Magyar Polgár, 1883. október-december (17. évfolyam, 226-299. szám)
1883-10-10 / 233. szám
Tizenhetedik évfolyam 233. szám, Kolozsvár, 1383. szerda, október 10. Előfizetési dij : Egész évre 16 frt. — Félévre 8 frt. — Negyedévre 4 frt. Egy hóra 1 frt 50 kr. HIRDETÉSI DIJ: Petit sora 6 kr. — Bélyegilleték : minden hirdetés után »» 80 kr.— Nyilttér’ sora 26 kr. — Szerkesztőség ésKiadóhivatal agyar Polgári könyvnyomdája Megjelenik minden nap, vasár- és ünnepnapok kivitelével Használhatlan kéziratok nem adatnak vissza. (Volkölép-ntoza 2. sz.) Névtelenül beküldött közlemények nem közöltétnek. KOLOZSVÁR, OKTÓBER 9. Kolozsvár szépítése. Ha azon tulajdonokat keressük, melyeket a szép lelkű egyéneknél megkívánunk, városunk kulturális intézményeiben mind megtaláljuk. A tudományok és művészetek kebelén a leghőbb ápolásra találnak. Joggal és büszkén mondhatjuk el, hogy Kolozsvár hazánk legszebb lelkű városai közé sorolható. De vájjon külső arczulatra arányban áll-e ez előnyös belsővel? Aki elhanyagolt köztereit, szabálytalan utczáit, összhangtalan épületeit, apró kunyhókkal éktelenített főterét látja, az alighanem hasonlítja egy oly műveit, szép lelkületű egyénhez, kinél az ép szellem nem a legelőnyösebb porhüvelyben lakozik. E tekintetben általában azt látjuk, hogy városunk közönségében még nem elég élénk a szép iránt való érzék. Hisz, hogy tovább ne menjünk, ott van az építkezésekre vonatkozó hatósági szabályrendelet. Abban gondolkodva van az egészségügyi és tűzbiztonsági tekintetek kielégítéséről, de a szépészeti tekintetek egészen figyelmen kívül vannak hagyva Annak korlátai között jövőre is oly tarka barka utczákat lehet építeni városunkban, melyeket az építkezők szeszélye épen kitalál. A lestmnérezés marad egyik nemzedékről a másikra; a pinczi nagy templom dísztelen szegélyét annyira megszoktuk, hogy talán sajnálnék is, ha egy szép reggel hűlt helyet találnék; nagyobb tereink pedig oly árván néznek ki, hogy a könyörületesebb lélek inkább azt kívánja, hogy ott se lennének, ha már sehol sincs megadva a sava-borsa. Egyedül a városi képviselet kebeléből kiküldött befásitó bizottság az, mely szerény körében, még szerényebb anyagi erejéhez mérten, némi jelét adta annak, hogy értené és tudná, hogy mit kellene itt tenni. S ha fáradozásából néhány utczánk nem volna befásitva, s ha az utóbbi pár év alatt néhány ház nem emelkedik, mely elválasztó vonalat képez az ó és új irány között, e város arczulatja ma is olyan volna, mint nagypipáju atyáink boldog idejében volt. Igaz, hogy a városok külső fejlődését erőszakolni nem lehet; ennek természetszerűen kell következnie a belső fejlődés után. Ezt látjuk igazolva nálunk is. Kolozsvár, a vasút keletkezése óta, belsőleg sokat fejlődött. Ennek bebizonyítása végett, elég a forgalom különböző ágainak nagymérvű emelkedésére, a lakosságának öt-hatezerrel való szaporodására mutatnunk. A mai széles körű kereskedés és gyáripar mind ez utóbbi évtized alatt izmosodott meg. És nézzük ez időből az idegenek forgalmát : kétségtelen bizonyítékot szolgáltat ez is arra, hogy városunk mindinkább belevegyül a nagy forgalomba, az életrevaló emelkedik, az élhetetlen elbukik. Mi ez utóbbitól nem félhetünk, mert közönségünkben napról-napra több igyekezetet, helyes érzéket és az új élet követelményeinek megfelelő irányt tapasztalunk. S ezzel kapcsolatosan látjuk azt is, hogy a lassan bár, de megindult belső fejlődés után, most már külső fejlődésünkre is kezdünk figyelmet fordítani, hogy ezáltal az egész vonalra kiterjeszszük a mozgalmat, melyet egy nem csak élni, hanem egy emelkedni kívánó várostól a mai kor feltétlenül megkíván. Az utóbbi politikai események zajában, míg ezek minden figyelmet lekötöttek, városunkban egészen csendben egy mozgalom indult meg, mely nemsokára a szabályosan megalakulandó városszépítő egyletben nyer konkrét kifejezést. Az eszme, s a mozgalom megindításának érdeme dr. Haller Károly egyetemi tanár és városi bizottsági tagé. Alighanem akkor szülemlett meg agyában ez az életrevaló gondolat, mi- skor a befásító bizottság a városi képviselet engedélyét kérte a mai fapiacztér parkírozására. Legalább bennünk akkor fordult meg homályosan legelőbb egy ilyenforma gondolat, s városunk jövő történetírója a szépítő-egylet csíráját egykoron valószínűleg a befásitó-bizottságban fogja keresni. De hogy a megpendített eszme oly szerepet töltsön be városunk közéletében, mely a történeti megörökítésre méltó, ez mindenesetre a városi közönségtől függ. Az indítványozó már odáig elvitte a dolgot, hogy az alapszabálytervezet pár hét előtt letárgyaltatott, s megerősítés végett felterjesztetett A megerősítés után csak az alakuló közgyűlés van hátra, aztán következik a cselekvés. Csakhogy ehez pénz, pénz és pénz kell. Ezt pedig csak a közönség buzgó pártfogása és részvéte teremt Ennek élesítésében látjuk mi a sajtó kötelességét s ezért tartjuk szükségesnek e kérdéssel foglalkozni. Ha egy életrevaló, üdvös eszme föl van vetve, azt napirenden kell tartani mindaddig, míg életet nyerve, önmaga nem tartja magát napirenden. Mi az elérendő czél? Az, hogy utczáinkat, köztereinket, közhelyeinket, szóval: városunkat szépítsük, díszesítsük. Ezt kizárólag magától a várostól nem várhatjuk. Anyagi ereje sokkal inkább megoszlik a soknemű követelmény előtt, semhogy külön e czélra nagyobb áldozatokat hozhatna. Aztán, mikor kizárólag kulturális czélokra évenkint 40 ezer néhány száz irtót költ s ezzel a városnak lelkét szépíti , előttünk egészen természetesnek látszik, hogy járuljon közre a társadalom is s ez pedig a városnak külsejét, fizikumát szépítse. Mert mi azt tartjuk, hogy ha egy város közönsége szép lelkű, akkor ez arra törekszik, hogy városa is szép legyen. A széptől a szép iránt való érzék ép oly elvárhatatlan, mint némely virágtól az illat. E czél csak anyagi áldozatokkal érhető el. Ezért az alapszabály alapítótagokat állapit meg, kik egyszer min-i denkorra 50 frtot, — és rendes tago- kat, kik évenként két részletben két frtot fizetnek. Mindkét összeg meghatá- I rozásánál tekintetbe vétettek a helyi viszonyok s midőn lehetővé tétetett az, hogy félévenként egy írttal is taggá lehessen valaki, akkor alkalom nyuttatott arra, hogy közönségünk minden rétege részt vehessen a közös czél elérésére. S ezt hangsúlyozzuk különösen a külvárosrészek érdekében, melyek lakossága nehogy azt gondolja, amit rendesen hangoztat, hogy minden figyelem csak a belvárosra lesz fordítva. E mozgalom az egész várost felöleli. Megvalljuk, hogy kellő pártolás esetén, mi e mozgalomtól sokat várunk. Mert az egylet, tényleges működésével csak az utczákon és köztereken marad ugyan, de erkölcsileg a magántelkek szépítése és magánházak lehető összhangzatos építése érdekében is hatni kíván s igy teljes okunk van hinni,hogy a városunk csak pár évtized alatt is örvendetes változásokon megy át. Mindehhez csak közönségünk buzgó pártfogása szükséges. Ily czélokért oly nélkülözhető élvezetekben is tehet pár forintra menő megszoritást mindenki, a ki évenkint ennél kevéssel többet veszteget el. Emelje ez egylethez járulást mindenki polgári kötelességévé s ínérlelgelje oly tekintetek szerint az olyat, ki városa szépitése érdekében még e cse- skély áldozatot is megtagadja. Nagy divat városunkban, különösen bizonyos körökben azzal dicsekedni, hogy „adófizető polgár“ vagyok. Pedig ez kényszernek is a kifolyása. Dicsekedjünk jövőre inkább azzal, hogy „a szépítő-egylet tagja vagyok“, mert ezzel kifejezzük azt, hogy önként is tudunk áldozni a közjóért. S ez az igazi polgári jellem. Országgyűlés. A képviselőház ülése okt 8-án. Elnök: Péchy Tamás. Jegyzők: Berzeviczy, Rakovszky, Fenyvessy. A kormány részéről jelen vannak : Tisza Kálmán, Szapári Gyula gr., Pauner Tivadar, Trefort Ágost, Széchenyi Pál gr., Kemény Gábor .* Napirend: a gazdasági bizottság jelentésének tárgyalása a képviselőház folyó évi szeptember havi költségvetéséről. Polónyi Géza mindenek előtt egy kérdést intéz az elnökhöz : Tudomására jutott a hírlapokból, hogy a Horvát , Szlavón, és Dalmátország gyűlése által a magyar képviselőházba választott képviselők, a képviselőház üléséről ostentative és demonstrative távol maradnak. A házszabályok intézkedései az elnöknek discretionárius jogot biztosítanak arra, hogy egy képviselő 16 napig elnöki engedélylyel távol lehessen. Mielőtt érdemére térne annak, amit mondandő lesz, kérdi az elnököt, hogy várjon Horvát-, Szlavón- és Dalmátországoknak a magyar országgyűlésre választott képviselői elnöki engedélylyel vannake távol vagy nem ? Elnök: Tőlem a horvátországi képviselő urak nem kértek engedélyt a távol maradásra. Meg kell azonban vallanom, úgy vélekedem, talán azért is nem tették, mert nem akarták elmaradásukat oly föltűnővé tenni, mint a képviselő úr jellemzi, hanem — legalább én úgy gondolom — a napirenden levő kérdés kényes voltánál fogva, csupán ezen pár napig tartó vita idején nem óhajtanak itt jelen lenni. Egyébként ezek oly tárgyak, amelyekre nézve azért nem nyilatkozhatom, mert hivatalosan értesítve róluk nem vagyok, s amiket mondottam, csak azért hoztam föl, mert a képviselő úr érintette. Polónyi Géza tudomásul veszi az elnök kijelentését. A gazdasági bizottság jelentésének első tételében 448 igazolt képviselő számára kéretik a szeptember hóra szóló napidíjaknak utalványozása. A képviselőház tagjainak számát törvény állapítja meg, tudnia kell, hogy ezen 448 képviselő közt, kiknek javára a szeptember havi napidíjak utalványoztatni kívántatnak, Horvát-Szlavónországok azon képviselői is benfoglaltatnak-e, akik az országgyűléstől való távolmaradásukkal demonstrálnak. Jogtalannak tartja azt, hogy akkor, mikor demonstrative történik annak kijelentése, hogy az ülésen részt nem vesznek, akkor, mikor az elnök hivatalosan constatálja, hogy tőle a horvát képviselők a távozásra engedélyt nem kértek, midőn be van igazolva, hogy a szeptember havi ülésekben részt nem vettek, ezen ülésekért a horvát képviselőknek napidíjakat utalványozzunk. A következő ellenindítványt terjeszti be: Ellenindítvány. Miután Horvát-Szlavon- és Dalmátországok gyűlése által a magyar országgyűlés házába választott képviselők, a miniszterelnök előtt kijelentették, hogy az 1883. évi szeptember hó 27-én megnyitott ülésszaknak ülésein, mindaddig, míg a Horvát-Szlavonországokban használandó czimer kérdése tárgyaltatik, részt venni nem fognak, minthogy továbbá tény az, hogy ezen kijelentésüknek, megfelelőleg a képviselőháznak 1893. évi szeptember havában megtartott ülésein nemcsak részt nem vettek, de sőt a képviselőház üléseiben való részvételtől testületileg tüntetve, máig is tartózkodnak, kétségbevonhatlan ténynyé vált az is, hogy a nevezett képviselők ez állásukból folyó azon kötelességüknek teljesítését, amelyért a képviselői napidíjak járnak, nyíltan és indokolatlanul megtagadták, és így magukra a napidíjakra sem lehet igényük. Indítványozom tehát, mondja ki a képviselőház, hogy a Horvát Szlavón és Dalmát országok gyűlése által a képviselőházban megválasztott, de az 1883. évi szeptember havában megtartott ülésekből engedély nélkül távol volt, és az őket törvényszerinti érdeklő kérdésnek tárgyalásánál ma is távollevő képviselőknek, 1883. évi szeptember hóra előirányzott napi díjait folyóvá nem teszi, és azoknak utalványozását el nem rendeli. Csernátony Lajos: T. ház! Én azt hiszem, hogy az előttem szólt t. képviselő úr által mondott beszédnek és benyújtott indítványnak jellemzésére és elítélésére legjobb bizonyíték azon magatartás, amelyet saját pártja tanúsított irányában. (ügy van!) Mindenekelőtt bátor vagyok az igen tisztelt elnök úrhoz e tárgyban kérdést intézni. (Halljuk!) Kapott-e a háznak igen t. elnöke értesítést arról, hogy ezen háznak tagjai közül, legyenek azok akár horvát képviselők, akár nem horvát képviselők, egyenként vagy collective, — ha ugyanezen utóbbi lehetséges — nem akarnak a ház jelenlegi vagy bármely más vitájában részt venni.-" (Felkiáltások: Ez egész új dolog volna!) Épen azért vagyok bátor ez iránt felvilágosítást kérni, a ház igen t. elnökétől. (Helyeslés.) Elnök: E részben semmiféle értesítést nem kaptam, mert ha hírlapokban ilyes valamit olvasok, értesítésnek nem tekinthetem. (Élénk helyeslés.) Csernátony Lajos: Én meg voltam győződve, hogy ez így van és ezen egyszerű válasz által a t. képviselő úr beszédének és indítványának egész alapja elesik. Azonkívül, mert ez így van, én a t. képviselő úrnak felszólalását, a mostani körülmények közt ezen tárgyban és ily irányzattal, nem tartom pat-