Magyar Polgár, 1880. július-december (14. évfolyam, 149-303. szám)

1880-12-03 / 281. szám

seregben a 10 évet, ezután nem igen akarnak a honvédséghez átjönni. Az ő szempontjukból értem őket — úgymond a miniszter — mert sokkal kényelmesebb a még hátralevő két évet a közös had­seregben tölteni, mert nem kell más egyen­ruhát csináltatni és nem kell új vezény­letet tanulni s ott biztosak benne, hogy gyakorlatra be nem hivatnak, nálunk pe­dig be kell őket hívni, hogy a vezényle­tet megtanulják és a honvédség viszonyai­val megismerkedjenek. De elváltam volna tőlök annyi — nem akarom mondani ha­zafiságot, mert ott is ép úgy kötelességet teljesítenek, mint itt, hanem­­ a hon­védség iránt való ügybuzgalmat és sym­pathiát, hogy átjöjjenek. Az ordre de bataillera nézve a mi­niszter megjegyzi, hogy a honvédség nincs úgy beosztva a hadseregbe, mint azt né­mely képviselő képzeli. A honvédség had­osztályokon aluli részletekre nincsen be­osztva, a honvédség hadosztályai mindig együttesek, együtt maradnak és a honvéd­ség hadosztályaiba vannak a szükséges tü­zérségi stb. csapatok beosztva. (Tetszés a jobboldalon.) Rakovszky István előadó a vire­ment ellen felhozott kifogásokra megjegy­zi, hogy a virement tisztán pénzügyi szem­pontokból javasoltatok, mert különben majd minden egyes czímnél szaporodnának a ki­adások, és ez az oka, hogy bizonyos te­kintetben consequensé vált már a virement, mert a bizottság consequensen fenn akar­ja tartani az elvet, hogy ahol lehet, meg­takarítást hozzon javaslatba. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem áll az, hogy ezáltal lehetetlenné válik az alkotmányos ellen­őrzés, mert ezt a ház nem a költségvetés­nél hanem a zárszámadások megvizsgálá­sánál gyakorolja. (Úgy van! Úgy­ a jobb­oldalon.) A benyújtott határozati javaslatok közül Ivánka Imréét a pénzügyi bizottság nevében is elfogadja szóló, de a Med­­nyánszky báróét nem fogadhatja el, nem mintha egy vezérkari iskola felállítását a bizottság feleslegesnek tartaná, de azért, mert a pénzügyi tekintetek más kívánsá­gokat is háttérbe szorítanak. Azután így folytatja beszédét: T. ház! A technikai csapatok szer­vezése, valamint más ilyen óhajtandó nagy intézmények létesítése nem a félelem vagy a bátorság kérdése, s nem is olyan kér­dés, mely ellen bárhonnan valami kifogás emeltethetnék, hanem kérdése egyrészről azon előkészületnek, mely még a törvény módosítását is kívánná, mert nyolc­ heti szolgálat mellett tüzérséget alig fognánk képzelhetni, másrészről kérdése az ország pénzügyi helyzetének. Én határozottan nem helyeselhetem azt, hogy az ilyen előrevi­gyázó eljárás azzal a gyanúsítással talál­kozzék, hogy az ország óhajtása nem ve­hetik figyelembe, mert a kormány vagy a többség nem meri keresztülvinni a nem­zet óhajtásait, bizonyos nem létező ellen­tétes irányokkal szemben. Egyet legyen szabad ez alkalomból is constatálnom, valahányszor az ország bármilyen kívánságáról van szó, legyen az productív vagy improductív kiadás; vala­hányszor bármely újításról van szó akár az ipari, vagy kereskedelmi, a közműve­lődési, művészeti, vagy a honvédelmi té­ren, úgy azonnal találkoznak a képviselő urak között, a­kik élére állanak a közvé­­leménycsinálásnak, hangoztatják, hogy ime a többségben levő párt és kormánya nem gondolnak az ország legjogosultabb kívá­nalmaival, nem merik azokat teljesíteni, nem akarják azokat figyelembe venni; de mikor arról van szó, hogy a nélkülözhetlen szükségleteknek a már létező intézke­déseknek, vagy újabb befektetéseknek költ­ségeit, vagy csak ezeknek kamatait is hon­nan fedezzük, akkor ismét ugyancsak az­zal állanak elő: ime a kormány nem tud egyéb­­, mint új adósságot csinálni, mint új adót behozni. (Tetszés jobbfelől) nem gon­dol az ország pénzügyi helyzetével, nem törődik a nép nyomorával. Ez a kettős okoskodás nem fér ész- Ezér­t. hát, s én nem hiszem, hogy helye­sen cselekedjenek azok, kik e kétfelé való izgatást (Mozgás, zaj, balfelől), ha ezen kifejezés ellen protestálnak, tehát méltóz­­tassanak megelégedni azon kifejezéssel, e kétfelé való lelkesítést (Derültség jobbfe­lől) komoly politikának tartják. Én részem­ről sokkal jobban szeretem a lassú, foko­zatos, de biztos haladást, mely egyrészt figyelembe veszi az ország jogosult érde­keit, ápolja létező institutióit, de másrészt az ország súlyos pénzügyi helyzetét sem téveszti szem elöl s azért kérem, méltóz­­tassanak a költségvetést elfogadni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Elnök a tanácskozást berekesztvén, következett a szavazás. A holnapi ülés napirendjén lesz a honvédelmi minisztérium költségvetésének folytatólagos tárgyalása, azután a hadmen­­tességi díjról szóló törvény módosítása, az állandó országház építéséről szóló törvény­­javaslat és a pénzügyi bizottság jelentése a közösügyi kiadások tárgyában; az elintézetlenül maradt törvényjavaslatok­ról, indítványokról és interpellációkról. Emmer Kornél az állandó igazolási bizottság nevében jelentést tesz Fónagy László, Bihar megye nagyszalontai kerüle­tében megválasztott képviselő választásról. A jelentés alapján Fónagy László a sza­bályszerű 30 nap fentartásával igazoltatik. Szederkényi Nándor az egri zász­­lósértés ügyében beérkezett kérvényekre nézve utasíttatni kívánja a kérvényi bi­zottságot, hogy jelentését mielőbb nyújt­sa be. Vécsey Tamás megjegyzi, hogy a kérvényi bizottság e kérvényeket már tár­gyalta, de szükségesnek látván a kormányt is meghallgatni, és az arra vonatkozó iro­mányokat megtekinteni, az iránt átírt a minisztériumhoz, és onnan azt az értesítést nyerte, hogy a kérvényi bizottság legkö­zelebbi ülésében egy miniszteri tanácsos meg fog jelenni a szükséges felvilágosítá­sok megadása végett és az irományok is közöltetni fognak a bizottsággal. Ez való­színűleg már a jövő szombaton meg fog történni. Madarász József a nyert felvilá­gosítással nincs megelégedve, hanem uta­síttatni kívánja a bizottságot, hogy szom­baton tárgyalván a kérvényeket, jelentését hétfőn terjessze elő. Elnök felszólalása folytán a ház meg­nyugszik abban, hogy az elnök szombaton jelentést tegyen az ügy elintézéséről. az interpellációs könyvbe Bódog Al­bert jegyzett be interpellációt a községi és körorvosok folyamodványa tárgyában a belügyminiszterhez. Az interpelláló az ülés végén fog előterjesztetni. Következik a napirend: a honvédel­mi minisztérium költségvetésének folytató­lagos tárgyalása. Lüke Géza az ujonezozási eljárás reformját sürgeti és indítványozza, hogy a horvátországi ujonezozási költségek 15.000 frtról 5000 frtra szállíttassanak le, mert nincs arány a magyarországi és horvátor­szági újonczozási költségek közt. Rakovszki István előadó és Szen­de Béla honvédelmi miniszter ellenzik ezen indítványt. Tisza Kálmán miniszterelnök arra utal, hogy a horvát pénzügyi egyezmény egyik lényeges pontja az, hogy az újon­czozási költségekre nézve megmaradjon az eddigi állapot. A kiegyezési törvényt a törvényhozás csak az imént fogadta el, a ház tehát nem hozhat ezzel ellenkező in­tézkedést. Kéri az eredeti összeg megsza­vazását. A kérdés szavazás alá bocsáttatván, a ház az eredetileg előirányzott összeget fogadja el. A csapatok szükségleténél szól Thaly Kálmán és hosszabb beszéd­ben fejtegeti a honvédségi intézmény hiá­nyait; hangsúlyozza különösen a honvéd­­lovasság szaporításának szükségét, mert azt nem találja arányban levőnek a gya­logság állományával. A szerlövegekről pe­­dig azt mondja, hogy azokat a kormány adja el Montenegrónak, Szerbiának, vagy Albániának, mert azok semmit sem érnek. A honvédek segélyezésére előirányzott összegeknél Novik Gusztáv kérdi a minisztert, hogy ezen összeg mi­képen kezeltetik, és minő ellenőrzést gya­korol a kormány ? Szende Béla miniszter felvilágosí­­tásul előadja, hogy ezen összeg a segély­­egyletnek kiutalványozandó. A kezelésről neki tudomása nincs. (Mozgás a szélsőbal­­oldalon.) Ivánka Imre: T. ház ! (Halljuk !) Minthogy nekem tudomásom van a keze­lésről, bátor vagyok e tekintetben némi felvilágosítással szolgálni. A honvédsegélyző egylet pénzalapja, a­mint méltóztatnak tudni, eredetileg ada­kozásokból keletkezett. Az egylet közgyű­lése választmányt küld ki és ez vizsgálja meg azon kérvényeket, melyek az egyes honvédek által benyujtatnak. Ezen választ­mány ismételve üléseket tart, melyben azoknak, kik az alapszabályok kívánalmai­nak megfelelnek, az illető nyugdíjt, vagy segélyt megszavazza. Ezen megszavazott összegek felterjesztetnek a minisztérium­hoz, ezután utalványoztatnak az illető adó­hivataloknál. A segélyzettek a nyugdíjat, nagyobb segélyt ugyanazon úton-módon az adóhivataltól megkapják, mint más nyug­díjazott katonák. A számlák rendesen be­terjesztetnek, felülvizsgáltatnak, s ha va­lami tekintetben felvilágosítás kívántatik, azt a választmány megadja. Ez a kezelési módja ezen összegnek. Miután már felszólaltam, bátor le­szek röviden reflektálni a tegnap elmon­dottakra is. (Halljuk !) Én a szavak értel­métől nem riadok vissza, hanem minden szónak a maga valódi értelmét fogadom el. Én tehát nem vitatom azt, hogy az előttem szólótt­­. képviselő úr mily érte­lemben vette azt, hogy ő mondhatná, hogy én nem mondottam igazat bizonyos alka­lommal, hanem egyedül magára a dologra adok némi felvilágosítást. Először kijelen­tem, hogy én a honvédmenház kezelését soha sem gyanúsítottam, hogy a honvéd­egylet központi választmányának elnökét, Krivácsi Józsefet több, mint harminc­ év óta ismerem, tíz évet szolgált alattam, és ritka becsületességű embernek tudom, ha­nem igenis mondom, hogy azon gyanúsítá­sok, melyekkel egymás ellen az egyes egy­leti tagok hírlapokban fellépnek, discredi­­tirozzák az intézetet. Ez egészen más, ez nem gyanúsítás. (Helyeslés jobbfelől.) Azt méltóztatott mondani, hogy én tudva azt, hogy adakozás útján 7000 né­hány­ért bevétele van az egyletnek, még­is azt állítottam, hogy 2 —3000 forint fo­lyik be adakozásokból. Itt van a kezem­ben egy hivatalos kimutatás, melyben min­denki megolvashatja azon különböző bevé­teleket, melyek a honvédmenház javára befolynak. Az első rubrika az adakozásokat foglalja magában, még­pedig 1877 ben be­folyt adakozás 9305 forint 45 kr, 1878-ban 7041 frt 31 kr, 1879 ben 3807 frt 69 kr. Na már most hogyha ezen apadást látom, 1877—1879 ig, hogy vájjon nem mondhat­tam-e 1880-ban, hogy ezen adakozások leapadnak 2—3000 forintra. Azt méltóztatott mondani, hogy én azt állítom, hogy régi időben száz honvéd­­egyletnél több volt, de az nem igaz, mert dídes annyi. Mikor a honvédegylet elnöke voltam és a bizottság tárgyalásában részt vettem, létezett egy 1869. megjelent se­matizmus, abban az alakult honvédegyletek száma 90 volt, illetőleg 88 egylet és két igazoló bizottság. És ugyanakkor bejelentve volt alakulás alatt álló 22 egylet. Én ada­tokból beszélek. A­ki ez iránt meggyőző­dést kíván szerezni, átszolgáltatom az ada­tokat, de nem untatom a t. házat a fel­olvasással. Azt méltóztatott mondani, hogy nem helyesen mondtam, hogy most a köz­ponti választmány 19 egyletet képvisel- igaz, nem mondtam helyesen, mert csak 18 egyletet képvisel. A mult gyűlés al­kalmával 25 honvédegylet volt képviselve, de ezek közt volt hét, a melyek blanquet­­teket küldöttek s e blanquettek a köz­ponti választmány tagjai által töltettek ki. Már hogy valakinek, ha blanquettákat ad­nak, hogy ez milyen képviselet, azt a t. ház megítélésére bízom. Ezek azok, a miket elmondani kí­vántam, ítélje meg a t. ház, igazat mond­tam e vagy nem. Különben 1848 as bon­védek ügyét a t. ház becses pártfogásába ajánlom (Helyeslés jobbfelől.) Irányi Dániel azt kívánja, hogy a számadásokat az illető minisztérium szám­vevősége vizsgálja meg. A ház ezután a tételt, valamint a költségvetés többi tételeit is változatlanu megszavazza és áttér a hadmentessé­gi díj módosításáról szóló­­ja­­vaslat tárgyalására, melyet Rakovszky István előadó elfogadásra ajánl. Orbán Balázs és Ugron Ákos ál­talánosságban sem fogadják el a törvény­javaslatot. Szapáry Gyula pénzügyminiszter megjegyzi, hogy most nem arról van szó helyes-e a hadmentességi díjakról alkotott törvény, vagy sem, hanem csak arra­ hogy a törvény értelmében kivettetvén az adó és annak egy része a folyó év folya­mában be is fizettetvén, ezzel mi történ­jék, különösen pedig, hogy azon összeg mely a felállítandó közös alapra fordítan­dó, befizettessék-e vagy sem. Ha ugyanis a törvény nem módosíttatik, mi nagyobb összeget fizetünk a közös alap létesítésé­hez. Kéri a törvényjavaslat elfogadását. Mocsáry Lajos a törvényjavaslat ellen nyilatkozik. Rakovszky István előadó felszóla­lása után a ház a törvényjavaslatot a sza­vazatok megszámlálása mellett 138 sza­vazattal 99 ellenében úgy általánosság­ban, mint részleteire nézve változatlanu elfogadta. Ezután vita nélkül elfogadtatott a pénzügyi bizottság jelentése a közösügyi kiadások tárgyában. Szapáry Gyula gr. pénzügyminisz­ter benyújtja az 1881. évi állami költség­vetésről szóló törvényjavaslatot, mely a pénzügyi bizottsághoz utasíttatik. Következik az állandó országház épí­téséről szóló törvényjavaslat tárgyalása Rakovszky István előadó ajánlja a törvényjavaslat elfogadását. Thaly Kálmán mostani viszonyaink közt czélszerűbbnek találná nem építeni de ha már építünk, akkor a sótéri telket ajánlaná, mely olcsóbb is, alkalmasabb is a tömőtén teleknél. Tisza Kálmán miniszterelnök meg­jegyzi, hogy a jelenlegi országház csak nagy költséggel volna hosszabb időre hasz­nálható állapotba helyezhető. A­mi a he­lyet illeti, kimutatja, hogy a tömőtéri te­lek olcsóbb, mint a sótéri, és Budapest központját tekintve, közelebb van ehez a tömőtéri, mint a sótéri. De szépészeti te­kintetek is a tömőtér mellett szólnak, va­lamint a város fejlődése is azt kívánja hogy középületei ne egy ponton legyenek összehalmozva, hanem a város különböző pontjain, a város fejlődésének gyypontjait képezzék. Kéri tehát a törvényjavaslat el­fogadását, melynek benyújtásával a kor­mány a ház határozatának tett eleget. A ház a törvényjavaslatot úgy álta­lánosságban, mint részleteiben, M Thaly Kálmán módosítványa ellenében, ki ismé­telve ajánlja a sótéri telket . Tisza Kálmán miniszterelnök felszólalása folytán a pénzügyi bizottság szövegezésében vál­tozatlanul elfogadta a bizottság által ja­vaslatba hozott határozati javaslattal együtt mely a jelenlegi országház állapota iránt előterjesztendő jelentésre vonatkozik. Végül Bódogh Albert terjesztette elő az ülés elején bejelentett interpellá­czióját s ezzel az ülés délután 1 */a óra­kor véget ért. nak. A .Románul*, „Pressa® és a .Te­legraphul“ azt írják, hogy a trónbeszéd kivált némely részei általános tetszésben részesültek. A­­Romanusz november 28 -i számában még csak futólagos bírálatot mond felette, s többek között írja: , A Duna kérdésére vonatkozó rész általános tetszést szült, a­mely eléggé bi­zonyítja a nemzet képviselőinek e kérdés­ben tanúsított érzelmeit. „A belszervezetre vonatkozó külön­böző törvényjavaslatoknak felemlítése szin­tén kedvező benyomást gyakorolt a kép­viselőkre.“ .Végre hadseregünk szervezé­sében tett lényeges haladás megemlítése­kor, a nemzet képviselői tapsviharban tör­tek ki.“ A végén ígéri e lep, hogy holnapi számában tüzetesebben fog e trónbeszéd­del foglalkozni. A .Timpul­ pedig semmiképen sincs megelégedve a trónbeszéddel, a­mely szép szavakkal el akarja takarni az ország ál­lapotának szomorú képét, azért kifejezi, hogy várakozásának meg nem felelt és kü­lönösen támadja Bratianut, hogy ily trón­­beszéd által a koronát bombastikus frázi­sok elmondására kényszeríti. emel A képviselőház ülése deczember 1 én. Elnök : Péchy Tamás. Jegyzők: Horváth Gy., Barcss G., Antal Gyula. A kormány részéről jelen vannak : Tisza K., Szapáry Gy. gr., Szende B., Or­­dódy P., Trefort Á. Elnök az ülést 10­­ órakor meg­nyitván, a tegnapi ülés jegyzőkönyve hi­telesíttetik. Elnök bemutatja ezután a vallás- és közoktatásügyi miniszter átiratát, melynek kapcsán átküldi a kezelése alatt álló ala­pítványok és alapok jogi természetének megvizsgálására szolgáló irományok II. és III. füzetét. Szét fogja oszlatni. Bemutatja továbbá a kolozsvári ke­reskedelmi és iparkamara feliratát az uj fogyasztási adótörvényjavaslatok ellen. A pénzügyi bizottságokhoz utasittatik. Felolvastatok az elnöki előterjesztés ROMÁN LAPOKBÓL. A bukaresti­­Romanul“ november hó 26-iki számában ismételten kifejti már többször elmondott elveit a Duna kérdé­sében, és ez alkalommal így ír: „Az Alsó-Duna kérdésében az osz­trák magyar kormány által támasztott ki­sérleteknek ellent fogunk állani, mert azon kísérletek egyenes támadást intéznek ál­lamjogaink és függetlenségünk ellen és fenyegetik Romániának jogéletbe vágóbb gazdászati érdekeit. Mi partunknak és vi­zeinknek urai akarunk lenni, valamiképen urai akarunk maradni a román terület többi részeinek is. A románok úgy gon­dolkoznak, hogy érdekükben fekszik a szerződések határain nem tágítani, annyi­val is inkább azon esetben, midőn az jo­guk és érdekükkel ellenkezik.„ A .Timpul“ pedig 25- ik számában azt írja, hogy Bratiano pártja Boerescu megbuktatására kiadta volna a jelszót, és hogy a külügyminiszternek visszalépése leg­közelebb várható. Az újabb bukaresti lapok kivétel nél­kül a fejedelmi trónbeszéddel foglalkozó Városi közig, bizottsági ülés. Kolozsvár ez. kir. városa közigazg. bizottsága decz havi rendes ülése a teg­nap (decz. i jén) d. u. 3—6 óráig tarta­tott meg, gr. Esterházy Kálmán főispán kiváló tapintatú elnöklete alatt, szép szá­mú tagok részvételével. E sok tekintetben érdekes gyűlés főbb mozzanatai közül ki­emeljük a következőket. A polgármesteri helyettesnek leg­­többnyire köz és mezei rendőrségi ügyek­­ben tett előterjesztései elfogadtattak. A tisztiügyész szokásos jelentése meg­tétele után, a gr. főispán úr indítványára felhivatott: tegyen a jövő ülésen jelentést arról is, hogy az új büntető­ törvény élet­beléptetése óta mennyivel apadt meg a a városi rendőr-biróság teendője és ügy­forgalma. A városi főorvos, mivel éppen 1-jén tartatott az ülés, a múlt hóról szóló egész­ségügyi statiszta adatokat még nem állít­ható egybe , de azt kötelességének ismert jelenteni, hogy újabban megint 3 diphte­­ritis eset fordult elő, s így e veszedelmes kór még nem veszte el járványos jelleget E jelentéssel kapcsolatosan tanár Nagy Lajos választott bizottsági tag inté­zett erélyes hangú kérdést és felszólam­lást a főkapitány és főorvos urakhoz: ho­gyan engedhették meg azt, hogy a dyph­­teriti­iben elhunyt Kéler Ilonát — a ra­gadó kóranyag széthordásának, veszélyé­vel — annyian látogassák, s az eddig minden oly esetnél alkalmazott óvó és el­szigetelő intézkedések mellőzésével úgy temettessék el, a­mint az történt ? Az interpelláló kérdésére Minorich Károly főkapitány és dr. Szombathelyi fő­orvos körül­belől ezekkel feleltek meg A fennálló törvények és szabályrendele­tekből egyátalán semmi jogot sem vehet­tek maguknak(?) arra, hogy a beteg- és a halottlátogatást eltiltsák s a résztvevő közönségnek a temetésre való egybesereg­­lését megakadályozzák. Annyival inkább nem — mondá a főkapitány úr — mert a megkérdezett közegészségügyi közegek még arra nézve sem tudtak együttes meg­állapodásra jutni: valóban ragadó-e vagy sem a dyphteritis. Mindazonáltal a szoká­sos fertőtlenítési eljárás e kérdéses alka­lommal is alkalmaztatott, s mivel arra már határozott utasítása volt, hogy a dyphteritisben elhunytakat idegen helyre szállíttatni nem szabad, az érdekelt szü­lőknek azt a kérését, hogy elhunyt leá­nyuk holt­testét a fővárosba haza szállít­hassák, kénytelen volt megtagadni s meg is tagadta. Nagy Lajos e válasszal nem volt meg­elégedve, mert a hatóságnak a jelen eset­ben,­­ a hozzá hasonlókban követett eljá­rása között következetlenséget s igy részé­ről vétkes mulasztást lát. A bizottság többsége azonban —érez­ve, hogy a megtörténteken már nem vál­toztathat — ez alkalommal tudomásul vet­te ugyan a választ, de egyszersmind a jövőre való elővigyázat tekintetéből elha­tározta : hivassák fel a városi törvényhazó bizottság, utasítsa haladéktalanul egész­ségügyi szakosztályát oly szabályrendelet alkotására, a­mely általában a ragadós be­tegségeknél, különösen pedig a dyphterytis­­nél követendő óvó intézkedéseket s eljárást lehető részletességgel foglalja magában.­ Azt hiszem, mindenki rámondja : bizony nagy szükség is van erre, sőt a kívánt szabályrendeletnek már rég alkalmazás­ban kellene lennie ! Az interpellációk rendjén Biró János kir. ügyésznek volt még felszólamlása, két hírlapírói tisztet is teljesítő tisztviselőnek oly hírlapírói működése, vagyis inkább al­kalmi szereplése ellen, melyet kivált köz­­igazgatási közegek részéről éppen nem ta­lálhat a hivatali kötelességérzettel s a fenn­álló szabályokkal összeférhetőnek. Ugyanis az egyik esetről az illető oly tényt hozott, saját neve alatt, kizárólag s polemicusan nyilvánosságra, a­mely nem — hivatali kötelességénél fogva — éppen nem kellett volna a hatóság részéről ellenőr­s vizsgáló képpen fellépnie; a másik illető pedig oly hírt csúsztatott be az egyik helyi lapba közlésre, a­mely bár legnagyobb részben valótlan és elferdített, de arra — a kato­naság elleni heczetek ez idején — igenis alkalmas, hogy a város békés polgársága nyugalmát felzavarja a a könnyen felizguló kedélyeket újabb izgatottságba hozza. A bizottság e fölszólamlásokra — ne­­­gy a szabad sajtó megszorítójának tűn­jék föl — ez alkalommal egyszerűen meg­elégedett azzal, hogy a helyettes polgár­­mester urat utasította, figyelmeztesse az illetőket, hogy ha folytatják is hírlapírói működésüket, oly közlések közzétételétől, _amelyeknek részükről való nyilvánosságra hozatala úgy hivatalos állásu­kkal, valamint tiszti esküjük követelésével meg nem egyez­tethetők — jövőre óvakodjanak. (Vége köv.) KÜLFÖLD. A keleti kérdésben a hatalmak közt most tárgyalások folynak egy nemzetközi aktus megkötése iránt, mely mint pótlék a berlini szerződéshez, törvényesítse a 29. czikk ama módosítását, mely által idézte­tett elő, hogy a gusinyei és plavai terület helyett a dul­zignoi kerület engedtetett át Montenegrónak. Ama nemzetközi aktus­ban helyet fognak találni ama garancziák is, melyeket Ausztria Magyarország a Mon­tenegró uralma alá került muzulmánok vé­delmére indítványozott, s melyeket annak idején minden hatalom elfogadott. Ausztria- Magyarország azonkívül Nikita fejedelmet már most figyelmeztette e rendeletek szem előtt tartására. A fejedelem azt válaszolta, hogy azok szerint fog cselekedni és azonnal a helyi hatóságok elintézésénél a lakosság szavazatának döntő befolyást fog engedni. Londonból deczembe­r­ről írják Salz­bury marquis beszédet tartott a wo­­odstockiak által az ő tiszteletére adott ban­ketten, melyben hevesen megtámadta a kormánynak a Dulcigno kérdésben tanúsí­tott eljárását; szerinte ez arra kényszerí­­tette a szultánt, hogy száz és száz albánt lemészároltasson és erőszakkal kiszolgál­tasson albán területet olyan nemzetnek, mely iránt az albánok csak utálattal vi­seltetnek. A Görögország érde­kében al­kalmazandó kényszerrendszabályok merő ellentétben állanak a berlini szerződés er­re vonatkozó határozataival. Görögország­nak korlátoznia kell igényeit Thesszáliára. Salisbury marquis elvárja a kormánytól, hogy nyugton fogja hagyni a keleti kérdést és behatóbban fog foglalkozni Izlanddal, visszautasít továbbá minden eszközt, mely a tulajdonosok rovására, jószágok kobzá- 8s segélyével, akarná megnyugtatni Izlan­­dot, és végre élénken tiltakozik a kor­mány indolens és félénk politikája elen, mely csak oda vezethet, hogy Izlandot új­ból le fog kelleni igázni, vagy tőle vég­leg el fog kelleni válni. Pétervárról dec­em. 1-én. Az »Agence rasse“ jelenti: A kormány Ba­tumnak s­zabad kikötővé emelésére vonat­kozó szabályzaton dolgozik. Az idézett ügy­nökség továbbá jelenti, hogy Angolország közölte a kabinetekkel az európai kon­­e­ért fenntartására vonatkozó javaslatát, tekintettel a berlini szerződés még foga­natba nem vett határozataira. Charkowból érkezett tudósán szerint, ott titkos nyom­dát fedeztek fel és nyomdagépeket, tőröket, revolvereket, a „Zemlja Wo­ja® példányait, hamisított útleveleket és pecsétnyomókat találtak. Két egyént elfogtak. A fraczia szenátusból, Pá­risból írják nov. 29-ről. A szená­us mai ülésének nagyon viharos volt a folyama. Az igazságügyi költségvetés tárgyalása közben Oscar Vallás, volt bonapartista fő­ügyész kérdést intézett az igazságügyi m­­niszterhez, miért engedi, hogy a kamrá­ban az igazságszolgáltatást gyalázzák, miért mozdít el állanaügyészeket minden ok nél­­kül, miért bocsát ki oly titkos utasításo­kat a márcziusi rendeletek végrehajtására, melyek számos tisztviselő lemondására ve­zettek s miért nevezett ki kétes erkölcsi­ségű államügyészeket. Erre óriási zaj tá­madt Berhault főügyész magyarázatot kér, Vallás nem ad. Borzasztó zaj, senkit sem lehet hallani. Say elnök csöpget s Vállást rendre utasítja, a jobboldal rettenetesen kiabál és dühöng. Vallás magyarázatot kér a kormány eljárásáról. Cazot miniszter ezeket mondja: Nem válaszolok ily mél­tatlan beszédre, de bizonyos panaszok iránt felvilágosítást akar adni. Csak oly egyéneket mozdított el, a­kik bankette­ken vagy köztársaságellenes lapokban meg­támadták a törvényes államformát. Egé­szen korrekt utasításokat bocsátott ki, ame­lyek nyilvánosságra is hozattak. Soha­sem tűröm — folytatja — a közigazgatás és birói hatalom összekeverését. A le­mondások a visszatartott gyűlölet kifolyá­sai a köztársaság iránt; én szakavatott köztársasági ügyészeket neveztem ki. So­hasem fogunk a megbélyegzett titkos kom­­munardokhoz vagy a május 16 diki szó­­szegő férfiakhoz csatlakozni. Minthogy po­litikánk igazságos, el akarjuk választani a politikát az igazságszolgáltatástól. A bal­oldal háromszori viharos tetszéssel fogadta a beszédet; a szenátorok a miniszterhez siettek, szerencsét kívántak neki s kezet fogtak vele. Baragnou azt kiáltja : A mi­niszter deflamálva van. A baloldal za­­jongni kezd. Say rendre utasítja a szó­nokot, mire a ház elfogadja az igazság­ügyi budgetet. A „Kemény Zsigmond társaság“ november havi üléséről. Maros-Vásárhelyt, 1880. nov. 28. a „Kemény Zsigmond társaság“ no­vember havi rendes ülését ma d. u. 5 órakor tartotta meg a városház nagy ter­mében. A helybeli lakó rendes tagok kö­zül 15-en (tehát csaknem az egész létszám) vettek részt az idei utolsó rendes ülésen, melyet több irodalom és közügy-barát is megtisztelt jelenlétével. Ezek között lát­tuk Ajtai Mihályt a tevékeny ősz polgár­­mestert, dr. Antal Lászlót az ev. ref. egy­ház és főtanoda érdemekben őszült fő­gondnokát, több hivatalnokot, iparos pol­gárt és tanodai ifjúságot. Elnökölt: dr. Apor Károly, kir. táblai elnök Őméltósága, a jegyzőkönyvet vezette : dr. Tolnai Lajos, titkár. Elnök a megjelent vendégeket és társasági tagokat szívélyesen üdvözölvén, Kerekes Sámuel m. titkár, mint a szak­­bizottságok jegyzőjét az ülés tárgysoroza­tának bemutatására kérte fel, melynek­­ kapcsán Bihari Sándor főrnod­fim tag a felolvasó asztalnál helyet felolvasta Molnár Zsigmond köz-­­ ügyvédnek, mint rendes tagnak .Ía­­lalóját: „a Gecse emberszereteti ítél­­ről. Szerző ezen értekezésében, fe­l Dánielt és humánus alapítványit e tett, melyből mi is közöljük & ^3 adatokat: Gecse Dániel szulpto.. 3 Szolnokmegye (a mai Szolnok-ju^ Czigányi nevű községében 1768.­^ 7-kén. Tanulmányait a maroa-vbi.r­ ev. ref. főtanodában kezdette, hol­­­merkedett és megbarátkozott a­ nossal, (született 1767. február 22 halt 1854. aug. 12-kén, mint erdési­i ref. püspök) kivel életfogytiglan­t­s bensőbb barátságban élt. Gecse, ujj vosnövendék, a pesti orvosi egyetek Antal, mint papnövendék külföldi temekre távoztak, mig tanulmányáig ,, jel bevégeztével ismét együtt találjuk Maros-Vásárhelyen, hol dr. Gecae J', gyakorló, később, mint városi főpár­­ta), mint a főtanoda rendes tanán­i életezés megvalósítására törekedtek kívüli szorgalom, munkásság és h­ib' modorú magaalkaalmazás által érdem»,,­. ki a köztisztelet és általános megbecsül a székely főváros kebelében. Itt élt 51.. baráti viszonyban a nemzet, haza éek.. jóért egyiránt nemesen érző és ti­tfig tündöklő két kebel dr. Gecse hiliij’,­ mely az 1824-dik év május 13-kán kö­t­­kezett be. Igen hosszúra terjedne el is­dai részletezni dr. Gecse philandrepia intézetének történetét. Legyen elég­­ említeni, hogy az 1820 dik évben ké­­p­­váltó magyar fői int alapítványt tett II. főtanoda levéltárába elhelyezett vény mellett, s ugyanazon évben kerten, megírni ,emberszereteti intézet* ^ alatt alapítvány levelét, a melyet hit. előtt kevéssel (1824. márczius 16.je végzett ba és közhitelességül királyszü­­lei itélőmester által megerős­itett. alapján a két ezer v. m. irtot mintele rendelte kamatoztatni, a mig az egy^­lió v. m. irt összegre növekedhetett, lehet, hogy a nemes szivü alapító löéfe alatt kamatos kamattal elérni hittetefe­­ba vett összeget, de több gátló körm­aér miatt a föltételezett idő alatt alighane­­ valósulhat, de áldásos jótékonyságig alapítvány tétel 50 dik éve után ii,se fótanodánk, a tőkepénzek évi kamata,­ részében, az ev. ref. egyház edrász­ben már is élvezheti. Az ev. ref.fituise az 1878-dik év végéig 1871-től któt 6056 frt 18 kr. kamatban részesült, akkor az intézet pénzalapja 110.701c 42 kr volt. Érdekesnek tartjuk még­ említeni, hogy az 1870 dik évben, a fő­­százados alapítványt régid. gróf T.fe Domokos 500 frttal növelte a fekta folytán még csaknem 500 frttal toius lett a Gecse alapítvány, melynek tóé voltát csak egy pár évtized mulattpi valóban áldásosan élvezhetői ai alije. levélben kijelölt közintézetek és egyszer Legyen áldott a nagy alapító emitter A csinosan összeállított és /Mb tanulmányt tanúsító értekezésén szénét (néhai Antal püspök unokáját) után felolvasót, a jelenvoltak harsány éljenfe­beit részesítették. A tárgysorozat 2-ik számu­ „ József, ref. főt. tanár, r. tag ,Lopny I­dáról“ bemutatott krónikás éneke képét, melyet szerző Szamosujvárt a mult évén a szent Ferenczrendi szerzet könyvtáros, egy könyvtáblában talált. Az érdekes létből több részletet mutatott be iit­­ele. Meg kívánjuk e helyen jegyezni,ke­­vés ismertető bevezető szavai nyomás,bv az er­­délyi muzeum-egylet régi magyarm látványainak több unicuma között van a,„ puj vajda“-ról való ének is köröspataki­ János mezőcsávási paptól, mely jeles ti­ténészünk: Szabó Károly múzeumkori társ igazgató, egyetemi tanár állítás­ae­rint 1655 ben nyomatott Lőcsén. & K mindkettőt fölvette „Régi magyar köte­tár­iba“ 902. és 917. szám alatt, után­a .Reform,“ „Figyelő* és a­­Magyar kőa. szemle* hasábjain ismertetve voltaz bemutatott lelet csak töredék, nyelt® népies, tele példabeszédekkel, epikaii® 60k, — költői hasonlatok — és erőt*,­ fordulatokkal. Előadása nem oly jók mint az erdélyi muzeum példányéi festőibb ; a balladai szaggatottságot, mai kitöréseket nem birja, hanem a­g­godt törekvést czélja felé, a kivitel e­­ltetésére epikaibb hangon festi. Az f*­ tárgyát képező esemény II. Rákóczi Győr erdélyi fejedelem korára esik, ki Lo­vajdát megverve Stephant,tette utód? a moldvai vajdaságba. — Ennyi»ri' vázlat. — Koncz J. r. tag ismertetés* társaság igen nagy érdekeltséggel ha­ta és fogadta. A rendes és nyilvános ülés ntfc 5 pereznyi szünettel — zárt ülés kő* kezelt, melyben báró Apor K. elnök , nagyobb szabású beszédben tártai és* Zs. társaság* rövid történetét, leple** őszinteséggel mutatván fel több oly*1­, jó körülményt, melyek a társaság n­jr tevékenységét megakadályozhatták, lemondását is benyújtotta, de dr. *' * Lajos titkár valóban emelkedett b*4 tartott kérésére és Kovács Fereea *!• plébános a társaság közhangulatát j*J tetten tolmácsoló kérelmére, hajlandó a nemes báró még egy évre az IM**?, elfogadni. A társaság tagjai kitörő,1* éljenzéssel ismerték el az elnök élté­t és méltatták újabb elnöki tisztének ■ gadását. . Dr. Tolnai Lajos titkár — ** irályu nyelven tette meg évi jel«11 melyben melegen emlékezett meg1 , ság lejárt évi halottjairól, (gróf Vas* ', muel, K. Papp Miklós és Indalt erős vonással ecsetelvén azon ezomo*k­­rülményt is, hogy az „Erdélyi FgT megszűnése által közvetlen ő is ke* het az általa szép reménnyel meg'­41., irodalmi csecsemő korai kimúlásán. A buisset pridem“­elve teljességgel ce

Next