Magyar Polgár, 1881. július-december (15. évfolyam, 147-298. szám)

1881-10-27 / 245. szám

gi évfolyam Kolozsvárt, csütörtök, 1988. óktábír 27. SZERKESZTŐSÉG: 15 IrTOR1A-UTCZ A, NYOMDAÉPÜLET. g értekmell beküldött kisilemények neki köröltetnek. KIADÓHIVATAL: KÜLTORD A-UTCZ A, NYOMDAÉPÜLET ELŐFIZETÉSI DÍJ: égész évre . . . 18 frt. 1 évnegyedre . 4 frték félévre.................8 , egy hóra . . . 50 . Hirdetési dispetition ti kr. —Bélyegilleték: minden hirdetés utan 80 kr. — Nyiktér ion ‘16 kr. kéziratok nem adatnak visat* Utak tiémentei levelek fogadtatnak el. SAMI LÁSZLÓ,I Kolozsvárt, 1881. okt. 26 án. Sami László koporsója felett Szász, Gerő. Mélyen megrendült szívvel, vér- 20 kebellel állottunk meg e koporsómellett. Némán, mint a valódi fájdalom , szemeinkben könynyel, mint a valódi szeretet, ha elvesztett kedvesét gyászolja. Vajha, nekem is hallgatnom kellene , hallgatnom lehetne. Hadd beszélne ez egyszerű hajlék, mely őt egyszerűen élni látta; hadd beszélne e koporsó, mely a legnemesebb szivet fogadta magába; hiszen, ha én hallgatnék, a kövek beszélnének. Az enyészet rányomta pecsétjét amaz ajkakra, melyek egyebet nem szólottak soha, mint az igazságot; a halál megdermesztette azt a forró szivet, mely soha nem érzett egyebet, mint lángoló szeretetet; lehanyatlottak a kezek, melyek a nemes munkában soha el nem fáradtak , és itt állunk mi, kik szivünkben hordozzuk a lelkesedés szent lángját, örökkön égő tüzét és el nem hihetjük, hogy a mi barátunk nincs többé ! A télnek, a pusztulásnak közelében állunk, arczunkra veri zivatarját a szélvész: kicsoda hihetné el, hogy nem lesz kikelet, soha nem lesz több tavasz! ? De ő néma, örökre néma lett! Nem néma-é amaz égi test, mely sugarainak áldását ontja földünkre ? Nem néma-é a föld, mely virágot ad a völgynek, lombot az erdőnek, dalt az éneklő madárnak ? Nem néma-é a kicsinyke mag, mely gazdag aratással ékesíti fel a nyárnak pompáját? túlveszhet-e ama szeretet, mely szivét betöltötte, a mely senkit soha nem hibáztatott, a mely mindenkinek, a legnagyobb bűnösnek is megbocsátott és keblére ölelte azt? Lelkének ama szent hevülései elveszhetnek-e, melyek a tudományban nem a földnek érdekeit, hanem örökkévaló törvényeket kutattak és meg is találtak ? Elveszhet-e a jellem fensége, mely a szív és lélek teljes harmóniájában megtalálta a bölcsész bevégzett nyugalmát? Elveszhet-e ama fényes értelem, mely előtt föltárulnak ama fönséges czélok, hogy a világ minden lehető tüneményei közt a fény, hit, név, vagyon, méltóság, maga a trón csak semmiség, nagy gyermekek számára való játék; ha minden az ember, az ember, a mint kikerült a teremtés alkotó kezéből ? Íme ama férfiúnak lelki világa, ki harmincz éven keresztül minden erejét az emberiség szolgálatában töltötte el; ki előtt az elmúltnak alakjai nem eltört tükördarabok valának, kiket iegtapodhatunk, hanem elhintett buzamagvak, melyekből születik a jövendő aratása. Szerette az emberiséget múltjában és jövendőjéért, szerette hazáját, ezt a mi szegény elgyötört édes hazánkat, minden csepp vérének forró szeretetével, szerette a társadalmat, benne az egyént, ha a szép, jó és nemes oltárain áldozott, mert szerette a szabadságot, e kijelentését, evangéliumát az ember nemesebb természetének; szerette az egyenlőséget, e soha be nem fogható forrását az ember örök jogának, s mert testvérül érezte magát a teremtés fönséges tüneményeivel. És amit ő érzett, gondolt, és amit ő szeretett, mint a természet könyvének lapjain, nyilvánvaló volt mindenki előtt. Vigasztalás volt az öregnek ; gyönyörűség a férfiúnak; éltető szintéz, édes tej az ifjúnak és megérthette a gyermek is. Minden érzelme, gondolata, és ami azokból született, minden tette, olyan volt, mint az igazság, tiszta, mint a kristály; olyan volt, mint a becsület, egyszerű, mint a természet törvényei. És mint a természet mindenkinek adja áldásait; és mint a forrás, mindenkinek oltja szomjúságát: ő szívét adta mindenkinek, lelkét osztotta meg mindenkivel; nem volt ellensége, még ellenfele sem senkinek, barátja, testvére mindenkinek, ezért állunk itt valamennyien mélyen megrendült szívvel, vérző kebellel és el nem hihetjük, hogy a mi barátunk nincs többé ! ő van és lesz mindörökké! Nem veszhet el a természet ősereje azért, mert néha hervadás is elszomorítja lelkünket; aspiratióink mint egy tükörben visszasugároznak a mindenség örök életében, ő van és lesz mindörökké!ő, ki egész férfiú volt; megosztotta lelkét azzal, ki méltó volt hozzá, ki életének fele volt; megosztá lelkét három derék fia között; megosztotta lelkét barátai, ismerősei, megszámlálhatatlan tanítványai között; örökségül hagyta szellemét amaz intézetnek, melynek szentelte egész életét; az ő emlékét meg fogja őrizni a hulló könny, a gyermeki hála, a baráti szeretet, a szabadságért való lelkesedés, az igazságért való küzdelem : ezek örök-emberi dolgok és amig emberek lesznek, ö élni, élni, élni fog örökké! Búcsúszó Sámi László sírjánál, Hegedűs Istvántól. Egy humán intézet nevében jöttem elbucsúzni a humanizmus sírba szállt apostolától. Azon eszmék és elvek egy uj oltárát jöttem felavatni a tanítványi hőség szent fogadalmával, mely eszméket, mely elveket harminczöt éven át hirdetett a tanári szószékről, a tettek által valódinak bizonyult lelkesedés ékesszólásával. Ez eszméket, ez elveket a 18-ik évszáz türelme, az emberi jogokért lángoló eszményi lelkesedése és a 19-ik évszáz fölvilágosodása, haladásra irányzott reális törekvése és munkája hozták létre. A két évszáz szellemének ölelkezéséből származott azon nemes humanizmus, mely a népek testvériségét az egyéni jogokkal, a szabadságot a kötelességekkel, az emberiség szolidaritását a nemzetiségek egyenjogúságával párosítva tűzi ki az emberiség czéljául. Ő e nemes humanizmus előkészítő műhelyében, az iskolában dolgozott. Előkészíteni akarta a jövendőt azáltal, hogy az egymást fölváltó, romlatlan lelkesedésre képes ifjú nemzedékek elméjének látkörét szélesbitű és életével bizonyítá be , mint nőhet az értelem látkörével az érzelmeké is. Nevelte az ifjúságot a történelmi múlt magasztos példáinak, eszményi alakjainak, páratlan rajzolása és saját mintaszerű életének példája által. ő a történelem bölcselmi felfogásában, magasra törő tehetségei, rengeteg ismeretei által támogattatva, kitört a gymnaziális képzés szerény köréből, de e magasztos felfogás által fölhevült érzelmei velőkig áthatók a kritikai bölcsességnek gyakran pedant aprólakossága iránt érzékkel nem bíró ifjúságot. Fölfedezte, miként lehet a múlt romjaiból épülni a jövőnek. Maga mondá a rokonszellemű Hiryről írott megemlékezésében : ,A történelem tanárának nemcsak a múltat kell megeleveníteni, hogy érdekeljen és tanítson ; nemcsak a letűnt századok összehalmozódott szenvedéseit kell átéreznie, hogy meghalson, de lelkesíteni kell, hogy tudja megszerettetni azokat az elveket és eszméket, melyek tényekbe, erkölcsökbe és intézményekbe átmenve, a jövendőt biztosítják.“ S a történelemben szakadatlan kibontakozás fenséges drámáját festette, melyben — mint maga írta más alkalommal — az ész és a szenvedélyek küzdenek. „Az ész ezred évek óta nő és erősödik, könyben, vérben, szenvedésben, küzdelemben, — és a szenvedélyek még mindig erősebbek Ezek tették a históriát a jog és az igazság martyrologiájává.” Ő e martyrok katakombáin vezetett körül és az emberiség szentjeinek oltáraivá emelte a martyr sírokat, melyeken nem szóval, de az értelmi és erkölcsi haladás tényeivel kell áldozni, ő a szívhez fordult. A szivén át bocsátá keresztül a magasztos eszméket és elveket; a szivet tanitá meg érezni a múlt szenvedéseit, hogy ez átérzett szenvedések tüzében tisztuljon és edződjék a jellem aczélja, melyet nem az ifjú ábrándok kalandos harczaiban kell egy darabig forgatni, azután a világi bölcsesség gúnyolódása által elfüggesztve, eldobni ; de a múlt emlékezetének nagyobbodó árnyának arányában kell jobban a jövő fénye felé törni azon szent meggyőződéssel, mely néha kigúnyolt Optimismussának alapja volt, hogy, mint mondá: „A nappalt nem eheti meg az éjszaka.“ Az ábrándozó, a rajongó czim nem bánta. Lemoyne ábrándozóihoz tartozott, kik e jeles franczia költő szerint: »ismeretlen világok és nem ismert egek után éreznek honvágyat.“ Nemcsak a fizikai világ végtelen, de a morális világ is. E végtelen tölti be lelkét, nem tétlen sóvárgással, de tevékeny kötelességérzettel. A mult társadalmi és politikai küzdelmein okulva, forró szeretettel csüngött a szegény osztályok szenvedő millióinak sorsán. Minket megtanított arra, hogy e szenvedés összegét kell a minimumra leszállítani, de e szenvedést át kell elébb érezni. Ideges félénkséggel tartózkodott a tehetségei által megérdemlett magasabb munkakört elfoglalni, mert, mintegy meghitt pillanatában nekem mondá : »Szükséges, hogy legyen egy ember, kiről ne mondhassák el, hogy azért tett egy lépést, hogy emelkedhessél. Jól jellemző őt legjobb barátja: »Egyike volt azon nagyoknak, kiknek nagyságát eltakarta szerénysége.“ Igen , mert Musset azon gondolatának volt megtestesítője: „Bámultatni semmi, — de szerettetni feladat.“ E feladatot jól tölté be. Az életében nyilvánult közszeretetre megindult hangon mondá nekem: »Sem harag, sem gyűlölet, sem nagyravágyás, sem irigység, sem vak remény nem nyugtalanítanak, csak az irányomban nyilvánult rokonszenv izgat föl.“ Most nyugalommal veheted szent öreg a közszeretet visszatarthatatlan nyilvánulását. A közrészvétnél első hely joggal megilleti a tanodát, mely benned büszkesége dőlt ki, melynek ifjúságát a humanismus kötelmeiben avattad Mit mondjak magamról ? Lamartine-nal tartok, ki azt mondá, hogy: »a Vdgy fájdalom a szemérem leplét viseli, mint a nagy szeretet.* E leplet miért tépjem le? Ha a hála és szeretet második apám sírjánál elnémít: a távollevő testvér és barát, a közel és távol élő szellemi testvérek nevében ki kell jelentenem a szent fogadást, hogy azon eszméket és elveket, melyek együtt a valódi emberiességet teszik, igyekszünk érzelmeinkbe, tetteinkbe, a tökéletesedés kielégíthetlen szórajától áthatva, bele vinni. Igyekszünk te feléd igaz ember. Igyekezzél megelőzni minket e téren nemes ifjúsági Ezzel szenteljük meg igazán emlékét, mely örökre légyen áldott! TARCZA. REPÜLŐ COMMISSIÓ. (Képek a kataszter közébtől.) V. (A Tolvajos tető. Visszatekintés Csikra. Drága föld. Udvarhelyszék. Oláhfalu Szt. János képe. Székely-Udvarhely. „Székely támad“ vára. Székely nemzeti láda. Budvára. Jézus kápolnája. Homoród-Szt.-Márton. Városfalva. Vargyas. Thaly Kálmán. Bardócz. A Szejke. Korond. Bögöz. N.-Galambfalva. Viszontlátás. Székely-Keresztur.) A »Tolvajos“ tetejéről visszatekintve, kéklő hegyekkel „h á 11 e r e z e 11“ két sor rendezett község, magasra nyúló tornyokkal, 8 középen a bigyódzó Olt tündöklő tükrével, egyike a legszebb látványoknak. Megállottunk és gyönyörködtünk benne. Ritkán kínálkozik alkalom ily szép panorámára. Búcsú üdvözletet küldöttünk szives házi gazdáinknak, kik oly szeretetreméltó szívességgel és lekötelező barátsággal fogadtak, s jöttünk a Hargita hegylánczolatán keresztül Udvarhelyszéknek. A határszélen átjőve,mindjárt észrevettük, hogy drága földön járunk. A tisztelt kataszter annyira felbecsülte a székely erényeket, hogy miután nem v°lt már mit az emberekre tenni, hát reá tette a földre. Úgy anyira, hogy Boldogasszonyfalvánál már kezdettünk ameny- Országba járni. Itt hallottuk egy legelőről ezt a reflexiót ,amit használni lehet az 40 kr, amit nem lehet hasznáni az 20 kr." Hogyne ! Hisz a székely vasszorgalom a sziklatetőn is tud teremteni, tehát ezt a reménybeli industriát hogy ne lehetne adótárgygyá tenni. Csak hogy az efféle okoskodás keresztet ad ugyan, de nem a mertre, hanem a népre. A kedélyes Oláhfaluban azt a sajátságos észrevételt tettük, hogy amíg Csíkból Oláhfaluba értünk, a marhák szarva megnőtt. Csíkban ugyanis, az ottani zord csima miatt a marhának a szarva nem fejlődhetik ki eléggé. A természet amit elvon egy helyen, kipótolja egyebütt, s Oláhfalu épen abban a szerencsés helyzetben van, hogy e pótlás neki jutott. Az Oláhfalu között elfolyó ,Homoródon, sűrűn egymás mellett mind fürészmalmok vannak felállítva , ezek adnak az Oláhfalviaknak kenyeret. Felteszik a„doczkát”a szekérre, mely annak súlya alatt nyikorog, s bejárják vele az országot. Oláhfaluból utunk a bomoródi fürdőn vezetett keresztül. E fürdő is igen kellemes fekvésű. Kitűnő borvize van , igen jó fürdőkkel rendelkezik, csak egy nagy hiánya van, hogy kényelmet nem lehet benne feltalálni az oláhfalviak gratiájából, kik a fürdő tulajdonosai. A homoródi fürdő nagy busujáró hely. Itt hallottam elbeszélni, hogy egy oláhfalvi székely megrendelte a templom számára egy festőnél a Szt. János képét. A festő úgy festette, mint ahogy Szt. János a pusztában járt a lehető legkönnyebb öltözetben,amit meglátva a megrendelő, nem akarta elfogadni, követelve, hogy a festő öltöztesse fel. Festőnknek fel kellett öltöztetni, s fel is öltöztette vizfestékkel. A képet a megrendelő igy elfogadta s ünnepélyesen felállította a templomba A festő azonban művészetét nem hagyhatta beburkoltatni, a ruhát reggelre lemosta. Emberünk másnap azt hitte, hogy Szt. János rész társaságba elegyedett, s ruháját lelopták, s boszuból nem csináltatott Szt. Jánosnak több ruhát. Sok furcsa dolog megtörtént már itt. Azért én is elhittem feltétlenül a Szt. János históriáját. Utunk mellett maradt el a „Székely füred® és a „Dobogó” fürdő s a szentkeresztbátyai vashámor. Nem volt időnk megtekinteni. Késő este volt, mikor Székely Udvarhelyre megérkeztünk. Persze jól esett volna megpihennünk. Dehát megtörténvén az a nagy csoda, hogy a polgári olvasókör fennállásának 10 ik évfordulóját megérte, ezen örömnap emlékezetére fáklyás zene rendeztetett, taraczk-durrogatásokkal fűszerezve, s a rendőrkapitány úr szívességéből még éjfélkor is türelmesen kellett hallgatnunk a díszdurrogatásokat. Nem vagyok rendőrkapitány, ezért nagy sajnálatomra nem viszonozhatom ezt a lekötelező szívességet. Udvarhelyt, a székely nemzet classicus földjén jár az utas. A székely nemzet legrégibb hagyományai ez udvarhelyi határon levő Budvárához, a székely Rabonbánok ősi fészkéhez fűződnek. Érdekes és meglehetős épségben megmaradt várrom van a város keleti részén. A János Zsigmond rendeletére épült „Székely támadó vára. Az udvarhelymegyei levéltárban őrzik a székely nemzeti ládát és a székely nemzeti pecsétet. Székely Udvarhelynek néhány újabban épült háza adja meg a város jellegét. Egyetlen várost sem ismerek, hol az építkezések sunyira felügyeleten kívül hagyatnának, mint itt s azért a tűzrendőri tekintetek egyáltalában megfigyelés tárgyait sem képezik. Vannak telkek, melyekről tűz esetén kijutni teljes lehetetlenség lenne. Az épületek legnagyobb része fényűből van összerakva zsindelyfedéllel. Csak a legújabb időben kezdettek állandóbb anyagból építkezni. A székely anyaváros tanintézetekben bővelkedik. Van két gymnáziuma, polgári oskolája, leányiskolája. Itt is repültünk, nem jutott időnk megtekintekintésükre. Kirándulást tettünk Bardóczszélbe Útközben maradt el a Budvára s ezzel átellenben a Jézus-kápolnája, melynek építését az ősidőkre viszi vissza a hagyomány, midőn egy a Jézus nevében a Budvárából kilőtt nyíl a kápolna helyén táborozott tatárok kloápját szivén találta, mire a tatárok szétfutottak. A hála emléke emelte a Jézus-kápolnáját s kegyelettel őrzi az utókor. A kénosi tetőn már a Homoród terére léptünk át, elhaladva a bágyi vár mellett. A Homoród mente egyik legnagyobb tömége Udvarhelyszéknek. Homoród Szent Mártonban Jakab Gyula járási szolgabiró terített asztala várt, hol házigazdánk szives vendégszeretete mellett kedélyesen töltöttünk el egy pár órát. Majd Városfalván Bedő Sándor vendégszeretete fogadott székely keresetlenséggel, úgy, a mint a szív mondja. Fájdalmas hatással volt reánk, hogy a Homoród-menti kitűnő kaszálók már csaknem teljesen el vannak telve sással s itt-ott tért foglalt magának már a mád is. Nem tudom mi lehet az alapok; de a partmenti birtokosoknak igen nagy jótétemény lenne, ha a hatóság egy culturmérnököt kikérne, hogy ezen calamitás okát kiderítse, s igyekeznék a hatóság lehetőleg orvosolni a bajt addig, míg nagyobb mérveket nem ölt. Nem hagyhatom említés nélkül, hogy míg egyetlen megyében sem vette magának a központi igazgatás ezt a fáradságot, hogy legalább megkérdje, hogy mi járatban vagyunk ? addig Udvarhely megyében minden központi tisztviselő lehető legnagyobb érdeklődést tanúsított, s miután az alispán el volt foglalva, Kénesy Béla főjegyző útitársunkkal szegődött, így fogják fel és igen helyesen, Udvarhely megyében a nép érdekét. Áthágtuk a Bikát s késő estvére érkeztünk meg Vargyasra, hol Dániel Gábor főispán kitűnő vendégszeretettel és barátsággal fogadott. Útközben amint egy hegytetőn leszállottunk, tájékozni magunkat a munkálatokról, egy kocsi hagyott el egy utassal. E kocsit és ez utast Vargyason találták fel. Az utas elbeszélte, hogy egy hegytetőn egy raj mérnököt hagyott el. A főispán mindjárt tudta, hogy e mérnökök nem más, mint a repülő commissio, ők tehát rendben voltak. De nem voltunk rendbe mi. Ki lehet a mi utasunk? Következtek a bemutatások, s ekkor tudtuk meg, hogy jeles történészünk Thaly Kálmán hozta meg jövetelünk hírét. Vacsoránál a pohárköszöntők hosszú sora tág tért nyitott a legkedélyesebb időtöltésre. Reggel korán búcsúztunk s mentünk tovább. Egyikünk már felpakolta a Thaly Kálmán kofferét, ott hagyva helyette a magáét. Szerencse, hogy észrevettük, különben mit csináltunk volna mi a Rákóczy okmányokkal? s mit csinált volna Thaly Kálmán a földadósorozati munkálatokkal ?Olaszteleken keresztül Bardóczra vezetett utunk, hol Bartha Sándornál pár pillanatot töltöttünk. A magyar birtokosság bátran mintául vehetné Bartha Sándort, ki annyi szorgalommal és kitartással küzd a gazdák veszedelmeivel. Majd ismét a Bikán keresztül visszatértünk Udvarhelyre, hogy Udvarhelyszéknek egy másik vidékére tegyünk kirándulást. Szombatfalván keresztül menve, a „Szejke“ fürdőnél tettünk megállapodást. A fürdő az Orbán Balázs tulajdonát képezi, ki szíves volt minket házigazdái előzékenységgel kalauzolni. A fürdő meglehetős kényelemmel van berendezve. Lehet találni meleg és hideg fürdőt. A lakások is elég kényelmet nyújtanak. Az udvarhelyszékieknek, s különösen az udvarhelyieknek e fürdő kellemes szórakozási helyül szolgál. A fürdőn felül már fokozott mérvben emelkedik a hely a szt. léleki tetőig, hol kevés lejtés után ismét emelkedik, míg a pálfalvi tetőn az Udvarhelyszéken raívelt terület legmagasabb pontjára érünk. Korondon a fürdő az, ami nevezetes lenne, ha a tulajdonosok kissé több gondot fordítanának reá, a különben is elég látogatói fürdő sokkal látogatottabb lenne. Különösen mellbetegek szokták felkeresni e kellemes fekvésű és szelíd klímájú fürdőt. Korondról visszatértünk Udvarhelyre, azért, hogy elhagyjuk. Udvarhelyszék legnagyobb folyója a Nagy-Küküllő mellett vezetett utunk. Bikafalván alól a völgy csaknem elzárul — mig Bökőznél ismét kiszélesedik, talán e helység neve épen e körülménynél fogva eredetileg Bőköz lehetett. Itt a fiatal Ugron János vendégei voltak, ki szintén a legnagyobb szívességgel fogadott. Sámi László temetése. A temetés előtt. A mai nap válunk el azon férfiú porhüvelyétől, kinek szelleme örökké élni fog közöttünk. A temetés db. 11 órára van kitűzve. — Ha meghalok, reggel temessenek, hogy a nap süssön a síromba ! — szokta mondani jobb embereinek. Megérte. A komor napokra derűs, szép reggel virradt. Már kora reggel óta hullázik a résztvevők serege ravatalához. Nő, férfi, minden rendből és rangból. Elkezdve a kisgyermektől a megölemedett aggig. Senki se távozik könynyezés nélkül. Ekkora részvétet, érdeklődést csak nagy ritkán, a legválogatottabb férfiak halálánál lehet tapasztalni. A néhai boldogemlékű férfiú jobb ismerősei, a ház barátai kora reggel óta gyülekeznek az özvegy és árvái körül. Mindenki a bánatos nőt, és három kesergő fiát vigasztalja. A koporsót már tegnap délután lezárták. Megható, szivszakgató jelenetek között. A bánatos Család tagjain kívül csak a ház néhány bizalmasabb barátja volt jelen. A már tegnap említett koszorúkhoz ma a következők létettek : Özv. K. Papp Miklósné, és családjáé: »Sámi Lászlónak, a felejthetetlen jó barátnak.“ A Vas Újság szerkesztője: Nagy Miklós virágcsokra : „Egykori kedves tanárának“ ; Stein Gábor és neje koszorúja : »Felejthetetlen öreg barátjuknak.“ és a mostani volt tanítványaié. Délelőtt 11 óráig folytonos zarándoklás úgy a ravatal,mint a gyászoló családhoz. Amott könyv itt köny és részvétnyilatkozat. A temetés alatt. Már 11 óránál jóval előbb majdnem megtöltötte a közönség az egész belfarkasutczát. A halottas ház udvara, kapu köze, lépcsője, tornácza és szobái annyira zsúfolva voltak, hogy alig lehetett közlekedni. A ház legjobb barátja is kénytelen volt az utczán rekedni, ha kissé megkésett. Az összes megjelentek száma bátran tehető 4 ezerre. Képviselve volt ott a városnak minden társadalmi rétege. Elsősorban ott voltak szegény Sámi Lászlónak tanártársai, mint akik a család után legtöbbet érintkeztek a megboldogult néhaival, s legközvetlenebbül érzik úgy koruk, mint intézetük veszteségét. A ház legbensőbb barátai közül ott láttuk: a mélyen meghatott Teleki Sándort, Bedőházy Jánost, Bányai Vitát, a néhai tanulótársát, Demjénéket, Szabó Károlyt, Virányi Istvánt, Várady Károlyt, De Gerando Antóniát, ki a felsőbb leányiskola növendékeit vezette a ravatalhoz, Leövey Klárát, Ladányi Gedeont, gr. Bánffy Bélát, gr. Teleki Miksáné egész családját, Tisza Lászlónét leányaival, Meiszner, Indali és dr. Gazágó családokat, Karacsay Clemence grófnőt, K. Papp Miklósné egész családját, Kete Izrael családját, az összes helybeli rokonokat, a tanárok családjait, Gyarmathy Miklós alispánt, Gyarmathy Zsigmondot, Birró Pál tszéki elnököt, stb. stb.