Magyar Polgár, 1883. október-december (17. évfolyam, 226-299. szám)

1883-11-22 / 269. szám

Tizenhetedik évfolyam 269. szám. Kolozsvár, 1883. csütörtök, november 22. Előfizetési díj : Egész évre 16 frt. — Félévre 8 frt. — Negyedévre 4 frt. Egy hóra 1 frt 50 kr HIRDETÉSI DÍJ: Petit ..óra 6 kr. — Bélyegilleték: minden hirdetés után 20 kr.— Nyílttéri sora 26 kr. Szerkesztőség és­­Kiadóhivatal Magyar Polgári könyvnyomdája (39elkszóp­atoz& 2. ux.) Megjelenik minden nap, vasár- és ünnepnapok kivitelére Használhatlak kéziratok nem adatnak vissza. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltétnek. KOLOZSVÁR, NOVEMBER 21. A szabadelvüség diadala. Ismét örömmel nézhetünk eléje a szabadelvűség diadalának. Reményünk teljesedését várhatjuk. A magyar parla­ment keddi vitája, melylyel a keresztény és izraeliül közti házasságról szóló tör­vényjavaslat átalános tárgyalása folytat­­tatott, az eszmék magaslatáig csapongó hullámokat vetett a magas eszmék, vagy érvényesítésük tagadására hang még nem emelkedett. A vita eddig csak a körül forog, hogy egyelőre elég-e az, a­mit a kormány elérni akar, avagy kivon­­junk-e többet is a lehetségesből, az aján­latosból ? Mi teljesen egyetértünk kormányunk felfogásával, intenczióival. E felfogás nem- s­zeti hagyományainkhoz hű marad. E­­ felfogás nem rajongó és nem megy túl­zásba. A legégetőbb szükségen akar, s — hiszszük — tud is segíteni. Fentart­­ja a magyar szabadelvűség folytonosság­­­gát. Mérsékletünk méltán kiérdemelheti a külföld elismerését akkor, midőn ar­ról odakünn már sok helyt, visszaléptek, s a túlzó radikalizmus ellen kezdenek sorakozni. Mi nem teszszük ezt. Mi folytat­juk nyugodt és öntudatos lépteinket előre. Mi úgy akarunk építeni, hogy al­kotásunkat meg ne bomlassza senki, sem mi, sem más. Annyit és akkor va­­■ lósítunk a gyakorlati élet követel­ményeiből, a mennyit a maga idején­­ megvalósíthatunk s fentarthatunk. Az építés e higgadt és tervszerűen , fokozatos munkájában szívesen támo­gatjuk kormányukat, melynek vezére a körültekintő óvatosságnak a szőnyegen­­ forgó törvényjavaslattal is fényes jelét adta. Békés fejlődésre van legfőbb szükségünk. Ez elvet soha sem szabad szem elől tévesztenünk államiságunk megszilárdításának nagy munkájában, s melyre annyi ólálkodó ellenségünk le­selkedik. Jól láthatjuk, hogy kormányunk előtt a v­é­g­e­z é­s épp úgy ott lebeg, mint a legszabadabb gondolkozás a theoretikus előtt, a­milyennek p. o. Irányi Dánielt tartjuk. De egyszersmind megérthetjük józan megfontolásának okait is. Oly nagyszabású, valóban történel­mi korszakot jelző reformra, mely a­­ házasságjog teljes és általános átalakí­­í tását foglalná magában, nem vagyunk még elkészülve. Mélyre nyúló reform lenne az, mely kormányunk és törvény- s hozásunk erejének nagy részét venné fénybe. Most nincs időnk még e nagy munkára. De van arra a jelentékeny­­ lépésre, melynek megtételére most már­­ elég erőt érzünk magunkban. E lépéssel oly elv­nek szereztünk t­örvényt, melynek a további útban is miután hasznát fogjuk venni. S ez elv: az állam joga a házasságügy rendezé­se. Ha a szüksé­g úgy fogja kívánni, ho­gy ez elvet tovább terjesszük, lesz­­ rá erőnk is. De azt az erőt most még ne fecséreljük, mert egyéb irányban is szükségünk van reá. Nem a retrograd irány képviselői­vel szemben kell erősebben kü­zdenünk Azok — szerencsére — már kevesen vannak. Túlnyomóságuktól nem tart­hatunk. Legtöbb vigyázattal a túlzó li­berálisokkal szemben kell lennünk. Úgy látszik, hogy ők a haladás konokabb akadályai. S árnyukban a valódi ellenségek is rejtekhelyet talál­nak. De ki fognak zavartatni onnan, azokkal együtt, kik a zsidó és keresz­tény társadalom válaszfalát továbbra is fenn akarják tartani. Őrizkedjenek et­től a rossz társaságtól, nehogy ennek malmára hajtsák a vizet. Mi köszönetet mondunk a kormány vita-ellenfeleinek, mert ők önmagukat megtagadva, kormányunknak adtak iga­zat. Bármily gonddal kritizálta is Éles Henrik alaki szempontból a törvényja­vaslatot, bármily magasan csapongtak Iványi Dániel és Horváth Boldizsár a szerintük alant járó javaslat fölött, az előbbi mégis föladta az alak lénye­gét, s az utóbbiak is elismerték a ja­vaslatban rejlő lényeget. Eszmei kényszer vezette őket erre. Mert azt mondani (Élessel), hogy a javaslat lehetővé teszi, hogy az ed­dig egymástól elzárt zsidó és keresz­tény összeházasodhassék, de nem segíti elő a faji összeolvadást — merő ellent­mondás. És azt mondani, hogy ragasz­kodjunk a fennálló formákhoz, de nem kell súlyt fektetni arra, hogy ki előtt köttessék a házasság — szintén ellent­mondás. Úgyszintén felelősségre vonni (Ivá­nyival) a minisztert egy ily hiányos törvényjavaslatért, de azt mondani, hogy e javaslat kiegészíti az 1867-ks tör­vényt a zsidók egyenjogúságiról — oly ellentmondás, melyet csak a törvényja­vaslat elfogadásával lehet háttérbe tolni, feledtetni. Azt mondani ismét (Horváthtal), hogy e javaslat félúton való megál­lapodás, de mégis oly nagy rés az el­lenfél védsánczain, a­melynek hordere­­jét nem szabad kicsinylenünk — nem egyéb ellentmondásnál. Mert a czélnak már része a meghaladott út. De nem foglalkozunk többé ellent­mondásaikkal. Elismerjük, hogy ez köny­­nyű fegyverrel szerzett olcsó dicsőség volna. Mert hisz ők magasröptű szó­noklataikkal általában mégis igazat ad­tak a kormány felfogásának. Ismét köszönjük szép szavaik igaz­ságát. Ez igazság közelgő diadalát várjuk. És várjuk általa társadalmunk felüdülését, megerősödését, felemelke­dését. Majd e felemelkedett társadalom­mal könnyű lesz megértetni, hogy a házasság „szent“ kötése nem fog meg­­szentségteleníttetni, ha tökéletes rende­zését az állam veendi kezébe, az állam, mely mindnyájunkat át­ölel. .I. Országgyűlés. A képviselőház ülése november 19-én. A jegyzőkönyv hitelesíttetvén, elnök be­jelenti, hogy Ormós Zsigmond képv. lemond mandátumáról, Rudics József báró pedig egé­s­­ségi okokból hat havi szabadságidőt kér. Be­­mutattatván az időközben érkezett kérvények és felolvastatván az interpellácziós könyv leg­újabb tartalma (Mocsáry interpellácziója a hor­­vát bán kineveztetése ügyében) — a ház név­szerinti szavazással új tagot választott a pénz­ügyi bizottságba. Következett a napirend : a keresz­tények és zsidók közti házas­ság polgári útón megkötéséről és az ebből származó jogviszonyok szabályozásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Literáty Ödön előadó politikai és tár­sadalmi nagyfontosságú kérdésnek tartja azt, melyet a szőnyegen levő törvényjavaslat ma­gában foglal. Várjon a törvényjavaslat meg fogja-e oldani e feladatot, vagy sem, az a jö­vő titka, mely fölött előzetesen ítéletet mon­dani nem lehet. A kérdés csak az, vájjon azon el­vi határozmányok, melyek a törvényjavaslat­ban le vannak téve, alkalmasak-e azon czél m megvalósítására, melyet ezen törvényjavaslat kitűzött. E tvjavaslat czélja az hogy véget vessen azon anomáliának, mely a jogegyenlő­ség rovására az ország keresztény és izraeli­ta polgárai között tényleg fennáll, s mely meg­akadályozza azt, hogy a keresztény és izraeli­ta egymással érvényes házasságot köthesssen és így a zsidóság asszimilálódásának lehető­ségét gátolja. Czélja továbbá az országon kívül kötött polgári házasságokból származó jogviszonyok­nak törvény általi szabályozása; nem czélja az általánosan kötelező polgári házasság in­­augurálása, mely nézete szerint nem is idő­szerű, nem is szükséges, (Ellenmondások.) de adminisztratív viszonyaink között ezúttal meg sem valósítható. A jogegyenlőség elvei és az állam érdekei egyaránt követelik, hogy az ál­lam polgárai egymással szabadon léphessenek polgári házasságra. Ezen követelmény ma a zsidók és keresztények között kötendő há­zasságokra nézve nem valósítható. Ezen álla­potot megszüntetni a törvényhozás kötelessé­ge. Azt mondják, hogy az általános polgári­­házasságot kell behozni. De nézete szerint ezt meg kellene előznie az állam és egyház köz­ti viszonyok szabályozásának. Hazánkban a fennállott törvények értel­mében a keresztények és zsidók közti házas­ság köthetése a fennálló valláskülönbözet, cultus disparitas bontó akadályánál fogva nem létezhetik, az országnak pedig nem áll sza­badságában, hogy az egyház közegeit,a­kik csak saját hitelveik és egyházi jogszabályaik szerint vannak hivatva eljárni, hogy ezeket más cselekvények tételére kényszerítse. Az államnak egy expediensről kell gon­doskodni, mely lehetővé tegye azt, hogy oly egyének is, kik iránt a cultus disparitás bon­tó akadálya fenforog, egymással érvényes há­zasságot köthessenek. A jelen törvényjavaslat csakis ezen szükségességnek hódol, tovább nem megy, mint a­mennyit a szükségesség parancsol, de addig, a­míg a szükségesség pa­rancsolja, elmegy. Akik a Josefi patens egyszerű kiterjesz­tése által kívánnák e kérdést megoldani, nagy tévedésben vannak. Eltekintve attól, hogy a Josefi patens intézkedései az ország összes te­rületére egyaránt joghatálylyal nem bírnak, ez már csak azért sem valósítható meg, mert annak minden intézkedései ellen külön-külön kivételeket kellene megállapítani. Aztán a Jo­sefi patens is a cultus disparitást mint há­zasságbontó akadályt állítja fel. Különösen fontos a törvényjavaslatnak azon intézkedése, amely az országon kívül kötött polgári házas­ságokra vonatkozik. A külállamokban érvényben álló polgári jogszabályok értelmében kötött házasságokból eredőleg itt e hazában merültek és merülnek fel folytonosan oly jogviszonyok, a­melyek ezen házasságból származott gyermekek tár­­­­sadalmi állását, jogviszonyait s örökösödési igényeit veszélyeztették ; vannak esetek, a­me­lyekben ily egyének polgári jogaiktól hazai bíróságaink által egyenesen megfosztanak. Én, t. képviselőház, úgy találom, hogy ezen törvényjavaslat, mely tárgyalás alatt van, az ez irányban érezhető bajokon segít és ez egy indokkal több, hogy ezen törvényjavaslat törvényerőre emeltessék. Nem akarom vitatni, t. hát, hogy ezen törvényjavaslat a tudomány minden kívánalmának megfelel, de azt nem lehet kétségbe vonni, hogy a létező szüksé­gen segít és a bajt orvosolja. Sajnos, t. hát, hogy e kérdést a törvényhozás már akkor meg nem oldotta, a­mikor az izraeliták egyen­jogúságát kimondotta, mert meg vagyok győ­ződve, hogy sok társadalmi bajnak vette vol­na elejét; meg vagyok győződve, hogy azon szomorú állapotok, melyek lelkiismeretlen iz­gatás folytán, bevallom őszintén, hazai köz­­gazdasági viszonyaink megmérhetlen kárára mesterségesen szittattak, úgy, hogy hazánk­ban a vagyon- és személybiztonság bizonyos tekintetben megingattatok s hazánk reputá­­cziója megkárosittatott, mindezen szomorú ál­lapotok kikerültettek volna. Ha valaha, te hát, indokolt volt az, hogy ily irányú törvény alkottassák, ma kétszere­sen indokolt az, mert nemcsak társadalmi te­kintetek, nemcsak az erkölcsiség követelmé­nyei, és a liberalizmus elvei parancsolják, de hazánk reputácziója is megköveteli; ily fon­tos tények előtt pedig a partikularizmusnak el kell némulnia. Ezek voltak, t. ház, azon in­dokok, melyek az igazságügyi bizottságot ve­zérelték, midőn a szőnyegen levő törvényja­vaslatot elfogadta; ezek az indokok, a­me­lyek alapján van szerencsém azt a t. háznak elfogadás végett ajánlani. (Éljenzés jobb­­felől.) Az idő rövidsége miatt a tárgyalás foly­tatása a holnapi ülésre halasztatik. Kihirdett­etett a pénzügyi bizottság új tagjára beadott szavazatok eredménye, melyek szerint Nikolich Sándor választatott meg bi­zottsági taggá. Következik Mocsáry Lajos már jelzett interpellációjának megtétele. Mocsáry Lajos: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy a horvátországi báni hiva­tal betöltése tárgyában a miniszterelnök úrhoz egy interpellációt intézzek. Régóta hoznak már a lapok híreket, melyek szerint ezen állásra egy az osztrák közös hadsereg kötelékébe tar­tozó katonai egyén, Philippovich báró, tábor­szernagy, van kiszemelve; hozták a hírlapok azt a hű­rt is, hogy a tárgyalások, a­melyeket a miniszterelnök úr a nevezett táborszernagy­­gyal folytatott, megakadtak, nevezetesen azért, mert az illető oly tárgyakra kívánja kiterjesz­teni a báni hatáskört, a­melyek a fennálló törvények szerint oda nem tartoznak; azon­ban nem hoztak a hírlapok hírt az iránt, váj­jon elejtetett-e véglegesen ennek következté­ben ezen combinatio, vagy csak fel van füg­gesztve az ügynek további fejlődése. Minden körülmények közt, te ház, ily fontos állásnak betöltése kétségtelenül igen nagy érdekkel bír; kétszeresen fontos a je­len körülmények közt azoknál fogva, melyek Horvátországban legközelebb történtek. Nagy mérvben érdeklődik az ország összes közön­sége e kérdés — a báni állás betöltésének kérdése­i iránt és nem lehet tagadni, hogy nagy meglepetéssel és aggodalommal fogadta az ország közönsége azt a hírt, hogy ezen állásra egy oly egyén van kiszemelve, a­ki egyáltalában, nem akarok abban kételkedni, hogy ilyen jeles katona, lehet minden tekin­tetben igen tiszteletreméltó ember, a­kiben állásánál fogva egyáltalában nem valószínű, hogy fel lesznek találhatók azon garantiák, a­melyeket a magyar állam eszméjének fentar­­tása, gyarapítása érdekében Horvátországban ily nagy állású férfiútól meg lehet kívánni. Szükséges ennélfogva, nézetem szerint, hogy az ország közönsége, hogy különösen a t. ház, mint a­melynek joga és hivatása őrköd­ni és esetleg ítélni a kormánynak mindenne­mű cselekményei felett, tisztában legyen arra nézve, a­mit a kormány e tekintetben tenni

Next