Magyar Polgár, 1883. április-június (17. évfolyam, 74-148. szám)

1883-06-22 / 142. szám

4 lesz (Wolfner közbeszól: Ezt én mondtam!)­­ én is mondtam, mert hozzá­tettem, hogy eb­ből a zsidók ellen akarnak valamit kihozni.­­ Szeyffert: Pedig ily feltevésre nem volt alkalom, hiszen az természetes, hogy egy anya gyermekét keresse. Vádlott: Kereste, de hova lett, azt a jó isten tudja! Szeyffert: De hogyan jutott eszébe a hajdu-nánási történet, mikor Solymosinéval beszélt ? Vádlott: úgy jutott eszembe, mint tegnap méltóságod elmondta, hogy Szent-Im­­rén is történt ily eset, nekem is eszembe ju­tott, hogy történt Hajdu-Nánáson. Hát miért ne jusson eszembe? Nekem nem volna szabad ilyen történetet elbeszélni? Szeyffert: Dehogy nem szabad, csak azt kérdem, történt-e máskor is, hogy ilyen történetet elbeszéltek otthon? Vádlott: Beszéltünk máskor is ilyen­félét. Szeyffert: Mondta-e feleségének, hogy mivel szokták gyanúsítani a zsidókat ? Mond­ja el, hogy felesége vagy Móricz előtt szo­kott-e ilyen történeteket beszélni? Vádlott: A mostani világban nem gon­doltam, hogy még olyan emberek legyenek, a­kik azt higyték, hogy a zsidóknak húsvétkor vért kell venni. Azelőtt lehettek ily barmok. Szeyffert: Tehát nincs kizárva an­nak a lehetősége, hogy a feleségének elmond­ta, hogy a zsidókat ilyenekkel szokták gya­núsítani ? Vádlott: Szokták. Szeyffert: Elmondta neki, hogy mit csinálnak a zsidók a közbeszéd szerint ? Hát mondja el azt most, én szeretném hallani. Vádlott: Csak azt az egyet mondtam, hogy Nánáson történt — édesanyámtól hallot­tam — hogy ezelőtt 50—60 esztendővel egy keresztény leány elveszett és ráfogták, hogy a zsidók metszették meg. Szeyffert: És azt elmondta, hogyan metszették volna meg? Vádlott: Az nem is volt szóban. Szeyffert: Hallotta-e ezt a történe­tet Móricz vagy Samu? Vádlott: Móricz nem hallotta. S­zeiffert : Hát Samu sem hallotta? Vádlott! Ő sem hallhatta, mert már aludt. Szeyffert: Hát máskor harmad-, vagy negyed nap is beszéltek ilyen történetet? V­á­d 1­o 1t: Azután lehetett, mert láza­dás volt a harmadik vagy negyedik napon, hogy a zsidókat ki fogják kergetni. Szeyffert: Mondja meg nekem, — tanuk vannak rá, — hogy Samu beszélt-e ilyen dolgokat, hogy egy keresztény leány ma­gukhoz bement volna? Vádlott: Hallottam. Van vagy két leány, a­ki csalogatta a gyereket czukorral, hogy mondja: így meg igy történt a dolog. Szeyffert: Azok nem igy mondták ? Vádlott: Én nem voltam ott jelen. Szeyffert: Én csak azt akartam tudni, hogy maga Samu előtt nem beszélt-e ilyen esetet? Vádlott: Nem beszéltem. Elnök: Solymosiné, feleljen meg ar­ra, hogy miképen beszélt magához Scharf Jó­zsef akkor, midőn a leány keresésében haza felé ment? Solymosiné: Elém jött az útra s azt kérdezte, hogy mi a bajom. Nem is én szól­tam, hanem a testvérem mellettem. Az be­szélte el neki, hogy elküldte gazdasszonya a kis leányt a faluba és nem leljük sehol. Hát erre ő azt mondta, hogy nem kell azon bú­sulni, nem vesz az el. Nánáson volt — úgy­mond — ilyen történet szintén gyerekkorom­ban, azt is a zsidókra fogták, gyanúsították, még a kemenczéjükben is keresték, meg is lel­ték utoljára a réten. Elnök (Scharfhoz fordulva): így tör­tént? Scharf József: Meglehet. De a nő­vére még nem volt ott, az nem igaz. Solymosiné: Ott volt bizony, vele jöttem. Scharf József: Még én mondtam ma­gának, hogy ahol jön valaki, hát maga azt mondá, hogy a testvére jön ottan. Solymosiné: Itt nem úgy volt. Elnök: Miért hozta fel a nánási esetet ? Vádlott: Talán gondatlanságból, de épen eszembe jutott. Bár ne adta volna is­ten, hogy oly bolondságot ejtettem ki szá­jamon. Elnök: Az ügyész úr első kérdésére, hogy a kérdéses napon maga zárja-e be a tem­plomot vagy sem, kihallgatása alkalmával a vizsgálóbíró előtt azt mondotta, hogy az is meglehet, hogy „nem én zártam be az ajtót, hanem Móricz fiam.“ Vádlott: Együtt mentünk be, azért a házba, a kulcscsal és gyermekkel. Elnök: Ez mindig úgy történt ? Soha­sem zárta be az ajtót Móricz maga? Vádlott: Lehet, hogy azt mondtam neki: Zárd be az ajtót. Az is lehet, hogy én előbb bementem früstökölni. R­u­s­s a biró: Tehát megmarad a mel­­­­lett, hogy szombaton ott volt a templomajtó bezárásánál ? Vádlott: Igen, erről mindig felelek. Eötvös védő: Hány éves a Móricz fiú? Vádlott: Körülbelül 15. Eötvös védő: Nem tudja határozottan ? Vádlott: Tizenöt lesz augusztusban; 1868-ban született. Eötvös: Hát Salamon hány éves ? Vádlott: Hatodik évben van; szep­temberben lesz 6 éves; 1877-ben született. Eötvös: A szalmaboglya, a melyről szó van, ott volt e azon helyen, mely a zsi­nagóga és Lengyelné háza közt van, vagy mely a zsinagóga és Báthoriné kertje közt van ? Vádlott: Báthoriné felé van az én há­zam ajtaja előtt. K­ö­­­v­ö­s : A szénaboglya milyen közel volt a zsinagógához ? Az előpitvar ablakán be lehetett-e nézni ? Olyan közel volt-e a zsinagó­ga falához, hogy attól nem lehetett volna be­nézni az ablakon. Vádlott : Csak nem rakom be az ablakot szalmával ! (Derültség a közönség körében.) Eötvös: Körülbelül milyen magas le­het az ablak? Vádlott: (a korlátra mutatva) Mint az a karfa, olyanforma. Eötvös: Hát azt tudta-e, hogy Samu ápril­isban, különösen pedig május elején már beszélt Solymosi Eszterről. Vádlott: Ezen ideig nem hallottam. Otthon sem voltam. Szegénységem után jár­tam, dolgoztam egyet-mást. Egyszer hazajöt­tem, ott hallottam, május elején lehetett hogy a Samu gyermeket T­any Eszter és Márton Julcsa Soós Mihálynál becsalták és czukorral csalo­gatták, mondaná meg, mit csináltak a le­ánynyal. Hát szegény gyermek úgy vallott. Azután a szekérbe ugrott, a czukrot is elhaji­­gálta, nem is szólt semmit. És azután kérdez­tem, mit beszélt. De nem beszélt semmit. Eötvös: Ki mondta ezt magának először. Vádlott: Feleségem mondta, mikor hazajöttem. Folytattát ott ezután a többi vádlottak kihallgatása. Tizenegy órakor bevezettetett ismét Scharf Móricz Friedmann védőügyvéd indítványára, nehogy a kihallgatás félbeszakít­tassék. Az ülés felfüggesztetett és fél 12 órakor folytattatott.♦ A folytatólagos ülésben kihallgattatott Scharf Móricz. Minden szem a kis­fián füg­gött, kit a védőügyvédek kereszttűzbe fogtak, s ezernyi kérdésekkel ostromoltak. Mindenre bámulatos gyorsasággal, értelemmel és bizton­sággal felelt. Kerülő utakra is mindannyiszor tudott válaszolni. Azután atyjával szembesítették. Az öreg Scharf ismételve szemrehányással intézett hoz­zá kérdéseket. A fiú közönnyel, hidegen felelt rá. Többször a­nélkül, hogy újra felszólítnak, újra elbeszéli a gyilkosság lefolyását. Atyja el­keseredve kérdezi: „Nekem mondtad? Móricz: Magának. Atyja, így kell atyáddal beszélni? Móricz: Most már igen Szeyffert kir. főügyészi helyettes kí­vánatéra Barcza Dani debreczeni csendbiz­tos is kihallgatandó, ki állítólag tudomással bír arról, hogy a megyeháznál őriztetése alatt Móricz magánnyilatkozatot tett, melyben elis­merte, hogy vallomása valótlan s csak kény­szerítésből vallotta. Kihallgattatnak továbbá oly­­anuk, kik a fiúnak Retsky csendbiztos­nál töltött éjjeléről s kinoztatásáról tanús­kodtak,a­dődött. Eötvös beszél azon állítólagos dyna­­mit-merényletről és ellopási kísérletről, melyet a hírlapok szerint a fiú ellen elkövettek. El­­n­ö­k jelenti, hogy a rendőrkapitány megke­restetett ez ügyben a vizsgálat megindítására, s azóta fegyveres őr áll éjjelenként a megyeház kis udvarában. Ma Solymosiné hallgattatik ki. Az ügyész, ügyvédek keresztkérdéseket intéznek hozzá. A naiv asszony újra elmond mindent részletesen; előadása szétfolyó, újat nem mond. Eötvös azon kérdésére, hogy nem hallotta-e, hogy Eszter talán azért halt meg, mert a gyerek szerint megesett,­­ felkiált: „Hazug, haragudjék meg rá a csillagos ég, a­ki rá merte ereszteni a száját!“ Távirat, Nyíregyháza, jan. 21. A tegnapi tárgyaláson megdöbbentett mindenkit ,az a modor, melylyel tsphari Móricz az apjával beszélt. Szeyffert ügyész, Eöt­vös, F­u­n­­­á­k és H­e­u­m­a­n­n igyekeztek őt kereszttűzbe venni, de a fiú mindvégig megma­radt állítása mellett és nem jött zavarba. Kijelen­tette, hogy ő nem akar többé zsidó lenni. Apjának egy izben azt mondta: „Csak maga hallgasson!“ Apja azon kérdésére: „Hát nem kívántál látni ilyen hosszú idő alatt?“ azt felelte: „Mi hasznom lett volna belőle, úgyis tudtam, hogy itt meg­látom.“ Apja azon kérdésére, hogy szabad-e szombaton csirkét ölni? igennel felel, mire apja kifakad: „hogy mondhatsz ilyet, te barom!“ Szóval, az egész tárgyalás menete tele van szenzácziós kitörésekkel. Az öreg Scharf felsóhajt, hogy 40 frtot költött fia nevelteté­sére, maga vitte utána iskolába az ebédet, hogy jobban tanulhasson, mire Móricz feleli: „Minek tette? itt a megyeházánál tanultam a törvényt.“ Apjának azt mondja: hazudik; őt anyja kényszerítette először, hogy hallgasson el mindent a vizsgálóbíró előtt. A mai tárgyalás kilencz órakor két­ MAGYAR POLGÁR. (142. sz.) SZÍNHÁZ, ZENE. Nyári színház. A „T­ü­n­d­é­r­­ a­­ M­a­gyar honban“ tegnapi előadása szerfölött csekély szám­i közönség előtt folyt le, pedig méltán többet érdemelt volna meg. A szerep­lők mind elemükben voltak. Vadnay Vilma k. a., bár nem volt minden tekintetben ment a Blaháné-utánzásoktól, Marosát, a népszín­mű-énekesnők­e kedvelt alakját, verve-vel és elevenen személyesítette. Szépen is énekelt, Váradi Miklóssal egyetemben, ki szintén jól játszott. Szentgyörgyi tősgyökeres magyar nemest mutatott be. — A zenekar, úgy lát­szik, napról-napra rosszabb lesz. Oly fülsértő hamisan játszott tegnap is, különösen az utol­só felvonás tánczzenéjének frissében, hogy a közönség valódi megbotránkozással hallgatta. A hivatalos lapból. Személyem körüli magyar miniszterem előter­jesztése folytán. Szabó János sza­m­os-u­j­v­ár­i g­ö­r. k­a­t­h. püspöknek, az egyház és a közügyek terén szerzett kiváló érdemei elismeréséül. Ferencz József-rendem nagykeresztjét adományozom. Kelt Bécsben, 1883. évi június hó 15-én. Ferencz József, s. k. B. Orczy Béla, s. k. Özvegy S­c­h­m­i­e­d­t Jánosné, született Jósa (Kóbori) Mária marosvásárhelyi illetőségű ugyanotta­­ni lakos Schmiedt Elek nevű kiskorú fia veze­téknevének .Kovic­sá-ra kért átváltoztatása, fo­lyó évi 35.073 VII. b. számú belügyminisztériumi ren­delettel megengedtetett. Huni­u Vazul uj-sebeshelyi illetőségű ma­­rosvásárhelyi lakos vezetéknevének „H­unyad­i”­­ra kért átváltoztatása, folyó évi 35.074 VII. b. számú belügyminisztériumi rendelettel megengedtetett. NAPI HÍREK. Kolozsvár, junius 21. A malazám tartalma: Előfizetési felhívás. — Erdélyrészi iparoktatás. — Külföld. — A romániai magyarság. — Végtá­rgyalás a tisza­esz­­lári ügyben. — Színház, zene. — A hiv­ lapból. — Napi hírek. — Gyászrovat. — Sc­harf Móricz val­latása. — Idegenek névsora. — Csarnok: Az örökség. Sandeau regénye (folyt.) — Közgaz­daság: Kolozsvári piacz. — Hirdetések Tárcza A toronyszoba története; irta Fanghné Gyújtó Izabella (folyt.) * József föherczeg Marosvásár­­helytt. József föherczeg ő fensége jun. 19- dikén — mint marosvásárhelyi levelezőnk tegnapi kelettel irta — mindjárt megérkezése után fogadta a tisztelgéseket; 2 órakor ebéd­hez ült, melynek 4 órakor lett vége. A fő­herczeg kíséretén kívül az itt időző Heune­­berg altábornagy, Pacor tábornok, Mangesius tábornok, s a helyben állomásozó parancsno­kok vettek részt az ebéden. Délután 5 órakor József főherczeg kíséretével kilovagolt a lö­völdéhez, hol a tanzászlóalj czél- és h­arczá­­szati lövészetét nézte végig. Az eredmény na­gyon kielégítette ő fenségét. Kraft őrnagy, tanzászlóalj parancsnokot nyilvánosan megdi­csérte, s a legénység kiképeztetése felett leg­magasabb megelégedését nyilvánította. Zuhogó záporban indult vissza ő fensége s 7 órakor szállására érkezve, visszavonult; a vacsorát 8 órakor költötte el a Transylvania-szállodá­­ban. — Junius 20-án, tegnap, reggel 6 óra­kor a tanzászlóalj kivonult a sátortáborból s felállott a „mészárosok rétjén.“ József főher­czeg rendes kíséretével 7 órakor lovagolt ki a gyakorló térre. A tanzászlóalj szakasz-, szá­zad- és zászlóalj-gyakorlatait figyelmes szem­lélet alá vette, a pótlovasságot is megvizs­gálta s a táborhelyiség szemléje után az idén épült lovas laktanya helyiségét tekintette meg, mindenütt megelégedését fejezvén ki a látott és tapasztalt eredmény felett. — A sátortábor főbejáratánál díszkapu üdvözölte ő fenségét következő felirattal: „Üdvözlünk cs. kir. Fenség!“ a belső felirat pedig: „Éljen József főherczeg!“ volt. — A fényes társaság fél 12 órakor lovagolt be a Transyl­­vania-szállodához, honnan a magas vendégek egy része fél 1 órakor, József főherczeg pe­dig rendes kiséretével, özvegy Knöpflerné fo­gatán, pont 1 órakor indult ki a közel fekvő M.-Sz.­Györgyre, Máriaffy Albert nagybirtokos vendégszerető kastélyába, ki tegnap személye­sen hívta meg ő cs. kir. fenségét és az itt időző magas vendégeket ebédre. A város vé­géig a főherczeget Kovács polgármester és Lázár főkapitány is elkísérték. M.­Sz.-György­­ről m­a délután Szász-Régenbe, onnan holnap Borszékbe utazik a m. kir. honvédség bálvá­nyozásig tisztelt népszerű főparancsnoka. Ki­sérje mindenütt a szerencse csillaga hivatalos közszemle útjában! — A—s. * A vashid ügyében felterjesztet­tek a kormány által kívánt részletesebb ter­vek és a költségvetés. A város egész közönsé­ge nagyon óhajtja, hogy a belügyminiszté­riumban ez ügy gyors ellátást nyerjen, mert ha az új hid építése még sokáig késik, meg­érjük, hogy a rozzant nagyhid felmondja a szolgálatot s Kolozsvár el lesz szigetelve a vasúttól s ezáltal a világtól. * Piaczunk rendezésére nézve a főkapitányi hivatal megtette a rég óhajtott kezdeményezést. Megtette azáltal, hogy az ószereseket, az óvártér megkezdett kövezése miatt, már tényleg kitétette a Széchenyi-téren levő Berde-háztól lefelé vonuló helyre; a szé­nás és meszes szekerek elhelyezése iránt pe­dig javaslatot terjesztett a tanácshoz, mely szerint előbbiek az új vásártérre, utóbbiak a trencsi-térre tétetnének. Az így megürült Szé­­chenyi térre lenne aztán költöztethető a belső piacz, miáltal a belváros tisztasága inkább el­volna érhető. Ez iránt a főkapitányi hivatal felhatalmazást, esetleg bizottságot kér, mely a piac­ czélszerű­bb berendezése iránt tanács­kozzék és javaslatokat tegyen. Mindenesetre helyeseljük a kezdeményezést, s várjuk az eredményt. A berendezéshez esetleg mi is hoz­zászólunk. * A köztemetőben, mely szépség te­kintetében messze földön páratlanul áll, eddig sok oly rendetlenség fordult elő, mely távolról se fért össze a hely rendeltetésével. Az új te­metőfelügyelő bizottság megalakítása óta azon­ban, mint az utóbbi communitásban is kiemel­tetett, a kezelés és felügyelet mindenben ki­elégítő. Egy rendetlenség maradt még fenn, mit azonban a felügyelő szemessége hasonlag orvosolt. Több küktorda-utczai telekről ajtók nyílnak a temetőbe s azokon át nappal apróbb szarvasmarhák mentek oda át. A felügyelő er­ről jelentést tett a hatóságnak, mely, igen he­lyesen, rögtön megrendelte az ajtók eltá­volítását. * Az 1885 ik évi budapesti or­szágos általános kiállítás kolozsvár-ke­­rületi bizottsága június hó 28-án, d. e. 11 órakor Kolozsvárt, a városház közgyűlési ter­mében közgyűlést tart a következő tárgyso­rozattal: 1. A kerületi bizottság megalakulása. 2. A jegyzők választása a szervezeti sza­bályzat 26. §-a értelmében. 3. A szervezet 15. §. 1. pontjában körülírt feladat sikeres meg­oldására vonatkozó intézkedések megállítása. 4. Ugyanezen §. 2. pontja értelmében a helyi bizottságok szervezése iránt javaslattétel. 5. A kerületi s helyi bizottság ügyrendének meg­állapítása. * A szabadban való fürdés és fürdetés szabályozása tekintetéből a fökapi­­tányi hivatal a következő hirdetményt bocsá­totta ki: Hivatkozva a városi bizottság ál­tal 31. és 208—1881. sz. a. hozott és a nagy­­mélt. m. k. belügyminisztérium által 544477— 1882. sz. a. helybenhagyott, a rendőri kihágá­sokat tárgyazó szabályrendelet 22. czikkelyé­­re, figyelmeztetik a t. ez. közönség, hogy a Nagy- és Kis-Szamosban, a város egész bel­területén s a sétatér mentén a szabadon való fürdés tilos, úgyszintén tilos a Nagy- Szamosnak a borjúmáli hídtól a nagyhídon alul levő nagy-szamosutczai bejáróig, a Kis- Szamosnak pedig a szentpéteri-utczán felül eső részében lovakat, szarvasmarhákat és ser­tést fürüszteni. Ki ezen tilalmat áthágja, 10 órtig terjedő pénzbüntetéssel büntettetik. A városi kapitányságtól. Kolozsvárit, 1883. ju­nius 18-án. Deák Pál, főkapitány. * Az utczai fák hiányos gondo­zása miatt magunk is többször felszólaltunk. Most azonban a belvárosi kerületi kapitány­ságnak támadt az a dicséretes gondolata, hogy a kerületébe eső fákat megvizsgálta s a ta­pasztalt hiányokról jelentést tett, minek kö­vetkeztében a hatóság értesítette a befásitó­­bizottságot. Midőn a belvárosi kapitányságot e figyelemért megdicsérjük, reméljük, hogy a többi kapitányság is alkalmat ad hasonló di­cséretre. * A felsőbb kereskedelmi iskola évi vizsgái most vannak folyamatban. Az érett­ségi vizsgákra a közoktatási miniszter V­á­­r­a­d­y Károly tanfelügyelőt, a földraz, ipar és kereskedelmi minisztérium pedig, értesülésünk szerint, H­e­r­i­c­h Károly osztálytanácsost ne­vezi ki biztosnak. * Felhívás. A kolozsvári tanítóképez­­dének az 1876/7-ik iskolai évben végzett és tanképesitőt tett növendékeit, midőn a folyó év augusztus 1-én Kolozsvárt tartandó talál­kozási ünnepélyünkre hirlapilag is emlékezte­tem, a tájékozás szempontjából felkérem egyen­­egűen határozottan nyilatkozni, hogy a jelzett ünnepélyen meg fognak-e jelenni ? Vargyas, (u. p. Baróth) 1883. junius 19. Tarcsafalvi Albert. * Az „Újvilág“ helyiségeiben, mai naptól kezdve vasárnapig bezárólag, a szabad­kai tambura-zenekar minden estre játsza­ni fog. 1883. junius 22.

Next