Magyar Polgár, 1883. április-június (17. évfolyam, 74-148. szám)

1883-06-23 / 143. szám

1883. június 23 MAGYAR POLGÁR (143 sz.) mondtad, hogy ettél, kimentél az udvarra és akkor hallottad a kiabálást. Scharf Móricz: Ettem valamit és ki­mentem. Friedmann: Hogyan? az ebéd előtt? Scharf Móricz : Egy kis kalácsot ettem. Friedmann: Tehát a reggeli és ebéd közt történt? Hát apád mit csinált az alatt az idő alatt? Scharf Móricz: Odabent volt a szo­bában. Friedmann: Nem emlékezel, hogy a szobának melyik részén volt? Scharf Móricz: Nem tudom, hogy me­lyik részén volt. Friedmann: Hát akkor, mikor te ki­mentél, mit csinált apád? Scharf Móricz: Ott benn volt a szo­bában, de nem tudom, hogy mit csinált. Friedmann: Hogy lehet az, hogy te más dolgokat igen jól tudsz, de a­mit atyád csinált, az nem tudod? Scharf Móricz: Lehet, hogy ült, vagy sétált a szobában. Friedmann: Mikor azt mondta, hogy hívd be a leányt, mit csinált akkor ? Scharf Móricz: Akkor egyenesen ment az ablakhoz és kinézett. Scharf József: Két ablak van ott te! Scharf Móricz: Azon az ablakon, a melyből lehet látni a Czellárék házát. Eötvös: A gyep felé néző ablakhoz ? Scharf Móricz: A­honnan O-Falu felé látni. Friedmann: Szokott e a nap besütni a lakásotokba? Scharf Móricz: Szokott. Mikor kelet­ről felkel a nap. Friedmann: Hát függönyök vannak-e ott használatban? Scharf Móricz : Szoktak lenni, de azon időben még nem voltak. Fiedmann : Hát a nagy templom ab­lakán — nem az előcsarnokot értem — vol­tak-e függönyök? Scharf Móricz: Volt kettő, de ki­csinyek. Friedmann: Hát az előcsarnokban, hol ez a rémhistória történt, ott voltak-e füg­gönyök ? Scharf Móricz: Nem voltak. Friedmann: Hát mikor ott a kulcs­lyukon benéztél, az első pillanatra nem sikol­­tottad el magad ? Scharf Móricz: Nem. Friedmann : És mennyi ideig tartott az, hogy az történt, a­mit te láttál ? Scharf Móricz: Háromnegyed óráig. Friedmann: Ö­t óráig este ott nézted és meg sem indultál? Scharf József: És azalatt mi vártunk téged az ebéddel. Friedmann: Hallgasson el! Szeretném tudni, hogy a tányérokat ki tartotta? Scharf Móricz: Schwarcz Salamon. Friedmann: Schwarcz Salamon tar­totta a tányért, ezt maga látta ? Scharf Móricz: Schwarcz Salamont láttam. Friedmann: De ha ő tartotta a tá­nyért, ki vágta a nyakát ? Scharf Móricz: Azt is Schvarcz Sala­mon tette. Friedmann: De hogyan történhetett az egyszerre? Scharf Móricz: Az egyik kezében a kés, a másik kezében a tányér volt, és mikor megvágta, hamar letette a kést, a fazék meg ott állott mellette. Scharf József: Nem tudod, mi van a tíz parancsolatban ? Ahhoz tartsd magad, még zsidó vagy ez ideig. Scharf Móricz: Nem vagyok. Scharf József: Már kikeresztel­kedtél? Akkor elvágom a rokkomat, adjatok egy kést. Ezután több kérdést intéz Scharf Mó­riczhoz a Péczely és Recsky által történt ki­hallgatásra vonatkozólag. Eötvös konstatáltatni kéri, hogy a fiú kihallgatása Nagyfaluban hajnalig tartott. Ezután Székely, Heumann és Fin­ták intéztek kérdéseket a fiúhoz, mi­közben ez kijelenti, hogy ő hallotta nagy pa­poktól, hogy a zsidóknak keresz­tény vérre szükségük van. Megkérdez­­tetvén, hogy kit ért nagy papok alatt, azt mondta, hogy neki azt mondták, hogy katho­­likus papok kikeresték a bibliából, hogy szük­ségük van a zsidóknak ilyen vérre. Friedmann kérdésére kijelentette, hogy erkölcsi oktatásban nem részesült. Ezzel a tárgyalás d. u. 2 órakor vé­get ért. Scharf Móricz mai kihallgatása teljes tíz negyed óráig tartott. A fiú kezdetben egye­nesen állott a bíróság előtti korlát mellett, melybe későbben belekapaszkodott Midőn az apával történt szembesítés után a közvádló, majd a védők intéztek hozzá kérdéseket, ar­­cza fokonkint kipirult. Az a leczke felmondásszerű előadás ma a keresztkérdések alatt is folyton tapasztal­ható volt. A kimerülés daczára, mely az ülés Távirat, Nyíregyháza, jan. 22. Scharf Mó­ricz csodás rejtély, de majdnem biztosan mond­ható, hogy megtalálják a rejtély kul­csát. Az elnök többek kihallgatását ren­delte el, kik felvilágosítást adhatnak e tekin­tetben. A tegnapi tanúkihallgatások kizárólag a körül forogtak, hogy mikor látták Esztert utoljára. A vallomások eltérők. Háryné és Solymosiné állításai tud­valevőleg ellentétesek. Kihallgattatott még Lánczy Gáborné, Csordás Gáborné. Trón azóta meghalároz­­ván, csak vallomása olvastatott fel. Kihallgat­ták Só­os Andrásnét, S­zabó Juliánnát, Sóos Erzsikét, Tanyi Erzsikét, Tanyi Esztert és Sóos Mihálynét. Mindannyian, részint, maguk, részint gyermekeik, hallották a kis Samutól, Móricz öcscsétől, a magyar leánynak meggyil­­kolási históriáját, s hogy Scharf hívta be a leányt. Kihallgatták még az eltűnt Eszter nővé­rét, ki azonban újat, érdekest nem mond. A mai tárgyaláson Friedmann védő felszólal, hogy a mai lapok szerint teg­nap egy vádlott fel akart szólalni, de a kö­zönség egy tagja visszatartotta. Elnök rend­re inti a közönséget. Lengyel Istvánná, ki a zsinagóga közelé­ben lakik, vallja, hogy ápril­ilsején kiáltást hal­lott : „Lengy­e­lné, j­öj j­ö­n ki!“ Vallomása eltér a vizsgálat alatt tett vallomásától, mert a vizsgálat alatt azt vallotta, hogy a kiáltást délben hallotta, most pedig azt, hogy éjjel. Fia, Lengyel János, szembesíttetik anyjával. A fiú határozottan állítja, hogy any­ja azelőtt úgy beszélte el a dolgot, hogy a kiáltást délben hallotta. De anyja azóta nagy beteg volt, lehet, hogy elfelejtette, hisz any­ja mindig két kiáltásról beszélt, most pedig csak egyről szól. Kihallgattatik özv. Fekete Jánosné, tíz éves öreg asszony, ki, gyónásából jővén ha­za, zsidókat látott a zsinagóga előtt és kiál­tást is hallott. Kihallgattatik Adamovics lelkész is; lehetőnek tartja, hogy Fekete Jánosné akkor gyónt, mikor mondja. A tárgyalás to­vább foly. Hatalovszky András, a tanúnak be­idézett kocsis, vallomása szerint, hallotta, hogy Háryné délután három óra felé mond­­ta Eszternek, hogy menjen festékért, városok és falvak neveivel, töltötte be. A munka, melynek magyar fordítása a most meg­jelent 29—34. füzettel véget ér, e veszedelmes, nagy fáradsággal, folytonos küzdelmekkel járó fölfedező utazást érdekesen írja le. A testes két kötet mindenik fejezetében van valami új, meglepő, különös. Nincs az a sensatio­­nális regény, mely az események tarkább vál­tozatát mutatná, mint Stanley sok veszélylyel járó utazása. Kétszeres érdekűvé lesz a mű azáltal, hogy nem a képzelet játéka, nem el­csépelt érzemény szüleményei az elbeszélt ese­mények, hanem­ szóról szóra megtörtént dolgok. Utazásának eredménye rendkívüli fon­tosságú a tudományra nézve; neki köszönhet­jük, hogy Közép-Afrika földrajzának és népis­­ttéjének nem kell többé kétes értékű hozzá­­vetésekkel, gyanitásokkal dolgoznia, hanem tények, biztos adatok alapján tiszta ismere­tünk lehet Közép-Afrika jó részéről. Ő a Li­vingstone megkezdette nagy mukát folytatta s elvégzett úgy szólva mindent. E párját rit­kító vállalat bizonyította be, hogy az afrikai kontinens nyugati fele, melyet fehér folt jel­zett addig a térképen, emberlakta, nagyon né­pes földdarab, melynek elhanyagolása bűn, föl nem keresése igazolhatatlan mulasztás. A műhöz Közép-Afrika meglehetős ter­jedelmű térképe van csatolva, melyen könnyen eligazodhatni, jóllehet tele van sajtóhibával. Ajánljuk olvasóink pártfogásába a nagybecsű munkát: ára füzetenként 30 kr. vége felé már meglátszott rajta, folytonos szellemi éberséget tanúsított s feleletei több­ször éles megfigyelő tehetséget árultak el,­a­mely a rejlő intencziót is kitalálja. Rendkívül rossz hatást gyakorolt azon modor, melyet a fiú apjával szemben tanúsított. Az ülés végén atyja reá kiáltott, hogy ne támaszkodjék a korláthoz, mire ismét egyenesen állott. Fel­­tünéstt keltet a fiúnak a tárgyalás legvégén tett azon kijelentése, hogy hallotta, hogy katholikus p­a­po­k n­y­i­l­a­t­k­o­z­a­t­a s­z­e­­rint a zsidóknak a keresztény vér­re szükségük van. + TUDOMÁNY, IRODALOM. Stanley H.­M. Utazásom Közép-Afrikában vagy utazás Afrika aequatorialis részének nagy tavai körül és Livingstone-folyón lefelé az at­lanti óczeánig. Mióta a gőz és villany korszakát éljük, a földismeret terén is bámulatos fölfedezések létettek és pedig legtöbbnyire gyalog vagy priimitív közlekedési eszközök útján. Nem magában a villanyban és gőzben van száza­dunk legfőbb ereje, hanem abban a szellem­ben, melyet a gőz és villany teremtett meg. Ismerni az ismeretlent, elérni a nehezen meg­­közelíthetőt, átkutatni, apróra szedni a té­nyeket, behatolni a természet titkaiba, vizs­gálni a tüneményeket, törvényeket, elveket vonni le a megfigyelések- és kisérlettevések­­ből s azok alapján uj találmányokat hozni lét­re, — a munka, a fejlődés, a haladás benső ösztöne öntudatra ébredése a mi korunk szel­leme, mely nem hagy pihenni senkit, vagy leg­­főlebb azt, a mi veszni indult. Némelyeket a kutatás, az ismeretlen vi­lágrészek megismerésének vágya, némelyeket pedig korunk szellemének másik áramlata, az Utilitarismus vezetett idegen tájak beutazásá­ra és átkutatására. A világhírű utazások egyik legnevezete­­sebje Stanleyé volt Közép Afrikán át, mely Közép-Afrikának a Sahara sivatagénál pusz­tább térképét népek, tavak, hegyek, folyók, SZÍNHÁZ, zene. Nyári színház. D­ö­m­j­é­n R. k. a. ju­talmául tegnap Szigligeti „Argyrus királyfi és aranyhaju Tündér Ilona“ czimü tündér-regéje került szinte. Kár volt e darabot fölelvenite­­ni s kivált ily előadásban, midőn a látványos­ság csupa görög­tűzből, négyszögletű felhőből, meg szögmérőnek való szivárványból áll, mi­dőn a hatvan zenész számára irt zenei részt 9—10 embernek kell végig czinczognia, mi­dőn a fátyol-táncz aluszékony s ügyetlen sé­tává válik, midőn az avarok induló énekét egy hang kezdi meg s aztán, a zene és ének össze-vissza járva, éneklő és hallgató a füg­göny legördülésétől várják a szabadulást. A szinházat szép közönség töltötte meg, de a gyönge előadás kevéssé lelkesítette föl. Különben D­ö­m­j­é­n R. kisasszony, K­ö­r­ö­­siné, E. Kovács Gy. és Tolnai, sze­repeikhez mérten, jól játszottak. * Nyári színház. Szombaton, június 23-án, bérlet 12-ik szám, új betanulással, először: „Harmincz év egy kártyás életéből“. Dráma 5 felvonásban. Irta Holtey, fordította Szigligeti. Rendező E. Kovács Gy. 1-ső felv. „A kártya-barlang“. 2. felv. „Az atyaátok“. 3. felv. „A tigris körme közt.“ 4. felv. „Erő­szak és betörés.“ 5. felv. „A gyilkosok és a villám.“ Kezdete 71/8 órakor. NAPI HÍREK Kolozsvár, junius 22 A mai szám tartalma: Előfizetési felhívás. — Népesedési viszonyok. —Végtárgyalás a tisza­eszári ügyben. — Tudomány, irodalom. — Szin­ház, zene. — Napi hírek. — Idegenek névsora. — Csarnok: Az örökség. Sandeau regénye (folyt.) — Nyilttér. — Hirdetések. Tárcza: Buziási tár­cz a. * József főherczeg, kíséretével együtt, e hó 20-án 7 és 8 óra között — mint ottani levelezőnk irta — Szász-Régenbe érkezett. Fo­gadva lett az ott állomásozó 28-dik honvéd­zászlóalj parancsnoka és tiszti kara, a városi polgármester és rendőrkapitány által. — A fő­herczeg megszemlélte a honvéd laktanyát, a fegyver- és ruhatárt, valamint a kórházat is és a legnagyobb megelégedését fejezte ki. La­kást a városi nagy vendéglőben von, hol a vacsora alatt a polgári zenekar játszott né­hány darabot. — A népszerű főherczeg 21-én kora reggel tovább folytatá útját Vécsen át, a hol br. Kemény Kálmánnál reggelizett, Top­­licza felé. * Lönhart Ferencz, erdélyrészi kath. püspök ő méltósága, körútjából hazatérve, f. hó 18-án estve Gyulafehérvárra megér­kezett. Másnap, 19-én, a gyulafehérvári papi- és tanári­ testület, Barts Ferencz nagypré­post vezetése alatt, délelőtti 11 órakor tisz­telgett a püspöknél, ki az üdvözlő beszédre adott válaszában különösen kiemelte, hogy mindenütt, a­hol megfordult, a legnagyobb ragaszkodással és előzékenységgel találkozott, s kiemelőleg emlékezett meg a csik tusnádi ismeretes viszont-áttérésről. 6 hétig tartó fő­pásztori körútjában 7000 személyt részesített szentségekben. — A püspök kifogástalan egész­ségnek örvend s az it fáradalmat teljességgel nem viselték meg. * A városi központi választmány tegnapi ülésében revideálta az országos kép­­iselő választásra jogosultak legújabban össze-­­ állított névsorát, mely aztán közszemlére téte­tik ki. A választmány örömmel constatálta, hogy mig eddig mindig feltűnő sokan marad­tak ki adóhátralék miatt, most ez okból alig 20—22 polgár esett ki a lajstromból s ezek­kel szemben is nagy számú egészen új válasz­tójogosult fordul elő. * Lóvonatú vasút. Míg némelyek hír szűkében jónak látták idő előtt villamos vas­útról beszélni, mely, bármint óhajtanak ma­gunk is, még kívül esik a mi láthatárunkon, addig mi emlékezzünk meg egy oly tervről, mely már a közel­jövőben ténnyé válik, mert meg van hozzá az alap is, az előmunkálat is. Ez a Sigmond-testvérek lóvonatú vasútja, mely Kolozsváron alul, az első őrháznál lesz, a vasúttal egybekapcsolva, s a hizlaló telep érintésével, belő a külmagyarut­­czai gyár­telepig. A szükséges engedély végett még e napokban beadatik a folyamodás. * A Kagerbauer-féle javaslatról hozott rövid közleményünket az „Ellenzék“ úgy tünteti fel, mintha mi e munkálatot „őslény­tani leletnek“ tartanók. Pedig egyszerűen csak azt mondtuk róla, hogy sok keresés után kap­tuk meg, a­mi igaz is, mert nincs meg sem a városi levéltárban, sem annál, ki a füzetet akkor revideálta volt. Kevés példányban volt nyomatva, s ma annál kevesebb van meg be­lőle. Mindenesetre őskori felfogás kellett arra, hogy idézett szavainkból valaki őslénytani le­letet olvasson ki csak azért, mert dr. Sala­monról megfeledkeztünk. Maga a füzet még ma is bővebb ismertetést érdemelne, de la­punk jelen túlhalmozottsága miatt kénytelenek vagyunk a leglényegesebbekre szorítkozni. Ka­­gerbauer a vízvezetésen kívül felöleli az anya­got és malmok rendezését, a városnak a Sza­mos vizével való ellátását, kövezetét, járdákat, csatornázást, a mosóházakat, itató és merítő helyeket, s a Szamos vizének 300 lóerejű gép­pel gyári üzletekre való alkalmazását. Kimu­tatja, hogy a jelenlegi idegen anyag gát érde­keinknek nem felel meg, s akkor előre látta azt, mi jelenleg minden évben bekövetkezik, hogy a mostani gátrendszer mellett a Kis- Szamos árka évről-évre annyira feltelik, hogy a víz a kertekbe és telkekre önt ki. Felsorol­ja, természetesen az 1858-diki viszonyok sze­rint, hogy mennyit költünk az anyagátra, zú­­gókra, jegelésekre, medertakarításra, mennyi hátránynak és idővesztegetésnek vagyunk ki­téve a víz távolléte miatt, s mit költünk a közkutakra. S ezek után végre javasolja, hogy a nagy malomnál a víz negyedrésze fordíttas­­sék arra, hogy a belváros számára vizet emel­jen, mit lassanként a külvárosrészekre is ki lehet terjeszteni. E szerkezet a belvárosban 45 szabad kifolyással 55 ezer írtba kerülne, miből a középületek és a közelebb eső ma­gánházak után évenként 5700 frt.jőne be, s így tíz év alatt az előállítási költség megtérülne; a fentartás nem kerülne többe évenként 2 ezer írtnál. A lerakott főczövekből aztán az egyes házakhoz tetszés szerint vitték volna be a vizet. Külön a hidelvei rész vízvezetéke, 12 szabad csővel, 11.800 írtba volt számítva. A belváros csatornázása 147 ezer írttal lett volna előállítható. Ezeket hozhatjuk fel rövi­den a most szőnyegen forgó vízvezetékre és csatornázásra vonatkozólag. Látható, hogy a javaslat szerényen indult, s lassanként kívánt terjeszkedni. Hanem az akkori városatyáknak ez sem kellett. Várjon mennyit haladtunk az­óta? Nemsokára elválik! * A „Fővárosi lapok“ cz. szépiro­dalmi lap jónak látta Longfellow „Gyerme­kek“ cz., Szász Béla által fordított költemé­nyét, mely lapunk tárczájában jelent meg, a forrásra való hivatkozás nékül átvenni. Ná­lunk, vidéki lapoknál, ez egy kissé furcsának tetszik. Lehet, hogy a főváros első irodalmi közlönye, mely már akkor is toporzékolni szo­kott, ha egy pár soros hírét a forrás meg­nevezése nélkül átveszik, — máskép gondol­kozik. * Eljegyzés: Topánfalvi ügyvéd, dr. T­o­g­y­a Sándor, eljegyezte Csetalján, szász­­régeni aljárásbiró kedves és bájos leányát, S­a­­b­i­n­á­t. * A himlő. Bábolna, Nagy-Rápolt, Gyógy és Tardos községekben a himlő nagy mérvben kezd uralkodni. Igen jó volna, — írja szász­­régeni levelezőnk — ha Szász Régen városa i­d­e­­j­e­k­o­r­á­n megtenné óvintézkedéseit, melyek arra volnának irányozva, hogy a járvány be­hozása megakadályoztassék, vagy a jelentkező egyes eseteknél hamar elfojtassék. * Az unitárius főtanodában f. hó 24-én d. e. 11 órakor a nagy teremben a jól­­­tevők emlékére hálaünnepély tartotik, a következő sorrenddel: 1. Karének. Előadja az iskolai „Dalkör.“ — 2. Megnyitó beszéd, Kő­­váry László isk. felügyelő-gondnoktól. — 3. Emlékbeszéd, Fazakas Lajos papnövendéktől. — 4. Karének. Előadja a „Dalkör." — 5. Rich­mond Anna emlékezete, Kovács János igazga­tó-tanártól. — 6. Alkalmi költemény, Nagy Samu VI. o. tanulótól. — 7. Zárbeszéd, Kő­­váry László isk. felügyelő gondnoktól. — 8. Karének. * A helybeli államilag segély­­zett felsőbb leányiskola 1882—83-dik

Next