Magyar Polgár, 1881. július-december (15. évfolyam, 147-298. szám)

1881-07-10 / 155. szám

£T. évfolyam. SZERKESZTŐSÉG: Az­LTOHDA,OTCZA, N­Y­OMO­R­É­P­Ü­L­E­T. Névtelenül beküldött közlemények ne* k5.6l­eu.eb. . í , _ tf nncD Ä d ® t D A It f i Hl (L Uu.íklb.tl.n ké*tr»,0,f oem Cak bénává ‘° reiek ,0«*dtttoAk *K 155-dik szám Kolossvár, vasárnap, 1881. július 10. KIADÓHIVATAL: kOltordA-Utcza, htomdaépölet égé*, évre félévre . • ELŐFIZETÉSI DÍJ: . . . 16 frt­­ évnegyedre . ... 6 ,­­ egy hér* . . 4 frt — k Hirdetési (lg: ror* 6 kr. — Béljeglzeték: tavnde* hirde­tét ötén 80 kr. — Nyilttér: verő 25 kr. 4 m­entelmi fog.­ laaztatott országos képviselővé, vala­mint az sem következik, hogy Ugron Gábor mentelmi joga újabb felfüggesz­tést igényelne csak azért, mert azon országgyűlés időszaka alatt — mely­ben a kiadás már egyszer elhatároz­­tatott — az ellene bevezetett bűnvádi eljárás nem fejeztetett még be. Kétségtelen dolog, hogy a kép­viselők mentelmi jogának felfüggeszté­­se — nem az illető országgyűlési czik­­lus tartamára — hanem az ü­gy teljes le­jártatása és befejezésének egész ide­jére történik; az országgyűlés mi­dőn Ugron Gábort a rendes bíróság­nak kiadta — nem lehetett és nem is kellett tekintettel lennie arra, hogy váljon megvá­lasztják-e Ugront újabban képviselővé addig, a­mig az ügy­ről­megemlékeztün), arról, hogy kit semmite azók az Ugron Gá­bor ellen folyamatba tett sajtóperben kolozsvári kir. törvényszék által ho­zott elhalasztás! határozatot megsem­­misitette, a­­ törvényezöket­­ tárgya­ló megtartására utasította. Néhány ellenzéki lap élesen meg­támadja a sem­mitószék ezen határoza­tot mint olyat, amely nemcsak jogi szempontból érdekes, hanem mint a­melynek politikai szempontból is jelen­­tősége van. Közöltük már a semmitószéki ha­tározat indokait is, melyek közül a lé­nyegesebbeket a helyen csak azért em­lítjük fel, hogy támadásuk helytelenség­it­ég téves voltát kimutassuk. A curia a következő indokokra bíróságnak, törvényeink szerint pedig alapítja határozatát:­­a mentelmi jog nem a büntet­lenséget adja meg, hanem az ország­gyűlés tagjait a zaklatások ellen vé­delmezi .* Ugron Gábor már a múlt or­szággyűlés által a bíróságnak kiadatott, ellene a vizsgálat befejeztetett, s a tár­gyalási határnap ki is tűzetett; e a kiadás nem bizonyos időre, ha­nem egy meghatározott ügy telj­es lejártatása és befejezésének egész idejére történik, s az igaz­ságszolgáltatás rendes menetét beszün­tetni vagy felfüggeszteni nem lehet.* A fentebbi indokokra alapított semmitőszéki határozat, a mi felfogá­sunk szerint, egészen correct és úgy a törvény szellemének, mint a mentelmi jog természetének helyes értelmezésé­ről tanúskodik. Hogy a Semmitőszék ezen hatá­rozatában azt az elvet mondotta volna ki, hogy az előző s már feloszlott or­­■zággytllés határozata a következő or­szággyűlés tagjaira is kötelező lenne — határozottan kétségbe kell vonnunk. Igaz úgy az, hogy minden ország­gyűlésnek joga van megbírálni, hogy valamelyik tagja ellen indított bűnvá­di eljárás bír-e a zaklatás jellegével, vagy nem, ebből azonban még éppen nem következik, hogy az Ugron Gá­bor elleni bűnvádi eljárás ezen i­j or­­szággyűlésen is újabb bírálat tárgyává tétessék csak azért, mert a végtárgya­lás határnapja oly időre tűzetett ki, iidén Ugron Gábor újból megvá­n megindított bűnvádi eljárás befeje­zését — a vád alatt levő egyénnek­­ időközben képviselővé választatása nem gátolhatja meg, a megkezdett bűnvádi eljárásnak mindaddig folytattatnia kell, míg az végleg be nem fejeztetik. A bűnvádi eljárás folytatása vé­gett a bíróságnak kötelessége volt ug­­ront, mint országos képviselőt, a kép­viselőháztól kikérni, az ki is adta nem az országgyűlés idejére, hanem arra az egész időre, a­míg a per vég­­befejezést nyer. Azon körülmény, hogy Ugron Gábor a per befejezése előtt újabban képviselővé választatott, egy a múlt országgyűlés által végérvényesen hozott határozat joghatályán mit sem változtat, mert a mentelmi jog felfüg­gesztésének joghatálya nem az ország­gyűlés időszakára, hanem bizonyos fenn­forgó peres ügyre vonatkozik, s a mentelmi jog felfüggesztése az ügy teljes lejártáig terjed ki. Azt a kérdést, hogy az adott esetben zaklatás forog-e fenn, vagy nem , a képviselőház már eldöntöt­te, ez további vita tárgyát nem ké­pezheti, a képviselőháznak ez a hatá­rozata nem olyan természetű, hogy az egy következő országgyűlés jogkörén csorbát ejthetne, s hogy ha az a ha­tározat hatályban levőnek m­ondatik ki — ez az új országgyűlés jogaiba va­ló beavatkozásnak éppen nem tekint­hető , mert a mentelmi jog felfüg­gesztése által nem az illető képviselő bűnössége mondatik ki, hanem csak a zaklatás kérdése döntetik el, s mi­­helyt ez el van döntve, a rendes bíró­*f * Ságoknak akadálytalanul kell intézked­niük, tekintet nélkül arra, hogy a vád­lott az újabb képviselővé választás ál­tal nyert-e újabb mentelmi jogot, vagy nem . Mindaddig, mig az országgyűlés össze nem ül, a­mig a rendes tanács­kozások meg nem kezdetnek — addig az egyes képviselőket zaklatni sem le­het, az immunitási jog védelme tehát nem is vehető igénybe. Ugron Gábor ellen m­ég a mult országgyűlés működése alatt megindít­­tatott a bűnvádi eljárás, az ország­gyűlés a mentelmi jog felett végérvé­nyesen határozott, ezentúl már a ren­des bíróság teendői következnek, mely­re­ befejezést nyer, az országgyűlés­­­nek törvényes folyamat nem akadó feltétlenül adta ki ötét a rendes­lyozhatja meg sem az országgyűlés fel­oszlatása, sem a vádlottnak újabb kép­viselővé választatása. Azon vád, hogy a Semmitőszék ezen határozata által a választások eredménye volna illusóriussá téve , merőben érthetetlen, mert nézetünk szerint a képviselői minőség még nem enyészeti el senkinek a bűnösségét; a képviselő a bűncselekményekért épp úgy üldözendő, mint bárki más, s ha a bíróságoknak képviselővel van dol­guk — épp azon intézkedéseket tar­toznak megtenni, a­melyeket a tör­vény előír, s hogy ebben miként lehet felfedezni a választások eredményének illusoriussá tételét — nem tudjuk meg­érteni. TARCZA: Barátnőmhez. (K.... J — hoz.) Honnan, hosszan nézek gyönyörű szemedbe, Feledte van e szív fájdalma, gyötrelme, Feledve a bánat, mely úgy kínoz, éget, Hiszen, bájos lányka, visszontlátlak téged. Hint a vándormadár, visszarepíti lelkem, a múltnak képei körülvesznek engem; E sötét árnyaktól úgy remegek, félek, Csak egy mosolyg felém, s az a te emléked-Emlékszel a fára, mely alatt csevegtünk. Boldog reménységgel csordultig volt lelkünk ! Tavasz volt szi­vünkben, oly mosolygó, tiszta, Fájó érzelemmel gondolok rá vissza ! Ott ültél mellettem, kezed a kezembe’, ■hívőnkről beszéltünk, mosolygva, nevetve. A vén fa ágai lassan bólintottak, Fájjon üdvről avagy bánatról susogtak ? S midőn elváltunk elsötétült arczod, Talán sajnáltál, hogy m­egkezdere a harezot, Melynek neve -. élet, melynek u­ucaea vége, Cí*k a temetőnek enyh’bozó ölébe' I Oly gyönge az ember, mint a tengo felhő, Kedélyét megrázza mintén újabb ezertő­l a szellő, ha néha zivatarrá zásik, Kergeti bajhámra kötynye csordalliig. Szallö » boldogság, zivatar a bánat, « ------ CJ *» Mj wiH/sav nyáHtor orfiktörvény : boldogság halála ! Majd dalolni kezdtem. Megvigasztalt a dal, En*b­ té szivemet ruonnyos balzsammal. Hitt a fényes angyalt Silop­­he-fe­hér szárnya, Magas éghez emelt hatalma, biibája, a ki. egy ifjvilág, ibrándok világa, El Udkom virít a boldogság virága, 01 * retvény Íád, a gondot tolodom, *­n­indenetget köblömre Ölök­né­l És a tündérország virágszóru utján, Találkoztam véled hosszú évek múltán. — Maradjunk itt együtt! Dalolj, dalolj lányka, Mert a dal az isten legszebb adománya! Legifjabb Teleki Sándor. — Zola Emil hasonciimű­ uj könytébil. — Tussai Gábor. II. Lehetetlen, hogy a kutatás és bon­­czolgatás, mely visgáinak a 19-ik évszáz­­nak mozgalma, minden tudományban és művészetben forradalmat idézzen elő, csak a drámai művészetet hagyja érintetlenül. A természettudományok kezdetét a meg­előző évszáz végére tehetjük; a chémia fizika még nincsenek száz évesek ; a tör­ténelem és kritika a forradalom után let­tek részben megújítva és teremtve; egész világ kelt ki a földből; visszamentek az okiratok tanulmányozására, a tapasztalás­ra, mert átlátták, hogy ha újat akarunk teremteni, elölről kell fölfogni a dolgokat, meg kell tamarni az embert és természe­tet, meg kell állapítani a létezőt.Innen a natu­rálisam iskolája, mely lassan,de végzetszerű­en terjedt, gyakran árnyékban lépegetve, de .........I m­égia előre törve, hogy végre a legnagyobb Egyvársái oly gyakran, dühösen csatáznak,­­ világosságban győzedelmeskedjék, fia e mindig a bánat győz, í­gy áldozat várja, a m­ozgalom történetét akarnék megírni azok­kal a félreértésekkel, melyek akadályul tűntek föl, azokkal a sokszoros okokkal, melyek haladásét ami igen sebesítettek, hol föltartóztatták , akkor magának az év­­száznak történetét irják meg. Ellenállhat­­lan légvonat ragadja társadalmunkat az gaz tanulmányozására. A regényiroda­­lomben Balzac volt az a merész és házas­sokat. A sikert csak úgy magyarázhatjuk meg, ha elismerjük, hogy az idő haladt, s titkos működés ment végbe a közönség­ben. A természethű képek, melyek vissza­­tetszettek, ma hódítanak. A közönség meg van nyerve, s a színpad nyitva áll min­den kísérlet előtt. Ez az egyetlen végered­mény, a­mit levonhatunk. Tehát ime itt állunk. Hogy jobban megértessem magam, összegezem a moo­dóriakat, nem félek az ismétlésektől. Ha drámai irodalmunk történetét közelről vizs­gáljuk, több tisztán körvonalazott idősza­kot különböztethetünk meg. Kezdetben ott a művészet gyermekkora, a középkor tréfái és csodái, egyszerű párbeszédek naiv modorban, a legkezdetlegesebb scenirozás­sal, és díszletekkel. A darabok lassan las­san szövevényesednek, de barbár modor­ban, s midőn Corneille föltűnik, tapsokkal fogadják, mint újítót, k­i a drámai alakza­tot megtisztítja, s lángeszével fölavatja. Nagyon érdekes volna okmányokból tanul­mányozni a klassik­ai faj megalapítását. Megfelelt ..? akkori társadalmi szellemnek. Csak a3 az állandó, a­mit a szükség hoz létre. A tragédia két évszázadon át ural­kodott, mert teljesen kielégítette e száza­dok szükségeit. Kül­önböző lángeszok t­á­­mogatták remekműveikkel. Ő még akkor is sok ideig fennállott, mikor a másodran­­gú tehetségek csak értéktelen műveket vésve, e mentői több remekműben sor­ állítottak elő. Megnyerte az erőt, s ka­rul elő Tények vannak, melyekre csak r­á­­mutatok. Hiszi-e valaki, hogy T­o­ni­­ Fritz húsz év előtt tapsokat aratott vol­na a Comédie Frangiseben . Bizonyára nem i­ó darab, melyben az egész idő alatt, mind esznek,­­ a szerelmes oly bizalmas hangon beszél, maga ellen zuditotta volna mind a klassikusokat, mind a romantiku­mos újító, ki a költő képzelődését a tu­dós vizsgálódásával cserélte föl. Ám úgy látszik, hogy a színháznál lasmibb az át­alakulás. Az új eszmét még egyik neve­zetes drámaíró se fejezte ki elég tisztán. A világért se mondom, hogy nem születtek kitűnő művek, melyekben ala­posan kidolgozott jellemek fordulnak elő, melyek merész igazságokat vittek színre. Például idézhetnék néhány darabot ifjú Dumastól, kit küldőiben nem szeretek, és Augier Emiltől, ki sokkal emberiesebb és hatalmasabb. Csakhogy ezek elenyésznek Balsac m­ellett, nem volt elég lángeszük, hogy a fejt meghatározzák. Azt meg kell vallanunk, hogy az ember sohase tudja biztosan, hol kezdődik valamely mozga­lom , mert ez rendesen nagyon messziről jó, s összevegyül a megelőző mozgalom­mal, melyből előállott. Ha úgy vesszük, a naturális mozgalom is mindig létezett. Tö­kéletes újat mit se mutat föl. De vala­hára kedvező korba jutott, terjed és győz, mert ős emberi szellem elérte a szüksé­­ges érettség fokát. Tehát nem tagadom meg a múltat, hanem konstatálom a je­lent. A naturfaliszouft erejét épen annak lehet tulajdonítani, hogy nemzeti irodal­­munkba, mely sok jó érzéssel volt mivel­ve, mély gyökereket eresztett. Magából az emberiség gyomrából származik, s annál erősebb, mentes több időt, fordított a nő elé. Ez évszáz első felére kell visszamen­­nünk, hogy tiszta fogalmunk legyen a sza­badság ez örömkiáltásáról. Az ifjú társa­dalom egészen szülése remegéseiben volt. A hirtelen fölizgatott, idegen térre vont, és kiszélesített ész veszélyes lázban égett, s a megnyert szabadságot legelőször is arra használta, hogy panaszkodott, mesés kalandokról álmodozott, s ember fölötti szerelmi viszonyokat talált ki. Az ember ásított a csillagoknak, s gyilkolta egymást, nagyon különös reakczió a társadalmi föl­­sszabadulással szemben, mely annyi vér árán lett elérve. Szorítkozom a drámai irodalomra s konstatálom, hogy a romanticizm­us a szín­házban nem volt több egyszerű fölkelés­nél, egy győzelmes csapat bevonulásánál, mely pergő dobokkal, kibontott zászlókkal foglalta el a tért. A küzdők az első órá­ban főleg a­rra gondoltak, hogy új alakban hassanak az észre; a rhetorika ellenébe rhetorikát, az ókor ellenébe a középkort, a kötelesség lelkesedése ellenébe a szenve­­dél­y lelkesedését állították. És ez volt minden , mert a színpadi követelmények csak gazdát cseréltek, a személyek ugyan­azon bábok, csak másként öltőivé; csak a külső kinézés s a nyelv változott Kü­lönben ez elég volt annak a kornak. A felad­at az volt, hogy az irodalmi szabad­ság nevében bevegyék a színházat , a ro­­lianticizmus páratlan sikerrel oldotta meg jönben is a kor társadalmának irodalmi s­s forradalmi föladatot. Ki ne látná ma át, kifejezése volt, s ha e társadalom nem enyészik el, mi se tudta volna megdön­tőül. A tragédia még a forradalom, e min­­dent átalakító, és egy új világot szülő mély forrongás után is fennállott még pár évig, de már csak haldokló állapotban. Aztán egyszerre megrocacson, a romanti­cizmus győzedelmeskedik, s új alakzat áll hogy neki csak is ennyi volt a szerepe- Vájjon a rom­antickaim­ kifejezi-e bármi módon a mi társadalmunkat, kielégíti e bár egy szükségletünket? Valóban nem. Épen ezért ki is ment divatból, mintegy tájnyelv, melyet senki ne ért többé . A klassikai irodalom, melyet ez büszkén föl­váltott, két évszázat élt, mert a társada­lomra volt alapítva; de a romanticizrour, mely nem alapult semmit, ha csak néhány költő képzelődésén, vagy, ha úgy akarják, a történeti események által meghaladó fok múló betegségén nem, végzetszerűen el­múlt e betegséggel. Alkalmat adott egy nagyszerű lyrai fejlődésre: ez örök dicsé­ge. Csakhogy ma, mikor az egész fej­ődés véghez megy, mindenki láthatja, hogy a romanticizmus csak szükségszerű kapocs volt a klassikai és naturális irodalom kö­­zött. Az átalakulás megtörtént, most már maradandó állapotok megteremtéséről van szó. A naturalizmus ép úgy a klassikai irodalomból ered, mint a­hogy a mai tár­­sadalom a régi társadalom romjain épült föl. Csak ez felel meg társadalmi állapo­tunknak, csak ennek vannak mély gyöke­rei a kor szellemében, csak ez szabhat meg állandó és élő művészeti alakzatot, mert csak ez alakzat fejezendi ki a jelen kor szellemi életének kívánalmait. Ezen kívül csak múló divatok és képzeletek le­hetnek. Ez — ismétlem — a század ki­fejezése, s csak akkor veszne el, ha egy új forrongás átalakítaná demokratikus ko­runkat. Most már csak egyet óhajtunk: oly lángeszek eljövetelét, kik ez új alakzatot fölavassák. Balzac előállott a regényiroda­­i pu­lum­, s ez meg is van alapítva. Mikor jönek el a Corneillek, Moliérek és Raci­­nook, hogy az új színház alapjait lete­gyék ? Reméljünk és várjunk. .. Úgy tetszik, hogy már messze az idő, mikor a dráma uralkodott. Akkor öt­hat virágzó színházat számlált Parisban A Temple-téren lerombolt régi színházak megsemmisítése volt az első katasztrófa . A képviselő mentelmi joga. Ugron Gábor mentelmi ügyének tár­gyalásáról a következő részleteket adjuk: A közös hadügyminiszter megbízásá­ból a kolozsvári kir. ügyészség által a Ko­lozsvárott megjelenő ,Ellenzéki és foly­tatólag Ugron Gábor ellen indított sajtóügyben, a kir. ügyészség által beje­lentett semmiségi panasz fölött csütörtö­kön döntött a kir. kúria semmitőszéki osz­tálya. A semmitőszéki tanács következőleg alakult meg: elnök Perczel Béla; bírák: Tóth Lőrincz; előadó: Vértessy Sándor, Mag­nojlovics Emil, Baboss Kálmán, Németh Miklós és Soltész Albert. Tóth Lőrincz előadta, az ügy eddigi történetét. A kolozsvári kir. ügyészség ugyanis a cs. és kir. közös hadügyminisztérium meg­hatalmazása folytán a Kolozsvárott megje­lenő ,Ellenzéki cziuati napilap és folytató­lag Ugrón Gábor ellen védlevelet adott be, azon czikkek miatt,, melyek a nevezett lapban Bartha Miklósnak Dlenstl és Jris­­totf katonatisztek által történt megtámad­ta­tására vonatkozólag megjelentek. fi czikkekben, melyek részben alá­írás nélkül jelentek meg, az ügyészség a közös hadsereg ellen intézett rágalmat, becsületsértést és lázításra izgatást látott és a sajtóügyi vizsgálat megindítását kér­te. Ez még a múlt évben történt. Baribha Miklós sebeiből felépülvén, kihallgattatott és előadta, hogy azon idő­ben, midőn a csikkek megjelentek, sebei folytán a szerkesztésben nem vehetett részt s, a lapot teljes felelősség mellett Ugrón G Gábor országgyűlési képviselő ve­zette. Ugrón Gábor kihallgattatása alkal­mával elvállalta s czikkekért a teljes fe­lelősséget s az országgyűlés a beadott kér­vény folytán Ugrón Gábor mentelmi jogát ez évi március 24-dikén felfüggesztette. A vizsgálat ennek folytán megindít­­tatván, miután Ugrón Gábor előzetes ki­hallgatása alkalmával tett nyilatkozata mellett megmaradt, a vizgálat befejezett­nek nyilváníttatott ,e a törvényszék ez évi jól, hó 2­ dikára tűzte ki a végtár­­gyalást. Időközben Ugron Gábor országgyű­lési képviselővé választatván, június 27- kén személyesen, 30-án pedig ügyvéd ál­tal a július 2-ára kitűzött tárgyalás el­halasztását kérte a törvényszéktől, mert nézete szerint a képviselői jogok és kö­telességek a megválasztás időpontjától kezdve érvényesek és így az új ország­gyűlés lesz hivatva időközben nyert men­telmi jogának felfüggesztése iránt ha­tározni. Ezen kérelem közöltetván a kir. ügyészséggel, az a tárgyalás megtartására vonatkozó végzés fentartását indítványoz­ta, mivel Ugron Gábor ugyanezen bün­tethet­őselekvény megtorlása czéljából az országgyűlés által már egyszer kiadatott és így az illetékesség felett a határozati már meghozatott, ezen jogérvényesen el­döntött kérdés utóbbi vita és eldöntés tár­­gyát nem képezheti. A bíróság azonban helyt adott Ug­ron Gábor kérelmének és a július 2-kára kitűzött tárgyalást elhalasztotta, egyúttal a mentelmi jog felfüggesztése czéljából újabb kérvény­ intézését határozta a szeptember havára összehívott ország­gyűléshez. Ezen határozatot azzal indokolta, hogy köztudomású tény lévén Ugron Gá­bornak időközben képviselővé történt meg­választatása, miután a képviselő mentelmi joga felett cssk azon országgyűlés lehet hivatva határozni, melynek az illető kép­viselő tagjává választatott, a mult ország­gyűlésen ápril 27 én hozott határozata csak a mult országgyűlési cziklusra bírhat érvénynyel. Ugron Gábor újólag képvise­lővé választatván, mentelmi joga a válasz­tástól kezdve érvénybe lép s igy­ellene az eljárást folytatni a fenálló mentelmi jog­gal szemben, esetleg a hozandó utóbbi ki­adási határozatig nem lehet. A kir. ügyészség ezen végzést sem­­­miségi panaszszal támadta meg a ezen pa­nasz az, mely fölött a seraratieszék hatá­rozni hivatva van. A kir. ügyészség semmiségi pana­szában előadja, hogy ha ezen ügy illető­ségi kérdésnek tekintetik, akkor a kifo­gás az Erdélyre nézve érvényes igazság­ügy miniszteri rendelet értelmében elké­sett. A­mi a sérelmes végzés érdemét il­leti, panasztottnak a jövő országgyűlésre nyári mandátuma e kérdésre befolyással nem bírhat, mert a panasz beadásakor Ugron Gábor képviselő volt,­­ a fölött, hogy ellene a vizsgálat megindítható, az illetékes fórum, t. i. a képviselőház már határozott és ugyanezen kérdés utóbbi ha­tározathozata­l tárgyát a dolog természe­ténél fogva nem képezheti. Ha azon elv érvényre jutna, hogy az új országgyűlés egybehívása által az előbbi képviselőház határozata érvénytelenné válik, akkor az új bírósági szervezésnek az volna követ­kezése , hogy az előbbi bíró szervezet alatt hozott bírói határozatok újólag elbí­rálás tárgyát képezhetik. Az ügyészség nézete szerint a Kép­viselőház tekintélye sem tűri azt, hogy annak lehetősége fenforogjon, hogy ily kérdésben esetleg ellentétes határozatok keletkezhessenek. Lukács Béla esete prae­­cedenst a jelen ügyre nézve nem képez­het, mert azon ügyben a vizsgálat még nem tartatott meg, midőn ő ismét képvi­selővé választatott. Most azonban egy tel­jesen befejezett vizsgálattal áll szemben a biróság s az eljárás folyam­a fel nem tar­tóztatható. Ezzel az előadás befejeztetett. A hallgatóság távozása után teljes háromnegyed óráig tanácskoztak a birák, s midőn a nyilvános ülés ismét kezdetét vette, a tanács elnöke a semmitőszék kö­vetkező határzatát hirdette ki: A kir. ügyészség, mint köz­vádló, kellő időben beadott semmiségi panaszának hely adatvan, a tárgyalási határ­nap elhalasztása iránti kér­vénynek helyt adó sajtóhíré­­sá£gi végzés megsemmisít­telik s a sajtóbiróság az időközben már elmúlt tárgyalási határ­on­k helyett­ új tárgyalási ha­tárnap kitűzésére, az esküdt­szék egybehívásár­a s a tár­gyalás szabályszerű megtar­tására utasíttatik. Indokok: Tekintve, hogy az or­szággyűlés tagjai részére a törvény által biztosított mentelmi jog természetes ren­­deltéséhez képest, nem a büntetlenséget adja meg, melynek jogállamban helye nem lehet, hanem az országgyűlés tagjait csu­pán az­ alaptalan zaklatások ellen bizto­sítja ; tekintve, hogy vádlott Ugron Gábor országgyűlési képviselő már a királyi ügyész­ség által ellene emelt panasz idején is a képviselőház tagja volt s mint ilyen azon czélból, hogy ellene a sajtóügyi vizsgálat megindittathassék, az országgyűléstől az erre hivatott kir. Ügyészség mint közvád­­ló által kikéretett , a képviselőház által f. évi ápril hs 27-én tartott 888-ik ülé­séből kiadatott, azon kérdés tehát, hogy a vád alá fogott képviselő ellen alaptalan , az országgyűlési tagok törvény által biztosított mentelmi jogát sértő zaklatás esete fenn nem­ forog, már az e felett ítélni illetékes hatóság, t. i. az ország­gyűlési képviselőház által a maga helyén és idején meghaladva és eldöntve van ; tekintve, hogy a képviselőház ezen határozata folytán a sajtóügyi vizsgálat Ugron Gábor vádlott ellen még a mult országgyűlés egy­üttlétében megindíttatott és befejeztetett és a tárgyalási határnap a­z. évi június 12-ei határozattal július 2-ára kiffizetett, tekintve, hogy ily kiadás , a men­telmi jognak felfüggesztése a dolog ter­mészete szerint sohasem csak bizonyos időre, hanem­ egy meghatárzott ügy teljes lejártatása és befejezése egész idejére történik s az igazságszolgáltatás rendes és törvényes folyamat beszüntetni, felda­rabolni és ez által meghiúsítani nem le­het , az említett hibás elvre alapított ha­lasztást törvényesnek tekinteni nem lehet s ennélfogva az időközben lejárt tárgya­lási határidő helyett uj tárgyalási határ­időnek kitűzését s a megkezdett s vizsgá­lattal előkészített sajtóügy befejezését el­rendelni s az erre vezető további törvé­nyes lépések foganatosítását a sajtóbiró­­ságnak meghagyni kelletett. A stullitis-gyílítossírg pere: London, jul. 7. Itteni viszonyok egy ismerője jelenti, hogy a konstantiná­polyi államperben követett eljárás tör­vénytelensége daczára az ítélet még­is meg fog erősíttetni, mert közvetlenül a per be­fejezte után a felebbezési bírák a palotá­ba hivattak, a­kik utasításokat kaptak, melyeket vonakodás nélkül végre kell haj­­taniok. Az elítélt pasákat azonban a szul­tán Taiíba, Mekka közelébe fogja szám­űzni. E váratlan enyheség oka a művelt vil­ágnak, sőt a jámbor törökk­uak­­a egy­hangú kedvezőtlen ítéletéről beérkezett jelentések a perben tapasztalt flagráos részrehajlás fölött. Minden mostani félhi­vatalos jelentés a pasák állítólagos vallo­másairól valótlan, úgyszintén Abdul-Aziz szultán anyjának egy Hamid szultánhoz intézett állítólagos leveléről szóló hír. Csak most világlik ki teljesen a szultán törek­vése, hogy Mídhát pasát elveszítse. Néhány hónap előtt a szultánt megint megijesztet­te egy állítólagos forradalmi propaganda, melynek fejéül Ismail pasa exkhedive em­legettetek Egy hivatalnok, a­ki a leg­­utóbbi perben kiváló szerepet játszott, megvizsgálta az ügyet és azt jelentette

Next