Magyar Polgár, 1882. január-június (16. évfolyam, 1-126. szám)

1882-05-13 / 110. szám

nem mindazon esetekre szól melyekre Dalmatia és a guarnerói szigetek termése nem elegendő az állandó szükségleteit fedezni. Kérdi tehát a minisztertől, hogy a magyar kormány is hasonló felfogásban van-e vagy nem, mert ha ezen felfogásban volna az egész kedvezmény illustrius fog maradni.Kemény Gábor b. kereskedelmi miniszter : Mindenekelőtt megjegyzi, hogy annak taglalásához, ami a Lajthán túli kormány által tett nyilatkozatra vonatkozik, taglalásába nem bocsátkozik. De figyelmezteti a házat, hogy kétféle azon kedvezmény, melyet a gabonára nézve egyik vagy másik része a monarchiának nyerhet. Az egyik a törvényjavaslat 7-ik czikkében van, ez vonatkozik eventualiter a monarchia akármelyik részére azon esetben, ha rossz a termés. A másik kedvezmény meg van állapítva a IV. fejezet 24 tétele alatt. . , Ezek után a ház a tételt megszavazza. ,, A XXIII. fejezet 138—148 tételénél Baross Gábor előadó ismerteti a budapesti malmok kérvényét, mely azt czélozza, hogy a jute-szövetekre, s az abból készült zsákokra kivetni szándékolt 6 frtnyi vámot a képviselőház ne fogadja el, hanem tartsa meg az eddigi 2 frt 20 kros vámtételt, ha pedig ez nem fogadtatnék el, kéri a házat, hogy a külföldi jute ziákok után, melyek üresen ,visszaküldetnek a beviteli vám a malmoknak visszatéríttessék.A kormány czélszerűnek látta egy jute-gyár felállítására előnyöket adni, de a vámemelést is megtartani. Kéri a tétel elfogadását. Wahrmann Mór hozzájárul e vám felemeléséhez, most e vámfelemelés csakis a belföldi lisztforgalmat és eladást éri, amelynél azonban a futózsákok magasabb vámja a lisztre behozandó védvám által némileg enyhíttetik. Csanády Sándor nem szavazza meg a vámfelemelést. A ház Kemény dr. miniszter felszólalása után a tételt elfogadja. A tárgyalás itt félbeszakittatván, Szapáry Gyula gróf pénzügyminiszter benyújt két törvényjavaslatot és pedig 1. az 1881. 42. t. sz. módosításáról és 2. a fennállott kikindai kerülethez tartozott községek határában fekvő kincstári u. n. „Oberland” földek eladásáról. A pénzügyi bizottsághoz utasittatnak. Ezzel az ülés délután két órakor véget ért, helyi viszonyok által nyújtott előnyöknek, a földbe benyúló öblöknek, vagy a szelektől óvott tengerszorosoknak, úgy hogy az előnyöket kevésbbé lehet az ügyes emberi kéznek, mint a természet szerencsés alkotásának tulajdonítani. De hogy ez is mily kevéssé lett a hajózás érdekében felhasználva, bizonyítja az a tény, hogy a tenger és szárazföld közötti direct összeköttetés hiányában a be és kirakodás s a hajóterhek törlése még mindenütt az oly költséges és időt rabló átrakodó hajók közvetítésével történik. S tegyük még hozzá, hogy a kikötő helyek nagyobb része nincsen sem az uralkodó viharok ellen kellőkép meg óva, sem elegendő útjelzőkkel ellátva; s végül, hogy sem áru sem más tárak nincsenek sehol a kikötők közvetlen közelében, — és ezzel előadtuk a nevezett kikötőknél a hiányokat, a melyekkel a hajózásnak küzködnie kell. S mi történik ezen nagy számú bajok orvoslására. A törökországi kikötőkben Smyrna kivételével nem jutottak a tervezgetés stádiumán túl. A görögországi kikötőkben folyamatban vannak ugyan munkálatok, de azok nem állnak arányban illető kikötők jelentőségével, sem a meglevő forgalommal smég kevésbbé a későbben várható fejlődéssel. Ez áll nevezetesen Pyraeusról, melynek a természettől védett öblében a víz területe 6 méterrel mélyittetik, s egy kisebb medence vitorlás hajók szárvára ásatik. E két rendbeli munkálatok másfél millió frank költségbe kerülnek és egy év alatt fognak elkészülni. De e munkálatok nem kielégítők, hiszen általuk még csak azt sem érhetik el, hogy közvetlenül lehessen a hajóról a szárazra kirakodni. Ha a korintusi földszoros át lesz vágva és az épülő vasútak Larissáról és Patrasról a Pyraeusba kiépülnek, akkor e kikötő leend a görög áruforgalomnak központja. És e kikötőnek nagy fontosságát növelni fogja még az a tény is, hogy Törökországból Salonichin át kiépül a vasút Piraeusba, s azt kapcsolatba hozza a törökországi vasúthálózattal s igy e kikötőt teendi fő kiindulási ponttá Európa, India és a távol kelet közti kereskedelemre nözve. Az ottani kikötő építkezések tehát csakugyan nem állnak semmi arányban a piraeusi kikötő hivatásával. Kedvezőbbet, mint Piraeusról mondhatunk 8 yráról a hasonnevű sziget kikötőjéről. Syra Görögország első iparos városa. Egyik fő iparág itt a hajóépítés és a hajók kijavítása. Ennek megfelelőig Pascat építő mérnök terve szerint itt legelőször is hajók kijavítására fognak egy nagyszerű medencét készíteni, aztán növelni fogják a védett víztükör területét, és végül rakodó partokat fognak építeni a vitorlás hajókról való direkt kirakodás számára. Ezen munkálatok már ki vannak adva egy építő-vállalkozónak, s azok 1 millió 330,000 frankba kerülnek. A törökországi kikötők közt Saonchi-ról érdemes felenlitni azt, hogy tulajdonképest kikötője nincs is, hanem e helyett a város közelében levő öböl szolgál kikötő helyül s az elegendő mélységű, csakhogy külön rakodó hajókkal lehet csak az árakat a hajókra vinni vagy azokból szárazra. Már pedig ez annyival inkább is baj, mivel Salonichi kereskedelme évrőlévre emelkedik. Középeurópának Indiával és Japánnal való kereskedésében Salonichi a gőzhajók egyenes útjába esik. S ezért a salonichi kikötő Konstantinápoly után a legnagyobb fontossággal bir. S földrajzi fekvése a salonichi nitroviczai és ahhoz csatlakozó szerb vasutak kiépítése után oly nagy jövőt biztosít e kikötőnek, hogy elsőrangra emelkedhetik Ausztria-Magyarországnak s a Balkán félszigetnek a levantéval való forgalmában. Az Európa és Keletindia közti forgalomnak nagy része is e kikötőn át fog menni. Mert Salonichi 200 tengeri mértfölddel közelebb fekszik Port- Said-hoz és Alexandriához, mint Brindisi. Barret a marseillei dockkok főmérnöke már készített is egy nagyszerű tervezetet a salonichii kikötő kiépítéséről a törökországi vasúti társulat részére ; e terv azonban még a komoly diacussio stádiumába sem lépett s elkészítése 9—10 millió frankot igényel. —m. az Trieszt és a (Két czikk.) I. A .N. ír. Pr.B egy érdekes ismertetést közöl a trieszti kikötőről, párhuzamban a többi keleti kikötőkkel. Triesztben az utóbbi évtized alatt két kikötő medence épült ki, mely az építés nagyszerűségét tekintve, vetekedik a hamburgi, liverpooli, marseilleit hasonló építkezésekkel. A harmadik bassinis anynyira előhaladt, hogy egy év alatt elkészülhet. És akkor aztán Trieszt oly kikötő építkezések birtokában leend, amelyek a tengerészet és kereskedelem minden igényeinek megfelelnek. De egy tekintetben e kikötő-építkezés még javításra szorul. Abban a tekintetben ugyanis, hogy a rakodás hajóról a partra könnyen eszközölhető legyen. Azonban az idővel ez is meg fog jönni, ha ugyanis oly élénk lesz az áruforgalom, hogy a partnak lehető legjobb felhasználását parancsolólag fogja követelni. És ha az új építkezések még ekkor sem felelnének meg a kívánságnak, akkor lépésrőllépésre nagyobbítani lehet a kikötő építkezéseket a vázlatban elfogadott rendszer szerint. A forgalom növekedése nemcsak kereskedelmi, politikai és ipari combinatióktól függ, hanem azon intézkedések czélszerűsége is lényeges befolyásául van arra, melyek a hajózás számára a sűrűn látogatott kikötőhelyeken nyuttatnak. Ez utóbbiak közt a főszerepet játszák a görögországi és törökországi kikötők, miután Ausztria kikötője az Adriánál, mint a német és osztrák átmeneti kereskedés kiindulási pontja, kiválókép a levante-felé gravitál. Nem lesz tehát érdektelen azon kikötők helyzetét megismerni, amelyekkel az osztro-magyar hajózás élénkebb összeköttetésben áll. E kikötők Piraeus, Syra, Salenchi, Konstantinápoly, Smyrna, Bejrut és Jaffa. Nevezett kikötők évi forgalma s az osztrák-magyar lobogónak abban való része kitűnik a következő számokból: az őszi-magyar lobogóra esik tonna százai. Ezen kikötők közt Smyrna az egyedüli, mely a modern építészet igényeinek megfelelően van épitve. A többi kikötők nincsenek a mai kor építészetének megfelelő segédeszközökkel és berendezésekkel ellátva. A történt építkezések csak a legszükségesebb kiegészítését képezik a Kikötő hajók tonna tartalma Piraeus Syra Saloukchi Konstantinápoly Smyrna Beyruth Jaffa 864,600 525,300 663,200 7.404,400 1.959,000 353,400 170,000 108,400 12 5 80.000 15 2 125,100 19 0 821,800 11 1 360,800 18 4 95.000 26 8 57.000 33 5 külföld. A hadikárpótlás szabályozására vonatkozó török-orosz egyezmény végleg megállapíttatott és 12 czikkelyt foglal magában a következő leglényegesebb tartalommal: a porta évi 350,000 török font részletekben törleszti a berlini szerződés által megállapított hadikárpótlást. A tőke törlesztése és nem az évi törlesztésre szolgáló összegek kamatai az alepói vilajet juhadója, a komját, kostambuli és adanai vilajet, továbbá a sivasi vilajet egy részének tizede által biztosíttatnak. Az összjövedelem 437.000 írttal van előirányozva. A behajtott összegek a költség levonásával az ottomán bank fiókjai által fognak kifizettetni. A portának nem szabad ezekről a jövedékekről rendelkezni. Az ottomán bank rendesen fogja fizetni az orosz banknak az évi részleteket és a fölösleget a porta rendelkezésére fogja bocsátani. Az évi részletek mint bevétel és kiadás fognak a költségvetésben szerepelni; a fölösleg a portáé, ellenben az esetleges hiányt fedeznie kell. A porta az ottomány bank beleegyezésével más egyenértékű jövedéket is leköthet. A pénzműveletek iránt az ottomán bank különegyezményre lép az orosz bankkal. A szerződés ratifikácziójának legkésőbb három hét alatt kell megtörténnie Kairóból jelentik, hogy Egyptom a forradalom küszöbén áll. A minisztérium megsértve az alaptörvényt, a khedive mellőzésével, összehívta a nontablok kamaráját, hogy a fenforgó viszályt kiegyenlítse. A khedivének trónjától való megfosztása az Arabi alatti kormány javára tényleg végre van hajtva, hogy ha a hatalmak haladéktalanul közbe nem lépnek. Németország, Ausztria-Magyarország és Olaszorság képviselői pozitív utasításokat kaptak, hogy minden intervencziótól tartózkodjanak. A miniszterek formálisan biztosítják a főkonzulokat, hogy az európaiak élete és vagyona nincs veszélyeztetve, azonban a török intervenczió esetére el vannak határozva, hogy védik az országot. A BESZTERCZEI HATÁROZAT. A múlt vasárnapi beszterczei népgyűlésen hozott sulferáios rezoluczió így hangzik: „A „Schulverein“ czímű egyesületnek Berlinben történt megalakulása alkalmából Magyarországban németek, vagy állítólagos német ajkú lakosok számos gyűlésekben oly nyilatkozatokat tettek, melyek ezen egysólét működését kiseb vagy nagyobb hévvel a magyar államiságba való beavatkozásnak jelzik és azt viszszautasitják. — Ezen nyilatkozatokban Erdély (szász lakossága, mely lakosság a „Schulverein“-t legbarátságosabb , üdvözölte, kisebb vagy nagyobb hévvel, mint a magyar államiság ellensége jeleztetek. A német „Schulverein“ feladatául tűzte, hogy a német birodalmon kívül lakó németeket a németségnek megtartsa és őket erejéhez képest czéljaikban, hogy németek maradjanak, vagy ismét, azokká legyenek, gyámolítani fogja. Ezen czélját az egyesület mindenekelőtt azzal igyekszik elérni, hogy német iskolákat és könyvtárakat állít fel, vagy ilyeneket segélyez. A német „Schulverein“ ennélfogva jótékonysági intézet, mely a németségnek legnemesebb és legdrágább javát: német sajátságait és nemzetiségét fentartani, képzettségét előmozdítani s e részben áldózabokat hozni kiván. — Ezen czélja a „Schulverein”-nak azonban legális is, mivel ezen czélt sehol sem kívánja másként érvényesíteni, mint az azon állam iránti hűség fentartásával, a melyhez az illető németség tartozik. — Mi, kik mint Magyarország hű polgárai németek vagyunk és azok kívánunk maradni, a legnagyobb örömmel üdvözöljük a berlini német „Schulverein” törekvését, — mely törekvések hazánk törvényeivel ellentétben nem állanak, sőt ellenkezőleg hazánk törvényei magát a kormányt kötelezik, hogy nem magyar tannyelvű községi iskolákat, illetve gymnáziumokat és reáliskolákat állítson az ország azon vidékein, hol nem magyar ajkú polgárok laknak. Ha mi a német „Schulvenin“ ezen törekvéseiért, — azon megdönthetetlen akaratunknál fogva, hogy, mint Magyarország polgárai is németek akarunk lenni és maradni, — azzal rokonszvezünk, ezen állam nem legális polgáraiul tekintetünk, vagy ha — mikép történt — a magyar állam ellenségeinek jeleztetünk, ez nekünk fájdalmasan esik, mivel becsületes ember nem illettethetik keményebb szemrehányással, mint ha hűtlenséggel vádoltálik és becsületes polgár nem illettethetik keményebb szemrehányással, mint ha hazaárulónak neveztetik. Ennélfogva mi, a hazánk, Magyarország elleni hazaellenesség vádját, habár e vád rosszakaratú emberek által hozatott fel, a tudatlanság által gyámolíttatott volna, vagy pedig bármely forrásból származott legyen, magunkról és átalában véve a szász nemzetről egész határozottsággal visszautasítjuk. Hasonló módon visszautasítjuk azon mindég tolakodóbb módon előtérbe lépő feltevést is, mely a saját nemzetiségünkhez való hű ragaszkodásban, ha miért ez nem a magyar nemzetiség, a magyar állam elleni ellenségeskedésének kifejezését akarja feltalálni, mivel mi azon meggyőződésben élünk, hogy mint németek is épen olyan polgárai lehetünk a magyar államnak, mint bárki más. A hazáért az áldozatkészségnek több századokon keresztül tanúsított cselekményeiről a szász nemzet gazdag történelme mellettünk tanúskodik. Hazánkban, melyben a gondviselés akaratából több nyelvű nép él egynél, és több néptörzs lakik egynél, egyetértés és áldás fog állandó tanyát nyerni, akkor is, ha mindenki saját nemzetisége szokásait megtartani törekedik, mint ezt ezen birodalom alapítója a nagy István király, mint ezt az újabb időben a legnemesebb magyarok gróf Széchenyi István és Deák Ferencz is kívánták. És mi örömmel maradunk azon reményben, hogy úgy ezen, mint minden más irányban az igazság fénylő sugaraival az emberek szivét felvilágosítja és azon alapelvek, melyek a magyar állami életben a múltban fentartandónak bizonyultak, jövőben jobban jobban érvényesülni fognak és életképességüket bebizonyítani fogják. Mi a magyar állam német polgárai, mi kik ezen állam jövőjében mint annak hű polgárai, és mint németek saját jövőnk iránt is bizalommal vagyunk, ezen réménkről nem mondunk le. Éljen a király és éljen a hazai“ Az erdélyi részek ipara. Iparunk kivitelképességének emelése czéljából, az erdélyi részekből újabban élenkebb mozgalom keletkezett. Erdéy versenyképes iparágai kelet felé gravitálóak és a keleti tartományokban való terjeszkedést czélozta a kolozsvári iparkamara javaslatára a minisztérium által Romanába küldött bizottság. Hasonló czélja volt a beszterczei iparaiét által Bukovinába és a Moldva északi részébe küldött bizottságnak is, mely jelentését nem rég terjesztette fel a minisztériumhoz. A minisztérium ezt az érdekelt iparos testületnek beküldötte. E jelentés lényege, a „Székelyföld közlése szerint, következő: A leghatározottabban kell a Moldvában bizományüzlet nyitásától óvakodnunk. Az árunak bevitelekor Romániába t. i. mett kell vámoltatni, ami által már magában, még pedig némely czikknél tetervesen megdrágul. Ha az áru nem kelne el a vámmal, az oda és visszaszállítás költségeivel megdrágítva kerülne vissza a termelő kezébe, vagy pedig Moldvában vesztegettetnek el, ami mindenesetre kárra jár Ha tehát ez idő szerint külön raktárak felállítása nem tanácsolható s az óhajtott összeköttetés valamely szolid, derék czéggel beszterczei s más erdélyi czikkek átvétele végett az illető czégek vonakodásán pedig meghiúsult, az a kérdés, hogy mit lehetne a jelen pillanatban tenni ? A raktárt és bizohiányüzletet kitűnően pótolja valamely jóhírű üzlet jártas ügynökkel való összeköttetés. Az ügynöki üzlet az illető áruczikkeket kisebb nagyobb mennyiségben tartja mustrakéntkészletben, ahol a kiskereskedő megvizsgálván a jó ágakat stb az ügynök által kellő világosságba állíttatnak. Az ügynökség kereskedelmi utazó által a megalapított területen azon helységben és vidéken bocsátja áruba a czikkeket, ahol azok kelendősége remélhető. Az ügynökségi üzlet közvetíti a megrendelést a termelőnél, kevésbbé ismeretes kereskedők számára készpénzfizetés, bizalmat érdemlő kereskedők számára pedig hitel mellett, a szerint, hogy ezt az ügynökségi üzlet terjedelmes forgalma után a leghelyesebben megítélni képes. Az ügynökkel való üzleti összeköttetés feltételezi, hogy az ügynök jó hitelű legyen, óvatos és megbízható üzletember legyen. Miután pedig a mi esetünkben arról van szó, hogy a beszterczei iparkészítmények ne csak terjedtebb kelendőségre találjanak, hanem hogy az illető iparosok biztosan meg is kapják az általuk kiszolgáltatott ipartermékek árát, a szerződés megkötésénél valamely ügynökkel, a következő iránypontok volnának szem előtt tartandók : a) minden kiadás, ammely az áruk eladásánál felmerül, amelyet pontosan kiszámítani és ellenőrizni nem lehet, mint például a kereskedelmi utazók költségei, akik az árut más, általuk már képviselt áruval kínálják, a raktári és netaláni biztosítási díjakat, az ügynökségi üzlet hordozza ; b) annak lehető meggátolása tekintetéből, hogy az ügynök kevésbé hitelképes kereskedőnek adja el az árut, a netán előforduló veszteségnek tetemes részét neki kellene hordozni; c) azon províziónak, amelyet az ügy- nök fáradságáért és az elvállalt jelentékeny felelősségért kapna, nem kellene oly magasnak lennie, hogy ezáltal az áru anynyira megdráguljon, hogy versenyképes ne lehessen. Ha az iparos urak nézetünket osztják, s ennek következtében hajlandók elfogadni a készítmények elárusítására e pillanatban egyedül lehetséges utat, ha egyelőre egész egyesületeknek konzorcziummá alakulásáról szó nem lehet, csak nem elkerülhetlenül szükség, hogy legalább ugyanazon iparág egyes képviselői az ügynökök által biztosan remélhető megrendelések eszközése végett eszközöltessenek, nemcsak, de egyesülenek a nyers termékek bevásárlására nézve is. Ez által tán mindkét irányban lehetővé válnék, amit a jelenlegi kedvezőtlen viszonyok közt az egyes erő meg nem bírna. De más tekintetben is hasznos volna ugyanazon iparágbeli iparosok szövetkezete külmegrendeléseknél, azon befolyás következtében t. i., melyet a szállított áru jó minősége a beszterczei iparkészítmények jó hírnevének emelésére gyakorolna, s azok számára további kelendőséget biztosítana. Mert mi nem volna hibásabb eljárás, mint a vevőknek csak a pillanatnyi hasznot leső kontár kiszolgáltatása, amit különben nem lehet föltenni. Nem illúzió az, hogy megfelelő gondosság és szorgalom mellett a beszterczei ipartermékek kelendősége igen tetemesen fokozható. Boltitscheptől északra, Botuschánban és környékén a jó kalapos-, timár , szíjgyártó- és czipószáru alig említésre méltók, Czernovitezban és környékén csak gyéren van képviselve; a beszterczei árunak ott gazdag kelendőségre kell találnia. Ebből ugyan most elsősorban látszólag csak aránylag jobb módú mesterek húznának hasznot, de nem sokára a szegényebbek is éreznék azt, ha a jobb módúak külmegrendelések által igénybe véve, a Besztercze környékebeli heti és országos vásárokon nem jelennének meg többé a szegényebbek versenytársaiként. — Még csak a bukovinai kisebb helységekben Dornától Szucsováig létező kelendőségre nézve van néhány szavunk. Amennyire csak tehetségünkben állt, nem mulasztottuk el sehol azon kereskedőket, akik jelenleg beszterczei iparosokkal összeköttetésben állnak, ezen összeköttetés további fenntartására és ápolására ösztönözni és figyelmeztetni őket azon czikkekre, amelyek Beszterczéről előnyösebben megszerezhetők volnának. A létező kelendőség fenntartására és gyarapítására nézve ezen helységekben pedig nem lehet eléggé ajánlani azon ipa AZ ÍR MERÉNYLET. Az angol lapok már részletes leírást közölnek a Cavendish Rourke meggyilkoltatásának színhelyéről és ezzel kapcsolatban az eddig kifürkészett adatokról. Dublinból azt írja a D D. Tele tudósítója, hogy a gyilkosság híre a városban este 7 órakor terjedt el. Az utczák egész napon 4'es villák lobogózva Spencer alkirály megérkezzenek tiszteletére s a szives fogadtatásból látni lehetett hogy a népnek minden osztálya őszinte örömmel fogad a nem csak az alkirályt, hanem a vele megérkezett főbb tisztviselőket is, kiknek feladatuk volt Izland administráczióját átvenni. Az éljenzést ez alkalommal sehol se zavarták közbehangzó füttyök és pisszegését mint Cowper lord búcsúzásakor. Spencer gróf a menet élén lovagolt és kocsiban követték őt Cavendish lord, Bourke és Courtenay Boyle. Cavendish lord nem volt ismeretlen ember Dublinban. Ámbár az izlandi politikában nem vett tevékeny részt, közpályán szerzett érdemei folytán métán igényt tarthatott a nép részéről a szives fogadtatásra. a tanácsteremben déluán egy órakor jelent meg a dublini kastélyban s miután a lord-lieutenant letette az esküt, ő is, mint főtitkár elmondta az esküt. Rourke utána esküdt fel hivatalára. Udvari egyenruhába vot öltözve, s miután elöl varta a királynő levelét, mely az állami kardot Spencer grófuak átadni rendelte, e kötelességnek megfe élt és aztán visszaadatott neki a kard. Estefelé Civendish s Bourke együtt sétáltak a parkban. A bor azó gylkosság híre legelőször a Garty színházban nagy közönség előtt jutott köztudomásra. A ház, mint szombaton rendszerint, zsúfolásig telve volt. Az előadott darab még közepe táján lehetett, mikor már beszélni kezdték a gyilkosság híról, de ez nem talált hitelre. Az alkirályi páholyból azonban egyszerre kifutott mindenki. Erre indítványozták, hogy az előadást hamar be kell fejezni, a így is történt. Mire a közönség a színházból kiözönlött, a hírlapszerkesztőségeket valóságos ostrom alá vették, hogy az esemény részleteit megtudhassák. Er. Myles, a steveni kóriház orvosa, kapta legelőször az értesítést a rendőrségtől; ekkor már közel 8 óra lehetett. Kocsin egy kísérőjével hajtatt a parkba. Alig voltak kétszáz lépésnyire a kapun belül, mikor már egy kocsival találkoztak, amelyen Bourke holtteste feküdt. Az orvos a kocsit megállította és megnézte az ádozatot, remélve, hogy még valami segélyt nyújthat , de látva, hogy Bourke már halott, a másik testhez sietett, akkor azonban még nem tudta, hogy az Cavendish lordé. Mintegy fél angol mértföldnyi távolban volt a gyilkosság színtere; itt néhány rendőrt talált, akik a főtitkár testét hordágyra fekették. Azt találta, hogy az élet már itt is kialudt. A rendőrfelügyelőtől, ki akkor érkezett oda, tudta meg, hogy a hottest a főtitkáré. Neve egy medadionba volt bevésve, mely óralánczán függött és zsebében „Lord Frederick Cavendish“ cím alatt néhány táviratot találtak. Már ekkor kitűnt, hogy e gyilkossággal kapcsolatban nem akartak altást elkövetni, mert a lord zsebében 5 font sterling bankjegyet, 4 font sterling aranyat s még némi apró pénzt találtak. Dr. Myles ezután nagyjából szemle alá vette a testet és látta, hogy azon több tátongó seb van. Bourke holtteste szivén át van szúrva, nyaka ketté vágva, nyaka csigájánál mély szúrás, mindkét kettyüs kezén több kisebb szúrás. Bourket azalatt gyilkolták meg, míg Cavendisht védelmezni igyekezett. Az addig nyilvánuló tényekből kitűnik, hogy Bourke és Cavendish lord a főtitkár lakásáról az alkirály szállására mentek sétálva, ahova ebédre voltak hivatalosak, mikor a gyilkosok őket megtámadták. Mintegy fél 8 óra lehetett, de még egészen világos volt. A támadás oly hirtelenül s a tett végrehajtása oly csendben történt, hogy alig keltett valami figyelmet, a lord helytartó magántitkárától és egy szolgájától kísérve mintegy félórával azelőtt lovagolt az alkirályi lakhoz és épen palotájának /P-hoz ért a kertben, mikor távolból látta, hogy az után valami dulakodás van. .. . . ,úgy vette ki magát, mintha csak birkózás lett volna, de azért parancsot adott egy rendőrnek, hogy menjen oda és nézze meg mi történt. Legkevésbé se gondolta volna, hogy két legbensőbb barátját mészárolják le ott a távolban szeme előtt. Látni lehetett, hogy egy közönséges bérkocsi hajtott oda, aztán négy ember letart róla. A kocsis a bakon maradt. Frederick Cavendish a kocsiúton, Rourke a pázsit mellett ment. A támadók tőrökkel rohantak rájuk. Kemény élettusa folyt, de a gyilkosok áldozataikat néhány másodperc alatt leterítették. Két fiatalember Patrick Maguire és Thomas A. Foley pár percz múlva találta fel a holttesteket. Ezek tricycle-en (háromkerekű velociped) indultak a parkba s az eseményt így adják előA Worth Circular főúton mentünk be — úgymond Maguire — a főkammn át és az után körül balra a nough enlékíros uraknak, akik oda üzleteket csinálnak, hogy alkalmilag utakat is tegyenek azon vidékekre, részint összeköttetéseiket biztotandó, vagy újakat szerzendő, részint maguknak nagyobb piaczismeretet szerzendő. Saját szemükkel látva, jobban volnának képesek informáni magukat űzet barátaik hitelképesége felől, szakismeretük mellett megtalálnák a helyes eszközöket az ott keletkező — épen most említett versenyvel szembeszállhatni s azt elhajitni. — De bizonyosak vagyunk felőle, hogy azon csekély költségek, a mibe az ily alkalmi, különösen társaságban tett utak kerülnének, nem volnának hiában kidobva. szoborhoz. A Phoenixhez köt at * két urat láttunk, kiket nem • ^ h meg. Karonfogva sétálak, •J8®*«!^ barátságosan beszélgetve. Föl V*D ige* igy szó' hozzám: Én el is két ur figyelemre mélatta veloffi . Elhaladtunk mellettük a Phoenick ley nem ment egész odáig, de u körül ment a szobron. Foley a s gépén ülve tekintgetett körül igez bogát hallott, azt hitte, hogy g ő utána jön a kocsi, de hátratekim611- revette, hogy az a mellékutcz&D .2’tamely Chapeltzod kapu felé vezet vörösszinü volt s rajta többen ültek , sz&fordultunk a város felé, nagyon menetben. Egyszerre, épen az lakkal szemben egy embert Un. ut, jobb oldalán fekve, és e«» IS gyaloguton, az előbbitől mintegy t?« pésnyi távolban hátán fekve 1 ^ , Fo l e y megállt, leszállt tricycled es az utón fekvő emberhez lépett , a gyaloguton fekvőhez és látta, hoe^ uóbbi nyaka el van vágva. Tárt^ * szállt le. Foley felkiáltott: ,Maguk»11® gyilkosság 1* Igen izgatott hangonugyan gyilkosság?* Azt mondtam WT s ő szólt: „Megállj, ne menj el! Itt a rendőrségért!“ Én szóltam: „Itt ^ maradni mindenesetre, mig visszajön* * igen gyorsan ment a városba és értenítlte a rendőrséget. Foley aztán azt mondja, hogy volt az útim fekvő emberhez s kérdést intézett hozzá, hogy lássa, él e. Az a szemét mozdité. Feleletet már nem vettem tőle. Aztán a gyaloguton fekvő e T berhez futottam. Megfogtam a balt, mely szivén nyugodott, hogy lássam, ,1’ még üteres ő cikarezomba leheltuj sót s nyakát! bugyborékolt a vér. Ett már megérkezett két ir rendőr és ént mondtam, hogy mit látam eddig. Egy ur gyorsan vágtatva jött az alul Megállitam és elmondtam neki a dolt A rendőrök egyike kocsijára szállt Kitt sebes vágtatva ment Castleknockra a renőrséget értesíteni. Egyedül jött vietui rendőrrel s azután az első rendőrbiztot 153. én, és utána a sergeant 26 D . Később aztán megjött Maguire is, gj. Kavsmir kórházi felügyelő és nehány rét,j.ór. A holttesteket egy szobába tették, Foley és Maguire Bridewellanera kisértettek, hogy felvilágositást adjan&k. munkácsi küldöttség Jókaim A munkácsi g. kath. egyházmegye küldöttsége Pásztélyi János püspök vezetés alatt szerdán Tisza Kálmánnál tisztelgett tegnap délelőtt pedig fél 11 órakor Jók kereste föl a képviselőhöz elnöki irodájában. A teljes számmal megjelent küldöttség nevében Nehrebeczky György szentszéki alapítványi ügyész a következő beszédet mondta : Dicső hazánkfia! Volt idő,a templi musok kora, midőn a főrendnek válik szelleme csak azt díszítette fel a loráginság szép czimével, a ki lelkesülni tudot a hitért, harczra kelt a szent sír védamére, hirdette a népek testvéri szeretetét, s el-elzarándokolt a kereszténység közös ereklyéihez áhítattal a szívben, kari dal a kezében. Mi magasztaljuk e kor szellemét.Kit magasztalunk téged nagy férfiú, mert sót, hasonlatot találunk a templariusok skí replése s a te szereplésed között. Téget is szent hév lelkesít, a hazaszeretet vesz tatüze, s a testvériség melege, melyet érzesz drága magyar hazánk minden népe iránt vallás és nemzetiség különbsége lükül egyiránt. Te dicskoszoruzott férfiú! A terheriség érzetét irányunkban te proklamálta zarándokolásod közben legközelebb a Tíra kopár bérczeinél, az alföld aranyai szorénáin és a Kárpátok tövénél állt, midőn odahoztad Munkácsy részére az ismerős határait azért, mert a keresténység közös szentséges eszményének kezével szorosabbra fűzte a keresztyénes szeretet kapcsait. Ekkor adták meg az elégtételt magyaroroszoknak, kiknek hazafias enfletét gyanúsítani kezdte a tájékozatlan»“1' vélemény. Csak te merted bevallani azt aiztázhatlan történelmi tényt, hogy a mapaoroszok ősei voltak a honfoglaló magijai* leghűségesebb szövetségesei s fegyvert^ nak ; mint a történeszek kifejezték,er®" rum socii“, akik megtudták szerezni szabadságot, ha nem volt, és megbeösték a szabadságot, ha volt. . ■ És mert te ecsetelted népünknek viselt dolgait, ebből reánk nagy““ tesség hárult. A te dicsőítésed és " ged sugarainál valahára felmeleged Ezért ezen testvéri szeretettől sugall®1!; tételért jöttünk mi neked dicső honisunk köszönetét mondani. Eljöttünk, hogy biztosítsunk t« arról, hogy a munkácsi egyházmegy® — mely 9 vármegyére terjed ki, g- ő klérusa s a gondozása alatti közel tsyrlió hívei, közöttök magyar-oroszok a j. magyar nemzettest egyik elválás*1« tagjának tekintik magukat és tudják, , átérzik, hogy az anyanemzet törzsénedve, a beoltott ágak, a testvéresült üdve is. A törzs sebe és halála, a nép sebét és halálát is jelentené. Mi összeforrtunk életben és ban mindörökre. . . Veled pedig dicső hazáokfia elesültünk az általad hangoztatott, s“e,jjje hazánkban, de e bon határain túl hangzó testvéri szeretet érzetével. . És mert mi nem koszorúzhatok téged érdemeidért, mint hajdan az új játékoknál meg koszorúzták az öröm fő dalnokát, fogadd tőlünk szívesen,8telet, a testvéri szeretet és házad*t lombos füzéreit, — fogadd szívesen !. fohászt, hogy drága hazánk e szív* hon koszorús költőjét Jókai Márta goa Isten sokáig éltesse !