Magyar Polgár, 1883. április-június (17. évfolyam, 74-148. szám)
1883-04-28 / 98. szám
6 * Egy leány, aki mostoha anyát keres. Persze, csak Amerikában történhetik meg az afféle dolog, hogy egy baltimorei lap hirdetési rovatában a következő házassági hirdetés legyen olvasható: „Papámat meg akarom házasítani. 5 láb 7 hüvelyk magas, szőke hajú, fekete szemű, római orrú s még megvan minden metszőfoga. Leendő mostohámnak, ha meg fog tetszeni, jó bánásmódot ígérek. Vagyonos és családnélküli fiatal hölgyek forduljanak : „Miss Sarah Simpee, Baltimore, poste restante“ Gyászrovat. A lálkottak mélyen megszomorodott szívvel tudatják, hogy szeretve tisztelt nagynénjek, illetve rokon özv. Márk Sámuelné, született Benigni Zsuzsanna, folyó évi ápril hó 25-én, éjjel 13 12 órakor, életének 70-ik, özvegysége 15-ik évében, végelgyengülés következtében megszűnt élni. Hűlt tetemes folyó hó 27-én, délután 5 órakor fognak nagy malomutcza 7-ik számú háztól, az ev ref. egyház szertartása szerint, a közös sirkertbe kikisértetni és örök nyugalomra elhelyeztetni. Mely végtisztelettételre rokonok és ismerősök szomorúan meghivatnak. Béke porain Kolozsvárt, 1883. ápril 56-án. Benigni Sámuel és neje, született Klész Lujza, testvéreik és számos rokonaik nevében. Sport. Bécsi lóversenyek. (Saját levelezőnktől.) — Negyedik nap. — Bécs, ápril 24. Mintha csak az időjárás a sport ellen esküdött volna. A tavaszi nap mögül hideg őszi szél fújt elé, porfellegbe takarva az egész pályát s akadályozva mindent, mi a magyar istálók győzelmét elősegíthette volna. Pedig hiába, a mai nap csak a mi lovainknak hozott győzelmet, mert a 6 futam közül 5-öt a magyar sportsmanok lovai nyertek el s fényes tanúságát adták egy új, kezdő istáló életrevalóságának s ez az istáló az, mely Távirat, Palmyra, Etelke és Charadet állítja a versenytérre, a Schossberger istálója. A mai versenyről, melytől a szorosan vett aristokratiát Mária Antoniette temetése tartá távol, a mennyire a fölkavart porjelleg engedé, a következőket jegyezhettem: Az udvar részéről senki nem jelent meg, még az udvari páholyt sem dekorálták, miután nem vártak belé látogatót. I. Futam. Rondeau Rennen, dij 800 frt, táv. 1200 mtr. Nevezve van 8 ló fut 5. Ggróf Apponyi Antal névtelenje, (Butters.) BaltazziArisztid, Incognito, (Wyass.) Blaskovics Miklós, N é r s a, (Croves.) Gr. Henckel Hugó, Boccaccio, II. (Busby.) Jankóvits Gyula, Elegant Discretion, (Greaves.) A múlt versenynél rész harmadiknak maradt Nérsa 4—5 hosszal első, csak a második díjért fejlődik érdekesebb verseny Apponyi névtelenje és Baltazzi Incognitoja közt, melyből a névtelen kanczának jut a második hely, míg Incognito a harmadik hellyel kénytelen megelégedni. Tot. 5, 72. II. Futam: Kisbér Rennen, dij 2000 frt, táv. 2000 mtr., nevezve van, 17 ló, fut 4. Bethmann Sándor, Pierrot, (Butters.), gróf Esterházy Móricz, Horace Vemnet, (Templemann.), gróf Henckel Hugo, Albion, (Busby), báró Springer Gusztáv, Economy, (Madden.) Economy folyton vezet s rendkivül nagy előnynyel czélhoz ér, mig Albion két hosszal biztosítja magának a másidik helyet Horace Vemnet ellen, mely 3-iknak érkezik. Totalcsator 5:9. Ili Handicap. Dij: 800 frt, távolság: 1600 méter, nevezve van 5 ló, fut 3. Fáy Halász Gida Névtelen-je, (Greaves.) Blaskovics Ernő Árvája, (Smart.) Bethmann Sándor, Fides, (Batters.) Szép egymás után jőnek be egy hosszal Árva, ugyanenyire utána a Névtelen s harmadik Fides. Totalisátor: 5, 9. A IV. Futam volt az Eladó verseny. Dij: 700 frt, távolság: 1200 méter, mind a három nevezett ló futott s ezek voltak : a Baltazzi Aristidtól mint a futam után 475 frtért megvett Radieschen gr. Kálnoky tulajdona (Jones.) Gr. Esterházy Miklós, Nordkirchen, (Enoch.) Rauch György hadnagy, (N. Drag. Rgmnt.) Nautilus, (Gillam.) Radischen nagy előnnyel első, Nordkirchen egy hosszal harmadik Nautilus előtt. ■Totalisátor: 5: 14. V. Futam Harde Rennen. Dij: 700 frt, távolság: 3200 méter, nevezve volt 7 ló, futott 5. Hg. Esterházy Pál, Sybarit, (Hansi.) Gr. Esterházy Miklós, Tremonia, (Ellis.) Schossberger Nándor, Etelka, (Planner.) Gr. Wilczek János, Csillag, (Phillips.) Capt. George, Dessina, (Herbert.) Etelka a múltkor oly szépen jött be harmadiknak, hogy ma nagy kíváncsian vártuk, hogy helyre A nemesi fölkelők. A Ludovika Akadémia közlönyének legújabb számában Kápolnai P. István, m. kir. honvéd alezredes, a következő czikket közli: 1809-ben a győri csatában 18 állandó seregbeli, 6 osztrák Landwehr és 5 magyar nemesi fölkelő-zászlóalj által képezett, János főherczeg által vezényelt középhadunk a franczia turszám által hátrálásra kényszerittetvén, József nádor a május 14-ikén összesereglett, tökéletlenül felfegyverezve és felszerelve mihamar útba indított és 24 napi menet után június 14-én, közvetlenül a csatatérre érkezett zemplénmegyei lovas osztálynak azt parancsolta, hogy a győzelmesen előnyomuló franczia gyalogságot támadja meg és tartóztassa fel. A vitéz zemplénmegyei nemesek, daczára annak, hogy nagy részük csak fokossal volt felfegyverezve, mert e felkelő lovas osztálynak 300 kard helyett csak 160-at adtak volt, mégis bátran nekirohantak egy oly franczia könynyű gyalogezrednek, mely az utóbbi 4 év alatt Ulmnál, Austerlitznál, Jénánál és Eylaunál különösen kitüntette volt magát, azt viszszaszorították, de aztán egy másfél öl széles, mély, iszapos, füzesekkel benőtt árok által feltartóztattak, melyen átugratni nem lehetett. Ezen árok mögött állott egy franczia üteg, mely hevesen kartácsolta a zemplénieket, kik Kandó ezredesük biztatására a sűrű golyózápor daczára mégis megkisérlették, vajon nem lehetne-e ezen árkon átkapaszkodni, ami azonban a süppedékes talaj és a sűrű füzes bokrok miatt lehetetlennek bizonyult. Még mielőtt a zempléni lovas-osztály az árokhoz ért volna, máris egy franczia ágyúgolyó a két századparancsnok egyikének, a fiatal b. Barkóczy Antalnak lovát leterítette és e százados czombját szétzúzta. Elhagyatva feküdt b. Barkóczy a csatatéren, midőn az árok által feltartóztatott, oldalában már egy egész franczia lovas-ezred által fenyegetett zempléni lovas-osztály ügetve tért vissza eredeti felállításába, mely alkalommal b. Barkóczinak egyik tizedese, nemes Budaházy Péter, észrevette a magával tehetetlen századosát, a ki fölött nemsokára a franczia lovasságnak át kellett lovagolnia. Ezt Budaházy nem tűrhette; megállóit — nyeregéből minden terhet ledobott, — századosát a nyeregbe ültette és úgy mentette meg azt az eltiportatástól vagy a hadi fogságba eséstől. B. Barkóczynak sebe oly súlyos volt, hogy nem gyógyulhatott fel. Junius 23-dikán meghalt. Halála előtt tollba mondott több levelei közül kettőnek szövegét találtam a magyar nemesség 1809-ki felkelésnek iratai közt. Mind a kettő megérdemli, miszerint az aktuskrból feltámasztassék, hogy az akkori nemzedék magasztos eszményi iránya mellett tanúskodjanak. A második levél azért is különösen érdekes, mert visszaemlékeztet azon patriarkális viszonyra, mely az akkori időben a nemesek és vármegyéjük közt létezett és a melynél fogva a vármegyék közönsége úgyszólván tágasabb értelemben vett családot képezett. A első — junius 21-én kelt — levél, vagyis helyesebben mondva vitézségi bizonyítvány, gr. Hadik altábornagy és Kandó ezredes jelenlétében mondatott tollba, a kik azt mint tanuk alá is írták. Ezen, a magyarul nem értő Hadik miatt, németül tollba mondatott levél magyarra fordítva igy hangzik: „A győri ütközetben junius 14-dikén, midőn a nádor ő Felsége parancsára századommal az ellenséget megtámadtam és egy ellenséges ágyúgolyó által lovam agyonlövetett, jobb lábam pedig összezúzatott, nemes Budaházy Péter tizedes a zempléni nemes lovasezredtől volt azon jeles bajnok, ki rettenthetlen bátorságával és kiváló vitézségével nemcsak segítségemre sietett, hanem mikor az ellenség már majdnem hozzánk ért, engemet a földről saját lovára emelt és összes butyája veszteségével engemet a fogságba eséstől megmentett. „Ennél fogva a becsület mezején szerzett halálom órájában egyetlen és utolsó kérelmem az, hogy ezen nemes tizedes vitéz tettéért és tisztje iránti vonzalomért, minden derék bajtárs serkentésére, érdemjellel megjutalmaztassék. „Kívánom, hogy hálaadó hazám kimondhatlan kínos fájdalmaimat ezen egyetlenegy és utolsó kérelmem teljesítésével enyhítse és jutalmazza. Komárom, 1809. jun. 21. b. Barkóczy, s. k. A második, b. Barkóczy által, közvetlenül kimúlása előtt, magyarul tollba mondott levél Zemplén megye közönségéhez volt intézve és reményem, hogy e megye levéltárában még fel lesz található. Minden megjegyzés nélkül közlöm tartalmát ; szépségei oly szembeötlők, hogy azokra utalni nem szükséges. „Tekintetes nemes vármegye! „Igen kevés órák múlva elvégzem életemet ; édes hazám védelmezésében annyira megsebesüt,tetterá, hogy kínos fájdalman után a halált óhajtva várom. Nem békétlenkedem halálomon, mert a dicsőség mezején végzem be életemet; reményem megérdemlem, hogy magyarnak születtem. „De minekelőtte lenni megszűnnék, a tek. nemes Státusoknak és Rendeknek bennem helyezett bizodalmukat hálaadó szívvel megköszönöm. Azon órától fogva, melyben a Tek. Státusok által százados kapitánynak választottam, nem volt más igyekezetem, mint vagy dicséretesen élni, vagy becsületesen meghalni; ez utolsó nemsokára betellejesedik. Ajánlom a Tek. Sz. és R.-eknek az én kedves jó édes anyámat és kedves testvéreimet prácziájokba, nemkülönben azon becsületes altisztemet is, nemes Budaházy Pétert, ki maga élete koczkáztatásával engemet a legnagyobb tüzből, az ellenség közül, maga tulajdon sován kihozott, megérdemli példás viselete, hogy megjutalmaztasson; magamat pedig ajánlom a Tek. Sz. és Rendeknek jó emlékezetébe. Utolsó kívánságom ez és ezzel végzem életemet. „Éljen az én jó királyom és virágozzon világ végéig a dicső magyar nemzet! „Költ Komárom, 1809. jun. 23. „b. Barkóczy Antal halála óráján.“ MAGYAR POLGÁR. (98. sz.) , üti-e hibáját s valóban igazolta a hozzá kötött reményeket, mert ma csakugyan elsőnek érkezett. 2-ik Tremonia, 3-ik egy fél lóhosszal Sybarit. Totalisátor: 5: 26. VI. Steeple chase. Díj: 800 frt, távolság: 4000 méter, nevezve volt 14 ló futotta. Ellinger Tivadar, Schottländer, (Philips.) Hg. Esterházy Pál, Harponer, (Hansi.) Capt. Georg, Buff Rose, (Shannon.) Jankovich Gyula, Brown Maid, (Planner.) Gr. Kinsky Rudolf, Satyr, (Szalai.) Schossberger Nándor, Palmyra, (Flechter.) Gr. Sapáry Iván, Jerry, (Woodhouse.) Nagy bizonytalansággal vártuk a hosszú lefolyású és változó szerencsével folyó küzdelmet. Az ördögároknál Ruff Rose elbukott, maga alá temetve lovasát. A többiek változó szerencsével folytatták a versenyt, melyből Jerry vált ki, mint első, rögtön nyomában Palmyra, ezután Schossländer. Totalisátor: 5: 43. Idegenek névsora (April 27-én.) Nemzeti szálloda: Singer Adolf ut. Bécs. Regenbogen Salamon keresk. M.-Vásárhely. Özv. Fekete Lukácsné Egeres. Dobsin Casimir keresk. Alvincz. Pap Márton keresk. Sz.-Újvár. Hirsch S. utazó Bécs. Kolin Károly gyáros London. Biasini-szálloda. Decker Emil pinczér Kocsárd. Berzenczei Miklós szolgabiró s neje N.Honda. Válya Ferencz szolgabiró Szolnokdoboka. Nits Dániel birt. Kraszna. Letts Pál kereskedő Deés. Vágó András Háromszék. Jákó László, körjegyző Háromszék. Lobi Bollmann Szilágy. Gyárfás Gerő hiv. Budapest. Vilmanné Szilágy. H u n g a r i a-s z á 11 o d a. Rock Sándor, mérnök. Bécs. Block Antal kereskedő Bécs. Temesvári József keresk. Budapest. CSARNOK. Radu. Román beszély. Irta: Allan György. Fordította: dr. Bánffy Farkas. (Folytatás.) VI. Brosenitól félórányira, a kolostoron túl, Radeschu feküdt. Ott kora reggel fényes reggeli volt. Radesku Elis, fivére, Starros Nikó, Glogorioné Veresco és többen ott tölték a húsvéti ünnepeket, Radescu birtokán. Mindnyájan a kolostorban voltak a szertartás alatt; Catharina megígérteté Raduval, hogy nejével nem menend oda. Leküzdhetlen gyűlölettel viseltetett Olga iránt, mert látta, hogy az mennyire ragaszkodik Raduhoz, s mert szilárd elhatározása volt őket elválasztatni, hogy Radu őt vehesse el. Most is, mint mindig, a reggeli vígan folyt; a templomi szertartásoknak vége lévén, mindenki ismét magának élhetett. Euphrasit a szentelt kenyér felvétele után, magát is szentnek képzelé. Az igaz, hogy néha, midőn férjét közelében látá, gondolá magában: „óhajtanám, ha Györgynek is volna valakivel viszonya, akkor lagalább quittek lennénk.“ Különben Costicát várta ebédre. Catharina, mint rendesen, kissé hideg volt, de azért nem egészen közönyös Starros bókjaira. Starros az utóbbi években csaknem egészen tönkrement, kivált a mióta miniszterséget vállalt, (különben a jelenlegi kormánnyal is jól állott) és a mióta nővére, Elis számára egy gazdag férjet keresett. Catharina igen vagyonos s amellett, jó családból való volt. Csak Valteano ne csináljon semmi akadályt! Catharina nem titkolá iránta való ragaszkodását. „Mi újság, Starros?“ kérdé Verenco György, ki ámbár, hogy szintelé, mintha a kizika őt egészen nyugodtan hagyná, még, szívesen foglalkozott vele. „Jönnek az oroszok, mindez, amit beadok.“ „A szenátor-választások, hogy átnő ! „Minden bizonnyal melletünk, s ellenetek.“ „Annál jobb“, mondá nevetve Verese,, „akkor legalább titeket terhel a felelősségi! „De váljon miért nem jött Vuljeanu Olga a kolostorba?“ kérdé Euphrasi. „Színlelt ártatlanságból, mert mi ott valünk“, felelt Catharina. Elis bámulva nézett rá. „De hát mi... neheztelsz Olgára?“ „Előttem kiállhatlan.......egyéb semmitmondó Catharina egykedvűen. Elis kezdett nyugtalankodni, ez ross jel. Veresco poharát kiürítve, közbeszólt: „Vulteanoné ő nagysága sajátságos aszszony, van benne valami feszesség.“ „Hát illik-e így beszélni, György, imádottadról?“ vágott közbe kedélyesen Enphrasi. „Vulteano Olga sohasem volt imádottam“, felelt ez, nejét haragosan megnézve. „Mondják meg, kérem, mit csinálunk mi, ha a törökök jönni fognak ? szólt közbe Radescu. „Én itt maradok“, felelt Euphrasi „Anyám úgy is azt állítja, hogy midőn leg, utoljára itt voltak, nem is volt oly kellemetlen!“ „Akár nem voltunk ellenségeik.“ „Miért néz ma oly magasztosan a világba ?“ —- kérde Stavros Glogornonét. „Mert lelkemben van még a kolostori áhitatottság.“ „Előttem is még mind azon kép lebeg, a mint ott térdelt, gyertyával kezében, mely mintegy szent fényt árasztott ön körül.“ „Starros úr kezd érzékenyedni!“, szól, Catharina nevetve, „s így jobb lesz, ha nyugodni megyünk.“ „Mi szebb“, kérdé Euprasi, „egy templomban térdelő nő, vagy ugyanazon nő,k szép, báli öltözékben van? mondják meg urak őszintén véleményüket!“ „Ha az öltözék tökéletesen a testre talál, úgy térdelve szebbnek tartanám“, mondá Starros Catharinát szemlélve. „Mindig comme-il faut“, vágott körbe nevetve Veresco. „Azt hiszem, elég serényen volt ,mond- va, ha azonbban a báli öltözék. . . .“ „Hallgas!“ szakítá félbe nővére. „Nos hát, melyik szebb? ismétlő Ea , phrasi. „Én szebbnek tartom báli öltözékben”, vélé Radescu, „szenteskedő nők rossz hatást tesznek rám.“ „Én térdelve“, szólt Veresco, s így nem lehetett a kérdést eldönteni. „Azt hiszem, jó volna, ha aludni mennénk“, indítványozta Catharina, „ebédre átjön Vulteano Olga, s így erőre van szükségem ! Ezzel helyéről fölkelt. A többiek követték. „Mit gondolsz, várjon Vulteanu elválik-e nejétől, hogy Catharinát elvehesse?“ kérdi Radescu Elis férjét, midőn magukra marradtak. „Miért ne? Olgának volt 20,000, Catharinának pedig 40,000 darab arany hozománya“, felelt ez. VII. A Radescunál lefolyt ebéd után, mialatt a háziasszony néhány keringőt Chopintől zongorán játszott, azon kérdés merült föl a nappaliban, hogy mi áll magasabban: a festészet, vagy a zene. Az e fölötti vitatkozás nagy hévvel kezdett folyni, midőn Catharina az ő szokásos hirtelenkedésével kinyilatkoztatá, hogy a festészet csak felületes művészet, mivel soha nem keletkezik belső ösztönből és sohasem hal be tökéletesen valamibe. Starros, ki elhatározta magában a szépet tenni neki, mindenben igazat adott, bizonyítgatva úgy, amint tőle kitelt. Olga szépen védte az előtte kedves festészetet és igen sok ügyességet fejtett ki a különböző remek képek idézésében, s végre a zenét közönségesnek vallá, mert azt mindenki kedveli, míg ellenben a festészetet csak a hozzá értők — az egész különben úgy hangzott, mintha bizonyos személyeskedés akart volna lenni. Radu eleinte a nappali szoba ajtajából hallgatta a vitatkozást, melyben Veresco is részt vett, de midőn észrevette, hogy czivódássá válik, eltávozott, hogy az urak szobájában folytatott politizálásban részt vegyen. Catharina, ki őt figyelemmel kiséré, alig, hogy észrevéve ezen távozni szándékozó mozdulatját felugrott helyéből, s bársony uszályályával egy kis asztalt földöntve, hozzásietett, s kemény hangon mondá: „Oly gyáva ön, hogy nem meri véleményét adni, akkor, ha neje az ellenkezőn van?’ Radu nyugodtan és hidegen válaszolt: „Nagyságos asszonyom, én azt sem tudom, hogy miről van szó.“ ki?“ 1883. April 28.