Magyar Polgár, 1881. január-június (15. évfolyam, 1-146. szám)

1881-02-17 / 38. szám

sítással elfogadtatván, a 10. §. c) pontja Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter indítványára a pénzügyi bizottsághoz uta­­síttatik. Az ezután következő §§ ok a 33-ig ismét jelentéktelen módosításokkal elfo­gadtatván, a 34. § hoz Baross Gábor nyújtott be módo­sítást az iránt, hogy utolsó fokú hatóság­nak a pénzügyi közigazgatási bíróság he­lyett, melyre nézve a törvény még meg­alkotva nincs,­­addig, míg ez irányban a törvényhozás másként nem intézkedik, a pénzügyminiszter s tétessék, Lukács Béla nem fogadja el a módosítványt. A tárgyalás folytatása ezután a kö­vetkező ülésre halasztatott. A képviselőhöz zárszámadási bizott­sága Prileszky Tádé elnöklete alatt hét­főn tartott ülésében folytatta az 1879. évi állami zárszámadás tárgyalását, a tanács­kozás főtárgyát képezte az 1870. X. t.-cz. alapján rendezett sorsolási kölcsön utolsó 10 évi szükségletének fedezésére hivatott alap Ügye, a­melyhez a tagok részéről több kérdés és nyilatkozat létetett, ha az ülés határozathozatal nélkül zárató**­­ * tárgyalás továbbfolytatása a V r* halasztatott, nyesen polemizál Herbsttel. Chlumecky kérdezi, határozott tények indították-e a kormányt a nyelvrendeletre és tett-e erre vonatkozólag vizsgálatokat. — P­r­u z a­k miniszter azt válaszolja, hogy a kormány igen is messze­menő vizsgálatokat tett, minek folytán kitűnt, hogy nem minden hatóság alkalmazza a két nemzetiséggel való egyenlő bánásmód elveit. C­h­lu­me­c­k­y kérdésére, hajlandó-e a kormány az alsó hatóságok jelentéseit a kérdéses ügyben a bizottság elé terjeszteni, a mi­niszter azt válaszolta, hogy a kormány ennek nem felelhet meg. Cl­u­m­e­c­k­y kérdi, az-e a kormány nézete, hogy a nyelvrendelet által válto­zás lett előidézve az eddigi belső szolgá­lati érintkezésben ? — A miniszter Tény, a nélkül, hogy ezért törvény létez­nék, hogy a belső szolgálati érintkezés nyelve a hómét. Az ítélet kiszolgáltatása természetesen a felek társalgási nyelvétől függ Chlumecky. Van-e tudomása a miniszternek ama tényről, hogy egy cseh­országi törvényszék más, Csehországon kí­vül levő törvényszékekkel cseh nyelven érintkezett és még mindig érintkezik? — Miniszter: Erről a kormánynak nincs tudomása. Chlumecky ama kérdésére, miért nem bocsátottak ki Krajna, Dél-Szíria sat. részére oly nyelvrendeletet, mint Csehor­szág részére, a miniszter válaszolja: Talán ama tartományokban nem oly nagy erre a szükség. Clara Henrik tagadja , hogy a kor­mány a nyelvrendelet által az állam alap­törvényeket megsértette. — Wurmbrand kérdezi, mily történelmi jogok léteznek Csehországban, hogy ott kivételes rend­szabályt szükségessé tegyenek és elvileg megengedi-e a kormány, hogy más tartomá­nyokban különbség legyen a honi és ho­ni divó nyelv közt? A miniszter megjegyzi Wurm­brand ellenében, hogy beszélt ugyan tör­ténelmi fejlődésről, de nem történelmi jo­gokról. Számos rendeletre és törvényre hi­vatkozik, bebizonyítandó, hogy Csehország­ban a cseh és német nyelv kezdettől m­a. Az országgyűlési szabadelvű párt hét­fői értekezletét Vizsolyi elnök megnyitván Ordódy Pál közlekedési miniszter előadja azon válasz tartalmát, melyet Ma­darász Józsefnek az állami gépgyár­ra vonatkozó interpellác­iójára adni szán­dékszik. A választ az értekezlet helyesle tudomásul vette. Ezután felvétetett a közvetle­nül lerovandó illetékekről szó­ló törvényjavaslat. A törvényjavaslat, Dár­­day előadó indokolása nyomán, rövid tár­gyalás után, melyben Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter, Tibzs Kálmán miniszt­elnök, továbbá Fónagy László, id. Ráday Gedeon gróf, Hegedűs Sándor és Nagy György vettek részt, úgy átalánosságban, mint részleteiben elfogadtatott. Ezzel az értekezlet véget ért. A nyelv.1 fogsz’­yp­sitásával ..óst tartott a miniszter is alkotmányhű tag­­­ közt heves vita t a­­.1 végződött, hogy az al­­-ijelentették, miszerint ki­­íttságból. .az Herbst kezdette meg, mint ..az előterjesztője. Kérdi tehát a kor­­.jrtól, várjon osztja-e az előbbi igazság­­gyminiszterek azon nézetétél, hogy az or­szágban divatozó és az országos nyelv közt nincs különbség, és hogy a korm­ánynak joga volt az 1880. ápr. 19-ki rendelet ki­bocsátására. P r a e a k miniszter mindenekel­őtt arra utal, hogy a volt igazságügyminiszter (Stremayr) világosan kimutatta, hogy ama fogalmak a rendeletre vonatkozólag azono­sak. E kérdés megítélésénél nemcsak az állam alaptörvény 19. czikkére, hanem a nemzetiségek történelmi fejlődésére is te­kintettel kell lenni. Az ő meggyőződése, hogy a honi nyelv és a honi divó nyelvfo­galmak teljesen takarják egymást. Herbst: 6 mindig azt hitte, hogy egy államalaptörvény minden tartományra nézve egyformán érvényes úgy, hogy a XIX. czikk nem vonatkoztatható egyedül Cseh- és Morvaországra. Azonkívül e czikk különbséget tett honi nyelv és a honi di­vó nyelv között, mely tényt a miniszter nem vitathatta el. A kormány rendeleti jogát nem tagadja, de lényeges különbség, vájjon a kormány egy rendelettel megsér­ti e a létező törvényeket, vagy pedig csak végrehajtja azokat. — Trj­an körülme­mellett a cseh képviselők a parlamentbe léptek, legfelsőbb helyen elismertetett, ő és nézettársai azt még ma is fentartják A cseh képviselők küzdeni fognak minden kormány ellen, mely a cseh nép jogait nem ismeri el. Herbst az alkotmánypárt nevében kijelenti, hogy Rieger polémiájának módja ellen kénytelen a leghatározottab­ban tiltakozni. Még soha se sértettek meg kisebbséget gonoszabb módon, mint indít­ványának 156 aláírója. Sajnálja, hogy ő és nézettársai tovább nem vehet­nek részt a bizottsági tanács­kozásokban. Az alkotmányhívek fölkelnek és a tárgyalási termet elhagyják. Wolf­rám menőben megjegyzi, hogy ily körülmények közt szenvedélytelen vita nem lehetséges­ közé; minden csábító kétszeresen lesz bün­­tetve, mert egyszer ő maga követi el a rosszat, másodszor mást is roszra csábít. A becsületes ember e szavakat ad­ná a törvényhozó szájába, a franczia tör­vénykönyv ezt monja : A leány 15 éves korán túl egyedül felelős becsületéért, az­az: a férfiúi csá­bítás nem büntettetik. 15 év! . . . Hisz, ép e korban van legtöbb szükség a vé­delemre, mert e korban már maga az ár­tatlanság is oka lehet a bukásnak! Mind­ül, a nőt mindig csábítónak tartják, Éva szerepét már megkezdte. De a törvény a leánynak csak 21 éves korában ismeri el azt a jogát, hogy javairól rendelkezhes­­sék, így tehát két nagykorusitás van : a szív és erszény nagykorusitása. A nő, a törvény szerint, hat évvel korábban véd­heti szívét, mint pénzét. Ez még nem minden. A csábítás egyik legszokottabb és legbiztosabb eszköze házassági ígéret. Hány fiatal leány van, ki csak e reményben tántorodott; ja Hány férfi van, ki csak e fegyverrel győzött! Nos, hát a törvény mit mond ? Minden házassági ígéret semmis; nemcsak mint egy házasságnak, hanem mint törvényes igényeknek alapja is,­­ semmis. A fér­fiúnak joga van így szólni a törvény előtt: Itt van aláírásom, ez igaz, de a szerelmi adósság ép oly semmis, mint a játék köz­ben fölmerült adóssági Még ez sem minden. A fiatal leány becstelensége nyilvánosságra hozható és bizonyítható. És bármily evidens, bármily megc­áfolhatlan legyen az atya megjelölő­je, bár mindenki azt mondja, hogy: ime,­ itt van ő! — a férfi sohase tartozik fele­lősséggel. Az atyaság keresése és bizonyí­tása minden körülmények között tiltva van. És még ez sem minden: a csábítók mellett ott vannak a mindkét nemből való korrumpálók, vagyis: az a bűnös népség, mely csábít pénzért, a más javára. Vájjon mivel bünteti a törvény ez üzletet ? A mivel a közönséges lopást, hat hónaptól két évig terjedhető elzárással, és 50-től 100 frankig emelhető pénzbírság­gal. De még ehez is az kell, hogy valaki e szégyenletes keresetet Üzletszerűen folytassa. És ugyan mire van alapítva e sok elnézés annyi bűnnel szemben? Mire? Két erkölcsi tételre: .Minden oly szerződés, melynek tár­gya az erejökbe ütközik, semmis­" .Egy bűnös leánynak csábitója ellen törvényes jogokat adni, annyi mim: elő­mozdítani az erkölcstelenséget." Ugyan mivel mozdítjuk ezt jobban elő, mint azzal, hogy a férfit büntetlennek nyilvánítjuk? Mit, hát nem látjátok, hogy mikor az ifjú leányt lefegyvereztétek, a csábitót fegyvereztétek föl ! Ezzel nem a közerkölcsiséget védelmezitek, a­mint mi gondoljátok, hanem a férfi fenségét min­denben, a mi aljas. Mindig az angol tör­vény szomorú következményeit hozzák föl, melyek a csábitó üldözését megengedik. Ha rész e törvény, javítsátok ! De hozzá­tok be az emberi lélek tisztaságának ér­dekében ! Tustól O. KÜLFÖLD. A Nordd. Alig. Zeitungnak Gam­be­t­tár­a vonatkozó czikkei eléggé el­árulták, hogy Berlinben minő felfo­gással vannak a franczia képviselőház el­nökének czélzatairól. E mellett osztrák és franczia lapokban sajátságos dolgok történ­nek. Először a Frankt. Ztg. jelentette, hogy Gambetta egy Bismarckhoz közel álló egyé­niséghez levelet intézett, melyben össze­köti­­ést igyekezett nyerni Bismarckkal. Később périsi és bécsi lapokban körülbe­­lől egyidejűleg azt jelentették, hogy Gam­­betta B­é­c­s­b­e készül, hogy így közvet­ve érintkezésbe juthasson a német biro­dalmi kanczellárral. E hír, melyről azelőtt berlini politi­kai körökben mit sem tudtak berlini,vitáv­­irat alakjában is megjelent több bécsi lap­­ban. Most a Figaro, mely Gambetta bécsi utazásának körülményeiről nagyon sokat tud beszélni, kiváló helyen a következőket mondja: .Jelentik, hogy egy nagy bécsi lap­nak szerkesztője, Lindman úr Párisba ér­kezett. Lindman itt tartózkodása, mint mondják, összeköttetésben van Gambetta bécsi utazásának tervével, melyről a lapok már hetek óta beszélnek. E szerint a kép­viselőház elnöke a legközelebbi parliament szünidő alatt Bécsbe utaznék s ott Bis­marck herczeggel találkoznék. Mint a né­met lapok mondják, e találkozás már hosz­szabb idő óta elő van készítve s teljesen biztosítva van.* Nem lehet tudni, váljon közvetlenü Gambetta hívei részéről hozattak-e forga­lomba e hírek, annyi azonban valószínű, hogy legnagyobb részben forrásuk Giam­­betta főhadiszállásának szomszédságában keresendő. Úgy látszik, — mondja a berlini Nat. Ztg. — hogy kísérlet történik Fran­cziaországot félrevezetni arra nézve, hogy Bismarck herczeg miként gondolkodik Gam­betta eljárásáról, és hogy a német biro­dalmi kanczellár személyét akarják felhasz­nálni Gambetta és a köztársaság elnöke, valamint ennek külügyminisztere közti harc­ban ez utóbbiak ellen és az előbbi javára. Ezen körülmény magyarázza­­üteg azon taktikát, melyet Gambetta közlönyei az utóbb történtekkel szemben követnek, így Páriából február 11-iki kelettel azt jelentik, hogy Gambetta összes lapjai teljesen ignorálják a Nordd. .alig. Z. is­meretes czikkeit és csak azt jelentik, — a tényállással épen ellenkezőleg, — hogy a nevezett félhivatalos lap második czikke csak azért íratott, hogy az elsőnek hatá­sát gyengítse, sőt az is megjegyeztetett, hogy e czikkek c­élja csak az volt, hogy a nahei vesut megvásárlását előmozdítsák. Kivételt tesz az Unité Nationale melynek szerkesztője Peyramont, a Soleil, ismeretes volt munkatársa, ki annak ide­jében Gorcsakoff herczeggel folytatott be­szélgetése által vált híressé. E lap, mely tetszik magának abban, hogy Gambetta elveit követi, egy czikket közölt, mely egyenesen megtámadja a Nordd. All. Zei­tungot, Gambettát egekig magasztalja és Grévyt és ,gyáva” politikáját oly szavak­kal jellemzi, melyeket alig lehet reprodu­kálni. A czikk végsorai így hangzanak: „A németek nagyon jól tudják, hogy büntetlenül merhetnek mindent Franczia­országgal szemben, mert Grévy köztársa­ságát a teljesen veszedelem nélküli vér­mérséklet jellemzi. Feltéve, hogy a híres tekejátékos, ki most uralkodik, békében él­vezheti fizetését és gyarapíthatja vagyonát azzal, hogy évenkénti megtakarításait bir­tokokba és házakba fekteti, — Elzász- Lotharingiával és Francziaország becsüle­tével keveset fog törődni.“ A független Liberté egy Gambettára igen kedvező czikket közöl, melyben ezt­ figyelmezteti, hogy a Nordd. Alig. Ztg. k­tadását intő jelül tekintse további műkö­désére nézve. ) ^ A Revue Politique ben Reinach Bar­­thélemy­ Saint Hilairo­t támadta meg, az­zal vádolván őt, hogy néhány óra alatt egy félszázadnak munkáját semmisítette meg. Barthélemy Francziaország politikai hite­lét a keleten kompromittálta, mert a non intervenczió politikája, melyet követ, ma­ga a megsemmisítés. Göschen már is meg­mutatta, hogy az út Konstantinápolyba többé nem Párison, hanem Berlinen átve­zet. Francziaországnak meg kell változtat­nia, a czikkíró szerint, politikáját és sok­kal erélyesebb eljárást kell követnie. A kolozsvári tudományos egyetemnek a király tudvalevőleg megengedte, hogy az .Ferencz József* nevet viselhessen, az erre vonatkozó királyi adománylevél következő szövegű: ,729/881. Mi első Ferencz József, isten kegyelméből ausztriai császár, Magyar és Csehország királya stb. stb. állandó ke­gyelmünket és királyi üdvözletünket mind­azoknak, kiket ezen ügy jelenben illet, vagy jövendőben illetni fog. Miután kedvelt Magyarországunk és társországai közös egyetértésével s a Mi hozzájárulásunkkal alkotott és Általunk szentesített 1872 évi XIX törvényczikke­­lyek szabad királyi Kolozsvár városunkban magyar királyi tudományos­ egyetem állít­tatott fel és az az 1872 —3-dik évi tanév­vel működését tényleg megkezdette s azóta is áldásosan folytatja, a miben Atyai szi­vünknek öröme telik. Mi azon tudományos egyetem részére a jelen alapitó oklevelet ezennel kiadjuk és kiállítjuk, és ezen tu­dományos­ egyetemnek az említett 1872-dik évi XIX. törvényczikkben megirt ideigle­nes szervezetét s abban adott jogait és ki­váltságait ezen alapitó oklevelünkkel is meg­erősítvén, ezen tudomány-egyetemet min­den jövendő időkre nézve megállapítottnak és megerősítettnek nyilvánítjuk. Mivel pedig ezen tudomány­egyetem törvényes tanácsa, vallás- és közoktatási magyar miniszterünk tekintetes és nagysá­gos Trefort Ágoston által azzal a legaljza­­tosabb esedezéssel járul királyi színünk elé, hogy az egyetem a mi királyi nevünket vi­selhesse czimében, ezen legalázatosabb ké­relemnek atyai hajlandóságunknál fogva he­lyet adván, megengedtük, és megengedjük, hogy az 1872. évi XIX. törvényczikk által felállított kolozsvári magyar királyi tudo­mány-egyetem jövőre, Ferencz József ma­gyar kir. tud. egyetem czimet viselhessen és ezen czimet az általa kiadandó hivata­los iratokban és oklevelekben, valamint hi­vatalos pecsétjében használhassa. Kelt Osz­trák-Magyar monarchiánk fő- és székvá­rosában Bécsben, Nagy-Boldog Asszony ha­va negyedik napján, az ur egyezer nyolcz­­száz nyolczvanegyedik esztendejében, Ma­gyar- Cseh- stb. országi uralkodásunk har­­minczharmadik évében. Ferencz József m. k. LEVELEZÉS. Székely-Keresztur, febr. 15. Tekintetes szerkesztő ur! Kis város­kánk hála a gondviselésnek és a köznyu­galmát becsülni tudó intelligens férfiak összetartásának, mai napság annyira csen­des hogy egy jól sikerült bál, a fontosabb napi események közé sorolható, s mert a mi közönségünk szívesebben olvas egy, bár egyszerű báli tudósítást, mint a kedé­­lyeket felizgató , legtöbb esetben alapta­lan s másokat sértő polémiákat, azért ké­rem a t. szerkesztő urat, az én igen is ártatlan levelemnek becses lapjában he­lyet adni. , . , . , ., , A helybeli .Polgári olvasó és társal­gó kör“ (de nem a s­z­ó­­­b­a­­­i, mert ilyen városunkban nincsen isi) f. hó 12 én tartotta meg a .Korona“ vendéglőben ez évi táncrestélyét, mely — nagyítás nélkül mondhatom, — várakozáson felül sikerült. A terem zsúfolásig megtelt vendéggel, s nagy szorongás közepett nem egyszer se hajtottunk fel: mién nincs városunkn­ak legalább egyetlen egy valamire való tér­me, mely ily alkalmakkor a publikumot befogadhatná! Ha a jelen volt szép nők­nak csak a legszebbjeit akarnám is elő­sorolni, igen nagy helyet kellene elfoglal­nom becses lapjában, a­mit pedig tudósí­tásom szerénysége nem enged. Így hát csak annyit mondok, hogy a jókedvű fiatalság annyi szép és kedves nő körében nem csoda, ha oly fokozódott jó kedvre kerekedett s tánczoltak ki világos viradtig. A terem valóban szépen volt ékesít­ve s díszítve, méltán dicséri a rendező bizottság ízlését és szorgalmas tevékeny­ségét, de főkép Germán Ferencz áll. Ker­tész úr kifáradhatlan munkásságát. A bál anyai szerepet özv. Duka Jánosné urasz­­szony az elismerés szép nyilvánulásai közt töltött be. A bál összes bevétele, daczára az 50 kros belépti díjnak, 108 frt 50 kr. ezen összeghez felülfizetéssel járultak : özv. Duka Jánosné 5 frt. Vargyasi Szolga Gá­bor 1 frt 10 kr. Molnár Géza 1 frt Ifj. Horváth Károly, Szt. Ábrahámi Vitályos Albert, Lengyel Lajos, Kozma Imre, gróf Haller Péter, Barabás József, Vitális Elek, Tibáld József, Nagy Ferencz, Csíkszeredai Erdő András és Pfeiffer János 50—50 krral, Böthe Gyula 30 kr. Sebestyén Ist­ván, Klein Gábor, Medvey Miklós 10—10 kr. Éltető Károly 2 kr. összes felülfizetés­t teszen 14 irtot. A mely szives adakozáso­kért fogadják mind egyenként a rendező bizottság hálás köszönetét. ERDÉLY BORÁSZATA. A földmivelési miniszter által alkal­mazott központi pinczemester az orsz. bo­rászati kormánybiztos utasítása folytán, Er­dély főbb borvidékeit, Kolozsvár, Torda és Maros Vásárhely környékét, beautatván, a nyert tapasztalatok alapján szakvélemé­nyét következő jelentésben terjesztette be: Kolozsvárit jan. hó 9. és 10 én megtekintettük — így szól a jelentés—az erdélyi pinczeegylet és mások pinczeit. Mi­után az erdélyi pinczeegylet legnagyobb befolyással bír Erdély borászatának fej­lejtésére, szükségesnek tartom ezzel bővebben foglalkozni, az erdélyi pin­czeegylet megalkotása elkerülhetetlen szük­séges intézmény volt Erdély borászatának fejlesztésére, mert a tapasztalat ma is mu­­tja, hogy ott a pinczeegyleten kívül egy borüzlet sincs, mely nevezetesebb forgal­mat mutathatna fel; e forgalom tehát Er­dély borászatára nézve kiszámíthatlan ha­szonnal jár, a forgalom által előidézett ver­seny közvetett hatással bír az utolsó bor­termelőre is, minélfogva Erdély összes bor­termelőinek érdekében áll mindent elkö­vetni, hogy nevezett intézmény fennálljon és fel­virágozzék. Az erdélyi pinczeegyletnek azonban jelentékeny nehézségek állanak útjában, melyek teljes felvirágzását nagy mérték­ben akadályozzák. Első­sorban Erdély földrajzi helyzete folytán a külkeres­­kedés csakis kelet felé, Oláh-és Törökországban űzhető előnynyel, de épen e két országban a kereskedés megbízha­tatlan, a többi borpiac­ok pedig távolabb feküsznek Erdélytől, mi a versenyt a ma­gyarországi bortermeléssel szemben felette megnehezíti. E versenynek mindamellett sikerrel fentartása képezi az egylet egyik fő feladatát. A külfölddel nevezetesebb for­galmat inkább veres borokkal lehet elérni, Erdély pedig veres borkészletével épen nem dicsekedhetik, miáltal a pincze­egylet ezen igen lényeges előnytől is el­esik. Jó években vannak Erdélynek finom fujborai, minőkkel Magyarország nem ren­delkezik, Leányka, Som, Rizling, Sauvig­­non, Tram­pi, Carb­olet stb. finom­­ja volnának egyedül hivatva aj^$r«enyie, j;j finom borok f iga nt^ "azonban ma már igen csesely lévé£-ez is sUmtalan ne­hézségekbe ütk^zu. Testes és részben jó zamatu asztali "borai vannak Erdélynek a Nyárád, N.-^ubüllő és Maros mentén, úgy az erdélyi Hegyalján is, csakhogy ezek ára, szemben a magyarországi borok árával­ feleletten magas, mi szintén nehezíti az er­délyi Pincze-egylet felvirágzását. A pincze-egylet hanyatlásának oka az, hogy a forgalom igényeinek nagyobb men­­­nyi körében, magas árakon vásároltatott ősz- 8­ a­z 1872-iki ás 1873-iki stb. termésű valuftg­éb egyéb borok, melyek most nagy­részt elvesztvén jellegükért, árban inkább csökkentek, mint emelkedtek. A nehézsé­gek és akadályok leküzdésére első­sorban ajánlatos volna a borkészletet a­hoz képest, valam­int a borfajok sokféle­ségét összeházasítás útján redukálni, mi a folyó kiadásokat tetemesen alább szállítaná. Miután a pincze-egylet borszesz alkalma­zása által a borok javításával nem foglal­kozik, nem szabad üres, gyenge, savanyú borokat vásárolnia, hanem csakis olyano­kat, melyek javításra nem szorulnak. Két­­hár­omféle asztali bor mellett csak oly jel­legű borok lennének áruba bocsátandók, melyek czimfelirataiknak tökéletesen meg­felelnek, mert csak igy lehetséges az er­délyi finom fajborok jövőjét biztosítani Kolozsvár után Torda, Maros-Vásár­hely, Gyulafehérvár, N.-Küküllő, Felső és Alsó-Maros s az erdélyi Hegyalja borvi­dékeit utazva be, általánosan tapasztal­­tara, hogy Erdélyben a házak alatt levő pinezék mind hidegek, mi egye­düli oka ama panasznak, hogy az erdélyi borok hosszú idő alatt fejlődnek ki, pedig kevés áldozattal és szorgalommal az erdé­lyi pinezék hőmérsékét majdnem­ kétszer oly magasra lehetne emelni, miáltal a bor fejlődésére nézve lényeges előny volna el­érhető, az erdélyi pinczék legnagyobb ré­sze hideg téli időben nem mutat 5­0. fok meleget, pedig mint ismeretes, ö­t fokon alul már nem működnek az erjede­i gom­bák, és így a bor egész télen át nem fej­ődhetik, et maga a bor is teljesen kihűl , csak jóval a melegebb idő b­muta után melegszik fel annyira, hogy újból műkö­désbe léphetnek az éri­dei gombák. A pinezék mindenekelőtt kötős­aj­tokkal lennének ellátandók, a pinczeaba­­kokat pedig m­ár őszszel, a hidegebb éj­szakák beállta előtt, belülről jó vastagon szalmával, kívülről pedig nyers szálas trá­gyával szűk égés betömni, miáltal a pin­czében levő magas nyári hőfoknak nagy része megtartatván, a bor utóerjedése, fej­lődése nem szünhetik meg, különösen ak­kor, ha az ajtók hideg időben nem tar­tatnak nyitva s minél ritkábban nyittatnak ki. A házak alatt levő borpinczék az er­délyi gazda­sszonyok kényelmére egyúttal zöldség, burgonya, édes és savanyu káposz­ta megőrzésére is használtatván, gyakran sok helyen a borkezelésnek ártanak ezzel, mert a sokféle szag összecsoportosulása — egyéb hátrányoktól eltekintve — visz­­szariasztja a borvevőt is, pedig legtöbb helyütt könnyű volna egy kis részt elre­­keszteni a háziasszony használatára, szint­úgy igen egyszerűen lehetne egy részt erjesztő pincze gyanánt is elrekeszteni, mivel e pinezék többnyire boltívekre van­nak építve. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET A Franklin-társulat kiadásában a következő új könyvek jelentek meg, a derék ezég kiadványainál már megszo­kott kiállításban: Lévay József összes költeményei (2 kötet) ára 3 frt 60 kr. u .Márt­ha* regény, Bediczky-Baj­­za Lenkétől, (1 k.) ára 1 frt 20 kr. — .Deák Ferencz*, életrajz Forster Ar­noldtól (1 k) ára 1 frt 60 kr. — .Da- I o k“ Varga Gyulától (1 k.) ára 1 frt. — .Lányok könyve“, Warga Lajosoktól (1 k.) ára 2 frt. — „Gazdasági uta­zás az északamerikai egyesült államok­ban*, Oetken Frigyestől, (1 k.) ára 1 frt. — „A büntetőjog általános ér­vei“ Wernertől, (1 k.) ára 4 forint. — .Döntvénytár* XXV. folyam (1 k.) ára 2 frt — .Filozófiai irók tára* (Descartes két értekezése) 1 k. ára 1 frt 20 kr. — „Orvosi szemle* I. évfo­lyam első füzet. Ára 2 frt. ,A közigazgatási intézmények Franczia­országban és a külföldön E czimü­s Ferrand József által franczia nyelven írott művet Erdélyi Béla magyar nyelvre­­lefordította, s előfizetési felhívást bocsá­tott ki. A mű­­8—30 ívnyi tartalommal fog megjelenni Nagyváradon Hollósy Jenő kiadásában. Előfizetési ára­t­ért, mely ös­szeg nevezett kiadóhoz küldendő be. Er­délyi Béla e nagyérdekű mű lefordítása által hasznos szolgálatot tett s óhajtandó, hogy az mennél nagyobb kelendőségnek örvendjen a Színészet Nagyváradon. Bogyó Alajos jelenleg Orosházán működő szín­igazgató, a városi hatósághoz intézett ké­relmében engedélyt kért arra, hogy 30 tagból álló színtársulatának virágvasárnapig terjedő időszakra engedtessék meg Nagy­­váradon szinielőadás tartása. Az előadások helyéül a ,Fekete sas" nagytermét jelölte meg. A kárelem véleményadás végett ki­adatott a szinügyi bizottságnak. A .Bihari azonban azt hiszi, hogy a szinügyi bizott­ság a pár hó m­últán átjövendő aradi társulat iránti figyelemből nem fogja is engedély megadását véleményezni. * Az eperjesi színház már tökéle­tesen elkészült, és pedig a budapesti nép­színház mintája szerint. Megnyitását e hó 10 re tervezték, de elhalasztották máriz ral­» ? Krecsány társulata Kassáról eljöhet. Az eperjesiek lépéseket tesznek a Z­ífust, hogy az ottani színházat a nemz­eti hiz tatjai nyissák meg, és bszüak e ter­vük sikerében. A „Figyelő” czimű­ irodalomtörté­neti közlönynek februári füzete a követ­kező érdekes tartalommal jelent meg Tora­pa Mihály életéhez, Vozáry Gyulától :Iro­dalmi polémia a mai század végén, Deák Farkastól. Kisfaludi Károly mint drámaíró Molnár Sándortól. Révai tanulmányai Nagyi Károlyban, Csaplár Benedektől. Spetykó Gáspár, ifj Káplány Józseftől. Magyar írók élete, Dr. Márki Sándortól. B­esenyei György levelei B. Zay Péterhez, Thallóczy Lajostól Irodalomtörténeti repertórium, id. Szinnyei Józseftől. Aigner Lajosnak e nagy gonddal NEMZETI SZÍNHÁZ. Shakppere „Makranczos h3rgi** ében lépett fel utolszor K­av aliczky Antal, a szilaj Petruccio ép oly hálás, mint nehéz szerepében. A mozdulatok kerekdedségének hiá­­nya, mit múltkori fellépténél észleltünk,­ a mire jóakaratúlag figyelmeztettük is, nem volt annyira feltűnő, mint első si­lómmal. Petruccio oldalán a lovagkard, derekán a vitézi év, nagy előzékenységgel nyújtanak támpontot a vendég kezei szr­­mára, s igy állásai, mozdulatai szabályosa!­, néhol plastikailag szépek voltak. Ez bizo­nyán nem kis feladat oly sugár alaknál, mint Kazaliczky; mert a test hossza álta­lában alkalmas ugyan a mozgás szépségé­nek kifejezésére — olyanoknál, kik joó­ban tudnak is mozogni, — de egyszer­­smind alkalmas arra is, hogy minden fer­­deséget határozottan tüntessen föl; közepes- és kistermetüek e veszélytől vesbbé tarthatnak. Kazaliczkynak Petruccio sokkal job­ban sikerült, mint Nyáray Béla; m­»Fe* annyival jobban, a mennyivel Sb*kip*j° „Makranczos hölgy'-e kiválóbb termék ' szorus Szigligetink „Fény árnyai*­““-*' zel azonban nem azt akarjuk mondani,““S' a vendég fel tudott szárnyalni ShaksjP® magas színvonaláig; sem azt, hogy»1'!,' ray féle jellemek alakításának invertUi»“ jóval alul maradt. Szilajabb természetek egyéni,, mind hangja, mind temperamentuma““ , masabb lévén: Petruccioban határozot­t körvonalú képet alkotott, mint. ar­mes, majd mélabús,helybeteg Nyára P11­­0 szerepben jellemfestése nem egy igen elmosódott, homályos, és mégse de bős volt. Mindent összegezve, e két föllépő­vel Kazaliczky meggyőzött bennünk«'- ról, hogy figyelemreméltó tehetség, 8“'® tehetségbe fejlesztésétől nem szorgalmat, mnu mányi. Néhol egy rerm­niaceotiát észleltünk ugyan a B1*11 Miklós-féle pattogó Petruccioból; 31 a*,0.|X devalválja a nagyobbrészt önálló ban nem alkotás értékét. A kisszámú közönség ma már n«® csak buzdításból, de elismerésből tap8“1'» meg a törekvő iQu színész néhány 81 rült jelenetét. ...mi Mi részünkről szívesen fogjuk Kazaliczky urat színtársulatunk tagjai közül bármikor lássa is az igazgatóság got annak, hogy szerződtesse. Kazail,e »­ ét ügyiesen szerkesztett vállalatát •, olvasóink figyelmébe. A „Figyelj, ként egyszer jelenik meg. EgY(.» i«“%. 1 frt. Ia‘% Nemzetközi pályá^ . doni Athenaeum jelenti, hogy & 4rog. akadémia egy arany érmet zúz mál a legjobb lyrai vagy elbeszélő Él­ményre, a­melynek tárgya Cald»*5 le­­dicsőítése. A költeményt angol fr!r°i német, dán, svéd, újgörög, holland ?*’ lengyel, magyar, cseh, portugálUi ’ írhatni. A pályanyertes író megtanu érmet, egy diplomát és költeményének V. példányát. Benyújtási határidő f.­br­czius 81. ®‘r' A Leaenng-napot febr. 15.h.,­metország és Ausztria sok helyén neplik. Bécsben különösen a tanulóírók nepel; a tervezett fáklyászenét vonó rendőrség betiltotta. A tilalom azzal *­dokoltatott, hogy állami alaptörvényeit é­telmében a reichsrath és a tartomány.ü­lések ülése helyén, azok ülésezése a w mával szabad ég alatt gyűlés nem tartha­­tó. S a fáklyásmenetet a re'-t* lésnek tekinti. Öt. .Buda halála“ angol nyelv, Butler E. D, kit a „Hungarian po«fl| j fables* ceimü illusztrált művéért a lady társaság levelező tagjává váita l­­egközeli­bb Trubner and Co. londoni ^ I kiad «a ban egy kötet újabb magyar tár,| ford U-t tett közzé. A kötet a „The L* | ^end of ib'* Wondrous Hum* (rege a eso I da­z ro tszó ) czimü kellős beszélyt tarts­. I mázzá, függelékül pedig Petőfi, Vajda, Cn. J­ezor és mások néhány költeményét és un I népdalt hoz. Butler fordítása jóval félflu, I áll — úgymond a P. Ll. — a közönséges í német fordításoknak és a The Legend kü­­­lönösen az ál­al tűnik ki, hogy folyékocz I tiszta angol nyelven az eredeti szőre?« I lehetőleg hiven adja vissza. Hogy mennyi­re fel tudta fogni a fordító feladatát, bi­­ zonyitja az is, hogy az eredeti ezöregtro- I cheu3 sorait három méretű jambikue io- I rokban adta vissza, melyeknek v germán­­ nyelvekben ép oly hatásuk van, mint tro­­chius soroknak a magyaiben. A dallam­o­s népies kö­teményeknél a fordító különösen élénk érzéket tanúsított a forma megvi­­lasztásánál, a­mennyiben az eredetinek üres, gondol­tnélküli utánzását szerencsé­sen kikerüli. * Új lap. Egy párizsi lapból veszszük át a következő sorokat: Tegnap (febr. 12.) a boulevardokon egy új lapot kezdtek árulni, mely a világért sem divatlap, hír főszerkesztője egy nő. Igen, de e ne le­hert Hubertine­k, a s a lap czime: Ci­­toy enne (Polgárnő). A szerkesztőség nem Páriában, hanem Mendonban, s a mi legkülönösebb Royale (király) utal­ván.­­ Az új lap az elválás kérdési ve­sszőparipáján lovagol, bár főszere­­ője egy kisass­ony. Hugo Viktor születésnapjának­ ünneplésére tisztelői nagy előkészülete tettek. Az irodalom s művészet corsok­­aiból rendező bizottság alakult. Rendes van egy tömeges tüntetés Hugo K­aa előtt s hogy a drámát ez nap több szín­­házi­an ingyen adják elő. Az összes sajtó élénk részt vesz az ünnep előkészítésébe. A

Next