Magyar Polgár, 1881. július-december (15. évfolyam, 147-298. szám)

1881-11-16 / 261. szám

6vfolyam. SZERKESZTŐSÉG: ^JOBBA-PICZA, NYOMDA É I' () L K T. flérWltMl11 bekOldfk­t k­O*lemények nem köröltetnek. ,„*bh»tl»n kí*ira tok nem adatnak ,nim Cili bérm­entvi levelek fogadtatmiri el. 261-dik szám. Kolozsvárt, szerda, 1881. november Id. KIADÓHIVATAL: kültobda-utcza, nyomdaépültet ELŐFIZETÉSI DÍJ: egési tvre . . . 16 frt. 1 évnegyedre . 4 frt — k fél évre...................8 , j egy bére . . 1 „ BO , Hirdetési dy: petit «ore 6 kr. — Bélyegilleték: minden hírde­tés útin 80 kr. — Nyilttér: «or» 88 kr. válság Németor­szágban. Ama szövetségi viszonyoknál fog­va, melyben monarchiánk a német bi­rodalommal áll, igen természetes az élénk érdeklődés, melylyel a német ál­lam politikai életében felmerülő min­den jelentősebb momentum iránt vi­seltetünk. Németországban múlt hó 27-én mentek végbe a parlamenti választá­sok a birodalmi gyűlésbe, de oly kel­lemetlen s oly kedvezőtlen eredmény­nyel, hogy Bismarck herczeg, a biro­dalom megalapítója, ez idő szerint még pótolhatlan német államférfin ismét le­mondani készül — és pe­dig most ko­molyabban akarja ezt tenni, mint akar­ta eddig bármikor is. Már akár­mennyire megérdemelje is Bismarck a „v­a­s kanczellár“ ne­vet, bár mennyire legyen is ő igazán vasterroészetű és jellemű, ama véghe­­tetlen vagy szolgálatok után, melyeket ő mondhatni egy emberöltőn át, de kü­lönösen az utolsó évtizedben a né­met nemzetnek, a német nemzeti egy­ségnek, állami megalakulásának tett (s kellene még tennie a megszilár­dulásnak is), igen rosszul eshetik neki az a hálátlanság, melylyel nem­zete részéről találkozik. Panaszolja is fennen, hogy tovább már nem bírja törni azt a szakadatlan gyalázást, foly­tonos bántalmakat és sérelmeket, me­lyekkel őt a 45 millió lelket számlá­ló német nemzet a hála fejében el­halmozza. Egy időn túl még az a tu­dat is megszűnik vigasztalni, hogy sok nagy ember sorsa rendszerint ez. A német nemzet kiválóan theore­­tikus műveltségű nép. Szeret indulni az események s ezek révén az utó­piák után, a liberalising csattanás jel­szavai többet érnek előtte minden egyéb­nél, ideologok által vezetteti magát s vajmi kevés érzéke van a gyakor­lati politika igényei és követel­ményei iránt, s a mellett még most sem tudott szakitni a régi szétszaka­­dozottság gondolatával, mely annyira domináló és tekintetbe veendő volt a birodalom szervezésénél, hogy Német­ország ma sem egyéb, mint államok szövetsége s ez a sporadicismus meg­­álszik az október 27-én választott köz­ponti parlamentnél is, melyben nem kevesebb, mint t­í­z párt van, a nél­kül, hogy egyik is parlamenti többsé­get képezne, melylyel kormányozni le­hessen, mint kell egy alkotmányos par­lamentáris államban, nem csak, de sőt két-három pártnak összetömörülése is alig-alig képezhetne a 397 tagból álló birodalmi gyűlésen többséget. Bismarck herczeg belügyi politi­kájának fósulya ez idő szerint a pénz­ügyi, nemzetgazdasági és sociál­politi­­kai kérdéseken nyugszik. A vaskan­­c­ellár most e téren akarja konszoli­dálni és talpra állítni a birodalmat. A német ipar védelmére magas vám­ákat, a szoczialistikus forradalom elfojtására a munkások állami életbiztosítását, a kincstár jövedelmeinek gyarapítására dohány monopóliumot akar­hat. E pro­grammot a birodalmi gyűlés tíz pártja közül csupán kettő támogatja : a né­met konservatívok és a német biro­dalmi párt, de ezek együttesen nem képeznek többet 65 szavazatnál. Meny­nyi kell még ehez, hogy parlamenti többség álljon elő!? A legerősebb és legkompaktabb párt a német központi parlamentben az úgynevezett czentrum­­ nagy és az ultramontán párt, mely eddig 105 ta­got számlál s a hátralevő pótválasz­tások utján még gyarapodhatik. Legjobb esetben Bismarck csak a konservatív clerikalis elemek segélyé­vel kormányozhat, ügy, de a clerika­lis centrum tudvalevőleg halálos ellen­sége Bismarcknak, mióta csak foly a kultur­harcz ; a párt épp anyira gyű­löli a kanczellárt, mint a szocziálde­­mokraták és a haladó-pártiak. A cen­trumot csak a Rómának és a kath egyháznak (Poroszországban) teendő messzemenő kedvezményekkel lehetne megnyerni. De teheti-e ezt Bismarck ? Szóval, felette nehéz a kanczellár hely­zete s így visszalépését megmagyaráz­­hatónak tartanók ugyan, de nemzet­közi viszonyaink és Németországgal való szövetségünk tekintetéből, mely monarchiánk külpolitikájának és hatal­mi állásának felette becses támpontját képezi, nagy mértékben sajnálandónak tekintenek. dr. Kemény miniszterek vettek részt. — A mindkét részen levő kormányok közt az általános vámtarifa revisiójára vonat­kozólag eddig folytatott tárgyalások e­vi­­leg most már teljesen befejezettennek te­kinthetők, miután a mostanig felforgott differenciák tekintetében tökéletes meg­állapodás jött létre. A vám- és kereske­delmi konferencia most már a bécsi és budapesti fővámigazgatók közreműködé­sével a vámtech­nikai részletek megálla­­pítása czéljából folytatandja tanácskozá­sait, s legközelebb mindkét törvényhozás­hoz a vámtarifa revisiója tárgyában elő­terjesztőt fog intéztetni. A létrejött meg­állapodások részleteire vonatozó közle­mények ötiké­nt teszletőleg kitárvák. TARCZA. Dobni Junii Hirrk­ula.*) — Üdvözlet Nagy Imrének. — Teleki Sándortól. Betegen feküdtem az ágyban, bará- taim, jó ismerőseim látogatásomra jöttek, s mindenki hozott magával egy leplet, melylyel unalmamat iparkodott eltakarni. A munka nem nehéz, mert én Csak is ak­kor unom magamat ha tulságosan sokat kérdeznek tőlem, unom az inquiziciót; az interpelláció miatt nem­ vágytam a mi­niszterségre. Inkább kedélybeteg voltam, a jó barátom elvesztését mélyen fájlal­tam, a jól esett, ha látogatóimmal beszél­hettem róla,­­ emlékével gyógyítottak ba­rátaim. Itt volt fiam is, négy napi szabad­­sággal, ki már a katonai hierarchiában azon a magas polcon áll, hogy a közvitéz­nek, meg a levélhordónak nem kell hogy s­alutáljon. Péterffy Domokos vizsgáló bitó lép be hozzám, szívesen nyújtja kezét, s üd­vözöl. Látására egészen felvidultam. Do­­mokos öcsémmel soha sem találkozom úgy, hogy kellemesen ne hasson rám; van ben­ne valami rokonszenves, megnyerő, lekö­telező, bizalmat gerjesztő; annyira, hogy ha bűnös lennék, csupa szimpátiából mio­­d®nt kivallanék neki. Hozott isten Domokos, de rég nem láttalak, hogy vagy ? •­ A „Budapesti Hírlap* után. Egy kicsit megviselve, három hétig s egy néhány napig voltam Mari­sefen az ottani biró rablógyilkosait kifürkészni; most Szent-Mihálytelkéről jövök a gróf Bánffy Bélánál elkövetett ékszer és pénz­lopás nyomozásából, azért nem látott bá­tyám. — Csak hogy itt vagy, és jól vagy, ha nem unod beszélj Mariselről. És másfél óráig olyan érdekes dol­gokat, olyan érdekesen beszélt, hogy mind­nyájunk figyelmét teljesen lelánczolta, mindnyájan hallgattuk nagy érdeklődéssel, mint a muzlemnek a Mekkából haza­jött Hadisi babát. — Írhatok e én erről egy tárczaczik­­ket ? kérdem. — Miért ne ? jön a felelet. Ha olvasóm azt hiszi, hogy én olyan érdekesen fogom tudni a történteket leírni, mint azt Péterffy Domokos elbeszélte, csalódik. Vannak dolgok, melyeket csakis stenográfizálni lehet Luzsénszky Lajos beszélt el Jókai­nak és nekem egy történetet. Jókainak — ki nem nevetőember — szeméből a köny csordult ki, én görcsös nevetést kaptam Móric írd le ezt a históriát, — mon­dám Jókainak. — Barátom, nem ettem bolond gom­bát — miért rontanám el ? Én megpróbálom bolondgombát enni.* S­z­t­á­n Tódor a mariseli biró, a ha­vasok királya, mint hajdan Janku Ávrám, nagy, erős, izmos ember volt, a gyulai havasok közt messze földön a leg­gazdagabb, rideg, szigorú, otthon patri­­­a­r­c­h­a, dinaszta, házi orvosa, családi ügy-­ a védje volt, a környék banksírja, egész kis Fugger. A környéken rcropog, ítéleteit ritkán fellebbezték a szolgabiróig, erős és bátor. Mariséi nagy havasi falu mértföldek­­re terjedő szétszórt házakkal, akkora he­lyen fekszik, mint Bécs városa, négy mért­föld a kerülete, a belsőségek holdakra ter­jednek, s a szomszédok nem alkalmatlan­kodnak egymásnak, s a szomszéd asszony kakasa vagy kendermagos tyúkja nem ka­parja ki a szomszéd asszony veteményét; fenyőfák zárják el a láthatárt, s havasi patakok zúgva omlanak a nagy kavicsok között. Sztán Tódor telkén zsindellyel fe­dett nagy kőház áll egy csomó mellék­épülettel. A havasokra felmenő minden komis­­sio, utazó vagy zsandár, mindig Sztán Tó­dorhoz szállt; vendégszerető ember volt, háza kényelmesen bútorozva, csillárokkal és wer­thei­m kaszszával . . . Hitestársán kívül családja nem volt ha vendége nem volt házánál, egyedül evett s neje szolgálta. Pénzével kereskedett, üzérkedett, s uzsoráskodott, sok irigye és ellensége volt.* Dobra JuvonHárhula Nyág­­ralesestye­i lakos irigy szemmel nézte Sztán Tódor gazdagságát, de nem mert ellene tenni. Csekélynek látszó dolgok nagy el­határozásra ösztönzik az embert, az utol­só csepp víz, melytől kicsordul a pohár. Sztán Tódor gazdagságáról beszéltek — Hát csakugyan olyan gazdag? — kérdé­sobra Juvon Harhula. — Anyira gazdag, hogy a napokban váltott fel nekem egy tiz forintos bankót, mellénye zsebéből, — lőn a felelet A mellénye zsebéből? egy ember ott fenn a havason, ki mellénye zsebéből föl tud váltani egy tiz pengő fo­rintos bankót, túltesz Krőzuson, Rotschil­den és Móricz Pálon. Dobra Juvon Harhula elhatározta ki­rabolni Sztán Tódort. * E percztől kezdve czinkos társak után nézett. A zsák megleli foltját, a réz ha­vasokon Bihar megyében Panaton lakott egy híres lókötő, Bök Juvon Czápu, vékony, sugár, sovány, mozgékony alak, sápadt arczczal, mélyen beesett csillogó szemekkel, fürge, ideges mozdulatokkal, helyét, nem lelő örökös járáskeléssel, va­lóságos e­m­b­e­r-m­ó­k­u­s; ezzel az oláh- kannibállal szövetkezett Dobra Juvon Harhula. Együtt fújták a követ, együtt határoztak, együt cselekedtek. — Az ércz­­hegyek választják el Erdélyt Magyaror­szágtól, valamint a vizeket is; innen Ko­­lozsv megye, túl Biharország, az innenieket Mócoknak, a túlsókat Krizsenyek­nek hitják. Torda-aranyosmegye a két megye közé buékel;­e három megyéből toborzák össze Dobra Juvon Hárhula és Bök Juvon Czápu rablóbandájuk­at, mely­nek létszáma 24 ember, egy 17 éves asz­­szony és hat ló. A praktika így len kifun­­d­ál­v­a , im­á­d­sereg Mihály krónikájában. A rablóbanda három helyről indul olyan kombinált marsban, hogy a V­u­r­vu-vurvulujon egyidejűleg találkoz­zanak, a bihariakat vezette Bök Juvon Czápu, ezek indultak legelőbb, legmesz­­szebb lévén a találkozási helytől , a Torda- Aranyosiakat vezette Sztán Zsáké­­b­­­n­y­e. A légyotton e­ső volt Harhula csa­patja — Duxerat primus — mint Sventon mondja, kevés idő vártával jöttek a Torda-Aranyosiak, várták a bihari atya­fiakat, a hegytetőn pár lövéssel jelzették ottlétüket, melyre a távolból Bök Javon Csapu felelt. A manőver megtörtént, a a konc­entrírozás elkerült, nem hibázott senki, mindenki helyén volt. Harhula Czapunak bemu­tatta „seregét. • E jelenetre akaratlanul eszembe jut Teli Vilmos, — nem a történelem, hanem az opera, összeesküvés a R­ü­­­linói, a kantonok küldöttjei érkeznek, Teli Vilmos, Fürst Walter, az öreg Melchtal, Úri, Schwitz, Vierwaldstädt, és a többi­ életö­ket hozzák, meghalni ha kell a haza sza­badságáért. A történelem tagadja Teli Vilmos személyét, de nem tudom igaz e, nem-e, — de Helvéczia szabad, és Tell Vilmos él. Kik voltak Homer hősei ?s voltak-e­? ki volt Roland? a romancero, a ni­­belungenek emberei? élő félistenek, vagy a képzelődés szüleményei? Mély homály az emberiség történel­mében , hazug igazság ? Dobra Juvou Harhula él, ujjam ta­­pintá sebét. De azért a világ halad, az emberiség javul, a közjólét nőttön nő, a sötétség osz­lik, s a hajnal pirul. Alig pár száz éve s a Dobra Juvon Hárhulákot Burggráfoknak hívták. * Az egyesült csapat megindult Mari­séi felé, egy hegynek aljában megálltak, tanácskoztak, megcsinálták a programmot s ki­osztották egymás közt a szerepeket. Két lovas ember bemegy Mariselre, Stán Tódornak háza előtt kovács műhely van, ott vasultatnak, azalatt kikémelik nin­csenek e vendégek vagy zsandárok a há­zánál. Az asszonyt beküldték egy irtásba, hogy őrizze a négy lovat, míg vissza jön­nek, az asszony félt, rimánkodott, ne hagy­ják egyedül, melléje rendeltek egy hat­van éves vén Mócot, a legvénebb em­bert a csapatból. A tanácskozás folyt. Határozati ja­vaslatul Harhula feltette a kérdést: megöljék-e Sztán Tódort vagy csak kira­bolják ? E felett folyt a vita, a többség a gyilkolás ellen szavazott. Hárhula zárbe­­szédét e szavakkal végző: Csak arra fi­gyelmeztetlek benneteket, hogy a biró, vom tare hárnyik, nagyon bátor ember,­­ ha könnyen elbánhatunk vele, éljen, ha nem, majd meglátjuk. E közben a két lovas vissza­jött, azt mondták a rosz utak miatt nem tudnak odáig érni. Erre Bök Juvon Czápu azt mondta: menjünk!• Sztán Tódor nagy kőházát reperál­­tatta, kőmivesek dolgoztak benne; ő ud­varán már egy melléképületbe költözött s ideiglenesen ebben lakott; sötét este volt már, mikor a rablók odaértek. Sztán a mariseli aljegyzővel asztal mellett ülve, borozott. A rablók egyszerre berohantak a szo­bába, arczukat útközben lőporos szénnel feketére mázolták. Sztán hirtelen felugrott ülőhelyéből, s rájuk kiáltott : — Mi kell? A rablók megijedtek, s az egyik ré­mülten mondá: _ Jó estét adjon az isten ! _ Az i .... I adok én nektek jó estét ! Közös miniszteri értekezlet. Vasár­nap délután ő felsége elnöklé­ge alatt Bécsben közös miniszteri ér­tekezlet tartatmi­­, melyen gr. raiffe, Du­najovski, br Pino, Tisza, gr. Szapáry és A magyar delegáczió összülése. A magyar delegáczió összülése hétfőn dél­előtt 11 órakor Haynald Lajos bibornok­­érsek elnöklete alatt ülést tartott. Jegy­zők: Baross Gábor és ifj. Mailáth gróf. A közös kormány részéről jelen voltak: Szlávy József közös pénzügyminiszter, By­­landt Rheidt gróf hadügyminiszter, Kállay Báni osztályfőnök, Boll­a alezredes, Szent­­györgyi és Mérey üdv. tanácsosok. A ma­gyar kormány részéről: Tisza Kálmán kor­mányelnök, Orczy Béla dr., Szapáry Gyu­la pénzügyminiszter és Kemény báró ke­reskedelmi miniszter. Napirenden van a külügyi albizottság jelentése. A jelentés­nek, illeőleg a kü­lgyminisztérium költ­ségvetésének általános elfogadása után megkezdetett a részletes tárgyalás. A védtörvény Boszniában. A boszniai katonaság zászlóesküje, mint a Boszniában működő tisztviselőké — a viszonyoknak megfelelőig módosított osztrák eskü lesz. Egy félhivatalos nyilatkozat szerint a véd­törvény behozatala Boszniában főleg azon szempontokból történt, hogy először kimu­tassák, hogy a közigazgatás jogában benn van az ujonezozis is, s másodszor, hogy a boszniai lakosságot lassankint a katona­kötelezettséghez szoktassák.­­ Egyelőre csak 400 újonctot vesznek, hogy belőlük megalakítsák a kereteket. A bécsi pártgyűlés bizalmi férfiai va­sárnap délelőtt tanácskoztak az alkotmány­párt újjászervezése tárgyában. A konferen­­­czia, melyre valamennyi koronatartomány­­ból érkeztek hatpárti képviselők, elhatá­rozta, hogy határozati javaslatot terjeszt a holnap összeülő klub elé, mely javaslat azt ajánlja, hogy az egész párt egyetlen egy klubbá egyesüljön. A pártgyűlés bizottsá­gának tagjai nagyon meg vannak elégedve a tanácskozások eredményével s azt hi­szik, hogy a reorganizáczió a határozat ér­telmében fog megtörténni. KÜLFÖL). A német birodalmi gyűlés megnyitásának módozatairól s a trónbe­széd alakjáról és tartalmáról most folyik a tanácskozás a ném­eteisászár és Bismarck között, ki tegnap érkezett a végből Ber­linbe. Legújabb hírek szerint a császár mégis személyesen fogja megnyitni a bi­­ro­laboragyűlést, mert gyengélkedése már elmúlt. A­mi Bismarck herczeg lemon­­dási szándékát illeti, arra vo­­natkozólag a „K. Z.“ azt írja, hogy a kan­­czellár azért fenyegetőzik lemondásáva , mert közötte és a császár között véle­­ménykü­lönbségek merültek fel a Rómával való tárgyalásokat illetőleg s a herczeg minden áron a saját nézetét akarja győ­zelemre juttatni. A császár nem akar a Vatikánba követet kinevezni, Bismarck pe­dig a legkiterjedettebb felhatalmazást kéri s úgy t­eszik, hogy e tervének kivitelére minden eszközt felhasznál. A porta és Bulgária között fölmerült differenciákról annak idejében részletesen megemlékeztünk. A diplomatiai érintkezés ügyében merültek fel nézetel­térések, a­melyek egyre élesebb alakot öl­töttek, főleg miután Bulgária sok tekin­tetben nem tett eleget a berlini szerző­dés által reá rótt kötelezettségeknek. Erre vonatkozólag a „N. Fr. Presse” néhány diplomati­ai okmányt tesz közzé. Az első Assim pasa körlevele a külföldi török kép­viselőkhöz, a­mely élénk színekkel festi le, hogy mily jogtalanul bánnak Bulgáriá­ban a mohamedánokkal, s mint igyekszik Bulgária megfelelni a berlini szerződés feltételeinek. A második okmány Asszim pasának jegyzéke Nihad pasához Szófiába, mely szintén a Bulgária számára felállított kü­lön diplomatiai irodával foglalkozik Ezen jegyzékekhez csatolt iratokból kitűnik, hogy a bolgár kormány nem adott választ a porta ama kérdésére, hogy mi történjék a török kereskedelmi ügynökökkel Bulgáriá­ban; kitűnik továbbá, hogy a bolgár kor­mány Widdinben egy mecsetet erőszako­san fegyverraktárrá alakított át, és végre, hogy Bulgária nem adja ki a török kato­nai szökevényeket. A DEB&ECZENI ZSINAT. Debreczen, nov. 13. Elnök ma 11 órakor megnyitotta a gyűlést, a tegnapi gyűlés jegyzőkönyve hi­telesíttetett. Újfalusi Miklós a domestica­­ügyi bizottság elnöke jelenti, hogy a bi­zottság munkálatát befejezte, a munkálat tárgyalásra ki fog tűzetni. Folytatólag tárgyaltatik a közoktatá­si szervezet szabályzata, melynek 116 — 157. szakaszai letárgyaltattak. A mai gyűlés figyelemre méltó rajz­zanataként felemlíthető a zsinatnak azon határozata, hogy a tanároknak magán­órá­kat a felettes hatóság engedélye nélkül adni nem lehet, továbbá, hogy a görög és német nyelv kitörlése tárgyában tett in­dítványok mellőztettek, s így azok kötele­ző tantárgyak maradtak, végül György Endre indítványa a 158 szakaszhoz, mely az állam legfőbb felügyeletének gyakorlá­sáról szól. György Endre indítványát hosszabb beszédben indokolja, az idő azonban előre haladván, elnök a vita folytatását holnap­ra halasztja ülés vége délután, fél három órakor. A PETŐFI-TÁRSASÁG ÜLÉSE. Budapest, nov. II. A Petőfi társaság tegnap Komócsy József elnöklete alatt ülést tartott. A szép számú hallgatóság nagy fi­gyelemmel hallgatta végig a napirend tár­gyait. Ezek között első lett volna Bod­nár Zsigmond felolvasása „a nyelv filozó­fiájáról”, — de maga a szerző vallomása szerint ez értekezés oly terjedelmes és unalmas, hogy jobbnak találta azt fel nem olvasni. E helyett azonban Bodnár egy kis értekezést „a magyar nemzet eredete* czim alatt olvasott fel, melynek szerzője J a n c­s­ó Benedek. — Ez értekezésben a szerző a Hunfalvyt megelőző etnológusok elméleteit s nézeteit, majd magának Hun­­falvy Pálnak a magyar nemzet eredetére vonatkozó tanát ismerteti, s azt találja, hogy ez utóbbi a valóhoz legközelebb áll Utána Bartók Lajos „Kárpáti em­lékek* czim alatt olvasott fel három ki- Bybb költeményt. Majd K­o­m­ó­c­z­y József „ A rab madár* czimü költeményét szavalta el, melyet szintén megtapsoltak. Végül Margittay Dezső olvasta fel Tolnay Lajosnak „A szép asszony kocsisa” czimü rajzát — s ezzel a napirend ki­merült. A felolvasásokat zárt ülés követte, melyben kisebb jelentőségű ügyek intéz­tettek el. BERNHARDT SARAH Budapesten. Megérkezés. Az osztrák államvasút indóháza ta­lán még sohasem látott akkora s oly ki­váncsi közönséget, mint vasárnap kora délután, mikorára Sarah Bernhardt meg­érkezését jelezték. A pályaudvar előcsar­noka s a perron vagy hatszáz emberből álló közönséget látott, oly vegyeset, a­milyen csak egy november enyhe vasár­napi dalután kegyelméből telhetett. A népszínház képviselőin, Evva népszínházi igazgatón, Fáy Béla ellenőrön, és Solymo­­sin kívül ott voltak a sajtó képviselői, ki­ket kötelességük szólított ki, Zichy Jenő gr., Proth Mária, s a franc­­ia kör részé­ről Saissy Amadé; ott néhány színésznő, színész, író. A­ többi közönség azután föl­oszlott olyanokra, kik a nagy művésznőt öt órával korábban akarták látni, mint néhány száz ember este; olyanokra, kik legalább ekkor akarták látni. A várakozó közönség olyan volt, mint a hangyaboly, csoportokra szakadt,­­majd új csoportokká tömörült, természetesen nem egyébről tár­salogván, mint arról a nőről, kit nyugha­tatlan jelleme meg impresariója végig késztet Európa minden nagyobb városán. Egyszerre csak megkondul a pálya­udvar harangja, jelezvén a várva-várt vo­nat közeledését. A perron közönsége, mint­egy varázsütésre, óriás hullámként meg­mozdul, kezdetben lassan, nem tudván még, hogy mely irányban induljon meg. A népszínház küldöttei megállanak egy he­lyen, a­hol számításuk szerint a művész­nő kocsija is megáll majd. Evra szoron­gatja a nagy virágcsokrot, hogy ki ne so­­­dorják kezéből, míg hátulról folyton nő az áradat. Mindenki az első sorba akart jut­ni. A rendezkedés még folyton tartott, mikor a vonat már berobogott az üveg­tetők alá, s megállt a kiszállón jóval alul. Egy pár ember ez egyik zöld salonkocsi ablakán keresztül fölismeri Sarah Bern­hardtot, oda rohan, a nagy tömeg utána, s az elfogadó bizottságnak nem kis fárad­ságába kerül, míg észrevétetheti magát a kiszálló művésznővel. Evva pár udvarias szó kíséretében átnyújta neki a virágcsokrot, mit a nagy művésznő tréf­­olinak talált, azután be­mutatták neki gróf Zichy Jenőt. Sarah Bernhardt kellemesen volt meglepetve, mi­kor megpillantotta Proth Mariot, a pár nap óta körünkben tartózkodó franczia tudóst. — Ön még itt? kérdezte tőle. — Nem akartam addig távozni Bu­dapestről, míg kegyed meg nem érkezik, felelé a franczia. S a fogadás csak ennyiből állt, mert a­ki csak a perronon volt, mind szerette volna látni a sokat emlegetett nőt. Min­­­denki közelébe igyekezett furakodni, a­miből azután oly illendő tolongás támadt, hogy a nagy művésznő nagy szellemének filigrán hüvelye kézzelfogható bizonyítékát tapasztalhatta a ropogós magyar vendég­szeretetnek. — Kissé meghökkenve állt meg Pázmándy Dénessel, ki karján le­­vezette, az emberáramlat közt, egy per­­czig se ide se oda , s ekkor alkalmunk nyílt jó szemügyre vehetni. Középmagas érdekes jelenség, barna Rembrandt ka­lapban s földig érő barna pluche köpeny­ben. Szemöldökéig lenyúló bodor szökés haja alól szinte megütközve villogtak elő

Next