervezkedje­nek, s ez alapon nyugdíj­ intézetet is lé­tesítsenek. E felhívást ajánljuk az illetők figyelmébe, mert egy ilyen egyletnek szer­vezésével valóban rég érzett hiányon leend segítve. A Rég érzett szükség. Sokszor volt alkalmunk tapasztalni annak hátrá­nyait, hogy városunk talajának egyenlőt­lenségén mindeddig semmi javítás nem eszközöltetett. Többek között ez az oka, hogy a meggyűlő víz, a talaj rendetlen emelkedése és esése miatt, nem vehet le­folyást, s különösen a külvárosi részek minden kövezés daczára, a legkisebb eső alkalmával is, a sár miatt, járhatlanok. Ezen s ehhez hasonló bajokon segítendő, a váro­si bizottság tegnapi gyűlésén elhatározta a város belterületének teljes nivellírozá­sát. Ezt bizony megtehették volna évekkel ezelőtt is, de ha már így történt — el­várjuk, hogy a tanács erélyesen fog eljár­ni a közgyűlés határozatának gyors meg­valósításában. — József főherczeget a budai be­­tegsegélyző- és ápoló-egylet legközelebb tartott közgyűlésében dísztagjává válasz­totta s ezen választást művészi díszoklevél átnyujtása által fogja a népszerű főherczeg­­nek tudnul adni. A Alapos értesültség. A „ Kelet " tegnapi számában azt a hírt siet közölni, hogy a városunkban megürült polgármesteri szék betöltése tárgyában közelebbről pá­lyázat fog hirdettetni. Hát ez bizon nem fog megtörténni, nem pedig azon egyszerű okból, mert a városi bizottság tegnap dél­után tartott közgyűlésén egyebet határo­zott, azt ugyanis, hogy az ezen állomásra jelentkezők közül a kandidáló bizottság ki­jelölése alapján a közgyűlés fogja a vá­lasztást megejteni, pályázat tehát nem fog hirdettetni. Hja, így jár minden olyan lap, a­melynek reportere csupán azért, hogy a laptársakat közleményeivel meg­előzhesse, elszalad a gyűlés elején, mielőtt a kérdéses tárgyban végleges határozat hozatott volna. Talán nem ártana a se­rénykedés buzgósága mellett egy kis ala­posságra is törekedni. Nem ártana!­­ A helybeli iparos ifjak be­­tegsegélyző egylete, mint városszerte tudva van, közelebbről érzékeny kárt szen­vedett, az egyleti szolga által elkövetett sikkasztások miatt. Minthogy az ily ter­mészetű dolgok sürgős intézkedést kíván­nak, mert mindeddig tudomásunk, szerint, az egylet intéző bizottmánya részéről na­gyon kevés lépés létetett arra nézve, hogy az egylet e veszteségért kárpótoltassék, mert, mint tudjuk, az egylet anyagi viszo­nyai nagyon is megkövetelik e kérdés gyors megoldását, — arra figyelmeztetjük az egy­leti elnökséget, hogy ez ügy elintézése vé­gett a gyors intézkedés igen kívánatos, s az ügy elodázásával csak az egylet érde­kei szenvednek újabb hátrányokat. — A „Magyar Polgár“ Nagy Naptára megjelent és kapható 1881. évre a leggondosabban átdolgozott legújabb tisz­ti czim- és névtárral, úgy­szintén az or­szágos Kásásoknak a legújabb hivatos ada­tok nyomán készült kimutatásával. Ára 1 frt. — Ugyancsak megjelent a „Magyar Polgár Kis Naptára változatos és dús tartalommal s az országos vásárok­b­an jobban átnézett pontos kimutatásával. Ára 50 kr. — Mindkét naptár kapható és meg­rendelhető a „Magyar Polgár“ kiadóhiva­talán kívül Kolozsvárt Stein János könyv­árusnál, Perelle István és Döckel K. keres­kedéseiben, továbbá az erdélyi részek min­den nagyobb városaiban a könyvárusoknál és első rangú kereskedőknél — A Nagy Naptár érdekes tartalmát a t. olvasó meg­találhatja e lapok hirdetés oldalán. — Schopf Kálmán honvéd had­nagy, társasköreink ez előnyösen ismert alakja, kinek jegyváltásáról egy amerikai kisasszonynyal csak nem rég hoztak hírt a lapok, a tegnap estéli vonattal Philadel­phiába indult menyasszonya után, honnan a menyegző megtörténtével haza fognak térni. Áldást a kötendő szép frigyre I — A Bem-ünnepély programm­­ja. A Maros-Vásárhely szab. kir. városban 1880. év október 17-ik napján tartandó „Bem szobor” leleplezési ünnepély sorrend­je. 1) A szobor-leleplezési ünnepély napját megelőzőleg, október 16-án, a város fel­díszítése nemzeti lobogókkal, és az ezen napon érkezett küldöttek és vendégek fo­gadtatása, a bejelentett tagok elszálláso­lása egy a városház nagytermében ülésező piros szalag jelvénynyel ellátott bizottság által, hol az elszállásolási és belépti jegyek is kiadatnak. 2) Október 17-én a reggeli és déli vasúti vonatokon érkező vendégek fogadtatása és elszállásolása. 3) Déli 1 órakor összegyűlés a városház nagytermé­ben, és onnan kivonulás a lobogókkal el­látott ipartársulatok sorai között, a helyi tűzoltók, mint diszőrség által, környezeti és elkülönített szoborleleplezési helyiség­hez, a­hova csakis a fennebb jelzett je­gyek előmutatása mellett léphetni be Ezen zárt körben a szobor előtt közvetlen a szobor-bizottság, szemben az 1848—1849. évbeli honvédek, azok megött az önkéntes tűzoltók, a szobor jobbján a hatóságok és testületek küldöttei s a vendégek, balján a nők foglalnak helyet. 4) Az ünnep to­vábbi folyama délután 2 órakor: a) A helyi egyesült dalárda a nemzeti Hymnust elénekli. b) Elnöki beszéd és a szobor leleplezése. c) A koszorúk letétele a szo­bor talapzatára, e közben a dalárda éne­kel. d) Szász Károly alkalmi ódája elsza­­valása. e) A Dalárda éneke. f) A szobor rövid történelmének felolvasása. g) A szo­bor átadása az elnök által, Maros-Vásár­hely szab. kir. város közönségének, nem­zeti ereklyeként. h) A Szózat eléneklése. 5) Ünnepély végeztével a Transsylvania dísztermében közeled, melyre a jegyek a városház nagytermében ülésező bizottság­nál válthatók. A Bem-szobor bizottság- M.-Vásárhelytt, 1880. október 6. Borosnyai Pál, elnök. Molnár Zsigmond, biz. Jegyző­— A gödöllői udvarból. Gödöl­lőről írják: Mióta ő felsége a királyné Gödöllön tartózkodik, a szeszélyes időjá­rás is megbecsüli magát. És épen ezen szép verőfényes napoknak köszönhetjük, hogy a királynét és Mária­ Valeria főher­­czegnőt az idén még sűrűbben látjuk ki­­kocsikázni vagy a várkastély előtt sétálni. Este felé már többször megtörtént, hogy a királyasszony a várkastély előtt sétálván, az arra járó s ő felségének tisztelettel köszönő mezei munkásokat magához szó­lította és velök huzamos ideig társalgóit. Ilyen alkalommal történt, hogy Csonka István szegényebb sorsú földmíves azon kérdésére, hogy mint megy sora, magya­ros őszinteséggel azt válaszolta : „Hát hi­szen, felséges asszonyom, kezem munkája után majd csak boldogulnék családommal együtt s vasárnapra még marhahús is ke­rülne a fazékba, ha a „porczijó“ olyan menyke nagy nem volna.F ő felsége va­lószínűleg nem értette a „porczijó“ jelen­tőségét s csak midőn környezetétől érte­sült annak jelentőségéről, kezdte vigasz­talni A panaszkodót, hogy majd lesz az még jobban is. A földmivesnek jól is es­hetett a vigasztalás, mert oda kirakodott és kezet akart ő felségének csókolni, mit a királyné mosolyogva meg is engedett neki, de előbb ajándékot adatott neki a „porczijó“ könnyebben leendő törlesztésére Csonka István esete most közbeszéd tár­gyát képezi Gödöllőn. — A budapesti városi épületek biztosítását illetőleg a m. hó 2- án meg­tartott városi közigazgatási gyűlésben az első magyar általános biztositó társaság ajánlata fogadtatott el. — Meggyilkolt levélhordó. Bécs­­ben Francesconi esete ismétlődött. Hitt­­m­ann pénzeslevélhordó a dominikánus bás­tyán levő Hotel Garni egyik szobájában levelet adott át. Midőn innen kilépett, a lépcsőn összerogyott s nem sokára rá ki­adta lelkét. Konstatálva van, hogy rablás nem történt, de az is, hogy a levelet, me­lyet a levélhordó átadott, ugyanaz irta, ki a róla szóló revényt aláírta. A szobában, melybe előtte való napon egy fiatal ember jött lakni, egy üvegcsét találtak, mely ká­bító, maró folyadékot tartalmazott. Az ide­gen, ki Rozenberg Józsefnek s Pozsony­ból valónak irta be magát a vendégkönyv­be, az­óta eltűnt. — Az idegen pozsonyi-­ nak mondta volt magát s novo Breslauer. A magához intézett levelet Bécsben adta fel. Bizonyosnak tartják, hogy Francesconi módjára meg akarta gyilkolni a levélhordót. — Hütm­ann levélhordó gyil­kosát — mint saját tudósitónk lapunk zártakor értesit, megtalálták. Több ártat­lan egyén elfogatása és szabadon bocsá­tása után a szorgalmasan kutató rendőr­ség egy Burkhardt József Vimo3 nevű, kassai származású fiatal­ember nyomára jutott, kire terhelő gyam­okok hívták föl a figyelmet Burkhardt 23 éves, azelőtt egy angol gépszállító c­éget képviselt, de újabb időben elbocsáttatván, nagy nyomor­ban élt. Nem tudván más módot kitalálni élete fentartására, Francesconi példáját akarta követni. Enynyit tud róla eddig a bécsi rendőrség. Az „Unió“ szállodában bukkantak rá, ő észrevevén a veszélyt, mely fenyegeti, nagy adag ciánkalit ivott s néhány pillanatnyi borzasztó fájdalom után meghalt. A „Hotel garni“ személyze­te felismerte benne a gyilkost. — A kolozs monostori gazdasági tanintézet 188.19.-ik tanévének megnyitási ünnepélye vasárnap, azaz október 10-én délelőtt tartatik meg. Minden érdeklődőt szívesen látnak. — Felhívás a nagy enyedi Beth­­len-főtanoda 1870 ik évi azon tisztelt dal­­egyleti tagjait, kik Nagy Enyeden az 1880. év mártius 10-én összejövetelt tartottak, a pünkösdi ünnepekről a Bem-szobor le­leplezése alkalmára elnapolt m.-vásárhelyi találkozásra tisztelettel figyelmeztetem. Egy­szersmind­­ a nyert megbízatás és felha­talmazás értelmében barátságosan felké­rem: szíveskedjenek idei október 16 ára M.-Vásárhelyre megjelenni s érkezésük idejéről alálkrottat tudósítani, hogy a szük­séges intézkedéseket megtehesse. Maros - Vásárhelyt 1880. okt. 8 án. Kerekes Sámuel, elnök. — A honvéd menedékház ügye. Tudvalevőleg a kormány és az orsz. honv. egyletnek közp. választmánya között tár­gyalások folytak a menedékház és alapjai­nak országos gond és kezelés alá adása végett. A tárgyalás június 22-én megtar­tatott, de a közp. választmány kiküldöttei szigorúan ragaszkodva utasításukhoz, az átadást ellenezték, és e nélkül követelték az állami segélyt, a kellő és kivánt ellen­őrzés mellett. A kormány azonban meg­maradt a mellett, hogy a menedékház se­gélyezését csak akkor veheti föl a költ­ségvetésbe, ha a felügyelet és kezelés is az állam kormányának adatik át. Az ügy ilyetén állásában a budapesti honvédegylet választmánya kérvényt nyújtott be a kor­mányhoz, hogy hivassák egybe egy bizal­mi értekezlet, a­melyben a kormány a menedékház ügyének jövendő sorsa iránt véleményt szerezzen. A honvédelmi minisz­ter, mint az Ellenőr értesül, mintegy 30­0 nagyobb részint orsz. képviselőkből álló bizottságot óhajtván egybehívni, az illetőkhöz felhívást intézett az értekezleten való részvétel végett, a­melyen Ivánka Imre fogna elnökölni.­­ A színháznyitási és előadási engedélyek tárgyában javaslattételre a közgyűlés által kiküldött bizottság Ger­lóczy Károly alpolgármester elnöklete alatt tagnap délután ülést tartott. A kérdés főbb pontjait az képezte, hogy mi módon ha­­tároztassák meg és szabályoztassák a szín­háznyitást és mily módon az előadások tar­tására szóló engedély, illetőleg e két fo­galom határai hol kezdődnek és hol vég­ződnek ? — melyik hatóság van jogosítva az egyik, melyik a másik engedély meg­adására ? — váljon az előadási engedély a rendőrség vagy tanács hatósága alá tar­tozik-e . Két óra hosszáig tanácskozott a bizottság, de a kérdéseket nem látta any­­nyira tisztázottaknak és egyszerűeknek, hogy azok felett véglegesen véleményt mondhatott, illetve határozhatott volna, hanem szükségesnek mondta ki a kérdé­sek előkészítését s erre, Gerlóczy elnök­lete alatt, Kaas Ivor báró és dr. Nagy La­jos tagokból álló albizottságot küldte ki. Egyszersmind B­­akértőkal az albizottságba meghivatni rendeltettek Podmaniczky Fri­gyes báró, a nemzeti színház intendánsa és Rákossy Jenő a népszínház igazgatója. Egyéb határozat nem hozatott. — Lekvárba fúlt. Abauj megyében Szurdok falu községében a mult héten iszonyatos halállal múlt ki Bányai Zsiga 2 és féléves leánygyermeke. Az anya szil­vát főzött lekvárnak és a gyermek szin­tén ott peszterkedett édes­anyja munkája körül. Az anya kissé félrement a lekvá­ros üsttől, mialatt a kis leány az üsthöz hú­zódott, hogy tartalmát szintén megkever­je, e műtét közben egyensúlyt vesztve, a forró lekvárba fordult fejjel, s mire anyja előjött, már a gyermek meg volt égve. — A német színészet föl-fölveti minduntalan fejét s erőnek erejével, kerülő utakon akarja ismét hatalmát visszanyerni. A hatóságnak nagy éberségre van szüksége, hogy az erőszakoskodó tolakodót vissza­szorítsa A tegnapi tanácsülésnek megint két kérvénynyel volt baja, melyek egyike a herminatéri színházba akarta beleültetni a csúfos vereséget szenvedett Müllert, a másik pedig valóságos naivsággal egyene­sen a gyapjú-utczai színházban kért elő­adásra konc­essziót, még­pedig mindjárt hét hónapra. Guttmann Simon özvegye már régebben folyamodott, hogy a hermi­­natéri bódéban az előadási jogot, férje halála után, reá ruházzák; de e kérvényt a közgyűlés, mely Guttmann halálával a konc­essziót megszűntnek tekintő, elutasí­tó. Az ezen határozat ellen beadott felleb­bezés még nincs elintézve. Guttmann öz­vegye most bejelentő a tanácsnak, hogy Müller Róbert nejének bérbe adta a szín­házat s kéri az engedély megadását, hogy az előadást (természetesen német nyelven) Müller nejének társulata még szombaton megkezdhesse. — Minthogy az említett határozatra beadott föllebbezés még nincs elintézve, a tanács a folyamodó kérvényét visszautasító s e határozatról egyszersmind a főkapitányságot is értesítő.­­ A másik kísérletre Krausz Katalin nevű asszonyság vállalkozott, a­ki egyenesen azt kérte a tanácstól, adjon neki engedélyt, hogy hét hónapig játszhasson a gyapjuutczai szín­házban. Engedélyt csak a színház tulajdo­nosa, tehát a bécsi központi hitelbank kérhet. A nevezett bank kérelme pedig tudvalevőleg végkép el van intézve, annál kevésbbé adhatott a tanács Krausz Katalin­nak engedélyt német előadásokra. — Meg­említjük még, hogy Szatmári Árpád kérel­mét is, hogy a herminatori színházban magy­ előadásokat tarthasson, a tanács ugyanazon okadatok alapján, mint Gutt­­manné folyamodását visszautasította. — Az aquincumi romok nap­­ról-napra világosabb képet adnak. Pulszky Károly az „Ellenőriben a legutóbbi ása­tások nyomán a következő képet adja : A munkálat első napja már megadta a fele­letet a főkérdésre, arra, hogy micsoda épü­lettel van dolgunk : amphitheatrummal. az úgynevezett Csigahegy egy 2—3 öl magas ellipticus sáncz, mely lapos területet ke­rít be. Torma belülről kezdve meg az ása­tást, északra kisu­gárzó falakat talált me­lyek mind egy külső bekerítő falhoz ve­zettek, délre pedig egy küszöböt, mely mögött jól megtartott kamarácska fekszik. A kör belseje felé folytatva az ásatást, egy második falat talált, a sugáros falak belső határát, a balteust, mely a néző közön­ség üléseit a színtértől elválasztotta. A színtéren magán, mely, úgy látszik, egysze­rűen döngölt földdel van fedve, jelenleg nagy kőtömbök, az ülőpadok maradványai feküsznek, melyek felülről bedőltek. Az ásatás most már két hete folyik. Nap nap után tűnnek elő a falak, melyek az első emeletet tartották s ékalakú tért fog­lalnak be. Nem a valódi cuneusok azon­ban ezek, az ülések osztályai, hanem sub­struction alépítmények, melyek nem vol­tak láthatók, midőn az épület sértetlenül állott meg. A további kérdések megoldása még sok munkát fog igénybe venni, — t. i. a főbejárások elhelyezése. Ezek minden esetre az amphithentrum hossztengelyének megfelelőleg, a keleti és nyugati oldalakon lesznek. Az északi oldalon a külső falban egy ajtónyílás került napfényre, mely 1 '/d ölnyire van a külső síkság színe fölött. Mindenesetre bejárás s nem ablak, hogy kívülről hogy lehetett megközelíteni, arra ma még nincs támpontunk, lehet, hogy ép úgy, mint Pompejiben, a külső tér maga­sabb volt, mint az aréna maga, úgy, hogy onnan egyenesen az első emeletre jutott a belépő. A déli oldalon talált kamara egy caverna, öltözőhely a gladiátoroknak és akrobatáknak vagy kalitka a vadállatok tartására. Ekkora amphitheatrumnak ez maga aligha volt elegendő s igy valószínű, hogy­ egy-két hasonlóra fogunk kelet és nyugat felé reá akadni. A földszinti és első emeleti cavea — ülőhely — közt vo­nuló hátvédfal sem került még elő, s a második emeletnek — a cavea summának — nyomát sem lehetett még fölfedezni. Az eddig lelt falak mind mészkőből építvél tégla alig került elő. A színház eredeti képének megalkotására nézve a tegnap előtti nap eredményes volt. A külső és belső előtt te­i­­tőbe színes vakolat da­rab került elő. Eléggé szemcsés, kissé sárgás mészréteg ez, melynek felülete azon­ban bámulatos sima — szobafestőink örül­nének, ha a mostani pallér így ki tudná simítani a szobák vakolását — s erre még nedves korában, tehát valódi fresco­­módra, kék, vörös és sárga szint mázol­tak. Apróbb díszítési vagy használati tárgy kevés akadt meg. Gordianus, Vitellius csá­szárok pénzei; egy pár vörös, úgynevez­ bizony az ő nagybátyja fokit írói. czís­­zett arrezzói edény töredéke, egyiken egy száguldó lovas alak ; egy kerek, közepén átlyukasztott cserépdarab, minden jelzés nélkül, mégis valószínűleg tessera — be­léptijegy — s végre egy szépen kiégetett, de nagyon durván mintázott madár, mely az épület felső párkányának diszitóséül, mint autefixum szolgálhatott. — Egy katonatiszt öngyilkos­sága A Szegeden állomásozó 46 -ik tarta­­­lékezred tisztikarának egyik rokonszenves fiatal tagja, Bethlehem József, f. hó 6-én este féltizenegy órakor tiszti revolverével voltak, a­kik e vőlegényt h­íresen osztot­ták, pl: két-három uzsorás, néhány sza­bó és kesztyűs. Az igaz, hogy Páriában nagyon szomorú az élet,­­ pénz nélkül ! S én senkit se ismerek, kinek eb­ből igen sok volna. A múlt télen, miután hosszasan be­szélgettem egy emberrel, kinek százezer livre jövedelme van , s miután saját bá­jából hallottam, hogy mily pontosnak és gazdálkodónak kell­­ lennie, hogy tönkre ne menjen, mennyire meg kel szorítania kiadásait, s hogy nincs neki még öt frank­a légszeszgyár előtt főbe lőtte magát. Ki­ita 80i melynek már előre szórósán még ha­lencz óra után még polgári ismerősei és barátai körében a Gajdacsi-féle korcsmá­ban időzött s ott trónial leveleket íroga­tott. Levert, elkeseredett hangulat ural­gott rajta, nem igen beszélt, s a mit be­szélt is, az csak dúlt lelkiállapotát árulta el. Kilencz óra után ismerőseitől szokat­lan szívélyes módon búcsúzott el s midőn azok elkeseredett lelkiállapota okáról tu­dakozódtak, az oldalán lógó revolverére ütve, szomorúan azt felelte: ne bántsatok, majd meggyógyít ez engemet. Távozása után rövid idő múlva barátai, kikben a komor magaviselet rosz sejtelmet költött, lakására mentek, s mivel honn nem ta­lálták, a kávéházakban kezdték keresni, de sehol sem találták. Betlehem, a mint a Gajdacsi féle kocsmából távozott, fisakkör­­be ült s a Próféta-vendéglőhöz hajtatott s ott leveleket adott át egy pinczérnek bent vacsoráló tiszttársai számára, s azzal gyor­san elhajtatott az alföld fiumei vasút in­­dóházához, útközben revolverét próbául többször elsütötte. A vasúti vendéglőben egy pohár bort hirtelen megivott s aztán gyalog elindult a város felé. A Prófétában a pinczér által kézbesített levelekből az illető tisztek Betlehem öngyilkossági szán­dékáról értesülvén, azonnal utána indul­tak, hogy megmentsék. De elkéstek. A­mint sietve hajtattak a vasút felé a bu­dai országúton, egy lövés dördült el a légszesz-gyár tájékán s mire oda értek, szerencsétlen társukat vérében fetrengve holtan találták. A boldogtalan fiatal tisz­tet megnyerő modora miatt — úgymond a Sz. H. — nem csak tiszttársai, hanem a polgárság körében is igen sokan ked­velték s ez okból szerencsétlen halála ál­talános részvétet és sajnálkozást keltett. Az öngyilkosság okáról különféle hírek keringenek. — Kimutatása, azon szives ada­kozóknak, a kik az országos határünne­­pélyre érkezett vendégek elszállásolására adakoztak. — Polcz Albert 2 frt. Békésy Károly 2 frt. Takarék­pénztár 5 frt. Szat­mári Elek 2 frt. Dobál Antal 5 frt. Him­­fen 1 frt. Hutflesz Károly 6 frt. Sárga Kristóf 2 frt. Adler Antal 2 frt. Kisegítő pénztár 5 frt. Polcz Rudolf 2 frt. Bóevall Sándor Lipót 1 frt. D. Deák József 3 frt. Weizel József 2 frt. Gámán Zsigmond 4 frt. Br. Kemény Miklósné 2 frt. Br. Bácsffy Dániel 2 frt. Kovácsi Antal 2 frt. Dr Nagy János 3 frt. Trandafir Miklós 3 frt. Vikol Kálmán 2 frt. Mikó Imre 1 frt. Reinbold Olivér 2 frt. Bulbuk Manó 2 frt. Pál Gyuláné 5 frt. Szász Ádám 5 frt. Koch Jakab 50 kr. Herepei Gergely 1 frt. Jan- Csó Lajos 1 frt. Debreczeni József 1 frt. Erdélyi Sámuel 1 frt. Szász Lajos 50 kr. Szász Domokosné 1 frt. Bokross Elekné 0 frt. Viski Imre 50 kr. Propper Ferencz 1 frt. Vikol Lajos 2 frt. Szepesi Lajos 2 frt. Balta Lászlóné 2 frt. Gelei János 2 frt. Nagy Gábor 2 frt. Gyarmathy Miklós 5 frt. Hirschfeld Györgyné 2 frt. Sipos Gá­bor 2 frt. Kabos Ernő 2 frt. Székely Já­nos 5 frt. Seusán András 50 kr. Özv. Merza Izsáné 5 frt Korbuly Gergely 10 frt. Tucsek Józsefné 3 frt. Özv. Böck Já­­nosné 1 frt. Dr. Genersich Antal 3 frt. Özv. Duha Kristófné 1 frt. Mihály Lász­­lóné 3 frt. Halász Sándor 2 frt. Márko­­vits Antal 1 frt. Duha Tivadar 2 frt. An­gi Ferencz 2 frt. Löw Róza 1 frt. özv. Kollátné 1 frt. Nagy Lajos 1 frt. Valaki 20 kr. Br. Huszár János 1 frt. Berde Áron 2 frt. Hunvald Lipót 1 frt. Lázár Sán­dorné 1 frt. (Vége köv.) távozott helye ne volna , annyira megszán­tam, hogy fölajánltam neki egy aranyat, mely ott unatkozott a zsebemben. N. B. — Azok a millionariusok, kik e czikket elolvassák, nehogy elbizakodja­nak, mert nem vagyok mindig oly lágy szivü, s különben is e perezben egy kraj­­czárom sincs. Valóban, Párisban a drága élvezetek daczolva vonulnak el e szegény gazdagok előtt; van egy csomó gazdag ember, kik csak azért mulatják el pénzei­ket, hogy a szegényekben fel­költsék az irigységet, é­s e mellett gondosan eltitkol­ják saját aggodalmaik­, és komoly bajaikat melyek pedig sok embert megvigasztal­nának. M.-nek van esze, és életrevalósága. Támadt egy eszméje, azt kiaknázta, eladta, s ügyes, vagy boldog volt. Ügyletekben rendesen szerencsés az ember, ha sikert arat. Ilyenkor azt mondják, hogy az em­ber ügyes volt. Nyert kétszázezer frankot. — Teringettót, szólt, nagybátyámnak köszvénye van, mely most a gyomrára ment, nem él hat hónapig. Bolond voltam, hogy dolgoztam. De a pénz már megvan, tehát igyuk meg ! Fölteszem, hogy nagy­bátyám az orvosok véleménye ellenére is él még hat hónapig. . . . Na, de minthogy az embernek okosnak kell lenni, úgy osz­tom be, hogy e kétszázezer frank egy évig tartson. M. lovakat vett, lakást bútorozott be, stb. stb. Egy év múlva — adós volt har­­minczezer frankkal. Föltalálták a fehér mustárt. Nagybátyja köszvénye elmúlt. (Tud­va van, hogy a fehér mustár mindent meg­gyógyít: köszvényt, csúzt, házi perpatvart, stb.) M. bezárkózott, dolgozott s a fehér mustár ellen való gyűlöletből elhatározta, hogy ezzel szemben valami versenyczikket talál fel, így született a köszvény ellen az újzólandi caryophyllum. Titkát százezer frankon adta el egy vegyésznek, ki egy gyógyszerészszel fo­gott kezet. Vincze nagybácsit erős izzóláz lepte meg, s minden reménye elveszett. — Most már vígan fogjuk nagybá­tyámat eltemetni ! szólt magában M. S teljes erőből fogott hozzá a száz­ezer frank elköltéséhez. Időközben a gyógyszerész, kit a mind inkább terjedő fehér mustár már csaknem egészen megvert, kihirdette, hogy az új zélandi caryophyllum pornak használva jó ugyan a köszvény ellen, de cseppekben használva, egyetlen biztos gyógy­szere a fogfájásnak, görcsnek zúzódások­­nak, hülésnek és főleg az­­ izzó láznak ! A szerencsétlen M. most elmond­hatta, hogy ezúttal önmagát tette tönkre. Alig telt el tizenöt nap, nagybátyja a legjobban érezte magát. Találkoztam az öc­csel tegnap, még mindig várja, hogy nagybátyja kegyesked­jék meghalni. Most már nem fárad abban, hogy pénzre tegyen szert, legalább attól a gondtól is megszabadul, hogy ismét tönkre tegye magát. Költekezésébe egy nagy reformot ho­zott be. Tegnap esőben sétált az utczán, azt mondja, hogy ő olyankor hüsítőt vesz. Ha melegedni akar, fölkeresi a börze-épü­­letben a kereskedelmi törvényszék nagy kályháját. A rendőrségnél van egy állandó in­gyen helye: ez nagyon előnyösen helyet­tesíti előtte a komédiát. Nem jár többé az olasz színházba, hanem megáll a sipk­lódások előtt; eszik 25 sousra ebédet,­­ nem reggelizik sohasem. Minden reggel elmegy, hogy nagy­bátyja hogyléte felől tudakozódjék. Bajos megmondani, melyik lesz szivásabb: a nagy­bátya-e, vagy az öcs. A. „M. POLGÁR" EREDETI TÁVIRATA. Feladatott Budapesten okt. 9-én d. u. 2. óra 25. p Érkezett Kolozsvárra okt 9-én d. u. 3 óra 6. p. A Herminatéri színházba német előadást hirdettek ma estére Donna Juanitával, mely darabhoz Budapesten csak Rákosynak van joga. E fellázító merészségért az óriási botrány való­színű. Király ő felsége huszonnegyedikén fogadja a delegácziót. A lengyel fiatalság albumot és ko­szorút küld a Bem-ü­nnepélyre. a CSARNOK, ki örökkévaló nagybátyák. — Karl A. — M. elérte a harminc­ évet, s még mindig nem akart semmit dolgozni. Sok­szor mondok neki: — Nos, mire határozza magát ! Ide­je már pályát választani ! ő ilyenkor mindig így felelt: — Nekem már van állásom ! — Miféle? — Várom az én Vincze nagybátyám halálát, ki 500 ezer frankot hagy reám. M. már a harminczadik évét járta. s e korban könnyen észrevehette, hogy BORO­VSZKY M­ATILD szerződött tag föllépte. NEMZETI SZÍNHÁZ Bérlet 4. szám. Kolozsvárt, vasárnap 1880. október 10-én. KINTORNÁS CSALÁD: Eredeti népszínmű 3 felv., népdalokkal. Irta : Tóth Ede. Zenéjét szerzé : Erkel Gyula. (Ren­dező : Szentgyörgyi.) Kezdete 7 órakor, vége 10 előtt Holnap, hétfőn, okt. 11. Csiky Gergely első pályanyerte vigjátéka : A J­ÓS L­A­T. Budapesti áru- és érték-tőzsdén. Octóber 8-án, 1880. Magyar aranyjáradék..............................106.10 Temea-bánáti földteherm. két záradékkal 92. —« Erdélyi földtehermentesitési kötvény . . 93.’/» 1860-ki államsorsjegyek.......................129.— O­sztrák-magyar bankrészvény .... 820.— a. és kir. arany.....................................564.— 20 frankos arany . .........................944.— Német birodalmi márka..........................58.25 London (3 havi váltókért)....................118.86 Lap- és kiadó-tulajdonosok : K. PAPP MIKLÓS ÖRÖKÖSEI. Felelős szerkesztő: Drb. János

Next