Magyar Polgár, 1880. július-december (14. évfolyam, 149-303. szám)

1880-10-10 / 235. szám

0. évfolyam. SZERKESZTŐSÉG:­­PLTORDA-O T C Z A, NYOMDAÉPÜLET. Artelenül beküldött közlemények nem közöltétnek, gmnd­lhatlan kéziratok nem adatnak vissza. Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. 285-dik szám. Kolozsvár, vasárnap, 1896. ok­tó­ber 10. KIADÓHIVATAL: L . C. NYOMDA ÉPÜLETE (Kftliflida­ utcaa.) ELŐFIZETÉSI DÍJ: NAPILAP: egész évre félévre . . 16 frt. 8 , évnegyedre . 41&t — kr egy acra ’. 1,60., Hirdetési dg: sora 6 b. — Bélyegéletek: minden hirde­tés utk­. 80 kr. — Nyilt tér: sora 25 kr. Lavél a szerkesztőhez­­ dekében, mert minden vérünket ki­szívja „Bócs.“ Bartha úr ezeket az adatokat elhallgatja, állítását eltagad­ja és azt mondja, hogy h­a közös ügy nem lenne, még 100 millióval is töb­bet költhetnénk ezekre az üdvös dol­gokra. Hát anynyit én is tudok, hogy ő épen a haladást is tagadta; most ezt nem tagadja; csak azt mondja, meg, mit ért a szélső bal örökösen ez alatt a szó alatt, hogy „Bécs“ ? és hogy menynyi áldozatot kíván az tő­lünk, mit ad helyébe? Ő sok érdekes dolgot mondott el, és a velejét kiírom ide; nem azért, mintha szerkesztő úr ezt ne tudná; de azért, mert az én aggodalmaimra és a szélballak izgatásaira igen jó vá­lasznak tartom. Hát az a „Bécs“ csak város, mely­nek velünk semmiféle összeköttetése nincs. Hanem ott lakik a király és a közös kormány. A király szükségeire adunk 4 millió 650.000 forintot; a közös kor­mány fizetéséből viselünk egy­h­ar­ma­d­o­t, a többit az osztrákok fizetik, és ennek fejében uralkodónk tart két palotát (Budán és Gödöllőn) ad fenn­tartást a budapesti és kolozsvári szín­háznak ; építteti a budai várpalotát és a budapesti operaházat, és nincs az a nap, a­melyen az újságból ne ol­vasnék, hogy valamely községnek, vagy szegénynek, ne adna vagy egyszer min­­denkorra, vagy állandó kegydíjat; azon­kívül, hol csapás van, é­­­s ő a király, bizonyítja Szeged és Kolozsvár példája. A közös kormány pedig gondosko­dik külföldi politikai és keres­kedelmi képviselőkről, kezeli a kö­zös hadsereg ügyeit. Erre kérte estedig­ áldozunk, hát ha ez megy „Bécsbe“ ? Ő azt mondta: a hadse­regben van 450,000 magyar fiú, ott teljesen kiképeztetik, és ennek fejében fizetünk 30 millió forintot; tehát any­­nyit, mintha csak 300,000 katonát kel­lene tartanunk ; ha tehát (mint rende­sen) 100 millió forint a hadi költség, ebből fizetünk 30 milliót, de ezt sem kell Bécsbe küldeni, mert épen meg­fordítva, az osztrák katonai pénztárakból kell küldeni pénzt a Ma­gyarországon elhelyezett katonák tar­tására. Igaz, hogy közös adósság fejében, még fizetünk 30 milliót, de ez a hi­telezőknek megy és ha függetlenek lennénk is, el kellett volna azt vállalni, mert mikor Belgium elvált ezelőtt 50 évvel Hollandiától, nem akart en­­nek adósságából elfogadni semmit és akkor Európa kényszerítő erre. Tehát ebből én arra a meggyő­ződésre jutottam, hogy hadseregre és államadósságra Ausztria nélkül is k­i­­­jelöltetett; a drótgyártás, drótszöggyártás, fenénk anynyit, ha nem többet, mint­­ ólomgyártás, czink előállítása, fémvegyülő-Tisztelt szerkesztő úr ! Én két levelet voltam bátor, ön ist il, az­­Ellenzéki szerkesztőjéhez in­­tézni, melyekben egészen tisztességesen s tárgyilagosan, politikai programmja i­tat kivántam felvilágosítást nyerni, fejetlen sértő szót nem használtam és hogy ha „Bécsbe“ nem kellene küldeni ,észen világosan állítottam fel a két-­ anynyi száz milliót, még több is ma­jeeket. És ő mit tett velem szem-! rád nekünk, a menynyit költünk vele, még sem­­ kék és azokból készült áruk. ien? Elős­zör is nevemből gúnyt űzve.*) Én az effélében nem voltam já­jleuvo anyagi katonánk ; és arról is , ?■ Szerszámgépgyártás nevezete alatt , hogy' vessem ki a bagót a ratos; és ezért elmentem a kalvinista azt mondja, hogy „Becs­­ernyeli aj pék, munkagépek és szerszámok gyártása, pénzünket, tudva vagy nem tudva, de egyszerűen hazudik. Írjamból, mikor vele beszélek. Erre paphoz és azt kérdeztem tőle: mondja a azt felelem, hogy ha megmondja, hogy soraimban mi volt kivetni való, a hizesség szempontjából, azonnal meg lesem. Kérdéseim nagy részét agyon­allgatja, csak kettőre felel, és ezeket­­tökéletesen elferdíti. Mert, mikor én azt kérdeztem tő­le, hogy követi-e a Kossuth politiká­ja? Akkor egyátalában nem akartam étet személyes politika uszály­­idozójává tenni és így­­­i­v­r­é e­d­a km öltöztetni (még csak a katasteri állására sem czéloztam), mert világo­­n­ megmondtam, hogy mit értek Kos­­suth politikája alatt. De én már azt nyereségnek tekintem, hogy kijelen­té, miszerint személyes politikát nem fa, még K­o­s­s­u­t­h­n­a­k sem kö­­vetője, (mert azt hiszem, hogy ez te­d­ azt, hogy livrée-jába nem öltözik), mert ha ezt a szélbali központ ép úgy helyesli, mint a­hogy a választó­k­­kal szemben ellenkezőleg cselekszik , hát akkor reá lehet olvasni legújabb megáll­ap­o­d­á­s­a­i folytán létrejött újságának vallomását, és ki lehet írni azzal a választók szemét, nem aban az értelemben, hogy ne lássa­lak, hanem épen, hogy a szélbali por­táls daczára is tisztán lássanak. azt nem érdemeltem meg Bartha Miói­ártó­l, hogy másik kérdésemet a teljesen elferdítse. Mert én — má­sk után — elősoroltam azt, hogy is-Mívik­, mm­p«1““”'- ---r----o kétszereződött az alkotmányos idő alatt; itt most pláne azt olvasom a Honból, hogy csak 1874 óta anynyira fejlett ifiodasági, iskolai ügy nálunk, hogy ezekre t­i­z millióval költünk töb­bet, mint 7 év előtt. Ezeket azért hoztam fel, mert az „Ellenzék“ (nagy betűvel és kis betűvel írva is) azt tidta,hogy a mostani közjogi­­lapon csak sülyed a nemzet, hogy a kormány nem is tehet semmit ér­t) Erre és a linée-politikára annak idején amit ma megfeleltünk. Szerk. Bagó Péter választó­polgár. TARCZA, Maros-Újvár. — Közlemény — Dr. Motel Antaltól. A Maros termékeny völgyét szegé­­ncz tövének egyik előnyuló fa­ka álló felső újvári kastély, melyet Báthori Rigmond fejedelem tanítója, később taná­­roit Gálfi József a 16-ik évszáz vége felé építtetett. A kastély Gálfi vérpadra hur­­colása után több urat cserélt, mint az­­étel utján gróf Mikestől gróf Mikó Imre birtokába jutott, megujittatott és a gróf­ik 1876-ban történt, halála után öröksé­ül gróf Teleki Károly családjára szállott. E kastélytól délnyugotnak a Maros tydrtján Felső Újvár, Csongva és Cseszt­­e batárai széltében elterülő lapályon fek- MarosUjvár, ott, a hol hajdanában­­ Dákok és Rómaiak sót ástak, és a hol­­ Marostól elárasztott régi bányákat ezek­­­ vájatai és jelenleg csak is a bánya "rákban látható horpadásai, sós tavai és­­vasárai tettek kétségtelenné szintúgy, mgnt a­hogy a mostani sóbányákat feltá­rta folyvást ostromló vizek káros állottak, adó- és katonamentesek voltak, 1,­ütt és a sótömzs területén több irány- és több kedvezményben részesültek, mely a mélységben történt kilugrásokat az­­ éa csatornák beomlásai és a terep ***® beötlő sülyedései teszik bizonyossá. Kietlen volt a partvidék és kopár a­­shegy csúszós lejtője még akkor is, 11 gróf Bethlen Miklós erdélyi kan ajánlatára I. Lipót alatt 1700-ki 156 fiú és 148 leány látogat. Itt van a királyi sóbányahivatal, járásbíróság, posta, távirda, só , bélyeg-, dohány­áruda és lottó­­gyűjtés. Van itt orvos, szülésznő, gyógy­szertár, fa-, mag- és szertár; singes és vegyes kereskedés; igen népes hetivásár, kenyér- és gyümölcs­piacz, őrlő-és fűrész­­malom, ivó és itató vízvezeték, tükör­kád-, gőz- és zuhanyfürdő, a hivatalnokok és bányászok közköltségén létesített bá­nyász zene, és a ligetben kert- és faiskola, kertészlak és üvegház, sétány, táncz- és mulatóhely; van itt végre egy jól beren­dezett és csinosan bútorozott vendégszá­muk­ évszáz utolsó tizedének elején tele­píttetett, 90 év lefolyása alatt most már 2737 lelket, és szabályos utczáiban 640 házat számlál. A lakosok magyar és román ajkúak, kik közül 606 román, 1378 gör. katholikus, 630 református, 46 unitáriu­s 70 zsidó, és 7 más vallásu A bányamun­­kások száma 520 emberre rug,kik között van 410 állandósított, 60 ideiglenes, és 50 idegen. Az évi sótermelés 600,000 mé­ter mázsát tesz, a­melynél, valamint a termeléssel kapcsolatos munkákról kere­sik és lelik a sóbányászok mindennapi kenyereket, szorgalmuk és munkájuk illő bérét, családjuk és háztartásuk szüksége­s bákkal, étteremmel és jó konyhával ellátott leteinek kellő kielégítését, és azokat a vendéglő, mely az utasok, bányalátogatók krajczárokat, melyeket keresményükből, a és fürdőt használók tetűzés szerinti rendel-­ jövő esélyeivel szemben magukat biztosi­ kezésére állí­tandók, közös pénztárukba, az önsegély Tagadhatlan, hogy a magyar állam emberies eszméjén létesített társládájukba sóbányái között a jaarosujváriak foglalják el az első rangot, mert habár ezek só­­tömzsének újólagos feltárási és megnyitási idejére nézve a legfiatalabbak, mégis bá­nyamivelési rendszerüknek fejlődését és korszerű előhaladását illetőleg, a jelenté­kenyebb mozzanatok és vívmányok szín­vonalán állnak, és a kincstári jövedelmek legdúsabb forrását képezik. A bányaművelés, mely keletkezése óta a Maros-folyóhoz közeli fekvése, és a sószállításnak a vizen könnyebb eszközlése végett minden időben a kincstár részéről kiv­áló figyelemre méltatott, az 1884—9. évi eseményekre következett újabb idő­ben különös lendületet vett, melyet jel­­lemzőleg főképen elősegített azon körül­mény, hogy 1­ör A Maros folyó a gyakori kiára­dás és földalatti beszakadás okozta bánya­veszély elhárítása czéljából szabályoztatok január 1- jén kelt királyi leirattal báró Thavonath ob Eckhler akkori erdélyi biz­tosoknak, valamint az erdélyi kamarai ügyek rendezésére kiküldött gmundeni fő­nök gróf Secaunak 1700-ki december 6-án adott utasításban is meghagyatott, hogy a gróf Mikes birtokán levő régi sóbányák megnyittassanak, helyreállittassanak, és a Maros, tekintettel a sószállitásra, hajózásra alkalmassá tétessék. A legfőbb paracsra megtett előintéz­­kedések és kutatási munkák folytán any­nyira fejlődtek a dolgok, hogy 1791 ki augusztus he­l­ső napján az úgynevezett Szeratura terén megnyílt a sóbánya, mely­nek feladatává tétetett azon sómennyiség­­hez, mely Magyarországra és a Bánátba 325,957 mázsával volt szállítandó, 253,647 mázsával járulnt, és hogy a mennyiség, valamint a házi sóárulás szükséglete, mely 27,500 mázsára előriztetett, biztosan tor- szolgáltatnak. meltessék, a telepítendő bányamunkások száma 70 sóvágóra, 50 segédmunkásra és 50 targonczás, máglyás és napszámosra, összesen 170 emberre határoztatott, mely szám továbbad 1806-ban, midőn a sóter­melés 500,000 mázsára felszökött, 200 sóvágóra, és 88 egyéb munká­­ra, összesen 288 emberre emeltetett, a kik többnyire putrikban és szegényes házikókban laktak­­ 45 munkásnak, 118 özvegynek és 43 ár­os mint bányászok, kincstári hatóság alatt­­ vénák nyújt nyugbért és nevelési segélyt. Maros-Újvár, a közelmúltban még csak kis telepe a sóbánya-munkásoknak, nagyközséggé, a vidék és a közigazgatási járás központjává nőtte ki­ magát, melynek kebelében diszlik a római és gör. katho­­likusok, meg a reformátusok három tem­ploma, ezek mellett a lelkészek háza, és a felekezet nélküli állami népiskola, me­lyet 4 férfi és 2 nőtanító vezetése alatt lvektől a 48—49-ki szabadságharca lezaj­lására következett absolut kormány min­dent szintező hatalma alatt elestek, és a más falusiak sorsára jutottak. A sóbányaművelés fejlődésével egy­idejű lépést tartott a bányahelység gyara­podása is, úgy, hogy a helység, mely a­­ társláda vagyoni állapota jelenleg 155,997 frtnyi összeget képvisel, és mint­hogy rendeltetése az akár öregség, akár baleset folytán m­unkaképtelenné vált, vagy pedig segélytelen állapotban tengődő, avagy betegen fekvő bányamunkások, továbbá ezeknek hátrahagyott özvegyei és árvái sorsáról gondoskodni, mostanság tettleg 2- szer. A sótömzs a bányák biztonsá­ga végett vízszürem körtárnával vétetett körül, és a két gyűjtőtorokba felfogott víz gőzgépekkel szivattyúztatik ki, 3- szor. A meddő kőzetben lem­élyített beszálló és szállító aknákból egy fő- és egy szárny­csarnokból álló új bánya nyittatott meg, és ez szintúgy, mint a régi bánya­osztályok, egyik szállító torka 30 lóerejű géppel láttatott el. 4- szer. A sófejtésnél a réselő csákány használata mellett a lőporral való robban­tás is hozatott be. 5- ször. A sószállítás és vízszivattyú­­zás gőzgépekkel történik. 6- szor. A vízvezeték úgy a gőzgépek tápolására, valamint a lakások szükségle­tére is létesíttetett. 7- szer. A Maros áthidaltatott, és a bá­­nyák bel- és külvasutai az állami vaspá­lyával összeköttettek, melyeken az egy millió mázsát jóval túlhaladó sórmennyiség szállittatik, és átadatik a forgalomnak. 8- szor. A gép- és kovácsműhely a gé­pek tatarozására és a bányászati eszközök készítésére és kijavítására berendeztetek. 9- szer. A gőzmalom a bányaszemély­­zet számára szükséges gabona­ őrlése vé­gett felá­ittatott. Végre 10- szer. A tükör- és kád sósfürdők gőzzel és zuhanynyal láttattak el, melyek m­indenféle csúnos bántalmak, köszvény, görvélykór, bőr és májbetegségek és női bajok gyógyítására alkalmasak, és különös gyógyerővel bírnak. Legkisebb kétség sincs abban, hogy a sóbánya-hivatal, mely az új szervezet szerint főhivatallá átalakíttatni, és tv ál­lásának megfelelő hatáskört nyerni fog, mit sem fog késni, hogy egyrészt a közvet­len vasúti összeköttetést a kocsárdi pá­­lyaudvarral létesítse, másrészt a már egy­szer szőnyegen volt, meg is indított, ha megakasztott tordai és vízaknai bányaüzem beszüntetését, és az ottani vidéknek ma­­rosújvári sóval való ellátását kieszközölje, mert az üres vagy sóval megrakott vasúti teherkocsik ide-oda vontatásáért évenként többet kell fizetni, mint egy párhuzamos szint lerakása és a kocsárdi pályaudvarba bevezetése kerülne, és a marosújvári kő Tordára ás Vízaknára szállítva olcsóbb len­ne, mint jelenleg az ott termelt só kerül, és a vidék sószükséglete a nagy árudák útján fedeztethetnék. Mind a két ajánlat foganatosítását az államkincstár jól felfo­gott gazdálkodási érdeke követeli, vala­mint azzal is, hogy az erdélyi és márma­­rosi kedvezményi sóát valahára megszün­­tettessék, és­pedig akkép, hogy sem a só­fogyasztó közönség, sem pedig a kincstár kárt ne szenvedjen. Mikép létesíthető az ? az még most egyéni titok, mely csak ak­kor lesz felderíthető, ha egy magas állású kormányférfi az eszmét felkerülni, méltá­nyolni és érvényre juttatni hajlandó leend. Jelenleg a haladás terén kitűnő éber­séggel és erélylyel előretörekvő marosiúj­­vári sóbánya-hivatal egy újabb ösvényen mozog, midőn a bányaüzem és háztartás érdekét szem előtt tartva, a villanyvilágí­tást nemcsak megkísérli, hanem állandó­sítani is iparkodik, és erre nézve az ív bányát választó figyelmet érdemlő műkö­dése teréül. Miről azonban legközelebb. Az ügyvédi rendtartás tárgyában az igazságügyminisztériumban tartott értekez­let csütörtöki ülésében — az „Orsz. Ért.“ szerint — folytatta a kamarai választmány­ra vonatkozó intézkedések tárgyalását. Ki­mondotta, hogy a választmány teendőinek csekélyebb fontosságú részét ülésen kívül is intézheti el. Választmányi üléseken ho­zandó határozatok érvényességéhez az ed­digi törvény intézkedései fentartottak, a kamarai tisztviselők, az ügyész kivételével, szavazattal bírnak. Az ügyvédi iroda ré­szére a választmány által gondnok rende­lendő, ha az ügyvéd meghalt, ha holléte hosszabb idő óta nem tudatik, ha vizsgá­­lati fogság vagy gondnokság alá helyezte­tett , más esetekben csak ideiglenes gond­nok rendelendő ki. Elhalálozás esetében az ügyvédi iroda leltározására a bíróság küldi ki egyik tagját. A hazai iparnak állami kedvezmé­nyek által való előmozdítása ügyében szer­dán este a kereskedelmi minisztériumban Matlekovics államtitkár elnöklete alatt foly­tattatott a tárgyalás. Jelen voltak: Szón­tagh Pál, (gömöri), Mudrony Toma, Hege­düs Sándor, Ráth Károly orsz. képviselők, Leipziger Vilmos, Német Imre, Keleti Já­nos min. tanácsosok, Herich Károly min. oszt. tanácsró­ Kós Jal C­he­ifer tárgyalás alá vette azon iparágakat, melyek akár mint egészen újak, akár mint relatív újak, államkedvezm­ényben volnának részesben­­dők. A vasiparra nézve nem tartja az ér­tekezlet szükségesnek, hogy arra általános­­ságban nagyobb kedvezmények adassanak , ha azonban egyes concret esetekben an­nak szüksége merülne fel, ezen esetekben törvényhozási után, a szakértők meghall­gatása mellett, fenntartani kívánja lehető­ségét annak, hogy az ilyen vasiparágak is állami kedvezményben részesittessenek. Az értekezlet constatálja, hogy azon finomítók, a­melyek kohókkal vannak kap­csolatban, az 1827. t.-czikkben biztosított 5°­,-os bányaadót fizetnek, míg azon fino­mítók, a­melyek tisztán csak mint finomí­tó üzletek működnek, 10%-os kereseti adó­val rovannak meg. Ezen viszszásság meg­szüntetését óhajtván az értekezlet, felhív­ja a kormány figyelmét, hogy a­kik tisz­­tán finomító üzlettel bírnak, azok is csak 5°/6'os adóval javassanak meg. Oly iparágak, melyekre az állami kedvezmények még később megállapítan­dó módozatai kiterjesztendők volnának: 1. A fémipar köréből a sárgarézgyár­­tás, továbbá a sárgarézpléh és czinkplób, valamint a sárgarázáruk készítése is meg gőzgépek és gőzkazánok, valamint az ipar biztosítására szükséges más gépek és esz­közök gyártása. 3. Zongora és harmoniumgyárak. 4. Electrodynamicus készülékek elő­állítása. 5. Fegyvergyártás. Az értekezlet közelebbi ülésében az állami kedvezményben részesítendő ipará­gak kijelölését fogja folytatni, a viczionális vasútakról. Néhány héttel a 48-ai katastrófa előtt bocsáta közre Széchenyi gróf „a magyar közlekedések ren­dezéséről“ irt monumentális mun­káját. A maga idejében annyira meghó­dította az ország közvéleményét, hogy ha a rákövetkezett európai felzavaro­­dás le nem sodorja a napirendről, oly dolgokat is eldöntendő volt, mire e mű sem számítva, sem készítve nem volt. Ezeket azért említem, hogy ki­mondjam, miszerint nekünk volt egész közlekedési rendszerünket felkaroló oly részletezett tervünk, minő más orszá­gokban a meginduláskor alig keletke­zett, és mi e részben tájékozva voltunk Azonnal tu, iu ** elkészítette a tervet, — —, ~T utat mutathatott, a létesítés, sőt a meg­kezdés örömét is megtagadta tőle a kegyetlen fórum. A Bach-korszak, öntudatosan, ha­zánk érdekei ellen jelölte ki és haj­totta végre vaspályáink vonatozásait és a Dunán­túl nagy részéből csaknem a vulsákat csinált. Mikor végre ügyeink kezelését 1867-ben a kiegyezés folytán átvettük ismét, vasúti rendszerünkre nézve a csa­ládi érdekek és helyi követelmények szomorú korszaka lépett be, és nincs vonalunk e korszakból, mely közgaz­dászati és technikai szempontból a sze­­rekvéseinken a külforgalom érdeke volt guru bírálatot ma kiállhatná.. túlnyomó. Nem fogja az utókor elhihetni, ha­­gy ezentúl a belforgalom érde­­k vonalozások indokainak nyomára jut ke­nyér a másik fölött túlsúlyt­ is, hogy ily kisszerű tekintetek oly nagy hibáknak okozói lehettek. De a vonalozás e könnyelműsége a korszaknak nem is egyedüli hibája; tetézi ezt még az is, hogy az ország minden részében keletkeztek vaspályák szétszórva, összefüggés nélkül, s ezek az ország er­ejét kimentették belele-Előtérbe lép oly érdek, melyre eddig keveset figyeltünk. Declamálhatunk, a mennyit aka­runk, a szabadság nagy elveiről, s a mai közgazdászat számokkal lép élőnk­be s a számok ellen nincs sem elm­é­letnek, sem lelkesedésnek semmi súlya. Ha az angol mezőgazda kimutat­résök előtt,­­ elő kelle állul a teljes jó, hogy legolcsóbb tőke, legolcsóbb munkabér a legfejlettebb közlekedési viszonyok mellett nem képes egy mér­ték búzát oly áron termelni, mint azt Amerika vagy Dél-Oroszország helybe szállítja, ott nincs okoskodásnak helye, az ily gazda vagy védelmet nyer, vagy beadja a kulcsot. Emlékezzünk vissza a múlt évi alsóházi leleplezésekre Anglia mező­gazdaságát illetőleg. Oly fenyegető va­lóság képét tárták azok föl előttünk, mely elöl kitérni nem lehet. Láttuk azt is, hogy az új ellen­tétes áramlat Németországban mily se­besen jutott öntudatra és érvényre, — ez nekünk elég. Németország változott közgazdászati rendszere ellenállhatlan hatalommal sodor minket is. A kifelé irányzott tevékenységi áramlást egyszerre befelé fordítja. Mi sem hat mélyebben a társa­dalom életének egyetemes viszonyaira, mint a közgazdasági átalakulások kény­szerűsége. Míg az új helyzetbe bele­illeszkedni és a súlyegyént helyreál­­lítni bírjuk, mindig válságokban szen­vedünk. Hogy ezen válság minél szelídebb legyen, első­sorban a megindult fej­lődés természetét kell fölismernünk és az eszközöket kell megszereznünk, hogy ahoz alkalmazkodhassunk. Ma még alig sejthetjük, hogy közlekedési rendszerünkben a belfor­galom túlsúlya mennyi más érdekek átalakítására fog hatni döntőlegé­kenységnek minő új tereket nyit itt.. Szomorú pénzviszonyaink közt arra nem számíthatunk, hogy az ország, ál­lami pénzerővel, nagyszabású segélyt nyújthasson a belforgalom rendezésé­hez, de annál fokozottabb fontossággal lép előtérbe nálunk a vietnal­s vasutak ügye és égető szükség gya­nánt érvényt követel a megoldásban. Daczára a hét évi elemi csapá­soknak, daczára a csaknem általános ínségnek, ez irány felé mozgalmakat pangás idejének, m­iben most vagyunk Ma már a be nem fejezett in­­structiók egész terhe ránk nehezedik, de alig bírjuk hirtelen felgondolni: ez állapot mennyire megzavarja az ország különböző vidékein a termelés és bir­­tok-értéklési viszonyokat. Mindez azonban már a múlté , de érintenem kell e vaspályarendsze­­rünk zilált múltját, hogy a jövőnek útra törjék és megóvjuk magunkat ha­sonló bajoktól s találjunk öntudatos elvet, mely utunkon ezután vezessen. Ez útmutató elv, melyet az euró­pai szellem újabb áramlatai ránk erő­szakolnak — hazánk valódi szerencséje, ha megérteni és hasznosítani tudjuk. Ez után végleg visszajutunk Széchenyi nagy conceptióihoz. Mindenek előtt nem szabad igno­­rálnunk, hogy az újabb események be­folyása alatt ma már az irányadó esz­méknek egészen új világába jutottunk és azok kényszerítő hatalma elől — bármit tegyünk — szerencsénkre nem térhetünk ki. És ez a múlt és jövő törekvései­nek egészen új irányokat mutat ki. Az önfenntartás életérdeke eluta­­sithatlanul követelte, hogy az eddig ural­kodott irányok ellen a leghatalmasabb culturális államok síkra keljenek. Azon nagyszerű közgazdasági áram­lat ellen, mely Smith Ádám idejétől to­rakig tartott és a szabad verseny visszavalás, uralomra — nagy Németországban. Bármit érezzünk és mondjunk, helyeseljük vagy ne, a­mint Németor­szág védi mezőgazdaságát, védeni kell szükségkép iparát is, és a védelem rendszere elől nem térhet ki egyetlen állam sem. De a­mint ezen új áramlat lábra kap, ez a közlekedési rendszer alap­ját másítja meg szükségkép, mert a közgazdasági fejlődés irányát változtat­ja meg. A mint t. i. eddig közlekedési tö­

Next