Magyar Polgár, 1883. október-december (17. évfolyam, 226-299. szám)
1883-10-19 / 241. szám
Tizenhetedik évfolyam 241. szám Kolozsvár, 1383. péntek, október 19. Böflsetési díj: Egész évre 16 frt. - Félévre 8 frt. - Negyedévre 4 frt Egy hóra 1 frt 60 kr. HIRDETÉSI DÍJ: Petit sora 6 kr. - Bélyegilleték: minden hirdetés után 30 kr. — Nyilttir. sora 26 kr. szerkesztőség és .Kiadóhivatal „Magyar Polgár" könyvnyomdájaBelită restttora 2. Megjelenik minden nap, vasár- és ünnepnapok kivitelével Használatlan kéziratok nem adatnak vissza. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltétnek. KOLOZSVÁR, OKTÓBER 18. A községek háztartása. A hazai viszonyok tüzetesebb ismerete szempontjából igen érdekes hivatalos művet tett közzé közelebb az országos statistikai hivatal. A községek háztartásáról és pótadójáról szóló kimutatás ez, melyben az 1881. évi költségvetések alapján ki van mutatva minden község cselekvő és szenvedő vagyona; a bevételi előirányzat a pótadón kívül; a kiadási előirányzat; a fedezetlen kiadási többlet; a községi pótadó alapját képező állami adó menynyisége s a kiadási többlet fedezésére engedélyezett pótadó abszolút számokban és százalékokban. E munkára roppant nagy szükség volt, mert míg az összeírás a községek háztartásáról el nem készült, nem is lehetett kiszámítani azt, hogy mennyire van Magyarország adóval terhelve. A pénzügyminiszter által közzé tett előterjesztésekből csak az állami adókat ismertük, de nem ismertük a községi adókat. Most ismerjük ezeket is. A kimutatás csak a szorosabb értelemben vett Magyarországról szól ugyan, Horvátországra nem terjed ki, ámbár az összes statisztikai felvételeket Horvátországra is ki kellene terjeszteni, mert a statisztika oly állami ügy, amelynek az egész állam területére ki kell terjedni, még ha annak tárgyát tisztán belügyi kérdések képezik is. Jó lesz e tekintetben jövőre rendet csinálni. A politikai községek száma Magyarországon (Horvátország nélkül) 12 ezer 676. Azokban a községi cselekvő vagyon becsértéke ............................ 299.886,694 frt az adóssság . . . 47.967,095 frt tiszta vagyon 251.919,599 frt. A becsérték egyszerűn a községi leltár végösszegéből van kiírva, de hogy ezen becsérték megfelel-e tényleg a modern szakszerű becslésnek, azt nem mernék állítani. A vagyonbecslések hazánkban általán véve roppant felületesen történnek. Az értéket vagy egyes eladásokból, vagy a haszon után számítják ki, márpedig mind a kettő roppant ingatag és primitív becslés. Szakszerű becslésnél a vagyon minőségéhez képest számos körülményre tekintettel kell lenni, melyek mind megannyi értékszámokat adhatnak, mint azt mindenki tudni fogja, aki csak a gazdasági becsléstan alapelveibe is be van avatva. Nézetünk szerint a községek vagyona a fentebb kimutatott becsértéknek kétszeresét, vagy többszörösét is megéri, mert a magyarországi föld értéke abstrakt tudományos szempontból legalább is akkora, mint a németországi föld értéke. S mégis, míg Németországban a községi telkek értékét hectáronkint több ezer markra becsülik, Magyarországon a községi telkek hectárja átlag tán száz forinton is alig van felvéve. Ajánljuk is a statisztikai hivatal figyelmébe, hogy ha megint községi vagyonkimutatást fog készíteni, állíttasson erről össze egy külön kimutatást és részleteztesse azt a lehetőség szerint úgy, hogy ki legyen tüntetve a községi vagyon annak egyes részei szerint (bel- és kültelek, épületek, községi jogok, ingóságok, értékpapírok és készpénz) a becsértékkel együtt. Csak ha így, vagyonnemek szerint ki lesz mutatva, hogy melyik község mivel rendelkezik, fog tehetni ítéletet mondani a felett, hogy jó, vagy ressze a községi gazdálkodás úgy, a mintát tényleg vézetik. Az a „kupák tanács-gazdálkodás“ nagyon, de nagyon sok kívánnivalót hagy, úgyszólván az egész országban mindenütt. Egyébiránt e gazdálkodást javítani főkép és elsősorban a megye van hivatva. Készíttessen minden megye a területén levő községekről tüzetes vagyonkimutatásokat és aztán egy szakértőkből álló bizottmány tegye ezeket beható tanulmány tárgyává és véleményes jelentését terjeszsze a közgyűlés elé, hogy ennek útján figyelmeztetni lehessen minden községet a vagyonkezelésnek okszerűbb módjára, vagy legalább is a szembeszökő visszásságok orvoslására. A községi vagyonból az évi bevétel 27,804,774 írtra rúg. Ez 927 kamatozásnak felel meg , tekintve, hogy a bank kamatláb, tehát az országos kamat 4/5 százalék, már magából e tényből is azt következtethetjük, hogy a községi vagyon legalább még egyszer annyit megér, — amennyiben a jövedelem ingatlanokból ered — mint amennyire fel van becsülve. Községeink, a külföldhöz viszonyítva, aránylag kedvező helyzetben vannak, mert a községi szükségleteknek igen magas százalékát, átlag 60,4°/o-át, fedezhetik törzsvagyonuk jövedelmeiből. Külföldön ritka az ilyen község, de Magyarországon van számos oly község, s azok között még nagy városok is, mint Debreczen, Marosvásárhely, melyek egész szükségletüket a községi vagyon jövedelméből fedezhetik. Községi pótadóval átlag 39,5 százalékát kell fedezni a községi szükségletnek, vagyis 10.715.052 frtot. A lakosság számához mérve, ez igen csekély összeg s átlag 80 kr sem esik egy főre. De a községi adó igen aránytalanul oszlik meg az ország különböző részében , s vannak községek, melyek egy községi adót sem szednek, vannak ismét olyanok is, amelyekben az adó az állami adónak 100 százalékát is meghaladja. De szerencsére, az ilyen községek száma igen csekély, 12,676 közül csak 16, ellenben az oly községek száma, melyekben nincs községi adó 17101-től 5 százalékig menő pótadó szedetik 438 községben; 6 — 10 százalék 1458 községben; 1—20 százalék 4671 községben; 21—30 százalék 2509 községben; 31—40 százalék 1072 községben; 41—50 százalék 463 községben; 51—60 százalék 212 községben; 61—70 százalék 66 községben; 71—80 százalék 40 községben, 81 —100 százalék 21 községben és százon felüli 16 községben. Rendkívül szerencsés helyzetben vannak a magyar községek a tekintetben, hogy adósságaik alig vannak külföldi országok községeihez viszonyítva. E körülményből azt lehet következtetni, hogy a magyar községi élet még csak ezután fog virágzásnak indulni. ■ Tárcza: Emlékezés Bajzára. Mikor jő el az idő, hogy a nemzet isnyerje nagy íróinak egymással való levelezéseit ? Mikor lesz tudósi Epistolariumunk? Pedig az anyag kész, az Akadémia kézirattárában százezernél több levél van rendezve, nagyobbára eredetiek. Csak feldolgozó erő kellene és kiadási költség! Megérjük-e valaha? Most egy kitűnő férfiakból összealkotott bizottság kezébe van letéve az ügy. Vajha sikeres lenne működése , ígn mindig gyönyörrel olvasok át, midőn rá időm van, egy-egy csomót vagy kötetet. Mint egy mozaik, olyan az ezekben ragyogó sok szépség. Fellebben a múltról a fátyol. Elfeleett dolgok jőnek az emlékezetbe. Megelevenív a régi társadalom s alakjai végig vonulnak gondolatunkban, mint megannyi megdic Csóült szellem. Némely író levele oly lágy, oly enes mint a hárfa hangja, másiké hatalmas, mint a menydörgés. De mind érdekes, minden ok tanuságos. Gyönyörű volt nemzetünknek e század másd felében ébredése s férfias létre izmospana- Minden iró egy-egy hős, minden jó hazafi az irodalom lelkes barátja, valamennyi ősileány egy agyapostol , Bajza és Toldy a jelesek jeleslejei. Erdeei részletekben gazdag levelezésük. Nehány östezet töredékesen közlök belőle. Legyenek az°k felőle a kegyelet emlékezései. 1830. máj. 18. levelében újságként irja Tldynak, hogy gr. Károlyi István megkérte Pazziazit, fordítsa le gr. Széchenyi Hitel és Lovakról czimű munkáit. Ő megfizeti. Bajza tudatta Pazziazival, hogy az utóbbit birálja, Toldy már fordítja, fele meg is van. Nem felelt rá, hanem — amint halljuk — hozzákezdett . . . Hallom — írja tovább, hogy Kisfaludy Károly megkapja az újság privilégiumát szeptemberben ... A Jelenkor czimű első nagy politikai lapot értik, a melyet azonban Kisfaludy halála Helmeczy kezébe juttatott. 1839. szept. 3. Szemrehányást tesz Toldynak, hogy a Figyelmező-ben, melynek szerkesztője volt, oly orthographiával él, melyet ő és Vörösmarty nem helyesel, sőt jórészt az Athenaeum írói és olvasói többsége sem, így igen tarka lesz a két újság. Például a Figyelmező mindig keresztyént ír keresztény helyett és gyanta tot gyanittat helyett, holott sem ő, sem Vörösmarty nem írnak úgy, hanem csak Toldy egymaga. Bocsásson meg — kéri őt — de ez erőszak, a mi közegyezések ellen van, mely azt tartja, hogy mindent a többség határoz. Vörösmarty velem együtt kér, ilyeneket ne tégy, mert ezek megbotránkoztatók a publicum előtt, hogy még írásban is eltér az Athenaeum a Figyelmező-től. Tőled egyébiránt igen furcsa, hogy egy szó nélkül akarod saját ortographiádat becsúsztatni a Figyelmező-be. ... E levél után Vörösmarty sajátkezűleg ezeket írta : Határozottan ellene mondok minden egyes újításnak, mert ezt csak közegyezéssel lehet folyóiratunkba behozni. Ne tégy nevetségessé bennünket a magadat oly gyengeségek kitüntetése által, melyeken ellenségeink csak örvendhetnek. Ha uyitani kell, én bizonyosan megyek annyira, mint te, de csak előleges értekezés s közegyezés szerint. Aláírva : Vörösmarty. 1843. jun. 12. levelet írván Toldynak Pozsonyba, azt írja, hogy egy iratcsomót Irinyi József által küld hozzá, aki öcscse Irinyi János gyufakereskedőnek. Nézze át s tudósítsa őt, mit tegyenek az ilyenekkel. Kéri, hogy írjon magáról. Nem irigyli — úgymond — állását. Pesten sok beszéd van róla, azt gondolja, van Pozsonyban is. Megjegyzem, hogy Toldy 1843. az országgyűlés alatt censorrá volt téve s egymás felsőbb megbízatása is volt, amit a hazafiak bizalmatlanul néztek. Június 18 án írja Toldynak Pestről, hogy ha azt akarja, hogy a csomókat biztosan küldje kezébe, legalább lakását irja meg. Ezen csomóban — úgymond — egy aláírási iv van, kéri Bajza, hogy adja át Vachott Sándornak. Kérje magához, s ő elmegy s akkor mondja meg neki, hogy Petőfi Sándort kérdezze meg : nem volna-e kedve nevelői hivatalt vállalni ? Fáy András tudná őt egy jó helyre ajánlani Pesten. Az aláírási ivén, hol vereskereszt van, azon summákat nála fizették le, összesen 11 forintot pengőben. Ha alkalom lesz, felküldi Wachott kezébe, addig kölcsönözhetne ő azon szegény fiúnak ennyit, hogy egyszerre egy kis összeg menjen kezébe . . . Jún. 21. ismét föleleveniti, hogy e két városban Toldy sok beszéd tárgya hirtelen elmenetele miatt. Jul. 4. bővebben ir arról. Az akadémia tagjai neheztelnek rá, hogy Censorrá lett, gondolatok megölőjévé, amint gr. Széchenyi szokta őt nevezni. — S éppen gr. Széchényi befolyására! Mert neki tulajdonítják. Az akadémiában hanyagul foly minden, úgy a Kisfaludy-társaságban is. Ő — írja — Litteraturai Szemle rovatot elhagyja az Athenaeumból, mert nem győzi, Vörösmarty pedig csak zavarokat csinál az ő rendkívüli szórakozottságával, év végén alkalmasint az Athenaeumnak is, mert előfizetői ismét csökkentek. Bár csak az adósságtól lehetne menekedni! Ő más literatúrai vállalathoz kezd, ami egy kis hasznot hozzon. Később — tán egy évvel, mert kelete a levélnek nincs — azt írta Toldynak: Hazucha az Athenaeumot kéri hét évre Arendába, évenkénti 3000 forintért. Ők ketten Vörösmartyval nem hajlandók átadni, de felfüggesztették a válaszolást, míg Toldival tudatják, írja meg tehát azonnal, amit róla gondol. Nemsokára ismét szóba jött az Athenaeum bérbeadása, mindhárman beszélgettek róla, de nem engedte önérzetük s tovább szerkesztették megszűnéséig. 1848. ápril 24. Kérdi Toldytól: nem volna-e neki egy pár órája, melyet neki szánhatna. A kormány lapot akar kiadni, szerkesztőjévé őt kérte fel, s ő tervkidolgozásában segedelmét kérné. Ha igen, mikor mehetne hozzá? A dolog sietős. Júniusban sürgősen kérdé barátjától: Tett-e próbát Görgeivel és Bozzaival, kiket hozzá küldött? Tudnak-e francziául? Melyik lesz alkalmas? Szerdán már át kellene a szedőnek a tárczai kéziratot adni. Garayval — úgymond — mit végzett. Fél tőle, mert sokat betegeskedik. úgy látszik, hogy Görgei a kormánylap mellé belmunkatársnak kívánt felvétetni. Néhány nappal később, (keret sincs a levélben) kérdi tőle: Gondolkozott-e tárcza-czikkek felől ? Ma 20-ra van, tíz nap múlva a lap megindul. Még segéde sincs. Garay ígérkezik, de ő semmit sem ígért. Ne késedelmezzen — ha ő — majd egyszerre nehéz lesz a Tárczát betölteni. Gondoskodjék, — kéri — hogy az első számban egy pár érdekes, eredeti czikk is legyen.