Magyar Polgár, 1882. január-június (16. évfolyam, 1-126. szám)

1882-02-14 / 36. szám

­­g tudomány népszerűsítő munkálkodás ? így jöttek létre orvosi és természet­tudományi szaküléseink és természettudo­­sssáági feszélyeink. A n­a, már hat­ évi tapasztalata áll ren­delkezésü­nkre, és talán csalódás nélkül te­hetjük meg­ az önbírálatot, helyesen volt-e kitűzve a czél, helyesen voltak-e­ megvá­­lasztva az eszközök ? ! Ha végig tekintek az e hat év alatt leadott 73 orvosi és 82 természettudomá­­s­y a legnagyobb részt önálló tudományos buv­árlatokat tartalmazó szakértekezés és 40 népszerű előadás névsorán , ha figyelembe veszem azt, hogy a­akértekezők között, a régiek mellett ott látom egyetemünk orvos- és természettu­domány karainak csaknem minden szak­aszát képviselve és azt tapasztalom, hogy az első működők kitartó phalanja körül avról évre fiatalabb búvárok merülnek fel, ha megtekintem kezdetben a hely­beli napi­lapok külön lenyomataként m­eg­­jelent, mai nap már folyóirat gyanánt szá­mot tevő „Orvos-természettudományi Ér­tesítőink évről-évre izmosodó köteteit, ha meggondolom azt, népszerű ter­mészettudományi estélyeinkre kiadott be­lápti jegyeinket keresve­ keresi városunk tudományszerető közönsége, ha szemügyre vevén e hat év alatt megkétszereződött tagjaink névsorát, és látván, hogy azok közt évről-évre szapo­rodik Erdély határán túl nagy Magyaror­szágról, Budapestről a belépők száma, azon következtetésre jutok, hogy műkö­désünket távolabbról is figyelemmel kisé­rik és kellőképp méltányolják : azt hiszem, hogy nem csalódom, ha azt a meggyőződést táplálom, miszerint a czél csakugyan helyesen volt kitűzve és az eszközök a czél elérésére helyesen voltak megválasztva. .Well done, mint az angol mondja. Társulatunk eszméjének meg van nyerve egyetemünk, városunk és országré­szünk szak- és tudománykedvelő intelli­­genciája, működése figyelmet támaszt tá­volabb is. Sikerült itt Kolozsvárt egy kis orvos-természettudományi irodalmi közpon­tot teremteni. Örömmel kell bevallanom azt, hogy midőn 1875-ben egy orvostudomány kari ülés alkalmával először pendítettem meg társulatunk alakításának eszméjét, távolról nem mertem volna reményleni ekkora és aránylag ily rövid idő alatt bekövetkező eredményt. Azt tartom, nem lesz helyen kívül megérinteni itten azokat az okokat is, me­glelyek az aránylag gyors sikert létre­hozták. Első­sorban azt hiszem, nem csaló­dom, ha azon véleményben vagyok, hogy azon kis összetartó szakcsoport férfiaié az érdem, kik a megpendített eszmét azonnal felkarolták és annak megvalósításához ide­jüket, szellemi fáradozásaikat az egyéni munkálkodás nagyobb külső sikere remé­nye nélkül éveken keresztül legkészsége­­sebben, csüggedést nem ismerőleg áldoza­tul hozták. Ma már, midőn szakértekezé­­seinket, populáris előadásainkat díjazni tudjuk és azokat tisztességes irodalmi köz­lönyben gyorsan közzétehetjük, a társu­latba belépés s abban működni akarás csakis előnyt nyújt az illetőnek, tudomány mivelő és tudományterjesztő működésének társulatunkban kényelmes és alkalmas kö­zeget talált. (Folyt. köv.) .A régi magyar tánczról* K. F. jeles mű­velődéstörténeti rajza,­­A fémek királya“ S. J.-től, „A­ kirgizek „házassági szokásai* és Kemenczky Kálmán .Fényűzés a régi Francziaországban* czimű történeti czik­ke igen érdekes olvasmányok. Az apró ro­vatok gonddal és tapintattal szerkesztvék. A képek közül felemlítjük Munkácsy „Csa­vargók" czimü híres festményének sike­rült rajzát, Karlovszky „Édes bizonyta­lanség“ czimü rajzát, Pichler „a czigá­nyok búcsúját" stb. E füzethez van mel­lékelve a­­Megbüntetve“ czimü fénynyo­­matú kép ingyenes havi mellékletül. A kitűnő képes lap előfizetési ára egész év­re 10 frt, félévre 5 frt, negyedévre 2 frt 50 fr. Előfizetéseket elfogad Wilckens és Waidl kiadó­hivatala. MŰVÉSZET. Nemzeti színház. Hunya­di M­a­r­g­i­t assszony szombaton lépett föl másodszor­ .A 47-i­k czikke drámában adta Corát, e bizarr alakot, mely sok erőt még több értelmet, tanulmányt kíván sze­­mélyesítőjétől. A vendégművésznő fényes v ikert aratott e szerepével is. Hatásos vo­násokkal teste az excentrikus, daemon Alakot, a általában most is befejezett áb­rázolást mutatott be. Kifejezésteli játéka még az előjáték némajeleneteit­­is hatá­­sosakká tudta tenni, és ott, hol kitöri szenvedéllyel vádolja kedvesét, frappánsó híven szemléltette Cora kétségbeesett gyű­löletét. Művészi sikerűek voltak a máso­dik, harmadik felvonás nagyobb jelenetei s játéka a leghatásosabban kulminált­­ negyedik felvonás őrülési jelenetében. S megrázó scenával egészen magával ragad a közönséget,mely zajos tetszés közt, sok sor hívta ki a művésznőt, kit a megelőz felvonások alatt is sűrűen tapsoltak, s gya­kori kihívásokban részesült. Szóval Hu­nyady Margit második vendégjátéka is tel­jes sikert aratott. — Du Hamelt a gyen­gélkedő Szacsvay helyett Mátrai, Máz­aiert Qyenes helyett G­a­b­á­n­y­i adta. A kö­­zönség mindkettőnek játékát elismerései fogadta s Gabányi egyszer nyílt jelenetbe megérdemelt tapsot kapott. K­r­a­s­z­n­a­i »­­ Borovszky M.,Szentgyörgy: Krasznai jó alakok voltak, Vendre szépen mondta el ,édbeszédét az első tel­­onásban Gézer Hennin, Var­d Albert, Szilágyi ügyesen adták epi­zodikus szerepeiket. IRODALOM. ,, Az -Ország-Világ“ XI. füzete Vitozatos és érdekes tartalommal meg itin' Abrá"i‘ Kornél .Elvált férje wímtt regénye­s .A báróné szelleme“ czi­j._i fraDCZ,a regény befejezéséhez közeled »a ’ Ta*anain^ a »Lemondás* czimü von­­körif Radó Antal fordításában ? 87*m Leonardo de Amali »euLi C.S. mellett‘ CzimU «gönyörU sző­ttjeit. Ismeretterjesztő csikkei, minek HIRHAMNG. Kolozsvár, február 13. Kinevezés Király ő felsége törvény­széki birákká: a kézdivásárhelyi kir. tör­vényszékhez Kelemen István marosvásárhelyi ítélő táblai fogalmazót; a nagyszebeni kir. tör­vényszékhez : J­á­h­n József szászvárosi kir. já­rásim­ósági albirót nevezte ki. * Gr. Teleki Géza súlyos beteg­sége általános mély részvétet kelt váro­sunkban, s a közép-utczai háznál egymást érik a látogatók és kérdezősködők. A gróf állapota felől kezelő orvosától ma délután a következő értesítést kaptuk: „Gróf Te­leki Géza állapota a tegnap óta beállott hőemelkedés miatt valamivel nehezkedett. Dr. Brandt József, egyet, tanár “ * Újabb mozgósítás A II.-Várad­­ról mozgósítok, s jelenleg Serajevóban le­vő 51. sz. gyalogezred kiegészítése végett városunkba ismét 700 embert hívtak be, kik néhány nap alatt kötelesek bejönni, s felszerelésük után azonnal az ezred után indulni. : . A meteor. Mócsról Csobánczy Pál úr újabban a következőkről értesíti lapun­kat: Múltkori tudósításom kiegészítéséül van szerencsém még értesíteni, hogy Mocson, Ó. Gyé­resen, Bogácson, Visában, Gyulatel­kén és V.­Kamaráson valósággal találtattak meteorok és azok az erdélyi muzeum egylet igazgatósága által a helyszínére kiküldött múzeumi őrsegéd: dr. Herbich, és egyetemi tanár dr. Koch urak által egybegyűjtve, az erdélyi muzeum számára beszállittattak. M.-Szombattelkén tebkő nem találtatott. A birtokomban volt 35 kiló és 70 deka sú­lyú meteor méltóságos gróf Esterházy Kál­mán urnak lett általam beküldve. * Kereskedő-bál. A sikerült mu­latságokban különben is gazdag farsangi idénynek egyik sz­intén igen sikerült ré­­szét képezte a kereskedők szombati bálja. A siker teljes voltán csak az ütött érzé­keny csorbát, hogy a főrangú körök a gr. Teleki Géza közrészvétel kellő súlyos be­tegsége miatt nem jelentek meg. A bál­anya báró Bánffy Ernőné dr. Jósika Sá­­muelné társaságában jelent meg, de már az első négyes után ők is eltávoztak. A mulatság a legvidámabb hangulatban és el­ismerésre érdemes kitartással egész reg­gelig tartott, s csak hat órakor kezdett oszlani a díszes és nagyszámú társaság , mely bizonyára sokáig vissza fog emlékez­ni e kedélyesen eltöltött estére. Jelen voltak az asszonyok közül: Ajtai Albertné, Betegh Péterné, B­o­g­d­á­n Istvánná, B­ő­n­i­g Jánosné, B­i­a­s­i­n­i Sán­­dorné, Csapó Sándorné, C­s­i­k­y Mihály­­né, C­z­e­t­z Péterné, C­s­i­k­y Jánosné, C­s­i­­k­y Alajosné, Dávid Antalné, Deák Pál­­né, Engel Józsefné, G­a­j­z­á­g­ó István­ná, Gergely Ferenczné, Horváth Gyuláné, H­o­r­o­v­i­c­z Sámuelné, Jelen Józsefné, Keresztes Lajosné, Lévi Samuné, M­a­g­y­a­r­i Gézáné, M­a­e­t­z Fri­­gyesné, Ormós Ferenczné, dr. Óvári Kelemenné, S­o­m­l­y­a­i Lászlóné, Szat­­m­á­r­y Elekné, T­a­u­f­f­e­r Józsefné stb. A leányok közül: Betegh Lotti (Krasznáról), B­e­n­i­g Zsuzsa, Bogdán Blanka (Sepsi-Szentgyörgyről), Bogdán Róza, B­i­a­s­i­n­i Anna, Csapó Atala, D­o­­b­á­r Ilka, Dávid Anna, D­ö­m­j­é­n Ró­zsa, Duba Róza, Gergely Róza, H­o­­r­o­v­i­t­z Lotti, H­u­ff­e­r Mari, Knöp­­f­­­e­r Karolin, Lázár Anna és Mari (Sár­­másról), L­é­v­i Teréz, M­i­h­á­l­i­s­i Mimi, Puskás Róza, Pop­o­vics Olga, Szen­y­o 11 Pepi (Bethlenből) T­a­u­f­f­e­r Leon­­tin, Ver­ess Aranka stb. Az estély ki­tűnő rendezéséért Betegh Pétert teljes el­ismerés illeti, kétségkívül az ő fáradhat­ja egybuzgalmának is nagy része volt a kedélyes mulatság sikeréneken. * Korcsolya-verseny: a helybeli korcsolyázók egylete tegnap a sétatéri tavon korcsolya versenyt rendezett. A verőfényes, szép idő, nagy számú közön­séget kicsalt, nem csak a sport mivelői, hanem a kiváncsiak is nagy számmal je­lentek meg, élénk érdeklődéssel kisérve a versenyek lezajlását. A verseny a r­e­­p­c­­­ő­-­v­ersennyel vette kezdetét. A gyermekek versenyére jelentkezők közül hárman indultak, s a köröndöt két­szer befutva, Ta­u­f­f­e­r Gyula érkezett be elsőnek. A fiatalok versenyében a pályatérnek egyszeri körülfutása mellett elsőnek érkezett Szamosi József. A f­e­cs­k­e­verseny , melyre csak hölgyek versenyezhettek, ez­úttal nem volt meg­tartható, mert három helyett csak két jelentkező akadt, s utóbb ezek is vissza­­léptek, pedig a díjul kitűzött szép ele­fántcsont legyező megérdemelte volna, hogy megküzdjenek érette, annál is in­kább, mert hölgyeink között igen sok jó korcsolyázó van, kik egy kis vetélk­ar mellett érdemes küzdésre bátorodhattak volna. A versenyek legérdekesebbike két­ségkívül a művészeti verseny volt. Hat jelentkező volt, u. m.: Rettegi Kál­mán, Pohl Albert tüzér hadnagy, Deák Albert, Ürmösi Mór, Velics Dezső és Vizi Árpád. Mindegyik igen jó és merész korcso­lyázónak bizonyította magát, a különösen Rettegi Kálmán tűnt ki merész ugrásai és egyenletes mozdulatai által, a díjat azonban a kir. bizottság Velics Dezsőnek ítélte oda. A versenyek sorozatát az a­k­a­d­á­l­y­verseny fejezte be, melyben Vizi Árpád lett a győz­tes, a­ki meglepő könnyedséggel és sza­bályosan ugrotta át az akadályokat. A ver­senyek alatt Molnár-testvérek népzenekara mulattatta a közönséget. Úgy értesülünk, hogy az egylet egy nagyobb szabású ze­nélő­ szerkezetet akar vásárolni, miáltal kétségkívül jelentékeny megtakarításokat eszközölhet; a népzenekarok alkalmi szer­ződtetése aránytalanul tetemes költségbe kerül. Sürgős teendő lenne még a tó meg­­nagyítása is, a­mely nemcsak versenyek alkalmával, hanem rendes körülmények kö­zött is szűknek bizonyult. Mi azt hisszük, hogy a sétatér-egylet — ha arra felhiva­tik — készséggel a megnagyobbittatja a ta­vat, a­mi, mint hisszük, nem is fog na­gyobb akadályokba ütközni, mert a helyi viszonyok a tó megnagyítását lehetővé teszik. * E Kovács Gyula veszélyben Szat­­ímárról írják lapunknak : E. Kovács Gyula e hó 9-én lépett föl itt először, „Hamletiben. A színház zsúfolásig meg­telt, daczára, hogy azon estén egy rend­kívüli zeneestély volt a Casinóban. A ven­dégművész hatalmas alakítását zajos taps­sal, nagy lelkesedéssel fogadta a közön­ség. Hanem egy szikra híjja volt, hogy Hamlet temetői jelenete E. Kovács Gyu­lának valóságos — sírjává nem változott. Mint tudva van, a színpadon az Ofelia megásott sírjába ugranak Laertes és Ham­­let. Első ízben megbirta a két szerep­et a sülyedő, de midőn Kovács másodszor megragadta Laertest, e szavakkal: „Jel temetkezzünk mellé elevenen“ s beugrott újra, maga után rántva Laertest is: a sülyedő korhadt talpdeszkája — ki tudja, mi rég volt már használatlan — leroppant s Kovács alázuhant a mélyedésbe. Egy gerendázatra esett, véletlenül oly szerencsé­sen, hogy számbavehető sérülése nem tör­tént. Nemsokára kiszállhatott a majdnem végzetessé vált sírból, s az ijedt közönség élénk éljenzéseitől fogadva, roppant ha­tással folytatta jelenetét, m­ely ily élethí­­ven önkivületes még soha nem volt, mint most. La­era és személyesítő­­i inkább szenvedett, mint ő. Oldalát zúzta kissé össze, de ő is folytathatta szerepét. — Febr. 11-én, mely napról tudósításunk szól, E. Kovács Gyula „Bánk-bánk«ban folytatta vendégszereplését. * A bánffy­hunyadi iskolákat or­vosi intézkedés folytán bezárták. Harmincz­hat himlős van a városházhoz bejelentve. * A helybeli orvos-természet­tudományi társulat tegnap délelőtt tar­totta meg évi rendes közgyűlését a vá­rosház tanácstermében. A közgyűlés lefo­lyásáról térszűke miatt lapunk következő számában fogunk részletesen megemlékezni. * Megható ünnepély folyt le teg­nap délelőtt a helybeli m. kir. pénzügy igazgatóságnál. Ugyanis ez alkalommal ada­tott át Csiszár József nyugalmazott irodavezetőnek a 42 évi buzgó szolgála­tainak elismeréséül legfelsőbb helyről ado­mányozott koronás aranyérdemkereszt. A tisztviselői kar teljes számmal gyűlt ösz­­sze, s az Ünnepelthez Nagy Béla pénz- ügyigazgató intézett lelkes és rokonszen­ves beszédet s annak végeztével a jelen voltak zajos éljenzései között fel­űzte a Csiszár mellére az érdemrend­­. A kitün­tetett kényekig elérzékenyülve mondott kö­szönetet hivatalnok társai és elöljáróinak a személye iránt nyilvánuló rokonszen­­vükért. * „Ál“-magyar ipar. A főváros­ban megjelenő „Vállalkozók lapja“ f. hó 7-iki számát egy körözvénnyel megkül­­dötte a törvényhatóságok főnökeinek, s így a helyi polgármesteri hivatalnak is. E körözvényben egy eléggé nem kárhoztat­ható visszaélésre hívja fel a figyelmet. A községek kötelesek a községi pénzek na­gyobb biztonsága érdekében van szekrénye­ket beszerezni, s több megye egy nagyobb iparpeszeggel tette magát érintkezésbe. Ez azonban egy bécsi ez­ég­t­ől ho­zatta a szekrényeket, s ma­gyar ipar czimen, mint saját gyártmányát, expediált­a. Meg­jegyzendő, hogy a szekrények nagyon rosszak voltak. Most nevezett lap a magyar ipar hitele érdekében nagyobb óva­tosságra hívja fel a hatóságokat. Helye­sen, de annak a magyar c­égnek a nevét is kellett volna közölnie. Hadd láttuk vol­na, kik a mi ellenségeink. *Nagy ijedtségen mentek keresz­tül vasárnap éjjel 11 órakor egyik ragy­­buza-utczai fogadónak a vendégei. Benn békésen mulattak, midőn az udvarról hir­telen lövés riasztotta fel őket. Kirohan­tak, s egy fiatal embert láttak az udvaron vérében elesve, ki szintén a társasághoz tartozott, s kevéssel azelőtt ment ki. A szomszédból gyorsan orvost hívtak elő, ki a sebet, mely a fiatal ember baloldalán volt, megvizsgálván, a sebesült ott levő barátaival intézkedett annak kórházba szál­lítása végett. A fiatal ember egy P. Gy. nevű, nagyon ittas állapotban levő ember volt, ki a kórházban történt kihallgatása alkalmával, azt mondta, hogy a lövés vé­letlenségből történt, de értesülésünk sze­rint szándékosan tette. A seb különben eddig nem veszélyes.­­ Ugyanez alkalom­mal a sebesültnek egy barátja a pisztoly egyik töltve maradt csövét az utczán ki­lőtte. Ennek kinyomozása és megfenyité­ 86 végett a lépések megtétettek. * Néhai Jó István az orvostan­hallgatók i. e. kön­yvtárának 245 drb érté­kes szakmunkát hagyományozott; a nagy­lelkű adományozó emlékét az orvostan­hallgatók i. e. közgyűlése jegyzőkönyvileg örökítette meg. Kovács N. Lajos s. e. titkár. * Szolga Miklóst a marosvásár­helyi kir. tábla elhunyt kitűnő biráját — mint lapunkat értesítik — szombaton délután általános részvét között helyezték el örök nyugalomra. A kir. ítélő tábla bí­rái testületileg jelentek meg s a feledhe­­len halott koporsójára díszes koszorút tet­tek. A kir. táblai bírák nevében Gecző János kir. táblai tanácselnök megható bu­lsúbeszédet mondott, élénk vonásokkal ecsetelve a kitűnő férfi elvesztése által oly általánosan felkeltett részvétet, s rokon­szenvesen emlékezvén meg a derék férfi na­gy érdemeiről. A „Kem­ény Zsigmond* társaság az elhunyt költeményeit ki fogja adni. * Alsófehérmegye népiskolai köz­oktatásának 1880/81 -ik tanévi állapotáról Gáspár János kir. tanfelügyelő nagy gond­dal összeállított jelentést tett közzé, mely­ből felemlítjük a következőket. A megye területén volt 25045 tanköteles gyermek ezekből oktatásban 14331 részesült. Volt a megyében 262 népoktatási intézet. Is­kolai takarékpénztárt vezettek 4 iskolá­ban. Tornászati készletek 16 iskolánál vol­tak. A tanítói személyzet 286 rendes és 15 segédtanítóból állott. Nemzetiségi te­kintetben volt 97 magyar, 23 német és 181 román tanító. Az összes iskolák be­vételei készpénzben 61862 frt, termények­ben 17084 frt összesen 78.946 frt. * Orbán Antal sepsi-szt.-györgyi ev. ref. lelkész február 10 én este roha­mos szivszélhüdés következtében elhunyt. A derék lelkész 45 évig volt az egyház szolgálatában s kötelességét mindig híven teljesítette. Az egyháztanács külön gyász­jelentést adott ki a jeles pap elhunytéról. Az elhunyt temetése nagy részvét között vasárnap délután történt meg. * Gyulás történt szombaton éjjel a kandia utczában, egy ott lakó rézöntő színjében, hol ruha, rongy, s más gyúlé­kony anyag volt felhalmozva. A tüzet egy bérkocsis vette észre, ki ott elhaladva,rosz szagot vett észre, minek következtében a háziakat fölébresztette. Ezek aztán gyor­san elfojtották a tüzet, mielőtt a színből kicsapott volna. A nyomozat folyamatban van. * Teutsch szász superintendent a jenai egyetem a theologia tudorává ne­vezte ki. E magában jelentéktelen tény említésre méltó lesz a tiszteleti okmány következő sorai által: „Saxonum, qui Transsilvaniam incolunt, historiographum meritissimum, virum doctum strenium, so­­brium­, cum in schola­tum in ecclesia be­ne probatum, Germanorum morum tradi­­taeque libertatis defensorera intrepedum.“ A „németek szokásai s hagyományos sza­badsága reedü­ketlen védője*, tehát tisz­teleti theologiai doctorságra a legjobb czim. * Dr. Lueger leleplezései a bé­csi községtanács pénteki ülésében ismét szóba kerültek. Három nyilatkozat olvas­tatott fel, melyek mindegyike Lueger is­mert állításai ellen szól. — Erre Lueger emelt szót s azt monda: „Nem vártam egyebet minthogy az illető személyek azt, a­mit állitanam, **) fogják tagadni. Nem itt van he­ye a felolvasott helyreigazítá­sok részlet­ibe bocsátkozni, hanem csak azon nyilatkozatra szorítkozom, hogy mind az, a­mit mondottam és írtam a-tól z-ig igaz, s hogy képes vagyok mindazt, a­mit állítottam, elejétől végéig tanukkal és más bizonyíté­kal igazolni.* (Egyes ellenkiál­tások balról.) Ezzel az ülés napirendre tért. * Királynénk angolországi va­dászatairól a „Pl. Ll.*-nak Whitchurch angolországi városkából írják­­ be 6-ról : Commercere-Abbey különben oly csöndes környékén ő felsége megérkezése óta igen élénk élet uralkodik. Már megérkezte előtt megtették Comberb­ere tulajdonosa és az egy héttel megérkezett utazási mar­sall, Singer, a kellő előkészületeket ő felsége fogadására, úgyszintén a hajtóva­­dászatokra. A paripa-istálló egészben 13 lovat számlál, melyek közül kilevcz a ki­rályné kizárólagos használatára való. A lovakat már hetek óta trafnírozta a ter­mészetes akadályokkal bőven ellátott vadászati terrénumra mr. Tom lovász. Mint előrelátható volt, az esemény­e­a itt egy hajtóvadászat, melyben rendesen min­denki, még aggastyánokat és gyermekeket se véve ki, szeret résztvenni, a nagyobb eseményekhez tartozik — számos idegent csal a környékre. Jóllehet mindent elkö­vettek, hogy a vadászatok kezdetét lehe­tőleg titokban tartsák, s ezáltal távol tart­sák a hivatott és nem hivatott lovasok nagy számát, mégis előbb lett ismeretes­sé, mint hitték s ennek következtében szá­mos ismert és még több nem ismert ba­rátja a „Foxhunting“-nak csakhamar Com­­bermere-Abbey környékén ütötték fel tar­tózkodási helyüket. Ma először lovagoltak a róka­falka mögött. A meet, melyre ő felsége Lichtenstein herczeg kísé­retében néhány perc­c­el déli 12 óra előtt jelent meg, körülbelül 4 angol mértföld­nyire volt északnyugati irányban Comber­­­faore-Abbeytól. A „master of hounds“, B­u­r­k­e­­­e­y ezredes, úgyszintén a va­dász-személyzet már előbb érkeznek oda és várták a vadászat úrnőjét, ő felsége sötétkék lovagló öltönyt, rövid, világos barna, testhez álló ujjast és rongástetejü kalapot viselt. Tizenöt falka kutyával va­dászi­k. A királyné , ki mindig legelőt lo­vagolt, általánosan csodálták, mint kitűnő lovasnőt. A vadászat csaknem két óráig tartott. Több, nem igen jó lóval biró úr elbukott, a­nélkül, hogy kár esett volna rajtuk. * Magyarok üldözése. A „Hon“ Írja: A szászok jajgatása Németországnak minden vidékén visszhangra talált néhány jóakaratu s szörnyen naiv embernél, kik most nemzetiségi kötelességüknek tekin­tik, hogy „elnyomott véreik“ védelmére minden lehetőt megtegyenek. Czikkekben s előadásokban nincs hiány s bizony so­kan vannak a jámbor németek közt, kik azt hiszik, hogy ha nem sietnek a szá­szók segítségére, egy szép reggel mi sző­­röstül-bőröstül mind megeszszük őket. Ily rettenetesnek látja legalább a helyzetet két mostanában kezünkbe került röpirat. Czime: „Flugblatt dem Deutsch­thum z. Schutz und Trutz“ (Ber­­lin Sittenfeld). E röpiratokból, melyek tu­domásunk szerint ingyen ezrenkint osz­­tatnak szét mindenkinek, eddig kettő je­lent meg, de e kettő kizárólag velünk fog­lalkozik s a szászok elnyomásáról szól. Mily alaposan vannak e röpiratok irva, megismertetjük egy-két példával. — Egy helyt azt mondja, hogy mi magyarok csak azért uralkodhatunk a hazánkban lakó többi nemzetiségeken, mert nálunk min­den nemes választó s igy a szász pa­raszt magyar kocsisa választó, mig gaz­dája nem. Más helyen fejtegeti, hogy az 1848/9-ki szabadságharcz csak a nemesek küzdelme volt középkori privilégiumokért. - - Hogy ily ismeret mellett a magyarok mellett általában tudatlanoknak s műve­letlenek neveztetnek s annak ellenében a szászok égig magasztaltatnak, az nagyon természetes, hiszen maga Bausznern is oly tudatlan vagy elfogult, hogy a szász gymnasiumokat, hol tudvalevőleg félig­­meddig képzett s minden szakmára tet­­szésszerinti kirendelt papjelöltek ideig­lenesen tanárkodnak, minta-szerveknek tartja s a köztudomás szerint sokkal jobban szervezett állami gymnasiumaink fölé merészli helyezni ! Az említett röp­­iratokban különösen az új középiskolai törvényjavaslatot támadják meg, holott az a szászok irányában oly igen engedékeny. Ellenvetéseik különben a Schulverein sza­vainak ismétlései s átalában több jel ar­ra mutat, hogy e hozzánk mindenáron be­tolakodni akaró egylet adja ki a röpira­­tokat. Igen helyes, hogy a szászok már most megindították a harczot. Még van idő bevenni a köziskolai javaslatba egy­e­t, mely a Schulverein beavatkozását a magyar iskolák ügyébe lehetőleg meggá­tolja s melyre nálunk (a brassói román gymnásium esete is azt mutatja) más te­kintetben is oly szükség van. * Egy zsidó család lemészár­lása. A zsidó heczczek folytonosan tarta­nak Oroszországban, bármit mondjanak iá a hivatalos jelentések, s a barbár kegyet­lenkedések ismétlődnek napról-napra.Mint a „Golasz“ nak Grovnoból jelentik, a szom­szédos Novodvor helységben egy zsidó csa­ládot gyilkoltak le a muzsikák, egy 70 éves aggot, feleségét, két felnőtt fiát,20 és 12 éveseket. Csak egy nyolc­ éves lányka maradt életben. Hír szerint a rendőrség már nyomában van a gyilkosoknak, de a zsidó lakosság folytonos rémületben ret­teg a kihágások folytatásától. * A Duverdy-Zola-per. Múlt szer­dán tárgyalták Poniban Duverdy ügyvéd­nek, a „Gazette des Tribuneaux“ szerkesz­tőjének Zola Emil ellen indított perét, az ítéletet azonban a ma érkezett franczia lapok még nem köztik. Duverdy tudvale­vőleg azért indított pert Zola ellen, mert ez a „Gaulois“-ban folyó Pot-Bouille czí­mű regényében őt rajzolja egy törvényszé­ki bíró alakjában, sőt Zola még a Duver­dy nevet is megtartja. Duverdy ügyvédje, Maitre Rousse, azt kérte a törvényszéktől, hogy Zolától tiltsa el e név használatát, a­­­z ítélet harminc­ hírlapban közöltessék. Rousse azt szeretné, hogy a törvényszék egyátalán tiltsa meg a modern regényírók­nak, hogy élő embereket nem is álnév, hanem igazi nevek alatt szerepeltessenek. Davrille des Essard ügyvéd, Zola védője erre azt hozza föl, hogy Zolának nincs sze­rencséje ismerni Duverdy urat, s azért ha az ő neve szerepel a regényben, ez nem egyéb, mint végzetes véletlen. Mi lenne akkor, ha ahány Dubois Dumont csak van Francziaországban, az mind tiltakoznék az ellen, hogy az ő neve a regényekben szerepel. Louis Ulbachhal is történt ilyen eset egyszer. Egy regényben szerepel va­lami Berthelin császári tanácsos, s Ulbach le is irta, hogy hol lakik. S csodálatos vé­letlen: az Ulbach által leirt utczában, ház­ban, lakásban, csakugyan lakott egy Bert­helin nevű császári tanácsos. Berthelin nem indított Ulbach ellen pert, hanem elment hozzá, s szelíden szemére hányta neki, hogy oly sok jó képességet tagadott meg tőle, s annyi ferdeséget fogott rá. * Oroszország éghajlata, mint az utóbbi években tapasztalni lehetett, megváltozott és enyhébb lett. Nem létez­nek már az a 30 Réaumur fokon túl me­nő tartós fagyok, az irtózatos fagyok, az irtózatos hóhegyek és hófuvatagok. A tói Moszkvában már évek óta olyan, mint Európa köz­­részeiben. Az idén meg kü­lönösen szokatlan lágy tói volt Moszkvá­ban , csak október hóban volt néhány hi­deg nap, melyen a hőmérő 2—3 fokot mutatott 0 pont alatt. Január 20 án való­ságos nyári zivatar volt 4 fok meleg mel­lett. A szélvész nagy károkat okozott, szá­mos háznak még fedelét is lehordta.­­ Az alanti királyról angol la­pok nem­régiben azt híresztelték, hogy néhány száz fiatal leányt gyilkoltatott le, hogy azok vérében fürödjék. Mint utólag kiderült, a hir valóttlan volt és csak egy délafrikai újságíró bocsátotta világgá. Az alanti király angol nőnek szülötte és esze­­ágában sincs, hogy oly tettet kövessen el, a minővel gyanúsították. Nyilvános számadás. A szé­kely-kereszturi polgári olv.- és társalgó­kör saját pénztára javára 1882. január hó 21-én tánczvigalmat rendezett, melyből összes bevétel volt 98 frt 70 kr. Ebből a kiadást levonva 47 frt 70 krt, tiszta jö­­vedelem 51 frt o. o. Felülfizettek: Szabó Károly 10 kr, Vitályos Albert 20 kr, Bá­lint Károly 50 kr, Kábdebó Ottó 10 kr, Tibád József 50 kr, Borbát Dani 50 kr, Jakabházi Béla 50 kr, Vári Domokos 10 kr, Elekes Dénes 10 kr, Nagy Ferencz 50 kr, Böjthe Gyula 20 kr, Csömör Zsig­mond 50 kr, László József 10 kr, Hodor Károly 40 kr, Müller Sámuel 50 kr, Szi­lágyi János 50 kr, Molnár Géza 50 kr, Barabás József 40 kr, Bereczky Elek 50 kr, Adorján József 10 kr, Éltető Károly 20 krt. Mindezek után a legőszintébb há­lás köszönetét fejezi ki a fönnemlitett na­gyon tisztelt felülfizetőknek a szives tá­mogatásért az olvasó kör nevében. Szé­­kely-Kereszturon, 1882. febr. 10. A ren­dezőség. HALÁLOZÁS. Halkievich Mihályné, szül. Máthé Zsuzsánna, a maga és leánya Halkievich Ilona s ennek fia Dencz Ákos nevében mély fájdalommal jelenti, hogy Halkie­vich Teréz, III-ad éves képezdei nö­vendék élete 17 ik évében, 1. év és hó 10-én délelőtt 8 órakor 2­­ hónapig tar­tó typhus és rohamos tüdősorvadásban meghalt. Béke poraira. B.-Hunyadon, 1882. február 10-én. MINDENFELE. Magnetikus estély Párisban. Pár év óta a delejezés ismét divatban van; egyes delejezők bejárják az egész világot , mutatványaikkal bámulatba ejtik a kö­zönséget. Magában Párisban vagy hat nagy teremben mutogatja egy-egy feketeruhás úr, egy-egy kisasszony segítségével művé­szetét; s a párisiak annyira érdeklődnek e mutatványok iránt, hogy még az isko­lásgyerekek is elmaradoznak az iskolából. Ezt megsokalta egy érdemes matheseus professor, s elhatározta, hogy a delejezők dicsőségének véget vet. Carmelli tanár te­hát, mert ő róla van szó, előadást hirde­tett a kapuczinusok boulevardján lévő fel­olvasó teremben, s az előadást meg is tar­totta háromszáz ember, köztük több jeles orvos jelenlétében. Egymásután megmutat­ta azon mutatványokat, melyekkel a mag­­netiseurök a közönséget ámulatba szokták ejteni, merevvé tett egy kisasszonyt, égő gyertyát tartott orra és szeme elé, s a kis­asszony csak nem is hunyorított, azután pedig egy öreg embernek hosszú tűt dö­fött keresztül karján. Mikor e mutatvá­nyokkal készen volt, kijelentette, hogy mindaz, mit ő mutatott, szédelgés és régen ismeretes a tudomány emberei előtt. Kü­lönösen a­mi a karnak tűvel való átdöfé­­sét illeti, az ember karjában van egy bi­zonyos hely, hol sem erek, sem izmok, sem idegek nincsenek, hol a hosszú gom­bostűt át lehet döfni a nélkül, hogy az ember érezné, anélkül, hogy vér szivárog­nék sz ertett sebből. Kijelentette továbbá Carmelli, hogy az estélyt azért rendezte, hogy tanítványait elszoktassa az olyan idő­lopástól, milyen a magnetiseurök mutatvá­nyainak nézése. Carmelli mutatványait vé­gig nézte Donato, a Párisban általánosan ismeretes delejező, s őt fölszólította Car­melli, hogy varázsoljon ő rá is (Carmelli­­re) delejes álmot. Erre Donato azt felelte, hogy azt nem teszi, mert ő Carmelli elő­adásán nem mint delejező, hanem csak mint néző vett részt. E kijelentése alapo­san tönkre tette hitelét a hallgatóság előtt. Az időjárás febr. 11. Európában . A nagy légnyomás (773) az Alpok tájáról terjed ki a kontinens nagy részére (765 —767.) Észak Oroszországban és Shelland­­nál depressziók (752—755) vannak. Ang­liában és az Északi tengeren az idő vi­haros, 66os; Közép-Európa derült, fagyos; Oroszországban és Feketetengeren hava­zások. — Hazánkban: Többnyire délnyu­gati és nyugatias mérsékelt szelek mellett a hőmérséklet keveset változott; a lég­nyomás jóval kisebbedett Az idő általában derült, fagyos; északkeleten helyenkint borús kevés havazással. Az e hó 9-én elő­re jelzett hideg idő derülő jellegével még alig egy napot tart s utána változó jel­leget öltve, enyhébb és csapadékra haj­landóbb lesz. — Kilátás a jövőre. Hazánk­ban, az északkeleti kisebb rész kivételé­vel, többnyire derült, fagyos idol várhatni Nemzeti színház» Bérlet 124. vám. Kolozsvártt, kedden, 1882. február 14-én. _ HUNYADY MARGIT negyedik vendégfölléptével AZ UJ CZÉG. Szinmtt 6 fel­. Irta: Sardou Victor. Fordította : Náday Ferencz. Kezdete 7 órakor, vége 10 előtt. Felelős szerkesztő: Id. Frits Albert. Lap- és kiadótulajdonosok: K. Papp Miklós örökösei

Next