Magyar Polgár, 1883. április-június (17. évfolyam, 74-148. szám)
1883-06-23 / 143. szám
1883. június 23 MAGYAR POLGÁR (143 sz.) mondtad, hogy ettél, kimentél az udvarra és akkor hallottad a kiabálást. Scharf Móricz: Ettem valamit és kimentem. Friedmann: Hogyan? az ebéd előtt? Scharf Móricz : Egy kis kalácsot ettem. Friedmann: Tehát a reggeli és ebéd közt történt? Hát apád mit csinált az alatt az idő alatt? Scharf Móricz: Odabent volt a szobában. Friedmann: Nem emlékezel, hogy a szobának melyik részén volt? Scharf Móricz: Nem tudom, hogy melyik részén volt. Friedmann: Hát akkor, mikor te kimentél, mit csinált apád? Scharf Móricz: Ott benn volt a szobában, de nem tudom, hogy mit csinált. Friedmann: Hogy lehet az, hogy te más dolgokat igen jól tudsz, de amit atyád csinált, az nem tudod? Scharf Móricz: Lehet, hogy ült, vagy sétált a szobában. Friedmann: Mikor azt mondta, hogy hívd be a leányt, mit csinált akkor ? Scharf Móricz: Akkor egyenesen ment az ablakhoz és kinézett. Scharf József: Két ablak van ott te! Scharf Móricz: Azon az ablakon, a melyből lehet látni a Czellárék házát. Eötvös: A gyep felé néző ablakhoz ? Scharf Móricz: Ahonnan O-Falu felé látni. Friedmann: Szokott e a nap besütni a lakásotokba? Scharf Móricz: Szokott. Mikor keletről felkel a nap. Friedmann: Hát függönyök vannak-e ott használatban? Scharf Móricz : Szoktak lenni, de azon időben még nem voltak. Fiedmann : Hát a nagy templom ablakán — nem az előcsarnokot értem — voltak-e függönyök? Scharf Móricz: Volt kettő, de kicsinyek. Friedmann: Hát az előcsarnokban, hol ez a rémhistória történt, ott voltak-e függönyök ? Scharf Móricz: Nem voltak. Friedmann: Hát mikor ott a kulcslyukon benéztél, az első pillanatra nem sikoltottad el magad ? Scharf Móricz: Nem. Friedmann : És mennyi ideig tartott az, hogy az történt, amit te láttál ? Scharf Móricz: Háromnegyed óráig. Friedmann: Öt óráig este ott nézted és meg sem indultál? Scharf József: És azalatt mi vártunk téged az ebéddel. Friedmann: Hallgasson el! Szeretném tudni, hogy a tányérokat ki tartotta? Scharf Móricz: Schwarcz Salamon. Friedmann: Schwarcz Salamon tartotta a tányért, ezt maga látta ? Scharf Móricz: Schwarcz Salamont láttam. Friedmann: De ha ő tartotta a tányért, ki vágta a nyakát ? Scharf Móricz: Azt is Schvarcz Salamon tette. Friedmann: De hogyan történhetett az egyszerre? Scharf Móricz: Az egyik kezében a kés, a másik kezében a tányér volt, és mikor megvágta, hamar letette a kést, a fazék meg ott állott mellette. Scharf József: Nem tudod, mi van a tíz parancsolatban ? Ahhoz tartsd magad, még zsidó vagy ez ideig. Scharf Móricz: Nem vagyok. Scharf József: Már kikeresztelkedtél? Akkor elvágom a rokkomat, adjatok egy kést. Ezután több kérdést intéz Scharf Móriczhoz a Péczely és Recsky által történt kihallgatásra vonatkozólag. Eötvös konstatáltatni kéri, hogy a fiú kihallgatása Nagyfaluban hajnalig tartott. Ezután Székely, Heumann és Finták intéztek kérdéseket a fiúhoz, miközben ez kijelenti, hogy ő hallotta nagy papoktól, hogy a zsidóknak keresztény vérre szükségük van. Megkérdeztetvén, hogy kit ért nagy papok alatt, azt mondta, hogy neki azt mondták, hogy katholikus papok kikeresték a bibliából, hogy szükségük van a zsidóknak ilyen vérre. Friedmann kérdésére kijelentette, hogy erkölcsi oktatásban nem részesült. Ezzel a tárgyalás d. u. 2 órakor véget ért. Scharf Móricz mai kihallgatása teljes tíz negyed óráig tartott. A fiú kezdetben egyenesen állott a bíróság előtti korlát mellett, melybe későbben belekapaszkodott Midőn az apával történt szembesítés után a közvádló, majd a védők intéztek hozzá kérdéseket, arcza fokonkint kipirult. Az a leczke felmondásszerű előadás ma a keresztkérdések alatt is folyton tapasztalható volt. A kimerülés daczára, mely az ülés Távirat, Nyíregyháza, jan. 22. Scharf Móricz csodás rejtély, de majdnem biztosan mondható, hogy megtalálják a rejtély kulcsát. Az elnök többek kihallgatását rendelte el, kik felvilágosítást adhatnak e tekintetben. A tegnapi tanúkihallgatások kizárólag a körül forogtak, hogy mikor látták Esztert utoljára. A vallomások eltérők. Háryné és Solymosiné állításai tudvalevőleg ellentétesek. Kihallgattatott még Lánczy Gáborné, Csordás Gáborné. Trón azóta meghalározván, csak vallomása olvastatott fel. Kihallgatták Sóos Andrásnét, Szabó Juliánnát, Sóos Erzsikét, Tanyi Erzsikét, Tanyi Esztert és Sóos Mihálynét. Mindannyian, részint, maguk, részint gyermekeik, hallották a kis Samutól, Móricz öcscsétől, a magyar leánynak meggyilkolási históriáját, s hogy Scharf hívta be a leányt. Kihallgatták még az eltűnt Eszter nővérét, ki azonban újat, érdekest nem mond. A mai tárgyaláson Friedmann védő felszólal, hogy a mai lapok szerint tegnap egy vádlott fel akart szólalni, de a közönség egy tagja visszatartotta. Elnök rendre inti a közönséget. Lengyel Istvánná, ki a zsinagóga közelében lakik, vallja, hogy áprililsején kiáltást hallott : „Lengyelné, jöj jön ki!“ Vallomása eltér a vizsgálat alatt tett vallomásától, mert a vizsgálat alatt azt vallotta, hogy a kiáltást délben hallotta, most pedig azt, hogy éjjel. Fia, Lengyel János, szembesíttetik anyjával. A fiú határozottan állítja, hogy anyja azelőtt úgy beszélte el a dolgot, hogy a kiáltást délben hallotta. De anyja azóta nagy beteg volt, lehet, hogy elfelejtette, hisz anyja mindig két kiáltásról beszélt, most pedig csak egyről szól. Kihallgattatik özv. Fekete Jánosné, tíz éves öreg asszony, ki, gyónásából jővén haza, zsidókat látott a zsinagóga előtt és kiáltást is hallott. Kihallgattatik Adamovics lelkész is; lehetőnek tartja, hogy Fekete Jánosné akkor gyónt, mikor mondja. A tárgyalás tovább foly. Hatalovszky András, a tanúnak beidézett kocsis, vallomása szerint, hallotta, hogy Háryné délután három óra felé mondta Eszternek, hogy menjen festékért, városok és falvak neveivel, töltötte be. A munka, melynek magyar fordítása a most megjelent 29—34. füzettel véget ér, e veszedelmes, nagy fáradsággal, folytonos küzdelmekkel járó fölfedező utazást érdekesen írja le. A testes két kötet mindenik fejezetében van valami új, meglepő, különös. Nincs az a sensationális regény, mely az események tarkább változatát mutatná, mint Stanley sok veszélylyel járó utazása. Kétszeres érdekűvé lesz a mű azáltal, hogy nem a képzelet játéka, nem elcsépelt érzemény szüleményei az elbeszélt események, hanem szóról szóra megtörtént dolgok. Utazásának eredménye rendkívüli fontosságú a tudományra nézve; neki köszönhetjük, hogy Közép-Afrika földrajzának és népisttéjének nem kell többé kétes értékű hozzávetésekkel, gyanitásokkal dolgoznia, hanem tények, biztos adatok alapján tiszta ismeretünk lehet Közép-Afrika jó részéről. Ő a Livingstone megkezdette nagy mukát folytatta s elvégzett úgy szólva mindent. E párját ritkító vállalat bizonyította be, hogy az afrikai kontinens nyugati fele, melyet fehér folt jelzett addig a térképen, emberlakta, nagyon népes földdarab, melynek elhanyagolása bűn, föl nem keresése igazolhatatlan mulasztás. A műhöz Közép-Afrika meglehetős terjedelmű térképe van csatolva, melyen könnyen eligazodhatni, jóllehet tele van sajtóhibával. Ajánljuk olvasóink pártfogásába a nagybecsű munkát: ára füzetenként 30 kr. vége felé már meglátszott rajta, folytonos szellemi éberséget tanúsított s feleletei többször éles megfigyelő tehetséget árultak el,amely a rejlő intencziót is kitalálja. Rendkívül rossz hatást gyakorolt azon modor, melyet a fiú apjával szemben tanúsított. Az ülés végén atyja reá kiáltott, hogy ne támaszkodjék a korláthoz, mire ismét egyenesen állott. Feltünéstt keltet a fiúnak a tárgyalás legvégén tett azon kijelentése, hogy hallotta, hogy katholikus papok nyilatkozata szerint a zsidóknak a keresztény vérre szükségük van. + TUDOMÁNY, IRODALOM. Stanley H.M. Utazásom Közép-Afrikában vagy utazás Afrika aequatorialis részének nagy tavai körül és Livingstone-folyón lefelé az atlanti óczeánig. Mióta a gőz és villany korszakát éljük, a földismeret terén is bámulatos fölfedezések létettek és pedig legtöbbnyire gyalog vagy priimitív közlekedési eszközök útján. Nem magában a villanyban és gőzben van századunk legfőbb ereje, hanem abban a szellemben, melyet a gőz és villany teremtett meg. Ismerni az ismeretlent, elérni a nehezen megközelíthetőt, átkutatni, apróra szedni a tényeket, behatolni a természet titkaiba, vizsgálni a tüneményeket, törvényeket, elveket vonni le a megfigyelések- és kisérlettevésekből s azok alapján uj találmányokat hozni létre, — a munka, a fejlődés, a haladás benső ösztöne öntudatra ébredése a mi korunk szelleme, mely nem hagy pihenni senkit, vagy legfőlebb azt, a mi veszni indult. Némelyeket a kutatás, az ismeretlen világrészek megismerésének vágya, némelyeket pedig korunk szellemének másik áramlata, az Utilitarismus vezetett idegen tájak beutazására és átkutatására. A világhírű utazások egyik legnevezetesebje Stanleyé volt Közép Afrikán át, mely Közép-Afrikának a Sahara sivatagénál pusztább térképét népek, tavak, hegyek, folyók, SZÍNHÁZ, zene. Nyári színház. Dömjén R. k. a. jutalmául tegnap Szigligeti „Argyrus királyfi és aranyhaju Tündér Ilona“ czimü tündér-regéje került szinte. Kár volt e darabot fölelveniteni s kivált ily előadásban, midőn a látványosság csupa görögtűzből, négyszögletű felhőből, meg szögmérőnek való szivárványból áll, midőn a hatvan zenész számára irt zenei részt 9—10 embernek kell végig czinczognia, midőn a fátyol-táncz aluszékony s ügyetlen sétává válik, midőn az avarok induló énekét egy hang kezdi meg s aztán, a zene és ének össze-vissza járva, éneklő és hallgató a függöny legördülésétől várják a szabadulást. A szinházat szép közönség töltötte meg, de a gyönge előadás kevéssé lelkesítette föl. Különben Dömjén R. kisasszony, Körösiné, E. Kovács Gy. és Tolnai, szerepeikhez mérten, jól játszottak. * Nyári színház. Szombaton, június 23-án, bérlet 12-ik szám, új betanulással, először: „Harmincz év egy kártyás életéből“. Dráma 5 felvonásban. Irta Holtey, fordította Szigligeti. Rendező E. Kovács Gy. 1-ső felv. „A kártya-barlang“. 2. felv. „Az atyaátok“. 3. felv. „A tigris körme közt.“ 4. felv. „Erőszak és betörés.“ 5. felv. „A gyilkosok és a villám.“ Kezdete 71/8 órakor. NAPI HÍREK Kolozsvár, junius 22 A mai szám tartalma: Előfizetési felhívás. — Népesedési viszonyok. —Végtárgyalás a tiszaeszári ügyben. — Tudomány, irodalom. — Szinház, zene. — Napi hírek. — Idegenek névsora. — Csarnok: Az örökség. Sandeau regénye (folyt.) — Nyilttér. — Hirdetések. Tárcza: Buziási tárcz a. * József főherczeg, kíséretével együtt, e hó 20-án 7 és 8 óra között — mint ottani levelezőnk irta — Szász-Régenbe érkezett. Fogadva lett az ott állomásozó 28-dik honvédzászlóalj parancsnoka és tiszti kara, a városi polgármester és rendőrkapitány által. — A főherczeg megszemlélte a honvéd laktanyát, a fegyver- és ruhatárt, valamint a kórházat is és a legnagyobb megelégedését fejezte ki. Lakást a városi nagy vendéglőben von, hol a vacsora alatt a polgári zenekar játszott néhány darabot. — A népszerű főherczeg 21-én kora reggel tovább folytatá útját Vécsen át, a hol br. Kemény Kálmánnál reggelizett, Toplicza felé. * Lönhart Ferencz, erdélyrészi kath. püspök ő méltósága, körútjából hazatérve, f. hó 18-án estve Gyulafehérvárra megérkezett. Másnap, 19-én, a gyulafehérvári papi- és tanári testület, Barts Ferencz nagyprépost vezetése alatt, délelőtti 11 órakor tisztelgett a püspöknél, ki az üdvözlő beszédre adott válaszában különösen kiemelte, hogy mindenütt, ahol megfordult, a legnagyobb ragaszkodással és előzékenységgel találkozott, s kiemelőleg emlékezett meg a csik tusnádi ismeretes viszont-áttérésről. 6 hétig tartó főpásztori körútjában 7000 személyt részesített szentségekben. — A püspök kifogástalan egészségnek örvend s az it fáradalmat teljességgel nem viselték meg. * A városi központi választmány tegnapi ülésében revideálta az országos képiselő választásra jogosultak legújabban össze- állított névsorát, mely aztán közszemlére tétetik ki. A választmány örömmel constatálta, hogy mig eddig mindig feltűnő sokan maradtak ki adóhátralék miatt, most ez okból alig 20—22 polgár esett ki a lajstromból s ezekkel szemben is nagy számú egészen új választójogosult fordul elő. * Lóvonatú vasút. Míg némelyek hír szűkében jónak látták idő előtt villamos vasútról beszélni, mely, bármint óhajtanak magunk is, még kívül esik a mi láthatárunkon, addig mi emlékezzünk meg egy oly tervről, mely már a közeljövőben ténnyé válik, mert meg van hozzá az alap is, az előmunkálat is. Ez a Sigmond-testvérek lóvonatú vasútja, mely Kolozsváron alul, az első őrháznál lesz, a vasúttal egybekapcsolva, s a hizlaló telep érintésével, belő a külmagyarutczai gyártelepig. A szükséges engedély végett még e napokban beadatik a folyamodás. * A Kagerbauer-féle javaslatról hozott rövid közleményünket az „Ellenzék“ úgy tünteti fel, mintha mi e munkálatot „őslénytani leletnek“ tartanók. Pedig egyszerűen csak azt mondtuk róla, hogy sok keresés után kaptuk meg, ami igaz is, mert nincs meg sem a városi levéltárban, sem annál, ki a füzetet akkor revideálta volt. Kevés példányban volt nyomatva, s ma annál kevesebb van meg belőle. Mindenesetre őskori felfogás kellett arra, hogy idézett szavainkból valaki őslénytani leletet olvasson ki csak azért, mert dr. Salamonról megfeledkeztünk. Maga a füzet még ma is bővebb ismertetést érdemelne, de lapunk jelen túlhalmozottsága miatt kénytelenek vagyunk a leglényegesebbekre szorítkozni. Kagerbauer a vízvezetésen kívül felöleli az anyagot és malmok rendezését, a városnak a Szamos vizével való ellátását, kövezetét, járdákat, csatornázást, a mosóházakat, itató és merítő helyeket, s a Szamos vizének 300 lóerejű géppel gyári üzletekre való alkalmazását. Kimutatja, hogy a jelenlegi idegen anyag gát érdekeinknek nem felel meg, s akkor előre látta azt, mi jelenleg minden évben bekövetkezik, hogy a mostani gátrendszer mellett a Kis- Szamos árka évről-évre annyira feltelik, hogy a víz a kertekbe és telkekre önt ki. Felsorolja, természetesen az 1858-diki viszonyok szerint, hogy mennyit költünk az anyagátra, zúgókra, jegelésekre, medertakarításra, mennyi hátránynak és idővesztegetésnek vagyunk kitéve a víz távolléte miatt, s mit költünk a közkutakra. S ezek után végre javasolja, hogy a nagy malomnál a víz negyedrésze fordíttassék arra, hogy a belváros számára vizet emeljen, mit lassanként a külvárosrészekre is ki lehet terjeszteni. E szerkezet a belvárosban 45 szabad kifolyással 55 ezer írtba kerülne, miből a középületek és a közelebb eső magánházak után évenként 5700 frt.jőne be, s így tíz év alatt az előállítási költség megtérülne; a fentartás nem kerülne többe évenként 2 ezer írtnál. A lerakott főczövekből aztán az egyes házakhoz tetszés szerint vitték volna be a vizet. Külön a hidelvei rész vízvezetéke, 12 szabad csővel, 11.800 írtba volt számítva. A belváros csatornázása 147 ezer írttal lett volna előállítható. Ezeket hozhatjuk fel röviden a most szőnyegen forgó vízvezetékre és csatornázásra vonatkozólag. Látható, hogy a javaslat szerényen indult, s lassanként kívánt terjeszkedni. Hanem az akkori városatyáknak ez sem kellett. Várjon mennyit haladtunk azóta? Nemsokára elválik! * A „Fővárosi lapok“ cz. szépirodalmi lap jónak látta Longfellow „Gyermekek“ cz., Szász Béla által fordított költeményét, mely lapunk tárczájában jelent meg, a forrásra való hivatkozás nékül átvenni. Nálunk, vidéki lapoknál, ez egy kissé furcsának tetszik. Lehet, hogy a főváros első irodalmi közlönye, mely már akkor is toporzékolni szokott, ha egy pár soros hírét a forrás megnevezése nélkül átveszik, — máskép gondolkozik. * Eljegyzés: Topánfalvi ügyvéd, dr. Togya Sándor, eljegyezte Csetalján, szászrégeni aljárásbiró kedves és bájos leányát, Sabinát. * A himlő. Bábolna, Nagy-Rápolt, Gyógy és Tardos községekben a himlő nagy mérvben kezd uralkodni. Igen jó volna, — írja szászrégeni levelezőnk — ha Szász Régen városa idejekorán megtenné óvintézkedéseit, melyek arra volnának irányozva, hogy a járvány behozása megakadályoztassék, vagy a jelentkező egyes eseteknél hamar elfojtassék. * Az unitárius főtanodában f. hó 24-én d. e. 11 órakor a nagy teremben a jóltevők emlékére hálaünnepély tartotik, a következő sorrenddel: 1. Karének. Előadja az iskolai „Dalkör.“ — 2. Megnyitó beszéd, Kőváry László isk. felügyelő-gondnoktól. — 3. Emlékbeszéd, Fazakas Lajos papnövendéktől. — 4. Karének. Előadja a „Dalkör." — 5. Richmond Anna emlékezete, Kovács János igazgató-tanártól. — 6. Alkalmi költemény, Nagy Samu VI. o. tanulótól. — 7. Zárbeszéd, Kőváry László isk. felügyelő gondnoktól. — 8. Karének. * A helybeli államilag segélyzett felsőbb leányiskola 1882—83-dik