Magyar Polgár, 1880. július-december (14. évfolyam, 149-303. szám)
1880-09-17 / 215. szám
IV. évfolyam 215-dik szám. Kolozsvár, péntek, 1880 szeptember 17 SZERKESZTŐSÉG: |f L T 0 R 0 A D T C Z A, MYOMIAÉPÜLET. LYC. NYOMDA ÉPÜLETE (Ktthorda-utcaa.) ELŐFIZETÉSI DÍJ: egész évre . . . 16 frt I évnegyedre . 4„frt — ki félévre...................8 „ | egy hóra . . 1 , 60 » Névtelenüll beküldött közlemények nem közöltetnek. guincs irata a kéziratok nem adatnak vissza. NAPILAP. Csak bémentes levelek fogadtatnak el. KIADÓHIVATAL: tél után 80 kr. — Nyílttér: sora 26 kr. kolozsviár kérdése. Kolozsvár szabad királyi város .Miden jóravaló polgárát napok óta is fontos kérdés foglalkoztatja, hogy ujjon: ki lesz Kolozsvár város polgármestere? Fontos e kérdés, nem csak azért,tel Kolozsvár Magyarországon erínyi fölényben a második, s az erdélyi Idiben az első helyet foglalja el, mint az erdélyrészi arisztokratia között, erős intelligentiája és derékalvi eleme által a magyarság egyik ízresebb fészke, hanem fontos kiválni azért is, mert, a lelépett polgárőr személyében, e város oly vezér tisztviselőjét veszíté el, a illet méltó utódot keresői, számos jegeink között is nehéz leend. A város atyái a lelépett polgárőrnek még legkonokabb ellenségei álul is elismert érdemeit jegyzőkönyvben örökítették meg a távozó iránti meleg ragaszkodás ünnepélyes cselekményei után. De minden jegyzőkönyvi kifejezések, küldöttségi szónoklatoknál fényesebben örökítik a lelépett polgárőr érdemeit azon tények, amelyekben e város közügyeinek 40 éves szolgálata közben, emlékét kitörülhetett betűkkel véste be a város fejlődése történetének lapjaira. Említsük-e azon érdemeit, melyekre e város minden fontosabb kérdésekre kifejtett óriási munkálkodása eredményeiben önérzetesen rámutathat, minik a város sok vesztett perének megnyerése, a város regálé jogának rendezése, a postarét visszaszerzése, a Felek utáni 105.000 frtnyi úrbéri kárpótlás kieszközlése, a város 800 egynéhány hold erdejének külön tagbatáló kislakíttatása, az alsó és felső jogrgok iránt folyt perek kedvező lebonyolítása, s az utóbbi időkben a várjuk az országos Karolina kórházul való viszonya szabályozása és a katona elszállásolási törvény Kolozsvárra nézve kedvező megalkotása, melyeknek áldásos következményei nagyrészen Simon Elek kezdeményezéseinél, kitartó munkálkodásának, személyes befolyása érvényesítésének tulajkonbitók ? ? Említsük-e anyagi áldozatait, melyeket e város közintézetei felvirágoztatán, s Kolozsvár város történetei megírása érdekében hozott? Méltassuk-e hivataloskodása eredményeit, melyek Inosvár városnak az utóbbi időkben tív értelmi fejlődésében, a felvirágo 4 ltján való elöhaladottabbságában, s a csinosodásában szemmel látható ^____________________________ bizonyítékai az ő és hivataltársai ügybuzgalmának, városunk iránti nagy szeretetének ?! Felhozzuk-e azt, hogy mennyire emelte a polgármesteri hivatal tekintélyét, fényét, kiváló egyéni tulajdonságai, a juridikai és politikai téren való elméleti és gyakorlati széles ismeretei, s fel- és lefelé érvényesített nagy befolyása által ?! Azt hisszük, minderre szükség nincsen. De szükség van arra, hogy amidőn széjjel tekintünk jeleseink sorai közt, s tanakodunk a fölött, váljon ki iigyettá Kolozsvár városa első tisztviselője, polgármestere jövendőben: megfontoljuk elsősorban azt, hogy Kolozsvár hazánk egyik vezérvárosa, mely amily fontos szerepet töltött be dicsőséggel a múltban, és oly fontos szerepre van hivatva a magyar állam kulturális fejlődésére nézve a jövendőben, hogy megfontoljuk azt, hogy a kiválasztandó egyén az arravalóság és képességek oly mértékével birjon, a melyeket alkalmassá tegyék derék elődje megkezdett munkáinak folytatására. Midőn a most lelépett polgármester 1874-ben polgármesteri állására emeltetett a város közbirodalma által, programjában huzamosabb időkre kiterjedőkig jelezte mindazon teendőket, melyek Kolozsvár város felvirágzása, a városi polgárság fejlődése s vagyonosodása érdekében az akkori, mai és jövendő idők feladatait képezik. Ama programainak jelentékeny része az azóta lefolyt évek során valósulást nyert, egy más része, a megoldásra előkészíttetett, ámde az idők nehézsége, és pénzügyi akadályok, sok kérdésnek megoldását a későbbi időkre odázták el. E kérdések lebonyolítása, a haladó idők során felmerülő minden új kérdéssel együtt az új polgármesternek lesz elsősorban feladata. E kérdések közül kivált a közegészségi tekintetek nyomulnak előtérbe. Napról-napra halljuk a panaszt, hogy városi közegészségi viszonyaink orvoslása további elodázást nem tűr. Első teendő lesz tehát, mihelyt a város a közvágóhíd, s a Szamosra építendő vashíd már elhatározott, és a rájuk fordítandó fedezet kijelölésével a mielőbbi létesítés stádiumáig eljuttatott kérdéseit megoldotta, hogy a közegészségügy szomorú állapotán való gyökeres javítás czéljából, újra felvettessék a város canalizátiójának egy vízvezetékkel kapcsolatban már régóta tervezgetett s mindannyiszor félre tett kérdése. E nagyfontosságú kérdés mellett, a még hiányzó községi iskolák kiépítése, a város utszáinak rendezése, nivellírozása, szépítése, kikövezése, középületeink (városház, redoute) kérdésének a kor igényeihez képest való megoldása , mind a közeljövőnek van fenntartva. Mind e fontos kérdések, valamint a közigazgatás nagy érdekei szigorúan megkövetelik, hogy a város első tisztviselőjének egy széles látkörű, juridikai és politikai magas képzettséggel bíró, s mindezek felett erélyes, körültekintő, és a város polgárságának fejlődési érdekeit is szivén hordozó oly egyén választassék meg, a ki elődjének nyomdokain haladva, már egyéniségében birja a garantiát, hogy vezetése alatt Kolozsvár fejlődése, haladása hanyatlani nem fog. Civis száma Kramil új közoktatásminiszter és Nasif pasawkar-miniszter által nyilván újból szaporodott. Mily magatartást fog követni átalában az összes minisztérium a hatalmak követeléseivel szemben, alig lehet eldönteni. A pasák minden egyes esetben azt fogják tenni vagy elmulasztani, amit a szultán óhajt vagy amire őket Európa kényszeríti. A Said pasa kabinet nem egyéb, mint a roskatag porta politikai kaleidoskópjának egy uj kópé, mely után rövid idő múlva valószínűleg egy uj, és oly jelentéktelen fog következni. Jól, hogy hát a gyáros és gyárbeli kézműves is a társulatba kényszeríttessék. Ráth: a gyáros igen. Deil: A gyárakat ki kell venni. Az élet majd meg fogja vonni tudni a határt gyáros és kisiparos közt. B. Kochmeister: Sem elméletileg, sem gyakorlatilag s igy az élet által sem vonható meg ezen határ s ugyanezért mindezen fáradság kárbaveszett munka. Strasser pártolja a szaktársulatokat. A gyárak kiválasztandók, a kereskedők képezzenek külön kereskedelmi társulatokat. A kereskedőket és úgy kell erre kényszeríteni, mint az iparosokat. Müller határozottan e felfogás ellen nyilatkozik. Dr. Kochmeister kérdi, hogy egyáltalában lehetséges e a kereskedőkre e tekintetben kényszert gyakorolni. Az iparosokra nézve is sokkal jobb volna, ha ide jöhet inkább a műhelyekben, mint az egyleti helyiségekben tölthetnék. Még a fővárosban is sok derék, jómódú iparos majdnem tönkrement azért, mert ahelyett, hogy műhelyükben üljenek, az agitálásra adták magukat, értekezletekre és gyűlésekre menegettek s e mellett elhanyagolták üzletöket. Bogdán a kényszertársulatokat a kereskedőkre nézve is szükségeseknek tartja. Kesselbauer: A kényszertársulatok okvetlenül szükségesek. Br. Kemény min.: Több szónok feljegyezve nem lévén, a vitát e pont fölött bezárom. — Igen sok, igen érdekes nyilatkozatokat hallottunk. Egyfelől állanak azok, kik a szabadtársulás eszméjét saját érdekeik helyes felfogásából, továbbra is fenntartandónak vélik s azt kívánják, hogy az iparosok, — a kereskedőket is ide értve — társulatokká alakulván, a maguk czéljaira önállóan közreműködjenek; másfelől állanak azok, kik a kényszertársulást kimondatni akarják, de itt már nagyon sokfelé ágazó nézetekkel találkozunk. Némelyek ugyanis ezen kényszertársulást csak a kézmüiparosokra, mások a kézmüiparosokra s gyárosokra, mások a kézmüiparosokra s kereskedőkre, ismét mások pedig, ezeknek mind a három nemére akarják kiterjeszteni. Vannak, kik csak külön ipartársulatokká akarják tömöríteni az ipar különböző nemeivel s illetőleg a kereskedéssel foglalkozókat; s vannak, kik ugyanazon egy ipartársulatba akarják egyesíteni az összes iparosokat, a társulatban pedig külön szakosztályokat akarnak létesíteni. Különbözők a hatáskörök is, melyekkel a t.szónokok az ipartársulatokat felruházni kívánják, a mennyiben némelyek azokat teljes iparhatósági joggal kívánják ellátni, míg mások e hatáskört csak fegyelmi ügyekre s művelődési czélokra kívánják szorítani, sőt a kényszer ipartársulásnál — ha nem tévedek — némelyek felfogása szerint, egészen a fogyasztási szövetkezetekig és előlegező egyesületekig kellene menni. Ezek mind különböző felfogások, igen érdekes nyilatkozatok. Tétettek itt még nyilatkozatok a mellett, hogy bizonyos iparbizottságok állíttassanak fel. Mindezen eszmék számba veendők. De láthatják uraim, hogy mily nehéz ezen viszonyok közt, melyekben netalán keresni kell a kisipar és nagyipar, a kereskedés és ipar közti határvonal megállapítását, ily valami határozott szövegezést hozni javaslatba, mely minden tétovázó bizonytalanság és határozatlanság kizárásával a czél elérését biztosítja. Korántsem akarom előterjesztéseimet elsietve, meg nem gondolva és nem a kellő retortákon át bocsátva megtenni. (Helyeslés.) Még csak azt kívánom hozzátenni, hogy nem engedem magam Principienreiterei által félrevezettetni, hogy mert ittott tudományosan felállított elvek hangoztatnak, azek bármelyikét elfogadjam. Nekem nem angol boldogság kell, én megvagyok elégedve, ha a magyar boldogságot elérem. (Élénk éljenzés.) Ülés vége 2 órakor. Az új török minisztériumról írják : Ha Törökországban miniszterváltozás még egyáltalán bír jelentőséggel, ez csak abban található, hogy az albán Abeddin pasa, a prizrendi, skutarii és janinai liga jóakarója és tanácsadója a portától eltávolíttatot. Ami Said pasát, a mostani miniszterelnököt illeti, ez a szambuli kamarilla legtevékenyebb és legámányosabb tagjai közé tartozott. A politikában sose vezette magát elvek, vagy orosz vagy angol szymptomák által. Said m. éri október óta, midőn miniszterelnökké lett, úgyszintén 1878 novemberében, midőn a szultána czivilista miniszterévé nevezte őt ki, csak személyes becsvágyát ismerte, mely lehető messzeható befolyásra és szerzésre volt irányozva. 1878 év végén ármányai által megbuktatta Saviét pasa nagyvezért és nem átallott a szultánt látszólag tervezett vagy csak költött összeesküvések által ijesztgetni. Utoljára 1879 októberében neveztetett ki Said pasa miniszterelnökké, Sawas pasa akkor külügyminiszter volt és a hírhedt Mahmud Nedim alatta volt államtanács elnöke. Tekintve a módot, melylyel Abdul Hamid szultán a külső politikát vezeti és Said pasa egyiniségét, Assim pasa külminiszter személyisége minden jelentőség nélküli. Assim pasa ama sok nyugatiasan elművelt otambuli effendik közé tartozik, kinek múltja, mint boszniai és bulgáriai vak, alig engedi remélni, hogy nézete szerint a gyauroknak meg kell adni, amit Európa és a porta megígértek nekik. Assim pasa a múlt évben a Kelet-Rumélia részére felállított nemzetközi reformbizotság elnöke volt; most azt fogja tenni, amit neki a szultán és kamarilla előírnak. Az államtanács új elnöke, Serwer pasa, Mahmud Nedím és Ahmed Wefik alatt (1878) külügyminiszter volt és a boszniai fölkelés idejekor 1875-ben a porta biztosa Krajewóban. Mindig csak rövid ideig volt hivatalában és dolgát se jobban se roszabbul nem végezte, mint a porta száz más dvodecz minisztere. Ez utóbbiak A m. keresked. és iparkamarák egyetemes gyűlése. (Szept. 14.) Báró Kemény Gábor miniszter 10 órakor nyitja meg a gyűlést. Ráth Károly, az ipartársulatok kötelező tétele tárgyában indítványt nyújt be, melynek főbb pontjai a következők: 1. a kötelező ipartársulatok keretébe bevonandók mindazok, kik az ipart szakszerűleg képzett munkások segítségével űzik, tehát az összes u. n. műves iparosok, kézművesek vagy iparosok, kivétetnek a házi ipart űzők és azon tömegesen termelő iparosok, kik iparukat nem szakszerűleg képzelt iparosokkal űzik. 2. a segédek és gyármunkások is bevonandók a társulatba annyiban, hogy be kell igtatva lenniük az ellenőrzés eszközölhetése végett. A békéltető társulatok is az ő közreműködésükkel szervezendők. 3. A társulat fő feladatát a szakképzettség vezetése képezi, e czélból a tanulók az ő felügyelete alá helyeztetnek. 4. Minden városban (kivéve a fővárost) csak egy u. n. általános ipartársulat alakítandó, a szükséges szakosztályokkal. A szakosztályok speciális czéljaikra külön pénzalapot létesíttetnek. Gaál, Bogdán pártolják, Gámán nincs ellene a kényszertársulásnak, bár nem sokat vár tőle. Király a kényszertársulást a kereskedőkre nézve is ki akarja mondatni. Matlekovics államtitkár közbevetőleg kérdi, váljon az ipar megkezdhetését is függővé kívánják e tenni a társulatbalépéstől, mire igennel felelnek. Dörffler (Sopron) nemcsak kényszertársulást, hanem kötelező előlegező egyleteket is kíván. Tömösváry azt hiszi, hogy kényszertársulatok csak a kézművesekre nézve lehetnek czélszerűek, kereskedőkre azonban nem. Ráth Deil ellenében kifejti, hogy a gyárosok bevonása szükséges, mert eltekintve attól, hogy gyáros és kisiparos közt nem lehet határt megállapítani, e bevonás nem is okoz nehézségeket. Finály észrevételeivel szemben csak arra akar figyelmeztetni, hogy ha Magyarországon az utóbbi években egyáltalában alakultak önkéntes társulatok — és ezeknek száma jelenleg 1400 — ez elsősorban azon kárhoztatott agitatiónak köszönhető. Matlekovics államtitkár kérdi Ráth Lapunk mai számához van mellékelve Brandt Richardt schweitzi labdacsairól szóló hirdetés. TARCZA: Budapesti levelek. ui. A szép perzsa leány— szept. 12. Ismét premiere a népszínházban! S kajdnem elmaradtam róla ! Épen pén- Wín délben érkeztem meg az országban **tt kis körutamról, de azért este mégis ’h ültem a piros bársony körszékek egyi- Kárpótolnom kellett magamat a teflen unalom, bosszúság és kocsiázás mi utazásomat fűszerezte , s mindén t felélt helyrehozhatlan mulasztásomat, 10 csütörtökön elmaradtam a főpróbán. Önök, kedves olvasónőim, persze nem ők, mennyi érdekkel, mennyi vonzerőbir egy ily délelőtti próbaelőadás. Nemakarom megismertetni önökkel a titokszírűség ama báját, mi a színházi próvégig vonul, a veszélyes sötétség, homályos szegletben egy-egy kedvi ismerős az énekesnők s színésznek a perezre meg nem szűnő suttogó fvés villanyos zaja, a meg megvillanó f* szemek halált hozó szikrái, — a szintű utczai toilettekben folyó, az igaz ■l,a meg a rendező harsány, helyreigazító által koronként megszakított előmindez összevéve oly ingerlő, olyat képet ad, hogy még a magamféle I k,d Í°Urn*l 8 Zlákat is kirántja fásult I fejükből. Tehát a pénteki premiere számomra is egészen új volt. Már ez magában rendkívüli eset olyan emberre, aki mindennél ott szokott lenni, ami a népszínházban történik, de még furcsábbá vált az előadás azáltal, hogy csak a második felvonás közepe után jutottam a majd egészen telt színházi terembe. Kérem szépen ne ítéljenek el, kellemesen kellemetlen kötelességet kellett teljesítenem. Délután, mikor szerkesztőségi íróasztalom előtt egész gyanútlanul irok egy, az osztrák-magyar bankot tönkretévő czikket, beállít szobámba a nem tudom én hányadik számú hordár s kezembe nyom egy egészen ismeretlen irásu czimmel ellátott levelet. Meg lehet, hogy csak képzelődtem, de a hordár arczát oly levertnek, oly »Unheil verkundend“-nek láttam, hogy alig mertem felbontani a couverteot Csakugyan kellemetlen, leverő hírt rejtett magában ! A felszakított borítékból e névjegy esett ki: „Erdősy Eugenia a bécsi »An der Wien“ színház tagja búcsúüdvözletét küldi.“ Tehát az »Ulszóli gróf kisasszony“, kinek sikereiről csak nem régen írtam önöknek, már ily hamar elhagy bennünket! Alighogy 14 hónap előtt jött közénk a berlini királyi színháztól, s most megint egy bécsi színházhoz szegődött! Reméljük azonban, hogy nem veszítjük el véglegesen , majd ha a hit szárnyaira emeli, akkor vissza fog repülni hozzánk , akkor nem eslt áldozatul oly kaasszaakadályoknak, melyeket most még képtelen volt legyőzni.* A redukczionális munka befejezése után a színház helyett búcsúlátogatásra kellett mennem; ez alkalommal a ládák, skatulyák, kosarak, a félig bepakkolt ruhák és a szerteszúrt bouquetok, koszorúk, csokrok, ékszerek és újságok között sarokba szorult minden etiquette. Mint bizalmas ismerősök beszélgettünk a múlt eseményeiről s a jövő terveiről ; meglepett az az ambitió, mivel a kisasszony saját törekvéseiről nyilatkozott — de nem árulok el Bemvait. Végre eszembe jutott, hogy a premieréről sem szabad egészen elmaradnom. Elbúcsúztunk a közeli viszontlátásra, hiszen oly közel van Budapesthez, s a gárda, amely a kisasszonyt a magyar fővárosban körülvette, nem fog megfeledkezni róla azért, mert harminchat mértföldnyi út van közöttük. Mondjunk itt is egy isten hozzádot a szép művésznőnek. Amint beléptem a színházba, mindenkit vegyék a szó szoros értelmében: mindenki ásító volt. Na szépen vagyunk, szóltam magamban, ezért nem volt érdemes idejönni. De ez az Ütenyszerű ásítozás olyan talányszerű volt — körülnéztem , s csakugyan Sólymosai, anulla“, volt az oka az epidémiának. Tarka szőnyegbe burkolva végignyujtózott egy karosszéken és ásitozott, mintha Rákossy csak azért fizetné. A színpad másik oldalán Komáromi Mariska üldögélt egy nyugágyon s megszokott naiv pillantásaival méregette végig a nagyszámú közönséget. Na ebből már nem okosodom ki, pedig mindenekelőtt a mesét kell megtudnom. Habozás nélkül összepakkoltam gukkeromat s felmentem a színfalak közé, majd csak akad egy könyörületes lélek, aki segíteni fog hajamon. A kóristanők mind a társalgóba tolongtak; az utánzási tálentumáról hires Béni Irma a nagy tükör előtt állt s egyik monoklijáról hires fővárosi journalista mozdulatait próbálgatta. Kacsó Karola és Vámosi Anna egymás toilletjeit vizsgálták. Ízléses öltözékeik a nagy közönség előtt is méltó feltűnést keltettek. — „Hölgyeim, ki mondja el a darab meséjét ?“ — Mondja el Kukuli, az ő hivatásához tartozik, kiáltottak egyszerre többen. — Kukuli ? Nem tudom ugyan ki é s merre hazája — de elfogadom tanácsukat. E közben nagy kaczagással kitaszigálták valamely kulissa mögül a kis Kukulit, a már önök előtt szintén ismeretes Sió Irmát. * — Azt persze tudja, kezdő Kukuli, hogy a darab czíme „A szép perzsa lány" (La jolie persane), operetté három felvonásban, zenéjét szerzó Lecocq, szövegét írták Leterrier és Vanloo, Lecocq rendes librettó gyári firmája. — Igenis, mindez a népszínház kitűnő ellenőrének kéthetes reklámjaiból ismerős előttem. — Hát most figyeljen drága uram. Én Kukuli vagyok Móka város biró (Együd) felesége, de mivel az öreg nagyon féltékeny, férfi ruhában járat s írnokának ad ki. Móka az egész darabban nem tesz mást, mint házasságokat köt és bont, miközben olyan szerencsétlen, hogy épen a városában időző teheráni herczeg (Hegyi Aranka) terveit előmozdítás helyett csak akadályozza, a herczeg veszedelmesen beleszeret Namunába (Komáromi Mariska), Szalamalek süteményes (Horváth V.) leányába, aki azonban férjhez megy Nadirhoz (Kápolnai). De Perzsiában (mert úgy vegye a dolgot, hogy most Perzsiában vagyunk) ez nem komoly baj; az elválás nagyon könnyen megy. Namuna csakugyan összevesz férjével Nadirral, aki rögtön kijelenti az épen ott ólálkodó biró előtt, hogy ki nem állhatja feleségét. Mókának se kell több, azonnal törvényesen elválasztja őket , fut a herczeghez, jelenteni, hogy ideálja szabad. Hanem Namuna és Nadir annyira szeretik egymást, hogy a biró távozása után rögtön megbékélnek és elhatározzák, hogy ismét egybe fognak kelni. Hanem az egybekelés nem megy oly gyorsan, mint az elválás. — Kitűnő. Úgy látszik Vanloo és Leterrier urak praktikus férfiak. Tudják, hogy sokkal okosabb elválni a feleségtől, mint újból megházasodni. — Ugyan ne kiállhatatlankodjék, zsörtölődött Kukuki asszony, s figyeljen jól arra amit mesélek. Hiában örül Vanloo és Leterrier okosságának, mert ugyan csak ők kitalálták a „nulla” intézményét. Ahl ez egy ideális férfiú, s hozzá még az önöket leginkább megillető név sem hiányzik. Nullák önök mind, kiket tetszésünk szerint tekerünk ujjainkra. — Kukuli asszony mérsékelje magát, kiáltok kissé izgatottan, mert én felmondom a jó barátságot, és — és — — Nos és, kérdó Kukuli gúnyos mosolylyal. Hát csak tessék, én nem fogom meg önt. De sőt ha nem hagy beszélni, úgy én kergetem el. Meggondoltam a dolgot s maradtam. — Perzsiában az elvált felek csak úgy kelhetnek ismét egybe, ha az asszony előbb egy férfinak volt felesége, kitől azután szintén elvált. Erre valók a nullák, kik látszólagosan, értse meg jól drága uram, csak úgy színre, elveszik az aszszonyt, ki az önfeledtség egy pillanatában eltaszitotta magától első férjét, kit azonban ismét férjének szeretne tudni. Másnap azután megtörténik az elválás a nullától , az egybekelés a tulajdonképeni férjjel. — Ahá! értem már. Tehát Solymo-s1 egy ilyen nulla, s a nagy ásitozást a talmi nászéj alatt viszi végbe. Szegény ember. Igazán sajnálom, hogy oly szép leánynak, mint Namuna csak talmi férje lehet s ilyen minőségben egy egész éjszakát vele kell töltenie ! Szegény ördög ! Ezt jól kitalálta , no persze nem volt nagy mesterség. — A harmadik felvonásban azután mindent rendbe hoznak. Namuna megint Nadir felesége lesz. A nulla felhagy mesterségével s elveszi féltékenykedő kedvesét, Babusst (Csatai Zsófi); a herceg megunja a sok szaladgálást Namuna után, belém szeret s elvisz a vén Mókától — akinek szemébe mondja az igazat, hogy ő már úgyis csak a talmiferjségre bir képességgel. — Kukuli asszony, úgy látom, hogy a perzsa herczegeknek igen jó ízlésük van. Fogadja köszönetemet és szerencsekivánataimat. * A mese ostoba ugyan, de nem unalmas, s ez már nagy érdem: különösen az „utszáli grófkisasszony“ s a „mo. 3. pipacs“ után. De erkölcstelenség — nem pikanterija, erkölcstelenség van benne « A KIRÁLY UTAZÁSA. Lembergből szept. 14-ről Írják : A király ma a hatóságok fejei által kisérve, meglátogatta a ruthén nemzeti házat (narodny dom). A fogadtatás igen ünnepélyesen ment végbe. A nemzeti ház fényesen volt díszítve; a lépcsőket és a lépcsőházat iskolásgyerekek, papok és parasztok lepték el. A polgári őrség képezte a sorfalat. A nagytermet trónteremmé változtatták át. A karzaton számos hölgy foglalt helyet. A teremben nagyszámú közönség, nagyobbára ruthének, a ruthén püspökség és a káptalan volt jelen. A király megjelenésekor a néphimnust énekelték el. A szokásos hódolat után Kowalszky ruthéi nyelven beszédet intézett az uralkodóhoz, hangsúlyozva a ruthén nemzetnek a császár és a császári ház iránti rendíthetlen hűségét és ragaszkodását és az uralkodó hatalmas oltalmába helyezett bizalmát. A király német nyelven mondott válaszában köszönetét fejezte ki a hódolatért és azt óhajtotta, hogy e helyről mindenkor buzgó és sikeres törekvéssel mozdíttassék elő a birodalom és az ország jóléte. Az uralkodó a jelenlevők közül többekkel társalgott, azután nevét bejegyezte az emlékkönyvbe és megtekintette az épületben elhelyezett ruthén gymnasiumot, ahol egy tanuló csinos német beszédben adott kifejezést az iskolai ifjúság köszönetének, hogy anyanyelvükön élvezhetik az oktatást. A király meleg szavakban mondott köszönetet az ifjú szónoknak s miután az iskolai termeket megtekintette, a jelenlevők lelkes éljenkiáltásai között eltávozott az iskolából. Innen a lövőkertbe hajtatott a király; a lövészegylet elnöke hazafias beszéddel fogadta az uralkodót, ki igen értékes ajándékkal lepte meg az egyletet. A király meglátogatta a Ferencz József hegyet, a közönség kedvencz sétahelyét, ahol ma az uralkodó tiszteletére korzó-kocsikázást rendeztek. Hat órakor volt az udvari ebéd. Ma este lesz a nemesség bálja. A király 6100 forintot ajándékozott jótékony czélokra.