Magyar Polgár, 1883. október-december (17. évfolyam, 226-299. szám)
1883-11-22 / 269. szám
Tizenhetedik évfolyam 269. szám. Kolozsvár, 1883. csütörtök, november 22. Előfizetési díj : Egész évre 16 frt. — Félévre 8 frt. — Negyedévre 4 frt. Egy hóra 1 frt 50 kr HIRDETÉSI DÍJ: Petit ..óra 6 kr. — Bélyegilleték: minden hirdetés után 20 kr.— Nyílttéri sora 26 kr. Szerkesztőség ésKiadóhivatal Magyar Polgári könyvnyomdája (39elkszópatoz& 2. ux.) Megjelenik minden nap, vasár- és ünnepnapok kivitelére Használhatlak kéziratok nem adatnak vissza. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltétnek. KOLOZSVÁR, NOVEMBER 21. A szabadelvüség diadala. Ismét örömmel nézhetünk eléje a szabadelvűség diadalának. Reményünk teljesedését várhatjuk. A magyar parlament keddi vitája, melylyel a keresztény és izraeliül közti házasságról szóló törvényjavaslat átalános tárgyalása folytattatott, az eszmék magaslatáig csapongó hullámokat vetett a magas eszmék, vagy érvényesítésük tagadására hang még nem emelkedett. A vita eddig csak a körül forog, hogy egyelőre elég-e az, amit a kormány elérni akar, avagy kivonjunk-e többet is a lehetségesből, az ajánlatosból ? Mi teljesen egyetértünk kormányunk felfogásával, intenczióival. E felfogás nem- szeti hagyományainkhoz hű marad. E felfogás nem rajongó és nem megy túlzásba. A legégetőbb szükségen akar, s — hiszszük — tud is segíteni. Fentartja a magyar szabadelvűség folytonossággát. Mérsékletünk méltán kiérdemelheti a külföld elismerését akkor, midőn arról odakünn már sok helyt, visszaléptek, s a túlzó radikalizmus ellen kezdenek sorakozni. Mi nem teszszük ezt. Mi folytatjuk nyugodt és öntudatos lépteinket előre. Mi úgy akarunk építeni, hogy alkotásunkat meg ne bomlassza senki, sem mi, sem más. Annyit és akkor va■ lósítunk a gyakorlati élet követelményeiből, a mennyit a maga idején megvalósíthatunk s fentarthatunk. Az építés e higgadt és tervszerűen , fokozatos munkájában szívesen támogatjuk kormányukat, melynek vezére a körültekintő óvatosságnak a szőnyegen forgó törvényjavaslattal is fényes jelét adta. Békés fejlődésre van legfőbb szükségünk. Ez elvet soha sem szabad szem elől tévesztenünk államiságunk megszilárdításának nagy munkájában, s melyre annyi ólálkodó ellenségünk leselkedik. Jól láthatjuk, hogy kormányunk előtt a végez és épp úgy ott lebeg, mint a legszabadabb gondolkozás a theoretikus előtt, amilyennek p. o. Irányi Dánielt tartjuk. De egyszersmind megérthetjük józan megfontolásának okait is. Oly nagyszabású, valóban történelmi korszakot jelző reformra, mely a házasságjog teljes és általános átalakíí tását foglalná magában, nem vagyunk még elkészülve. Mélyre nyúló reform lenne az, mely kormányunk és törvény- s hozásunk erejének nagy részét venné fénybe. Most nincs időnk még e nagy munkára. De van arra a jelentékeny lépésre, melynek megtételére most már elég erőt érzünk magunkban. E lépéssel oly elvnek szereztünk törvényt, melynek a további útban is miután hasznát fogjuk venni. S ez elv: az állam joga a házasságügy rendezése. Ha a szükség úgy fogja kívánni, hogy ez elvet tovább terjesszük, lesz rá erőnk is. De azt az erőt most még ne fecséreljük, mert egyéb irányban is szükségünk van reá. Nem a retrograd irány képviselőivel szemben kell erősebben küzdenünk Azok — szerencsére — már kevesen vannak. Túlnyomóságuktól nem tarthatunk. Legtöbb vigyázattal a túlzó liberálisokkal szemben kell lennünk. Úgy látszik, hogy ők a haladás konokabb akadályai. S árnyukban a valódi ellenségek is rejtekhelyet találnak. De ki fognak zavartatni onnan, azokkal együtt, kik a zsidó és keresztény társadalom válaszfalát továbbra is fenn akarják tartani. Őrizkedjenek ettől a rossz társaságtól, nehogy ennek malmára hajtsák a vizet. Mi köszönetet mondunk a kormány vita-ellenfeleinek, mert ők önmagukat megtagadva, kormányunknak adtak igazat. Bármily gonddal kritizálta is Éles Henrik alaki szempontból a törvényjavaslatot, bármily magasan csapongtak Iványi Dániel és Horváth Boldizsár a szerintük alant járó javaslat fölött, az előbbi mégis föladta az alak lényegét, s az utóbbiak is elismerték a javaslatban rejlő lényeget. Eszmei kényszer vezette őket erre. Mert azt mondani (Élessel), hogy a javaslat lehetővé teszi, hogy az eddig egymástól elzárt zsidó és keresztény összeházasodhassék, de nem segíti elő a faji összeolvadást — merő ellentmondás. És azt mondani, hogy ragaszkodjunk a fennálló formákhoz, de nem kell súlyt fektetni arra, hogy ki előtt köttessék a házasság — szintén ellentmondás. Úgyszintén felelősségre vonni (Iványival) a minisztert egy ily hiányos törvényjavaslatért, de azt mondani, hogy e javaslat kiegészíti az 1867-ks törvényt a zsidók egyenjogúságiról — oly ellentmondás, melyet csak a törvényjavaslat elfogadásával lehet háttérbe tolni, feledtetni. Azt mondani ismét (Horváthtal), hogy e javaslat félúton való megállapodás, de mégis oly nagy rés az ellenfél védsánczain, amelynek horderejét nem szabad kicsinylenünk — nem egyéb ellentmondásnál. Mert a czélnak már része a meghaladott út. De nem foglalkozunk többé ellentmondásaikkal. Elismerjük, hogy ez könynyű fegyverrel szerzett olcsó dicsőség volna. Mert hisz ők magasröptű szónoklataikkal általában mégis igazat adtak a kormány felfogásának. Ismét köszönjük szép szavaik igazságát. Ez igazság közelgő diadalát várjuk. És várjuk általa társadalmunk felüdülését, megerősödését, felemelkedését. Majd e felemelkedett társadalommal könnyű lesz megértetni, hogy a házasság „szent“ kötése nem fog megszentségteleníttetni, ha tökéletes rendezését az állam veendi kezébe, az állam, mely mindnyájunkat átölel. .I. Országgyűlés. A képviselőház ülése november 19-én. A jegyzőkönyv hitelesíttetvén, elnök bejelenti, hogy Ormós Zsigmond képv. lemond mandátumáról, Rudics József báró pedig egésségi okokból hat havi szabadságidőt kér. Bemutattatván az időközben érkezett kérvények és felolvastatván az interpellácziós könyv legújabb tartalma (Mocsáry interpellácziója a horvát bán kineveztetése ügyében) — a ház névszerinti szavazással új tagot választott a pénzügyi bizottságba. Következett a napirend : a keresztények és zsidók közti házasság polgári útón megkötéséről és az ebből származó jogviszonyok szabályozásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Literáty Ödön előadó politikai és társadalmi nagyfontosságú kérdésnek tartja azt, melyet a szőnyegen levő törvényjavaslat magában foglal. Várjon a törvényjavaslat meg fogja-e oldani e feladatot, vagy sem, az a jövő titka, mely fölött előzetesen ítéletet mondani nem lehet. A kérdés csak az, vájjon azon elvi határozmányok, melyek a törvényjavaslatban le vannak téve, alkalmasak-e azon czél m megvalósítására, melyet ezen törvényjavaslat kitűzött. E tvjavaslat czélja az hogy véget vessen azon anomáliának, mely a jogegyenlőség rovására az ország keresztény és izraelita polgárai között tényleg fennáll, s mely megakadályozza azt, hogy a keresztény és izraelita egymással érvényes házasságot köthesssen és így a zsidóság asszimilálódásának lehetőségét gátolja. Czélja továbbá az országon kívül kötött polgári házasságokból származó jogviszonyoknak törvény általi szabályozása; nem czélja az általánosan kötelező polgári házasság inaugurálása, mely nézete szerint nem is időszerű, nem is szükséges, (Ellenmondások.) de adminisztratív viszonyaink között ezúttal meg sem valósítható. A jogegyenlőség elvei és az állam érdekei egyaránt követelik, hogy az állam polgárai egymással szabadon léphessenek polgári házasságra. Ezen követelmény ma a zsidók és keresztények között kötendő házasságokra nézve nem valósítható. Ezen állapotot megszüntetni a törvényhozás kötelessége. Azt mondják, hogy az általános polgáriházasságot kell behozni. De nézete szerint ezt meg kellene előznie az állam és egyház közti viszonyok szabályozásának. Hazánkban a fennállott törvények értelmében a keresztények és zsidók közti házasság köthetése a fennálló valláskülönbözet, cultus disparitas bontó akadályánál fogva nem létezhetik, az országnak pedig nem áll szabadságában, hogy az egyház közegeit,akik csak saját hitelveik és egyházi jogszabályaik szerint vannak hivatva eljárni, hogy ezeket más cselekvények tételére kényszerítse. Az államnak egy expediensről kell gondoskodni, mely lehetővé tegye azt, hogy oly egyének is, kik iránt a cultus disparitás bontó akadálya fenforog, egymással érvényes házasságot köthessenek. A jelen törvényjavaslat csakis ezen szükségességnek hódol, tovább nem megy, mint amennyit a szükségesség parancsol, de addig, amíg a szükségesség parancsolja, elmegy. Akik a Josefi patens egyszerű kiterjesztése által kívánnák e kérdést megoldani, nagy tévedésben vannak. Eltekintve attól, hogy a Josefi patens intézkedései az ország összes területére egyaránt joghatálylyal nem bírnak, ez már csak azért sem valósítható meg, mert annak minden intézkedései ellen külön-külön kivételeket kellene megállapítani. Aztán a Josefi patens is a cultus disparitást mint házasságbontó akadályt állítja fel. Különösen fontos a törvényjavaslatnak azon intézkedése, amely az országon kívül kötött polgári házasságokra vonatkozik. A külállamokban érvényben álló polgári jogszabályok értelmében kötött házasságokból eredőleg itt e hazában merültek és merülnek fel folytonosan oly jogviszonyok, amelyek ezen házasságból származott gyermekek társadalmi állását, jogviszonyait s örökösödési igényeit veszélyeztették ; vannak esetek, amelyekben ily egyének polgári jogaiktól hazai bíróságaink által egyenesen megfosztanak. Én, t. képviselőház, úgy találom, hogy ezen törvényjavaslat, mely tárgyalás alatt van, az ez irányban érezhető bajokon segít és ez egy indokkal több, hogy ezen törvényjavaslat törvényerőre emeltessék. Nem akarom vitatni, t. hát, hogy ezen törvényjavaslat a tudomány minden kívánalmának megfelel, de azt nem lehet kétségbe vonni, hogy a létező szükségen segít és a bajt orvosolja. Sajnos, t. hát, hogy e kérdést a törvényhozás már akkor meg nem oldotta, amikor az izraeliták egyenjogúságát kimondotta, mert meg vagyok győződve, hogy sok társadalmi bajnak vette volna elejét; meg vagyok győződve, hogy azon szomorú állapotok, melyek lelkiismeretlen izgatás folytán, bevallom őszintén, hazai közgazdasági viszonyaink megmérhetlen kárára mesterségesen szittattak, úgy, hogy hazánkban a vagyon- és személybiztonság bizonyos tekintetben megingattatok s hazánk reputácziója megkárosittatott, mindezen szomorú állapotok kikerültettek volna. Ha valaha, te hát, indokolt volt az, hogy ily irányú törvény alkottassák, ma kétszeresen indokolt az, mert nemcsak társadalmi tekintetek, nemcsak az erkölcsiség követelményei, és a liberalizmus elvei parancsolják, de hazánk reputácziója is megköveteli; ily fontos tények előtt pedig a partikularizmusnak el kell némulnia. Ezek voltak, t. ház, azon indokok, melyek az igazságügyi bizottságot vezérelték, midőn a szőnyegen levő törvényjavaslatot elfogadta; ezek az indokok, amelyek alapján van szerencsém azt a t. háznak elfogadás végett ajánlani. (Éljenzés jobbfelől.) Az idő rövidsége miatt a tárgyalás folytatása a holnapi ülésre halasztatik. Kihirdettetett a pénzügyi bizottság új tagjára beadott szavazatok eredménye, melyek szerint Nikolich Sándor választatott meg bizottsági taggá. Következik Mocsáry Lajos már jelzett interpellációjának megtétele. Mocsáry Lajos: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy a horvátországi báni hivatal betöltése tárgyában a miniszterelnök úrhoz egy interpellációt intézzek. Régóta hoznak már a lapok híreket, melyek szerint ezen állásra egy az osztrák közös hadsereg kötelékébe tartozó katonai egyén, Philippovich báró, táborszernagy, van kiszemelve; hozták a hírlapok azt a hűrt is, hogy a tárgyalások, amelyeket a miniszterelnök úr a nevezett táborszernagygyal folytatott, megakadtak, nevezetesen azért, mert az illető oly tárgyakra kívánja kiterjeszteni a báni hatáskört, amelyek a fennálló törvények szerint oda nem tartoznak; azonban nem hoztak a hírlapok hírt az iránt, vájjon elejtetett-e véglegesen ennek következtében ezen combinatio, vagy csak fel van függesztve az ügynek további fejlődése. Minden körülmények közt, te ház, ily fontos állásnak betöltése kétségtelenül igen nagy érdekkel bír; kétszeresen fontos a jelen körülmények közt azoknál fogva, melyek Horvátországban legközelebb történtek. Nagy mérvben érdeklődik az ország összes közönsége e kérdés — a báni állás betöltésének kérdései iránt és nem lehet tagadni, hogy nagy meglepetéssel és aggodalommal fogadta az ország közönsége azt a hírt, hogy ezen állásra egy oly egyén van kiszemelve, aki egyáltalában, nem akarok abban kételkedni, hogy ilyen jeles katona, lehet minden tekintetben igen tiszteletreméltó ember, akiben állásánál fogva egyáltalában nem valószínű, hogy fel lesznek találhatók azon garantiák, amelyeket a magyar állam eszméjének fentartása, gyarapítása érdekében Horvátországban ily nagy állású férfiútól meg lehet kívánni. Szükséges ennélfogva, nézetem szerint, hogy az ország közönsége, hogy különösen a t. ház, mint amelynek joga és hivatása őrködni és esetleg ítélni a kormánynak mindennemű cselekményei felett, tisztában legyen arra nézve, amit a kormány e tekintetben tenni