Magyar Polgár, 1881. január-június (15. évfolyam, 1-146. szám)

1881-02-23 / 43. szám

kötelezőknek, mert az ipartársulatok nem lesznek képesek ezeknek keresztülvitelére. Ily feltételek mellett pártolja a kötelező társulást. Csepreghy János. Az ipartársu­lat hatásköre lehet kétféle, t. i. hatósági és testületi. Dacára annak, hogy az or­szágban az iparosok nagy többsége a ha­tósági hatáskört óhajtja, azt c­élravezető­­nek és helyesnek nem tartja, mert nem szabad oly közegeket hatósági jogokkal fel­ruházni, a­melyet akkor, midőn bizonyos ügyben intézkednek, egyszersmind érde­kelt felek is lehetnek. Miután iparhatósá­gunk első fokon már is van, a­melynek el­törlését senki sem indítványozta, nem sze­retné, hogy egy és ugyanazon dolgot kü­lönféle hatóságok végezzenek. Hangsúlyoz­za, hogy ne kényszertársulatok, hanem ipar­társulatok állíttassanak fel, mert különben a kényszer csak a papíron lesz meg. T­h­ó­k András kétségbe vonja, hogy a társulatok nagy befolyással lesznek nem­zetgazdasági fejlődésünkre, mert ha min­den községben kell ipartársulatot fel­állítani, a­hol körülbelül 40 iparos van, ahhoz 15.000 ipartársulatot kell teremte­ni és ezeknek budgetje oly rengeteg össze­get nyel el, a­melylyel többet lehetne a kormány által elérni, mert ma is 3427 ipartársulat van az országban 239,000 bud­­gettel, a­mely összegnél maga az állam se áldoz többet ipari célokra. Ha 15,000 ipartársulat állíttatnék fel, körülbelül 15,000 iparost vonnának el a tevékenység teréről. Minthogy az ipartársulatok megölő betű­je mindennek. Ajánlja a szabad ipar pár­tolásának kimondását. R­á­t­h Károly Csepreghyvel polémi­­zál. Mi a tanonczügy rendezését, a szak­nevelést akarjuk alulról fölfelé fokonkint előmozdítani. — Hogyan fogna a verseny­­viszonyokra visszahatni az, midőn a tanon­­czok felvételének feltételeit kell megálla­pítani és ellenőrizni, hogy a műhelyben tanuljon is valamit, s midőn a társulat kö­telességévé tétetik, hogy ellenőrködjék a felett, hogy a tanoncz iskolába járjon. Akarjuk továbbá kiterjeszteni a társula­tok hatáskörét a munka­rend fentartására. Akarjuk, hogy minden tanonct lajstromoz­­tassék, hogy a munkakönyv felállíttassák, hogy tudva legyen, hol dolgozott, meddig szünetelt az illető. A­hol bíráskodásról, vagy békéltetésről van szó a munkásokra nézve, ottan munkások ugyanazon számban legyenek képviselve, mint maguk a mun­kaadók. Az általános ipartársulatokat kí­vánja azért, mert a czél szempontjából semmi különbség nincs az iparos társak közt, s a munkások fegyelmezettségére és nyilvántartására nézve ugyanazon rendsza­bályok szükségesek egynél is, másnál is; felruházni kívánja azt azon testületi jo­gokkal, a melyek az első és második kér­déspontban felemlítve vannak, miután ezek a versenyviszonyokra és szabad forgalom­ra semmiféle káros kihatással nem lehet­nek, a kényszert kimondandónak véli. Zichy Jenő gróf: A kényszertár­­sulás kívánatos, épen úgy, mint az iparo­sok lajstromozása. A kényszer alkalma­zandó a kézművesekre és azon gyárosok­ra, a kik szakszerüleg képzett iparosmun­kásokat alkalmaznak, és ha gyártmányai kereskedésbe jönnek. A társulatok hivatá­sa humanisztikus és fegyelmi is legyen. A társulatoknak befolyása szükséges a tanoncz felvételénél, a tanszerződés ellen­őrzésénél, a tanoncz felszabadításánál, a segédek és mesterek közti viszony rende­zésénél, a munkakönyvek kiállításánál és az esetleges békítésnél. A társulatba való lopás kötelezettsége az ország minden ré­szére terjedjen, már az egyöntetűség és méltányosság végett is. Rendszerint min­den városban csak egy általános ipartár­sulat alakulhasson megfelelő szakosztá­lyokkal. A nagyobb iparos központokban azonban, ahol iparkamarák lennének)azon iparágak, illetőleg iparcsoportok melyek önállóan és életrevaló ipartársulatot ké­pezhetnek, az általános társultból kivál­va, önálló társulattá alakulhassanak. Az ipar szabad gyakorolhatásának elve fen­­tartandó ugyan, azonban a kéztati iparo­­sokra nézve kötelezővé teendő, hogy ta­­noncz-felszabadulási bizonyítványnyal iga­zolják, miszerint az ipart megtanulták, továbbá kimutassák, hogy 3 éven át, mint legények szakbavágó műhelyben vagy gyár­ban dolgoztak. Neuschloss Marcel nem ismer különbséget a kézműiparos, a gyáros és a vázipart űző földes­úr közt. A kényszer­­ipartársulatokat nem pártolja; azt sem tartja helyesnek, hogy e társulatok ható­sági joggal ruháztassanak fel. A tanoncok oktatása feletti felügyelet és az iparosok lajstromozása, az ipartársulatok dolga le­gyen. Az oktatás feletti felügyeletet a ha­tóságok ellenőrizzék. György Endre: A kényszer-ipar társulás védőinek okoskodása a követke­ző: akarják az ipar emelését, tehát az iparosoknak m­űvelődését és anyagi javu­lását, a­mint irataikból kivette, szövetke­zeti uton, anyag-beszerzés, közös érdekek előmozdítása útján és humanisztikus czé­­lokkal előmozdítani. Úgy, de két dolog, a humanisztikus czél és a szövetkezés a kényszer instituc­iójával homlokegyenest ellenkezik. Van olyan dolog, a­mit csak a kényszer alapján álló ipartársulat vihet keresztül és van olyan dolog, a­mit csak­is a szabad ipartársulatok vihetnek vég­hez. Azt hiszi, hogy a kényszer ipartársu­latok behozatalával a humanisztikus czé­­lek ki volnának véve az ipartársulatok hatásköre alól. M u d r o n y Soma: A György End­re által felhozott feladatok nem tartoznak a kényszer-társulatok hatásköréhez. Ha ki­­mondatik az iparnak átalános szervezése azon alapon, hogy minden iparos benne legyen a társulatban, az által a czél na­gyon is előmozdíttatik, mert így az ipa­rosok a társulati érintkezést el nem ke­rülhetik, a­mi azután a netalán még nem létező érdeklődést önkényt fogja fejlesz­teni. Thék Andrásnak, a­ki a kényszer­­társulatoktól semmi jót nem vár, azt mond­ja, hogy Magyarországon ma olyan a hely­zet, hogy évről évre 10.000 re megy azok­nak a száma, a­kik kellő nevelés, oktatás hiányában elzüllődnek és proletárokká vál­nak. Ezt a helyzetet nem lehet tűrni. Magyarországnak oly nagy szellemi és anya­gi kincse rejlik e munkaerőben, hogy an­nak fejlesztésére minden perczet elmulasz­tani halálos vétek. — Neuschloß Marczell azt mondja, hogy majd rendbe fogunk jön­ni. Ez nem elegendő, nekünk nem lehet a véletlenben bízni. Nekünk gondoskodnunk kell e munkaerő kiképzéséről, történjék ez azután akár állami felügyelet útján, akár hatóság útján, akár az autonóm ipa­rosság által. Szóló ez utóbbi mellett van. Thék Andrásnak rövid felszólalása után elnök a legközelebbi ülést holnap délelőtt 11 órára tűzi ki, tett alaptőkéje 120 millió aranyfrankot tesz, egész csendben áthurczolkodott At­hénbe és ott leend székhelye. A gazdag görög kereskedők és bankárok pedig, a­kik Konstantinápolyból Athénbe költöznek át, egymásután mintegy vetekedve emelnek ott pompás palotákat. Hogy pénzügyeinek a görög kormány jobb állást biztosíthas­son, az adóhátralékokat 1851 től 1879 ig most egyszerre behajtatja. Athénból érkező bizalmas tudó­sítások szerin­t a görög hadikészületek, min­den ellenkező hir daczás­a, elégtelenek és kevéssé e­l­ő­h­a­l­a­d­o­tt­a­k. Rt azt hiszik, hogy Görögország májusban sem lesz képes hadjáratot indítani. A sereg állítólag csak mintegy 50,000 em­berből áll. Janinában a görögök igen elő­zékenyen viselték magukat a török kato­naság iránt, mikor megtudták, hogy ka­tonaság oly nagy számmal érkezik, hogy a kaszárnyákban számukra nem lesz hely, önkényt fölajánlák lakházaikat elszálláso­lásra. S a szultán ezért köszönetet is mon­datott Janina görög lakosságának. A Dirotto konstantinápolyi jelentése szerint­ a nagykövetek értekezlete elhatározta, hogy együttes jegyzékkel vá­laszol a porta jan. 14 ki köriratára. A jegyzék, melyet vasárnap nyújtottak át, tudomásul veszi a porta azon nyilatkoza­tán, hogy nem szán­dékszik eltérni az ed­dig tanúsított békés magatartástól. A nagykövetek legközelebbi értekezlete meg fogja állapítani a portától követelendő ha­tárvonalat, egyszersmind a hatalmak fel­hívást intéznek Görögországhoz, hogy a tárgyalások tartama alatt tartózkodjék minden ellenségeskedés megindításától. G a m b e 11 a szombaton jelen volt az osztrák-magyar nagykövetség palotájá­ban adott ebéden és ez alkalommal ha­tározottan Ausztriába híreket, megc­áfolta az utazásáról szóló sék ki, hogy belsejében dúljon a pusztu­lás, midőn hatalmas erejével képes lenne a kívülről jövő ellenséget megsemmisíteni- Ne tegye ezt felséged! nagy szive adjon immár tartós békét szerető népének s or­szágának !­ Legyetek e felől nyugodtak és jó re­ménynyel gyermekeim! mondá a császár viduljatok föl, azért jöttem közétek, hogy vidámnak lássalak s veletek én ts örvendjek. Gyászotok elkomorit engem is, reméljetek, legyetek vidámak, minden jobb­ra fordul .... A hölgyek arcza perezre földerült, de kényeik a más percben is­mét megáradtak ; kérték a fejedelmet, hogy nekik bánatukat bocsássa meg, ne gerjed­jen haragra ellenök, hogy azt eltitkolni je­lenlétében — a­mint keltenék — nem ké­pesek. De a felségnek hatalmában áll őket teljesen megvigasztalni. Mellőzze ama vész­terhes tervet, mely az idegen udvarokban rosz­hatást tesz, a magyar nemzet kebe­lében pedig a személye és az uralkodóház iránt gyűlöletet fog ébreszteni, vonja visz­­sza a magyar alföldre tervezett csapatösz­­pontosítási rendeletét. A császár a két sírva csengő hölgy kérésére végre meg­­lágyult a kijelentette­­előttük, hogy szán­dékától eláll a rendeletét visszavonja ... A hölgyek lábához borultak, átkarolták, csókolták térdeit, hálálkodva rebegték, hogy ők e kegyet tőle s királyi szivétől várták sőt szinte hitték. De most félnek, hogy a miniszterek ismét más gondolatra bírják a fejedelmet, könyörögnek azért neki: írjon egyenesen Jenő herczegnek s adja paran­csul sergei visszavonását s a központosí­tás megszüntetését . . . A fejedelem abban is engedett, saj­­nálkozólag irt levelet küldött a déli főve­zérnek. A gyász azonnal örömre változott Strat­mann grófné maga lesz a futár, ha a csiszár megengedi — mondá. A mo­narcha elbámult e férfias és lelkesült bá­torságon, hogy télen, és idején, ily útra ha­tározhatja el magát gyönge nő. De a gróf­nénak nem volt vesztegetni való ideje, el­sietett azon ország határai felé, melynek­­imára a felségtől a béke és jóllét­e ör­vendetes hírét volt viendő. Midőn Jenő herczeghez ért, nem tudta, ha őt valóban és testileg, vagy csak szellem-árnyát álom­ban látja „Én vagyok magam a futár, her­czeg s mondá, államparancsot hozok önnek ő felségétől, a császártól s az országnak üd­vét! íme, itt van a legkegyelmesebb kéz­irat!“ A herczeg mély tisztelettel fogadta azt, megcsókolta, s mikor a dolog egész folyamát a grófnőtől megértette, keble mé­lyéről tú­szókban tört ki: „Isten áldja meg a legjobb 9 legkegyelmesebb császárt, áld­jon meg titeket kedves jó lelkek! a kik azt tőle kicsengettétek. Szivemnek fáj parancs, de a hiv szolga urának tartozik engedelmeskedni. Hogy pedig a dolog ti­került, azon örvendek.“ A két nagylelkű hölgy közbenjárása elfordította Magyarországról az alkotmá­nya ellen czélba vett támadást s kiérde­melte örök időkre a nemzet háláját . . . E történetet én — igy zárja be el­beszélését Kováchich — ezenképen hallot­tam elbeszéltetni egykor, s arról is érte­sültem, hogy a Csáktornyai várban egy szép symbolikus képben is örökítve van. Midőn 1812. diplomatikai és tudományos utazás czéljából ott megfordultam, a vár előtt megállva, a gazdatisztet a kép meg­mutatására fölkértem. A grádicafeljárás fö-i menyezeten azonol észrevettem , letti traditio valódiságát. Ott volt lefestve Ma­gyarország, mint egy méltóságos matróna, trónon ülve, kezében egy oroszlánra víz­szintes irányban kiterjesztett fegyvert tart­va, mely a légben, sebes futásban, torkát kinyitva, rohan rá; jobbról mellette ko­moly, nyugodt Állásban van rajzolva Pig­­oatelli, mint Juno, balra Strattmann gróf­né, mint Minerva, mellette Savoyai Jenő herczeg, mint Hercules, a ki az oroszlánt fölemelt botjával fenyegeti. A­mint a szo­bákba lépttjük, azok egyikében ugyanezen képet találtuk több részben a falon ki­függesztve. Én — jegyzé meg a tudós Ko­váchich — bámultam mindkét istenített hölgy szépségét, kivált pedig Juncót, s azt gondoltam magamban, hogy felettem is kényeivel és kérésével és úgy fogott volna bájai által uralkodni, mint az oly sok országok és birodalmak uralkodóján. Ki és mikor hozta ide a képeket, nem le­hetett megtudni, de magát a kis történe­tet sokan beszélték el a legkisebb részle­tekig, megjegyezve, hogy Pignatelli grófné az uradalom jobbágyainak még ma is ha­tott birtokaiban: hanem volt e árviz?nem pusztított-e tűzvész? vagy más kárt nem vallottak e alattvalói? S ilyenkor, a körül­mények szerint, azoknak terhe elengedésé­vel könnyített sorsukon ... Ez már ma, mint rege, úgy hangzik, de a komoly tu­dós elbeszélésének kötelesek vagyunk hinni. — Z — KÜLFÖLD. Athénből azt írja a „P. Corr.“ tudósítója, hogy ott nem hisznek a diplo­­mácziai közbenjárás sikerében és a hábo­rút elkerülhetlennek tartják De Görögország időt akar nyerni arra, hogy a partvédműveket befejezhesse. Még ha a porta nagyon engedékenynek mutatná is magát, nem lesz lehetséges a zavargások­nak elejét venni, mert Epirusban és Thes­száliában igen sok gyúanyag van össze­halmozva. Mióta Konstantinápolyban szó van arról, hogy a görögöket száműzni kell, ha kiüt a háború, Törökország fővá­rosa roppant sokat veszít nap-nap után azáltal, hogy a legvagyonosabb görögök önként elhagyják a várost és pénzükkel Görögországba mennek. Maga a nagy kon­stantinápolyi bank, melynek csak befize A magyar jelzálog-hitelbank vasárnap rendkívüli közgyűlést tar­tott F­o­r­g­á­c­h Antal gróf elnöklete alatt. A jelen közgyűlésre 273 részvényes által 5450 darab részvény­tétem­ényeztetett le, minek folytán az határozatképes. A köz­gyűlés tárgyát a papír forintos alaptőké­nek arany forintosra való konvertálása s a részvénytőkének uj részvények kibocsá­tása által történő felemelése képezte, mi­re nézve az igazgatóság a következő két indítványt terjeszti, annak indokolásával együtt, a közgyűlés elé: Az 1880. évi május hó 23 án kelt s törvényszékig jóváhagyott közgyűlési ha­tározat alapján a 7000 drb 100 frtos tel­jesen befizetett részvényből alkotott s 700 ezer o. é. papirforinttal valósággal befize­tett alaptőke 600,000 o. é. arnyforintra (== 1.500,000 frank aranyban = 1 millió 215,000 német bírod. márka), konvertál­­tassék oly módon, hogy 100 o. é arany­­írtra 116®/, o. é. papirírt vétetik alapul s ezen igy konvertált alaptőke 3000 darab 200 o. é arany­írtról (= 600 frank arany­ban = 405 n. kir. márka) szóló teljesen befizetett részvényre osztassák föl. E sze­rint minden 100 o. é. papír irtót teljesen befizetett 7 drb részvényért az 1881. Üz­­letévre vonatkozó szelvénynyel 3 drb 200 o. é. forinttal teljesen befizetett részvény adassák 1881. évre vonatkozó szelvénnyel együtt, s ezen részvények első kibocsátású részvényeknek tekintessenek. 2. Az ily módon aranyértékre kon­­ventá­lt, most 600,000 o é. arany irtot tevő társasági alaptőke 20 millió o. ért. arany frt ==s 50 millió aranyban számított frank = 40,5 millió német bírod. márka névértékre emeltetik, mely alaptőke 100 eze­r drb 200 o. é. arany írt = 60° arany frank = 405 német khr. márka névértékű részvényre oszlik, s ezen alaptőke szapo­rítás - tekintettel a teljesen befizetett 1. kibocsátmányu 3000 darab részvényre — 97 000 drb II. kibocsátmányu részvény ki­bocsátása által történjék, melynek 50%­­j a befizetendő, úgy, hogy ennek megtör­ténte után a tényleg befizetett alaptőke 10­3 m­p. ért. arany forintra fog emel­kedni.A közgyűlés mindkét indítványt egy­­hangúlag elfogadta s az igazgatóságot meg­bízta úgy ezen két határozatnak a keres­kedelmi törvényszéknél jóváhagyás és be­jegyzés végetti bejentésével, valamint ezen határoztak keresztülvitelével. Alaptőkéjének fölemelése által most már az intézet képessé vált forgalmának kis­zélesbit­ésére s nagyobb pénzműveletek keresztülvitelére, s részvénytőkéjének aranyra konvertálása által megnyíltak előt­te Európa pénzpiaczai, s igy az intézet a mai nappal elsőrendű kiváló pénzintézeteink sorába emelkedett. Ezután a közgyűlés az ezen változá­sok által szükségelt módosított alapszabá­lyokat tárgyalta és fogadta el egyhan­­gúlag. Végül a választások ejtettek meg. Az igazgatóságba megválasztottak: Széll Kállmán, lovag Brüll Miksa, Beck Nán­­dor, Frölich Frigyes, Hegedűs Sándor, Lu­kács Béla, dr. Matuska Péter, Mayer Ar­thur, Minkus Jenő, Steiger Gyula, gr.Szé­chenyi Pál és Wahrmann Mór; a felügye­lő bizottságba: Beneczky Ferencz, gróf Berchthold László, Ernuszt Sándor, Dá­niel Ernő , Kléh István , Kovách László, Kubinyi Árpád és Schön Vilmos. Miután még az igazgatóságnak és elnöknek buzgó működésükért köszönetet szavaztak, a közgyűlés véget ért. BRASSÓBÓL. Brassó, február 18-án Tisztelt szerkesztő úr! A „M. Polgár“ f. hó 13-iki számában !...s válaszolván előbbi levelemre, fen­­tartja vádjait, s ezen fentartáshoz való jo­gát származtatja abból, hogy ő régebbi brassói lakos, miért is magát „szavabeve­­hetőbbnek“ nyilvánitja nálamnál, annyival inkább, mert ő t. i. J .. . s többet érint­kezik a polgárokkal mint én,­­ mert 5 többet tudhat meg künn, mint én iro­dámban. J...8 ezen kijelentéseiből látom, hogy J ... 3 engem ismer, örvendek is a szerencsének, habár én nem vagyok azon szerencsés helyzetben J ... s-t ismerni, és gratulálok J ... s-nek helyzetéhez, mert ismert ellenféllel szemben könnyebb a harcz és a védelem, mint ismeretlennel szem­ben, de mindez nem riaszthat vissza attól, hogy az elém dobott keztyűt felvegyem, és hogy J...S kilétéről bár gyanúsításaim ne legyenek. Egyébiránt itt nem a személy, ha­nem a dolog határoz, a ezért megenged­jen J ... 9, ha inkábbb az ügygyel, mint személyével foglalkozom. Hogy a brassói magyarság hazafiai és polgári kötelességérzetének teljes tuda­tával bir — ezen állításomat a leghatáro­­zottabban továbbra fentartom, fentartom pedig azért, mert —habár !...s ebben kétkedik — valójában érintkeztem az itteni polgárság intelligens részével s közvetlen meggyőződésből tudom, hogy az itteni pol­gárság intelligens része kötelessége telje­sítése alól magát — ha kell — soha kivon­ni nem fogja, sőt áldozatokra kész. Ha tehát itt mégis kevés történik, ennek nem a polgárság közönye, avagy kötelességérzetének hiánya, hanem ez az oka, hogy hiányzik az, ki képzettsége, mű­veltsége, független állása és önzetlen tö­rekvése által hivatva volna és képesített is lenne az itteni magyar polgárságot egyesítve — összetartani, a polgárokban a művelődés iránti vágyat felkelteni és fen­­tartani, és a ki adott alkalmakkor a pol­gárzatot, kötelességéből folyó teendőire fi­­gyelmeztetve és tettre felhiva­t­ott fá­­radhatlan vezérletével támogatta is. Egy ilyen férfira volna itt szükség s ha akadna egy, a ki önzetlen törekvése által, a közbizalomra érdemesülne s azt megnyerné, akkor, legyen meggyőződve . .. s, másként állanának itt a viszonyok, volna mozgalom is akkor, a­mikor szük­séges, és az itteni polgárság is hazafias kötelességét teljesítené. De igy, a jelenlegi viszonyok között, ki legyen itt hivatva a vezérszerepre ? A kereskedők és iparosok —mint a legbefo­lyásosabb és legtekintélyesebb kereskedők egyike, önzetlen őszinteséggel nyíltan be­ismerte — a vezérszerepre hivatva nem le­hetnek, egyrészt, mert tán a kellő képzett­séggel sem bírnának erre a másrészt, mert hivatásuk is sokkal inkább elfoglalja őket semhogy — ha már vezérszerepre hivatva is volnának — ennek elég időt és munkát szentelhetnének. Az itt lakó hivatalnokok és ügyvé­dektől pedig kívánni sem lehet azt, hogy idesöket és munkájukat egyébnek szentel­jék, mint hivatásuknak, mert hiszen ide lás emlékezetébe­n él, 8 jótettei között ki ----------U18zen l­l0. emelik azt, hogy 6 évenként végére jára­ juk és munkájuk tartja őket fenn —ezzel keresik meg kenyerüket, a mai­­ világban pedig csak sok munka szerzi meg a szük­séges kenyeret. Egyébiránt nemcsak a vezér hiánya lUzk­?JVV8n Ív raeg más és minden egyébnél fontosabb baj, s ezt mindenki jól tudja, mindenki érzi, — de mert rajta nem Mgithrtitok _ soktek elhallgatok s csak azon reményünknek engedjük át magunkat, hogy talán lesz idő, midőn ezen tőbaj is elenyészik s Brassóra uj élet virrad. Hogy a casinó és dalárdára hivat­koztam, ezzel nem azt akartam mondani hogy ezek s csak ezek egyedül mutatnak­­magyarok tev®kenységóre, ezeket csak például hoztam fel s azt hiszem, hogy egy AZ ANGOL IPAROSOKRÓL. A kolozsvári iparos ifjak egyletében felolvasta 1881. február 20-án Boros György. Tisztelt iparos ifjúság ! Alig van egy pár hónapja még, hogy egy barátomnak ilyenszerű felolvasása, il­letőleg előadása alkalmával volt sze­­rencsém az önök által rendezett vasárna­pi felolvasásokon részt venni. Arra még akkor éppen nem számít­hattam, hogy engemet is érhet az a meg­­tisztelés, hogy egy órájukat elfoglaljam. Annál meglepőbb volt rám nézve egy buzgó tagtárs­u­knak és egyletük több tagjának a fel­hívása. Mióta felhívásukat elfogadtam, azóta sokat gondolkoztam a magyar iparról és egy magyar iparos ifjúsági egylet hivatá­sáról. Igyekeztem, a­mennyire lehetett meg­ismerkedni kebli ügyeikkel, bátorságot vet­tem arra is, hogy meglátogassam önképző egyletüket, s hogy ott megkérdezzek és elmondjak oly dolgokat, a­melyeket lénye­geseknek tartottam. Engedjék meg itt min­denek előtt kifejeznem azt, hogy ámbár még sok kívánni va­ót láttam önmive­ési eszközeikben, engemet mégis kellemesen lepett meg az az áll­­spot, a­melyben egy­­re­­ helyiségük van, és az a szívélyes e­lö­­zékenység s azok az értelmes felvilágos­í­tások, a­melyeket ott egyesektől nyer­tem. Én, uraim ezekben biztosítékát lát­tam annak a nagy eszme kivihetőségének, a­mely ma minden igaz magyar honfi keb­lét eltölti, hogy Magyarország jö­vőjének egyik fő feltétele a ma­­gyar ipar felvirágoztatása. A­mily melegséggel tudok érezni hazámért, oly barátsággal tekintek önökre, kiknek kezében van letéve egyik felől annak jö­vője. Kérem azért tekintsék azt, a­mit én az alábbiakban a legnagyobb iparos nem­zetről el fogok mondani úgy, mint rokon- szenvem nnyilvánulását az iparosok iránt, s mint olyant, ami míg egyik felől önöknek mulattatására irányul, egyszersmind épü­letükre is kell hogy szolgáljon. Vasárnapi séta egy londo­ni parkban. Munkaszünet va­sárnap. Legelőször is a világ legnépesebb és legnagyobb ipar­városába Londonba veze­tem be önöket. Nem ígérem ugyan, hogy négy mil­liónyi lakásával meg fogom ismertetni vagy hogy gyáraiban rendre hordozom Ezek közül egyik éppen olyan képtelenség, mint a másik. Inkább lépjünk be egy nyil­vános kertjébe, vagy a­mint az angolok nevezik, parkba, a kert terjedelme nem kissebb, mint Kolozsvár belvárosáé magas füstfogott eger, és a törpe fülü lombú vadgesztenyefák már távairól lát­szanak. Birane pedig a széles ösvények, és a legizlésesebben rendezett virágtáblák vonják magukra figyelmünket. Ezekből ráczint fölséges illat­ár oly kedvesen hat, mint a­mily csodálkozásra ragad a velünk élvezők roppant nagy serege. E seregben még tán egyetlen egy sincs jelen azok közül az arczok közül, a­melyekhez a hát foly­tán hozzá szoktunk volt. A férfiak inkább törpék, zömökök, arezuk széles, kerekded és meglehetősen durva. A legtöbbnek szá­jában egy dió nagyságú, és egy arasznyi hosszú szál­ú, egy darabból álló, cserép pipa van. A fiatalabbak öltözéke valami­vel gondosabb, de általában egyiknél sem lehet szó a csinosságról. A férfiaknál n­in­csenek kevesebben a nők, kik közül a fia­talok száma túlnyomó. Ezek már csinosabban vannak öltöz­ve, s még szép is található köztük, de csak □agyon kevés. Ez a London munkás, ille­tőleg iparos osztályának egyik csoportja és ha szabad osztályoznom is őket, a kö­zéposztály, mert az alsóbbrendűek, a nagy­­“f®“ 8a.9 fény munkások szégyenük az ily előkelő helyen megjelenni. Általában vé­ve azt mondhatom, hogy a mi sétaterünk vasárnapi közönsége nagyon sokkal felette áll ennek. Délután három órakor az egész kert már hemzseg a nagy sokaságtól, az állat­kert tele van s a tavakat csónakok lepik el. Legmeglepőbb az, a­mi a pázsiton egy­­egy fa alatt foly, hova oly rohammal tó­dúl a tömeg. Ott már olyan valamit lá­­t-nunk, a mihez mi szokatlanak vagyunk. Egy magas, sugár, cylinderes úri­ember egy könyvet fog kezében és abból olvas fel egy éneket, oly hangosan, a­mint csak lehet, mire az összesereglettek szépen énekelni kezdenek. Nemsokára minden szó­noki tehetségével beszélni kezd, és tart egy prédikációt, a­kiknek ínyére van a beszéd, azok végig hallgatják, a kiknek nem tetszik, azok egy nehány lépéssel to­vább mennek, s megpróbálják hát, vagy harmadikat és igy mint vehetni észre, ez emberek ” "A szónokok, illetőleg olyan egyén»­ valaraegyik gyülekezet papja, Lvtina , a hívek megbíztak azzal, host hi az igét azoknak is, a kik nem ke‘?^ a templomokat. E helyen azt u • 1,1 zem, hogy az angol nép nagyon "Sa­sokat tud áldozni vallásáért és null­a , mint hátrább fér jogom A*« tekintetben az iparosok sokszor­­ tündökölnek. Alig tett valami kellemesebb z., emelőbb hatást rám, mint annak a *' hogy az iparos a vasárnapnak nemi délutánját töltheti a maga tűzhelye?1' vagy a mulató helyen, hanem az ’ pót. — gos*H­Igen, mert Londonban úgy mint­ h­a minden más városába» vasá'mat­ den bolt, minden műhely, sőt még s»? lyen a korcsomák is be­lyen a korcsomaa is be vasnak zárvi f én ezt végtelenül fontos és helyes­»­kedésnek találom. Fontos azért munkás­ember egy egész napot is­mert, arra, hogy magát kipihenje, hogy Cyllá­jával, a­melyet tán az egész héten át látott, boldogan lehessen. Helyes azért, mert ezáltal ki van kerülve nálunk annyira divatos, de mindan?.." nevetséges dolog, hogy a­mig egyik imá­ját mondja el templom­ában, addig a ? sik ott künn a legkitanultabb fogán? igyekezzék a vevőre erőszakolni portélá­ját, illetőleg igyekezzék megcsalni fontos azért is, mert a szegény alany visszaszerezheti a hét folytán annyit­­­ merült, erejét. Én remél rá, hogy Magyarország­ is nemsokára azt fogjuk látni, hogy a va­sárnapi munkát beszünt­­ték. És inil illeg vagyok győződve, hogy ezálal­­ mindenki csak nyerne. Igen, mert a m­­ás, illetőleg a segéd és az ipar­műhei tulajdonosok is megszoknék, hogy az idő hogy kell felhasználni, hogy lehet hatan alatt épen annyit végezni el, mint hét mi A vasárnap eltöltésének legkötöén­yesebb neme az, a­mit itt láttunk. Dart, szint egyesek, részint pedig társulatok gon­doskodtak arról is, hogy mind ama szegé­nyebbek, kik ide szégyellették kijöni,mind pedig ezek még valamivel épületesebbig töltésben is részesüljenek. Egy évben ni három vagy négy munkaszüneti nap, g. dön minden bolt, minden gyár be van zár­va E napokra a vasúti társulatok előre áruszállítást hirdetnek az ország egyik vagy másik nevezetes helyéhez, pl. vas. ■ne y erdőbe vagy valameg tengerparti városba É p­eh -m­i mily óriási nagy a to­longás ilyenkor a vasúti á­lomásoknál, ■ elgondolhatjuk, hogy mily boldogok azok a kimerült és elfáradt gyári munkások, a kik életöknek kétharmad részét valamely gyapott-, vas , üveg-, porezellán vagy ki tudná elszáralá­ni még hány más ilyen gyárban tölthetik el. Több ilyen kirántó­lásnak voltam szemlélője,­­ nem egyszer utaztam én is éppn egy coupéban v­ílt csak azért, hogy közelebbről ismerjmk meg őket, és az észlelés mindannyiszor bőven eredményezett. Sokáig élvezettel hall­gattam el beszélgetéseiket, gyönyörködtem hogy mint vidámult fokonként arczuk,­­ mint a város sötét falai helyett a szép zöld rétek, folyók, vagy berkek kerültek szemök eleibe Némelykor beszélgetni kez­dettem velük, de ez legtöbbször nagy ne­hézségekke­­ járt, mert még a londoniak nyelve is a miveltekétől annyira eltér, hogy alig lehetett megértenem. A szava­kat rendesen elharapják, a hangokat el­ferdítik. (Folyt. köv.) Kirándulás a vidékr e­g­e­r p­a­r­t­r­a, időt­ört Dip. és a tét magyar casinó és magyar dalárda létezése és szól a mellett, hogy itt van magyar élet, is ha J . . . s a dalárda „hajtásai“ fölött élezelődik, — ez csak arra mutat, hogy J...S is egyike azoknak, kik a megha­­sonlást a régi dalárda tagjai között szí­tották és előmozd­­ották, mi elég sajnos, mert ha J . . . s s az, a­kit gondolok, úgy bizonyára inkább tett volna szolgálatot a közügynek, ha hivatásának megfelelően, a jövő nemzedék oktatásán fáradozik, sem­hogy a jó egyetértést és a békét megza­varja akkor, mikor a maga és társai ré­széről tanúsíthatott kevés önzést­elenség­­gel a viszály elejét vehették vo­la A mi pedig ! .. . s azon kérdéseit il­leti, hogy mi történt a „kereskedelmi és iparkamara“ dolgában, s a jövő országyű­­lési választásokat illetőleg, ezekre csak azt válaszolhatom, hogy a kereskedelmi ka­mara ügyében e­z pár tekintélyes keres­kedő és iparos s ezeken kívül mások is mindent megtettek, a­mit a fennforgó vi­szonyok között tenni lehetett; az ország­gyűlési képviselő választások tekintetében pedig a lajstromból kimaradottak felvéte­le iránt a reclamació megtörtént és pedig eredményével. Brassói. APRÓSÁGOK. óh, azok az asszonyok! — Igen rövidre vágattad a hajadat. — Nem vágattam án egy cseppet se I — Ah ! . . Na de hát le kellett volna rz­­gatnod !* Meglepetés. Ülésszak végén boldogan siet haza a hú­gó honatya Megérkezésekor egy arat talál b- ban, kit ő nem camer. — Hogyan, asszonyom! Míg én » káp$­selőházban vagyok. . . — Ő egy nagy befolyású választó, kedv* lem . . . biztosítani akartam újra választásod*t. A regényírók. Két fiatalember önti papírra lelke •l*á* ti mait. — Ah, szól az egyik, én épen egy UJ jezetet kezdek, melyhez jelmondatot keresek 1 angol irodalomból választom azt, hogy My d*,r' — Nagyon jót — Igen, de hát melyik író műveiben * ez ? 8b»­— My dear? kespeareben láttam 1 úgy létezik, hogy a nagybátya előtt nook*)* Dicaérték egy szépségét. — Valóban bámulatos egy leány s egy szakértő a meggyőződés hangján. — Óh, felelt a nagybátya oly mint a­kinek nincs szüksége, hogy ezután jön. — számítunk is reá, hogy sok bánatot okozot­t Hazatért a vadászatból a férj, egyik bar^­jával. Neje, ki szintén egy barátnője tári*»4^ ban volt, már meszszire csókokat intett ** kezek elé. — Hogyan, te még mindig csókokat int* i a férjednek? Igen, mikor nincs egyedül I hangon, t»int- IRODALOM ÉS MŰVÉSZEI «Nemzeti nőnevelés“ ctimit­er»*' folyóiratból eg­úttal kettős fűzet

Next