Magyar Polgár, 1882. január-június (16. évfolyam, 1-126. szám)

1882-06-03 / 126. szám

júl. évfolyam. SZERKESZTŐSÉG: BELKÖZÉPUTCZA 2. SZ. (HEL FY-HÁ Z.) fläWeleufli oeaílldött hOilaménfeh nem bAiftltetneh. UtiiullhHt1»u káliratok uem adatnak vlusa. Csak bérmenten tetelek fogadtatnak el. 126-dik szám. Kolozsvárt, 1882. szombat, junius 3. KIADÓHIVATAL: BELKOZEPUTCZA 2. 87. (HELFY-H AZ.) ELŐFIZETÉSI DÍJ: égési évre ... 16 írt. 1 érnegyedre . 4 írt — ki félévre....................8 , egy hóra . . 1 ■ BO . Hirdetési díj: petit tora 6 kr.—Bélyeglileték: minden hirdetés után 80 kr. — Nyilt tér: sora 38 kr. Elutasítjuk a méltatlan föltevést, hogy az unió igaz barátai ne volnánk. Okot rá soha nem adtunk, nem is adunk. De míg az intézmények összeolvadását a szíveké követné, az erdélyi érdekekre testvéries ügyeimet óhajtunk fordíttani a nagyobb testvér által. Ez érdekek nem ellentétesek az anyaországaival, tételeket a messze távol és izolált lét igazolja. Az ignorálás bántja az önérzetet, a ügyeletbe nem vétel a békétlenséget s elmúlt idők és állapotok visszasóvárgását idézi elő. Széltében hallható az erdélyieknek a követelésekben túlzással vádoltatása Ez nem létezik máskép, mint egyeseknél, amiért az egészet felelőssé tenni nem lehet. De az elvnek, hogy a kormányzatnál a régi önállósági arány szerint részt vehessenek, épen kell maradni. Ez az egyesülés önkéntességének szükségképi következménye és kritériuma. Mi a törvényhozásban, az igazságszolgáltatásban és közigazgatásnál ennek érvényesülését ez országrészre nézve azon kettős indoknál fogva kívánjuk, mert az egyesülés előtt autonómiánk volt, mi kormányoztuk magunkat s viszonyainkat mi ismerjük legjobban. Ez tehát egyszersmind a történeti és osztó igazság s egyszersmind a jó kormányzás érdeke is. Szellemi érdekeinket s lapirodalmunkat szintén nem engedhetjük csorbittatni. Ez közműveltségi küldetésünk alapföltétele; e nélkül az anyaországnak nem tesszük azon szolgálatot itt királyságunk keleti felében, a szászok és románok ellensúlyozása által, amit tőlünk vár, s amit helyettünk senki sem végez el. Múzeumunk, színházunk, egyetemünk vezérlő befolyásunk alapja, ezek virágzására törekednünk, gyámolításukat kérnünk, bármely oldalról kicsinyeltetések ellen tiltakoznunk kell. A magyar tudományos akadémia pályatűzéseinél, tagválasztásainál, tudományos munkákra való egyénkitűzéseknél, jutalmak odaítélésénél is munkás férfiaink, tanáraink s tudósaink mellett szót emelni kötelességünk. Nem önzés ez, sem különcrködés, legkevésbbé pedig separatistikus irány, de tiszta jog s elvitázhatlan igazság. Nem azért kivánjuk ezt, mert ők erdélyrésziek, de azért, mert tudósok és munkások. Nem kiváltságul, nem kegyelem-, de tiszta jogképen. Az erdélyi múzeumot nagy alapítója előbb egy kis tudóstársaságnak körébe gyűjtésével tervezte, s erre Toldy, dr. Eötvös és Csengeri az erőmegoszlástól óva, a már létező magyar Akadémiában azt az egész magyar királyság számára messzelátó bölcseséggel megalapítódnak mondották s ezen dolog felfogásuk elfogadását sürgették, mit a boldog emlékezetű gróf Mikó és gróf Teleki Domokos el is fogadtak azon reményben, hogy azon tudományos intézet munkában, jutalomban és kitüntetésben részeltetni fogja a kis országrész jeleseit is. Ez történeti tény, mit sokan tudunk s ezennel nyilván emlékezetbe hozunk. Az idei választásokat tartozunk sajnálkozással említi fel. Kővári műveit az anyaország öszszes tudósai forrásul használják 30— 40 év óta. S Kőváry mégsem tagja az akadémiának. Orbán Balázs oly munkát irt a Székelyföldről, aminőt soha senki sem. Nem, Benkő és Bod Péter sem, öt-hat évig, 8—10 ezer frtot költve dolgozott rajta. S ő sem tagja a magyar tudományos Akadémiának. Gróf Lázár Miklós fundator, kutató, író, a Székely Oklevéltár kiadója, egy nagy munkán, a mi Erdély ősfoglalási birtoka nemzetségeinek tudományos megállapítását tárgyazza, húsz év óta dolgozik. A magyar tudományügy előmozdításáért tömérdek munkát, ezereket, félésetet áldozott. S gróf Lázár még sem tagja a m. tudományos Akadémiának. Ott van Hegedűs Sándor, Szathmáry P. Károly, Kovács Albert és Ölön — tudományos férfiak mind, nagy munkákat dolgoztak, s még sem nyerték meg az akadémiai tagsági kitüntetést. Bálinth Gábort — ha a hír igaz, a finnisták — az országból is eltávozásra kényszerítették, pedig ők is elismerik, hogy a tatár és mongol nyelvekben senkinek hozzá hasonló készültsége nincs. Hát a kolozsvári tudományegyetem sok jeles tanára nem érdemelné meg a kitüntetést? Valóban meg. Megfoghatatlan, hogy az említettek nem jutnak be a gróf Széchenyi által a magyarok tudományosságának bebizonyítására, s a magyar nyelv mivelésére alapított tudományos intézetbe; ellenben Simonyi, Bánóczi, s legutóbb Thallóczy, alig 25—30 éves fiatalok, ott vannak, mint magyar tudósok, a magyar generositásból létesült fényes palota tudós padjain, tisztelettárgyul állítva a nemzet és Európa elé. Most már elkésett felszólalásunk, de reméljük, jövőben lesz foganata. Nem magánérdek szólaltatott meg, de a köz. Nem is állunk egyedül. Többeknek véleménye ez évek óta. Mi csak kifejezést adtunk. Jó lesz az igazolt panaszok okát megszüntetni. Mikor a nagytekintetű Akadémiánál, vagy a mindent magához vont történelmi bizottság kebelében valamely megírandó tárgyra designatió történik, jutalmat ítélnek oda, levelező vagy rendes tagot ajánlanak, jó lesz saját kebelekből kimozdulva, a fővárostól távoli tudományos férfiakra és körökre is e figyelmet kiterjeszteni. Azok sem maguk, sem barátaik bizonyára mellettek fel nem szólalnak, tehát a központból, az irányadó férfiak által kell észrevétetniök. TARCZA: A mai élettan alapelvei. Dr. Klug Nándortól. (Vége.) II. Volt idő, a midőn e földön élőlények nem léteztek. A föld forró égitest volt, melyet szénsav és vízgőz sűrűn körülvettek, és melyen csak miután a kellő hőfokra lehűlt élőlények is élhettek. Várjon ezen élőlények a nem szerves anyagokból úgynevezett ősnemzés útján állottak-e elő, vagy másként, — ezen kérdés a búvárokat régidő óta foglalkoztatta. Vizsgálataik a szerves lényeknek ősnemzés útján keletkezését több mint kétessé tették. Azért igyekeztek a szerves testek származásának más okát felismerni. Egyesek azon nézetet kockáztatták, hogy a szerves csirák más égitestről jutottak e földre. De ha a dolog úgy is volna, mi azonban újabb vizsgálatok szerint ítélve, nagyon valószínűtlen, akarjuk feltenni, hogy élőcskák örök időtől fogva léteznek, úgy akkor az első lények keletkezésének kérdésével csak a földről más égitestre szorultunk. Ezen körülmény indította Preyert arra, hogy az élő szervezetek és a nem élő testek közötti különbséget közelebbről megvizsgálja. E tekintetben lényeges különbséget egyedül abban talált, hogy minden élőlény más élőlénytől származik, vagyis fejlődik; ellenben a növekedést, táplálkozást, a légzéssel járó anyagcserét, nemkülönben a hőfejlesztést, oszlást és a halált a nemszerves testek rendszerében is megtalálta. Azon időben, midőn a földfelület melege akkora volt, hogy ezt forró gőzök és folyadékok borították, az anyagok rajta folytonos mozgásban voltak. Nem vagyunk feljogosítva ezen mozgó anyagokat nem élőknek mondani, minthogy az élőlényeken észlelhető mozgások és a nemszerves testek mozgásai közt csak mennyiségi, fokbeli különbség létezik, és még ma is a forró geyaerekben élő lények előjönnek, oly lények tehát, melyek sokkal magasabb hőfokot bírnak el, mint tapasztalataink szerint a többiek. Preyer szerint a földön végbement lehűlés alatt mindenekelőtt a nemszerves testek váltak ki, az ezekből elszakadó s szintén lehűlő anyagoknak a mai eleven anyaghoz a protoplasmához legfeljebb anynyi hasonlatosságuk lehetett, hogy oxygent s más anyagot vettek fel, szénsavat bocsátottak el és oszláson mentek keresztül. Ezen anyagokból fejlődhettek a protoplasmához mindinkább hasonló vegyi egyesületek, melyek további változásaiból végre a növény- és állatország kezdetleges alakjai képződhettek. Ezekre az elődökhez mind kevésbbé hasonló utódok következtek , úgy, amint a gyermekek szüleiktől sokban elütnek és ezen különbség annál nagyobb, minél későbbre eső ivadékhoz hasonlítjuk a legrégibb nemzedéket. Ezen elmélet szerint a mozgás a mindenségben, az az, a törekvés az egyensúly elérésére, mely az élőtestben sohasem éretik el, maga az élet, a protoplasma fennmaradt, miután az égő földfelület lehűlése folytán a most nem élő testek a forró gőzök és folyadékokból kiváltak. Ezen elmélet az élőlények származását e földön mechanikus úton igyekszik megfejteni, öntudatosan cselekvő teremtő erő helyett, változatlan természettörvény befolyásának tulajdonítva a változékony élőlények létrejöttét. Sok szól Preyer elmélete mellett. De ki tudná bebizonyítani, vájjon ezen elméletnek, vagy a fentebb felhozott egyéb lehetőségek valamelyikének felelt e meg az első élőlénynek létrejötte a földön? Annál nagyobb haladás volt a tudományra nézve a Jean Lamark, Etienne Geoffroy St. Hilaire és Goethe által állított és Charles Darwin által teljes érvényre juttatott az élőlények azonos eredetéről szóló elv megdönthetően bebizonyítása. Ezen elv az élőlények származását illető kérdést is legalább szökkörre szorította, mennyiben kimutatta, hogy a növény- és állatország eredete nagyon kevés egyszerű őslényalakra vezetendő vissza, mely őslények ivadékai különböző irányokban tökéletesülve a jelenkori élőlényekké váltak. Legyen megengedve Charles Darvinról — kit a halál az élők sorából épen a legközelebbi időbeben, a folyó év április 19-én kiragadott — ezen ünnepélyes pillanatban megemlékezni és néhány vonással az elhunyt életéből kifejezést adni azon kiváló tiszteletnek, melyet korunk ezen nagy tudósa magának kivívott. Darwin 1809 ben Strewsburyban született. Előtanulmányait szülővárosában végezvén Edinburgh és Cambridge egyetemein művelte a természettudományokat nevezetesen az ásványtant, növénytant, állattant és embertant, ugyannyira, hogy később mindezen tudományokban korszakot alkotó munkákat közölt. Épen ezen tudományok együttes ismerete tette Darwint arra alkalmassá, hogy azon általános elvet teljesen érvényre juttasa, mely ma a Darwinismus neve alatt ismeretes. Alig bevégezve egyetemi tanulmányait, részt vett egy délamerika tudományos kutatását czélzó expeditióban. Ezen utazása, kivált a La Plata-ban és Patagoniában kiásott kihalt gerinczes állatfajok maradványai, támasztották benne azon nagy eszmét, melynek később 21 évi csaknem szakadatlan munkát szánt, mielőtt avval a nyilvánosság elé lépett. Az 5 évig tartott hosszas utazás betegessé tette Darwint, azért jószágára vonult vissza, ahol egyedül kutatásainak és családjának élt. Földtani és egyéb természetrajzi dolgozatok mellett, az élőlények változékonyságát kutatta következetesen, háziállatain és kerti növényein ; ez élőlények túlságos szaporodása miatt szükségképen kifejlődött küzdelemben a létért, vélte tenni annak okát, hogy a létező viszonyoknak inkább megfelelő állatok és növények túlélik a többieket. Megfigyelései közben Alfred Russol, Wallace angol utazó 1858-ban egész önállóan ugyanazon felfogáshoz jutott és értekezését beküldte Darwinnak, hogy azt a Linnean Society-ban mutassa be. Darwin barátai unszolásainak, kik sok éves munkálkodásában már régóta be voltak avatva, engedve, 1858. július hó 1-én a maga és Wallace értekezését egyszerre tette közzé. Ezen közleményt követte 1859- ben a fajok eredetéről szóló nagy horderejű könyvének megjelenése, mellyel a buvárlatnak egy új, a Darwinismusnak korszaka kezdődött. Később még, igen számos s terjedelmes közleményeiben, új és új észlelet adatokkal támogatta és fejlesztette a fajok keletkezését, az élőlények azonos eredetét, illető nagy eszméjét. Ernyedetlen tudományos munkálkodása közben, mely által eléggé tanúsította, hogy még tovább működhetett volna sikeresen a tudomány és saját elmélete továbbfejlesztése érdekében vált meg az ötlettől, nagyra becsülve az egész műveit világ által, mely őt már régen az emberiség elsőrangú tudósai közzé sorozta. Ezen kiváló tiszteletnek legfényesebb jelét adták honfitársai, midőn hűlt tetemeit április 26-án, közvetlenül halála után már, a Westminster apátságában Herschel szomszédságában és nem messze Newtontól örök nyugalomra tették, midőn a szemfedél széleit Argyl herczeg, Derby lord,Lowell, Huxley, Hooker, Wallace, Lubbock és Spottiswood tartották és a koporsót Anglia tudományos világának minden kitűnősége és valamennyi tudományos társulat képviselői követték. Ezen, a nagy tudós iránti kegyeletnek szentelt kitérés után áttérhetünk arra, hogy lássuk, mi alapon vagyunk feljogosítva feltenni azt, hogy a jelenkorinövények és állatok egyszerű őslényekből származtak, melyeknek utódai különböző irányokban tökélyeteshülve a most élőlényekké fejlődtek. A mindennapi tapasztalat bizonyítja, hogy valamely állat ivadéka elődével mindenben tökéletesen meg nem egyezik. A gyermek egyik vagy másik tulajdonságát illetőleg eltér szüleitől. Ezen elérés igen csekély lehet, de ha minden jövő nemzedéknél jobban és jobban fejlődik ki, míg talán más közös tulajdonságok mindinkább háttérbe szorulnak, végre egy az előbbitől egészen eltérő új állatfaj keletkezhetik. Így fejlődtek háziállataink különböző fajtái is az által, hogy az emberek a tenyésztésre mindig csak azon állatokat választották ki, melyek bizonyos czéljaik elérésére nézve leginkább megfelelők, vagy melyek a többiek közül valamely feltűnő sajátság által kitűnnek; Így lett e becses, az álatra nézve jellemző tulajdonság végre az utódok állandó sajátsága, és ma már nemzedékről-nemzedékre örökíttetik át. Ezekhez hasonló viszonyok vannak a természetben is. Az életviszonyok szerint, melyek között valamely állat él, egyes tulajdonságai jobban fejlődnek ki, mások ismét fejlődésükben hátra maradnak. Ez így megy nemzedékről-nemzedékre és hoszszabb időmúlva az ősöknél bizonyos tekintetben tökéletesebb faj keletkezik. A táplálék szerint, mellyel valamely állatfaj él, az égalj szerint, amely alatt tartózkodik, egyes szervei különbözőképen fejlődnek ki. Az élőlények életviszonyainak és egyes sajátságainak összehasonlítása mellett a palaeontológiai is szolgáltatott Darwin elméletének nevezetes támpontokat. A most élő állatfajok azon alakjait keresték a vizsgálók, melyeken azok mindinkább tökéletesülő elődei keresztül mentek. Elhalt állatok és növények a földrétegeiben eddig talált kövük maradványai és lenyomatai tényleg a szerves lények Darwin elmélete értelmében történő fejlődése mellett bizonyítanak. A talált kihalt szervezetek maradványai a fajok folytonos szaporodását valamint az egyes állatfajok mint tökéletesebb kifejlődését bizonyítják. A gerinczes állatok közül a legmélyebb földrétegekben csak alsóbb rendű halak maradványai találhatók, magasabb rétegekben már tökéletesebb kifejlődései halak, kétéltűek, hüllők, madarak és végre az emlősök maradványai is előfordulnak. Az emlősök közül is a mélyebb földrétegekben egyedül alsóbb rendűek találtatnak. Az ember maradványai csak a föld legfelületesebben fekvő rétegeiben telhetők; ezek közül a felületesebb és így ifjabb rétegekben talált maradványok a jelenkori emberhez hasonlóbbak mint a mélyebb földrétegekből nyert töredékek. A szerves lények tehát a földön mind tökéletesebbek és mind többfélék lettek. E szerint egyszerűbb szervezetekből kellett a tökéletesebbeknek kifejlődni. Azonban a palaeontológia által eddig nyújtott adatok mégis csak töredékesek, hiányzik köztük a kapocs, mely ezeket egy folytonos egésszé fűzné össze, az átmeneti alakok, melyek nélkül az összetettebb élőlények fejlődését egyszerűbbekből illető ismereteink mindig hiányosak fognának maradni. De épen ezen tekintetben tettaku vázlatnak igen nagy szolgálatot a fejlődéstan. Minden egyes egyén ébrényi életében ismétlődnek mintegy a fejlődés azon mozzanatai, melyeken az egyes fajok, sok évezreden keresztül átmentek. Az egyes állatok egymáshoz hasonló petékből fejlődnek, a jellegzetes szervek csak a fejlődés folyamán képződnek ki. Innen van, hogy a fejlődés bizonyos fokáig egész állattörzsek ébrényei közt nagy a hasonlatosság és hogy ha valamely tökéletesebb állatnak a petéből fejlődő különböző ébrényi alakjait tekintetbe vesszük, lehetetlen ezekben egyes alsóbbrendű kifejlett állatokhoz hasonlatosságot fel nem ismerni. És ez alól az embert sem lehet kivenni. A pete, melyből az ember fejlődik egyszerű sejt, melyen a többi emlő állat petéitől különbséget felismerni nem lehet. Termékenyítéskor ezen pete, hogy több sejtté váljék, aktiv sejttel a spermasejttel összeolvad s ezen után örökli a gyermek szülői átörökíthető tulajdonságait. Anyag felvétel mellett a fejlődésnek induló petesejt mindenekelőtt szaporodik, burkán belől a protoplasma számtalan apró egynemű sejtté oszlik, melyek feladata hasonló lényt létrehozni, mint a minőtől a petesejt származott. Egyaránt történik ez a legtöbb élő lénynél legyen ez állat vagy növény. Az állati pete tovább fejlődése alatt képződő csirlevek csak a legalsóbb rendű állatok a protozoáknál hiányzanak; minden többi állat, az embert sem kivéve, csirlevelekből fejlődik. A szivacsfélék és az egyszerű polypusok a fejlődés ezen fokán maradnak meg. Hol pedig a fejlődés tovább megy, ott kivétel nélkül azt lehet találni, hogy a mely csirlevélből az egyes szervek egyik állatnál fejlődnek, ugyanabból származnak minden többi állatnál és az embernél is. Ezen tény minden esetre az azonos eredet mellett igen nyomós érv. De még inkább nőnek a tekintetben a bizonyítékok, ha a további fejlődést is némi figyelemre méltatjuk. Az ember és minden gerinczes ábrány alkata, fejlődésének bizonyos időszakában, a kifejlett amphioxus lanceolatushoz, a jelenleg élő legalsóbb rendű gerinczeshez hasonlít. Az ébrény fej és agy nélkül egyszerű törzedő áll, végtagjai mű- ORSZACIGYÜLES. A főrendiház ülése június 1-én Elnök: Mailáth György. Jegyzők: Cziráky Béla gr., Rudnyánszky József. Az ülés kezdetén Treforte Ágost vallás- és közoktatási miniszter felel Cziráky János gr. interpellácziójára, melyet a mult ülések egyikén a kassai konviktus ügyében intézett hozzá. Az interpelláczió így hangzik : Szándékozik-e a miniszter ur ő mmga az 1849. évig a premontrei kanonok-rend vezénylete alatt fennállott kassai fineveldét (konviktus) visszaállítani? .Mily akadályok foroghatnak fenn ezen kegyes adományozók alapjaiból addig Magyarország felvidékén az ifjúság vallásos és hazafias nevelését hatályosan előmozdítva fennállott fineveldének mielőbbi visszaállítása ellen? Szóló kijelenti, hogy semmi kifogása sincs az ellen, hogy a konviktus visszaállíttassák. De minthogy ezen ügyben alapok kérdése merül fel, mely jogi szempontból is megvizsgálandó, e tekintetben előzetesen intézkedni kell, bár nem hiszi, hogy erre nézve nehézségek merülnének fel. De e mellett a helyiségek kérdése is szemügyre veendő a konviktus elhelyezése tekintetében. Ezek tekintetében is meg fog történni a kellő előzetes vizsgálat s annak megfelelőleg fog a kormány előterjesztést tenni ezen ügyben a törvényhozás összes faktorainak. Cziráky János gr. remélte, hogy az alkotmányos viszonyokkal együtt e kérdés megoldása is bekövetkezik. A fenforgó körülmények között azonban tudomásul veszi a miniszter válaszát. A ház a választ tudomásul veszi. Tárgyalás alá vétetett a hármas állandó bizottság jelentése a gyulafejérvári káptalani és kolozsmonostori konventi erdélyi országos levéltárak egyesítéséről szóló törvényjavaslat tárgyában. A bizottság kijelenti, hogy őt a miniszteri indokolásban foglaltak meggyőzték a gyulafejérvári káptalani és a kolozsmonostori konventi erdélyi országos levéltáraknak a magyar orsz. levéltárral való egyesítésének indokoltságáról és czélszerűségéről. A bizottság ebbeli meggyőződését az erdélyi római katholikus státus tanácsa részéről benyújtott kérvényben felhozottak annyival kevésbbé gyöngíthetik meg, miután a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat a tulajdonjog szabályozására nézve rendelkezéseket nem tartalmazván, az egyesítés is ezen jogból folyó igények korlátozására, avagy megszüntetésére indokul nem szolgálhat, sőt az is figyelembe veendő, hogy a kérdéses igények minél gyorsabb kielégíthetése szempontjából, a kormány nyilatkozata szerint, mintegy három hónapra terjedő határidő szándékoltatik nyúttatni, hogy a felekezeti, alapítványi és más magán okiratok kiválasztása és rendelkezésükre hagyása iránt intézkedhessenek, valamint a városok, községek, egyesek, testületek és családok letétben levő okmányaik visszavétele, vagy otthagyása iránt határozhassanak. Ily körülmények közt bővebb igazolásra nem szorul, hogy a szóban levő törvényjavaslat ellen jogi szempontból sem tehető kifogás, s és ez okból érzi magát a bizottság indítottnak, hogy a nevezett igazgatótanács fennebbi kérvényét, melylyel a kérdéses törvényjavaslat tárgyalása addig, míg a szóban forgó levéltárak jogi természetére vonatkozólag részletes és okadatok felterjesztését megteheti, függőben tartatni czéloztatik, figyelmen kívül hagyva, indítványozza a törvényjavaslatnak általánosságban leendő elfogadását. De a fentebbieknek megfelelőleg a következő új szakaszt indítványozza: 3. §. Jelen törvény végrehajtásával a belügyminiszter bizatik meg, ki három havi határidőt tűz ki oly czélból, hogy úgy az erdélyi római katholikus státus és egyházmegye és más hitfelekezetek alapítványi és más magán okirataik kiválasztása és rendelkezésükre hagyása iránt intézkedhessenek, valamint a városok, községek, egyesek, testületek és családok is letétben levő okmányaik visszavétele, vagy otthagyása iránt határozhassanak.“ Cziráky János gr. kívánatosnak tartotta volna, ha a 3 havi határidő helyett hat havi tűzetett volna ki, de így is elfogadja a törvényjavaslatot. Tisza Kálmán miniszterelnök annál inkább kéri a 3 havi határidő elfogadását, mert különben az egyesítés elhalasztatnék, amennyiben csak a nyári hónapok alatt lehet a levéltárak egyesítését keresztülvinni. A ház a törvényjavaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben az indítványozott uj szakasszal együtt elfogadta. Következik az 1882. évi rendkívüli hadiszükségletből a magyar korona országaira eső rész fedezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Schmidegg János gróf nem fogadja el a törvényjavaslatot, egyrészt, mert itt a delegácziók világosan túllépték hatáskörüket ; másrészt, mert idegen birtokba nem akar oly tömérdek pénzt befektetni Densewffy Egyed gróf kijelenti, hogy három évi boszniai hivataloskodása folytán képesnek tartja magát azon okok elsorolására, melyek ezen rendkívüli kiadásokat szükségessé tették, és melyek, ha gyökeresen nem orvosoltatnak, a jövő évben azok folytatását fogják szükségessé tenni. Szóló előadja, hogy ő október hó 12-én a forradalom kitörését éppen a fócsai járásban megjósolta, s hogy neki ezen beteljesedett jóslat folytán Boszniából távoznia kellett, a lázadás okának az adórendszert és főképpen a szerencsétlen adótörvényt tartja, nem pedig az újonczozási törvényt. A boszniai Finanz-Landes Direktió a kormányzónak csak koordinált és a politikai hatóságok fölé helyezett fórummá emeltetett, úgy, hogy a Finanz-Landes Direktio a közigazgatási tisztviselőket disciplináris vizsgálat fenyegetése alatt kényszeríti az adó kérlelhetlen és kivétel nélküli behajtására. Azon közigazgatási tisztviselők száma, kik Boszniában az igazat megmondani merték, amúgy is csekély vola, most pedig szóló példáján okulva, egészen el fog enyészni. A Finanz Direktio azt fogja jelenteni, hogy az adók rendesen folynak be, azt a minisztérium kellemes tudomásul fogja venni és hogy mikép és minő következmények árán éretett el ezen kielégítő eredmény, arról hallgatni fog ugyan a krónika, de annál jobban lesznek kénytelnek azokkal foglalkozni a delegációk az új rendkívüli hitel megszavazása átál. De a forradalom főtényezőjének szóló az erdőtörvényt tartja. Ezen törvény életbeléptettetvén, egy sereg nagyobb részt cseh uradalmakból iszákosság vagy más okok miatt elbocsátott erdészek szállták meg Boszniát, kik mint a Landes-Fiananz- Direktion tagjai, a közigazgatási tisztviselőktől nem függvén, botrányos gazdálkodást vittek véghez. Az erdőtörvény megsemmisíti azon csekély ipart, mely Boszniában a török uralom alatt létezett, mert a magas erdő- és széntaksák, melyeket előre kell fizetni, megölték a városi és krecsovói vashámorokat ugyannyira, hogy ezen utolsó községben, hol két év előtt hetenként 2—3 marha lett levágva, jelenleg hetenkint csak egy juhot vagy kecskét vágnak. Midőn tehát szóló a törvényjavaslatot elfogadja, felkéri a kormányt, hogy tegye a bosniai közigazgatást beható gondoskodása tárgyává, mert ezek reformálása nélkül a Bosniában levő hadseregből egy ezredet sem lehet nélkülözni, míg ellenben a reformok ezen a téren még a tervezett váraknál is szilárdabb bástyái lesznek a nyugalomnak és rendnek. Cziráky János gróf és Haynald bibornokérsek a törvényjavaslat mellett szólaltak fel. Végül Tisza miniszterelnök felelt a javaslat ellen felhozottakra, mire a főrendek a törvényjavaslatot változatlanul elfogadták. Ezzel az ülés véget ért. KÜLFÖLD. Az egyptomi ügy zavarában, melyben a legkülönbözőbb pázisokat jelentő hírek egymást követik, az képezi a helyzet signaturáját, hogy a nyugati hatalmak, miután eddigi lépéseik sikertelenségét belátták és alkalmasint maguk közt sem bírtak a követendő eljárásra nézve megegyezésre jutni, végre a portát kérték fel, hogy a szultán szuverenitásának auctoritásával kísértse meg a felbomlott rendet békés utón helyreállítani. Hogy miben állnak a módozatok, melyeket a nyugati hatalmak e czélra a portának ajánlottak és hogy a porta elfogadta-e ezen ajánlatokat, vagy mi módon kívánja a porta az ügy békés elintézését megkísérleni, arról megbízható jelentések még nem érkeztek; az arra vonatkozó különféle hírek tehát nélkülözik a hitelességet. Kérdéses természetesen, hogy egyátalán helyre lesz-e állítható a béke békés eszközökkel, de ezen fordulat, hogy a nyugati hatalmak elcserték a portapraeponderáns jogát és erre nézve a többi európai hatalmak álláspontjára helyezkedtek, mindenesetre oly momentumot képez, mely megkönnyíti, hogy az egyptomi ügy európai kérdés lévén, az európai koncert egyetértésben arra fordítsa gondját, hogy az anarchiának mielőbb vége vettessék és a béke minél biztosabb alapra helyeztessék. A franczia kormány már kezdi érezni az egyptomi dolgok visszahatását. A nyugati hatalmak diplomácziai veresége Kairóban és Konstantinápolyban, továbbá a kilátás, hogy végül is török csapatok fogják a rendet Egyptomban viszszaállítani, de főleg azon körülmény, hogy a kairói válság alkalmat adott a szultánnak, hogy a tuniszi események óta nagyon megcsappant tekintélyét Észak-Afrikában ismét helyreállítsa. Párisban igen kellemetlen hangulatot keltettek, melynek a République Franchise igen éles hangon ad kifejezést. Gambetta lapja a török csapatok kiküldésében jeladást lát egész Észak Afrika fellázadására s kijelenti, hogy ha Francziaországnak része van e kedvezőtlen helyzet megteremtésében, úgy ez azért van, mert a franczia miniszterek ügyetlen, erélytelen, képtelen emberek. Annyiban Gambetta lapjának mindenesetre igaza van, amennyiben azon tény, hogy török csapatok készülnek megjelenni Egyptomban, a tuniszi viszonyok megszilárdulását lényegesen megnehezíti.