Magyar Polgár, 1883. április-június (17. évfolyam, 74-148. szám)
1883-06-28 / 147. szám
1883. junius 28. Elnök: Reggel aztán mi történt? Tanú: Reggel aztán befogatott Recsky úr a kocsiba és bejöttek Nyíregyházára egyenesen. Elnök: Maga is jött azon szekéren . Tanú: Nem jöttem. Szeyffert: Nem történt előbb kihallgatás négyszemköz ? Tanú: Nem történt. Szeyffert: Mihelyt megkezdődött Móricz vallomása, egyenesen behívták azon embereket ? Tanú: Igen. Szeyffert: Biztosan tudja maga ezt? Tanú: Biztosan tudom. Szeyffert: Más csendlegény volt-e még bent, a szobában? Tanú: Nem volt senki, csak magára. Szeyffert: Vacsorát kapott-e Móricz? Tanú: Kínálták vacsorával, de nem kellett neki semmi. Eötvös: Hány óra tájon kezdte elbeszélni Scharf Móricz azt a történetet ? Tanú: Nem tudom határozottan, hány óra lehetett, csak hogy este volt már. Eötvös: Este volt? Tanú: Igen este, sötét volt, vacsora után, de bizonyosan, hogy hány óra lehetett, nem tudom. Eötvös: Ön le meri tenni az esküt arra, hogy Recsky úr mondta Scharf Móricznak, hogy az apád elbeszélte már az egészet, beszéld el te is? Tanú: Igen, le merem tenni. Eötvös: Látta, hogy Péczeli vette fel a jegyzőkönyvet? Tanú: Igen, szemem láttára, így volt az asztal (mutatja) és így irt Péczeli úr. Eötvös: De Péczeli úr akkor nagy beteg volt, nem tudott dolgozni ? Tanu: Igen, de felvette előbb a jegyzőkönyvet és mikor bevégződött, akkor, feküdt le a divánra és vizes ruhát rakatott, mert fájt a feje. Eötvös: De nem akkor fájult meg, már előtte való nap Eszláron beteg volt. Tanu : Azt nem tudom, csak azt tudom, hogy ő írta. Eötvös: Mi baja lehetett? Tanú: Nem vagyok én doktor, nem tudom én, hogy mi baja lehetett, csak azt tudom, hogy lefeküdt a divánra és vizes ruhát raktak rá. Eötvös: A vizsgálati iratok közt itt az van a vizsgálóbíró által bírói végzéssel bizonyítja, hogy Péczeli Kálmán május 21-én Tisza-Eszláron megbetegedvén, miután hivatalos funkczióit nem teljesíthette, neki szabadság adatott. Ön micsoda betegséget vett észre Péczelin ? Tanú: Én nem tudom, hogy tudtam volna, hogy micsoda beteg; nem vagyok én doktor, csak azt tudom, hogy mondta, hogy a feje fáj; mikor megkezdte az írást, akkor is mondta, hogy fáj a feje, csakhogy míg a jegyzőkönyvet fel nem vette, nem feküdt le. Szeyffert: Nagyságos elnök úr! Nemcsak Scharf Móricznak azon vallomása folytán, mely szerint ő azt vallotta, hogy a vizsgfájóbíró úr neki azon biztosítást tette, hogy apjának semmi bántódása nem lesz, hanem a most kihallgatott tanúnak vallomása folytán is annak szüksége fog előállani, hogy Bary József aljegyző úr itt kihallgattassék. Én tehát tisztelettel kérem a nagyságos elnök urat, méltóztassék intézkedni, hogy Bary József vizsgálóbíró úr kihallgatás végett készen legyen. Elnök : Ezt nem Bary József vizsgálóbíró mondta, hanem Péczely és Becsky urak mondták Móricznak. Friedmann: Én részemről megint konstatálom, hogy Bary József vizsgálóbíró úr ismét azt a helyet foglalja el, mint tegnap. Ezt csak azért említem meg, hogy mégis legalább akkor őt a teremből eltávolítani méltóztassék, midőn arról van szó, hogy az itt előadott tanúvallomásokra nézve kihallgattassék, mert nem lehetetlen, hogy bár a nagyságos elnök úrnak nézete nem is egyezik meg azzal, de talán, mint törvényszék, mégis elrendelni méltóztassék kihallgatását. Bary József úr per longum et látum, meghallgatja az itt tett vallomásokat, pedig lehetnek valamely oly körülmények, amelyekre nézve nem volna czélszerű, hogy azok iránt tájékozva legyen. Elnök: Bary József úr már eltávozott és igy feleslegessé vált a további intézkedés. Bevezettetik Durst András volt csendlegény, ki Scharf Móricz kihallgattatása felől kérdeztetvén, nem tud, semmit mondani, miután nem is volt jelen. Következik Péczeli Kálmán törvényszéki írnok (50 éves, nős, gyermekes.) Elnök: A múlt esztendőben, midőn Bary József mellett mint tollnok működött, emlékezik-e arra, mikor Scharf Móricz Eszlárról átvitetett Recsky csendbiztoshoz. Beszélje el körülményesen, mi czélból és okból vitetett oda és adatott át Scharf Móricz Recskynek ? Tanú: Azért adatott át, mert T.Esz- Sáron már nem volt hol tartani. A fiút Bary vizsgálóbíró tehát átadta Recsky csendbiztosnak, kinek úgy is be kellett jönnie vizitáczióra , én akkor nagyon beteg voltam, azért mondtam, hogy én is be fogok menni Nyíregyházára, mire a vizsgálóbíró úr azt mondta: Gondviselésére bízom a fiút, vigyázzon, hogy a csendlegények kezére ne kerüljön; átvittük Nagy-Falura. Elnök: Még egyet közbevetőleg. Hogyan vitetett a fiú, úgy, mint tanú, vagy úgy, mint vádlott. Tanu : Ezt nem tudom, csak később hozatott erre nézve határozat, amint elérkeztünk Nagyfalura, mivel nagyon beteg voltam, leszálltam a szekérről, bementem a szobába, ott vacsoráit épen a Recsky-család, az asszony azonnal felállott, nekem helyet adott , hogy üljek le és vacsoráljak velük. Én ezt azt mondtam: „Isten őrizzen, én beteg vagyok, de az asztalhoz mégis leültem. Recsky leült és vacsorált, fejgörcsöm támadt és felkértem Recskyné asszonyt, hogy rendeljen hideg borogatást fejemre. Időközben széjjel néztem és nem láttán a kis fiút, mire kérdeztem, hogy hol van e kis fiú? Midőn azt felelték, hogy a cselédházban, kértem Recskyt, hogy hozassa be : fiút, mert felügyeletemre van bízva, énedig csak úgy felelhetek érte, ha mellettem van Behozták tehát a gyermeket, ott van az asztal (mutatva kezével az irányt), én itt ültem ezen a helyen, ott volt a bejárás az ebédlőből, hátam mögött a kályha és a kisfiú a kályha mellett ült, azután mondtam : „Engedjék meg, hogy lenyugodjam.“ Azt mondja Szecsky úr: „No Péczeli úr, megmutatom a czelláját, hol fog halni.“ Én ezzel megindultam, mire azt mondja Recsky a kis Móricznak : „Gyere te is,és kérdezett, hogy ha nem sért-e meg, ha úgy intézkedik, hogy Móricz is ott haljon, én azt mondtam, sőt ellenkezőleg, én nagyon szeretném, bementünk tehát a szobába, én épen le akartam feküdni, Recsky pedig kifelé menve, épen az ajtó kilincsét fogta, mikor azt mondtam a fiúnak, tudod-e, hogy hová mégy? „Nyíregyházára“, felelt. Ott, tudod-e, hogy hova mégy? „A tümlöczbe!“ „Nézd csak, édes gyermekem, te tudsz mindent, mert hallottam habozó vallomásodat : ha te tudsz valamit, miért nem vallod ki? Eddig a bűntény súlya apádra nehezedik, egész életedben lelkiismereted rabja akarsz lenni, szenvedni akarsz egész életedben, hiszen azzal nem könnyítesz apádon, ha tagadásban maradsz?“ Azt mondja erre a fiú: — „Én szólanék, de nem merek, mert ha szólok, a zsidók megölnek vagy apám felakaszt.“ — Azt mondom rá: „fiam, ha az ember az igazságot mondja, akkor a törvényszék mindig védelmére van, ha az igazat mondod a törvényszék védelmezni fog s nem fog egyetlen hajszálad sem meggörbülni.“ Erre a fia azt mondja: „Meg is mondok mindent.“ — „Mit mondasz meg mindent?“ Mond meg nekem, mert mindig tagadtad, iszmerted-e Solymosi Esztert ? „Ismerem hát !“ — „Hogy nézett ki ?“ — Erre elmondta mint a jegyzőkönyvben fel van írva, melyet átadtam. ” Erre azt mondtam Recsky úrnak : „Uram! Én beteg vagyok, sok időt nem tölthetek itt, de nagyon szeretném, ha ezt a jegyzőkönyvbe felvehetnék : menjünk be az irodába.A Ro.manfiink i.r» ft.* D^^«ali.y is, és ott, amit Móricz mondott, jegyzőkünyv-I re felvettem és Móricz sajátkezüleg irta alá; akkor irtára Barynak részleteket arról a nagy dolgokról, miket Móricz vallott, és kértem, intézkedjék, hogy mit tegyünk a gyermekkel, bekisérjük-e vagy holnap ki akarja-e hallgatni, és ekkor intézkedjék vagy szíveskedjék átjönni. Ezen levelet a csendbiztos úr vette át és adta egy csendlegénynek; az azután átment Eszlárra és úgy a vizsgálóbíró átjött bevégezni a fiú kihallgatását. Azt mondtam neki, hogy: fiam, én tovább nem beszélek veled; azért van itt vizsgálóbíró, majd beszél az veled, itt van a jegyzőkönyv, azt aláírtad; én a jegyzőkönyvet összehajtottam, a fejem alá tettem, a fiú szintén lefeküdt velem a szobában. Én aludtam. Mikor Bary úr jött Egressy László úrral, felköltötték Móriczot, kihallgatták; én a jegyzőkönyvet átadtam, azt sem tudom kinek, csak úgy kiadtam az ajtón ; visszafordultam, lefeküdtem és aludtam reggelig. Reggel kocsira ültem és beteg állapotban hozott be engem Bary úr Nyíregyházára. A nagyságos elnök úr is emlékezhetik reá, hogy néhány napig feküdtem. Elnök: Mikor Bary eljött, maga nem vett részt a kihallgatásnál? Tanú: Nem. Én lefeküdtem, nem is tudom miként ejtetett meg a kihallgatás. Szeyffert: Mióta írnok én a kir. tyszéknél? Tanú: Úgy gondolom, 1875 óta. Szeyffert: Mi volt még korábban ? Tanú: Gazdatiszti írnok voltam. Szeyffert: Mindig gazdatiszti írnok volt? Tanú: Nem mindig, gazdálkodó ember is voltam. Szeyffert: Mikor megérkeztek, hova tették a fiút? Tanú: Azt nem tudom. Szeyffert: Hát micsoda felvigyázó volt ön? Hiszen önre volt bízva, nem Recskire? Tanú: Igen, de méltóztassék meghallgatni, hogy nagyon beteg voltara. Szeyffert: (Közbevág) Nem lehetett nagyon beteg, mikor ráért jegyzőkönyvet vezetni. Tanú: Nem kívánok az ellenségemnek sem olyan betegséget. Szeyffert: Az nem volt betegség. Ön ráért felügyelni, hogy e fiú hol van. Szeretném hát tudni, hogy mikor megérkeztek, hová lett a fiú? Tanú: Az figyelmemet kikerülte és a midőn bementünk, széjjelnéztem és kérdeztem, hogy hol a fiú, hozzák be, mondom, hadd legyen itt és azután ott volt. Szeyffert: Hát mikor aludni mentek, kezdtek diskurálni, de azt nem mondta el egészen, csak beszélt neki, hogy őt viszik a börtönbe; először mondja meg, mi jogosította fel önt egyáltalában, hogy a fiúval ilyen beszélgetésbe ereszkedjék ? Tanú: Mi jogosított fel? Hát csak az, kérem a lássan, hogy láttam, hogy a fiú Eszláron nem vallott semmit sem, hát mondom, mégis szeretném tudni, ha tud valamit, hogy megmondja. Szeyffert: Hát ök volt a vizsgálóbíró? Hiszen önnek megszűnt a működése, még a tollnoki működése is megszűnt , mert fel volt mentve. Tanú: Ez nem is volt olyan kihallgatás, csak egyszerűen felkérdeztem a fiút, kis jegyzéket vettem fel róla és a vizsgálóbíró úr vette rendes jegyzőkönyvbe. Szeyffert: Hát mondja, milyen kérdéseket intézett hozzá ön és mit vallott a fiú? Tanú: Már elbeszéltem egyszer, kérem alásan. Szeyffert: Nem beszélte el, hivatkozott a jegyzőkönyvre, de én nem hallottam az egészet, hát mondja el. Tanú: Azt kérdeztem tőle, hogy ismerte-e Solymosi Esztert ? Szeyffert: Ezt már hallottuk. Tanú: Továbbá azt kérdeztem, hogy ki hívta be Solymosi Esztert, mondd meg, ő azt felelte: apám hivatta be. Szeyffert: Hát hogyan tudta ön, hogy behivatta valaki? Tanú: Ott voltam Eszláron, hallottam a vizsgálatot, tökkel ütött volnék, ha ezt sem tudtam volna. Szeyffert: Hát mit felelt a fiú erre ? Tanú: Azt mondta, hogy apám hivatta be. Szeyffert: Mi volt a második kérdés? Tanú: Az volt, hogy hát aztán, minek hivatta be apád? Erre azt felelte: ott voltak valami gyertyatartók az asztalon, hogy azokat tegye fel a sifonérra. Szeyffert: Az volt a második kérdés. Mi volt a harmadik ? Tanú: Beszélt aztán magától. Szeyffert: De hát mi volt a harmadik kérdés? Tanú: Én nem kérdeztem tőle semmit tovább, mert elmondta magától, hogy minor a gyertyatartókat a sifonra feltette, bejött egy magas barna koldus zsidó, az kihívta a templomba Solymosi Esztert és bementek vele a templomba, amíg a templomba bement vele, azt mondja, ott a magas barna koldus zsidó megfogta és a földre terítette, a téglási és tarczali metsző lenyomta, a mellett a koldus zsidó fogta a fejét, a löki pedig levágta a nyakát. Ezt igy sorba mondta. Szeyffert: Előfordult már Eszláron az a kérdés, hogy ki hivta be ? Ki adta elő e körülményt, miután azt egyáltalán nem találom a vizsgálati iratokban, hogy az előtte való napon valakihez azon kérdés intéztetett volna, hogy Solymosi Esztert valaki behívta Seharfék lakására. Tanú: Ott van, kérem, a jegyzőkönyvben. Szeyffert: Csak azután kezdődik az és csak akkor jutottak tudomására annak, hogy Solymosi Eszter a zsinagógában lettvolna, és Scharfék lakására ment volna. Tanú: Én nem tudom, de úgy emlékszem rel Szeyffert: Nem emlékezhetik, mer itt vannak a vizsgálati iratok, a vizsgálóbír nem tudta, hogy Móricz beszélt-e a leánynyal vagy nem. Tanu : De kérem, én ott voltán a vizsgálóbírónál Eszláron, hol hallottam hogy a királyi ügyész és a vizsgálóbíró mit beszéltet. Szeyffert: Lehet, hogy önök maguk beszéltek róla, de az iratokban annak nincs nyoma, hogy csak május 19. és 20-án oly kérdést lehetett volna valakihez intézni, hogy ki hívta be a leányt Scharfékhoz és mikor hívták. Ezt a kérdést, úgy látszik, ön tette legelőször és azután, nagyon természetesen, létetett ez mások által is. Tanú: Én pedig úgy emlékszem, hogy már ott volt ezen kérdés téve. Szeyffert: Az iratokban nyoma sincsen. Eötvös: Nagyságos elnök úr! Egy előterjesztést teszek én tiszteletteljesen a tek. törvényszékhez, különösen kérem nagyságodat, kegyeskedjék megengedni, hogy vagy Péczeli Kálmán tanú után és a hozzá intézendő keresztkérdések után Recsky András csendbiztos úr is egyfolytában hallgattassák ki és a hozzá intézendő keresztkérdések is akkor tétessenek fel, vagy miután most már két óra van, halasztassék el a tárgyalás holnapra, és én esedezem, hogy akkor tehessem fel kérdéseimet. Friedmann : Csatlakozom védőtársamhoz, mert nekem is volnának kérdéseim. Heumann: Tanú azt mondja, hogy az első kérdés az volt, hogy ismered-e Solymosi Esztert, mire a fiú azt felelte volna : igen is ismerem, a Péczeli által felvett jegyzőkönyvből kitűnik, hogy nem ismeri ; úgy tudta meg, hogy Eszter, mert anyja annak szólította. Scharf József: Engedelmet kérek, olyan öreg embernek úgy hazudni a törvényszék előtt! 19., 20. és 21-én nem kérdeztek senkit a vizsgálatnál, hogy behívtam-e a leányt, sem engem, sem a többi tanút nem kérdezték, maga kényszerítette azon fiút reá, maga volt az első tanítója, aki tanította hazugságra ! Elnök: Ne sértegessen senkit mert........ Scharf József: Megyek a börtönbe. Elnök: (Heumannhoz fordulva) Azon jegyzék igy szól (Olvassa), hogy a leányt Eszternek hívják, onnan tudom, mert apám Eszternek szólitotta. Ezután a ma kihallgatott tanul, Péczelit kivéve, azok, kik lényegesebb körülményt Hetedik nap. *) Nyíregyháza, jan. 26. Korniss Ferencz törvényszéki elnök kevéssel 91/1 után nyitja meg az ülést. Elnök: A kir.tszéknek a tegnapi napon hozott határozata folytán Szabolcs megye alispáni hivatalát megkerestem, hogy a rendőri felügyeletet Grossberg Leon és felesége irányában szüntesse meg, amennyiben ezek a bíróság elé állíttatván, megidézésük iránt a kir. tvszék rendelkezett; jelentem továbbá, hogy Szólát Zsófi, Mozga Péter, Vizváry János és Szoják Anna hivatott tanuknak berendelése iránt intézkedtem. Péczeli Kálmán tanúnak félbeszakított kihallgatása fog folytattatni. Friedmann Bernát: Nagyságos elnök úr, tek. törvényszék! Mielőtt a kihallgatáshoz méltóztatik fogni, egy alaki indítványt vagyok bátor tenni. 1-szor. Hogy intézkedni méltóztassék az iránt, hogy Recsky András és Scharf Móricz egymástól úgy legyenek elkülönítve itt a tek. törvényszék előtt, hogy semmit,ami itt kérdésbe hozatott, sem egyikkel, sem másikkal közölni ne lehessen. Ez szükséges azért, mert valószínűsége mutatkozik annak, hogy mindazon körülményekre, melyekre Péczeli úr hallgattatik ki és ki fog hallgattatni, esetleg Recsky András úr, ugyanazokra nézve kihallgattassék előkészületlenül és megszakítás nélkül Scharf Móricz is. Ugyanezen alkalommal bátorkodom azt is konstatálni, hogy az ezen ügyben eljárt törvényszéki bíró úr ismét elfoglalta helyét a közönség körében. (Derültség.) Én addig, nagyságos elnök úr, naponként — részemről csak konstatáltam ezt — kíméletből és udvariasságból indítványt nem tettem még egyszer sem; de most, miután oly körülmény merül fel, melyre, nézetem szerint, szüksége merült fel annak, hogy ő is kihallgattassék oly részletekre nézve, melyeket ő talán nem tartott szükségesnek a jegyzőkönyvben megemlíteni, melyekre nézve azonban akár a vád, akár a védelem esetleg súlyt fektet, én ennélfogva arra kérem a tekintetes törvényszéket, méltóztassék határozni a felett, hogy daczára ezen körülménynek, itt maradhat-e, vagy szüksége mutatkozik annak, hogy a tárgyalási termet legalább ezen kihallgatások alatt hagyja el. Elnök: Az e feletti határozathozatal a kb. törvényszékhez, mint ilyenhez, nem tartozik, ez elmly jog. A szabályok azt mondják, hogy a tárgyaláson felnőttek, kivéve azokat, kik tisztességtelenül jelöltnek meg, résztvehetnek; más kivételről a szabályok nem szólnak. Mindaddig tehát, míg Bary Józsefnek, mint tanúnak kihallgatását el nem rendelné a törvényszék, vagy kétségtelenül nem lenne kiderítve, hogy az ő megidéztetése szükséges, addig iránta kivételt nem teszek. Szeyffert: Tegnap indítványt, tettem, hogy Bary József úr kihallgattassék és készen tartassák kihallgatás végett; azt hiszem, hogy nagyságod elfogadni méltóztatott indítványomat. Én mindenesetre arra kérem, hogy jó megidéztetés felett határozni méltóztassék. Elnök: Tessék megtenni az indítványt az iránt, hogy micsoda irányban kívánja a vádhatóság a vizsgálóbírót kihallgattatni. Szeyffert: Én tegnap hivatkoztam Scharf Móricznak azon vallomására, mely szerint a vizsgálóbíró azzal kecsegtette őt, hogy ha vallomást fog tenni, apjának nem lesz semmi bántódása. Ez fontos és lényeges körülmény, melyet szükséges konstatálni. Elnök: Ezen indítvány fölött a törvényszék határozni fog. Félórai szünet után. Elnök: A tett királyi ügyészi indítványra a következő bírói határozat hozatott : „Bary vizsgálóbírónak, mint ilyennek, ténykedése és eljárása eredménye az általa vezetett vizsgálati iratokban feltüntetve és előadva lévén, e tekintetben tanúskodása nem szükségeltetik. A törvényes gyakolat által különben is nem igazolt azon kérelmet tehát, hogy a nevezett vizsgálóbíró bármely irányban tanúkép kihallgattassék, annál is inkább mellőzni kellett, mert ha a vizsgálóbíró az általa megejtett vizsgálatban mulasztást, sőt, mint a tegnap említtetett, szabály- és törvényellenes tényeket követett is volna el, azok iránti kihallgatása sem tartoznék ezen végtárgyalás körébe.“ Szeyffert: Kénytelen vagyok ezen határozat ellen semmiségi panaszt, bejelenteni. Friedmann: Csatlakozom hozzá. Folytattatik Péczeli Kálmán tegnap megszakított kihallgatása. Elnök: (Péczelihez.) Adjon ön felvilágosítást arról, mi okból esett az meg, hogy ön a vizsgálati jegyzőkönyvek alá van írva, anélkül, hogy a tollat ön vezette volna? *) Amint e tudósításból is látszik: tegnapi sürgönyünkben téves volt az időjelzés, miután a sürgöny nagyobb részében foglaltak a tegnapi tárgyaláson és nem a tegnapelőttin történtek. Szerk. MAGYAR POLGÁR. (147. sz.) 3 adtak elő, meghiteltetnek s ezzel a tárgyalás véget ért.