Magyar Polgár, 1880. július-december (14. évfolyam, 149-303. szám)
1880-10-10 / 235. szám
0. évfolyam. SZERKESZTŐSÉG:PLTORDA-O T C Z A, NYOMDAÉPÜLET. Artelenül beküldött közlemények nem közöltétnek, gmndlhatlan kéziratok nem adatnak vissza. Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. 285-dik szám. Kolozsvár, vasárnap, 1896. október 10. KIADÓHIVATAL: L . C. NYOMDA ÉPÜLETE (Kftliflida utcaa.) ELŐFIZETÉSI DÍJ: NAPILAP: egész évre félévre . . 16 frt. 8 , évnegyedre . 41&t — kr egy acra ’. 1,60., Hirdetési dg: sora 6 b. — Bélyegéletek: minden hirdetés utk. 80 kr. — Nyilt tér: sora 25 kr. Lavél a szerkesztőhez dekében, mert minden vérünket kiszívja „Bócs.“ Bartha úr ezeket az adatokat elhallgatja, állítását eltagadja és azt mondja, hogy ha közös ügy nem lenne, még 100 millióval is többet költhetnénk ezekre az üdvös dolgokra. Hát anynyit én is tudok, hogy ő épen a haladást is tagadta; most ezt nem tagadja; csak azt mondja, meg, mit ért a szélső bal örökösen ez alatt a szó alatt, hogy „Bécs“ ? és hogy menynyi áldozatot kíván az tőlünk, mit ad helyébe? Ő sok érdekes dolgot mondott el, és a velejét kiírom ide; nem azért, mintha szerkesztő úr ezt ne tudná; de azért, mert az én aggodalmaimra és a szélballak izgatásaira igen jó válasznak tartom. Hát az a „Bécs“ csak város, melynek velünk semmiféle összeköttetése nincs. Hanem ott lakik a király és a közös kormány. A király szükségeire adunk 4 millió 650.000 forintot; a közös kormány fizetéséből viselünk egyharmadot, a többit az osztrákok fizetik, és ennek fejében uralkodónk tart két palotát (Budán és Gödöllőn) ad fenntartást a budapesti és kolozsvári színháznak ; építteti a budai várpalotát és a budapesti operaházat, és nincs az a nap, amelyen az újságból ne olvasnék, hogy valamely községnek, vagy szegénynek, ne adna vagy egyszer mindenkorra, vagy állandó kegydíjat; azonkívül, hol csapás van, és ő a király, bizonyítja Szeged és Kolozsvár példája. A közös kormány pedig gondoskodik külföldi politikai és kereskedelmi képviselőkről, kezeli a közös hadsereg ügyeit. Erre kérte estedig áldozunk, hát ha ez megy „Bécsbe“ ? Ő azt mondta: a hadseregben van 450,000 magyar fiú, ott teljesen kiképeztetik, és ennek fejében fizetünk 30 millió forintot; tehát anynyit, mintha csak 300,000 katonát kellene tartanunk ; ha tehát (mint rendesen) 100 millió forint a hadi költség, ebből fizetünk 30 milliót, de ezt sem kell Bécsbe küldeni, mert épen megfordítva, az osztrák katonai pénztárakból kell küldeni pénzt a Magyarországon elhelyezett katonák tartására. Igaz, hogy közös adósság fejében, még fizetünk 30 milliót, de ez a hitelezőknek megy és ha függetlenek lennénk is, el kellett volna azt vállalni, mert mikor Belgium elvált ezelőtt 50 évvel Hollandiától, nem akart ennek adósságából elfogadni semmit és akkor Európa kényszerítő erre. Tehát ebből én arra a meggyőződésre jutottam, hogy hadseregre és államadósságra Ausztria nélkül is kijelöltetett; a drótgyártás, drótszöggyártás, fenénk anynyit, ha nem többet, mint ólomgyártás, czink előállítása, fémvegyülő-Tisztelt szerkesztő úr ! Én két levelet voltam bátor, ön ist il, azEllenzéki szerkesztőjéhez intézni, melyekben egészen tisztességesen s tárgyilagosan, politikai programmja itat kivántam felvilágosítást nyerni, fejetlen sértő szót nem használtam és hogy ha „Bécsbe“ nem kellene küldeni ,észen világosan állítottam fel a két- anynyi száz milliót, még több is majeeket. És ő mit tett velem szem-! rád nekünk, a menynyit költünk vele, még sem kék és azokból készült áruk. ien? Először is nevemből gúnyt űzve.*) Én az effélében nem voltam jájleuvo anyagi katonánk ; és arról is , ?■ Szerszámgépgyártás nevezete alatt , hogy' vessem ki a bagót a ratos; és ezért elmentem a kalvinista azt mondja, hogy „Becsernyeli aj pék, munkagépek és szerszámok gyártása, pénzünket, tudva vagy nem tudva, de egyszerűen hazudik. Írjamból, mikor vele beszélek. Erre paphoz és azt kérdeztem tőle: mondja a azt felelem, hogy ha megmondja, hogy soraimban mi volt kivetni való, a hizesség szempontjából, azonnal meg lesem. Kérdéseim nagy részét agyonallgatja, csak kettőre felel, és ezekettökéletesen elferdíti. Mert, mikor én azt kérdeztem tőle, hogy követi-e a Kossuth politikája? Akkor egyátalában nem akartam étet személyes politika uszályidozójává tenni és ígyivré eda km öltöztetni (még csak a katasteri állására sem czéloztam), mert világon megmondtam, hogy mit értek Kossuth politikája alatt. De én már azt nyereségnek tekintem, hogy kijelenté, miszerint személyes politikát nem fa, még Kossuthnak sem követője, (mert azt hiszem, hogy ez ted azt, hogy livrée-jába nem öltözik), mert ha ezt a szélbali központ ép úgy helyesli, mint ahogy a választókkal szemben ellenkezőleg cselekszik , hát akkor reá lehet olvasni legújabb megállapodásai folytán létrejött újságának vallomását, és ki lehet írni azzal a választók szemét, nem aban az értelemben, hogy ne lássalak, hanem épen, hogy a szélbali portáls daczára is tisztán lássanak. azt nem érdemeltem meg Bartha Mióiártól, hogy másik kérdésemet a teljesen elferdítse. Mert én — másk után — elősoroltam azt, hogy is-Mívik, mmp«1““”'- ---r----o kétszereződött az alkotmányos idő alatt; itt most pláne azt olvasom a Honból, hogy csak 1874 óta anynyira fejlett ifiodasági, iskolai ügy nálunk, hogy ezekre tiz millióval költünk többet, mint 7 év előtt. Ezeket azért hoztam fel, mert az „Ellenzék“ (nagy betűvel és kis betűvel írva is) azt tidta,hogy a mostani közjogilapon csak sülyed a nemzet, hogy a kormány nem is tehet semmit ért) Erre és a linée-politikára annak idején amit ma megfeleltünk. Szerk. Bagó Péter választópolgár. TARCZA, Maros-Újvár. — Közlemény — Dr. Motel Antaltól. A Maros termékeny völgyét szegéncz tövének egyik előnyuló faka álló felső újvári kastély, melyet Báthori Rigmond fejedelem tanítója, később tanároit Gálfi József a 16-ik évszáz vége felé építtetett. A kastély Gálfi vérpadra hurcolása után több urat cserélt, mint azétel utján gróf Mikestől gróf Mikó Imre birtokába jutott, megujittatott és a grófik 1876-ban történt, halála után örökséül gróf Teleki Károly családjára szállott. E kastélytól délnyugotnak a Maros tydrtján Felső Újvár, Csongva és Cseszte batárai széltében elterülő lapályon fek- MarosUjvár, ott, a hol hajdanában Dákok és Rómaiak sót ástak, és a hol Marostól elárasztott régi bányákat ezek vájatai és jelenleg csak is a bánya "rákban látható horpadásai, sós tavai ésvasárai tettek kétségtelenné szintúgy, mgnt ahogy a mostani sóbányákat feltárta folyvást ostromló vizek káros állottak, adó- és katonamentesek voltak, 1,ütt és a sótömzs területén több irány- és több kedvezményben részesültek, mely a mélységben történt kilugrásokat az éa csatornák beomlásai és a terep ***® beötlő sülyedései teszik bizonyossá. Kietlen volt a partvidék és kopár ashegy csúszós lejtője még akkor is, 11 gróf Bethlen Miklós erdélyi kan ajánlatára I. Lipót alatt 1700-ki 156 fiú és 148 leány látogat. Itt van a királyi sóbányahivatal, járásbíróság, posta, távirda, só , bélyeg-, dohányáruda és lottógyűjtés. Van itt orvos, szülésznő, gyógyszertár, fa-, mag- és szertár; singes és vegyes kereskedés; igen népes hetivásár, kenyér- és gyümölcspiacz, őrlő-és fűrészmalom, ivó és itató vízvezeték, tükörkád-, gőz- és zuhanyfürdő, a hivatalnokok és bányászok közköltségén létesített bányász zene, és a ligetben kert- és faiskola, kertészlak és üvegház, sétány, táncz- és mulatóhely; van itt végre egy jól berendezett és csinosan bútorozott vendégszámuk évszáz utolsó tizedének elején telepíttetett, 90 év lefolyása alatt most már 2737 lelket, és szabályos utczáiban 640 házat számlál. A lakosok magyar és román ajkúak, kik közül 606 román, 1378 gör. katholikus, 630 református, 46 unitárius 70 zsidó, és 7 más vallásu A bányamunkások száma 520 emberre rug,kik között van 410 állandósított, 60 ideiglenes, és 50 idegen. Az évi sótermelés 600,000 méter mázsát tesz, amelynél, valamint a termeléssel kapcsolatos munkákról keresik és lelik a sóbányászok mindennapi kenyereket, szorgalmuk és munkájuk illő bérét, családjuk és háztartásuk szükséges bákkal, étteremmel és jó konyhával ellátott leteinek kellő kielégítését, és azokat a vendéglő, mely az utasok, bányalátogatók krajczárokat, melyeket keresményükből, a és fürdőt használók tetűzés szerinti rendel- jövő esélyeivel szemben magukat biztosi kezésére állítandók, közös pénztárukba, az önsegély Tagadhatlan, hogy a magyar állam emberies eszméjén létesített társládájukba sóbányái között a jaarosujváriak foglalják el az első rangot, mert habár ezek sótömzsének újólagos feltárási és megnyitási idejére nézve a legfiatalabbak, mégis bányamivelési rendszerüknek fejlődését és korszerű előhaladását illetőleg, a jelentékenyebb mozzanatok és vívmányok színvonalán állnak, és a kincstári jövedelmek legdúsabb forrását képezik. A bányaművelés, mely keletkezése óta a Maros-folyóhoz közeli fekvése, és a sószállításnak a vizen könnyebb eszközlése végett minden időben a kincstár részéről kiváló figyelemre méltatott, az 1884—9. évi eseményekre következett újabb időben különös lendületet vett, melyet jellemzőleg főképen elősegített azon körülmény, hogy 1ör A Maros folyó a gyakori kiáradás és földalatti beszakadás okozta bányaveszély elhárítása czéljából szabályoztatok január 1- jén kelt királyi leirattal báró Thavonath ob Eckhler akkori erdélyi biztosoknak, valamint az erdélyi kamarai ügyek rendezésére kiküldött gmundeni főnök gróf Secaunak 1700-ki december 6-án adott utasításban is meghagyatott, hogy a gróf Mikes birtokán levő régi sóbányák megnyittassanak, helyreállittassanak, és a Maros, tekintettel a sószállitásra, hajózásra alkalmassá tétessék. A legfőbb paracsra megtett előintézkedések és kutatási munkák folytán anynyira fejlődtek a dolgok, hogy 1791 ki augusztus helső napján az úgynevezett Szeratura terén megnyílt a sóbánya, melynek feladatává tétetett azon sómennyiséghez, mely Magyarországra és a Bánátba 325,957 mázsával volt szállítandó, 253,647 mázsával járulnt, és hogy a mennyiség, valamint a házi sóárulás szükséglete, mely 27,500 mázsára előriztetett, biztosan tor- szolgáltatnak. meltessék, a telepítendő bányamunkások száma 70 sóvágóra, 50 segédmunkásra és 50 targonczás, máglyás és napszámosra, összesen 170 emberre határoztatott, mely szám továbbad 1806-ban, midőn a sótermelés 500,000 mázsára felszökött, 200 sóvágóra, és 88 egyéb munkára, összesen 288 emberre emeltetett, a kik többnyire putrikban és szegényes házikókban laktak 45 munkásnak, 118 özvegynek és 43 áros mint bányászok, kincstári hatóság alatt vénák nyújt nyugbért és nevelési segélyt. Maros-Újvár, a közelmúltban még csak kis telepe a sóbánya-munkásoknak, nagyközséggé, a vidék és a közigazgatási járás központjává nőtte ki magát, melynek kebelében diszlik a római és gör. katholikusok, meg a reformátusok három temploma, ezek mellett a lelkészek háza, és a felekezet nélküli állami népiskola, melyet 4 férfi és 2 nőtanító vezetése alatt lvektől a 48—49-ki szabadságharca lezajlására következett absolut kormány mindent szintező hatalma alatt elestek, és a más falusiak sorsára jutottak. A sóbányaművelés fejlődésével egyidejű lépést tartott a bányahelység gyarapodása is, úgy, hogy a helység, mely a társláda vagyoni állapota jelenleg 155,997 frtnyi összeget képvisel, és minthogy rendeltetése az akár öregség, akár baleset folytán munkaképtelenné vált, vagy pedig segélytelen állapotban tengődő, avagy betegen fekvő bányamunkások, továbbá ezeknek hátrahagyott özvegyei és árvái sorsáról gondoskodni, mostanság tettleg 2- szer. A sótömzs a bányák biztonsága végett vízszürem körtárnával vétetett körül, és a két gyűjtőtorokba felfogott víz gőzgépekkel szivattyúztatik ki, 3- szor. A meddő kőzetben lemélyített beszálló és szállító aknákból egy fő- és egy szárnycsarnokból álló új bánya nyittatott meg, és ez szintúgy, mint a régi bányaosztályok, egyik szállító torka 30 lóerejű géppel láttatott el. 4- szer. A sófejtésnél a réselő csákány használata mellett a lőporral való robbantás is hozatott be. 5- ször. A sószállítás és vízszivattyúzás gőzgépekkel történik. 6- szor. A vízvezeték úgy a gőzgépek tápolására, valamint a lakások szükségletére is létesíttetett. 7- szer. A Maros áthidaltatott, és a bányák bel- és külvasutai az állami vaspályával összeköttettek, melyeken az egy millió mázsát jóval túlhaladó sórmennyiség szállittatik, és átadatik a forgalomnak. 8- szor. A gép- és kovácsműhely a gépek tatarozására és a bányászati eszközök készítésére és kijavítására berendeztetek. 9- szer. A gőzmalom a bányaszemélyzet számára szükséges gabona őrlése végett feláittatott. Végre 10- szer. A tükör- és kád sósfürdők gőzzel és zuhanynyal láttattak el, melyek mindenféle csúnos bántalmak, köszvény, görvélykór, bőr és májbetegségek és női bajok gyógyítására alkalmasak, és különös gyógyerővel bírnak. Legkisebb kétség sincs abban, hogy a sóbánya-hivatal, mely az új szervezet szerint főhivatallá átalakíttatni, és tv állásának megfelelő hatáskört nyerni fog, mit sem fog késni, hogy egyrészt a közvetlen vasúti összeköttetést a kocsárdi pályaudvarral létesítse, másrészt a már egyszer szőnyegen volt, meg is indított, ha megakasztott tordai és vízaknai bányaüzem beszüntetését, és az ottani vidéknek marosújvári sóval való ellátását kieszközölje, mert az üres vagy sóval megrakott vasúti teherkocsik ide-oda vontatásáért évenként többet kell fizetni, mint egy párhuzamos szint lerakása és a kocsárdi pályaudvarba bevezetése kerülne, és a marosújvári kő Tordára ás Vízaknára szállítva olcsóbb lenne, mint jelenleg az ott termelt só kerül, és a vidék sószükséglete a nagy árudák útján fedeztethetnék. Mind a két ajánlat foganatosítását az államkincstár jól felfogott gazdálkodási érdeke követeli, valamint azzal is, hogy az erdélyi és mármarosi kedvezményi sóát valahára megszüntettessék, éspedig akkép, hogy sem a sófogyasztó közönség, sem pedig a kincstár kárt ne szenvedjen. Mikép létesíthető az ? az még most egyéni titok, mely csak akkor lesz felderíthető, ha egy magas állású kormányférfi az eszmét felkerülni, méltányolni és érvényre juttatni hajlandó leend. Jelenleg a haladás terén kitűnő éberséggel és erélylyel előretörekvő marosiújvári sóbánya-hivatal egy újabb ösvényen mozog, midőn a bányaüzem és háztartás érdekét szem előtt tartva, a villanyvilágítást nemcsak megkísérli, hanem állandósítani is iparkodik, és erre nézve az ív bányát választó figyelmet érdemlő működése teréül. Miről azonban legközelebb. Az ügyvédi rendtartás tárgyában az igazságügyminisztériumban tartott értekezlet csütörtöki ülésében — az „Orsz. Ért.“ szerint — folytatta a kamarai választmányra vonatkozó intézkedések tárgyalását. Kimondotta, hogy a választmány teendőinek csekélyebb fontosságú részét ülésen kívül is intézheti el. Választmányi üléseken hozandó határozatok érvényességéhez az eddigi törvény intézkedései fentartottak, a kamarai tisztviselők, az ügyész kivételével, szavazattal bírnak. Az ügyvédi iroda részére a választmány által gondnok rendelendő, ha az ügyvéd meghalt, ha holléte hosszabb idő óta nem tudatik, ha vizsgálati fogság vagy gondnokság alá helyeztetett , más esetekben csak ideiglenes gondnok rendelendő ki. Elhalálozás esetében az ügyvédi iroda leltározására a bíróság küldi ki egyik tagját. A hazai iparnak állami kedvezmények által való előmozdítása ügyében szerdán este a kereskedelmi minisztériumban Matlekovics államtitkár elnöklete alatt folytattatott a tárgyalás. Jelen voltak: Szóntagh Pál, (gömöri), Mudrony Toma, Hegedüs Sándor, Ráth Károly orsz. képviselők, Leipziger Vilmos, Német Imre, Keleti János min. tanácsosok, Herich Károly min. oszt. tanácsró Kós Jal Cheifer tárgyalás alá vette azon iparágakat, melyek akár mint egészen újak, akár mint relatív újak, államkedvezményben volnának részesbendők. A vasiparra nézve nem tartja az értekezlet szükségesnek, hogy arra általánosságban nagyobb kedvezmények adassanak , ha azonban egyes concret esetekben annak szüksége merülne fel, ezen esetekben törvényhozási után, a szakértők meghallgatása mellett, fenntartani kívánja lehetőségét annak, hogy az ilyen vasiparágak is állami kedvezményben részesittessenek. Az értekezlet constatálja, hogy azon finomítók, amelyek kohókkal vannak kapcsolatban, az 1827. t.-czikkben biztosított 5°,-os bányaadót fizetnek, míg azon finomítók, amelyek tisztán csak mint finomító üzletek működnek, 10%-os kereseti adóval rovannak meg. Ezen viszszásság megszüntetését óhajtván az értekezlet, felhívja a kormány figyelmét, hogy akik tisztán finomító üzlettel bírnak, azok is csak 5°/6'os adóval javassanak meg. Oly iparágak, melyekre az állami kedvezmények még később megállapítandó módozatai kiterjesztendők volnának: 1. A fémipar köréből a sárgarézgyártás, továbbá a sárgarézpléh és czinkplób, valamint a sárgarázáruk készítése is meg gőzgépek és gőzkazánok, valamint az ipar biztosítására szükséges más gépek és eszközök gyártása. 3. Zongora és harmoniumgyárak. 4. Electrodynamicus készülékek előállítása. 5. Fegyvergyártás. Az értekezlet közelebbi ülésében az állami kedvezményben részesítendő iparágak kijelölését fogja folytatni, a viczionális vasútakról. Néhány héttel a 48-ai katastrófa előtt bocsáta közre Széchenyi gróf „a magyar közlekedések rendezéséről“ irt monumentális munkáját. A maga idejében annyira meghódította az ország közvéleményét, hogy ha a rákövetkezett európai felzavarodás le nem sodorja a napirendről, oly dolgokat is eldöntendő volt, mire e mű sem számítva, sem készítve nem volt. Ezeket azért említem, hogy kimondjam, miszerint nekünk volt egész közlekedési rendszerünket felkaroló oly részletezett tervünk, minő más országokban a meginduláskor alig keletkezett, és mi e részben tájékozva voltunk Azonnal tu, iu ** elkészítette a tervet, — —, ~T utat mutathatott, a létesítés, sőt a megkezdés örömét is megtagadta tőle a kegyetlen fórum. A Bach-korszak, öntudatosan, hazánk érdekei ellen jelölte ki és hajtotta végre vaspályáink vonatozásait és a Dunántúl nagy részéből csaknem a vulsákat csinált. Mikor végre ügyeink kezelését 1867-ben a kiegyezés folytán átvettük ismét, vasúti rendszerünkre nézve a családi érdekek és helyi követelmények szomorú korszaka lépett be, és nincs vonalunk e korszakból, mely közgazdászati és technikai szempontból a szerekvéseinken a külforgalom érdeke volt guru bírálatot ma kiállhatná.. túlnyomó. Nem fogja az utókor elhihetni, hagy ezentúl a belforgalom érdek vonalozások indokainak nyomára jut kenyér a másik fölött túlsúlyt is, hogy ily kisszerű tekintetek oly nagy hibáknak okozói lehettek. De a vonalozás e könnyelműsége a korszaknak nem is egyedüli hibája; tetézi ezt még az is, hogy az ország minden részében keletkeztek vaspályák szétszórva, összefüggés nélkül, s ezek az ország erejét kimentették belele-Előtérbe lép oly érdek, melyre eddig keveset figyeltünk. Declamálhatunk, a mennyit akarunk, a szabadság nagy elveiről, s a mai közgazdászat számokkal lép élőnkbe s a számok ellen nincs sem elméletnek, sem lelkesedésnek semmi súlya. Ha az angol mezőgazda kimutatrésök előtt, elő kelle állul a teljes jó, hogy legolcsóbb tőke, legolcsóbb munkabér a legfejlettebb közlekedési viszonyok mellett nem képes egy mérték búzát oly áron termelni, mint azt Amerika vagy Dél-Oroszország helybe szállítja, ott nincs okoskodásnak helye, az ily gazda vagy védelmet nyer, vagy beadja a kulcsot. Emlékezzünk vissza a múlt évi alsóházi leleplezésekre Anglia mezőgazdaságát illetőleg. Oly fenyegető valóság képét tárták azok föl előttünk, mely elöl kitérni nem lehet. Láttuk azt is, hogy az új ellentétes áramlat Németországban mily sebesen jutott öntudatra és érvényre, — ez nekünk elég. Németország változott közgazdászati rendszere ellenállhatlan hatalommal sodor minket is. A kifelé irányzott tevékenységi áramlást egyszerre befelé fordítja. Mi sem hat mélyebben a társadalom életének egyetemes viszonyaira, mint a közgazdasági átalakulások kényszerűsége. Míg az új helyzetbe beleilleszkedni és a súlyegyént helyreállítni bírjuk, mindig válságokban szenvedünk. Hogy ezen válság minél szelídebb legyen, elsősorban a megindult fejlődés természetét kell fölismernünk és az eszközöket kell megszereznünk, hogy ahoz alkalmazkodhassunk. Ma még alig sejthetjük, hogy közlekedési rendszerünkben a belforgalom túlsúlya mennyi más érdekek átalakítására fog hatni döntőlegékenységnek minő új tereket nyit itt.. Szomorú pénzviszonyaink közt arra nem számíthatunk, hogy az ország, állami pénzerővel, nagyszabású segélyt nyújthasson a belforgalom rendezéséhez, de annál fokozottabb fontossággal lép előtérbe nálunk a vietnals vasutak ügye és égető szükség gyanánt érvényt követel a megoldásban. Daczára a hét évi elemi csapásoknak, daczára a csaknem általános ínségnek, ez irány felé mozgalmakat pangás idejének, miben most vagyunk Ma már a be nem fejezett instructiók egész terhe ránk nehezedik, de alig bírjuk hirtelen felgondolni: ez állapot mennyire megzavarja az ország különböző vidékein a termelés és birtok-értéklési viszonyokat. Mindez azonban már a múlté , de érintenem kell e vaspályarendszerünk zilált múltját, hogy a jövőnek útra törjék és megóvjuk magunkat hasonló bajoktól s találjunk öntudatos elvet, mely utunkon ezután vezessen. Ez útmutató elv, melyet az európai szellem újabb áramlatai ránk erőszakolnak — hazánk valódi szerencséje, ha megérteni és hasznosítani tudjuk. Ez után végleg visszajutunk Széchenyi nagy conceptióihoz. Mindenek előtt nem szabad ignorálnunk, hogy az újabb események befolyása alatt ma már az irányadó eszméknek egészen új világába jutottunk és azok kényszerítő hatalma elől — bármit tegyünk — szerencsénkre nem térhetünk ki. És ez a múlt és jövő törekvéseinek egészen új irányokat mutat ki. Az önfenntartás életérdeke elutasithatlanul követelte, hogy az eddig uralkodott irányok ellen a leghatalmasabb culturális államok síkra keljenek. Azon nagyszerű közgazdasági áramlat ellen, mely Smith Ádám idejétől torakig tartott és a szabad verseny visszavalás, uralomra — nagy Németországban. Bármit érezzünk és mondjunk, helyeseljük vagy ne, amint Németország védi mezőgazdaságát, védeni kell szükségkép iparát is, és a védelem rendszere elől nem térhet ki egyetlen állam sem. De amint ezen új áramlat lábra kap, ez a közlekedési rendszer alapját másítja meg szükségkép, mert a közgazdasági fejlődés irányát változtatja meg. A mint t. i. eddig közlekedési tö