Magyar Polgár, 1883. január-március (17. évfolyam, 1-73. szám)
1883-02-02 / 27. szám
4 ■ég. A két elsőt Szász Károly, a többit Vargha Gyula fordította. Legtöbb tapsot aratott „A kezesség“ czímű költemény, mely minden tekintetben sikerült fordítás. Csiky Gergely indítványozza, hogy Szász Károly a kilátásba helyezett egy kötet Schiller-fordítást nyújtsa be a társaságnak kiadás ▼égett, amit Szász Károly meg is ígért. Ezután következett a programnak legérdekesebb része Arany János dalainak bemutatása. Bartalus röviden ismertette a dalok történetét. Elmondta, hogy Arany János még kis-ujszállási tanítóskodása alatt tanult meg egy keveset zongorázni. Ezt a kevés zeneismeretét azonban hamar elfeledte, mígnem később a lantból módosított gitáron ismét gyakorolta magát a zenében. A 70-es évek elején társalgás közben Arany felemlítette, hogy egykor tudott s talán most is tudna gitározni. Salamon Ferencz erre rögtön megajándékozta Aranyt egy gitárral s ő ismét hozzáfogott a zenéhez. Arany alaposan ismerte ezt a hangszert s akármelyik népdalt el tudott rajta játszani. Mikor felolvasó megtudta, hogy Arany zeneköltészettel is foglalkozik, rögtön felkereste s felkérte, hogy adja át neki szerzeményeit lemásolás végett. Ez meg is történt s e szerzeményekből, melyek mindegyig a homlokán viseli keletkezésének évszámát, mutatott ma be Bartalus 9 darabot, Láng Fülöp gyönyörű énekkisérete mellett. A bemutatott dalok szövegét Arany részint a maga, részint Petőfi költeményeiből választotta. Ezek között van kettő: „A tudós macskája“ , „A tintás üveg“, melyekhez a hengeralakbeli dalok mintájára írta a zenét. A bemutatott dalok ezek : A tudós macskája, A szép fényes katonáról (Amadétól), Csillagnak születtél (Petőfitől), Igyunk bizony még egy kicsit, A kálvinista pap és Csokonay Vitéz Mihály, A hegedű szárazfája, A tintás üveg, Kondorosi csárda mellett és A toronyban delet harangoznak. Mind e dalok Láng érczes, kellemes énekkisérete mellett szűnni nem akaró tapsokat arattak, kivált „A toronyban delet harangoznak“ czímű dal, mely gyönyörű dallamánál fogva egyike legszebb népdalainknak. Gyulai Pál a társaság nevében meleg kőszünetet mondott Láng Fülöpnek szíves közreműködéséért, s az ülést pár perczre felfüggesztette. A közönség nagy része ezalatt szétoszlott, holott az ülés újra megnyitása után is alkalma lett volna egy gyönyörű hangban gyönyörködnie. Vadnay Károly ugyanis a társaság nevében felkérte a jelen volt Takács Lajosné úrhölgyet, hogy az Arany-dalokból szíveskednék egyet-kettőt elénekelni, hogy alkalma legyen a társaságnak e remek dalokat ősi hang kísérete mellett is hallania. Takács Lajosné engedett a kérésnek, s elénekelt két Arany-dalt, oly szép kellemes csengő hangon, mely nem kis élvezetet nyújtott a társaságnak. Természetes, hogy Takács Lajosné úrhölgynek is bőven kijutott a tapsból, az elnök pedig neki is köszönetet mondott a közreműködésért. Végül kisebb jelentőségű folyó ügyek intéztettek el, mire az ülés véget ért. KÉPZŐMŰVÉSZETI TÁRCZA. Képzőművészeti szemle. Budapest, jan. hó. (Verescsabin. Egy hazai mfíkereskedés.) (Vége) Szintén hazafias szempontból érdekel főleg egy Szentpétery-féle dombormetszet, mely Mária Teréziát tünteti fel országnagyjai közt. A kis terjedelmű mű aranyozott felső keretét a művésznek email-művü arczképe díszíti, sajátságosan patriarchális bonhomániájával. Igen kedves roccoco műdarab az egész, s aránylag valóban nem drága. Újabban a Kleinberger-czég tulajdonosai azt az eléggé nem helyeselhető czélt tűzték maguk elé, hogy kiválóbb nevű ifjú magyar festőink műveit is közvetítsék a külfölddel s különösen Francziaországgal, hol művészeti reputácziónk Munkácsi diadalai óta folyvást emelkedőben van. E czél megvalósítására tett tapintatos lépés volt Spányi Béla hangulatteljes festményének: „Gólyák a patakban* — megszerzése. A műre, mely után oly sok jogosult reményt keltett maga iránt a nagytehetségű ifjú művész, még élénken emlékezhetik vissza az olvasó a tavalyi műtárlatról, melynek egyik kiemelkedő momentumát képezte. Egy időben hire járt, hogy a nemzeti kaszinó akarná magáévá tenni a képet. A dolog azonban abban maradt, valószínűleg nem volt elég „sportszerűség” a tárgyban, s így Spányi képe, a Kleinbergerék tulajdonába menve át, valószínűleg Francziaországba fog vitetni, hol, semmi kétségünk benne, mielőbb fog akadni jeles tulajdonait méltányló műbarátra. Jelentéktelenebb s csak a művészi szeszély szülöttének nevezhető hevenyészet Munkácsinak egy karlsbadi motívuma, mely a művész ottléte alkalmával lett rögtönözve. A merész, hatalmas ecsetkezelés, a megkapó impustuosus modor már messziről elárulják mesterét. Kocsikázó nő-paczienset ábrázol, háttérben az idylli bájos sétánnyal, mely Aranyt is a gyönyörű vidék megörökítésére ösztönözte. Valami zseniális hányavetiség jellemzi a kis darabot, de a melyben eredeti humorral nyilatkozik Munkácsy sajátságos felfogása, hogy épen a staffage-t helyezi előtérbe s a járulékos részletekből emeli ki a főhatást. Idegen mesterek közül e gyűjteményben a túlnyomó rész a németalföldieké. A Kiglewich István-féle képtár egy pár különösen szép festménynyel szolgált erre. Ruysdael, Berghen, Van Ostade, Van Steen, Hobbema stb. két Wouvermann közül egyiknek eredetisége iránt némi kételyeket lehet táplálni. Nemcsak azért, mert az igazi Wouvermannok felette ritkák, s épen azért rendkívül magas árúak, de főkép, mert az egyik szóban forgó mű sehogy nem emlékeztet a brigantaggio képzetkörében dúslakodó eme festő eszmemenetére és styljára. A másik ellenben, mely kalandor-lovagok pihenőjét ábrázolja, nemcsak levegőjénél fogva, de a ló tomporának Wouvermannál oly sajátságos éles és markáns rajzánál s alakjai megfelelő individualitásánál fogva is rá vall a bécsi Belvederében levő Rab- 1ó-vadal szerzőjére, mellyel önkénytelenül is kihívja az összehasonlítást. Szintoly kétes egy állítólag Rubens-féle mythologiai jelenet is, bár a vidám, vörhenyes színezet s a világosság megosztásának aránya semmi kétséget sem hagy fenn arra nézve, hogy ha nem is magától Rubenstől, de mindenesetre tanítványai egyikétől ered Sőt a képen levő hat alaknak félreismerhetlenül két különböző kézre valló rajza, határozottan feljogosít arra a föltevésre, hogy a jobb oldalon levő három sötétebb alak, már csak magasabb formai tökélyénél fogva is a mesteré, míg az ellenkező oldalon levő három, teljes valószínűséggel gyöngébb tanítványi kéz munkája. Rubens tudvalevőleg nem igen tartózkodott attól, hogy a tanítványai által az ő útmutatása alatt készített műveket némi felülvizsgálat után a magáéinak ismerje. Innen a neve alatt forgalomban levő művek nagy száma. A bécsi képtárak roppant mennyiségű Rubenseinek is szinte fele, bátran állíthatni, ily eredetű. Ruysdael egy gyönyörű „Erdei részletén” jelenleg Ráth György alkuszik. Ráth már vásárolt egy Van Ostadet e kereskedésből, de annak ára távolról sem volt oly borsos, mint a Ruysdaelé, kerek számban 25.000 forint. Mindamellett tekintve azt, hogy hazai képtáraink Ruys Onelekben úgy sem igen gazdagok, csak örvendeni tudnánk azon, ha a vásár létrejöne. A kép, mely százados fáktól körített regényes tájt ábrázol, megkapó sötét színezettel, egyike a legkiválóbb Ruysdaeli termékeknek. Ráth Györgyön kívül még gr. Andrássy Manó, dr. Lipthay Béla, Ipolyi Arnold, Pulszky Károly s mások is, részint mint vevők, részint mint műismerők, rendes vendégei közé tartoznak a sugárúti műkereskedésnek. Andrássy Manó gróf, ki * csak a napokban kötötte meg az alkut egy van Weénix felett, most újólag egy vadászati csendéletet vett czélba Halstól. E csendélet, leszámítva a középen lecsüngő fülhasított vadat, mely kissé bonczasztal szaga, s a régi németalföldi genre-festők disznóölő mészáros fantáziájára emlékeztet, részleteiben igen kedves csoportozat. Úgyszintén Berghen egy kalabriai tájképe is, bár az északi MAGYAR POLGÁR. (27. sz.) TUDOMÁNY, IRODALOM. A magyarországi Kárpát-egyesület évkönyvének 1882-iki IV. füzete egyetlen nagyobb, de mindenkit egyaránt érdeklő értekezést tartalmaz dr. Róth Samutól: „A Magas-Tátra és környéke barlangjainak leírása* czímmel. * Képes világtörténet. Egy nagy terjedelmű világtörténelem páratlanul áll irodalmunkban nemcsak terjedelménél, hanem alaposságánál és gondos kidolgozásánál fogva is. Az ókor történelmét, dr. Ribáry Ferencz írta meg, ki az arra vonatkozó irodalomnak nemcsak beható ismerője, hanem a külföld által is elismert szakművelője volt. Ribáry elhalván, mielőtt a mű a középkorig érhetett volna, dr. Molnár Antal a középkori történelem speciális tanulmányozója vette át a munka folytatását, s meg kell vallanunk, hogy nem méltatlanul sorakozik a mű e része a jeles kezdethez. A 69, 70 és 71-ik füzetek jelentek meg a műből, melyekben Francziaország az első Capetingiek alatt IX. Lajos haláláig, Anglia Hóditó Vilmos első utódai alatt és az angol képviseleti alkotmány kezdeteire Németországban a Hohenstaufenek uralma vannak tárgyalva a művelődési viszonyok és egymással küzdő eszmék előtérbe állításával. Nem puszta, unalmas adathalmaz, hanem élő és mozgó középkori történelem tárul elénk, mely midőn érdeklődésünket szorosan magához vonja, a fejlődési mozzanatok tudományos, rendszeres feltüntetésével egyszersmind gondolkozásra is ösztönöz. A mű előadása folyékony, élvezetes és világos, ami közre fog hatni ez érdemes könyv mind szélesebb körben való meghonosodására. Ara füzetenként 30 kr. SZÍNHÁZ, ZENE. ?13!712 ti színház. Moliére-estünk volt tegnap. A tisztességes számú közönség csak helyenként mutatott nagyobb érdeklődést „Tartuffe” előadása folyamán , ilyenkor mindig Szentgyörgyi, Gabányi vagy Gerő Lina k. a. voltak a színpadon a szóvivők. A közönségnek helyes érzéke van, mert a tegnapi előadás az említett három szereplő kivételével, nem ütötte meg a mértéket. Őrölték, törték, peregtették, szaggatták, recitálták Moliére dialógjait, de nem beszéltek azzal a művészettel, melyet e dialógok okvetlen megkívánnak. Ebből magyarázható meg, hogy némely jelenet terhelőleg, nyomasztólag hatott. Szentgyörgyi kitűnően játszta Tartuffert, álszenteskedését kenetteljes hangon, ég felé kívánkozó arczkifejezéssel ábrázolva ki: „le faux dévot ressemblait trop au veritable“ — az álszenteskedő roppantul hasonlított a valódihoz,— mondhatnók alakításáról, ha szemének egy-egy hirtelen való félrevillanása, arezvonásainak egy-egy szokatlanabb mozdulata nem utalt volna arra, hogy bármennyire közelítse is meg külszínre a valódi szenteskedést, lelkéből szinlel ez az ember. Szentgyörgyi kiváló tapintatot tanúsított a távolabb részletek megjelenítésében s csupán egy perezre esett ki a szenteskedő tempóból egészen, midőn Elmira felszólítására az ajtót nagy mohón bezárta. A rendkívüli élénkség, melylyel ezt végezte, eléggé elárulta Tartuffe czélját s ezáltal fölöslegessé vált minden nyomatékosabb utalás, s teljes joggal szorítkozhatott a szenteskedő hang élénken váltakozó árnyalataiban adott diséret kifejezésekre. Gabányi a törvényszolga kis szerepét játszta leyális simasággal ellenszenves vonások belevegyítése nélkül, jól megédesítve a keserű orvosságot tartalmazó üveg széleit. Kis szerepével is tapsot aratott. Gerő Lina k. a., mint Moliérei komorna forgolódott a színen. Tartuffeben Donnának kevesebb szerep jut, mint Moliere többi darabjában, de ebben is ép úgy gondolkozik a szerelmesek helyett, ha nem is kell annyit furfangoskodnia. Gero Lina k. a. kevesebb raffinériát öntött ez alakba a kellőnél, mindazonáltal a legegyszerűbb eszközökkel is tudott eredeti, frappáns jeleneteket teremteni. * Geiger és Brath többször említett február 8-ai hangversenyének műsorozata a következő: Schumann: Quintett. Előadják : Geiger Albert (zongora), Brath Frigyes (I. hegedű), Nagy Gábor (II. hegedű), Petelei István (brácsa), Dobokay Kálmán (gordonka). Schubert: a) Adagio (Wanderer Phantasie), b) Menuetto. Mendelsshow: Scherzo (C. moll.) Zongorán : Geiger Albert. Max Bruch: Hegedűhangverseny (op. 26). Proludio, Adagio, Finale. Hegedűn : Brath Frigyes ur. Chopin: a) Préludes (G. dur, F. dur, Es dur, Des dur, B. moll), b) Mazurka B. dur). c) Valse (Ges dur). Zongorán : Geiger Albert. Lányi Ernő: Intermezzo, Scherzo egy hegedű-sonátából. Hegedűn: Brath Frigyes. Geiger Albert: Magyar dalok fölött. Zongorán : Geiger Albert. Brath Frigyes : Rondo Fantastique. Hegedűn Brath Frigyes. — A hegedű-részeket zongorán kiséri Lányi Ernő úr. Jegyek ára: Körszék 1 frt 50 kr. Zártszék 1 frt. Erkély-ülőhelyek 1 frt. Állóhely 60 kr. Jegyek előjegyezhetők Szongott Gerő úr főtéri üzletében. Válthatók ugyanott és a hangverseny napján este a pénztárnál. A hangverseny kezdete este 7 órakor pontban. * „A fekete hajó“t tegnapelőtt új átdolgozás szerint ismételték a népszínházban. A kifogásolt frivolitások már most nincsenek benne, s ezek nélkül, mint a lapok írják, a „Fekete hajó“ útja hosszabb és biztosabb lesz. NEMZETI SZÍNHÁZ. Bérlet 112. szám. Kolozsvár, 1883. febr. 2. A kornevilli harangok. Operette 3 felv. Személyek: Henry..........Váradi M. Szombaton, febr. 3-án. A KAVIAR. Gáspár .... Marczell. Biró.............IQ.Szilágyi Grenicheux . . Németh J. Jegyző .... Váradi A. Germaine . . . Bátekné. Scipolette . . Örley Flóra 1883. febr. 2. NAPI HÍREK. Kolozsvár, febr. 1. A mai szám tartalma: Válság a szélsőbalon. — Kossuth a megyei rendszerről. — Országgyűlés. — Az orsz. függetlenségi körből. — A megyék háztartása. — Román lapokból. — Franczia események. — A Kisfaludy-társaságból. — Tudomány, irodalom. — Szinház, zene. — Napi hírek. — „Fauszt“ a zenében. — Vegyes. — Idegenek névsora. — Csarnok: Egy szó; Ebers regénye (folyt.) —Közgazdaság: Az amerikai gazdagyűlés munkálatai (m.) Kolozsvári piacz. — Hirdetések. Tárcza: Párisi séták (saját levelezőnktől.) — L’Évange liste; Daudet Alfonz regénye (vége.) — Képzőművészeti tárcza: Képzőművészeti szemle (vége), Várnai (Böhm) Sándortól. * A ref. konvent a jövő évben, Szász Domokos indítványa folytán, Kolozsvárit fog összegyűlni. A konvent ülésezése tegnap véget ért. *r A kiállítandó képek kicsomagolása és rendezése ma is javában foly. Ma még szebb alkotások kerültek elő. És mindez az utolsó tíz évi munkásság eredménye! Ennek láttára valóban gyönyör tölti el szívünket. Mit tesz az, ha a kormány csak valamennyire istápolja a szunnyadó tehetségeket és a közönség csak valamennyire buzdítja a tétovázó tetterőket ! Ifjú, ki még alig tölté el gyermekéveit (Vastag Géza, Vastag György fia) versenyez itt veterán művészekkel. Az egyes mesterek iskoláinak reminiscentiái meg-meglátszanak egyes képeken, de majd mindenikből felcsillan az önálló tehetség. — Délig a képek kicsomagolása befejeztetett. Ezek között vannak: Ligeti Antaltól „tájképek“, Feledi Tivadartól „genre alakok és egy gyümölcs-csendélet“, Molnár Józseftől „állat- és tájképek, Valamint a „légyott“, Konek Idától „genrealakok és tanulmányfejek“, Vastag Gézától „állatképek“, Vágó Páltól „Remete“ és „tanulmányfő“, Valentin Jánostól „Czigány- leány“, Peterdi Gyulától „Tájkép disznókkal*, Bartók Lajostól „Faluháza előtt“, Karlovszky Bertalantól „tanulmányfő*, Udvariaki Bélától „lovas ütközet 1848— 49-ki szabadságharczból (szén-karton) és csendélet*, Peske Gézától „bajor paraszt“, Spányi Bélától „utolsó gólya“ — fénykép — végül Feszti Árpádtól „Szent Gellért vértanusága“, mint legnagyobb kép az összes között. A délelőtt folytán Budapestről újabban itt friss kép érkezett postán Ligetitől, Konek Idától és Újházi Ferencztől. * A képkiállítás iránt már oly irányban is mutatkozik érdeklődés, mely művészeinknek nem kevésbbé kedves, mint az elismerés és bámulat. T. i. többen már vevő szándékkal tudakozódnak az egyes képek ára felől. * Gróf Zichy Jenő, a képkiállítást rendező bizottság elnöke tegnap este Pápáról a következő táviratot intézte Minorich Károly polgármesterhez: „A lapokból értesültem itt, hogy m-ikére várnak Kolozsvárit. Ez nem látszik valószínűnek utóbbi értesítése folytán. A képkiállítás rendezése mennyire haladt? Hetedike előtt Pestről el nem jöhetek , a megnyitást tehát 8-ára kellene kitűzni. Kérem Huművésznél hiába keressük a déli tónus ragyogó melegségét. Ez utóbbi munka nemsokára Parisban fog szerencsét próbálni. A világ legkorbelyebb és legszeretetreméltóbb Tan Van Steenje ez a németalföldi Falstaff, ki hinné ? Csupa komoly stádiumokkal van képviselve. Pedig Van Steen senkinek sem kell, ha nem pajzán. A közönség úgy van vele, hogy cynismusait komolyan veszi, s komolyságát kineveti. Hogy is ne! Egy Villva, aki akadémiai szónoklatot tart, ő egy Van Steen, aki idillt fest! .... Hobbema váltig feldicsért remeke nem sok hatást tesz szélmalmaival s flegmatikus halászával a délibábos égalj fiaira. Talán ha annak a kenderszinti folyamnak partján szalonnázó magyar kanászok keverednének! Nekünk így nem elég romantikus a maga zsinórra szedett házaival. Hadd versengjenek tehát a berlini s frankfurti múzeumok felette. Azért a 35.000 írtért, melyet érte követelnek, nekünk valóbb képet is találhatunk nem egyet — a magunkéi közt. Kár volna azonban elszalasztani Teniers kedélyes „Tá nc z o ló öreg házaspárját.“ E mű bizonyosan azok közé tartozik, melyeket hagyományos fekete kávéja mellett készített a kedélyes mester, ki, mint Rubens és Rembrandt, szintén érzékkel bírt művészetének üzleti oldala iránt. Egy ötlet, egy lehellet az egész, de mily könnyen, mily természetesen odavetve ! Teniersben legszerényebben egyesül a németalföldi géniusz egészséges humora egy modern franczia festő tárgy azonosságával s élénk megfigyelésével. Szinte istenkáromlás egy más itt látható festményt is Teniers név alatt uralni. A signatura hibátlan ugyan, de nem szabad feledni, hogy a két nagyobb Teniersen kívül még három Teniers dolgozatai szárma*r n tr rC *- — — - - - - • « . _ _ . ^ 1 n m nUtlrAveri Vív