Magyar Polgár, 1881. július-december (15. évfolyam, 147-298. szám)
1881-10-19 / 238. szám
XV. évfolyam. SZERKESZTŐSÉG: 5 Chobda-utcza, nyomdaépület. Hirtelenül bekaldfitt kőkemények nem kilafitetnek. kéziratok nem alatnak Tinta Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. 238-dik szám Kolozsvárt, szerda, 1881. október 19 KIADÓHIVATAL: 5Oltobda-Otcza, nyomdaépület ELŐFIZETÉSI DÍJ: egény évre . . . 18 frt térnelyedre . 4 frt — k félévre................8 , egy héra . . . 60 . Birdetési dij: petit tóra 6 kr. — Bélyegületek: minden erdetés utin 80 kr. — Nyilttér: tora 86 kr. Tanulók segélyezése. A mai mozgalmas napokban, mideo az egész társadalmi életet uraló politikai kérdések foglalkoztatják az elméket országszerte, többszörös örömmel vettünk hírt annak az új egyletnek a megalakulásáról, amelynek czéljául a szegénysorsú tanulók anyagi segélyezése tűzetett ki. A politikai és társadalmi életben léptek-nyomon található izgalmas jelenségek közül, mint valami vár a sivatagon, úgy emelkedik ki városunk néhány ügybuzgó polgárának az a nemes cselekedete, mely egy jelentőségében eléggé nem méltatható egylet megalakításában nyilvánult, s amely cselekedetnek közvetlen hatása a jövő társadalomképének megváltoztatását is eredményezni fogja, ha az ügy lelkes kezdeményezőinek nyomdokain haladni a nagyközönség is alkalmat vesz magának, s azt a művet, melyet e lelkes férfiak oly nemes hévvel kezdeményeztek, a maga hozzájárulásával betetőzni törekszik. Ezt az uj egyletet a nemesebb emberi lélekbe oltott jótékonysági ösztönök hozták létre. Ennek az uj egyletnek a jövő társadalom nemzedékére és sok részben már a jelenlegi ifjabb nemzedékre nézve is sokkal jelentékenyebb hatása leend, mint a minőnek első tekintetre látszik, mert itt nemcsak arról van szó, hogy az ifjabb tanuló nemzedékre nézve az élet nyomorát elviselhetőbbé tegyük, itt igen nagy számú ifjú élet megmentése, s ez által a társadalomnak önmagukban bízni tudó, és az élet erkölcsi szépségei iránti fogékonysághoz szoktatott elemekkel való gazdagítása forog szóban, s ebben az eredményben mutatkozik legélénkebben az a hatás, melyet az ilynemű egyesületek gyakorolnak az ifjúságra, s ezáltal magára a társadalomra is. Az az ifjú s még romlatlan lélek mely az élet küszöbén találkozik olyan erkölcsi testületekkel, amelyek az ő anyagi nyomorán segítenek, amelyek lehetővé teszik azt, hogy az anyagi bajok egy részétől megszabadulva, ifjú Ilikének nemesebb hevüléseit a szellemi és az erkölcsi kincsek megszerzésében gyümölcsöztethese, várjon nem kétszeres bizalommal és erősödő önérzettel fog-e ama feladatok megvalósításához, amelyek a szellemi élet tökéletesítését és az erkölcsi javakkal való gazdagodást eredményezik ? Az emberi lény szellemi és erkölcsi fejlődésére nézve eltagadhatlan befolyással van az, hogy akkor, midőn még ifjú és romlatlan lelkületű, milyen tanulságokat vonhat le a reá befolyással bíró környezet cselekedeteiből. Ha a gyermek, aki még úgyszólva öntudatlanul s gépiesen engedi magát mások által vezettetni a szellemi javak összeszerzésében — tapasztalhatja azt, hogy a szülői, vagy közvetlen hozzátartozói részéről várható, de azok által nem teljesíthető anyagi gyámolításban, egy tőle egészen idegen társadalmi testület által részesül, hogy a közvetlenül hozzátartozók tehetetlensége folytán egy rá nézve idegen elemekből álló testület veszi át a róla való gondoskodás kötelességét, váljon e már általa is méltatható nemes cselekedet látása nem teremt-e az ő lelkében is valami olyan fogalmakat, nem hagy e benne is valami olyan nyomokat, amelyek jövő életére nézve új irányt jelölnek, s e nemes tettek hatása alatt nem fognak-e az ő lelkében is felébredni a hasonló tettek elkövetésére sarkaló ösztönök s az erkölcsi javakkal való gazdagodási vágy ? Kétségkívül igen. A gyermek ugyanis már serdülő korában méltatni tudja azt, ha vele szemben a társadalom nemes cselekedeteket gyakorol, s ha látja, hogy a társadalom, melynek egykor ő is tagja leend, olyan elemekből áll, amelyek nemesebb tettek elkövetése által igyekeznek emberi kötelességeiknek megfelelni — maga is ösztönt kap olyan irányban és szellemben fejleszteni ki a maga tehetségeit, hogy egykor ő is a jó cselekedetekben keresse érte feladatát, s ezáltal váljék a társadalomnak hasznos tényezőjévé. Aki figyelemmel kiséri az életet, az tapasztalhatja, hogy a társadalom úgynevezett elzüllött és hasznavehetlen tagjai annak következtében állottak elé, mert az anyagi nyomortól lefuttatva, lelki tehetségeik kiképeztetésében megbéníttattak, vagy legtöbb esetben az anyagi bajokkal való küzdelem által elkeserítve, visszahanyatlottak arról az útról, amelyen szellemi és erkölcsi életek tökéletesítésén munkálkodhattak volna. Ilyen körülmények között lehetetlen a legteljesebb elismeréssel nem üdvözölni minden olyan társadalmi mozgalmat, melynek az a czélja, hogy az ifjúságot az anyagi nyomorból lehetőleg kiemelve, elejét vegye annak, hogy a társadalom romlott elemei szaporodjanak. Azok az apróbb áldozatok, melyeket ezen egylet tagjai a közérdeknek hoznak, sokkal csekélyebbek, semhogy azoktól visszariadni lehetne, de hatásaikkal sokkal termékenyítőbbek és áldásosabbak, semhogy mindenki, akinek nélkülözni valója van, ne ösztönöztetnék azzal a jelentéktelen áldozattal is a közczéloknak szolgálni. Az egylet alapszabályaiban csak az kívántatik meg a tagoktól, hogy esetenként az egylet gazdáját engedjék meg házuknál megjelenni, s a reájuk nézve úgy is értéktelen ruhadarabokat vagy más tárgyakat a szegény sorsú tanulók segélyezése végett az egyletnek átszolgáltatni. Ez oly csekély áldozat, amelynek ama szegény tanulókra kiszámíthatlan előnyük van. Általánosan ismert dolog, hogy a legtöbb családnál a már elhasznált tárgyak vagy potom árért elpazaroltatnak, vagy teljesen veszendőbe mennek ; az ilyen tárgyaknak azonban még mindig hasznát vehetik azok, akiknek a sors még ilyenek megszerzését sem teszi lehetővé ; s míg egyrészről magunktól alig valamit, vagy épen semmit sem vonunk meg, addig igen sokat segíthetünk vele a vagyontalan tanulókon, akikre nézve eltagadhatlan erkölcsi befolyással van az, hogy vagyonosabb társaik között nem kellene a maguk rongyaikkal szégyenkezniök, s e miatt — mint a gyakorlati esetek bizonyítják — gúnytárgyát szolgálni azoknak, akik náluknál több anyagi előnynyel dicsekedhetnek. A szegénysorsú tanulókra nézve nagy erkölcsi hatással bír az, ha a társadalom anyagi gyámolításában részesülhetnek, de ettől eltekintve, a szegényebb sorsú szülők is mintegy ösztönt kapnak gyermekeik iskoláztatására, ha látják, hogy azoknak olynemű szükségleteit, melyeket maguk kielégíteni nem képesek , a jótékony egyesületek igyekeznek kipótolni. De nemcsak a már elősorolt előnyei vannak egy ilyen irányú és czélú egyletnek, hanem arra is nagy hatással lehet, hogy a társadalom élősdjeinek — a használt tárgyak vásárlásával foglalkozó egyéneknek — számát csökkentse, mert a közönség — ha alkalom nyújtatik — bizonyára szívesebben adja az értéktelen ágyakat jótékony nem,hogy az élősdiek czéljait segítse elő a maga könnyelmű vesztegetéseivel. Terünk nem engedi, hogy részletesen rámutassunk e nemes és jótékony egyesület üdvös hatásaira, de azt hisszük, hogy minden részletezés nélkül is megérti a közönség, hogy egy olyan egyesülettel áll szemközt, amelynek czéljáról elég annyit mondani, hogy a vagyontalanok helyzetén javítva, olyan elemeket kíván megmenteni a társadalom számára, akik e segély hiányában elzüllésre lennének kárhoztatva. Amennyire mi ismerjük városunk közönségét, meg vagyunk győződve arról, hogy ama hagyományos jótékonysági érzületű, mely már annyi nemes czél megvalósításában tettre sarkalta, ismét be fogja bizonyítani az által, hogy e lelkes emberek által kezdeményezett egyletet az eszme megvalósítóséhoz hasonló buzgalommal és áldozatkészséggel támogatni erkölcsi kötelességének ismeri. Az, aki jótékonyságot gyakorol, a saját erkölcsi értékét növeli azzal az áldozattal, melyet közczéloknak hoz, s erre mindenkinek törekedni kell, akire nézve nem közönyös a maga ilynemű értékének gazdagítása.Az osztrák-magyar és orosz uralkodók közti találkozásra vonatkozólag számos új verzió fekszik előttünk. Ezek egyike szerint illetékes körökben valószinőtlennek tartják , hogy a találkozás Krzeazowiczében történnék meg. Az ottani állomási épület nagyon primitív. A Potoczki kastélyhoz vezető utat lábnyi magas sár fedi. Maga a kastély sincsen úgy berendezve, hogy a magasrangú vendégei elfogadására alkalmas lenne. A kastélyban a legcsekélyebb előkészületeket sem látni, melyekből a látogatásra következtetni lehetne. Ehhez jön még az, hogy Potoczk i Arthur gróf, a tulajdonos tarnovi birtokára utazott vadászatra, s csak néhány nap múlva fog visszatérni. Graniczába állítólag semminemű parancs nem érkezett a találkozás előkészületeinek abbanhagyására, sőt az előkészületeket buzgóbban folytatják, mint azelőtt. Trzebiniában is tesznek némi készületeket. Ferencz József király ugyanis itt valószínűleg megáll néhány perezre. A találkozás a legújabb vasúti intézkedések szerint csak e hó 19. vagy 20-ikán lesz. Potoczki helytartó a királynak Pszvjeczimig fog elibe menni. A „Gazeta Narodova“ szerint a találkozás Krakkó vidékén fog megtörténni. A krakkói helyőrség katonai zenekara napok óta az orosz néphymnuszt tanulja. Egy harmadik verzió szerint a találkozáshoz négy helyen tesznek előkészületeket, úgy hogy a végérvényesen megállapított találkozási pont csak az utolsó TARCZA. REPÜLŐ COMMISSIO. (Képek a kataszter köréből ) I. (Találkozás. Sz.-Régen. „Gusztáv Adolf*. „Kárpát“-egylet. Hangverseny. A marosmenti mű-ut. „Isten széke.“ Ratosnya. Híva. Székely tapló-ipar. Meghódított földek. Krisztus képe. Különös kerítés. Függő ágyak.) Azok, akik valami csin elkövetésére összebeszélnek, nem lehetnek pontosabbak, mint mi voltunk, a találkozásban. Ezúttal Szász-Régen volt kitűzve találkozási helyül. S mi hősiesen — a világ négy tája felől oda sietve — el is foglaltuk volna , ha előttünk el nem foglalták volna a szászok, akik szintén, mint mi, a világ négy tájáról ide sereglettek a „Gusztáv-Adolf“ és ,,Kárpát‘‘-egylet gyűlésére. Irodalmi egyletek gyűlése iránt ekkora érdeklődést nem láttam Szász-Régen ki volt vetkőzve saját képéből s diszkiadásban jelent meg. Csak persze ez a diszkiadás olyan volt, mint mikor lespórolja a könyvkötést az aranymetszetet. Látható volt itt a frakknak minden kigondolható és kigondolt válfaja, a kraglik különböző nagyságban, a czilinderek kicsiny és nagy, kopott, fényes és gyűrött kiadásban. A teljesen borotvált arczú papi intelligencziától egész addig az iparosig, kinek nem jut az akarás a borotválkozásra; de azért összegyűjtötte filléreit, hogy a szász mivelődés elhaladásának részese legyen. A szász nem tölti lustasággal az idejét, nem szokott elmenni pálinkázni, nem kártyázik, az irodalmat, a szellemi előhaladást életszükségének érezi, a társadalmi rendet szereti s azt fenntartani igyekszik, munkás, szorgalmas nép. Reá dolgozott egy egész évig, hogy ünnepet csináljon magának. És csinált is. A mi egyleteink az első évben nagy számú tagoknak örvendenek, gyűlései látogatottak, a második évben a szalmaláng még felcsapkod, de a harmadik évben már alig tud valaki róla. A „Gusztáv-Adolf“ egylet a szabadságharcz előtti időben keletkezett és még most is virágzik. Ezt kell eltanulni. Sz.-Régenben nem voltunk még kataszter. Időnk volt tehát széttekinteni. Épen heti vásár volt. Oly tömött hetivásárt alig lehet látni, mint itt volt. A roppant mennyiségű gabona úgyszólva varázsszóra tűnt el a piaczról. A gyergyóiak csak úgy kapdatták el a gabonát Nekik csak zabjuk , kevés rozsuk terem. Szász-szegen nélkül nem tudnának megélni. Ide özönlenek ki tehát minden héten s ennek lehet köszönni, hogy itt alig van szász, a ki magyarul ne beszélne, egy kissé törik ugyan a magyar szót, de azért reám ez a szótördelés igen jó benyomással volt. A vásár eloszlása után kissé szabadabb tért nyerve, széttekintettem a városon. Sajátságos vegyüléke a különböző építési ízlésnek! Van ugyan egy pár újabban épült csinos háza, de a legtöbb reá emlékeztet a gyermekjátékok keskeny, magas, szürkére festett házaikra, de azért a házakból, a kereskedésekből, az iparos üzletekből, mindenütt a jóllét tükröződik vissza. dolgokat elvégezték, amihez, az az előtt általam megcselekedett tíz napi mezőségi utazás után épen semmi kedvem sem volt annyival inkább megragadtam tehát az alkalmat, hogy most az okos dolgok után velük menjek a concertre. A közönség vitte egymást. A szépen rendezett sétatér telve volt emberrel. S mindenki igyekezett, hogy helyet kapjon a nagy csarnok asztalainál, hol a concert volt rendezendő. Meglepett ez a csarnok, nem annyira a különben csinos építészeti alakja, mint inkább nagysága miatt. Kolozsvár sokkal nagyobb város , aránytalanul nagyobb intelligenciája van, s mégis teljesen nélkülöz egy ily csarnokot . Legalább négyszázan lehettünk az asztaloknál, s ezen felül nagy tér maradott fenn concertpadnak. (Szerkesztő úr engedelmével ennek a színpadra kaptázott szónak a tulajdonjogát Szerkesztő úrnak ajánlom fel.) A működőket nem ismertem. Programmom nem volt (ingyen előadáshoz nem osztanak, azt Szász Régenben is jól tudják), s így csak annyit mondhatok, hogy igen kellemesen töltöttem el az estvét, s nem egy darab volt, melyet én is megtapsoltam és pedig nem csak udvariasságból. A műélvezetet másnap reggel a kötelesség váltotta fel. Beállottam újra földkostolónak. Indultunk Gyergyó felé. Erdélynek egyik legszebb vidéke várt reánk. Soha sem tudtam megbarátkozni azzal, hogy mikép csünghetett Petőfi oly rajongással az alföldön, mint vidéken ! Lehet, talán nagyszerű a végtelen rónaság, hol a szem nyugpontot nem ta-Mig én barangoltam, az alatt az okostál, de szerintem nem szép. S igazat adok Goethének, ki a szépet egy őstüneménynek tartja, „mely önmaga ugyan nem mutatkozik soha sem, de melynek viszfénye a teremtő szellemnek különféle, számtalan nyilvánulásain látható, óa mely oly sokféle és különnemü, mint a természet maga.* Az egyhangúság nem szép. A vécsi várkastély mellett vezetett el utunk. Gyönyörűbb kilátás nagyúri lakásból aligha kínálkozik, mint ebből. A Maros tere, a görgényi és a gyergyói havasok adnak megnyugvást a szemnek. Aki innen nézheti a nap felkeltét és nyugtát, nem hiszem, hogy életunt lehessen valaha. Ezúttal nem tartozott programmünkhöz a szives házigazdánál újabban is bemutatni magunkat. Mentünk tovább fel a Maros mellett. Előttünk állott egy roppant magas hegysor, melyből az „Isten széke“ tiszteletet parancsolóan emeli ki hóborított homlokát. Disznajónál már kezd összeszorulni a völgy kezdetét veszi, a nagy műértelemmel és merészen tervezett marosmenti iil itt. Itt-ott csupasz sziklák emelkednek ki toronymagasságra, de a terméketlen kopár kősziklás oldalak, mik az Aranyos mentének annyira sajátjai, itt mondhatni teljesen hiányzanak, s nagyon jól esik a szemnek egyfelől a hűs éghajlat miatt ki nem éghető zöld legelőket, másfelől meg a szép lombos erdőségeket látni. Nem volt időnk, hogy a természete ritka szépségében eléggé gyönyörködhessünk. Sietnünk kellett Ratosnyára, mert Szász-Régenben megtudtuk, hogy a „Kárpát-egylet n épen aznap kirándulást tesz Ratosnyára s félős volt, hogy a párolgó levest majd csak képzeletben fogjuk feltalálhatni. Pedig hát a kataszternek egyik főtulajdonsága, hogy nagyon szereti a földkivonatokat. Ratosnyánál már tömegesen jelenik meg a fenyő, s az ottani birtokosság dicséretére legyen mondva, eléggé vannak az itteni erdőségek gondozva. Ratosnya és Illva közt egy előhajló kőszirt által fedett sziklára ékesen kirívó színekkel van kifestve a megváltó képe. Igaz, hogy a festés, a kép a lehető legprimitívebb , de tiszteletet érdemel az az ájtatosság, mely a durva kősziklára reá festette a legnagyobb civilisátor képét.— Váljon Kristus nélkül, a ki a tudás monopóliumát megszüntette, lennénk e ott a civilisatio terén, a hol ma állunk ? És hol lehetne jobb helyt a megváltó képe, mint itt a vadonban, a durva kősziklán, hol Istenhez oly közel érezzük magunkat ? Itt nem kívánkozik az ember nagyvilági éldelet után, nem kísér uton-útfélen az igény, mely bármi módon kielégítést keres, elmarad tőlünk a vágy a világ tarka-barkaságára, — távol marad itt minden, ami a nagyvilágban az ember és az Isten között van; közvetlenebb az érintkezés a Mindenhatóval s azért vallásosabbak itt az emberek. A hegyi, havasi nép mindig vallásosabb az alföldi népnél. Ily gondolatok közt értem Illvára. E hely egyike a legregényesebb helyeknek. Megvan itt minden, a mi szükséges ahoz, hogy a lelket fölemelje. Az égbe meredező sziklák sűrü fenyvessel fedve, mely reményének örökzöldjét sohasem vetkőzi le; a tajtékzó folyam, mely vakmerő bátorsággal küzd évezredektől fogva az útjában álló szikladarabokkal; a csörgedező kis patak, mely gyors lejtéssel siet nagyobb testvére ölelő karjaiba ; a madárdal .. . mi kell még hozzá, hogy az ember költő legyen? . .. (A talentumot hozza el ki-ki magával, mert azt itt nem lehet vásárolni.) István megállapodtunk, egy szegény leány akart itt top 16-készítményeivel üzletet csinálni; de bizony alig vált vásárossá; épen rakosgatott be, midőn megérkeztünk. Nem egy gavallérember volt közöttünk s vásárba elegyedtünk, akár kellett, akár nem. Mindenikünk hozott haza magával illvai emléket. Csak pár éve, mióta a székelyföldön az úgynevezett tapló-ipar meghonosult, s a csinos tapló kötő-kosárkák, munka-kosarak, levéltartók, dohány-dobozok s minden kigondolható válfaja a luxus-artikulusnak ; (sok artikulust tanultam végig, de mondhatom, hogy ezt az artikulust adják a legdrágábban) utat kapott magának a nagy kereskedelmi piaczra, s már családok élnek utána. Már Illvánál feltaláltuk a havasi vakolatlan házakat, a havasi, a mezőgazdaságnak a vadtermészettől meghódított területeket s egy különös módját a kerítésnek, melyet eddig sehol sem láttam. Két hosszú fényűt raknak le egymástól csekély, de párhuzamos távolságban a mesgye hosszában, ezekre keresztül törmelékeket fektetnek s ezekre felül ismét a párhuzamos fenyő jön, mig a kívánt magasságot eléri, s ekkor felül betetőzik földdel. az igy készített kerület egyike a legszilárdabbaknak, a hódított területek itt ott deszkával vannak bekeritvs- pillanatban fog távirati utón megneveztetni. A Dziennik Polski azt állítja, hogy ez azért fog történni, mert az orosz udvar körében igen nagy a félelem a nihilistáktól s ezeket félre akarják vezetni. Posenből megbízható forrásból jelentik, hogy ottani irányadó lengyel körökben az a meggyőződés, hogy az orosz czár a találkozás alkalmával a lengyel kérdést is érinteni fogja. A terv az, hogy új LengyelKirályság állíttassák fel nyugati Gácsor-szágból és a Visztula balpartján fekvő országrészből, szász uralom alatt, orosz protektorátus mellett, Oroszország ennek fejében keleti Gácsországot kapná. Poroszország Szászországot, Ausztria-Magyarországuak pedig a Keleten való előnyomulásban szabad kéz engedtetik A magyar távírda ügyéhez. II. Takács sokat hányatott-vetett múltja ismeretes. Legutoljára tanár volt s mikor Gorove a távirda vezetésével megbízta, neki a távirásról ép oly kevés fogalma volt, mint az adminisztráczióról. Nem szemrehányás akar ez lenni, mert nem szégyen valamit nem tudni. De hiba, elbocsáthatlan hiba volt, hogy nem tudta magát az ily helyzetbe beletalálni. Mindjárt eleve az ideával hordta magát, hogy még a legközelebbi környezetében sem bízhatik. — Igaz, a német inspectorok, kikre eleinte csakugyan rászorult volt, minden lehetőt elkövettek, hogy őt a miniszter előtt discreditbe hozzák, s ha csak lehet, állásában megingassák. De magyar szakember nem volt, tehát kénytelen volt ezen megbizhatlan eszközökkel dolgozni. Nem csoda tehát, hogy a sok részakarat, mely mindig a „kötelesség“ jelszóval lett elpalástolva, s a sok csalódás, melyeknek minduntalan ki volt téve, a kevés bizalmat utó végre aláásta, melylyel embertársai iránt viseltetett. Állásában minduntalan megtámadva látván magát, gyanakodó ember lett, ki a becsületes ember becsületességét is kétségbe vonta. Takács, mikor a vezetést átvette, ugyszólva semmit sem talált. A távirda-szakosztályban volt egy pár titkár s egy pár fogalmazó, ügyes, szorgalmas emberek, csak a táviráshoz nem értettek, a távirdai szolgálat titkait nem ismerték. Ahol viz nincs — keressük a forrást még a föld alatt is. A távirda-szakosztálynak nagy szüksége volt egy szakemberre. —Takács magyar szakembert, ki a felsőbb Bobaerákban dolgozhatott volna, nem találván, utóvégre kénytelen volt a bécsi távirda főigazgató Brunner de Watterschwyl ajánlatára: Klart meghívni. Klar, ha nem csalódunk, morvaországi származású, végzett technikus, a bécsi intézetben comissarius volt; mint ilyen, sokat foglalkozott a vonalépitéssel, és a schleswig-holsteini háborúban kitüntette volt magát. — Az aquisitiót technikai tekintetben jónak lehetne mondani, de kinevezése a magyar intézethez más tekintetben végzetessé vált. — Ezen ember, ki óriási munkaerővel rendelkezett, ki a magyar távirda-vonalak terveit talán hat éven át egymaga kidolgozta, s majdnem minden kérdésben döntő befolyást gyakorolt, csakhamar észrevette, hogy elöljárója jóval mélyebben áll az ő niveauja alatt. Takács haszontalan apróságokkal bíbelődvén, soha sem volt az intézet ügye iránt orientálva. Ha a miniszternek felvilágosítás kellett, azt csak Klartól kaphatta. Ha az országgyűlés kérdést tett a miniszterhez — csak Klartól kaphatta az adandó választ. Ez növelte a tekintélyét, a befolyását. A szálak csomópontja az ő kezébe került. Amint pedig túlsúlyát Takács felett érezni kezdette, szülemlett az elégületlensége, melyet még az sem birt megszüntetni, hogy tanácsosi ranggal lett kitüntetve. Egyébiránt Klar nem volt egyéb, mint a bécsi távirda várpostja, mely élénk érintkezésben és levelezésben állottamaz intézet vezetőivel, úgy, hogy ezek oda fenn Bécsben már jó előre értesítve voltak a Pesten történendő dolgokról. Az összekoccanás a két versenytárs között nem maradhatott ki. Eleinte a dolog csak úgy csendesen folyt, négy szemközt. Később a környezet is lett belevonva, sőt még a távirdaigazgatók s azok személyzete sem maradhatott el. Utóvégre oda került a dolog, hogy az egész intézet két táborra szakadt. S ezen montecchi-capuletti-féle állapot még akkor sem szűnt meg, miután Klar az intézetből kilépett volt, — sőt még a halálával sem. Klar minden lépten-nyomon, hol a szakosztályban, hol a miniszternél, hol a minisztertanácsban, sőt még az országgyűlési bizottságokban is Takács fölött győzedelmeskedvén, végre 1870- ben idején látta az első sújtó csapást