Magyar Polgár, 1881. január-június (15. évfolyam, 1-146. szám)
1881-02-23 / 43. szám
kötelezőknek, mert az ipartársulatok nem lesznek képesek ezeknek keresztülvitelére. Ily feltételek mellett pártolja a kötelező társulást. Csepreghy János. Az ipartársulat hatásköre lehet kétféle, t. i. hatósági és testületi. Dacára annak, hogy az országban az iparosok nagy többsége a hatósági hatáskört óhajtja, azt célravezetőnek és helyesnek nem tartja, mert nem szabad oly közegeket hatósági jogokkal felruházni, amelyet akkor, midőn bizonyos ügyben intézkednek, egyszersmind érdekelt felek is lehetnek. Miután iparhatóságunk első fokon már is van, amelynek eltörlését senki sem indítványozta, nem szeretné, hogy egy és ugyanazon dolgot különféle hatóságok végezzenek. Hangsúlyozza, hogy ne kényszertársulatok, hanem ipartársulatok állíttassanak fel, mert különben a kényszer csak a papíron lesz meg. Thók András kétségbe vonja, hogy a társulatok nagy befolyással lesznek nemzetgazdasági fejlődésünkre, mert ha minden községben kell ipartársulatot felállítani, ahol körülbelül 40 iparos van, ahhoz 15.000 ipartársulatot kell teremteni és ezeknek budgetje oly rengeteg összeget nyel el, amelylyel többet lehetne a kormány által elérni, mert ma is 3427 ipartársulat van az országban 239,000 budgettel, amely összegnél maga az állam se áldoz többet ipari célokra. Ha 15,000 ipartársulat állíttatnék fel, körülbelül 15,000 iparost vonnának el a tevékenység teréről. Minthogy az ipartársulatok megölő betűje mindennek. Ajánlja a szabad ipar pártolásának kimondását. Ráth Károly Csepreghyvel polémizál. Mi a tanonczügy rendezését, a szaknevelést akarjuk alulról fölfelé fokonkint előmozdítani. — Hogyan fogna a versenyviszonyokra visszahatni az, midőn a tanonczok felvételének feltételeit kell megállapítani és ellenőrizni, hogy a műhelyben tanuljon is valamit, s midőn a társulat kötelességévé tétetik, hogy ellenőrködjék a felett, hogy a tanoncz iskolába járjon. Akarjuk továbbá kiterjeszteni a társulatok hatáskörét a munkarend fentartására. Akarjuk, hogy minden tanonct lajstromoztassék, hogy a munkakönyv felállíttassák, hogy tudva legyen, hol dolgozott, meddig szünetelt az illető. Ahol bíráskodásról, vagy békéltetésről van szó a munkásokra nézve, ottan munkások ugyanazon számban legyenek képviselve, mint maguk a munkaadók. Az általános ipartársulatokat kívánja azért, mert a czél szempontjából semmi különbség nincs az iparos társak közt, s a munkások fegyelmezettségére és nyilvántartására nézve ugyanazon rendszabályok szükségesek egynél is, másnál is; felruházni kívánja azt azon testületi jogokkal, a melyek az első és második kérdéspontban felemlítve vannak, miután ezek a versenyviszonyokra és szabad forgalomra semmiféle káros kihatással nem lehetnek, a kényszert kimondandónak véli. Zichy Jenő gróf: A kényszertársulás kívánatos, épen úgy, mint az iparosok lajstromozása. A kényszer alkalmazandó a kézművesekre és azon gyárosokra, a kik szakszerüleg képzett iparosmunkásokat alkalmaznak, és ha gyártmányai kereskedésbe jönnek. A társulatok hivatása humanisztikus és fegyelmi is legyen. A társulatoknak befolyása szükséges a tanoncz felvételénél, a tanszerződés ellenőrzésénél, a tanoncz felszabadításánál, a segédek és mesterek közti viszony rendezésénél, a munkakönyvek kiállításánál és az esetleges békítésnél. A társulatba való lopás kötelezettsége az ország minden részére terjedjen, már az egyöntetűség és méltányosság végett is. Rendszerint minden városban csak egy általános ipartársulat alakulhasson megfelelő szakosztályokkal. A nagyobb iparos központokban azonban, ahol iparkamarák lennének)azon iparágak, illetőleg iparcsoportok melyek önállóan és életrevaló ipartársulatot képezhetnek, az általános társultból kiválva, önálló társulattá alakulhassanak. Az ipar szabad gyakorolhatásának elve fentartandó ugyan, azonban a kéztati iparosokra nézve kötelezővé teendő, hogy tanoncz-felszabadulási bizonyítványnyal igazolják, miszerint az ipart megtanulták, továbbá kimutassák, hogy 3 éven át, mint legények szakbavágó műhelyben vagy gyárban dolgoztak. Neuschloss Marcel nem ismer különbséget a kézműiparos, a gyáros és a vázipart űző földesúr közt. A kényszeripartársulatokat nem pártolja; azt sem tartja helyesnek, hogy e társulatok hatósági joggal ruháztassanak fel. A tanoncok oktatása feletti felügyelet és az iparosok lajstromozása, az ipartársulatok dolga legyen. Az oktatás feletti felügyeletet a hatóságok ellenőrizzék. György Endre: A kényszer-ipar társulás védőinek okoskodása a következő: akarják az ipar emelését, tehát az iparosoknak művelődését és anyagi javulását, amint irataikból kivette, szövetkezeti uton, anyag-beszerzés, közös érdekek előmozdítása útján és humanisztikus czélokkal előmozdítani. Úgy, de két dolog, a humanisztikus czél és a szövetkezés a kényszer instituciójával homlokegyenest ellenkezik. Van olyan dolog, amit csak a kényszer alapján álló ipartársulat vihet keresztül és van olyan dolog, amit csakis a szabad ipartársulatok vihetnek véghez. Azt hiszi, hogy a kényszer ipartársulatok behozatalával a humanisztikus czélek ki volnának véve az ipartársulatok hatásköre alól. M u d r o n y Soma: A György Endre által felhozott feladatok nem tartoznak a kényszer-társulatok hatásköréhez. Ha kimondatik az iparnak átalános szervezése azon alapon, hogy minden iparos benne legyen a társulatban, az által a czél nagyon is előmozdíttatik, mert így az iparosok a társulati érintkezést el nem kerülhetik, ami azután a netalán még nem létező érdeklődést önkényt fogja fejleszteni. Thék Andrásnak, aki a kényszertársulatoktól semmi jót nem vár, azt mondja, hogy Magyarországon ma olyan a helyzet, hogy évről évre 10.000 re megy azoknak a száma, akik kellő nevelés, oktatás hiányában elzüllődnek és proletárokká válnak. Ezt a helyzetet nem lehet tűrni. Magyarországnak oly nagy szellemi és anyagi kincse rejlik e munkaerőben, hogy annak fejlesztésére minden perczet elmulasztani halálos vétek. — Neuschloß Marczell azt mondja, hogy majd rendbe fogunk jönni. Ez nem elegendő, nekünk nem lehet a véletlenben bízni. Nekünk gondoskodnunk kell e munkaerő kiképzéséről, történjék ez azután akár állami felügyelet útján, akár hatóság útján, akár az autonóm iparosság által. Szóló ez utóbbi mellett van. Thék Andrásnak rövid felszólalása után elnök a legközelebbi ülést holnap délelőtt 11 órára tűzi ki, tett alaptőkéje 120 millió aranyfrankot tesz, egész csendben áthurczolkodott Athénbe és ott leend székhelye. A gazdag görög kereskedők és bankárok pedig, akik Konstantinápolyból Athénbe költöznek át, egymásután mintegy vetekedve emelnek ott pompás palotákat. Hogy pénzügyeinek a görög kormány jobb állást biztosíthasson, az adóhátralékokat 1851 től 1879 ig most egyszerre behajtatja. Athénból érkező bizalmas tudósítások szerint a görög hadikészületek, minden ellenkező hir daczása, elégtelenek és kevéssé előhaladottak. Rt azt hiszik, hogy Görögország májusban sem lesz képes hadjáratot indítani. A sereg állítólag csak mintegy 50,000 emberből áll. Janinában a görögök igen előzékenyen viselték magukat a török katonaság iránt, mikor megtudták, hogy katonaság oly nagy számmal érkezik, hogy a kaszárnyákban számukra nem lesz hely, önkényt fölajánlák lakházaikat elszállásolásra. S a szultán ezért köszönetet is mondatott Janina görög lakosságának. A Dirotto konstantinápolyi jelentése szerint a nagykövetek értekezlete elhatározta, hogy együttes jegyzékkel válaszol a porta jan. 14 ki köriratára. A jegyzék, melyet vasárnap nyújtottak át, tudomásul veszi a porta azon nyilatkozatán, hogy nem szándékszik eltérni az eddig tanúsított békés magatartástól. A nagykövetek legközelebbi értekezlete meg fogja állapítani a portától követelendő határvonalat, egyszersmind a hatalmak felhívást intéznek Görögországhoz, hogy a tárgyalások tartama alatt tartózkodjék minden ellenségeskedés megindításától. G a m b e 11 a szombaton jelen volt az osztrák-magyar nagykövetség palotájában adott ebéden és ez alkalommal határozottan Ausztriába híreket, megcáfolta az utazásáról szóló sék ki, hogy belsejében dúljon a pusztulás, midőn hatalmas erejével képes lenne a kívülről jövő ellenséget megsemmisíteni- Ne tegye ezt felséged! nagy szive adjon immár tartós békét szerető népének s országának ! Legyetek e felől nyugodtak és jó reménynyel gyermekeim! mondá a császár viduljatok föl, azért jöttem közétek, hogy vidámnak lássalak s veletek én ts örvendjek. Gyászotok elkomorit engem is, reméljetek, legyetek vidámak, minden jobbra fordul .... A hölgyek arcza perezre földerült, de kényeik a más percben ismét megáradtak ; kérték a fejedelmet, hogy nekik bánatukat bocsássa meg, ne gerjedjen haragra ellenök, hogy azt eltitkolni jelenlétében — amint keltenék — nem képesek. De a felségnek hatalmában áll őket teljesen megvigasztalni. Mellőzze ama vészterhes tervet, mely az idegen udvarokban roszhatást tesz, a magyar nemzet kebelében pedig a személye és az uralkodóház iránt gyűlöletet fog ébreszteni, vonja viszsza a magyar alföldre tervezett csapatöszpontosítási rendeletét. A császár a két sírva csengő hölgy kérésére végre meglágyult a kijelentetteelőttük, hogy szándékától eláll a rendeletét visszavonja ... A hölgyek lábához borultak, átkarolták, csókolták térdeit, hálálkodva rebegték, hogy ők e kegyet tőle s királyi szivétől várták sőt szinte hitték. De most félnek, hogy a miniszterek ismét más gondolatra bírják a fejedelmet, könyörögnek azért neki: írjon egyenesen Jenő herczegnek s adja parancsul sergei visszavonását s a központosítás megszüntetését . . . A fejedelem abban is engedett, sajnálkozólag irt levelet küldött a déli fővezérnek. A gyász azonnal örömre változott Stratmann grófné maga lesz a futár, ha a csiszár megengedi — mondá. A monarcha elbámult e férfias és lelkesült bátorságon, hogy télen, és idején, ily útra határozhatja el magát gyönge nő. De a grófnénak nem volt vesztegetni való ideje, elsietett azon ország határai felé, melynekimára a felségtől a béke és jólléte örvendetes hírét volt viendő. Midőn Jenő herczeghez ért, nem tudta, ha őt valóban és testileg, vagy csak szellem-árnyát álomban látja „Én vagyok magam a futár, herczeg s mondá, államparancsot hozok önnek ő felségétől, a császártól s az országnak üdvét! íme, itt van a legkegyelmesebb kézirat!“ A herczeg mély tisztelettel fogadta azt, megcsókolta, s mikor a dolog egész folyamát a grófnőtől megértette, keble mélyéről túszókban tört ki: „Isten áldja meg a legjobb 9 legkegyelmesebb császárt, áldjon meg titeket kedves jó lelkek! a kik azt tőle kicsengettétek. Szivemnek fáj parancs, de a hiv szolga urának tartozik engedelmeskedni. Hogy pedig a dolog tikerült, azon örvendek.“ A két nagylelkű hölgy közbenjárása elfordította Magyarországról az alkotmánya ellen czélba vett támadást s kiérdemelte örök időkre a nemzet háláját . . . E történetet én — igy zárja be elbeszélését Kováchich — ezenképen hallottam elbeszéltetni egykor, s arról is értesültem, hogy a Csáktornyai várban egy szép symbolikus képben is örökítve van. Midőn 1812. diplomatikai és tudományos utazás czéljából ott megfordultam, a vár előtt megállva, a gazdatisztet a kép megmutatására fölkértem. A grádicafeljárás fö-i menyezeten azonol észrevettem , letti traditio valódiságát. Ott volt lefestve Magyarország, mint egy méltóságos matróna, trónon ülve, kezében egy oroszlánra vízszintes irányban kiterjesztett fegyvert tartva, mely a légben, sebes futásban, torkát kinyitva, rohan rá; jobbról mellette komoly, nyugodt Állásban van rajzolva Pigoatelli, mint Juno, balra Strattmann grófné, mint Minerva, mellette Savoyai Jenő herczeg, mint Hercules, a ki az oroszlánt fölemelt botjával fenyegeti. Amint a szobákba lépttjük, azok egyikében ugyanezen képet találtuk több részben a falon kifüggesztve. Én — jegyzé meg a tudós Kováchich — bámultam mindkét istenített hölgy szépségét, kivált pedig Juncót, s azt gondoltam magamban, hogy felettem is kényeivel és kérésével és úgy fogott volna bájai által uralkodni, mint az oly sok országok és birodalmak uralkodóján. Ki és mikor hozta ide a képeket, nem lehetett megtudni, de magát a kis történetet sokan beszélték el a legkisebb részletekig, megjegyezve, hogy Pignatelli grófné az uradalom jobbágyainak még ma is hatott birtokaiban: hanem volt e árviz?nem pusztított-e tűzvész? vagy más kárt nem vallottak e alattvalói? S ilyenkor, a körülmények szerint, azoknak terhe elengedésével könnyített sorsukon ... Ez már ma, mint rege, úgy hangzik, de a komoly tudós elbeszélésének kötelesek vagyunk hinni. — Z — KÜLFÖLD. Athénből azt írja a „P. Corr.“ tudósítója, hogy ott nem hisznek a diplomácziai közbenjárás sikerében és a háborút elkerülhetlennek tartják De Görögország időt akar nyerni arra, hogy a partvédműveket befejezhesse. Még ha a porta nagyon engedékenynek mutatná is magát, nem lesz lehetséges a zavargásoknak elejét venni, mert Epirusban és Thesszáliában igen sok gyúanyag van összehalmozva. Mióta Konstantinápolyban szó van arról, hogy a görögöket száműzni kell, ha kiüt a háború, Törökország fővárosa roppant sokat veszít nap-nap után azáltal, hogy a legvagyonosabb görögök önként elhagyják a várost és pénzükkel Görögországba mennek. Maga a nagy konstantinápolyi bank, melynek csak befize A magyar jelzálog-hitelbank vasárnap rendkívüli közgyűlést tartott Forgách Antal gróf elnöklete alatt. A jelen közgyűlésre 273 részvényes által 5450 darab részvénytéteményeztetett le, minek folytán az határozatképes. A közgyűlés tárgyát a papír forintos alaptőkének arany forintosra való konvertálása s a részvénytőkének uj részvények kibocsátása által történő felemelése képezte, mire nézve az igazgatóság a következő két indítványt terjeszti, annak indokolásával együtt, a közgyűlés elé: Az 1880. évi május hó 23 án kelt s törvényszékig jóváhagyott közgyűlési határozat alapján a 7000 drb 100 frtos teljesen befizetett részvényből alkotott s 700 ezer o. é. papirforinttal valósággal befizetett alaptőke 600,000 o. é. arnyforintra (== 1.500,000 frank aranyban = 1 millió 215,000 német bírod. márka), konvertáltassék oly módon, hogy 100 o. é aranyírtra 116®/, o. é. papirírt vétetik alapul s ezen igy konvertált alaptőke 3000 darab 200 o. é aranyírtról (= 600 frank aranyban = 405 n. kir. márka) szóló teljesen befizetett részvényre osztassák föl. E szerint minden 100 o. é. papír irtót teljesen befizetett 7 drb részvényért az 1881. Üzletévre vonatkozó szelvénynyel 3 drb 200 o. é. forinttal teljesen befizetett részvény adassák 1881. évre vonatkozó szelvénnyel együtt, s ezen részvények első kibocsátású részvényeknek tekintessenek. 2. Az ily módon aranyértékre konventált, most 600,000 o é. arany irtot tevő társasági alaptőke 20 millió o. ért. arany frt ==s 50 millió aranyban számított frank = 40,5 millió német bírod. márka névértékre emeltetik, mely alaptőke 100 ezer drb 200 o. é. arany írt = 60° arany frank = 405 német khr. márka névértékű részvényre oszlik, s ezen alaptőke szaporítás - tekintettel a teljesen befizetett 1. kibocsátmányu 3000 darab részvényre — 97 000 drb II. kibocsátmányu részvény kibocsátása által történjék, melynek 50%j a befizetendő, úgy, hogy ennek megtörténte után a tényleg befizetett alaptőke 103 mp. ért. arany forintra fog emelkedni.A közgyűlés mindkét indítványt egyhangúlag elfogadta s az igazgatóságot megbízta úgy ezen két határozatnak a kereskedelmi törvényszéknél jóváhagyás és bejegyzés végetti bejentésével, valamint ezen határoztak keresztülvitelével. Alaptőkéjének fölemelése által most már az intézet képessé vált forgalmának kiszélesbitésére s nagyobb pénzműveletek keresztülvitelére, s részvénytőkéjének aranyra konvertálása által megnyíltak előtte Európa pénzpiaczai, s igy az intézet a mai nappal elsőrendű kiváló pénzintézeteink sorába emelkedett. Ezután a közgyűlés az ezen változások által szükségelt módosított alapszabályokat tárgyalta és fogadta el egyhangúlag. Végül a választások ejtettek meg. Az igazgatóságba megválasztottak: Széll Kállmán, lovag Brüll Miksa, Beck Nándor, Frölich Frigyes, Hegedűs Sándor, Lukács Béla, dr. Matuska Péter, Mayer Arthur, Minkus Jenő, Steiger Gyula, gr.Széchenyi Pál és Wahrmann Mór; a felügyelő bizottságba: Beneczky Ferencz, gróf Berchthold László, Ernuszt Sándor, Dániel Ernő , Kléh István , Kovách László, Kubinyi Árpád és Schön Vilmos. Miután még az igazgatóságnak és elnöknek buzgó működésükért köszönetet szavaztak, a közgyűlés véget ért. BRASSÓBÓL. Brassó, február 18-án Tisztelt szerkesztő úr! A „M. Polgár“ f. hó 13-iki számában !...s válaszolván előbbi levelemre, fentartja vádjait, s ezen fentartáshoz való jogát származtatja abból, hogy ő régebbi brassói lakos, miért is magát „szavabevehetőbbnek“ nyilvánitja nálamnál, annyival inkább, mert ő t. i. J .. . s többet érintkezik a polgárokkal mint én, mert 5 többet tudhat meg künn, mint én irodámban. J...8 ezen kijelentéseiből látom, hogy J ... 3 engem ismer, örvendek is a szerencsének, habár én nem vagyok azon szerencsés helyzetben J ... s-t ismerni, és gratulálok J ... s-nek helyzetéhez, mert ismert ellenféllel szemben könnyebb a harcz és a védelem, mint ismeretlennel szemben, de mindez nem riaszthat vissza attól, hogy az elém dobott keztyűt felvegyem, és hogy J...S kilétéről bár gyanúsításaim ne legyenek. Egyébiránt itt nem a személy, hanem a dolog határoz, a ezért megengedjen J ... 9, ha inkábbb az ügygyel, mint személyével foglalkozom. Hogy a brassói magyarság hazafiai és polgári kötelességérzetének teljes tudatával bir — ezen állításomat a leghatározottabban továbbra fentartom, fentartom pedig azért, mert —habár !...s ebben kétkedik — valójában érintkeztem az itteni polgárság intelligens részével s közvetlen meggyőződésből tudom, hogy az itteni polgárság intelligens része kötelessége teljesítése alól magát — ha kell — soha kivonni nem fogja, sőt áldozatokra kész. Ha tehát itt mégis kevés történik, ennek nem a polgárság közönye, avagy kötelességérzetének hiánya, hanem ez az oka, hogy hiányzik az, ki képzettsége, műveltsége, független állása és önzetlen törekvése által hivatva volna és képesített is lenne az itteni magyar polgárságot egyesítve — összetartani, a polgárokban a művelődés iránti vágyat felkelteni és fentartani, és a ki adott alkalmakkor a polgárzatot, kötelességéből folyó teendőire figyelmeztetve és tettre felhivatott fáradhatlan vezérletével támogatta is. Egy ilyen férfira volna itt szükség s ha akadna egy, a ki önzetlen törekvése által, a közbizalomra érdemesülne s azt megnyerné, akkor, legyen meggyőződve . .. s, másként állanának itt a viszonyok, volna mozgalom is akkor, amikor szükséges, és az itteni polgárság is hazafias kötelességét teljesítené. De igy, a jelenlegi viszonyok között, ki legyen itt hivatva a vezérszerepre ? A kereskedők és iparosok —mint a legbefolyásosabb és legtekintélyesebb kereskedők egyike, önzetlen őszinteséggel nyíltan beismerte — a vezérszerepre hivatva nem lehetnek, egyrészt, mert tán a kellő képzettséggel sem bírnának erre a másrészt, mert hivatásuk is sokkal inkább elfoglalja őket semhogy — ha már vezérszerepre hivatva is volnának — ennek elég időt és munkát szentelhetnének. Az itt lakó hivatalnokok és ügyvédektől pedig kívánni sem lehet azt, hogy idesöket és munkájukat egyébnek szenteljék, mint hivatásuknak, mert hiszen ide lás emlékezetében él, 8 jótettei között ki ----------U18zen ll0. emelik azt, hogy 6 évenként végére jára juk és munkájuk tartja őket fenn —ezzel keresik meg kenyerüket, a mai világban pedig csak sok munka szerzi meg a szükséges kenyeret. Egyébiránt nemcsak a vezér hiánya lUzk?JVV8n Ív raeg más és minden egyébnél fontosabb baj, s ezt mindenki jól tudja, mindenki érzi, — de mert rajta nem Mgithrtitok _ soktek elhallgatok s csak azon reményünknek engedjük át magunkat, hogy talán lesz idő, midőn ezen tőbaj is elenyészik s Brassóra uj élet virrad. Hogy a casinó és dalárdára hivatkoztam, ezzel nem azt akartam mondani hogy ezek s csak ezek egyedül mutatnakmagyarok tev®kenységóre, ezeket csak például hoztam fel s azt hiszem, hogy egy AZ ANGOL IPAROSOKRÓL. A kolozsvári iparos ifjak egyletében felolvasta 1881. február 20-án Boros György. Tisztelt iparos ifjúság ! Alig van egy pár hónapja még, hogy egy barátomnak ilyenszerű felolvasása, illetőleg előadása alkalmával volt szerencsém az önök által rendezett vasárnapi felolvasásokon részt venni. Arra még akkor éppen nem számíthattam, hogy engemet is érhet az a megtisztelés, hogy egy órájukat elfoglaljam. Annál meglepőbb volt rám nézve egy buzgó tagtársuknak és egyletük több tagjának a felhívása. Mióta felhívásukat elfogadtam, azóta sokat gondolkoztam a magyar iparról és egy magyar iparos ifjúsági egylet hivatásáról. Igyekeztem, amennyire lehetett megismerkedni kebli ügyeikkel, bátorságot vettem arra is, hogy meglátogassam önképző egyletüket, s hogy ott megkérdezzek és elmondjak oly dolgokat, amelyeket lényegeseknek tartottam. Engedjék meg itt mindenek előtt kifejeznem azt, hogy ámbár még sok kívánni vaót láttam önmiveési eszközeikben, engemet mégis kellemesen lepett meg az az állspot, amelyben egyre helyiségük van, és az a szívélyes elözékenység s azok az értelmes felvilágosítások, amelyeket ott egyesektől nyertem. Én, uraim ezekben biztosítékát láttam annak a nagy eszme kivihetőségének, amely ma minden igaz magyar honfi keblét eltölti, hogy Magyarország jövőjének egyik fő feltétele a magyar ipar felvirágoztatása. Amily melegséggel tudok érezni hazámért, oly barátsággal tekintek önökre, kiknek kezében van letéve egyik felől annak jövője. Kérem azért tekintsék azt, amit én az alábbiakban a legnagyobb iparos nemzetről el fogok mondani úgy, mint rokon- szenvem nnyilvánulását az iparosok iránt, s mint olyant, ami míg egyik felől önöknek mulattatására irányul, egyszersmind épületükre is kell hogy szolgáljon. Vasárnapi séta egy londoni parkban. Munkaszünet vasárnap. Legelőször is a világ legnépesebb és legnagyobb iparvárosába Londonba vezetem be önöket. Nem ígérem ugyan, hogy négy milliónyi lakásával meg fogom ismertetni vagy hogy gyáraiban rendre hordozom Ezek közül egyik éppen olyan képtelenség, mint a másik. Inkább lépjünk be egy nyilvános kertjébe, vagy amint az angolok nevezik, parkba, a kert terjedelme nem kissebb, mint Kolozsvár belvárosáé magas füstfogott eger, és a törpe fülü lombú vadgesztenyefák már távairól látszanak. Birane pedig a széles ösvények, és a legizlésesebben rendezett virágtáblák vonják magukra figyelmünket. Ezekből ráczint fölséges illatár oly kedvesen hat, mint amily csodálkozásra ragad a velünk élvezők roppant nagy serege. E seregben még tán egyetlen egy sincs jelen azok közül az arczok közül, amelyekhez a hát folytán hozzá szoktunk volt. A férfiak inkább törpék, zömökök, arezuk széles, kerekded és meglehetősen durva. A legtöbbnek szájában egy dió nagyságú, és egy arasznyi hosszú szálú, egy darabból álló, cserép pipa van. A fiatalabbak öltözéke valamivel gondosabb, de általában egyiknél sem lehet szó a csinosságról. A férfiaknál nincsenek kevesebben a nők, kik közül a fiatalok száma túlnyomó. Ezek már csinosabban vannak öltözve, s még szép is található köztük, de csak □agyon kevés. Ez a London munkás, illetőleg iparos osztályának egyik csoportja és ha szabad osztályoznom is őket, a középosztály, mert az alsóbbrendűek, a nagy“f®“ 8a.9 fény munkások szégyenük az ily előkelő helyen megjelenni. Általában véve azt mondhatom, hogy a mi sétaterünk vasárnapi közönsége nagyon sokkal felette áll ennek. Délután három órakor az egész kert már hemzseg a nagy sokaságtól, az állatkert tele van s a tavakat csónakok lepik el. Legmeglepőbb az, ami a pázsiton egyegy fa alatt foly, hova oly rohammal tódúl a tömeg. Ott már olyan valamit lát-nunk, a mihez mi szokatlanak vagyunk. Egy magas, sugár, cylinderes úriember egy könyvet fog kezében és abból olvas fel egy éneket, oly hangosan, amint csak lehet, mire az összesereglettek szépen énekelni kezdenek. Nemsokára minden szónoki tehetségével beszélni kezd, és tart egy prédikációt, akiknek ínyére van a beszéd, azok végig hallgatják, a kiknek nem tetszik, azok egy nehány lépéssel tovább mennek, s megpróbálják hát, vagy harmadikat és igy mint vehetni észre, ez emberek ” "A szónokok, illetőleg olyan egyén» valaraegyik gyülekezet papja, Lvtina , a hívek megbíztak azzal, host hi az igét azoknak is, a kik nem ke‘?^ a templomokat. E helyen azt u • 1,1 zem, hogy az angol nép nagyon "Sasokat tud áldozni vallásáért és nulla , mint hátrább fér jogom A*« tekintetben az iparosok sokszor tündökölnek. Alig tett valami kellemesebb z., emelőbb hatást rám, mint annak a *' hogy az iparos a vasárnapnak nemi délutánját töltheti a maga tűzhelye?1' vagy a mulató helyen, hanem az ’ pót. — gos*HIgen, mert Londonban úgy mint ha minden más városába» vasá'mat den bolt, minden műhely, sőt még s»? lyen a korcsomák is belyen a korcsomaa is be vasnak zárvi f én ezt végtelenül fontos és helyes»kedésnek találom. Fontos azért munkásember egy egész napot ismert, arra, hogy magát kipihenje, hogy Cyllájával, amelyet tán az egész héten át látott, boldogan lehessen. Helyes azért, mert ezáltal ki van kerülve nálunk annyira divatos, de mindan?.." nevetséges dolog, hogy amig egyik imáját mondja el templomában, addig a ? sik ott künn a legkitanultabb fogán? igyekezzék a vevőre erőszakolni portéláját, illetőleg igyekezzék megcsalni fontos azért is, mert a szegény alany visszaszerezheti a hét folytán annyit merült, erejét. Én remél rá, hogy Magyarország is nemsokára azt fogjuk látni, hogy a vasárnapi munkát beszüntték. És inil illeg vagyok győződve, hogy ezálal mindenki csak nyerne. Igen, mert a más, illetőleg a segéd és az iparműhei tulajdonosok is megszoknék, hogy az idő hogy kell felhasználni, hogy lehet hatan alatt épen annyit végezni el, mint hét mi A vasárnap eltöltésének legkötöényesebb neme az, amit itt láttunk. Dart, szint egyesek, részint pedig társulatok gondoskodtak arról is, hogy mind ama szegényebbek, kik ide szégyellették kijöni,mind pedig ezek még valamivel épületesebbig töltésben is részesüljenek. Egy évben ni három vagy négy munkaszüneti nap, g. dön minden bolt, minden gyár be van zárva E napokra a vasúti társulatok előre áruszállítást hirdetnek az ország egyik vagy másik nevezetes helyéhez, pl. vas. ■ne y erdőbe vagy valameg tengerparti városba É peh -mi mily óriási nagy a tolongás ilyenkor a vasúti álomásoknál, ■ elgondolhatjuk, hogy mily boldogok azok a kimerült és elfáradt gyári munkások, a kik életöknek kétharmad részét valamely gyapott-, vas , üveg-, porezellán vagy ki tudná elszáraláni még hány más ilyen gyárban tölthetik el. Több ilyen kirántólásnak voltam szemlélője, nem egyszer utaztam én is éppn egy coupéban vílt csak azért, hogy közelebbről ismerjmk meg őket, és az észlelés mindannyiszor bőven eredményezett. Sokáig élvezettel hallgattam el beszélgetéseiket, gyönyörködtem hogy mint vidámult fokonként arczuk, mint a város sötét falai helyett a szép zöld rétek, folyók, vagy berkek kerültek szemök eleibe Némelykor beszélgetni kezdettem velük, de ez legtöbbször nagy nehézségekke járt, mert még a londoniak nyelve is a miveltekétől annyira eltér, hogy alig lehetett megértenem. A szavakat rendesen elharapják, a hangokat elferdítik. (Folyt. köv.) Kirándulás a vidékr eger partra, időtört Dip. és a tét magyar casinó és magyar dalárda létezése és szól a mellett, hogy itt van magyar élet, is ha J . . . s a dalárda „hajtásai“ fölött élezelődik, — ez csak arra mutat, hogy J...S is egyike azoknak, kik a meghasonlást a régi dalárda tagjai között szították és előmozdották, mi elég sajnos, mert ha J . . . s s az, akit gondolok, úgy bizonyára inkább tett volna szolgálatot a közügynek, ha hivatásának megfelelően, a jövő nemzedék oktatásán fáradozik, semhogy a jó egyetértést és a békét megzavarja akkor, mikor a maga és társai részéről tanúsíthatott kevés önzéstelenséggel a viszály elejét vehették vola A mi pedig ! .. . s azon kérdéseit illeti, hogy mi történt a „kereskedelmi és iparkamara“ dolgában, s a jövő országyűlési választásokat illetőleg, ezekre csak azt válaszolhatom, hogy a kereskedelmi kamara ügyében ez pár tekintélyes kereskedő és iparos s ezeken kívül mások is mindent megtettek, amit a fennforgó viszonyok között tenni lehetett; az országgyűlési képviselő választások tekintetében pedig a lajstromból kimaradottak felvétele iránt a reclamació megtörtént és pedig eredményével. Brassói. APRÓSÁGOK. óh, azok az asszonyok! — Igen rövidre vágattad a hajadat. — Nem vágattam án egy cseppet se I — Ah ! . . Na de hát le kellett volna rzgatnod !* Meglepetés. Ülésszak végén boldogan siet haza a húgó honatya Megérkezésekor egy arat talál b- ban, kit ő nem camer. — Hogyan, asszonyom! Míg én » káp$selőházban vagyok. . . — Ő egy nagy befolyású választó, kedv* lem . . . biztosítani akartam újra választásod*t. A regényírók. Két fiatalember önti papírra lelke •l*á* ti mait. — Ah, szól az egyik, én épen egy UJ jezetet kezdek, melyhez jelmondatot keresek 1 angol irodalomból választom azt, hogy My d*,r' — Nagyon jót — Igen, de hát melyik író műveiben * ez ? 8b»— My dear? kespeareben láttam 1 úgy létezik, hogy a nagybátya előtt nook*)* Dicaérték egy szépségét. — Valóban bámulatos egy leány s egy szakértő a meggyőződés hangján. — Óh, felelt a nagybátya oly mint akinek nincs szüksége, hogy ezután jön. — számítunk is reá, hogy sok bánatot okozott Hazatért a vadászatból a férj, egyik bar^jával. Neje, ki szintén egy barátnője tári*»4^ ban volt, már meszszire csókokat intett ** kezek elé. — Hogyan, te még mindig csókokat int* i a férjednek? Igen, mikor nincs egyedül I hangon, t»int- IRODALOM ÉS MŰVÉSZEI «Nemzeti nőnevelés“ ctimiter»*' folyóiratból egúttal kettős fűzet