Magyar Polgár, 1884. január-március (18. évfolyam, 1-75. szám)
1884-02-14 / 37. szám
1884 febr. 14. 1ől. _ Darányi előadó pedig, a közlekedési bizottság jelentését a szabadka-bajai és a munkács biszkidi vasutakra nézve. Ezzel az ülés véget ért. MAGYAR POLGÁR. (37 sz.) A m. kir. igazságügyminiszter, következő rendeletet intézte a kir. e. f. biróságokhoz és az ügyvédi kamarákhoz, — a magyar bírói ítéleteknek a rumén kir. bíróságok által eszközlendő végrehajtása tárgyában. A magyar bírói ítéleteknek és határozatoknak a rumén kir. bíróságok által eszközlendő végrehajtása, feltételei s a magyar biróapró-cseprő cziczomázást, minővel azt Popper feldiszite. Popper sikerült hangversenye még megtanított bennünket arra is, hogy mi megbecsüljük a mi gordonka-művészünket, Kretschmannt. Azok közül még, kik e sikerült hangversenyben közreműködtek, fel kell említeni Ehrenstein Louiza k. a.-t, dr. Gansbacher tanítványát, ki mesterének néhány dalát jó hanggal s kitűnő iskolával énekelé. Ezután Stasnyt, ki kitűnő accompagneurnak bizonyitá magát , e mellett egyes szólóiban alkalma nyílott arra is, hogy mint ügyes concertista mutassa be magát. S végül Popper fivére Vilmos, ki a gordonka duettben a második gordonkát játszó. A többi hangversenyek sorából említsük még fel a Thern-testvérek estélyét, kik két zongorán bámulatos összhanggal és egyenlő művészettel játsztak. Csak műsorukat nem állították egybe kellő változatossággal. Friedheim Arthur ismét egy Liszt-estélyt rendezett, melyben mint bravourokra született Liszt-játszó mutatta be magát s ügyesen megküldött Paganietude óriási nehézségeivel, ugyannyira, hogy csak Rosenthal játékával hasonlíthatjuk egybe játékát, kitől már fentebb méltattuk a „Don Juan Aphantasia előadását. S végül említsük még fel a három Tschampa-nővér és Gallowitsch Marianne által alakított „első ausztriai nő-quartett“-et, melytől szintén nem lehet megtagadni a vállalkozók jóakaratát s ügyes előadási képességüket, de hangjuk sem oly jó, sem oly iskolázott, hogy mint a hires schweci női négyes diadalokat arathatnának. * ♦ 3 Az ipar-törvényjavaslat. Az ipar-törvényjavaslat foglalkoztatta tegnap az akadémia nemzetgazdasági bizottságát. Jelen voltak Kautz Gyula biz. elnök, gr. Apponyi Albert, gr. Zichy Jenő, Láng Lajos, gr Bethlenidőn, György Endre, Dobránszky Péter stb. Két előadó is fejtegette a törvényjavaslatot s tette bírálat tárgyává a benfoglaltakat. Földes Béla volt az első felolvasó. Szerinte a nyilvános iparjog és ez képezi az iparpolitika első tárgyát, két legfontosabb kérdése egyfelől az iparral foglalkozó személyek jogviszonya, másfelől ez iparnak, mint termelési ágnak szervezete. Mindkettő tekintetében a míves ipar eltér az egyéb, az anyagi termelésre irányuló foglalkozásoktól. A munka és annak létfeltételei szabják meg a nyilvános jog és szervezet elveit. Az első kérdésre vonatkozólag a törvényjavaslat sok jót tartalmaz, csakhogy az intézkedések sok tekintetben fragmentarikusak. Elsősorban szólván a gyári munkásokról, nagyobb védelmet követel a gyermekek, fiatal személyek és nők érdekében. Egyáltalában a nyugati államok törvényhozását állítja fel mintaképül. Behatóan foglalkozván a tanonczügygyel, azon visszásságokra figyelmeztet, melyek itt kifejlődtek. Különösen itt sürgősen kell segíteni. Erre szolgál a tanszerződés írásbeli megkötése a hatóság előtt, a bizonyítvány kiállítása a tanviszony befejezése után. Hogy azonban ennek eredménye legyen, szükségesnek tartja megmagyarázni, ki a tanoncz és a tanonczokra vonatkozó szabályokat a gyárakra is kiterjeszteni, különben ki lesznek játszva Egyéb kisebb hiányokra is figyelmeztet, melyek e fejezetnél kijavítandók. Az ipartestületek eszméjének logikai fejlődésére utalva, azon nézetben van, hogy az iparrend keresztülvitele autonóm közegek által csak úgy történhetik, ha azok nem egyszersmind szabadegyletek és csak így keletkezett az ipartestület (helytelenül ipartársulat) eszméje. Elfogadja a javaslat, álláspontját, elvileg azonban szükségesnek tartja, hogy egyéb nagy községekben is engedtessék meg ipartestület alakítása. Továbbá, czélszerűnek tartaná kimondani, hogy a kormány is elrendelheti az ipartestület megalakulását. Hangsúlyozza, hogy a kísérletet az ipartestülettel komolyan kell tenni, különben még ha életképesnek nem is bizonyulna, ezért a kormányt okolnák. Azért lehetőleg arra kell törekedni, hogy e testületek anyagi és szellemi erővel bírjanak. Az ipartestületeknek az új törvényben nincs helye, azok csak mint szabad egyletek fognak ezentúl fennállani. Minthogy az ipartestület felállítása csak fakultatív, az I. fokú hatóságok reformjára behozatik az iparhatósági megbízottak intézménye Ez is csak kísérlet. A tagok nem egy, hanem három évre volnának választandók. Nagyon szükséges volna az ipari felügyelők intézményének behazagyakorolt, igen kedvező volt, miben nagy része volt Baumayer k. a. kitűnő zongorajátékának. A közönség kitüntetését annyival is inkább nagyra becsülheti Perger, mert műve oly mű után is hódított, mint Beethoven páratlan 131 -ik Cismoll vonós quartettje Radnitzky és társai a lehetőt elkövették, hogy a mű szépségeit érvényre juttassák, de a Cismoll quartett nehézsége mégis felülmúlta erejüket. Hiányzott mindenekfelett az első hegedű azon vezérlő kimagaslása, minővel pl. Hellmesberger bir, kinek trilla-variabóit a Cismoll quartettben soha sem feledi el az, ki egyszer hallotta. Még Popper D. spkójáról kell megemlékeznem. Dávidoff és a nyomtalanul eltűnt Piatti mellett Popper áll még az elsőrendű gordonkások közt a legméltóbb helyen. Igaz, hogy Dávidoff játéka erőteljesebb, kifejezettebb és egyöntetűbb, de Popperé is hasonló művészi kifejezésű, s ha a fennemlített tulajdonokban tán háttérbe szorul is, pótolja hiányait elegancziája, kellemessége és hangjának különös alakulása. Mint zenész is sokkal modernabb talajon mozog Popper, mint orosz vetélytársa, mint szerző is szép talentummal bír, mit fényesen igazol legújabb „Menuette“-je s szellemesen egybeállított „Suite” gordonka-kettőse. Ha volt valami Popper játékában, mi nem tetszett, az csak az a művészi szenzély volt, melylyel hangszeréből a flageolettet a leggyorsabb tempóban s dramatikus menetben kikényszeríteni törekedett. Az általa szervezett Concert Etude „Spinnled” elragadta a közönséget s többször ismételni volt kénytelen, pedig ez nem is tartozik sikerültebb alkotásai közé, mert az iskolázott majd minden ütemében akad oly helyekre, hol a hang tisztasága nem teljes. Különben is oly mű, mely absolut értékre reflectálhat, nem igényel olytala, mely az ujabbkori ipari közigazgatásnak egyik legfontosabb intézménye. Amott a békéltető bizottság életbeléptetésének és működésének módja fogyatékos, e miatt csak az ipartestületek mellett van gondoskodva ily segélypénztár fölállításáról. A II. fokú hatóság szervezésére megjegyzi, hogy a tagok száma csekély, különösen szükségesnek tartja, hogy a fővárosban iparfelügyelőség állíttassák fel és hogy a békéltető bizottság a fővárosban mindenesetre megalakíttassék. Előadó ezen félrendszabályokat javítandóknak tartja, mert vagy ezer meg ezer zavar fog keletkezni, vagy a törvény írott malaszt marad. Utána Heltai Ferencz értekezett ugyanezen tárgyról. Rövid történeti bevezetés után kifejti, hogy Németország, Ausztria és Magyarország iparjoga a czéhjogon fejlődött ki. Azon államok, melyek a czéhjoggal szakítottak, külön törvényekben szabályozzák az iparjog anyagi kérdéseit. Érinti ezután az iparjog alkotásának nehézségeit, s vázolja azon küzdelmeket, melyek a német, osztrák és magyar ipartörvény alkotását megelőzték. Ezután áttér az ipartörvényjavaslat azon fejezetére, mely az ipartestületekre vonatkozik. A kormány javaslatában tervezett ipartestület nem más, mint izoláltan álló, korlátolt hatáskörrel bíró önkormányzati intézmény, melyet a szabadelvűség szempontjából bajos megtámadni. Három kérdést állít fel: Szükséges volt-e az ipartestületet megalkotni, czélszerű volt-e ezen intézmény alkotása, végül, jól van e az intézmény szervezve? Az első kérdéssel, mint politikai kérdéssel, nem foglalkozik. A második kérdést a jövő fogja eldönteni. A harmadik kérdéssel azután tüzetesen foglalkozik. Korlátoltnak tartja a testületeknek adott hatósági hatáskört, s ezért az előre láthatólag nem lesz eredményes. A tanonczügy rendezésére vonatkozó szabályrendeletek tárgyalását el kívánja vonni a törvényhatósági közgyűléstől. A törvénybe szükségesnek tartaná fölvenni, hogy a szövetkezetekbe való belépésre egy testületi tag se legyen kényszeríthető. Az ipartestület hatáskörét kiterjesztetni óhajtja a kereskedők, gyárosok és részvénytársaságokra, kik oly segédszemélyzetet tartanak, melynek czélja valamely mesterséget képező iparágat megtanulni. Kívánatosnak tartja, hogy a segédek viszonyba hozassanak az ipartestülettel, s ilyenek felállítását az iparosok számától kell függővé tenni. A törvényben kívánja megállapítani azon módozatokat, melyek között az önálló ipart űző nők tagsági jogaikat gyakorolhatják. A segélypénztárak kérdését még nem tartja a megoldásra érettnek. A felolvasás után Kautz Gyula elnök mindkét felolvasónak köszönetet mondott. Bírói ítéleteink Romániában, jogok eljárása a következő igazságügyminiszteri rendeletekben állapíttatott meg, illetőleg szabályoztatott: I. 1871. jul. 12-én 12.055. szám. 2. 1871. decz. 16-án 22,155. szám. 3. 1873. jul. 1-én 19,923. szám. 4. 1875. jun. 18-án 13,980. szám. 5. 187. jul. 17-én 20,360. szám. 6. 1876. jan. 19-én 1762. száza. 7. 1880. jul. 21-én 15,154. szám. Ujabbban arról értesültem, hogy a bírósági ítéletek végrehajtása többször akadályba ütközött amiatt, hogy a magyar végrehajtató felek nem gondoskodnak kellő képviseltetésükről Ruméniában. Ennélfogva különösen az ügyvédi kamarákat értesítem, hogy a végrehajtató felek érdekében áll, hogy Ruméniában meghatalmazottat rendeljenek, aki az egyes végrehajtási cselekményeket kérelmezze és szorgalmazza, a bélyegeket és a végrehajtók díjait beszolgáltassa s a végrehajtató fél érdekeit a bíróság előtt is képviselje. Nem szükséges, hogy ezen meghatalmazott egyén ügyvéd legyen, de czélszerű, hogy a szükséges meghatalmazással elláttassék a végett, hogy szükség esetében különös meghatalmazott ügyvédet rendelhessen szóbeli tárgyalásra a bíróság előtt, ha t. i. a végrehajtás elrendelésénél vagy keresztülvitelénél per támad. Szükséges továbbá, hogy minden egyes esetben mindkét peres félnek neve, polgári állása és lakása pontosan és érthetően megjelöltessék. A fennebb idézett rendeletekben foglalt szabályokat az áttekintés megkönnyítése végett az alábbi szakaszokba összefoglalva közlöm : 1. §. Az illetékes magyar bírói hatóságoknak polgári, kereskedelmi, tengeri és váltójogi ügyekben hozott s jogerőre emelkedett ítéleteit és határozatait a rumén kir. bíróságok a területükön hatályban levő törvényekkel egyezőleg a viszonosság feltétele mellett végrehajtják, ha ezen ítéletek és határozatok a megjelölt hatóságokhoz diplomatiai uton juttatnak. 2. §. A jogerőre nem emelkedett határozatok alapján elrendelt biztosítási végrehajtásokat a rumén kir. bíróságok nem foganatosítják. 3. §. Azon rumén kir. biróságokhoz, amelyek által a végrehajtás foganatosítandó, megkereső levél intézendő. 4. §. A megkereső levélben a jogerejű ítélet, illetőleg a jogerejű határozat alapján a végrehajtás foganatosítása egész általánosságban kérendő; a végrehajtató és a végrehajtást szenvedő felek pontosan megjelölendők; a behajtandó fő- és mellékkövetelés pontosan meghatározandó s a végrehajtató félnek ruméniai meghatalmazottja is megnevezendő. 5. §. A megkereső levélhez nem csupán a végrehajtást elrendelő végzés, hanem jogérvényességét s végrehajthatóságát tanúsító hivatalos záradékkal ellátandó marasztaló ítélet vagy határozat hivatalos kiadványa is csatolandó. 6. §. A megkereső levélhez és mellékleteihez a végrehajtató fél költségén hiteles rumén fordítások csatolandók. 7. §. A megkereső levél és mellékletei a fordításokkal felszerelve, a kézbesítés közvetítése végett a kir. igazságügyminisztériumhoz terjesztendők fel. Kelt Budapesten, 1884. évi január hó 23 dikán. Dr. Pauer Tivadar, s. k. A legújabb röpiratból. „A legújabb politikai botrány* czim alatt a napokban uj röpirat fog megjelenni, mely válaszul szolgál a „Legújabb politikai divat* czimü nagy zajt ütött röpiratra. Egyelőre megjegyzés nélkül adjuk a polemikus új műből • „A liberalismus és a magyar érdek” czímű fejezetet: Timoleon szellemes ember. A logika ugyan nem erős oldala, hanem a történelemnek annál szeretetreméltóbb virtuositással tekeri ki a nyakát. Mindenekfelett geniális. Szenvedélylyel keresi a zsarnokokat. Brochürbe öltözött Viktor Hugo. S ha nem talál, phantasiája elég erős, hogy magyar Zirzizirneket fedezzen fel, Árpád vére századainak legendáiban. Történelmi látköre meglepő kiterjedésű. Negyven év történte. Nem kevesebb. Ebből bizonyítja be a következőket: a) hogy hazánk múltjában csak két irány található: a feudalismus s ultramontanismus harcra a nemzet ellen; b) a liberalismus harcra az ultramontanismus és feudalismus ellen. Török, tatár, husszita, német — ez mind kegyelmet talál előtte. Mert a hazának csak két ellensége volt, van és lesz: „az ultramontanismus és feudalismus.” De Timoleon éles látású politikus is. Csodálatraméltó államférfim érzékkel felismerte, hogy a magyarnak ez idő szerint egyetlen szerencséje — a protestantismus és judeismus. Egyetlen üdvössége a liberalismus. Egyetlen veszélye az antisemitismussal szövetkezett ultramontán feudális liga. Mert, hogy a Napoleon idejebeli nemzetközi liga nálunk, az ultramontánok és feudálisok között feltámadt — arról Timoleonnak megcáfolhatatlan adatai vannak. Nem árulja el ugyan, hanem sejteti. Márpedig a ki egy nemzet fejlődésével oly irgalmatlan cynizmussal tud elbánni ; a kinek geniális rövidlátása elhomályosul, ha a századok sírjai nyílnak meg előtte ; a ki egy őrült rögeszmének feláldoz logikát és történelmi pragmatikát, a ki a múltra erőszakol oly irányzatokat, oly törekvéseket, melyeket az nem ismert, mivel nem olvasta Rotteck Staats-Lexiconját, a melyen kívül Timoleon más államtudományt nem ismer; a ki a liberalismus colburnusában lép a küzdtérre s szelleme oly reactionarius, akár egy Landsknechté; aki a vallási türelem zászlaját lobogtatja, de dogmája az indifferentismus; aki a protestáns autonómia számára absolut sérthetetlenséget követel, de a kath. hitrendszer követelményeit ignorálja: az ilyen ember valóban jogosult arra, hogy komolyan vétessék s őszinteségéhez kétely ne férjen. Azt mondja, hogy: „a liberalismus egypersmind magyar érdek.“ Hát ez egy elcsépelt közhely a könyvekből, melyeket megírtak „de laude stubtitia«.“ Ki állítja, hogy a liberalismus eo ipso ellenkezik a magyar érdekekkel? De a liberalismus nem kizárólagosan patentírozott magyar érdek. Ha Timoleon felfogása lenne helyes, el kellett volna veszni Magyarországnak azon korszakokban, melyek nem ismerték a liberálisomat. Ezen korszakok pedig, az ő szellemében fogva fel a liberalismust , 8 századot töltenek be! Nekem épen úgy tetszik, hogy a magyar nemzet nagy nemzeti virágzásra jutott akkor is, midőn a liberalizmus még a messze jövő méhében feküdt embryo volt, s a közvélemény s az uralkodó irányzat csupán és kizárólag „ultrasnontán és feudális” volt. A nemzet szabadságáért, becsületéért, az ország jólétéért, függetlenségéért ontották őseink vérüket és nem theoriákért . A hazáért, nem doctrinákért. Azabadságért, nem a liberálisaméért. A közös nemzetért, nem egyes pártokért, vagy felekezetért. A jog és haladás vívmányaiért és nem politikai divatokért. Abban igaza van Timoleonnak, hogy „ha elvész Magyar írsz igen a szabadság, a magyar faj fenyegetve lesz. De abban sehogy sincs igaza, hogy a szabadságot azonosítja a szabadelvűséggel; és nincs igaza, midőn a szabadságot monopolizálja; milőn az emberiség ezen mindenkivel közös, mindenki által egyenlően tisztelt és egyenlő szereettel őrzött kincsét eltagadja kilencz millió magyartól, mivel katholikus és oda osztja három millió magyarnak, mivel protestáns ! És nincs igaza, midőn a vagyonra népellenes szándéklatokat akar rádisputálni, s felállítja a végzetes alternatívát: vagy liberális, vagy mágnás ! Ez finom csábital lehet a socialismus számára, de hypochrisissé válik az olyan ember száján, aki a „fehér és fekete rémmel* akarja terrorisálni a nemzetet. Hanem hát a liberalismus Sancho Pansájától ilyen csekélységek föl sem veendők. Paulo majora canamus. Csak egyet sajnálok. Azt, hogy több időt nem szentelt Anglia történetének tanulmányozására. Szívesen szolgáltam volna neki akár csak Stuart Mollel is. Ebből megtanulhatta volna, hogy Albion polgárai szeretik a szabadságot legalább úgy, mint Timoleon, s hogy a szabadelvűséget határozottan többre becsülik és jobban értik, mint ő. És mégsem kötik hazájuk sorsát kizárólag valamely politikai irányhoz. Mert tudják azt, hogy a politika az exigeniták tudománya s az egymást követő fejlődési viszonyok az államéletben, különböző helyzeteket teremtenek, amelyeknek majd a liberális, majd a conservatív politika felelhet meg! Hamis tehát Timoleon „nagy történelmi mérlege.“ Egy falsum suppositumból indul ki. A legutóbbi 40 évet csupa liberalismussal tölti ki, feledve azt, hogy a „divatról” kockáztatott elmefuttatásában épen ebből a 40 évből egy tarka mozaikot csinált, amelyben a liberális, conservativ, atilikus, reactionárius, absolutistikus, passivitási és alkotmányos irányzatok, a liberális és conservativ Széchenyi, a liberális Deák, Kossuth, a conservativvá lett Nagy Pál s a papokat faló „oroszlány” Beöthy Ödön, a prot. patens és prot. autonomia, a vegyes házasság és a concordatum egy caleidoscopi figurává esnek össze. Ő azt hiszi, hogy a liberalismus üdvö-