Magyar Polgár, 1881. július-december (15. évfolyam, 147-298. szám)

1881-12-03 / 276. szám

lyen a magánosok személye, joga és vagyona felett rendelkezhetik, és ha­talmának ez úton való terjeszkedésé­vel, a politikai mozgalmakra, polgári szabadságot sértő pressiót gyako­rolhat. Megyei rendszerünk ellenei leghe­vesebben ennek tisztválasztási jogát támadják. A FŐRENDIHÁZBÓL. A főrendiház nov. 30 ik ülésében gr. Zichy Nándor két interpellációt intézett a miniszterellnökhöz. Ezek a következők. Interpe­láció a miniszterelnök úrhoz: Szándékozik-e a minisztérium a polgári ma­gánjog egyes kérdései nevezetesen a há­zassági jog, az öröklés, a hitbizományi in­tézmény tárgyában a polgári törvénykönyv előterjesztését megelőzőleg megállapodá­sokat létrehozni ? Interpelláció a miniszterelnök úrhoz : Szándékozik e a miniszterelnök úr a fő­rendiház szervezését kezdeményezni , vagy a házból várja-e a kezdeményezést. Bead­ja Zichy Nándor gróf. Tisza Kálmán miniszterelnök : Nagy­­méltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek 1 Mindenekelőtt azon kérést intézem a mél­­tóságos főrendekhez és magához az inter­pelláló méltóságos gróf úrhoz, hogy mél­­tóztassanak belenyugodni abba, hogy az egyik interpellációra ne én feleljek, hanem az, a­ki mint szakember, sokkal inkább hivatott arra: az igazságügyminiszter. Ez az egyik, a­mire bátor vagyok kérni a méltóságos főrendeket. A másik pedig, hogy méltóztassanak megengedni, hogy azon interpellációra, mely a főrendiház rendezésére vonatkozik, azon egyedüli szempontból, a­melyből a kérdés is intéz­ve van, felelhessek. Én azt tartom, hogy midőn valamely ily fontos kérdés azon stádiumba jön, hogy a törvényhozás elé konkrét javaslatkép­té­tessék, a parlamenti rendszer mellett a kormánynak kötelessége az initiatívát meg­ragadni. De viszont azt hittem, hogy míg magából a főrendiház kebeléből az eszme meg nem indult, nem tartozott feladatom közé azon reformot sürgetni, a­melynek nemcsak fontosságát, hanem óhajtandó vol­tát is elismerem, de a­melynél sok ége­tőbb baja volt már és talán van is Ma­gyarországnak, a mely orvoslásra vár. (Úgy van?) Midőn azonban az utóbbi törvény­­hozás végén magából a törvényhozás ke­beléből ez eszme megindittatott, — mert igen jól tudom, hogy azelőtt is már egy­szer meg volt indulva, de elhallgattatott — ígéretet tettem, hogy e dologgal fog­lalkozni fogok s hogy ígéretemet beválta­ni szándékozom, azt a válaszfelirati vitá­nál jeleztem és ígérhetem most is, hogy azt beváltani szándékozom. De egyúttal, midőn nyilatkozatom elején nyilvánítottam, hogy a törvényja­vaslat alakjába öntött concret kezdemény­nek a kormánytól kell jönnie, másfelől nem késem nyilvánítani s illetőleg ismé­telni, mert már más alkalommal is volt szerencsém nyilvánítani, hogy a javaslatot előterjeszteni a­nélkül, hogy ezen főren­diház tagjaival a dolgot elveire s részle­teire nézve megbeszéljem, — nem fogom, s azt hiszem, hogy e részben helyes el­járást követek. (Helyeslés) Mert hiszen nem szándékoltatik itt a főrendiház re­formja keresztülvitetni a főrendiházzal szemben, hanem szándékoltatik keresztül­vitetni a főrendiházzal összhangban. (Élénk helyeslés.) Ezt csak azzal kívánom még megpótolni, hogy mihelyt physikai időm engedi, — és ez tán nincs messze, de megvallom, hogy nekem is csak 24 órám van, bátor leszek nem hivatalos minőség­ben fölkérni a méltóságos főrendiház egyes tagjait, hogy legyenek szívesek ve­lem az ügyet megbeszélni és szabad le­gyen remélnem, hogy azok, a kiket meg fogok kérni és tán maga a méltóságos gróf úr is, ki ez üggyel, mint látszik, tüzetesen foglalkozott, nem fogják megtagadni, hogy e kérdésben bölcs tanácsaikkal támogas­sanak. (Élénk helyeslés.) Zichy Nándor gr. Én a főrendiház szervezésére vonatkozó válaszát a minisz­terelnök úrnak köszönettel s megnyugvás­sal veszem tudomásul, és örömmel látom, hogy ezen szerintem sürgős és főfontosságú kérdés alkotmányos megoldására nézve a miniszterelnök úr a szükséges lépéseket megtenni szándékozik. (Helyeslés.) Elnök: A válasz tudomásul vétetik. A másik interpelláció közöltetni fog az igazságügy miniszter úrral. Jutik, kívánja, hogy a múlt évi tárgyalá­sok közben e tekintetben érvényre emel­kedett elv fenntartassék, s hogy ez a je­lentésben kifejezést nyerjen. Tr­efort miniszter kijelenti, hogy ámbár a reáliskolák czélszerűsége vagy czélszerűtlensége kontrovers kérdés lévén, még­sem zárkózhatunk el azok természet­szerű fejlődése előtt. A tétel megszavaztatik. Ezek után a múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetvén, folytattatott a tárgyalás. Elnök bemutatja a ház által a bizott­sághoz utasított következő kérvényt: a házi ipart terjesztő egyesületnek — az általa felállított nőipar tanítónő­ képezde épületének a házadó és pótlékaitól való felmentése iránti folyamodványát — ki­­adatik Hegedűs Sándornak. Középiskolák közös költségei 8000 frt, elfogadtatik. Bába-iskolák, 14,326 frttal, el­fogadtatik. Gépészeti ipartanoda Kas­sán 18,800 frt. Wahrmann kérdi, hogy szaporo­­dott-e a látogatók száma. G­ö­n­c­z­y Pál min. tanácsos meg­jegyzi, hogy a múlt évben 42 tanuló volt, az idén van 45. Budapesti közép­ipartano­da 47.030 frttal elfogadtatik. Szögyényi László kérdi, hogy tett e a miniszter tanulmányokat a tovább­képző ipariskola életbeléptetése tekinte­tében, mert e czélra előirányzott 3000 irtot italában csekélynek tartja. Trefort miniszter megnyugtató válasza után az összeg elfogadtatik. Ipartautók iskolái 9000 frt. A­p­o­n­y­i Albert gr. ezen tételt fon­tosabbnak tartja a háziipar-egyletek álla­mi segélyezésénél is, és szeretné, hogy ezen összeg a többi hasonczimű összegek­kel egy miniszter kezében és pedig akár a kereskedelmi, akár a közoktatási mi­niszter kezében öszpontosittatnak. A bizottság a tételt elfogadta Az ipari ügyek tárgyalásá­­ra egy közeg 2200 frt — elfogad­tatik. Fiumei állami kereskedel­mi iskola 14,400 frt. Megszavaztatik. H­e­­­f­f­y Ignácz különös figyelmet kiván a magyar nyelvnek ez intézetben való taníttatására. Budapesti kereskedelmi akadémia segélyezése 4000 frt. Elfogadtatott. A nagyszebeni jogakadé­mia ügyében Szilágyi Dezső kér­di, hogy hány tanuló volt az utolsó 3 évben. K­á­r­o­f­y miniszteri tanácsos: Az idén volt 53. Trefort miniszter kijelenti, hogy már rég megszüntette volna e tanintéze­tet, ha nem lett volna tekintettel a szá­szok által telelármázott külföldön elter­jedt közvéleményre, de miután a lárma így is, úgy is meg van és nem szűnik,­­ jövőre azt beszüntetni akarja. Különben is, a jogi akadémiákat, a tudomány mai niveau­ján feleslegeseknek tartja. Hegedűs Sándor az általános je­lentésben megérintendőknek tartja a jog­akadémiák fennállásának anomáliáját; a kormányt fel­hívandónak véli, hogy ennek megszüntetése végett, a kezdeményezés terére lépjen. Éles Henrik a nagyszebeni jogaka­démiát már most akarja eltöröltetni. A bizottság Hegedűs indítványát elfogadja. Népnevelési szükséglet. Elemi népiskolák szükséglete: 125.000 frt. felsőbb nép- és polgári iskoláké: 275 000 frt. összesen 900.000 frt. Tavaly 860.000 frt. Gönczy: Nálunk 2150 község van olyan, hol nincs népiskola; ebből 885 van olyan, hol nincs 30 tanköteles gyermek sem, és 1262 község, hol 30 an túl vannak. Azonkívül 274 községet nem lehet más községhez csatolni. — 266 helyen van állami iskola, hol ezelőtt nem volt. Ezek költsége kitesz már maga 450 000 frt. — az előirányzott 900 000 főból le van foglalva 710 000 frt. Új iskolákra szükséges 50,000 frt. Körülbelül 125 000 frt maradna a tanulók, kisdedóvodák s magániskolák segélyezésére. Helfy: Ezen rovatot tartja a leg­fontosabbnak a közoktatási tárczában. Nem volna ugyan túlzott követelés, hogy maga a törvényhozás határozná el azt, melyik községekben állíttassák fel iskola,de meg­nyugszik a jelenlegi állapotban. Felhívja azonban a miniszter figyelmét a határszéli községekre. Szóló épen most jött a stájer határszélről és elszomorodva látta, hogy 100.000 lakosra nem esik egyetlen egy 4 oszt. iskola, úgy, hogy már 15 — 16 éves fiuk mindig egy osztályban járnak. Szeret­né szóló,­­ ha közoktatási térkép adat­nék ki. A bizottság elfogadja a 900.000 frt. összeget, melynek megszavazása után Gön­czy Pál min. tan. kimutatást közöl a ma­gyarul nem tudó tanítók magyar póttan­folyamáról ; e szerint 1600 olyan tanító van, ki nem tud tökéletesen magyarul, 3600 keveset tud, 2529 pedig semmit sem. A póttanfolyamot hallgatta 1879-ben 4 he­lyen: 912, 1880 ban 963 egyén 11 helyen Az idén körülbelül 800. Szóló szerint 5—6 hét alatt — bámulatos eredmény észlel­hető. Néptanítók nyugdíjintézete segélye­zésére 150.000 frt. Néptanítók lapja 10.000 forint. Budapesti felső leányiskola szem. jár. 33.300 frt. Dologi kiadás 17.600 frt. Ösz­­szesen: 50.900 frt. Kr\f\!\ ^TMar0i!Szigeti felsőbb leányiskola Trencsénben 5000 írt. Sopron­,rt­ .PC3én 4000 írt. Kolozsvárt: 2000 írtban elfogadtatik. Siketnémák intézete Váczon 35000 írt. Vakok intézete Bpesten 31900 frt. Az A PÉNZÜGYI BIZOTTSÁG­BÓL. A képviselőház pénzügyi bizottságának tegnapi ülésében foly­tattatok a közoktatásügyi minisztérium költségvetésének tárgyalása. A nagyszebeni akadémia ügye füg­gőben hagyatott. Következett: Gymná­­ziumok. Előirányzat 148,027 írt, a mult évivel szemben a kiadás 1000 írttal ke­vesebb. Elfogadtatott. Reáliskolák. Személyi kiadások 387,700 frt. Dologi kiadások 51,345 frt. Ebből az általános megtakarítás 8,298 frt levonása után marad összesen 430,747 frt, vagyis 12,150 frttal több a múlt évinél, mely különbség legnagyobb részben a fi­­zetési 5 éves pótlék esedékességében leli indokát. Wahrmann Mór feltűnőnek ta­lálja, hogy míg egyrészről azon nézet ural­kodik, hogy a reáliskolák czéljuknak meg nem felelnek, másrészről ezen intézetek­nél a tanári létszám emeltetni szándékos­egyetemi épületekre felvett kölcsön ka­matja és törlesztése 146322 frt. Ösztöndíjak és tanul­ói­­ez ér­ték 80 243 frt. Tavaly 69,831 frt. Bevé­tel a határőrvidéki alapitv. földek jövedel­meiből 1540 frt. A tétel megszavaztatik Az idő előrehaladván, e nek az ülést bezárja. TÖRVÉNYJAVASLAT a jelzálogos kölcsönkövetelések átváltoztatása esetében, a bélyeg- és illetékekre nézve nyújtha­tó kedvezezményekről. 1. §. A pénzügyminiszter felhatal­­maztatik, hogy azon jelzálog-intézeteknek, közalapoknak, takarék-pénztáraknak és nyilvános számadásra kötelezett egyéb pénzintézetnek, a­melyek a jelzálogos kör­elönköveteléseknek a kamatláb leszállítá­sa czéljából történő átváltoztatását (kon­verzióját) foganatosítják, — az ezen hi­telművelet alkalmából kiállítandó kötelez­vények után járandott fokozatos bélyegil­letéket— csupán az ötven krajczárnyi ál­landó okirati bélyeg követelése mellett, — valamint az említett okiratok alapján eszközlendő telekkönyvi bekebelezések után járó bejegyzési illetéket az esetben elen­gedhesse, ha az ily kölcsön-átváltoztatás folytán, a jelzálogos követelés kamatláb­­jának állandó leszállítása mellett, az ere­deti kölcsöntőke és a kamatokon kívül fizetendő mellékjárulékok összege nem nö­vekedik. Ezen kedvezmény, az utóbb jelzett feltétel alatt — az esetben is megadható, ha a kölcsön-átváltoztatás nem az erede­tileg érdeklett, hanem bármely más hitel­intézet, mint kölcsönadó közbenjárása mel­lett foganatosíttatik s ehez képest a fen­tebb meghatározott illeték-elengedés a kérdéses hitelművelet alkalmából esetleg kiállítandó engedményi okiratokra is ki­terjed. Végre a kölcsön-átváltoztatás ke­resztülvezetéséhez megkívántató törlési nyugták után járó fokozatos bélyegilleték annyiban szintén elengedhető, a­mennyi­ben a telekkönyviig törlendő összeg az újabban bekebelezendő összeget nem ha­ladja meg. 2. §. Az előző §-ban körülírt ille­tékelengedés kieszközlése végett — az ér­deklett közalapok és intézetek, illetve az adósok részéről — az új kölcsönügylet megkötésétől számított 30 nap alatt — kellően felszerelt folyamodvány nyújtandó be a kir. illetékkiszabási hivatalhoz. 3. § Ezen törvény, melynek végre­hajtásával a pénzügyminiszter bizatik meg, kihirdetésének napjával lép érvénybe és 1866. évi deczember hó végéig marad ha­tályban. Budapesten, 1881. nov. 26. Gr. Szapáry Gyula s. k., m. k. pénzügyminiszter. KÜLFÖLD. a német nyilatkoz Bismarck herczegnek birodalmi gyűlésen legutóbb tett zatait oda magyarázzák a német parlamen­ti körökben, hogy a kanczellár hajlandó acceptálni a kormány támogatására a kle­rikális- konzervatív koalíc­iót.­­ Különös kedvezménynek tekintik az ultramontáo c­entrum részére a herczeg ama nyilatko­zatát, hogy ő csak minisztertársai által fenyegetve és kényszerítve helyeselte a polgári házasság behozatalát, s most már nagyon valószínűnek tartják, hogy Bismarck jelentéke­ny konc­essziókra kész a czen­trum javára. A keleti ügyekben újabb és újabb fontos lépések létetnek a békés fejlődés felé, így a napokban íratott alá a porta és Görögország részéről a török görög ha­tárra vonatkozó végleges szerződés. To­vábbá jelentik Nándorfehérvárról, hogy a porta köreiben most nagyobb hajlandóság észleltetvén teljesítni Szerbiának a vasúti csatlakozásra vonatkozó kívánságát, a con­férence à quatre ismé­t összev eset decz. első felére vélik kilátásba helyezhetni. A pápa átköltözéséről szó­ló hírek, melyek az utóbbi időben bizo­nyos szabályszerűséggel térnek vissza, a ,P. Lt.“ római levelezője szerint, ezó za­­tos eredettel bírnak — és egyáltalán nem veendők komolyan. Ha a Vatikánban itt ott meg is pendítik ezt a tárgyat, ez fő kép csak azért történik, hogy az olasz kormányt megijesszék, vagy más katholi­kus államok kormányait a pápa ügye iránt bizonyos buzgóságra sarkalják. Valósággal azonban, eltekintve minden erkölcsi októl, sokkal bajosabb volna a pápára nézve, hogy Rómát elhagyja, mint a franczia, vagy angol kormányra nézve volna, hogy szék­helyét Páriából, vagy Londonból más vá­rosba tegye át. A pápaság nemcsak er­kölcsileg magasan álló, hanem technikai­lag is komplikált intézmény. A Vatikán ki­terjedt pompás tévéivel, a Szent Péter temploma szent hagyományaival, a csar­nokok és gyűjtemények, a bíbornoki pa­loták stb. nem tehetők át se Máltába, se Fuldába, se Salzburgba. A pápaság nagy zavarba jönne, ha a pápaság átköltözésé­nek eszméje komolyan fontolóra vétetnék. Egyelőre a dolgok még korántsem állanak oly rosszul és a tábornokok és rendek tu­lajdonképen kénytelenek bevallani, hogy a garanczia­törvény oltalma alatt Rómában egészen jól lehet megélni. Mélyen tisztelt közgyűlési korunk egyik jellemző vonása, hogy a szenvedő emberiség nyomorát tőle tel­hetővég enyhíteni igyekszik. Ez képezi a törvényhozások egyik legnemesebb feladatát, ez foglalkoztatja az autonóm megyék és községek intéző tes­tületeit, és hogy a czivilizáczió e legszebb vonását mindenütt érvényesítse, a­hol a törvényhozás, a megyék és községek e nemű intézkedésében hézagot talál, gon­doskodik arról is, hogy e hézag társadal­­szövetkezetek útján betöh­es­sék. Ily hézag mutatkozott a háborúban egsebesülő harcrosok ápolása körül; nem azért, mintha az államhatalmak e nagy­­kötelességet teljesíteni elmulasztot­ták vol­na hanem mivel a tudomány haladásával fokozatosan fejlődő hadi szerek nagyobb rombolása folytán egyrészt, másrészt pe­dig azon körülménynél fogva, hogy az ál­talános védkötelez­­tség behozása és a közlekedési eszközök tökéletesítése foly­tán nagyobb hadtömegek állanak egymás­sal harc­ban, m oly nagy számú sebesü­lések fordulnak elő, melyeket kellő ápo­lásba venni a hadseregek keretében álló katonai egészségügyi osztályok teljesen elégtelenek. E baj két módon volt enyhíthető: vagy az­által, hogy a fokozottabb gondo­zás is az államhatalomra bizandék,­­ vagy hogy a gondozásban az államhatalommal maga az egész társadalom osztozkodjék. Az első mód sehol sem talált vissz­hangra; nemcsak azért, mert ez esetben az államköltségeket kellett volna teteme­sen szaporítani, de főleg azért sem, mert az államhatalomnak háború esetén a be­tegápolás körül nyújtott segedelme a hu­­manizmus követelményei szerint kielégí­tőnek nem találtatott. E vélemény megalkotásához sokat szolgáltatod azon körülmény, hogy idő közben az általános vádkötelezettség elve mindenütt életbe lépett, a­mi által a hadsergek sokkal szorosabb kötelékbe lép­tése a polgári elemhez, mint voltak az előtt. Régente ugyanis a hadsereget meg­szokták úgy tekinteni, mint egy a polgá­ri elemtől teljesen elkülönített osztályt, mely minden viszonylatában, békében úgy, mint háborúban, kizárólag az államhata­lomra gravitált. E felfogás, hogy ne mond­jam bizonyos mérvű közöny, csakis ak­kor kezdett a közelebbi érdeklődésnek tért engedni, a­midőn az általános védkötele­zettség hadsereg keretébe vonta min­den egyes család azon férfi tagjait, kik a hadkötelezettségi évekbe estek. Ez időponttól kezdve a családok ösz­­szesége, vagyis az egész társadalom azon gyengéd gondossággal, mely a családi élet egyik jellemző vonása, kezdte a hadsereg körébe távozott gyermekeinek, tehát a ka­tonáknak sorsát vizsgálat alá venni, és azt találta, hogy háború esetén megsebe­sülő fiai elégséges ápolásban nem része­sülnek, és nem különösen olyanban, mi­n­t a szerető család szokott ápolást igény­lő tagjainak nyújtani. Ezen meggyőződés általánossá válta adta létokát a veres-kereszt segélyegylet­­nek, melyek a genfi nemzetközi egyez­mény alapelveire fektetve működésöket, czélul tűzték ki: a háborúban megsebe­sült vagy megbetegedett harcrosok ápolá­sát társadalmi úton létesíteni, és ezzel az államnak idevágó kötelességszerű gondo­zását kiegészíteni. Hogy e szövetkezetek a gyakorlati életben mily óriási szolgálatokat tettek, annak igazolására elégséges a legutóbbi franczia-német hadjáratra visszaemlékezni, és az arról kiadott hivatalos jelentésbe egy futó tekintetet venni, melyek szerint számos ezerre megy azon sebesültek szá­ma, kiír életben maradásukat kizárólag e segélyegyletek áldásos működésének kö­szönik. Hazánkban eddig hasonczólu egylet országosan szervezve nem volt. Az egye­sült magyar országos segélyző nőegylet ugyanis, mely néhány lelkes urhöley vez deonenyezésének köszönte keletkezését és paratl­u buzgalmának szép elterjedését,­­ országosan szervezettnek nem volt te­kinthető, mert keletkezés­től fogva egyes ügybuzgó emberbarátok támogatásában ré­sz­­ülvén csupán, néhány kivétel eltudásá­­val, nélkülözni volt kénytelen leghatható­sabb támaszát: a közhatóságokét, a­mi nélkül ügy továbbterjedésébe , valamint nőszervezetében hiányt szenvedett. E hiányt kívánta pótolni Felséges urunk, midőn mult évi deczember 5-én kelt legmagasb kéziratában a veres ke­reszt segély egyletnek a magyar szent ko­rona összes országaiban való országos szer­vezését kezdeményezte, s ennek foganato­­sításával igénytelen személyemet megbízni méltóztatott. Számos kitűnőség közreműködésével sikerült azóta az egylet idezárt bályait, és ezek alapján a alapsza­. .. . Budapesten i. é. május 17-én tartott közgyűlésen tragát az Ő Felsége Koronás Királyunk és Fel­séges Királyasszonyunk védnöksége alatt esetet is Ulint a“y«egyletet 490 ala­pító, 456 rendes 10 forintos, 1604 évi egy­orintos és 228 rendkívüli, vagyis össze­­sen 2778 taggal és eddig 74.557 frt. ala­pi ranynyal megalkotni, és ezzel, illetve a e2veBüSaifu°ífág08 86 helyző 000^191 egyesülése folytán ennek tagjait és va­nnyat 13^ hozzászámitva : 1161 alapitó 1581 rendes 10 frtos, 24,518 évi több forintos és 4646 rendkívüli,egy és 31'91‘ '»g6«l ^153,675 frt27 kr­s központban kezelt alapitványnyal az egylet alapjai megvetni. S J ez^csak E&HSf ^ az egylet felvázoltam ’ mages'czófjlt elérhesse, ahol nagy eszközökkel is kel rendelkeznie, és az egylet m­esszeható ren­a társadalom mindaz­on tagját, ki az alap­szabályok 5 ik §-ában meghatározott segé­dezésre vagyoni viszonynál fogva képe­sített, — vagyis hogy a művelt nyugati államok példáját idézzem, ha a nagybirto­kos­ól kezdve a telkes gazdáig, a nagyi­paros, nagykereskedő és gyárostól a kis­iparos és kiskereskedőig, a nagy tőketu­lajdonostól a szellemi tőkéből élő egyéne­kig a társadalom minden egyes tagjai, va­lamint a nyereményre alakult különféle egyleteket is kebelébe vette, mert hiszen kétségbevonhatlan, hogy a telkes gazda, a kisiparos és kiskereskedő közelállói java­k­­ép oly könnyen nélkülözhet évenkint egy forintot, mint a­hogy megadhatja a jobbmódú egyén az egyszer mindenkorra szóló 10 frtnyi rendes tagsági díjat, vagy a szintén egyszer mindenkorra szóló 20 frtnyi alapítványi összeget , valamint két­ségtelen az is, hogy a nagy vagyontól a könyörületes czél nagyobb adományt igé­nyel. Alig férhet ezek után kétely ahoz, hogy a veres­ kereszt segély-egylet orszá­gos szervezése oly feladat, melynek léte­sítése mindnyájunk hazafias és emberba­ráti kötelessége, és e szervezésben a leg­­hathatósabb és egyedül sikert ígérő tá­masz a mélyen tisztelt közgyűlés, mely mint a felügyelete alatt álló terület szel­lemi, erkölcsi és vagyoni központja, nagy tekintélyénél fogva irányt ad ott lakó pol­gártársaink gondolkozásmódjának, befoly cselekedetekre, és hatáskörénél, törvény­adta jogánál fogva kihat a felügyelete alat­ti terület mi­den kis részére. Sokkal több tisztelettel viseltetem a mélyen tisztelt közgyűlés minden egyes nagyérdemű tagjának hazafisága és em­berbaráti érzülete iránt, hogysem szüksé­gesnek találnám, a fent előadottak után, az egylet meleg támogatását újabb érvek­kel is ajánlani; e helyütt csupán egy kö­rülményt legyen szabad megérintenem, mely hivatva van a nálunk még nem eléggé ismert veres-kereszt segély-egylet valódi czélját és tevékenységét kellő világításba helyezni. Meglehetős elterjedt azon nézet, hogy a veres­ kereszt egylet csupán háború ese­tén és csakis a katonaság érdekében van hivatva működés, s mint ilyenről, elégsé­gesnek tartják, ha a polgárok adakozását háború esetén veszi igénybe, béke idején tehát a segély­gyűjtés és szervezkedés mun­káját fölöslegesnek, vagy legalább is idő­­előttinek tekintik. Téves e nézet úgy alapjában, mint következtetéseiben Mert igaz ugyan, hogy az egylet fő czélja a háborúban megsebesült harc­osok ápolása, de hogy e nagy feladatnak szük­ség esetén megfelelhessen , elmaradhatlan kellék, hogy e czélra a béke idején szer­vezkedjék ; mert ha föltételezhető is, hogy sebkötő anyagok s egyéb erőre szerekt há­ború esetén gyűjtés útján beszerezhetők, kórházak felállítása, melegápolónők kiké­­peztetése, önkéntes csapatok szervezése, betegszállító vonatok, hajók és kocsik be­szerzése csakis hosszú időn át, tehát a bé­ke idején létesíthetők, valamint az ezekhez szükséges pénzösszegek is polgártársaiul, szertelen megterheltetése nélkül nem egy­szerre, hanem parányi részletekben, de folytonos gyűjtés által állíthatók elő, s épen e körülmény adja észszerű magyará­zatát annak, hogy alapszabályaink 5 dik §-sa a tagsági díjat csak évi egy forintra határozta. De téves az egylet valódi czélja iránti ama nézet is, mintha az egylet csak­is háború esetén és csupán a katonaság érdekében volna hivatva tevékenységet ki­fejteni,­­ mert az alapszabályok 4-ik §-a szerint egyletünk feladatává tettük : j­ó­tékony működését állandósí­tani, vagyis a béke idejére is kiterjeszteni A haza kü­önböző részeiben felállí­tandó kórházaink béke idején nem a ka­ton­ák, hanem s­zélyre b­orult polgártár­sainknak fognak m­éh­lyül szolgálni, az egyhetűek­be egál­i ápolásra ütk­otott női béke idején szintén a családok egyik leg­szebb, de legsúlyosabb feladatát a bete­gek ápolását lesznn­k hivatva teljesíteni; — másrész rendkívüli szerencsétlensé­­gek, mint árvíz, tűzvész, ínség vagy jár­vány esetében az egylet fe­ldata a sza­­kelkötők segélyezése. Ne adja az ég, hogy annyi csapás után még újabb csapás érje nemzetünket! de ha ily baj mégis ellátogat, nagyobb megnyugvással nézhetünk azzal szembe, mert tudjuk, hogy segélyezésére siet egy országosan szervezett egylet segédeszkö­zeivel és apránként gyűjtött filléreivel, melyek azonban, épen az országos szerve­zés és folytonos gyűjtés folytán, nagy ösz­szegeket képviselhetnek, és újabb gyűj­téseket eszközölhet a szűkölködők felse­­gélésére. Hogy mire képes ily egylet közve­­szély esetén, legyen szabad a szegedi gyász­napokra hivatkoznom, a­midőn a volt ma­gyar országos segélyző­nő-egylet 30.000 írtnál többet fordított segélyezésre és azonnal működési tért foglalt mindazon helyeken: népiskolák, bölcsőde, gyermek­kort, kórház, közélelmezés és a közruház­­tatás terén, melyeken a szerencsétlenség folytán megbénult hatósági köztevékeny­­ség megszűnt.­­ Mindezek szíves méltatását azon tisz­teletteljes kérelemmel ajánlom a ra ilyen tiszte­t közgyűlésnek, méltóztassák hatá­rozatilag kimondani , hogy a magyar szent korona országa véres kereszt-egylete iránt a közgyűlés kiváló érdekkel viseltetik annak mint hazafias és emberbaráti ma­­gasztos czélokra törekvő egyletnek a köz­gyűlés felügyelete alatt álló területen va J° minél általánosabb elterjedését kivána­tosnak és üdvösnek tekinti, e czélból mig maga a közgyűlés is az egylet javára ala­pítványt tesz, egy nagyobb számú bizott­ságot küld ki kebeléből azon utasítással va a lünk mi me kW«*­­,eg WH» hogy e bizottság az egyletnek Bna székelő közpon­t választmányával Pusztaí­ző­be téve magát, egyrészt a déki, és illetve városi választmány 8!eie­tt részt a fiók-egyletek szervHZévén,pl­.triss gyűlés nevében és megbizásába.,8­. naiositsa. fog4. A midőn a mélyen tisztelt ü­­lést a nemes emberbaráti ügy b­áM­­mogatására ismételten felkérni '*• volna, megragadom ez alkalmat való mély tiszteletemnek őszint ki­­zést adjak. Ule kifej.. Budapesten, 1881. nov. io.­D sir Károlyi Gym. VÖRÖS-KERESZT. A Vörös-kereszt egylet országos szer­vezése ügyében gr. Károlyi Gyula el­nök következő felhívást intézte a megyék és önálló törvényhatósággal biró városok közgyűléseihez, melyet fontos voltánál fog* LEVELEZÉS Sz.-Nádad, 1881. novi . hó 25-én kisértük ki örök galomra ev. lutheranus lelkész u Sil­burg György Frigyest, ki egyike vökt**11' erdélyi culturalis törekvések jelen Sz­sainak. A kitűnő férfiú 1821. márci0 kén Sz-Sebesen született; tanúiméi­.5 u.­szebeni főtanodában 1839.ben­­ vén, a berlini 1839-ben egyetemre ment évig a thiologiát hallgatta; onnét­ i­?­­térve, 1841-ben a kolozsvári ev. rsf­­­ tanodában a jogi tanfolyamot absolvit s innét a segesvári főtanodához hivató?’ hol mint kitűnő tanár 1848-ig működött ebben az évben a sz.-nádasi ev. lmw­­nus egyházhoz lelkészül választatván , mivel három évig lelkészi pályáját a li lelkiismeretesebb buzgalommal folytatta mig e hó 23-án éjjel 12 órakor szerbüdés következtében meghalt. Mariet­burg fiatal korában a költészetet ápolta nem egy költeménye és az erdélyi ázsi­ nép ajkán ; később a történelem tanulmá­nyozására adta magát s különösen az er­délyi szász nép történetére vonatkozóra­­több jeles értekezése jelent meg a Sie­­benbürgische Landeskunde* czimü folytó­iratban ; széles műveltsége s általánosan elismert humánus modora minden körben tiszteltté tévé nevét. Temetése nagy nép­tömeg jelenlétében, általános részvét kö­­zött folyt le. Ez az eset egy év alatt már a má­­sodik volt, hogy rögtöni szélbüdés kínt keztében községünkben halálozás történt, minek következtében önkénytelenül fel­­merül azon óhajtás, vajha megyei köz­­igazgatásunk valahára komolyan gondos­kodnék az iránt, hogy a járási körorvo­­sok megválasztása és elhelyezése léten­t­­tessék. Egy ilyen községnek, mint St.­­Nádas, mely kétezer lelket számlál, csend­­őrillomást, útbiztosi hivatalt, körjegyző­­séget, két lelkészi hivatalt, s több intel­ligens birtokost számlálhat lakosai közé, elodázhatatlan szüksége van egy rendes orvosra. Bárha megyénk közigazgatása kö­vetné azon nemes példát, melylyel több erdélyi más megyék a nép érdekében el­járnak. 1.1. Görgény Szent Imre, november 19 Tekintetes szerkesztő úr ! Megütköz­ve olastam a­­Bolond Istóki idei 40-ik számában a helybeli erdőhivatal derék fő­­erdésze és főnöke ellen intézett támadást, mely ha bármily csekély részben is jogos lenne, nem szólalnék fel ; de tekintve, hogy épen Weszter úr volt az az egyén, a­z minden lehetőt elkövetett, csakhogy va­­dászat eredménytelenül ne üssön ki, te­kintve, hogy épen az ő fáradhatlan tevé­­kenységének és a vadászatban való kitűnő jártasságának köszönhető, hogy a vadonnat legalább anny­ian nem volt eredményte­­len, hogy még vadat se lássanak, mint Máramarosban történt, d­e megtámadást nagyon is jogtalannak és sok tekinte­ben otrombának tekintem. Mond­om T®1 tér úr ügyességének tuljdonn­bita az, hogy úgy rendezte a hajtást, miszerint tö­­vesre mégis jött medve, hogy azonban az I tető vada­zok nem lőttek meg, azért, azt hiszem sem Weszterur, — sem pedig itt sík ur — ki a vadászaton részt nem is vett, — nem okozható ! Nagyon sajnos dolog, hogy a­­Bolond Istók* épen a te­vékeny, erélyes, és munkás embert támlél­ja meg, s épen oly otrombán, mint jelen­­leg is, s hozzá még — egy már a mára­­marosi vadászatok alkalmával elkoptak viccet! — Ha munkás, erélyes és köteles­­ségeket pontosan teljesítő egyének kigu­ngolását tűzi ki magának czélul a lond Istók­, úgy bizonyára czélt rávesz Van a társadalomnak elég vad kinövése, elég mételye, azokat támadja, azokat#1* romolja, mert véleményem szerint id»W ez, mint az előbbi, — czélja egy ®‘cz lapnak. Különben, hogy minő biztos forrás­ból merített közleményekkel lett a i*w lond Istók“ — Görgényt illetőleg -- 8 árasztva, kitűnik a .Szerkesztői telepi10® ban egy „Amikus“ nevű levelezőjének ad válaszából. Amikus ur szeretné trónörököst is megtámadni s szeretné tani, hogy mikor felkelt, már el8Ő118ffll£ német volt. Mi, kik többször hall«» ő fenségét ittléte alkalmával többet beszélni, biztosan állíthatjuk, hogy Õ mindenkivel, a kiről csak se hogy tud magyarul, m­a­g­y­a­r­u­l 13 szélt. Az ily­és ehez hasonló köziemé®* bizonyára nem érnek el más czélt, hogy a tájékozatlan közönséget félre tetik, meg hogy­­ az elégületlenneg szítják ! A fenn jelzett Amicus urhoz 10^16 j­­zenet végén ez áll: .Mint meglepheti a királyfit, hogy medvék helyett majm°3 akadt Görgényben!“ Bizonyára .Anne­t és még hozzá hasonló uraságokat P­h®D hfl f meg először ő fensége, midőn Görgő®* ^ jött, máskép lehetetlen fennti megjegyzést, mert bár Yanköz*öpu

Next