Magyar Polgár, 1881. július-december (15. évfolyam, 147-298. szám)
1881-11-08 / 254. szám
r t. A Madarak kávéházában lefolyt bál óta hetek, hónapok teltek el. Február, az ő sok esőjével, mozgásba hozta a szőlők veszszőit, s földagasztotta a patakok sárga vizeit; a zivataros márczius eltöltötte panaszszal a felső város vén házainak nedves tornáczait; ápril újra fakaszta a réteket, s fehér virággal vonta be a szilva, és cseresnyefákat; most már május öltözteti még szebb zöld színbe a ligeteket, üde lőszálakat szolgáltatva a védnöki ünnepélyekhez, melyek vasárnaponként egymást érik a vidék városkáiban, és falvaiban. De Vendières Marciel szerelme Rosine iránt lépést fejtett a tavaszszal. Miután a márcziusi éjeken át lassanként csírázott, ápril enyhe reggelein rügyekbe szökött, most pedig teljes virágzásban van. Azt nem mondhatjuk, hogy a Marczel szorgalmas széptevése határozott eredményre jutott, s a fiatalember megnyerte volna, amit óhajtott. Garandel k. a. észrevéteti ugyan, hogy a Márczel vonzalma hízelgő reá nézve, meg is engedi, hogy e vonzalomnak kifejezést adjon, de azért nagyon tartózkodó marad, s igen jól védi magát, mikor Márczel egy-egy merészebb kísérletet tesz. Természetes, e tartózkodás és okos ellenállás még fokozta a Vendéres úr fiának érzelmeit, s e szerelem, mely kezdetben talán csak szeszély volt, most már szenvedélylyé nőtt ki. A fiatal leány május első napjaiban eltávozott Juvignyból. Néhány hétre Lignybe ment, a négy mértföldre eső kicsi város a Strassburg felé vezető vasúti vonalon. Egy unokatestvére, ki — mint varrónő — oda ment férjhez, megkérte, hogy segítsen neki, mert a máj. 11-ei védnöki ünnepélyek miatt sok dolga van. Ez ünnepen nemcsak egész népvándorlás van Ligny templomának csodatevő szent szüzéhez, hanem egyszersmind több mulatság is esik: bálok a zöldben, zenés misék a templomban, zeneestélyek a mai zenél, ebédek a szabadban. Márczel csak nem szalaszthatott el egy ily jó alkalmat. Mint más vidéki városokban, így Juvignyben is volt egy dalkör, melynek Márczel is tagja volt. Szép baryton hangja volt ugyan, de eddig soha semmi szorgalmat se fejtett ki. Most azonban, miután a dalkör elhatározta, hogy Lignybe megy, s részt vesz az ünnepélyekben , zeneképességei egyszerre felébredtek, s egy próbát se mulaszt el a templom orgonája mellett. Csaknem minden reggel vasútra ül, s csak késő éjjel tér vissza atyjához. Egész napját a kis városban tölti, hol ideje nagyobb részét a Garandelor rokonánál mulatja el. Mindig akad valami megbízatása az Elek részéről, a rokon pedig — egy jó kövér asszony — büszke rá, hogy báró vendége van, s a lehető legjobban fogadja. Az ünnepélyt megelőző napon is — mint rendesen — Juvigny állomásán találjuk őt, várva az indulást az Elek társaságában, ki őt kikísérte. — Nem tér vissza ma este ? — kérde tőle az ügyvédi írnok, a kezében levő kis csomagra tekintve. — Nem , a szertartás vasárnap lesz; holnap későn van a próbánk ; ma estére az orgonáiéhoz vagyok hiva, s igy csak hétfőn térek haza. — Ön boldog ! sóhajtja Elek ; ön kirándulásokat tehet a legjobb időben,akár hétköznap, akár ünnepen ; én, nyomorult tollrágó, kénytelen vagyok hat napot görnyedni a hetedikért és sokszor még vasárnapom sincs ... Csak az vigasztal, hogy ön majd találkozik ott kis húgommal, a talán részesítheti őt egy kis szórakozásban. — Ha tehetem, szívesen megteszem. — Mondja meg neki, hogy használja föl e szép időt, s múlasson. — Elvégzem megbízatását, legyen nyugodt... De ime a vonat. Dr. Tolnay Lajosról a „Koszorú” — Tudja-e ön, kedves Marczel,— legújabb füzete Reviczky Gyula tollából folytató Elek, kezét bizalmasan a fiatal ember vállára téve — hogy ezzel fényes bizonyságot adtam bizalmamnak ? ... Mert utoljára is, önök mindketten fiatalok, s a rosz nyelvek ebben megrovadót találhatnak...De én lovagias embernek tartom önt, s nyugodt vagyok. — Igaza van ! — kiált föl Marczel elpirulva, s egy első osztályba sietve. — Isten velünk, hétfőre ! A vonat megindul, Elek pedig — nagyvilági férfiakat játszó szinészeket utánozva — csontos ujjú kezeit rázza, s kiáltja : — Jó utat kedvesem és vig mulatost ! A vonat a folyó mellett halad es érinti Sannois és Longeville szőlőhegyeit , átszeli Tronville rétjeit. Marczel a kocsi ablakából látja a kastélynak fákkal borizolt cserépfödelét, mely alatt anyja lakik ; de alig vet tekintetet e lakra, melyben ő sohasem járt, gondolatai közömbösen surranak el anyja neve fölött is, kit sohasem ismert, s még szivarját jóformán el se végezte, mikor a fügyelés értesité, hogy megérkeztek. A társas kocsi, mely az állomásnál a szolgálatokat teszi, fiatalemberünket a Nagy szarvashoz czimzett vendéglőbe szállítja, honnan Bebes reggelizés után az elhagyott utczácskára siet, melyben a Garandel k. a. unokatestvére lakik. (Folyt, köv.) Ez körülbe!«! nagyon rövid, dióhéjba szorított kivonata Szőcs Sándor értekezésének, melyet a közönség élénk éljenzésekkel fogadott. Ezután Réthi Lajos olvassa fel Buda Imre választmányi tag értekezését a déli harangozásról, melyet III. Callixtus pápa Hunyady Jánosnak 1456 ban vívott nándorfejérvári győzelmének emlékére az egész keresztyén világnak elrendelt ; s csakugyan ez azon egyetlen pápai rendelet, melyet a konstantinápolyi patriarcha is elfogadott, s melyet hazánkban a protestánsok is teljesítenek. Értekező Belgrádban jártában egy török pasával is beszélt Hunyady János felől, kiről a pasa azt mondá, hogy II. Mohamed szultán nagy tisztelője volt, s míg élt, Konstantinápoly összes keresztyén templomában minden délben zúgtak a harangok. Az egész értekezést meleg, hazafias hang lengi át, látszik, hogy értekező lángol hazája dicsőségéért és nagyságáért, de aggodalmai talán kissé mégis túlhajtottak; mert abból, hogy értekező nem találta meg szorgos kutatásai daczára sem III. Callixtus pápa említett bullájának másolatát, még nem következik, hogy az eredeti a vaticani levéltár valamelyik elrejtett fiókjában hever, vagy hogy hazánk illetékes levéltáraiból a másolatok hiányzanak. S addig, míg Horváth Mihály, Salamon Ferencz, Szilágyi Sándor a többi jeleseink történeti munkái közkézen forognak, nincs okunk tartani attól, hogy a német doctrinárek megmételyezik a nemzet középületét! Ifjaink legnagyobb része magyar tanároktól Horváth Mihály kézi könyvéből tanulja ismerni a nemzet történetét, s ez már egymaga is elég garancia arra nézve, hogy ne essünk kétségbe neveltetésük hazafias iránya fölött. („Hunyad.“) K . n. SARAH BERNHARDT BÉCSBEN. (Eredeti tudósítás.) Bécs, nov. 4. Bécs egész művészvilága lázas izgatottsággal várja Bernhardt Sarahnak — a világ első drámai művésznőjének — fölléptét. Vajjon képes lesz-e e művésznő, ki egyúttal szobrász, író, léghajós és tudja Isten mi minden nem, Bécs művészi egén tündöklő csillagokat elhomályosítni ? Mindenki előtt önkénytelen merül fel a kérdés :várjon fog tetszeni, vagy nem ?. A siker lehet óriási, de viszont a nem tetszésre is elkészülhetni. S hogy nemcsak Bécsben, de Párisban is mily élénk érdeklődéssel néznek Bernhardt Sarah vendégszereplése elé, bizonyítja az, hogy legalább öt nagyobb párisi hírlap ,saját tudósítót küldött Bécsbe, a művésznő vendégszereplési idejére. A tudósítók eddig csak apénztár ostromlásáról tudósítják lapjaikat. E tekintetben a siker valódi óriási. Már napok előtt a földszint, első és második emeleti ülőhelyek mind a tíz előadásra mind elkeltek; jóllehet, ezen jegyeket csakigazolási jegy“ előmutató mellett adták ki, hogy így legalább is ellenőrizhessék és meggátolhassák az agroteurok határtalan zsarolását. Daczára ez intézkedéseknek, mégis előfordult, hogy az első előadás alkalmával egy páholyért, melynek ára 30 frt., 100—200 frtot fizettek. A többi ülőhely is az első 5 előadásra, még a művésznő megérkezte előtt mind elkelt. Bernhardt Sarah ezúttal direct Fia-De az ifjú felelet helyett magába akarta szorítani, hanem a leány ellenála egy gyors mozdulattal kisiklott kezei, közül nekirohant az első emelettel közlekedő ajtónak, kinyitotta, maga után bezárta, s a fiatalember már egy pillanat múlva halla, miként szaladt fel a lépcsőkön. Az ifjú leány könnyű léptei alatt csattogott pár percsig a lépcső deszkázata, aztán ajtónyillás, majd egy zár kétszeri nyikorgása hallszott, mi eléggé meggyőzhető Marczelt, hogy Rosine a szobájába zárkózott. Szemben találta magát Elekkel, ki még mindig jóízűen horkolt. De Vendiéres fia nem vágyott fölébreszteni őt, tehát szép csendesen, tapogatózva kiment az utczára nyíló ajtóig. Amint az utczára ért, első dolga volt, hogy föltekintsen az emeletre. Egy kis ablakban, ép a födél alatt, világosságot vett észre, s tisztán látta, hogy egy fő van támaszkodva az üveghez. Rosine hallotta, amikor ő kiment, s távozása közben utána nézett. Az ifjú odament az átellenben levő ház fala alá, s csókot intett a világos ablak felé. Az alak eltűnt, s Marczel dobogó szívvel indult a felső városrész felé. Sziországból utazik Bécsbe, kedden éjjel Mainzban pihent. Megérkezése november 3-án reggel 6 órára volt jelezve. A vonatra, mely a művésznőt szállította, a nyugati vaspálya indóházánál Jauner igazító várt Silars úrral, jelen volt még néhány hirlaptudósító, két műbarát, P.ur, egy arányi gyáros, ki magát a művésznő barátjai közé számítja, egy fiatal angol, ki viszont határtalan tisztelője Bernhardt Sarahnak. A vonat megérkezte előtt P. gyáros, ki Parisban élt, s a művésznő egyes különös szokását ismerte, közte azt Jauner igazgatóval is, így például P. ar elmondá, miszerint a művésznő igen szereti fel vonás közben egy-egy szelet sonkát, gyöngén behűtött pezsgő kíséretében elfogyasztani. Továbbá szereti, ha öltözője mellett még egy kis szoba áll rendelkezésére, hol felvonás közben barátjait és tisztelőit fogadja. Mindezekről gondoskodni Jauner igazgató kedves kötelességének tartotta. Végre egy negyed órai késés után , a vonat ’47 órakor megérkezett. A művésznő az utolsó háló-coupeból szállt ki, Jauner igazgató sietett őt üdvözölni, s már néhány percz múlva a legjobb barátokká lettek. Hogy néz ki Bernhardt Sarah ? Nem oly sovány, mint a minőnek az élczelődők ismertetik; nem szép, nem kicsiny, de nem íb felette magas. Hosszúkás arcát két nagy szeme teszi élénkké, amelyek színét meghatározni nem lehet. Ha beszél, egész személye részt vesz abban. Nemcsak a szájával beszél, hanem a kezeivel és szemeivel is, még az orra is — mely nem igen nagy — mozogni látszik. Hosszú kék köpenyt viselt, ugyanoly színű kalapot, nyakát sárga selyemkendő borttá. Kalapja alól kissé vöröses fürtjei rendetlenül csüngtek alá. Néhány perczig beszélgetett Jauner igazgatóval az utazásról, majd kocsira ülve, aHotel Grandihoz hajtatott, hol szállva van. Megérkezve a szállodába, rövid időre lefeküdt, hogy az út fáradalmait legalább némileg kipihenje, melyre annál is inkább szüksége lehetett, miután még aznap este volt megkezdendő vendégszereplését, mint Gauthier Margit. Bernhardt Sarah Francziaország gyermeke; született Párisban 1844. október 22-én, és így 37 éves. Hollandiai zsidó szülők gyermeke, majd kikeresztelkedvén, kolostorban neveltetett. A párisi szini képezdébe 1858-ban vették be, hol Provost és Sámsont hallgatta, 1861 ben a második drámai dijat nyerte. Első szereplése alkalmával a Theater Fragais és Gymnaseban semmi feltűnést nem keltett, majd ezután rövid időre vissza is vonult a színpadtól. 1866-ban ismét fellépett a „Bidean bois“ czímű darabban, ezután majd az Odeon, innen meg a Theater Frangais-hoz szerződött, hol egy évtizednél tovább működött, mint annak legfényesebb, legkitlnőbb tagja. Később innen megváltva, mint vándor-szinész utazta be és hódította meg nemcsak az ó-, de az újvilágot is. Ma Bécsben van. — Első fölléptéül Dumas ,Kameliás hölgy-ét választá. Hogy minő nagy volt az érdekeltség ez első előadás iránt, az leirhatlan. Már délután 3 órakor megszámlálhatlan embertömeg foglalt helyet a színház előtt, mely még a pénztárnyitásig annyira szaporodott, hogy aSchotten Ringer oldalán a közlekedés a szó szoros értelmében lehetetlenné vált, még Téra felé is az érkezett kocsiknak csak nehezen sikerült áthatolni a tömegen. A taviház zsúfolásig megtelt; a földszintet, első és m másodemeletet igen válogatott közöség foglalta el. — Az udvari páholyban F.Isébet főherczegnő, Vilmos és S. i. ér Jaus főherczegek az előadás végéig helyükön maradtak. Az udvari színház színészei is nagy számmal voltak képviselve. Walter asszony egy földszinti támlásszéken foglalt helyet. Mindenki feszült figyelemmel és kíváncsisággal leste a függöny felgördülését 7 óra és 10 perczkor csöngetés helyett a franczia szokás szerint — három tompa botütés jelezte az előadás kezdetét. A függöny felgördült. Az első jeleneteket kevéssé vették figyelembe , egyszerre halk susogás halatszott minden iránybaUi _ Gauthier Margit jelenete követii 026ttA fogadtatás egészen közönyös, — mondhatni hideg volt. Első pillanatra azt hihetni, hogy aJournal amasant“ egy élő alakja van előttünk. Az első felvonás minden nagyobb fontosság nélkül folyt le. A nagy művésznőt első pillanatra fel lehetett ismerni. — Azonban csak a második felvonásban hatott a varázs a hallgatóságra. Bernhardt Sarah alakját átlátszónak mondták — játéka még annál is több. A harmadik felvonásban Duval Armand atyjával nagy jelenete után élénk tapsot aratott. A lelkesültség és elragadtatás hovatovább jobban és jobban fokozódott, úgy annyira, hogy a 4 ik felvonás után (a báli jelenet) kilenczszer hívták ki; ugyanekkor egy gyönyörű babér-koszorút nyújtottak át. A „meghálál“ jelenetnél, melynek hatását annak egyszerű kivitele még inkább emelte a lelkesedés valóságos fanatismusába ment át. A függöny legördülte után még tizenkétszer kellett megjelennie, amiden egy gyönyörű kaméliák és thea-rózsákkal díszített óriási virágkosarat nyújtottak át. Bernhardt Sarah ,Gauthier Margitja egy a legapróbb részleteiben kidolgozott, bevégzett egész, mely minden bírálaton felül áll, a helybeli sajtó is teljes elismeréssel adózik Bernhardt Sarah művészetének. Tudósításom nem fejezhetem be a nélkül, hogy a művésznő pompás ízlésteljes öltözékéről említést ne tegyek. Egy időben sokat gúnyolódtak, midőn hire járt, hogy Bernhardt Sarah szabójával egész tanáncskozást tart öltözékét illetőleg, amidőn senkit sem fogad. Aki tegnap a „Kameliás hölgy“-ben látta, bámulta, az bizonyára nem gúnyolódik többé. Látni lehetett, hogy nem üres phrasis, nem reklaive, ki jellem-öltözékekről beszélünk. Az első felvonásban egy mélyen kivágott hosszú uszályos fehér ruhában jelent meg, mely brocat, atlas, csipke és a valódi gyöngyök vegyülékéből állott. Minden egyes redő az egész értékét látszik emelni. A fehér satineu pompás hímzés látható; oldalt fehér atlas panier. Valódi franczia szabás. A második felvonásban a művésznő világos kék uszály ruhát viselt, derék és uszály valamivel sötétebb velour ; a tunique gazdagon redőzött, oldalt méter széles atlas-szalag. A magyar nyakú selyem derék elől ablakszerűen nyitott, hátul a gazdag uszállyal egybevágott. Karját három pompás gyémánt kar ék diszité, mely — mint beszélik — „magas” ajándék. A 4. felvonásbeli báli öltözék minden eddigieket fölülmúlja, fehér atlasuszályruha, gazdagon hímzett virágokkal és arabeskekkel borítva. A virágok a camaliák,mind egy-egy műremek, a cameliák közt elszórtan borsó nagyságú igaz gyöngy van elhelyezve. A vállról egy előcamellákból álló virágfüzér vonul alá. Mind e fényt még emeli azon gyémánt mező, mely a újakat, mellett elboritja. A ki azt mondja, hogy a szabó nem a művészek közé sorolandó, az hazudik; vagy Bernhardt Sarah maga a művésznő, ki ruháiba, a holt anyagba, életet lehel? , • ráászni bácsi vendégnak, ami belőle itt alant megmaradt . A franczia művésznő bécsi vendeg^ ^ és 5 - por és j erenléséről még sokat, igen sokat lehet- TbKor, d, talán Jövőre tarjuk még egy hamut fenn. -~áá TANÜGY. A bot az iskolában. A Pesti Naplóban a következő figyelemreméltó czikket olvassuk: A magunk meggyőződése és számos megkeresésnek teszünk eleget, midőn a legnagyobb indignáczióval szólalunk fel az iskoláinkban, a fővárosiakban és a vidékiekben egyaránt, még mindig divó barbár szokás ellen, hogy egyes önfeledt tanítók büntetési eszközül a botot a kalmázzák, és pedig úgy, hogy haragjukban a kezükben levő magyarázó nadpál szara, egyes „rossz” gyermekekre csapnak, és pedig oda, ahol épen érik. Elemi iskolákból s alsóbb gymnasium osztályokból egyaránt bejelentettek nekünk ily eseteket, melyeket egyelőre nem említünk fel, de kijelentjük, hogy a jövendőben fel fogjuk említeni, megnevezni s pellengérre állítani azt a tanítót, ki bottal véli taníthatni a tudományt és erkölcsöt. , A gyermeket nem verni, hanem szeretni kell s a ki erre nem képes, az ne lépjen a tanítói pályára. A ki megtudja ütni a gyermeket, a ki az ő gondviselésére s tanítására van bízva, az méltatlan a nemes hivatásra, mely a tanítói állásgal jár. A tanítónak a fegyelmi eszközök egész sora áll rendelkezésére. A bot azonban e sorból ki van zárva. S tiltakozunk alkalmazása ellen a tisztesség, a humanitás, a nevelészet szempontjából. A bot alkalmazása nem engedtetik meg a hadseregben, a durva katonák között ,s tűrhető-e alkalmazása az iskolában, a gyönge, serdülő gyermekek között ? Nem lehet feladatunk a házi fenyíték kérdéseire kiterjeszkedni, de annyit mégis fölemlíthetünk, hogy a szülők, kik verik gyermekeiket, megingatják azokban a becsületérzést, s bizony számos esetben nagyon meg fogják keserűsni a bot metbódusát, melyet gyermekeik nevelésénél alkalmaztak. A nyilvános iskola azonban arra való, hogy korrigálja az élet oly sok durvaságát, s ezzel épen ellenkezőt tesz, midőn veri a gyermeket, akit nevelni kellene. Még csak azt említjük fel, hogy Bécsben, a szülő panaszára, e napokban a fenyítő járásbíróság elítélte a vallástanírt, ki megvert egy leánynövendéket. Ismételjük: tiltakozunk egyes tanítók barbarizmusa ellen, kik iskoláikban a bort alkalmazzák, s a jövendőbeli nyilvánosságra hozzuk a tudomásunkra jutó ily eseteket. SÁMI LÁSZLÓRÓL. A „Vasárnapi Újság” legújabb számában közli Sámi László arczképát és életrajzát; ezek mellett a lap élén Teleki Sándor ezredesnek következő megemlékezését hozza: Hervadnak már a koszorúk, melyeket a kegyelet sirkantjára helyezett; rothadásnak indultak már a rezeda virágok, melyeket a szeretet hinte hűlt tetemeire fakoporsójában; a folytonos hideg őszi eső nyirkossága a frissen felisett mély földbe szivárog és gyorsítja enyészetét a.A barangoló fanyar őszi brór a fák sárga leveleit sirjára fújja, s azon, ott elrotkolnak; de eljön a tavasz, s éltetni fogja a virágokat, melyeket azok, kik őhőn szerettük, ültetni fogunk. A nyírfáról, mely sírja alatt áll, a kis veresbegy madár elcsimpolja az ő nótáját... a természet dalát... melyet ő olyan nagyon szeretett. A forró barátság melegével nyújtá baráti jobbját nekem betegnek délben, s este ő már egészen hideg vola. Irtózatos a jó barát dermedése. A szerény ember nagy lelke a szellemek országába szállt, s ott egyesült a nagy eszmék harmóniájába. Feltámadok és mi vagyunk ők, a sz°retet a szabadság, az egyenlőség, a testvériség emberei, a szabad gondolat, a szabad sajtó, a gyülekezési jog, a népakarat, a népuralom, a munkaszervezés munkásai; ők, kik örök békét akarnak a népek szolidaritásában s érdekeinek közösségében; ők, kik utálják, gyűlölik s utolsó lehellel akig a sötétség, a nyomor, az elnyomatás, az igazságtalanság, a butaság, az ember kizsákmányolása ellen küzdenek. ők, halva bár ... a jövendő élő emberei Eszméik ma meglehet utópiák, — holnap . . . . testté vált ige. Vivo ego in aeteroum! Örökké fogok élni. Legnagyobb átka az emberiségnek, hogy ez egyén azt, amit tud, örökségül nem hagyhatja másra, magával viszi azt, amit tanult, mit agya gondolt, szive érzett s évek során át tapasztalt. A mester némileg kivétel, mert tanítványaiban lelke, szeleme él. Ilyen voltál te, elrejtőzött szerénységedben eszméket, elveket plántánál; mint már mondám : a múltakat ülteted a jövendőbe. Közös barátunk Luzsénszky Lajostól, akit mindketten olyan nagyon szerettünk, s aki minket megelőzött a halálban, — kérdéd: — Mit csinálsz, Lajos ? — Rózsákat, fákat oltok, nemesítem a gyümölcsöt, sohasem csalt meg egy sem, s ha nem fogamzott meg, halálával lakott. Elgondolkodtál . . . . s mosolyogva mondád: — Nagyot mondtál, Lajos. Te is oltottál, emberszivbe nagy érzelmeket, agyba gondolatokat, lélekbe szellemet; tanítványaidba eleven példáddal jellemez. Vivo ego in aeternum! Örökké fog élni. Teleki Sándor: IRODALOM. érdekes czikket közöl, melyet átvettünk lapunk mai tárczarovatába. Tolnay, ki elbeszéléseivel, költeményeivel irodalmunk jelesebbjei közt foglal helyet — kevesebb méltánylásban részesü ,mint a mennyit művei álkiérdemelt magának, örvendünk, hogy a Peőfi-társaság közlönye is törekszik odthatni, hogy a magyar olvasó közönség figyelme, érdeklődése ismét nagyobb mértékben térjen vissza e kitűnő írónkhoz. Reviczky czikkével együtt a „Koszorú* Tolnaynak jól sikerült arczképét is közli. * „Magyar Szemle* czimű havi folyóiratnak megjelent a novemberi füzete a következő érdekes tartalommal : Metternich K. Király Páltól. Színpad, Rakodczay Páltól. A vármegye Kabdebó Ferencztől. Kossuth a hírlapíró ss Irodalmi értesítő Ez utóbbiban dr. Bászel Aurélnak két műve, Nicardoak A francza irodalom története* czimü munkája stb.vannak ismertetve. Egyes füzet ára ♦ fpn Az ”Ország-Világ* czimü kéthetenként megjelenő képes lapnak IV. 8záítm igen érdekes tartalommal jelent meg. A 'xP f Ábrányi Kornél érdekes regényének, az El vá 1t férj nek fokja.841»4'iuk A királYCókj/i szelleme czimü re ésAbárónő____ t D becan mfevre A birodalmi rész Sörmő Várady Aulainak megható dekes SJ *i halottak éneke Igen ér királynő M,n ^ CZikk: Mária Tter^ia c2 mi «^tá8ai Magyarországon, dr. egy szónpnS0- es ’ továbbá van 8 füzetben fényűzésről r ? nj3mzet8azdft8Agi czikk a a tal», K Lajostól, és egy orvosi, J összefüggéséről az ember egészségével. A füzetet több A képek közül első helye bB . iltfd Brack tefti mintegy másfél század óta feoX lin-nyomda (alapítója: LanAs?az Athenaeum, az egyetemi ’nfeditás, Cirkuszi képek tása és változatos tartál^ u 'Vljf olvasóink figyelmébe. Ai e.Pot csak 2 frt 50 kr„ és elöfiSL“6^ könyvkereskedőnél, vagy a 17 m mind ba» (IV. koro»ahe’,„**l„ emelet.) 8 sza Az országos kős vadászattörténeti kiállitúsr®8^. san érkeznek a bejelentések a foljt°Do. történelmi részére eddig mjip Mdl. könyvtár jelentette be részvét . K uton számos oly becses réci fel es rült napfényre, melyek eddie áUnka ke. vagy csak kevéssé voltak ismer tani. J , . , — ~oj '-I.DU11 DVrtní?1^ debreczeni és marosvásárhelyi u n nyomdák nyomdászati termékeik giuil, sorozatát állítják ki fennállásuk ete?én a fokozatos haladásnak élénk k* / ^ feltüntetni. A kiállítás jelenkori rfV°8’1 összes fővárosi nyomdászok és ka ,.B,i majdnem kivétel nélkül jelentkető511 doki bejelentések azonban ev^u’&fi’ kéznek. A bejelentési határidő esre jár le, de e hó végéig bejelentéseket elfogadtatnak. A könyvnyomdászok r ! ről valamely általuk nyomtatottmS állítható, vagy ha az illető nyomta,.! ' nak nincsenek birtokában elés h»r czimét és kiadóját bejelentik & kö elnöksége azt vagy valamely köpnyt vagy vétel utján be fogja szerezni a könykötők részéről nem kívántatik — ■ " állitásu díszmunka, hanem csak reodesh kötési munkák csip- és ízléssel kiállt' Legközelebb külön a nyomdászok éa 2 jön a könyvkötők értekezletre fognak ezt behivatni, melyen a kiállítást rendezi b'zottságba saját kebelükből egy vagy k tagot választanak. ^ ' ♦ Az „Üstökös" legújabb váma a következő tartalommal jelent meg-Ha ez igy megy. (Vers Veres barátjal Tallérossy Zebulon levele Miodenváró Adimhoz. — A delegációból. (Képpel.) 94 hóhér nevenapja. (Elbeszélés képpel, Gyrabonczás Diáktó.) — Ki lesz a külügyminiszter ? (Két képpel.) Anna bizonyos csizmadia és felesége kérdései és feleletei. — Iusztinkucz és Naszalmicseszkül. — Hogy jött haza a fürdőből Soványáé asszony? (Képpel.) — Czifranyomorúság. (Hat képpel.) — Bernhardt Sára kritikája a nemzeti színház udvarán.Borkorcsolyák. — Gácsér Pista bácsvndász élményei 1 — Az „Üstökös" megjelenik hetenkint számos képpel. Előfizetési ára egy évre 8 frt, félévre 4 frt, negyedévre 2 frt. Az előfizetési pénzek a „Üstökös" kiadó hivatalába (Budapest,Athenaeum) küldendők. Lukács Móricz veterán írónk, a Kisfaludy-társaság volt elnöke, szombaton d. u. Budapesten meghalt , bennes régi gárda egy oly tagja hunyt el, ki tinuja s nem dicstelen részese toll székén; életünk régmúlt dicső korszakának, 9. hosszú pálya folyamában elmondhatta magáról, hogy kortársainak nem csupán becsülését, de szeretőt is vívta ki magának Szül. 1812 ben. Gondos úri nevelésben részesült, s kezdetben Krassómegyében besztovai birtokán tartózkodott. 1830 leit a megye aljegyzőjévé választotta, a 1343- ben tette át lakását állandóan Budapestre. Ez idő óta részt vett a magyar szellemi élet minden jelentékenyebb mozadatában, s elválhatlan tagja volt azon n. doctrinai körnek, melyet kívüle Eötvös Trefort és Szalay képeztek. E társaságban kísérte figyelemmel a modern mijlődés felmerülő eszméit, s ebben foljW® egészen modern alapon nyugvó, széleikért tanulmányait, s együtt szerkesztették a régi „Budapesti Szemlét” is. 1839-00 lett a tudományos Akadémia tagjává, 1842-ben a Kisfaludy-társaságé. Első kilépése az „Árviz-könyv“-ben történt nagy feltűnést keltett Byron-fordításával. s® fordításairól (Byron, Pope,Cervantes, kezű szeretője* stb.) elmondhatni, hogy modern irodalmak művészi fordítása ezekel vette kezdetét irodalmunkba. irodalmi, széptudományi és más tu“.A nyos közleményei ezután egymást » ték az „Aurora*, „Társalkodó“, •* , naeum“, a régi „Budapesti Szemle lapjain ; nevezetesebb értekezéseké „Az állati magnetizmusról",BruteS theoliákról“ stb. Utolsó nagyobb »» ‘ műve volt értekezése a római tor P Z vbc I* I u * * i u 1 * . Írásról, mely a „Budapesti Szemlében ír áo« neletrajza a Jusi. iarBasi,»A‘“,rl'a mtft Szegedi árvizkönyv“-ben. 5 DA ° melj je lent meg, továbbá kortörténeti érdekkel' önéletrajza a Kisf. társaság által volt a „Fogházjavitás* (1845 !’s76 ) Eötvös társaságában irt meg. 1 Toldy Ferencz elhalálozása Kisfaludy társaság alapítóinak baráj^merősét választák meg e társsáig vé. 1876. febr. 23 án a társaság rw |(j. ülésén ő emlékezett meg 1. Fe'rflO®** lusu beszédben az elhunyt Deák ^ ről, s ő nyitotta meg beszedetve . saság 1877., 1878. és 1879. közt . Szerénysége több ízben késztete voltrábirh®' nesre, s 1879-ben már nem jó elhatározásának megmási ^ denki fog emlékezni e megoy1 0 felhangjára, melyek rég elszálltak, el^ veszített kedves bajtársak ele* giájakop hangzanak, s a katasztrór érzetét viselték magukban. Lu., matf életének fáján — írja a P «»P10 bánat rágódott; szeretett neje'. ■ ket. leányt, gyászolta. A betegek IV., tevéért régóta Meránban, Velemitózkodott. vissza-visszatért 18