Magyar Polgár, 1881. július-december (15. évfolyam, 147-298. szám)
1881-11-16 / 261. szám
6vfolyam. SZERKESZTŐSÉG: ^JOBBA-PICZA, NYOMDA É I' () L K T. flérWltMl11 bekOldfkt kO*lemények nem köröltetnek. ,„*bh»tl»n kí*ira tok nem adatnak ,nim Cili bérmentvi levelek fogadtatmiri el. 261-dik szám. Kolozsvárt, szerda, 1881. november Id. KIADÓHIVATAL: kültobda-utcza, nyomdaépültet ELŐFIZETÉSI DÍJ: egési tvre . . . 16 frt. 1 évnegyedre . 4 frt — k fél évre...................8 , j egy bére . . 1 „ BO , Hirdetési dy: petit «ore 6 kr. — Bélyegilleték: minden hírdetés útin 80 kr. — Nyilttér: «or» 88 kr. válság Németországban. Ama szövetségi viszonyoknál fogva, melyben monarchiánk a német birodalommal áll, igen természetes az élénk érdeklődés, melylyel a német állam politikai életében felmerülő minden jelentősebb momentum iránt viseltetünk. Németországban múlt hó 27-én mentek végbe a parlamenti választások a birodalmi gyűlésbe, de oly kellemetlen s oly kedvezőtlen eredménynyel, hogy Bismarck herczeg, a birodalom megalapítója, ez idő szerint még pótolhatlan német államférfin ismét lemondani készül — és pedig most komolyabban akarja ezt tenni, mint akarta eddig bármikor is. Már akármennyire megérdemelje is Bismarck a „vas kanczellár“ nevet, bár mennyire legyen is ő igazán vasterroészetű és jellemű, ama véghetetlen vagy szolgálatok után, melyeket ő mondhatni egy emberöltőn át, de különösen az utolsó évtizedben a német nemzetnek, a német nemzeti egységnek, állami megalakulásának tett (s kellene még tennie a megszilárdulásnak is), igen rosszul eshetik neki az a hálátlanság, melylyel nemzete részéről találkozik. Panaszolja is fennen, hogy tovább már nem bírja törni azt a szakadatlan gyalázást, folytonos bántalmakat és sérelmeket, melyekkel őt a 45 millió lelket számláló német nemzet a hála fejében elhalmozza. Egy időn túl még az a tudat is megszűnik vigasztalni, hogy sok nagy ember sorsa rendszerint ez. A német nemzet kiválóan theoretikus műveltségű nép. Szeret indulni az események s ezek révén az utópiák után, a liberalising csattanás jelszavai többet érnek előtte minden egyébnél, ideologok által vezetteti magát s vajmi kevés érzéke van a gyakorlati politika igényei és követelményei iránt, s a mellett még most sem tudott szakitni a régi szétszakadozottság gondolatával, mely annyira domináló és tekintetbe veendő volt a birodalom szervezésénél, hogy Németország ma sem egyéb, mint államok szövetsége s ez a sporadicismus megálszik az október 27-én választott központi parlamentnél is, melyben nem kevesebb, mint tíz párt van, a nélkül, hogy egyik is parlamenti többséget képezne, melylyel kormányozni lehessen, mint kell egy alkotmányos parlamentáris államban, nem csak, de sőt két-három pártnak összetömörülése is alig-alig képezhetne a 397 tagból álló birodalmi gyűlésen többséget. Bismarck herczeg belügyi politikájának fósulya ez idő szerint a pénzügyi, nemzetgazdasági és sociálpolitikai kérdéseken nyugszik. A vaskancellár most e téren akarja konszolidálni és talpra állítni a birodalmat. A német ipar védelmére magas vámákat, a szoczialistikus forradalom elfojtására a munkások állami életbiztosítását, a kincstár jövedelmeinek gyarapítására dohány monopóliumot akarhat. E programmot a birodalmi gyűlés tíz pártja közül csupán kettő támogatja : a német konservatívok és a német birodalmi párt, de ezek együttesen nem képeznek többet 65 szavazatnál. Menynyi kell még ehez, hogy parlamenti többség álljon elő!? A legerősebb és legkompaktabb párt a német központi parlamentben az úgynevezett czentrum nagy és az ultramontán párt, mely eddig 105 tagot számlál s a hátralevő pótválasztások utján még gyarapodhatik. Legjobb esetben Bismarck csak a konservatív clerikalis elemek segélyével kormányozhat, ügy, de a clerikalis centrum tudvalevőleg halálos ellensége Bismarcknak, mióta csak foly a kulturharcz ; a párt épp anyira gyűlöli a kanczellárt, mint a szocziáldemokraták és a haladó-pártiak. A centrumot csak a Rómának és a kath egyháznak (Poroszországban) teendő messzemenő kedvezményekkel lehetne megnyerni. De teheti-e ezt Bismarck ? Szóval, felette nehéz a kanczellár helyzete s így visszalépését megmagyarázhatónak tartanók ugyan, de nemzetközi viszonyaink és Németországgal való szövetségünk tekintetéből, mely monarchiánk külpolitikájának és hatalmi állásának felette becses támpontját képezi, nagy mértékben sajnálandónak tekintenek. dr. Kemény miniszterek vettek részt. — A mindkét részen levő kormányok közt az általános vámtarifa revisiójára vonatkozólag eddig folytatott tárgyalások evileg most már teljesen befejezettennek tekinthetők, miután a mostanig felforgott differenciák tekintetében tökéletes megállapodás jött létre. A vám- és kereskedelmi konferencia most már a bécsi és budapesti fővámigazgatók közreműködésével a vámtechnikai részletek megállapítása czéljából folytatandja tanácskozásait, s legközelebb mindkét törvényhozáshoz a vámtarifa revisiója tárgyában előterjesztőt fog intéztetni. A létrejött megállapodások részleteire vonatozó közlemények ötiként teszletőleg kitárvák. TARCZA. Dobni Junii Hirrkula.*) — Üdvözlet Nagy Imrének. — Teleki Sándortól. Betegen feküdtem az ágyban, bará- taim, jó ismerőseim látogatásomra jöttek, s mindenki hozott magával egy leplet, melylyel unalmamat iparkodott eltakarni. A munka nem nehéz, mert én Csak is akkor unom magamat ha tulságosan sokat kérdeznek tőlem, unom az inquiziciót; az interpelláció miatt nem vágytam a miniszterségre. Inkább kedélybeteg voltam, a jó barátom elvesztését mélyen fájlaltam, a jól esett, ha látogatóimmal beszélhettem róla, emlékével gyógyítottak barátaim. Itt volt fiam is, négy napi szabadsággal, ki már a katonai hierarchiában azon a magas polcon áll, hogy a közvitéznek, meg a levélhordónak nem kell hogy salutáljon. Péterffy Domokos vizsgáló bitó lép be hozzám, szívesen nyújtja kezét, s üdvözöl. Látására egészen felvidultam. Domokos öcsémmel soha sem találkozom úgy, hogy kellemesen ne hasson rám; van benne valami rokonszenves, megnyerő, lekötelező, bizalmat gerjesztő; annyira, hogy ha bűnös lennék, csupa szimpátiából miod®nt kivallanék neki. Hozott isten Domokos, de rég nem láttalak, hogy vagy ? • A „Budapesti Hírlap* után. Egy kicsit megviselve, három hétig s egy néhány napig voltam Marisefen az ottani biró rablógyilkosait kifürkészni; most Szent-Mihálytelkéről jövök a gróf Bánffy Bélánál elkövetett ékszer és pénzlopás nyomozásából, azért nem látott bátyám. — Csak hogy itt vagy, és jól vagy, ha nem unod beszélj Mariselről. És másfél óráig olyan érdekes dolgokat, olyan érdekesen beszélt, hogy mindnyájunk figyelmét teljesen lelánczolta, mindnyájan hallgattuk nagy érdeklődéssel, mint a muzlemnek a Mekkából hazajött Hadisi babát. — Írhatok e én erről egy tárczaczikket ? kérdem. — Miért ne ? jön a felelet. Ha olvasóm azt hiszi, hogy én olyan érdekesen fogom tudni a történteket leírni, mint azt Péterffy Domokos elbeszélte, csalódik. Vannak dolgok, melyeket csakis stenográfizálni lehet Luzsénszky Lajos beszélt el Jókainak és nekem egy történetet. Jókainak — ki nem nevetőember — szeméből a köny csordult ki, én görcsös nevetést kaptam Móric írd le ezt a históriát, — mondám Jókainak. — Barátom, nem ettem bolond gombát — miért rontanám el ? Én megpróbálom bolondgombát enni.* Sztán Tódor a mariseli biró, a havasok királya, mint hajdan Janku Ávrám, nagy, erős, izmos ember volt, a gyulai havasok közt messze földön a leggazdagabb, rideg, szigorú, otthon patriarcha, dinaszta, házi orvosa, családi ügy- a védje volt, a környék banksírja, egész kis Fugger. A környéken rcropog, ítéleteit ritkán fellebbezték a szolgabiróig, erős és bátor. Mariséi nagy havasi falu mértföldekre terjedő szétszórt házakkal, akkora helyen fekszik, mint Bécs városa, négy mértföld a kerülete, a belsőségek holdakra terjednek, s a szomszédok nem alkalmatlankodnak egymásnak, s a szomszéd asszony kakasa vagy kendermagos tyúkja nem kaparja ki a szomszéd asszony veteményét; fenyőfák zárják el a láthatárt, s havasi patakok zúgva omlanak a nagy kavicsok között. Sztán Tódor telkén zsindellyel fedett nagy kőház áll egy csomó melléképülettel. A havasokra felmenő minden komissio, utazó vagy zsandár, mindig Sztán Tódorhoz szállt; vendégszerető ember volt, háza kényelmesen bútorozva, csillárokkal és wertheim kaszszával . . . Hitestársán kívül családja nem volt ha vendége nem volt házánál, egyedül evett s neje szolgálta. Pénzével kereskedett, üzérkedett, s uzsoráskodott, sok irigye és ellensége volt.* Dobra JuvonHárhula Nyágralesestyei lakos irigy szemmel nézte Sztán Tódor gazdagságát, de nem mert ellene tenni. Csekélynek látszó dolgok nagy elhatározásra ösztönzik az embert, az utolsó csepp víz, melytől kicsordul a pohár. Sztán Tódor gazdagságáról beszéltek — Hát csakugyan olyan gazdag? — kérdésobra Juvon Harhula. — Anyira gazdag, hogy a napokban váltott fel nekem egy tiz forintos bankót, mellénye zsebéből, — lőn a felelet A mellénye zsebéből? egy ember ott fenn a havason, ki mellénye zsebéből föl tud váltani egy tiz pengő forintos bankót, túltesz Krőzuson, Rotschilden és Móricz Pálon. Dobra Juvon Harhula elhatározta kirabolni Sztán Tódort. * E percztől kezdve czinkos társak után nézett. A zsák megleli foltját, a réz havasokon Bihar megyében Panaton lakott egy híres lókötő, Bök Juvon Czápu, vékony, sugár, sovány, mozgékony alak, sápadt arczczal, mélyen beesett csillogó szemekkel, fürge, ideges mozdulatokkal, helyét, nem lelő örökös járáskeléssel, valóságos ember-mókus; ezzel az oláh- kannibállal szövetkezett Dobra Juvon Harhula. Együtt fújták a követ, együtt határoztak, együt cselekedtek. — Az érczhegyek választják el Erdélyt Magyarországtól, valamint a vizeket is; innen Kolozsv megye, túl Biharország, az innenieket Mócoknak, a túlsókat Krizsenyeknek hitják. Torda-aranyosmegye a két megye közé buékel;e három megyéből toborzák össze Dobra Juvon Hárhula és Bök Juvon Czápu rablóbandájukat, melynek létszáma 24 ember, egy 17 éves aszszony és hat ló. A praktika így len kifundálva , imádsereg Mihály krónikájában. A rablóbanda három helyről indul olyan kombinált marsban, hogy a Vurvu-vurvulujon egyidejűleg találkozzanak, a bihariakat vezette Bök Juvon Czápu, ezek indultak legelőbb, legmeszszebb lévén a találkozási helytől , a Torda- Aranyosiakat vezette Sztán Zsákébnye. A légyotton eső volt Harhula csapatja — Duxerat primus — mint Sventon mondja, kevés idő vártával jöttek a Torda-Aranyosiak, várták a bihari atyafiakat, a hegytetőn pár lövéssel jelzették ottlétüket, melyre a távolból Bök Javon Csapu felelt. A manőver megtörtént, a a koncentrírozás elkerült, nem hibázott senki, mindenki helyén volt. Harhula Czapunak bemutatta „seregét. • E jelenetre akaratlanul eszembe jut Teli Vilmos, — nem a történelem, hanem az opera, összeesküvés a Rülinói, a kantonok küldöttjei érkeznek, Teli Vilmos, Fürst Walter, az öreg Melchtal, Úri, Schwitz, Vierwaldstädt, és a többi életöket hozzák, meghalni ha kell a haza szabadságáért. A történelem tagadja Teli Vilmos személyét, de nem tudom igaz e, nem-e, — de Helvéczia szabad, és Tell Vilmos él. Kik voltak Homer hősei ?s voltak-e? ki volt Roland? a romancero, a nibelungenek emberei? élő félistenek, vagy a képzelődés szüleményei? Mély homály az emberiség történelmében , hazug igazság ? Dobra Juvou Harhula él, ujjam tapintá sebét. De azért a világ halad, az emberiség javul, a közjólét nőttön nő, a sötétség oszlik, s a hajnal pirul. Alig pár száz éve s a Dobra Juvon Hárhulákot Burggráfoknak hívták. * Az egyesült csapat megindult Mariséi felé, egy hegynek aljában megálltak, tanácskoztak, megcsinálták a programmot s kiosztották egymás közt a szerepeket. Két lovas ember bemegy Mariselre, Stán Tódornak háza előtt kovács műhely van, ott vasultatnak, azalatt kikémelik nincsenek e vendégek vagy zsandárok a házánál. Az asszonyt beküldték egy irtásba, hogy őrizze a négy lovat, míg vissza jönnek, az asszony félt, rimánkodott, ne hagyják egyedül, melléje rendeltek egy hatvan éves vén Mócot, a legvénebb embert a csapatból. A tanácskozás folyt. Határozati javaslatul Harhula feltette a kérdést: megöljék-e Sztán Tódort vagy csak kirabolják ? E felett folyt a vita, a többség a gyilkolás ellen szavazott. Hárhula zárbeszédét e szavakkal végző: Csak arra figyelmeztetlek benneteket, hogy a biró, vom tare hárnyik, nagyon bátor ember, ha könnyen elbánhatunk vele, éljen, ha nem, majd meglátjuk. E közben a két lovas visszajött, azt mondták a rosz utak miatt nem tudnak odáig érni. Erre Bök Juvon Czápu azt mondta: menjünk!• Sztán Tódor nagy kőházát reperáltatta, kőmivesek dolgoztak benne; ő udvarán már egy melléképületbe költözött s ideiglenesen ebben lakott; sötét este volt már, mikor a rablók odaértek. Sztán a mariseli aljegyzővel asztal mellett ülve, borozott. A rablók egyszerre berohantak a szobába, arczukat útközben lőporos szénnel feketére mázolták. Sztán hirtelen felugrott ülőhelyéből, s rájuk kiáltott : — Mi kell? A rablók megijedtek, s az egyik rémülten mondá: _ Jó estét adjon az isten ! _ Az i .... I adok én nektek jó estét ! Közös miniszteri értekezlet. Vasárnap délután ő felsége elnöklége alatt Bécsben közös miniszteri értekezlet tartatmi, melyen gr. raiffe, Dunajovski, br Pino, Tisza, gr. Szapáry és A magyar delegáczió összülése. A magyar delegáczió összülése hétfőn délelőtt 11 órakor Haynald Lajos bibornokérsek elnöklete alatt ülést tartott. Jegyzők: Baross Gábor és ifj. Mailáth gróf. A közös kormány részéről jelen voltak: Szlávy József közös pénzügyminiszter, Bylandt Rheidt gróf hadügyminiszter, Kállay Báni osztályfőnök, Bolla alezredes, Szentgyörgyi és Mérey üdv. tanácsosok. A magyar kormány részéről: Tisza Kálmán kormányelnök, Orczy Béla dr., Szapáry Gyula pénzügyminiszter és Kemény báró kereskedelmi miniszter. Napirenden van a külügyi albizottság jelentése. A jelentésnek, illeőleg a külgyminisztérium költségvetésének általános elfogadása után megkezdetett a részletes tárgyalás. A védtörvény Boszniában. A boszniai katonaság zászlóesküje, mint a Boszniában működő tisztviselőké — a viszonyoknak megfelelőig módosított osztrák eskü lesz. Egy félhivatalos nyilatkozat szerint a védtörvény behozatala Boszniában főleg azon szempontokból történt, hogy először kimutassák, hogy a közigazgatás jogában benn van az ujonezozis is, s másodszor, hogy a boszniai lakosságot lassankint a katonakötelezettséghez szoktassák. Egyelőre csak 400 újonctot vesznek, hogy belőlük megalakítsák a kereteket. A bécsi pártgyűlés bizalmi férfiai vasárnap délelőtt tanácskoztak az alkotmánypárt újjászervezése tárgyában. A konferenczia, melyre valamennyi koronatartományból érkeztek hatpárti képviselők, elhatározta, hogy határozati javaslatot terjeszt a holnap összeülő klub elé, mely javaslat azt ajánlja, hogy az egész párt egyetlen egy klubbá egyesüljön. A pártgyűlés bizottságának tagjai nagyon meg vannak elégedve a tanácskozások eredményével s azt hiszik, hogy a reorganizáczió a határozat értelmében fog megtörténni. KÜLFÖL). A német birodalmi gyűlés megnyitásának módozatairól s a trónbeszéd alakjáról és tartalmáról most folyik a tanácskozás a németeisászár és Bismarck között, ki tegnap érkezett a végből Berlinbe. Legújabb hírek szerint a császár mégis személyesen fogja megnyitni a birolaboragyűlést, mert gyengélkedése már elmúlt. Ami Bismarck herczeg lemondási szándékát illeti, arra vonatkozólag a „K. Z.“ azt írja, hogy a kanczellár azért fenyegetőzik lemondásáva , mert közötte és a császár között véleménykülönbségek merültek fel a Rómával való tárgyalásokat illetőleg s a herczeg minden áron a saját nézetét akarja győzelemre juttatni. A császár nem akar a Vatikánba követet kinevezni, Bismarck pedig a legkiterjedettebb felhatalmazást kéri s úgy teszik, hogy e tervének kivitelére minden eszközt felhasznál. A porta és Bulgária között fölmerült differenciákról annak idejében részletesen megemlékeztünk. A diplomatiai érintkezés ügyében merültek fel nézeteltérések, amelyek egyre élesebb alakot öltöttek, főleg miután Bulgária sok tekintetben nem tett eleget a berlini szerződés által reá rótt kötelezettségeknek. Erre vonatkozólag a „N. Fr. Presse” néhány diplomatiai okmányt tesz közzé. Az első Assim pasa körlevele a külföldi török képviselőkhöz, amely élénk színekkel festi le, hogy mily jogtalanul bánnak Bulgáriában a mohamedánokkal, s mint igyekszik Bulgária megfelelni a berlini szerződés feltételeinek. A második okmány Asszim pasának jegyzéke Nihad pasához Szófiába, mely szintén a Bulgária számára felállított külön diplomatiai irodával foglalkozik Ezen jegyzékekhez csatolt iratokból kitűnik, hogy a bolgár kormány nem adott választ a porta ama kérdésére, hogy mi történjék a török kereskedelmi ügynökökkel Bulgáriában; kitűnik továbbá, hogy a bolgár kormány Widdinben egy mecsetet erőszakosan fegyverraktárrá alakított át, és végre, hogy Bulgária nem adja ki a török katonai szökevényeket. A DEB&ECZENI ZSINAT. Debreczen, nov. 13. Elnök ma 11 órakor megnyitotta a gyűlést, a tegnapi gyűlés jegyzőkönyve hitelesíttetett. Újfalusi Miklós a domesticaügyi bizottság elnöke jelenti, hogy a bizottság munkálatát befejezte, a munkálat tárgyalásra ki fog tűzetni. Folytatólag tárgyaltatik a közoktatási szervezet szabályzata, melynek 116 — 157. szakaszai letárgyaltattak. A mai gyűlés figyelemre méltó rajzzanataként felemlíthető a zsinatnak azon határozata, hogy a tanároknak magánórákat a felettes hatóság engedélye nélkül adni nem lehet, továbbá, hogy a görög és német nyelv kitörlése tárgyában tett indítványok mellőztettek, s így azok kötelező tantárgyak maradtak, végül György Endre indítványa a 158 szakaszhoz, mely az állam legfőbb felügyeletének gyakorlásáról szól. György Endre indítványát hosszabb beszédben indokolja, az idő azonban előre haladván, elnök a vita folytatását holnapra halasztja ülés vége délután, fél három órakor. A PETŐFI-TÁRSASÁG ÜLÉSE. Budapest, nov. II. A Petőfi társaság tegnap Komócsy József elnöklete alatt ülést tartott. A szép számú hallgatóság nagy figyelemmel hallgatta végig a napirend tárgyait. Ezek között első lett volna Bodnár Zsigmond felolvasása „a nyelv filozófiájáról”, — de maga a szerző vallomása szerint ez értekezés oly terjedelmes és unalmas, hogy jobbnak találta azt fel nem olvasni. E helyett azonban Bodnár egy kis értekezést „a magyar nemzet eredete* czim alatt olvasott fel, melynek szerzője J a n csó Benedek. — Ez értekezésben a szerző a Hunfalvyt megelőző etnológusok elméleteit s nézeteit, majd magának Hunfalvy Pálnak a magyar nemzet eredetére vonatkozó tanát ismerteti, s azt találja, hogy ez utóbbi a valóhoz legközelebb áll Utána Bartók Lajos „Kárpáti emlékek* czim alatt olvasott fel három ki- Bybb költeményt. Majd Komóczy József „ A rab madár* czimü költeményét szavalta el, melyet szintén megtapsoltak. Végül Margittay Dezső olvasta fel Tolnay Lajosnak „A szép asszony kocsisa” czimü rajzát — s ezzel a napirend kimerült. A felolvasásokat zárt ülés követte, melyben kisebb jelentőségű ügyek intéztettek el. BERNHARDT SARAH Budapesten. Megérkezés. Az osztrák államvasút indóháza talán még sohasem látott akkora s oly kiváncsi közönséget, mint vasárnap kora délután, mikorára Sarah Bernhardt megérkezését jelezték. A pályaudvar előcsarnoka s a perron vagy hatszáz emberből álló közönséget látott, oly vegyeset, amilyen csak egy november enyhe vasárnapi dalután kegyelméből telhetett. A népszínház képviselőin, Evva népszínházi igazgatón, Fáy Béla ellenőrön, és Solymosin kívül ott voltak a sajtó képviselői, kiket kötelességük szólított ki, Zichy Jenő gr., Proth Mária, s a francia kör részéről Saissy Amadé; ott néhány színésznő, színész, író. A többi közönség azután föloszlott olyanokra, kik a nagy művésznőt öt órával korábban akarták látni, mint néhány száz ember este; olyanokra, kik legalább ekkor akarták látni. A várakozó közönség olyan volt, mint a hangyaboly, csoportokra szakadt,majd új csoportokká tömörült, természetesen nem egyébről társalogván, mint arról a nőről, kit nyughatatlan jelleme meg impresariója végig késztet Európa minden nagyobb városán. Egyszerre csak megkondul a pályaudvar harangja, jelezvén a várva-várt vonat közeledését. A perron közönsége, mintegy varázsütésre, óriás hullámként megmozdul, kezdetben lassan, nem tudván még, hogy mely irányban induljon meg. A népszínház küldöttei megállanak egy helyen, ahol számításuk szerint a művésznő kocsija is megáll majd. Evra szorongatja a nagy virágcsokrot, hogy ki ne sodorják kezéből, míg hátulról folyton nő az áradat. Mindenki az első sorba akart jutni. A rendezkedés még folyton tartott, mikor a vonat már berobogott az üvegtetők alá, s megállt a kiszállón jóval alul. Egy pár ember ez egyik zöld salonkocsi ablakán keresztül fölismeri Sarah Bernhardtot, oda rohan, a nagy tömeg utána, s az elfogadó bizottságnak nem kis fáradságába kerül, míg észrevétetheti magát a kiszálló művésznővel. Evva pár udvarias szó kíséretében átnyújta neki a virágcsokrot, mit a nagy művésznő tréfolinak talált, azután bemutatták neki gróf Zichy Jenőt. Sarah Bernhardt kellemesen volt meglepetve, mikor megpillantotta Proth Mariot, a pár nap óta körünkben tartózkodó franczia tudóst. — Ön még itt? kérdezte tőle. — Nem akartam addig távozni Budapestről, míg kegyed meg nem érkezik, felelé a franczia. S a fogadás csak ennyiből állt, mert aki csak a perronon volt, mind szerette volna látni a sokat emlegetett nőt. Mindenki közelébe igyekezett furakodni, amiből azután oly illendő tolongás támadt, hogy a nagy művésznő nagy szellemének filigrán hüvelye kézzelfogható bizonyítékát tapasztalhatta a ropogós magyar vendégszeretetnek. — Kissé meghökkenve állt meg Pázmándy Dénessel, ki karján levezette, az emberáramlat közt, egy perczig se ide se oda , s ekkor alkalmunk nyílt jó szemügyre vehetni. Középmagas érdekes jelenség, barna Rembrandt kalapban s földig érő barna pluche köpenyben. Szemöldökéig lenyúló bodor szökés haja alól szinte megütközve villogtak elő