Magyar Polgár, 1884. január-március (18. évfolyam, 1-75. szám)
1884-01-16 / 13. szám
Tizennyolczadik évfolyam 13. szám. Kolozsvár, 1884. szerda, január 16. Előfizetési díj : Egész évre 16 frt. — Félévre 8 frt. — Negyedévre 4 frt. Egy hóra 1 frt 60 kr HIRDET LSI DU: Egy négyszög centiméternyi tér ára 4 kr. Gyárosok, kereskedők, iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték: minden hirdetés után 16 kr. — Nyilttér: sora 76 kr. Szerkesztőség ésKiadóhivatal Magyar Polgári könyvnyomdája (Boiactéy-atoKit a. ex. Megjelenik minden nap, vasár- és ünnepnapok kiviteléré Használhatlak kéziratok nem adatnak vissza. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltétnek. KOLOZSVÁR, JANUÁR 15. A költségvetés elfogadása. Néhány ellenzéki lap fölötte nagy lármát üt a főrendiház szavazatával. Hatalmas bizalmatlansági nyilatkozatot látnak benne a Tisza-kormánynyal szemben, „ megrendült“-nek mondják a minisztérium állását, sőt van lap, amely kereken kijelenti, hogy Tiszának „vége van“. Ilyen ijesztgetések után azt lehetett hinni, hogy a költségvetési általános vita, mely legalkalmasabb a bizalmi kérdések fölvetésére és feszegetésére, s mely épen nálunk nemcsak a pénzügyi politikának, hanem a kormány minden irányban kifejtett összes működésének beható bonczolgatására és megbírálására szokott alkalmat szolgálni, — mondjuk, azt lehetett hinni, hogy a budget-tárgyalásnál az ellenzék, a főrendiházi „megrendítés“-t felhasználva, ugyancsak keményen meg fogja ostromolni Tisza Kálmán pozíczióját. Hogyne! Hiszen ha e pozíczió oly szánandó módon „meg van gyengítve“, csak ki ki kell zsákmányolnia az ellenzéknek e reá nézve kedvező helyzetet! És mi történt ? Történt az a parlamentáris életünkben példátlan eset, hogy a költségvetés mindjárt az első napon, alig másfél órai tárgyalás után, általánosságban nagy többséggel elfogadtatott! Ilyen még nem fordult elő. Az ellenzék nemcsak fel nem használta a lapjai által annyira „válságosának kürtöll situácziót, de a másnemű obuigát budget-tárgyalási támadásokra sem tudott most elegendő anyagot összegyűjteni. Hallgatagon engedte megszavazni a költségvetést. Ennél meggyőzőbben és hathatósabban mi sem desfavonálhatja az ellenzéki hírlapok legfrissebb keletű kitöréseit. A képviselőházi ellenzék sajtóbban leszavazta ezzel a zsurnalisztikai ellenzéket, mint a főrendek a vegyes házasságokról szóló javaslatot. A szenvedélyes, az örömteli, a diadalmas hangú és „kormányhalál “-t kiáltó czikkek özöne süket fülekre talált a képviselőházban. Se a szélsőbalt, se a mérsékelteket nem tudták harczra ingerelni. És bizonyára nem azért, mintha az oppozícziót — a kormány „szorult“ állapotának láttára — keresztényi részvét érzete szállta volna meg, s kímélni akarná Tiszát, mikor amúgy is olyan „nagy bajban“ van, — hanem egyszerűen azért, mert a főrendiházban történteket, ezt a legújabb fajtájú mágnási sportmulatságot, se eszélyes, se hatékony támadási eszköznek az ellenzék a kormánynyal szemben nem ismerte el, s lapjainak erre vonatkozó biztatásait — a költségvetés hallgatag keresztül bocsátása által — feltűnést keltő negligálással simpliciter visszautasította. A visszautasítás által az egyik — és leghevesebb — ellenzéki lap annyira consternálva van, hogy a váratlan megszavazást azzal indokolja, hogy a képviselőházban „nem törődött senki a budget-tárgyalással“, mert mindenkinek figyelme a főrendiház üzenethozó jegyzője felé fordult. Hát hiszen ez elég acceptabilis indokolás lehetne, ha a főrendiházi üzenethozó ama bájos hölgyek egyike lett volna, kikre — alaposan vagy alaptalanul — ráfogták, hogy a kulisszák mögül döntőleg befolytak a felsőházi eredményre. De bármilyen imponáló és lebilincselő jelenség legyen Cziráky Béla gróf, s bármilyen bűvölően adja elő a rövid néhány szónyi üzenetet — azt már meg sem hisszük, hogy annyira kiforgathatta volna a honatyákat minden pretencziájukból, hogy miatta az állami költségvetésről teljesen megfeledkezzenek. A feltűnő és — mint mondottuk — példátlan eset indoka, magyarázata egyedül az, hogy a kormány mostani állásának sikeres megostromlására az ellenzék chance-okat magára nézve nem lát, hogy a főrendiház szavazatára, mint állítólagos „fegyverére nem reflektál, mert nem is reflektálhat; és hogy végre az oppoziczionális hírlapok győzelmi nagy lármája még saját pártjaik képviselőit sem tudta kapacitálni a felől, hogy Tiszának „vége van“ s kormányának csak a kegyelemdöfés hiányzik még. Mai számunkhoz van mellékelve „Tíz színházi év története“ cz. mű előfizetési felhívása TÁRCZA.__ Képek a szerb fővárosból. (Pancsovától Zimonyig. — Belgrád utczáin. A lázadók ellen kiküldött hadak indulása. — A főváros hangulata stb.) Kevés város volt a lefolyt évben, melyről gyakrabban írtak volna, mint Belgrád, a legújabb nagyhatalmasság fővárosa. Szerbia fővárosa, azon városok közé tartozik, melyet az ember, ha egyszer meglátott, többé nem igen vágyik látni, de ha belekerül, mégis szívesen időzik benne. Kis, úgy mondanám faluváros, melyben harminczkétezer boldog boldogtalan lakik. Többször volt szerencsém Milán király gyönyörűszép új palotáját megbámulni, s Obrenovics hajdanfejű lovasszobrát, — a szerbekkel együtt, — nem egyszer megkritizálni. Ujjat nem is vártam a fővárosban. Megvallom, hogy ezúttal csakis az igen érdekes vadlúd-vadászat és halászat csalogatott a Dunáról Belgrádba. Október utolsó napjaiban lehetett, midőn halászbárkáinkkal, a Végvidék utolsó állomásáról, Pancsovától, a két órányira fekvő Zimonyig utaztunk. Vadlúdak és egyébb vizimadarak vihogó gágogása hirdette a jobb parton már messziről ezen óvatos madarak tanyáját, melytől mintegy 500 lépésnyire előőrsök állottak , míg a sereg zöme, gondtalanul szedegette a silány maradékot, melyet az ősz kaszása számokra megkímélt. A vadlúd-vadászatnál alig van nehezebb, de alig érdekesebb vadászat is. E szép állatok óvatossága páratlan és hasonlót csakis a Duna mentében lakó szerb vadász eszelhet ki. A merre a szem lát, sehol sincs egy ember sem és a mi e félénk madarakat enyelgésükben megzavarhatná: az legfölebb egy-két tehén, mely lassú léptekben halad tovább az előőrsökön, a megnyugtató bőgősekkel közeledve az ezerekre menő lúdcsapathoz. A danaosi csodaállatok megállnak. Nézik, nézik a vidáman gágogó sereget, mely vetekedve tartózza az ősznek utolsó fűszálait. A vezető gunár fölsivit és erre egetverő gágogással felrepül az egész sereg, maga után hagyva halottjait, sebesültjeit, melyeket a nehéz lemez-papirosból készült tehénbe rejtett vadász biztos fegyvere elejtett. Ilyenkor, a vadászok mondása szerint, az őrsök egytől-egyig áldozatul esnek felbőszült társaiknak. Estefelé Zimonyba értünk. A horvát határváros fekvése igen gyönyörű, kivált addig, míg az ember benne nem jár. Ronda, piszkos utczáin egy magyar szót a világért sem lehet hallani. Nem is csoda, hiszen itt még a szerbet is gyűlölik, hát a magyart. A horvátok e jóindulatát támogatják a nagyszámban itt lakó, úgynevezett török zsidók, kik a legszegényebtől elkezdve, a leggazdagabbig, egész nap egyebet sem tesznek, csak a kávéház előtt terpeszkednek és zsinórra fűzött gyöngyeiket a gazdagoknál borostyánkőből morzsolgatják. Vendéglői méregdrágák. Emberei barátságtalanok és míg Pancsován a magyart tisztelik, a félórányira fekvő Belgrádban szeretik, addig ott gúnyolják, gyűlölik. Szerencse, hogy a helyi hajó Ziraony és Belgrád között minden félórában közlekedik, s hogy e ronda fészeknek, melyet ráadásul még vasúti végállomással is elláttak, csakhamar hátat fordíthatunk. A Duna balpartján fekszik Nándor-Fehérvár. Ősrégi és hazánk történetében is oly nevezetessé vált vára búsan nézi az öreg Duna hullámait, melyek ellenségképen ostromolják agg falait. Ragyogó fényben tündökölnek a királyi új palota (konak) kupolái, melyekre a kettős fehér sas biztatólag, védelmezőig terjeszti ezüst-szárnyait. És a múzsák temploma, a háromemeletes monumentális egyetemi épület, melyhez a szerb nép mintegy álmában jutott ? Elmondom egy-két szóban a történetét. Az ötvenes években élt egy alezredes, ki enni igen nagyreményű fiainak folytonos versengését látva, 100,000 aranyból álló vagyonát, e nagy palota építésére fordította.*) A remekmű egyforma két traktusra volt építve, külön-külön gótives kapukkal. De a fiúk még inkább meghasonlottak a szép mű látásánál. Hogy békét csináljon köztük, kitelepitette mindkettejét vidéki birtokaira, a drága épületet pedig e jelszó alatt: „Musis et populo“, az első szerb tudom. egyetem számára hagyományozta. Szép a Thalia temploma is, melyben kévés eredetit játszanak ugyan, de a mi szinre kerül, azt a nép valóságos művészektől látja, kik fejedelmileg dotáltatnak. Belgrádban élő magyaroktól hallottam, hogy Tóth E. „Sevska lollaja“, (Falu rossza) sok tekintetben csinosabban kerül a deszkákra, mint a magyar fővárosban. A város külsejéről kellő képet adni igen nehéz. Legtalálóbban jellemezheti az ember, ha „falu-városnak“ nevezi. Paloták emelkednek egyre-másra, a múlt évben 32 emeletes, kétemeletes a legkisebb falusi, még a török világból fenmaradt viskók mellett. * Más versió szerint Milos Athanazevics, aki most Bukarestben él, a fejedelmi korona után sóvárgott volna, s hogy a vagyonelkobzást kikerülje, ajándékozta az említett épületet a szerb nemzetnek. «—k A főrendiház szavazata és a főpapság. A „Pest. Corr.“ a főrendiház szombati szavazatának esélyeit mérlegelvén, a főpapságnak e tárgyban elfoglalt álláspontjára nézve tesz megjegyzéseket, amelyek, mivel beavatott oldalról nyert informatiókon alapulnak, kétségkívül figyelmet érdemelnek. Így constatálja az idézett forrás, hogy merőn képzelődésnek tekinthető az a hit, amely a főpapságnak ellenzása szerepe*', sőt Ve/,rr/,erepeslapatál ez a hit legfőkép jámbor óhajtását képezheti azoknak, akik a kormány és a főpapság közt kitörhető esetleges conflictusból maguk szeret- nének hasznot húzni. A magyar főpapságnak, mely a jelen esetben merőn dogmatikus szempontból ellenezte a kormány javaslatát, sem kedve, sem oka nincs a Tisza minisztériummal szemben bármily tekintetben ellenzéket képezni. Végül az idézett forrás azon nézetét fejezi ki, hogy a szőnyegen levő kérdés békés corapromissum útján fog eldöntetni. Enquéte az új bányatörvényjavaslat ügyében. Miután a kereskedelmi minisztériumban a terjedelmes ipartörvény-javaslat, a kereskedelmi és iparkamarák újjászervezéséről szóló törvényjavaslat és a vízjogi törvényjavaslat már véglegesen kidolgoztattak, most megkezdik az országra nézve nagyfontosságú bányatörvényjavaslat szövegezését és a miniszter, mint már említettük, február 4-ére nagyobb számú szakférfiút enquête-tanácskozásra hitt egybe, amelyben a minisztérium kebelében kidolgozott előzetes javaslat beható tanácskozás tárgyává fog tétetni. Ezen tanácskozásokra meghivattak a belügyminisztérium, a pénzügy-, igazságügy-, közoktatásügyi, közlekedésügyi és a horvát minisztérium képviselői, továbbá a következő szakférfiak: gr. Andrássy Manó bányatulajdonos és képviselő, Breuer József curiai bíró, Bruimann József bányakapitány, Hegedűs Sándor Abrudbánya orsz. képviselője, Husz Sámuel oraviczai vasműigazgató, Kerpely Antal, az orsz. vasművek igazgatója, Lukács László orsz. képviselő, Maass Bernát, a pécsi kőszénbányák igazgatója, Probstner Artúr orsz. képviselő és a felső-magyarországi bányatársaság igazgatója, Stoll Károly bányatanácsos, Weitstein Andor curiai bíró, Zemlinszky Rudolf, a salgótarjáni kőszénbányatársaság igazgatója és Zsigmondi Vilmos mérnök, orsz. képviselő. A kereskedelmi minisztérium részéről Kuncz Péter osztálytanácsos, mint előadó, továbbá Schnierer Gyula mint tanácsos és Herch Károly osztálytanácsos fognak az enquête-tanácskozásaiban részt venni. A helyzet: Budapest !... A conffictus az alsó- és felsőház között élesebb, mint előbb volt. A főrendek másodszor is visszavetették a vegyes házassági javaslatot. A többséggel azonban nem nagyon kérkedhetnek, mert több, mint kilenc oly indigena szavazott a javaslat ellen, akik nem magyar polgárok, s még csak birtokuk sincs Magyarországon. S aztán az a többség csak egy olyan ad hoc többség, amely az összetartásnak semmi vezéreszméjével, semmi czéljával nem bír. Politikai jelentősége a másodszori