Magyar Polgár, 1883. október-december (17. évfolyam, 226-299. szám)
1883-10-27 / 248. szám
m: r»/vn Bot pH ik fivmlvnm Előfizetési díj : Egész évre 16 frt. - Félévre 8 frt. — Negyedévre 4 frt. Egy hóra 1 frt 50 kr. HIRDETÉSI DÍJ: Petit sora 6 kr. - Bélyegilleték: minden hirdetés után 30 kr. — Nyíttér: sora 26 kr. Szerkesztőség ésKiadóhivatal Magyar Polgári könyvnyomdái (BalftCzóp utcza 2. sz.) Megjelenik minden nap, vasár- és ünnepnapok kivitelével Használatlan kéziratok nem adatnak vissza. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltetnek. KOLOZSVÁR, OKTÓBER 26 Magyar katonai növendékek. Magyarország közös ügyeinek elintézési illetékes helye a delegáczió lévén: kétszeres figyelemmel kell minden érdeklődőnek utána nézni az ott történteknek, nehogy közjogunkon csorba vagy sérelem ejtessék, s ha esik, idejében orvosolni lehessen. Az október 24-iki lapok az utóbbi magyar delegáczió határozataira meghozták a közös kormány válaszait, melyek harmadika a magyar nyelvnek a katonai akadémiákon, katonai nevelő és képző, úgy a katonatiszti leánynevelő-intézetekben való tanítását illeti, amiről a delegáczió azt határozta, hogy a közös hadügyminiszter a nevezett intézetekben a magyar nyelv tanításáról és a vizsgálatok eredményéről évről-évre kimerítő jelentést tegyen. A delegáczió első ülésében közöltettek az adott válaszok, melyeknek formájára reflektálni nem a mi kötelességünk, csak tartalmára vannak észrevételeink, amiket el nem hallgatni alkotmányos önállóságunk, közjogunk épen fentartásának polgári kötelessége és egy káros precedens-alkotástól való aggodalmunk parancsolják. Az 1882 83-ki tanév eredményeiről a közös hadügyminiszter intézetenként így számol be: A f ischaui katonai árvaházba járt 140 növendék, tanult magyarul 45, nemzetiség szerint a növendékek közt volt 22 magyar, hat magyarországi szláv, a kik a magyar korona országaiba tartoznak. A kőszegi kathalrealtanodába járt 204 növendék, magyarul tanult 109, nemzetiség szerint volt 20 magyar, 42 magyarországi szláv. A szent-pösteni alreáltanodába járt 189 növendék, magyarul tanult 57. Nemzetiség szerint volt 13 magyar, 9 magyarországi szláv. A kassai alreáltanodába járt 186 növendék, magyarul tanult 164. Nemzetiség szerint volt 25 magyar, 5 magyarországi szláv. A kismartoni alreáltanodába járt 27. növendék, magyarul tanult 143. Nemzetiség szerint 25 magyar, 5 magyarországi szláv. A morvaországi fejértemplomi főreáltanodába járt 421 növendék, magyarul tanult 166. Nemzetiség szerint 35 magyar, 64 magyarországi szláv. A bécsújhelyi katonai akadémiába járt 244 növendék, tanult magyarul 104. Nemzetiség szerint volt 40 magyar, 22 magyarországi szláv. A műszaki akadémiába járt 146, magyarul tanult 56. Nemzetiség szerint volt 11 magyar, 19 magyarországi szláv. A nyolcz katonai intézetben e kimutatás szerint együtt tanult magyarországi magyar nemzetiségű 197 növendék és szintén magyarországi szláv nemzetiségű 172 növendék. Méltán döbbent meg e két szám-ban kifejezett szomorú tény minket magyarokat. Mert hogy egész Magyarországon csak 197 magyar nemzetiségű katonanövendék növekedjék s kívánjon a katonai pályán elémeltetés kedvéért, németül jól megtanulni, ezen lehetetlen nem sajnálkozni akkor, midőn a katonai pálya oly díszes, a magyar jellemmel úgy összeillik, jövője biztos és félényes, mig a hivatalnoki, ügyvédi, tanári, irói stb. polgári pályák máris úgy el vannak árasztva, hogy egy közeledő pro-i letariatustól kell rövid időn tartanunk Kereshető ennek indoka némileg a Ludovika katonai akadémia új lendületében, hol nagyszámú magyar fiatalság képeztetik katonává és tisztté. De akkora létszámhoz képest, amekkora a magyar ifjúságé, mely minden évben polgári rendeltetésű tanintézetekbe özönlik a maga kiképzése végett, ez nem képes megnyugtatni a közaggodalmat. Kérnünk kell ifjúságunkat s figyelmez- t tetnünk saját jövője s a haza magasbb érdekei tekintetéből, ne hanyagolja el a katonai pályát, ne mellőzze a megélhetés ez őt megillető módját. Amint a viszonyok Európában állanak, a katonai pálya nagy ideig lesz keresett és előmeneteles. Ez egyik megjegyzésünk. Másik a 172 magyarországi szláv nemzetiségű növendéket illető tényt illeti Ismerjük e kérdés kényes voltát, épen ezért gyöngéden érintjük s mondunk róla véleményt, de mondanunk kell. A magyar közjog szláv nemzetiséget nem ismer s nekünk e kifejezés ellen fel kell szólalnunk. Hogy a Lajthán túl hogy fogják fel azt, nem für-i készszük; de a magyar politikai érzék igen distingváló szokott lenni. Mert az ily szóban elv rejlik, s válhatik politikai intenzióvá, ami a magyar államra nézve veszélyes. Kik ezek a szlávok ? Mi Horvátországban horvátokat, szlavónitákat, és szerbeket, a szoros értelemben vett Magyarországon szerbeket és tótokat ismerünk. Hogy ezek fajilag hová számítják magukat, az ő dolguk. De a mi törvényeink és intézményeink eddigelé úgy nevezik őket, a mint mondók, szlávokat nem ismernek. Vannak román polgártársaink is. Hová számítják ők magukat s jelesen a nyolcz katonai intézetben tanuló ifjúságuk hová számíttatott, vagy ő maga melyik nemzetiséghez vallotta magát, nem tudjuk. A hivatalos jelentésben nincsenek így említve, valamint horvát, szerb és tót nemzetiségű magyar polgártársaink sincsenek. úgy kell lenni, hogy a közös hadügyminisztérium irodafőnökei, midőn a kimutatásokat készítették, a szláv collectiv név alá foglalták valamennyi nem tiszta magyar és nem tiszta német nemzetiségű ifjúságot. S ennek netaláni következményei ellen kell felszólalnunk. Törvényes állásában, jellegében és jogainak határai közt horvát, szerb, tót és román polgártársainkat respectáljuk, mint egyenjogú magyar állampolgárok iránt rokonszenvvel viseltetünk s ifjúságuk katonai kiképeztetésén örvendünk; de a szláv collectiv név alá vonatásukat nem tartjuk helyesnek és alkotmányosnak, s hogy az jövőben mellőztessék és minden nemzetiség úgy említessék meg, a mint ezt az 1868-ki XLIV. t.-cz. és más alaptörvényezikk rendelik, megkívánjuk. Nem kételkedünk benne, hogy azt a magyar delegáczió észre fogja venni s jövő orvoslásáról gondoskodik. —a— Javaslat a külföldön élő védkötelesek ellen. Fogaras megyében igen sokra megy azon egyének száma, kik a védkötelezettség teljesítése elől külföldre szökve, állampolgári kötelezettségeiknek a védtörvény értelmében leendő teljesítésére nem szoríthatók. E szökevények közül több, mint ötszáznak vagyona áll a megyei árvatár kezelése alatt, amiből Tercza, Gyárfás Jenő. Csak a közelebbi napokban fejezte be második nagyobb szabású festményét: „Átél örömét“, melylyel az országos magyar képzőművészeti társulat idei őszi kiállításán fog versenyezni ő, a „Tetemre hívás“ feltűnést keltett festője. Gyönyörű kép. Akik látták, megbámulták, s most nagy érdeklődéssel kisérik sorsát, mint egy erőteljes ifjú leventéét, ki ragyogó arczcal lép a küzdhomokra. Méltó arra, hogy a hir előtte járjon. Igényteljes alkotás, a legigénytelenebb, a legszerényebb ifjú művészünktől. Tekintsük meg e képet. A „Tetemre hívás“ mély szenvedélye, sülét világa után jól fog esni lelkünknek e kedélyes jelenet a családi boldogságból, a szorgalom jóllétéből, melyet egy tősgyökeres székely város rejt magában. Gyönyörködjünk a ballada után a népdalban, a magas tragédia után a népélet vígjátékában. Havas deczemberben, karácsony előtt, a reggeli órákban, egy jómódú székely ház hátsó udvarába lépünk. A „major-udvar“ ez, a háztartás szintére, főműhelye. Balról faragatlan fenyő boronákból jó móddal épített, tágas disznóól, vagy „hizó pajta“. „Lappancs“ a leeresztve, fölötte, az áteresz alatt, himbálózik a fehér nyírfa „kankó“ (kampó) V alakja, melylyel „etetés“ alkalmával a vállról fölemelt lappancsot megakasztják. Jobbról ölbe rakott bükkfa hasábok. Van miből tüzelni a felen. Jól is kiválogatta a gazda a jó tüzit- A „nyomult élet“ jó gazdára vall. Hát még ha hátrább tekintünk, az utcza felé, balra. A három ölnyi magas kas még félig tele törökbuzával. Ettől jobbra a szép faragásokkal gazdagon díszített, magas galambbúgos kapu, külön utczaajtóval, fedelének két végén a székely nemzeti jelvénynyel, a holdsarlóban nyugvó napcsillaggal. Ezek mögött a háttér, a deczemberi nap ködében. Egyszerű, de csinos házak közül emelkedik ki a dombon épült, gombos tornyú templom, várfalgyűrüzetének fönmaradt romjaival, melyek nehéz időkre emlékeztetnek. Még ezen túl az erdős hegyoldal, sötétkék színével, beleolvadva a reáboruló hamvas-szürke téli felhőbe. Mindezt egy pillanat alatt áttekinthetjük. De nincs is több időnk reá. Az udvarról felhangzó vidám zaj lebilincseli figyelmünket. Közelebb lépünk az ellapátolt havon; a bükkfa-lapát ott ágaskodik a hórakáson. Tegnap eshetett a telelő puha hava; az udvaron bőven van, de a fedeleken csak odafagyott nagy foltokban, jeléül a tegnapi déli nap futó melegének. Miféle örömünnep ez itt, hogy krigyúlt a ház apraja-nagyja? Itt bizony ma disznót öltek, még pedig hármat. Megadnék mindenikért egy százast, (ha volna). Értem már az öröm okát. Tisztelettel köszöntöm a gazdát, a háziasszonyt, s az egész társaságot. Részt veszek örömükben, mely mindnyájuk arczán sugárzik. Most épen a második disznót vágja fel a neki térdelt mészáros a bárddal. A „felvételinél vagyunk, midőn t. i. a száj két végétől a gerincz végéig tett két egymásba futó vágással „Gyuri bá“ kimetszi s kiemeli a disznó „órját.“ Hatalmas vágásokat mér az öles szál férfiú. Már látszik a jó arasznyi széles szalonna, melyet a törlő kendővel, szintén neki térdelve, Jancsi kocsis tart a vágás szerint. Félti is az ujjait a bárdtól. Fel-felpillant lopva Gyuri bára. De Gyuri bá oda se néz. Zsiros „dukkis bundájának“ hóna alján amúgy foszlik a varrás a magas csapásoktól. Ő neki melegen kell öltöznie , mert ugyancsak izzad munkájában. Jancsi kocsisnak könnyű, ő az ő kék „flanel ujjasában“ is ellehet. Jobbára körülöttük csoportosul a társaság, mert ott áll a társaság központja, a kis (i.e. 5 éves) Lajoska, ki fehér kenyérszeletekkel rakott tányérral kezében melléje guggoló mamájának, bal kezével széles czipőjét fogó, jobbjával a meleg mézes pálinkával telt (a gubiczát) üveget melléhez szorító, fejét-nyakát „mohér kendőbe“ burkolt nagymamájának, aztán a mosolyogva oda hajló szomszéd Etelka néninek, és a többinek ujjongva kiáltja és mutatja is kis kacsóival: „Két arasznyi a szalonnája a disznónak" ! És kik azok a többiek? A Lajoska háta mögött ott áll, csendesen mosolyogva, a táti vagy nagytata (Samu bácsi), a „nagyika“ vagy „nainka" (nagymama) hű társa. Övé volt a gond, mely a mai nap örömet szerzetté. De talán egyéb gondjai is lehettek, melyeket öröm nem kísért. Homloka barázdái küzdelemteljes életről tanúskodnak. De az már jobbára felejtve van. Most legalább nincs róla szó. Sőt inkább a nyájas arcz mindnyájok jókedvét tükrözi viszsza. Nyugodtan szívja a „48-as“ ezüstös tajtékpipából a hosszú száron át a szűz „szemeriai tubák“-ot. Fejét ezüst fonallal hímzett fekete bársony házi sipka fedi. Farkas préma szürke bundáját fél kézzel magához szorítja. Öreg embernek vigyázni kell az egészségére. Fiatalra is ráférne a vigyázat. Ám az ifjúság mindig könnyelmű marad. íme, az öreg háta mögött a szünidőre hazajött jogász, egy jóforma „Bukovay-gyerek, egy vékony szál kabátban. Cigarettere gyújt, mi csak nagy nehezen sikerül neki, mert Trézsike húgom pajzánsággal telve, a gyufa tüzet elfújni iparkodik. Lehellete sűrű ködpárává tömörül. Jobban érdekli őket a vidám tréfa, mint a háztartás ünnepélye. Oh az a hóbortos ifjúság! Még nem tudja méltatni az élet szükségeit. Az „öreg mama“ mélázó szemeiből épen az ellenkezőt olvashatjuk ki. Csak félig-meddig figyel oda az ismételve árulkodó Árpádra, ki ma elblitzelvén az iskolát, szintén itt őgyeleg, egyik kezében a felfújt disznó-hólyagot tartva, másik kezével egy kötélnél fogva a „Kajtár kutyát“, egy vizsla fülü fekete kuvaszt, visszatartva a fris hús raegkóstolásától, mely jobbra egy teknőbe van gyűjtve. És árulkodván, kire mutat az Árpád gyerek? Gizellára, kik nem gondolván azzal, hogy ma elkésik az iskolából, a hóba vetette könyveit és sebtibe levágja a disznó farkát, mely kilóg a teknőből. Erre, vallja meg Árpád, hogy „maga“ kontózott! De, hajh, szemesé a vásár! Elégedjék meg a hólyaggal. Jó széllapda lesz belőle. Lám Etuska is ügyesebb ott túl. Feri mészáros és most dörgöli szalmacsutakkal a harmadik disznó perzselt bőrét. Csak ennek a fülét kéri Etuska, (s Feri há a meleg mézes pálinka reményében kezébe is fogja csempészni), aztán siet is azonnal iskolába, felöltözve, zsebében a könyvvel. Különben is fázik egy kissé, úgy látszik, mert kezeit rózsaszínű mohor kendője alá dugta. Lidi szolgáló, három keresztcsíkos csíki rokolyájában, (szép alak, a néző rajta felejti szemét) tálat tart kezében. Várja a „belet“, hogy aztán benn a konyhában gyorsan megtisztítsa, s aztán künn a hóval megmossa, így lesz jó hurka belőle. Lina szolgáló, ott hátul, balfelől, viameritéssel van elfoglalva a „csigás kútnál.“ Víg kedélyű, hamis fekete szemű „háromszéki“ leány. Meg lehet ismerni hová való saját rokolyájának hosszában futó csíkjairól. Neki is, mint Lidinek, apró fekete babos, világos sárga karton-