Magyar Polgár, 1883. április-június (17. évfolyam, 74-148. szám)

1883-06-28 / 147. szám

1883. junius 28. Elnök: Reggel aztán mi történt? Tanú: Reggel aztán befogatott Recsky úr a kocsiba és bejöttek Nyíregyházára egyenesen. El­nök: Maga is jött azon szekéren . Tanú: Nem jöttem. Szeyffert: Nem történt előbb kihall­gatás négyszemköz ? Tanú: Nem történt. Szeyffert: Mihelyt megkezdődött Móricz vallomása, egyenesen behívták azon embere­ket ? Tanú: Igen. Szeyffert: Biztosan tud­ja maga ezt? Tanú: Biztosan tudom. Szeyffert: Más csendlegény volt-e még bent, a szobában? Tanú: Nem volt sen­ki, csak magára. Szeyffert: Vacsorát ka­pott-e Móricz? Tanú: Kínálták vacsorával, de nem kellett neki semmi. Eötvös: Hány óra tájon kezdte elbe­szélni Scharf Móricz azt a történetet ? Tanú: Nem tudom határozottan, hány óra lehetett, csak hogy este volt már. Eötvös: Este volt? Tanú: Igen este, sötét volt, vacsora után, de bizonyosan, hogy hány óra lehetett, nem tudom. Eötvös: Ön le meri tenni az esküt arra, hogy Recsky úr mondta Scharf Móricz­­nak, hogy az apád elbeszélte már az egészet, beszéld el te is? Tanú: Igen, le merem tenni. Eötvös: Látta, hogy Péczeli vette fel a jegyzőkönyvet? Tanú: Igen, szemem lát­tára, így volt az asztal (mutatja) és így irt Péczeli úr. Eötvös: De Péczeli úr akkor nagy beteg volt, nem tudott dolgozni ? T­a­n­u: Igen, de felvette előbb a jegyzőkönyvet és mikor bevégződött, akkor, feküdt le a diván­­ra és vizes ruhát rakatott, mert fájt a feje. Eötvös: De nem akkor fájult meg, már előtte való nap Eszláron beteg volt. T­a­n­u : Azt nem tudom, csak azt tudom, hogy ő írta. Eötvös: Mi baja lehetett? Tanú: Nem va­gyok én doktor, nem tudom én, hogy mi ba­ja lehetett, csak azt tudom, hogy lefeküdt a divánra és vizes ruhát raktak rá. Eötvös: A vizsgálati iratok közt itt az van a vizsgálóbíró által bírói végzéssel bi­zonyítja, hogy Péczeli Kálmán május 21-én Tisza-Eszláron megbetegedvén, miután hivata­los funkczióit nem teljesíthette, neki szabadság adatott. Ön micsoda betegséget vett észre Pé­­czelin ? Tanú: Én nem tudom, hogy tudtam volna, hogy micsoda beteg; nem vagyok én doktor, csak azt tudom, hogy mondta, hogy a feje fáj; mikor megkezdte az írást, akkor is mondta, hogy fáj a feje, csakhogy míg a jegyzőkönyvet fel nem vette, nem feküdt le. Szeyffert: Nagyságos elnök úr! Nem­csak Scharf Móricznak azon vallomása foly­tán, mely szerint ő azt vallotta, hogy a vizs­­gfájóbíró úr neki azon biztosítást tette, hogy apjának semmi bántódása nem lesz, hanem a most kihallgatott tanúnak vallomása folytán is annak szüksége fog előállani, hogy Bary József aljegyző úr itt kih­allgattassék. Én te­hát tisztelettel kérem a nagyságos elnök urat, méltóztassék intézkedni, hogy Bary József vizs­gálóbíró úr kihallgatás végett készen legyen. E­l­n­ö­k : Ezt nem Bary József vizsgá­lóbíró mondta, hanem Péczely és Becsky urak mondták Móricznak. Friedmann: Én részemről megint kon­statálom, hogy Bary József vizsgálóbíró úr ismét azt a helyet foglalja el, mint tegnap. Ezt csak azért említem meg, hogy mégis legalább akkor őt a teremből eltávolítani m­él­­tóztassék, midőn arról van szó, hogy az itt előadott tanúvallomásokra nézve kihallgattas­­sék, mert nem lehetetlen, hogy bár a nagysá­gos elnök úrnak nézete nem is egyezik meg azzal, de talán, mint törvényszék, mégis el­rendelni méltóztassék kihallgatását. Bary Jó­zsef úr per longum et látum, meghallgatja az itt tett vallomásokat, pedig lehetnek valamely oly körülmények, a­melyekre nézve nem vol­na czélszerű, hogy azok iránt tájékozva legyen. Elnök: Bary József úr már eltávozott és igy feleslegessé vált a további intézkedés. Bevezettetik Durst András volt csendle­gény, ki Scharf Móricz kihallgattatása felől kérdeztetvén, nem tud, semmit mondani, mi­után nem is volt jelen. Következik Péczeli Kálmán törvényszé­ki írnok (50 éves, nős, gyermekes.) Elnök: A múlt esztendőben, midőn Ba­ry József mellett mint tollnok működött, em­lékezik-e arra, mikor Scharf Móricz Eszlárról átvitetett Recsky csendbiztoshoz. Beszélje el körülményesen, mi czélból és okból vitetett oda és adatott át Scharf Móricz Recskynek ? Tanú: Azért adatott át, mert T.­Esz- Sáron már nem volt hol tartani. A fiút Bary vizsgálóbíró tehát átadta Recsky csendbiztos­nak, kinek úgy is be kellett jönnie vizitáczió­­ra , én akkor nagyon beteg voltam, azért mond­tam, hogy­ én is be fogok menni Nyíregyházá­ra, mire a vizsgálóbíró úr azt mondta: Gond­viselésére bízom a fiút, vigyázzon, hogy a csendlegények kezére ne kerüljön; átvittük Nagy-Falura. Elnök: Még egyet közbevetőleg. Ho­gyan vitetett a fiú, úgy, mint tanú, vagy úgy, mint vádlott. T­a­n­u : Ezt nem tudom, csak később hozatott erre nézve határozat, a­mint elér­keztünk Nagyfalura, mivel nagyon beteg vol­tam, leszálltam a szekérről, bementem a szo­bába, ott vacsoráit épen a Recsky-család, az asszony azonnal felállott, nekem helyet adott , hogy üljek le és vacsoráljak velük. Én ezt azt mondtam: „Isten őrizzen, én beteg va­gyok, de az asztalhoz mégis leültem. Recsky leült és vacsorált, fejgörcsöm támadt és fel­kértem Recskyné asszonyt, hogy rendeljen hi­deg borogatást fejemre. Időközben széjjel néztem és nem láttán a kis fiút, mire kérdeztem, hogy hol van e kis fiú? Midőn azt felelték, hogy a cseléd­­házban, kértem Recskyt, hogy hozassa be :­ fiút, mert felügyeletemre van bízva, én­­­edig csak úgy felelhetek érte, ha mellettem van Behozták tehát a gyermeket, ott van az asz­tal (mutatva kezével az irányt), én itt ültem ezen a helyen, ott volt a bejárás az ebédlő­ből, hátam mögött a kályha és a kis­fiú a kályha mellett ült, azután mondtam : „Enged­jék meg, hogy lenyugodjam.“ Azt mondja Szecsky úr: „No Péczeli úr, megmutatom a czelláját, hol fog halni.“ Én ezzel megindultam, mire azt mondja Recsky a kis Móricznak : „Gyere te is,é­s kérdezett, hogy ha nem sért-e meg, ha úgy intézkedik, hogy Móricz is ott haljon, én azt mondtam, sőt ellenkezőleg, én nagyon szeretném, be­mentünk tehát a szobába, én épen le akartam feküdni, Recsky pedig kifelé menve, épen az ajtó kilincsét fogta, mikor azt mondtam a fiú­nak, tudod-e, hogy hová mégy? „Nyíregyhá­zára“, felelt. Ott, tudod-e, hogy hova mégy? „A tümlöczbe!“ „Nézd csak, édes gyermekem, te tudsz mindent, mert hallottam habozó val­lomásodat : ha te tudsz valamit, miért nem vallod ki? Eddig a bűntény súlya apádra neheze­dik, egész életedben lelkiismereted rabja akarsz lenni, szenvedni akarsz egész életedben, hi­szen azzal nem könnyítesz apádon, ha taga­dásban maradsz?“ Azt mondja erre a fiú: — „Én szólanék, de nem merek, mert ha szó­lok, a zsidók megölnek vagy apám felakaszt.“ — Azt­ mondom rá: „fiam, ha az ember az igazságot mondja, akkor a törvényszék min­dig védelmére van, ha az igazat mondod a­­ törvényszék védelmezni fog s nem fog egyet­len hajszálad sem meggörbülni.“ Erre a fia azt mondja: „Meg is mondok mindent.“ — „Mit mondasz meg mindent?“ Mond meg nekem, mert mindig tagadtad, is­­zmerted-e Solymosi Esztert ? „Ismerem hát !“ — „Hogy nézett ki ?“ — Erre elmondta mint a jegyzőkönyvben fel van írva, melyet átadtam. ” Erre azt mondtam Recsky úrnak : „Uram! Én beteg vagyok, sok időt nem tölt­­hetek itt, de nagyon szeretném, ha ezt a jegy­zőkönyvbe felvehetnék : menjünk be az irodá­­ba.A Ro.manfiink­ i.r» ft.* D^^«ali.y is, és ott, a­mit Móricz mondott, jegyzőkünyv-I re felvettem és Móricz sajátkezüleg irta alá; akkor irtára Barynak részleteket arról a nagy dolgokról, miket Móricz vallott, és kértem, intézkedjék, hogy mit tegyünk a gyermekkel, bekisérjük-e vagy holnap ki akarja-e hallgat­ni, és ekkor intézkedjék vagy szíveskedjék át­jönni. Ezen levelet a csendbiztos úr vette át és adta egy csendlegénynek; az azután át­ment Eszlárra és úgy a vizsgálóbíró átjött be­végezni a fiú kihallgatását. Azt­ mondtam ne­ki, hogy: fiam, én tovább nem beszélek ve­­­led; azért van itt vizsgálóbíró, majd beszél­­ az veled, itt van a jegyzőkönyv, azt aláírtad; én a jegyzőkönyvet összehajtottam, a fejem alá tettem, a fiú szintén lefeküdt velem a szobában. Én aludtam. Mikor Bary úr jött Egressy László úrral, felköltötték Móriczot, kihallgatták; én a jegyzőkönyvet átadtam, azt sem tudom kinek, csak úgy kiadtam az ajtón ; visszafordultam, lefeküdtem és aludtam reggelig. Reggel kocsira ültem és beteg álla­potban hozott be engem Bary úr Nyíregyhá­zára. A nagyságos elnök úr is emlékezhetik reá, hogy néhány napig feküdtem. Elnök: Mikor Bary eljött, maga nem vett részt a kihallgatásnál? Tanú: Nem. Én lefeküdtem, nem is tudom miként ejtetett meg a kihallgatás. Szeyffert: Mióta írnok én a kir. tyszéknél? Tanú: Úgy gondolom, 187­5 óta. Szeyffert: Mi volt még koráb­ban ? Tanú: Gazdatiszti írnok voltam. Szeyf­fert: Mindig gazdatiszti írnok volt? Tanú: Nem mindig, gazdálkodó ember is voltam. Szeyffert: Mikor megérkeztek, hova tették a fiút? Tanú: Azt nem tudom. Szeyf­fert: Hát micsoda felvigyázó volt ön? Hi­szen önre volt bízva, nem Recskire? Tanú: Igen, de méltóztassék meghallgatni, hogy na­gyon beteg voltara. Szeyffert: (Közbevág) Nem lehetett nagyon beteg, mikor ráért jegy­zőkönyvet vezetni. Tanú: Nem kívánok az ellenségemnek sem olyan betegséget. Szeyf­fert: Az nem volt betegség. Ön ráért fel­ügyelni, hogy e fiú hol van. Szeretném hát tudni, hogy mikor megérkeztek, hová lett a fiú? Tanú: Az figyelmemet kikerülte és a midőn bementünk, széjjelnéztem és kérdeztem, hogy hol a fiú, hozzák be, mondom, hadd le­gyen itt és azután ott volt. Szeyffert: Hát mikor aludni mentek, kezdtek diskurálni, de azt nem mondta el egészen, csak beszélt ne­ki, hogy őt viszik a börtönbe; először mond­ja meg, mi jogosította fel önt egyáltalában, hogy a fiúval ilyen beszélgetésbe ereszkedjék ? Tanú: Mi jogosított fel? Hát csak az, kérem a lássan, hogy láttam, hogy a fiú Esz­­láron nem vallott semmit sem, hát mondom, mégis szeretném tudni, ha tud valamit, hogy megmondja. Szeyffert: Hát ök­ volt a vizsgáló­bíró? Hiszen önnek megszűnt a működése, még a tollnoki működése is megszűnt , mert fel volt mentve. Tanú: Ez nem is volt olyan kihallgatás, csak egyszerűen felkérdez­tem a fiút, kis jegyzéket vettem fel róla és a vizsgálóbíró úr vette rendes jegyzőkönyvbe. Szeyffert: Hát mondja, milyen kérdése­ket intézett hozzá ön és mit vallott a fiú? Tanú: Már elbeszéltem egyszer, kérem alá­­san. Szeyffert: Nem beszélte el, hivatko­zott a jegyzőkönyvre, de én nem hallottam az egészet, hát mondja el. Tanú: Azt kérdeztem tőle, hogy is­­merte-e Solymosi Esztert ? Szeyffert: Ezt már hallottuk. Tanú: Továbbá azt kérdez­tem, hogy ki hívta be Solymosi Esztert, mondd meg, ő azt felelte: apám hivatta be. Szeyffert: Hát hogyan tudta ön, hogy behivatta valaki? Tanú: Ott voltam Eszláron, hallottam a vizs­gálatot, tökkel ütött volnék, ha ezt sem tud­tam volna. Szeyffert: Hát mit felelt a fiú erre ? Tanú: Azt mondta, hogy apám hivat­ta be. Szeyffert: Mi volt a második kér­dés? Tanú: Az volt, hogy hát aztán, minek hivatta be apád? Erre azt felelte: ott voltak valami gyertyatartók az asztalon, hogy azo­kat tegye fel a sifonérra. Szeyffert: Az volt a második kérdés. Mi volt a harmadik ? Tanú: Beszélt aztán magától. Szeyffert: De hát mi volt a harmadik kérdés? Tanú: Én nem kérdeztem tőle semmit tovább, mert elmondta magától, hogy minor a gyertyatartókat a sifonra feltette, bejött egy magas barna koldus zsidó, az kihívta a tem­plomba Solymosi Esztert és bementek vele a templomba, a­m­íg a templomba bement vele, azt mondja, ott a magas barna koldus zsidó megfogta és a földre terítette, a téglási és tar­­czali metsző lenyomta, a mellett a koldus zsi­dó fogta a fejét, a löki pedig levágta a nya­kát. Ezt igy sorba mondta. Szeyffert: Előfordult már Eszláron az a kérdés, hogy ki hivta be ? Ki adta elő e körülményt, miután azt egyáltalán nem talá­lom a vizsgálati iratokban, hogy az előtte való napon valakihez azon kérdés intéztetett vol­na, hogy Solymosi Esztert valaki behívta Seharfék lakására. Tanú: Ott van, kérem, a jegyzőkönyvben. Szeyffert: Csak azután kez­dődik az és csak akkor jutottak tudomására annak, hogy Solymosi Eszter a zsinagógában lett­­volna, és Sch­arfék lakására ment volna. Tanú: Én nem tudom, de úgy emlékszem rel Szeyffert: Nem emlékezhetik, mer itt vannak a vizsgálati iratok, a vizsgálóbír nem tudta, hogy Móricz beszélt-e a leánynyal vagy nem. T­a­n­u : De kérem, én ott voltán a vizsgálóbírónál Eszláron, hol hallottam hogy a királyi ügyész és a vizsgálóbíró mit beszéltet. Szeyffert: Lehet, hogy önök ma­guk beszéltek róla, de az iratokban annak nincs nyoma, hogy csak május 19. és 20-án oly kérdést lehetett volna valakihez intézni, hogy ki hívta be a leányt Scharfékhoz és mikor hívták. Ezt a kérdést, úgy látszik, ön tette legelőször és azután, nagyon természe­tesen, létetett ez mások által is. Tanú: Én pedig úgy emlékszem, hogy már ott volt ezen kérdés téve. Szeyffert: Az iratokban nyo­ma sincsen. Eötvös: Nagyságos elnök úr! Egy elő­terjesztést teszek én tiszteletteljesen a tek. törvényszékhez, különösen kérem nagyságo­dat, kegyeskedjék megengedni, hogy vagy Pé­czeli Kálmán tanú után és a hozzá intézendő keresztkérdések után Recsky András csend­biztos úr is egyfolytában hallgattassák ki és a hozzá intézendő kereszt­kérdések is akkor tétessenek fel, vagy miután most már két óra van, halasztassék el a tárgyalás holnapra, és én esedezem, hogy akkor tehessem fel kérdé­seimet. F­r­i­e­d­m­an­n : Csatlakozom védő­­társamhoz, mert nekem is volnának kér­déseim. Heumann: Tanú azt mondja, hogy az első kérdés az volt, hogy ismered-e Soly­mosi Esztert, mire a fiú azt felelte volna : igen is ismerem, a Péczeli által felvett jegy­zőkönyvből kitűnik, hogy nem ismeri ; úgy tudta meg, hogy Eszter, mert anyja annak szólította. Scharf József: Engedelmet kérek, olyan öreg embernek úgy hazudni a törvény­szék előtt! 19., 20. és 21-én nem kérdeztek senkit a vizsgálatnál, hogy behívtam-e a le­ányt, sem engem, sem a többi tanút nem kérdezték, maga kényszerí­tette azon fiút reá, maga volt az első tanítója, a­ki tanította ha­zugságra ! Elnök: Ne sértegessen senkit mert........ Scharf József: Megyek a börtönbe. Elnök: (Heumannhoz fordulva) Azon jegyzék igy szól (Olvassa), hogy a leányt Esz­ternek hívják, onnan tudom, mert apám Esz­ternek szólitotta. Ezután a ma kihallgatott tanul, Pécze­­lit kivéve, azok, kik lényegesebb körülményt Hetedik nap. *) Nyíregyháza, jan. 26. Korniss Ferencz törvényszéki elnök­­ kevéssel 91/1 után nyitja meg az ülést. Elnök: A kir.­tszéknek a tegnapi na­pon hozott határozata folytán Szabolcs megye alispáni hivatalát megkerestem, hogy a rend­őri felügyeletet Grossberg Leon és felesége irá­nyában szüntesse meg, a­mennyiben ezek a bíróság elé állíttatván, megidézésü­k iránt a kir. tvszék rendelkezett; jelentem továbbá, hogy Szólát Zsófi, M­o­z­g­a Péter, V­i­z­v­á­r­y János és Szoják Anna hivatott tanuknak be­rendelése iránt intézkedtem. Péczeli Kálmán tanúnak félbeszakított kihallgatása fog foly­­tattatni. Fri­edmann Bernát: Nagyságos elnök úr, tek. törvényszék! Mielőtt a kihallgatáshoz méltóztatik fogni, egy alaki indítványt vagyok bátor tenni. 1-szor. Hogy intézkedni méltóztassék az iránt, hogy Recsky András és Scharf Móricz egymástól úgy legyenek elkülönítve itt a tek. törvényszék előtt, hogy semmit,­a­mi itt kér­désbe hozatott, sem egyikkel, sem másikkal közölni ne lehessen. Ez szükséges azért, mert valószínűsége mutatkozik annak, hogy mind­azon körülményekre, melyekre Péczeli úr hall­­gattatik ki és ki fog hallgattatni, esetleg Recs­ky András úr, ugyanazokra nézve kihallgat­­tassék előkészületlenül és megszakítás nélkül Scharf Móricz is. Ugyanezen alkalommal bátorkodom azt is konstatálni, hogy az ezen ügyben eljárt tör­vényszéki bíró úr ismét elfoglalta helyét a kö­zönség körében. (Derültség.) Én addig, nagy­ságos elnök úr, naponként — részemről csak konstatáltam ezt — kíméletből és udvariasság­ból indítványt nem tettem még egyszer sem; de most, miután oly körülmény merül fel, melyre, nézetem szerint, szüksége merült fel annak, hogy ő is kihallgattassék oly részle­tekre nézve, melyeket ő talán nem tartott szükségesnek a jegyzőkönyvben megemlíteni, melyekre nézve azonban akár a vád, akár a védelem esetleg súlyt fektet, én ennélfogva arra kérem a tekintetes törvényszéket, mél­tóztassék határozni a felett, hogy daczára ezen körülménynek, itt maradhat-e, vagy szüksé­ge mutatkozik annak, hogy a tárgyalási ter­met legalább ezen kihallgatások alatt hagy­ja el. Elnök: Az e feletti határozathozatal a kb­. törvényszékhez, mint ilyenhez, nem tar­tozik,­­ ez e­lm­­ly jog. A szabályok azt mond­ják, hogy a tárgyaláson felnőttek, kivéve azo­kat, kik tisztességtelenül jelöltnek meg, részt­­vehetnek; más kivételről a szabályok nem szólnak. Mindaddig tehát, míg Bary József­nek, mint tanúnak kihallgatását el nem ren­delné a törvényszék, vagy kétségtelenül nem lenne kiderítve, hogy az ő megidéztetése szük­séges, addig iránta kivételt nem teszek. Szeyffert: Tegnap indítványt, tettem, hogy Bary József úr kihallgattassék és készen tartassák kihallgatás végett; azt­ hiszem, hogy nagyságod elfogadni méltóztatott indítványo­mat. Én mindenesetre arra kérem, hogy jó megidéztetés felett határozni méltóztassék. Elnök: Tessék megtenni az indítványt az iránt, hogy micsoda irányban kívánja a vád­hatóság a vizsgálóbírót kihallgattatni. Szeyffert: Én tegnap hivatkoztam Scharf Móricznak azon vallomására, mely sze­rint a vizsgáló­bíró azzal kecsegtette őt, hogy ha vallomást fog tenni, apjának nem lesz sem­mi bántódása. Ez fontos és lényeges körül­mény, melyet szükséges konstatálni. El­nök: Ezen indítvány fölött a tör­vényszék határozni fog. Félórai szünet után. Elnök: A tett királyi ügyészi indít­ványra a következő bírói határozat hozatott : „Bary vizsgálóbírónak, mint ilyennek, tényke­dése és eljárása eredménye az általa vezetett vizsgálati iratokban feltüntetve és előadva lé­vén, e tekintetben tanúskodása nem szüksé­geltetik. A törvényes gyakolat által különben is nem igazolt azon kérelmet tehát, hogy a ne­vezett vizsgálóbíró bármely irányban tanúkép kihallgattassék, annál is inkább mellőzni kel­lett, mert ha a vizsgálóbíró az általa megej­tett vizsgálatban mulasztást, sőt,­ mint a teg­nap említtetett, szabály- és törvényellenes tényeket követett is volna el, azok iránti ki­hallgatása sem tartoznék ezen végtárgyalás körébe.“ Szeyffert: Kénytelen vagyok ezen határozat ellen sem­miségi panaszt, bejelenteni. F­riedmann: Csatlakozom hozzá. Folytattatik Péczeli Kálmán tegnap meg­szakított kihallgatása. Elnök: (Péczelihez.) Adjon ön felvilá­gosítást arról, mi okból esett az meg, hogy ön a vizsgálati jegyzőkönyvek alá van írva, a­nélkül, hogy a tollat ön vezette volna? *) A­mint e tudósításból is látszik: tegnapi sürgönyünkben téves volt az időjelzés,­­ miután a sürgöny nagyobb részében foglaltak a tegnapi tárgyaláson és nem a tegnapelőttin történtek. Szerk. MAGYAR POLGÁR. (147. sz.) 3 adtak elő, meghiteltetnek s ezzel a tárgyalás véget ért.

Next