Magyar Polgár, 1882. január-június (16. évfolyam, 1-126. szám)
1882-02-21 / 42. szám
XVI. évfolyam. SZERKESZTŐSÉG: KÖLTOBDA-DTCZA, NYOMDAÉPÜLET. jénaiénál beküldött közlemények nem kötöttetnek. tibetien kéehretek nem adatnék viasaa. Ostk bérmentee levelek fogadtatnak el. fb*° 42-dik szám. Kolozsvárt, 1882. kedd, február 2. KIADÓHIVATAL: kOltobda-dtcza,, nyomda épület ELŐFIZETÉSI DÍJ: egéee évre . . . 16 frt. | évnegyedre . 4 frt — fél félévre.....................8 . Jegy kére . . 1 , 60 . Hirdetési dg: petit tora 6 kr. — Bélyegilleték: minden hirdetée a tvi 80 kr. — Nyilttér: tora 36 kr. Vámügyünk. Budapest, febr. 18. Természetes fejlődés eredménye , mit a vámügyek terén tapasztalnak. Nem lehet itt apodiktikus elvek , van és azok végső következményeit is levonva, haladni, hanem minden a körülményektől és számítástól függ. Atermészetesebb politika a szabad kereskedelmi irányban van és midőn etizenöt éven át (1860—1875) érvényesült Európában, igen természetes hogy egyik állam sem érezhette megkárosítva magát, mert a legszabadelvűbb szerződésekben is az egyes országok eltérő érdekeit kiegyenlíteni és biztosítani lehet. De viszont, amióta a védvámos áramlat került felül, mint tudjuk, inkább pénzügyi szükségből és az iparpolitikának belső nehézségeinél (nevezetesen a kisiparosok nehéz helyzeténél) fogva, mint nemzetközi tekintetekből ; azóta egyik európai állam sem vonhatta ki magát annak hatása alól. Úgy, hogy az ember még csak elméleti fejtegetésekbe sem bocsátkozhatik, mert a körülmények alig kényszerítő hatással vannak a gyakorlati politika megszabására, hogy azokkal számolni kell olykor az elmélet rovására is. így monarchiánk még 1878-ban is azon kilátással állapíta meg általános vámtarisfáját, meglehetős magas tételekben, hogy a nemzetközi szerződések létrejönnek és így azokat a magas tételeket csak compensationalis tárgyal fogják használni, állandóan fenn nem tartjuk. De a nemzetközi szerződések létre nem jöttek és a külföldi államok, főleg Németország, velünk szemben is, nemhogy leengedték volna tarifájukat, még emelték azokat. Ezzel szemben beállott az általános vámtarifa revisiojának szüksége. Éspedig ez alkalommal már minden külföldi viszonyokra való tekintet csak annyiban volt számbavehető, amennyiben nemzetközi szerződésekben tényleg érvényesült, most már (vagy talán inkább mondhatják, hogy most még) nem lehet az általános tarifás megállapításával arra spekulálni, hogy miképen fognak később a nemzetközi kereskedelmi viszonyok fejlődni. Ennek következménye az, hogy Magyarország nem számíthat arra, hogy talán az osztrák iparnak hozott áldozatai fejében kárpótolva lesz nemzetközi szerződések által, hanem kárpótlást kell keresnie magában az általános tarifában. És ezen alapelvre van fektetve az új törvényjavaslat a vámrevisióról. Sokszor vita tárgya volt az, hogy a közös vámterület reánk nézve milyen feltételek alatt lehet előnyös. De meg vagyunk győződve, hogy az iránt nincs kétség, miszerint ha már védvásolos politikát követ a monarchia, akkor a mi ipari és mezőgazdasági termékeinkre nézve előnyösebb az, ha az egész monarchia vámterületén biztosíttatik — a külföldi verseny megnehezítése következtében — az előnyös piset számunkra, mintha az csak Magyarország területére szorítkoznék, az önálló vámterület segítségével. És ezt a nehéz feladatot meglehetős sikerrel oldja meg az új vámtarifa, mert ha 41 osztrák gyapjúszöveteknek vámját emeli is 10—20 írttal, mi az illető ■jövetek árát egy pár krajczárral emeleti, de viszont a magyar nyersterményeknek (gabnának, bornak, zsírnak, lisztnek) és állatoknak (ökör, ló, hornya, sertés) jelentékeny védelmet nyújt vámtételekben. Ez az elv most először érvényesül és azért bír jelentőséggel. Hiába mondják az ellenzéki lapok hogy a gabna- és lisztvám nekünk nem használ, mert a román gabna bejöhet ,s az osztrák malmok is hasznát veszik annak, mert a román gabna be▼iteli aránya és a mi gabna- és lisztvitelünk aránya nem is hasonlítható; 68 ha némi előnnyel bír az osztrák malmokra is ez, maguk a forgalmi kimutatások bizonyítják, hogy ha vohnavám 25—50 kr lesz, ha a isztvám 1 forint 50 kr, az örökvám emeltetik 6 frttal, a disznóé 1 frttal, a zsiré 9 frttal, ennek bizony leginkább Magyarország veszi hasznát; sőt tagadhatlan tény, hogy az osztrák fogyasztók ezáltal némileg adózóinkká lesznek, mert hogy magyar bort, búzát, lisztet, húst fogyasztanak (és pedig malmaink kivitelének 23-a megy Ausztriába.) Ausztriában nagymértékben, azt tudjuk, de hogy az osztrák hasonló termékeket mi fogyasztanék, arról nincs tudomásunk. Ha ezt is eltagadják, akkor tvalóban£a csillagokat is letagadják az égről. A magyar iparczikkekre nézve is kedvező az új vámtariffa. Mert hiába mondják azt,'hogy használsz az osztráknak is, a magyar vas-, bőr-, szűcsáru és papírgyártás oly sokon áll már most is, (tehát védelem nélkül és az osztrák iparverseny daczára, sőt talán ennek következtében) hogy ha a vám emeltetik, annak nagy mértékben veszi hasznát. Ha ez szépen fejlődik, csak nem fogunk casus bellit csinálni abból, hogy az osztrák iparnak is használ a vámemelés. És ha Ausztria nekünk fizet a nyerstermények vámjában, akkor csak nem tagadhatjuk, hogy a gyapjúvámok említett (és egyedül jelentékeny) felemelésével valami nagy áldozatot hoztunk volna a vámközösségnek. ORSZÁGGYŰLÉS: A képviselőház ülése február 17-én. Elnök: Péchy Tamás. Szende Béla honvédelmi miniszter , törvényjavaslatot nyújt be a mozgósítás esetében behívott, állandóan szabadságoltak, tartalékosok és póttartalékosok, honvédek és egyéb jogosultak gyámolnélküli családjainak az 1880. XXVII. t. sz. 5. §-a alapján nyújtandó segélyezés módjáról. Baross Gábor előadó bemutatja a gazdasági bizottság jelentését némely pénzügyi vámokról ideiglenesen szedendő pótlékról szóló törvényjavaslat letárgyalásáról. Péchy Jenő előadó benyújtja a közigazgatási bizottság jelentését a szegedi kir. biztos kinevezéséről, hatásköréről szóló 1879. XX. t. sz. meghosszabbítására vonatkozó törvényjavaslatról. Következett az 1882-ik évi költségvetés tárgyalásának folytatása, és pedig a pénzügyminisztérium költségvetésének tárgyalása. Orbán Balázs. Az adóbehajtási rendszerre hívja fel a miniszter figyelmét, hogy nézete szerint igen szigorúan járnak el az adóbehajtás körül. Azt hiszi, hogy ha ez így tart tovább, akkor pár év múlva nem lesz képes senki adót fizetni. Ennek megatlására üdvös lenne adótörvényt alkotni, nem szavazza meg a költségvetést. Krisztinkovich Ede felette soknak találja a pénzügyminiszter központi igazgatásnál felvett összeget, soknak a bánya és pénzverdék költségénél a kiadásokat, hol a bevételek is csak anynyiak. Nem képes felfogni, hogyan lesz behajtható az idén kivetett adó azon néptől, mely már ki van merülve. Beszél a cukor és kávé megadóztatásáról. A dohány jövedékre megjegyzése az, hogy ha a dohánymonopóliumot megtartjuk a haszon szempontjából, úgy más államokhoz hasonlítva, nálunk igen sok a ráfordított, beruházott összeg, s kevés a tiszta haszon Tehát megszüntetendőnek tartja a monopóliumot. Beszéde végén kijelenti, hogy az előirányzatot nem fogadja el. Szalay Imre: felhívja a ház figyelmét arra, hogy mily különös az, hogy nálunk a kereskedők idegen nyelvű cégtáblákat is használnak, ez nézete szerint számításból történik, hogy az idegen tudja meg, hogy az illető kereskedő mit árul. A következő határozati javaslatot nyújtja be: Utasítsa a ház a pénzügyminisztert, hogy még ez ülésszakban terjeszszen egy törvényjavaslatot a t. ház elé, melyben a Budapesten létező kereskedő minden idegen nyelven irt czégtábláért évi 100 frt adóval ravassák meg. Steinacker Ödön: Nézete az, hogy ez intézmény által a hazafiság és a nemzetiség megtámadtatik az adás-vevés gyakorlati módosításánál s a személyi szabadság megszorítása lenne az, ha az indítvány elfogadtatnék, mert nálunk a német, ruthén, tót nyelven irt czégtáblák nem idegenek. Nem csodálkozna akkor, ha a spanyol, franczia, vagy angol czímtáblákat akarnák megadóztatni. Meg van győződve, hogy ez indítvány elfogadása által a magyar ipar és kereskedelem nagy lendületet fog nyerni s egy új aera kezdődését látja, majd Romániára tesz megjegyzéseket, mely keidén ily értelemben működik, de Istóczy szellemében, Enök felhívja szólót, hogy a velünk barátságos államról tisztelettel szóljon-Steinacker Ödön ezután kijelenti, hogy bevárja a ház elhatározását e tekintetben. Szapáry Gyula pénzügyminiszter Krisztinkovich által fölhúzottakra ad teljes felvilágositó magyarázatot. Szalay indítványára megjegyzi, hogy a kereskedelmet nem tartja olyannak, melyet nemzetiségek, országok, városok határai szerint el lehetne választani, hanem annak szabadnak kell lenni. Bécsben is látunk franczia, angol, magyar és más feliratokat. Miután ez a német nyelv kizárása ellen van irányozva, kijelenti, hogy a magyar nyelv fejlő-dését nem tartja üvegházi növénynek, hogy azt ily chinai fallal vegyük körül, de mert pénzügyi tekintetből is csekély fontossággal bíró szempontból nem akar ellenségeink kezébe fegyvert adni, kér mellőzését a határozati javaslatnak. Kállay János Steinacker beszédére tesz megjegyzéseket. Szalay javaslatát két okból pártolja, először, mert az idegen nyelvű czegben tüntetést lát a magyar nemzet nyelve ellen, és másodszor, mert ez önkéntes adó, aki más nyelvű czéget akar használni, fogja csak fizetni az adót. Módosítványt nyújt be Szalay határozati javaslatához, mely szeint a határozati javaslat ne csak Budapestre, de egész Magyarországra vonatkozzék. Mocsáry Lajos nem ért egyet Kállay és Szalayval, s kötelességének tartja felszólalni ezeben, s kijelenti, hogy utóbbi időben az ilyenféle határozati javaslatot barátságból írjuk alá, s nem azért, hogy teljesen osztanák a beadó Véleményét, a negyven év óta figyelemmel kiséri Budapest magyarosodását s azt hiszi, hogy nem hagy maga után semmi kívánni valót, s miért vennék magunkra az ódiumot, hogy most nyúlnánk törvény által a kényszerítéshez, de ezáltal a mi németnyelvű lakóinkat is bántanák, kik pedig igen jó hazafiak, s maguk is működnek azon, hogy nyelvben is magyarok legyenek. Nézete az, hogy ez nem az országgyűléshez, hanem a munkcipatitáshoz tartozik. Kéri, hogy mellőzze a ház Szalay határozati javaslatát. Wolff Károly szivéből üdvözli a pénzügyminiszter szavait. Azt hiszi, hogy ez indítvány komoly megfontolást alig érdemel. Hogy ha ez indítványt a ház elfogadná, akkor a külföldi kereskedők érdekükben megtámadhatnának, és támadás lenne az Ausztriával kötött kereskedelmi szerződés ellen Nem fogadja el az indítványt. Szalay Imre Mocsáry beszédére polemizál. Nagyon sajnálja, hogy egy elvrokona így szólhat. Steinad erre azt jegyzi meg, hogy ő egy Schwindler vezére az iparnak. Elnök nem tartja parlamentárisnak ily szavakat használni. Szalay Imre azt hiszi, helyesen alkalmazta e szót. Kéri határozati javaslata elfogadását. — Hegedűs Sándor előadó kéri, hogy a ház ne fogadja el Szalay javaslatát. A többség az indítványt elvetette. Ezután a ház a pénzügyminisztérium előirányzatának részletes tárgyalására tért át. A vadászatra használható fegyverek adójánál Orbán Balázs szólott az adó leszállítása mellett. Milliókra megy a kár, mit a duvadak okoznak, s ez országban maholnap „a kormányok és fenevadak miatt megélni nem lehet.“ (Derültség.) A leszállításra nézve indítványt is nyújt be. Szapáry pénzügyminiszter kijelenti, hogy a törvényjavaslat a vadászati és fegyveradó tekintetében már kész s be fog nyúttatni. Orbán Balázs az indítványt viszszavonván, a tétel változatlanul elfogadtatott. A hadmentességi díj czíménél Bereczky Sándor szólal fel s a meghozott törvényben foglalt aránytalanságok megszüntetését kéri s egy határozati javaslatot nyújt be, mely szerint utasíttassék a pénzügyminiszter, hogy a hadmentességi díj méltányos kivetése iránt még a jövő évi költségvetés tárgyalása előtt törvényjavaslatot nyújtson be. Fekete Lajos pártolja a határozati javaslatot. Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter ígéri, hogy igyekezni fog az esetleges hiányokon és aránytalanságokon segíteni, de a határozati javaslatot nem fogadhatja el, mert ezt határidőhöz kötni nem óhajtja. Bereczky megjegyzi, hogy ő csak igazságosabb kiosztást akar. Ugron Ákos pártolja Bereczky ha-tározati javaslatát. A ház szavazás útján 85 szavazattal 81 ellen a határozati javaslatot elfogadta. Az adóbehajtási illetékek címénél Turgonyi Lajos az adófelügyelők és végrehajtók által elkövetett igazságtalanságra hívja fel a miniszter figyelmet. Szapáry dr. ígéri a visszaélések orvoslását, mire a ház a tételt elfogadta. Ezzel az ülés d. u. 2 órakor véget A képviselőház ülése február 18-án. Elnök: Péchy Tamás. Beadattak a szavazatok a köztisztviselők minősítéséről szóló törvényjavaslat előzetes tárgylása végett kiküldött 21 tagú bizottság tagjaira. Az eredmény a legközelebbi ülésben fog kihirdettem. Következik a napirend: a pénzügyminisztérium költségvetésének tárgyalása. A bélyegek címénél Unger Alajos felszólal az illetékek késedelmes kivetése s nevezetesen a miatt is, hogy a leletek rendesen csak 2—3 év után vétetnek felkéri a minisztert, hogy e batokat orvosolja. Almássy Sándor a miatt szólal fel, hogy bélyegeket sok községben nem lehet kapni s kéri a minisztert, hogy rendelje el, miszerint minden község jegyzője tartson bélyeget. Szapáry úr pénzügyminiszter szintén feltétlen szükségesnek tartja e kérdésben intézkedni, és egyúttal kijelenti, hogy a bélyegek és jogilletékekre vonatkozó szabályok és rendeletek gyűjteménye már munkában van s néhány hét múlva mégis fog jelenni. Reménye, hogy ez sokat fog az eddig tapasztalt bajokon segíteni. a jogi iltékek és díjak címénél Unger Alajos az illetékek kivetésénél előforduló rendetlenségekre és igazságtalanságokra hívja fel a miniszter figyelmét. Szapáry dr. pénzügyminiszter rövid felszólalása után a tétel elfogadtatott. A dohányjövedék czíménél Ónody Géza hosszabb beszéd kíséretében határozati javaslatot nyújt be, melyben a jelenben fennálló dohánymonopóliumot megszüntetni kéri ,s egyúttal utasíttatni kéri a pénzügyminisztert, hogy a dohánymonopólium után befolyt jövedelemnek más után való kivetése tárgyában oly időben terjeszszen a ház elé törvényjavaslatot, hogy az még a jövő évi budget előtt tárgyaltathassék. Ezzel a pénzügyminiszteri budget tárgyalása félbeszokíttatott, s következett a közigazgatási bizottság jelentése több megyének dotátiójuk felemelése tárgyában érkezett kérvényéről. A bizottság véleménye alapján letétetnek a ház irodájába. Ezután a kérvények 9 dik sorjegyzéke következett. Szolnok-Doboka megye és Csikmegye kérvényéről, mely Fiume közjogi helyzetét szabályoztatni kéri. Csernátony Lajos felszólalására Tisza kormányelnök kijelenti, hogy mihelyt a horvát országgyűlés egybeül, ami legközelebb megtörténhetik, a regnicoláris bizottság egybe fog hivatni. A vasvári alesperesi kerület lelkészei a keresztyének és izraeliták közt kötendő polgári házasságról szóló törvényjavaslat visszavetését és az izraeliták egyenjogosítását kimondó 1867. XVII. t. sz. eltörlését kérik. Berzeviczy Albert előadó kifejti a bizottság véleményét, mely szerint a kérelem első része az igazságügyi bizottsághoz utasíttassék, második része pedig, a mint nem szükséges és nem helyes, utasittassék el. Az 1867. XVII. t.-cz. az 1848- ban kimondott politikai jogegyenlőségen alapszik s igy alaptörvényeink közé tartozik, melyet meg nem bolygathatunk. Ajánlja a bizottság határozati javaslatát, Istóczy Győző a kérvény felolvasását kívánja. Megtörténik. Istóczy Győző ezután a kérvény védelmére szól, s visszatekint a zsidókérdésben eddig tett felszólalásaira. Mikor ő ezelőtt 7 évvel először szólott, még akkor Németországban nem folyt a harcz a zsidók ellen, s nem beszéltek az uzsoráról. Minden kinevettetés és gúnyolódás daczára, melynek ki volt téve, az idő neki adott igazat, s igazolta, hogy helyesen ítélt. Azóta mindenütt komolyan foglalkoznak azzal, hogy miként oldassák meg a zsidókérdés. Egy zsidónak a tyúkszemére sem szabad lépni anélkül,hogy a félvilág ne zavartassák. (Nagy derültség.) Ha valaki a zsidók visszaéléseit szellőzteti, az mindjárt „Intoleranz“-nak neveztetik. Szerencsére azonban Izrael csillaga hanyatlik. Az alliancs izraelite-nak már nem volt annyi hatalma, hogy a berlini congressus által Romániát a zsidó-emancipatió elfogadására kényszerítse. A kérvényre térve azt mondja, hogy ez első tiltakozás az elhamarkodott zsidó-emancipatió, a zsidók beolvasztásának a polgári házasság által tervezett sisyphusi munkája ellen. Ma már a zsidókkal szemben a magunk emancipátója mellett kell elkeseredett küzdelmet folytatnunk. A legújabb népszámlálás adatai is elegendő okul szolgálnak arra, hogy e kérdéssel komolyan foglalkozzunk. Felolvassa a népszámlálási adatokat a zsidók szaporodásáról, s ezt ijesztő mérvűnek mondja, míg a lakosság helyzete évről-évre súlyosabbá válik. Mindezeket azonban a kérvényi bizottság nem látja. Ott lehet a vitriolos, nadragulyás pálinka, a fuchsinos bor, a homokos liszt, a hamis mérleg, hamis talúzás, a talmi aranynak igazi helyett árulása, váltóhamisítás és szökés Amerikába, az állam megkárosítása minden jövedéknél, börzejáték és csalás, közvéleménygyártás és revolver-zsurnalisztika, vasúti szabadjegyek és titkos refactiák stb., amelyek miatt pusztul a nép, pusztul az ország, de mindezekkel a kérvényi bizottság nem törődik. A zsidók solidaritásban állanak egymással, még a rablógyilkost is igyekeznek kiszabadítani, ha a bűntény olyan, hogy a keresztyéneit követte el. A zsidókkal szemben nekünk nincs jogunk, mert tényleg privilegizált állást foglalnak el. Azok a szép elvek, melyeket az előadó fejtegetett a zsidókkal szemben, csak frázisok, ő éppen a jogegyenlőség, gazdasági és társadalmi szabadság nevében követeli a zsidó-emancipatió eltörlését. Végül a következő határozati javaslatot nyújtja be: „Ezen kérvény, tekintettel a keresztények és zsidók közti házasságról szóló, tárgyalás végett az igazságügyi bizottsághoz utasított törvényjavaslatra, ezen bizottsághoz a kérelem második részére, vagyis a zsidók egyenjogúsitását kimondó 1867. évi XVII. t. sz. megszüntetésére nézve pedig, a kérdés tanulmányozása végett az igazságügyi-, vallás- és közoktatásügyi minisztereknek adatik ki.“ Tisza kormányelnök kötelességének tartja, hogy a felhozottakkal szemben elmondja észrevételeit. Előtte szóló csak a zsidók visszaéléseiről beszélt, pedig a keresztények is követnek el épen olyan visszaéléseket. Beszédét, melyre reggel visszatérünk, a ház roppant többsége élénk helyesléssel fogadta, kivált a befejezést, midőn kijelentette, hogy az emancipatio eltörlése józanul senkinek sem juthat eszébe. (Élénk hosszas helyeslés.) Almássy Sándor szólal fel. (Óriási : Eláll !) Nevetségesnek tartja Istóczy felszólalását. A keresztények között sokkal több uzsorás van, mint a zsidók közt. (Ohó ! Roppant zaj, a szélsőbalról sokan kimennek, folytonos: Eláll!) Őt nem terrorizálhatja senki, saját pártja sem. (Felkiáltások a szélsőbalon : Gyerünk ki!) Végül kijelenti, hogy elfogadja a kérvényi bizottság véleményét. Abonyi Emil, mint a javaslat egyik aláírója, szükségesnek tartja kijelenteni, hogy annak csak első részét osztja, második részét nem. Az emancipatióról szóló törvény helyesen hozatott s annak megtámadása eszébe nem jutott. Rohonczy Gedeon, mint szintén egyik aláíró, kijelenti, hogy Istóczy sok igazat mondott, de szóló tudja, hogy a zsidók közt is sok tisztességes polgár van. Istóczy azonban neki azt mondta, hogy a lengyel zsidók bevándorlása ellen fog beszélni. Ezért irta alá a javaslatot. Istóczy zárszavában reflectál az előtte szólók állításaira s újólag ajánlja határozati javaslata elfogadását. A ház szavazás utján mellőzte Istóczy határozati javaslatát s a kérvényi bizottság határozati javaslatát fogadta el. Ezzel az ülés véget ért.re engedélyezendő segély együttesen véve nagyobb nem lehet, mint azon bevonultnak beigazolt átlagos bére vagy keresménye volt, ki után a család segélyre tarthat igényt. 4. §. A mennyiben a segélyezett család, illetőleg annak egyes tagjai, a behívott által csak részben láttattak el, s segélyezés is csak a korábbi ellátás arányában állapítandó meg. 5. §. A községek és magánosok által nyújtott állandó segély, vagy az állam részéről egyébként nyújtott ellátás az ezen törvény alapján járó segélyösszegbe beszámítandó. 6. §. A család segélyezése azon naptól kezdődik, amely napon a behívott tartózkodási helyéről csapatjához elindult és rendesen akkor végződik, mikor hazatért. 7. §. Azon behivottak családtagjai, a kik elesnek, vagy a tényleges katonai szolgálatban kapott sérülés, vagy az ezen szolgálat által okozott betegség folytán a mozgósítás tartama alatt halnak meg, e behívott elhalálozása napjától számítva — még hat hónapon át részesíttetnek az általuk addig élvezett segélyben. 8. §. Kivételesen megszűnik a segélyezés : a) ha a behívott a csapatjától megszökött, b) ha a behívott súlyos börtönre, vagy ennél nagyobb büntetésre ítéltetett. 9. §. A segélyre igénynyel bíró családok összeírása a belügyminiszter, illetőleg a horvát , szlavon-dalmátországi bán rendelete folytán az illetékes közigazgatási, járási tisztviselők által az illető városi és községi elöljárók meghallgatása és a jogosultságnak általuk leendő igazolása , mindkettő felelőssége mellett eszközöltetik. 10. §: az összeírás az alispánok (kerületi főnökök) illetőleg polgármesterek által megvizsgáltatván, általuk a magyar kir. belügyminiszterhez, illetőleg bánhoz felterjesztendő. 11. §. Az összeírások a belügyminiszter, illetőleg a horvát , szlavon-dalmátországi bán által a honvédelmi miniszterhez küldetnek, aki a pénzügyminiszterrel egyetértőig igénye és a segélyezési összeg írást végérvényesen határoz. Budapest, 1882. február 17 én. Szende Béla, honvédelmi miiszter. TÖRVÉNYJAVASLAT a mozgósítás esetében behívott állandóan szabadságoltak, tartalékosok, póttartalékosok, honvédek és egyéb jogosultak gyámol nélküli családjának az 1880. évi XXVII. t. sz. 5 § -a alapján nyújtandó segélyezés módozatáról. 1. §. A mozgósítás esetében behívott állandóan szabadságoltak, tartalékosok, póttartalékosok és honvédek, úgyszintén a véderőről szóló 1868. évi XL. t. sz. 18. §-aért. tábori szolgálatra berendelt védkötelesek és a népfelkeléshez tartozók gyámol nélküli családjai következő határozatok szerint segélyeztetek: 2. §. Segélyezésre a behívottak családjának következő tagjai bírnak igénnyel: a) a behívott törvényes neje, gyermekei és unokái; b) apja, anyja, nagyanyja, nagyapja; c) apósa, anyósa; d) testvérei; de mindezek csak akkor és annyiban, a mennyiben ellátásuk egészben, vagy részben a behívott keresményéből, vagy szolgálati béréből fedeztetett. 3. §. A segély az erre jogosított minden egyes családtag részére fejenkint jár, s minden fő után és naponkint azon katonai átvonulási élelmezési illeték öszszegével számítandó, mely a bevonultnak állandó lakhelyére nézve meg van állapítva. Nyolcz évesnél fiatalabb családtag részére a személyenkint meghatározott segélyezés fele számítandó. A mennyiben a segélyezett család saját lakházzal, vagy egyébként ingyen lakással nem bír, lakásilletékkel is elláttatik, mely rendszerint az ellátási illetéknek felére számítandó, a család által fizetett lakbér összegét azonban meg nem haladhatja. Az egyes család összes tagjai része A LAZADÁS, Bécs, febr. 18. (Hivatalos.) Jovanovics báró február 17-én szemlét tartott a Trebinjében elhelyezett csapatok fölött, azután megtekinte az elszállásolási helyiségeket és az erődöket, és mindent a legjobb rendben talált. A csekély számú sebesült a leggondosabb kórházi ápolásban részesült. A 67. gyalogezrednek egy félszázada, mely a táviró kijavítása végett Karitóból kiküldetett, febr. 17-én visszajövet az élelmiszert szállító oszlop átadása után, a kobyla-glavai nyergen a felkelőkkel összeütközött. Ezzel egy időben észrevették, hogy Troglava környékén és Karitótól keletre a felkelők nagyobb tömegben csoportosultak. Ennél fogva egy fél század Koritóból a felkelők ellen indult, kik a troglavai hegy lejtőjén egyesültek, és megakadályozta előnyomulásukat. Csakhamar megérkeztek az erősítések, mire a lázadók Montenegró felé futásnak eredtek. Csapataink Diacéig üldözték őket, mely e helységet felgyújtotta. Veszteségünk: elesett: Prun őrvezető, súlyos sebet kapott: Tomir gyalogos. A hírlapok azon jelentése, hogy a vranduki vasúton kárt tettek, csak annyiban való, hogy néhány követ dobtak a bevágás közelében a töltésre, a mit a pályafelügyelő észrevevén, még idejében el*takarittatá a köveket. KÜLFÖLD. S k o b e t e w megkiot beszédet mondott, még kevesebbet az előbbinél s még nyíltabban hirdette a háborút. —■ A Párisban élő szerbek egy neki átnyújtott feliratára ugyanis a következőleg válaszolt: „szükségtelen nektek, barátaim megmondanom, mily mélyen vagyok tüntetésiek által megindulva és meghatva. Esküszöm nektek, valódi szerencse környezve lenni Szerbia ifjú képviselői által, mely először tűzte ki a szláv szabadság zászlaját a szláv keleten. Szükséges, hogy nektek megmondjam és bevalljam: miért nem áll Oroszország mindig hazafias kötelességeinek magaslatán általában, és szláv szerepének különösen, mert belsőleg úgy, mint külsőleg, idegen befolyások uralkodnak fölöttünk. Mi otthon nem vagyunk saját házunkban, az idegen van mindenütt, keze rejlik mindenben. Mi vagyunk politikájának rászedett áldozatai, ármányainak áldozatai, erőszakjának rabszolgái, számtalan és szomorú befolyásai annyira uralkodnak felettünk és gyengítőnek, hogy ha mint remélem, egykor meg fog kísér