Magyar Polgár, 1884. január-március (18. évfolyam, 1-75. szám)

1884-01-20 / 17. szám

1884. jan. 20. MAGYAR POLGÁR (17. sz.) tánczingal­ant rendezzenek. A rende­zőség tiszt. D­eé­s­i Gyula elnöklete alatt már megalakult, s a meghívók nemsokára szétkül­detnek. Reméljük, hogy az idei bál is méltó párja lesz a megelőző években tartottaknak, s a várkastély termeiben sokan fognak egy kedé­lyes estére összegyűlni. * A roncsoló torokláb nemcsak K.­­Vásárhelyen lépett fel járványszerűleg, hanem néhány nap óta ijesztő mérvben grassál Szász- Hermány községben is, hol rövid idő alatt több kisdedet ragadott el. * Elveszett leczkekönyv (index). Burger Sámuel végzett orvosnövendék egye­temi lecskekönyvét, mely 10 félévvel van be­töltve, elvesztette. Szives megtalálója ké­retik azt — miután amúgy is csak tulajdono­sára nőtt bir értékkel — illő jutalom mel­lett szerkesztőségünkben letéteményezni, I­­ rakat pedig csak a szerszámok szétvagdalá­­sával lehetett kimenteni. A küzködésben a lovak elszaladtak, s csak a város végén sike­rült azokat megfogni. Innen külön kocsit kel­let Nagy Menyhért után küldeni, ki azalatt Feleken kereset menedéket. * Két fiatal gonosztevő állott is­mét ma a helybeli kir. törvényszék végtár­­gyaló bírósága előtt. Andrásovszky Andor és Fogarasi Péter, kik már több ízben voltak büntetve, s alig állották ki utolsó büntetésü­ket, pár hétre Hunvald Lipót lakásának ka­puja alól két ablak-rámát loptak el. — Hat­hat havi börtönre lettek elitélve, s ez idő alatt lesz idejük gondolkozni, hogy legdrágább élni a más vagyona után. * Kavics szállítási versenytár­gyalások Az államvasutakon 1874., 1885. és 1880. években eszközlendő kavics-szállitás biztosítása iránt zárt írásbeli ajánlatok utján versenytárgyalások fognak a következő helye­ken és napokon tartatni: a megyei kir. állam­­építészeti hivatalnál jan. 80-án Segesvá­­rott, Ungvárott, Trencsénben, Komáromban, Pécsett, Miskolczon, Beszterczebányán, M­­Szigeten, M.-()várott és D­é­v­á­n. Február 1-én Aradon, Alsó Kabinban, Rimaszombatban, Tor­dán, Beszterczén, Kaposvárott, N.-Szeben­­ben, N.-Szőlősön, D.-Szt.-Mártonban. Február 4-én: N.-Enyeden, Beregszászon, Egerben, Fogarason, Lugoson, Szegzárdon, Sepsi- Szt.-Györgyön, N.-Károlyban, Maros­vásár­helyen és L.-Szt.-Miklóson. A vállalkozók írásbeli ajánlataikat az említett helyeken a kir. építészeti hivataloknál, Ugocsa és Kis- K­ük­ü­l­l­őmegyékre vonatkozólag e megyék alispánjánál nyújtsák be a tárgyalás napján délelőtt 10 óráig. * Tréfából tette Mezei Mihály öreg vadász és állat kitömő múlt év végén egy ajándékba kapott viseltes pár czipővel boldo­gan tért hazafelé, de midőn a piaczon át akart menni, Márton Füttyös Jóska nevű ismert csavargó czigány hóna alól a czipőt kikapta, s elszaladt vele. Még az­nap áruba is bocsá­totta a lopott jószágot, de vevőt nem kapott rá.­­ A ma megtartott végtárgyaláson váltig állította, hogy ő az egészet tréfából tette, s már kereste is a gazdáját, hogy a czipőt visz­­sza adja, midőn a rendőr elfogta, de hitelt nem adtak hazudozásainak, s hat havi börtön­re ítélték el a jól ismert tolvaj czigányt. * A cultur utcza már a­hogy a far­­kas-utczát számtalan köz- és online épületei miatt nevezhetni, most, gyönyörűségesen néz ki. Az egész utcza egy jég teng­er, melyen tanulók, egyetemi hallgatók, hivatalnokok, templom- és rénházjárók roppant kedvtelés­sel . . . törhetik ki a lábukat. Elismeréssel registráljuk, hogy főtéri járdáinkat a rendőr­ség már járható állapotba helyezte, de elvár­juk, hogy egy ilyen nagy forgalmú utcza ér­dekében se sajnálja a t. er. utcza°eprö és fa-­­ karító urak, esetleg a dologházi foglyok szi­ves fáradozását igénybe venni. * A tordai dalkör febr. 2-án a ca­sino termeiben tánc­csal egybekötött zártkö­rű dalestélyt rendez. Az estély műsora a következő: 1. Dalünnepély. Férfikar Them Ká­­rolytól. 2. Étlap. Tréfás férfikar. 8. Népdalfü­zér. (Kossuth nóta) Lányi Ernőtől. 4. Pepi tan­­te. Tréfás férfikar. Belépti jegyek 80 krajczár­­jával Magyarosi Dániel pénztárnok urnái elő­re is valt­hatók. Pártoló tagok saját családjaik részére 3 személyig félárban kapják jegyeiket. * Dühöngő elmebeteg. Metzner Gyu­la, vasúti távirda-falvigyázó, tegnap elmebe­­tegségi rohamaiban környezetére kést ragadott s csak nagy nehezen tudták megfékezni. A rendőrség gyorsan értesittetvén, azonnal meg­figyelés alá vetette. * A gy. fej­érvári ipariskola meg­nyitása E hó 15-én a róm. kath. elemi is­kola helyiségében az iparostanulók szép rend­ben megjelentek. (A beiratkozottak nem jöt­tek el mindnyájan.) Ekkor megjelent az igaz­gatóval élén a tanártestület s legelső sorban azon próbavizsgálat tartatott meg, melynek alapján a tanonczok az előkészítő és első ipa­ros osztályba soroztattak be. Ez megtörtén­vén, az igazgató felolvasta a beosztás ered­ményét s tudatta a tanonczokkal a megálla­pított tanítási időt. Ezek előrebocsátása után az igazgató igen élénken magyarázta meg a a tanonczek előtt az iparoktatás czélját és szükségességét s szorgalomra és jómagavise­letre hiván fel őket, felolvasta a közoktatás­­ügyi miniszter 1882. aug. 16 án 23.409. sz. a. kiadott rendeletéből az ifjakat érintő sza­bályzatot, mire az ünnepély véget ért. A pró­bavizsgálatnak eredménye az, hogy többen vannak a tanonczok között, kik épen keveset, vagy semmit sem tanultak s csak kettő van, ki négy elemi osztálynál többet tanult. Az Óriás, kit a természet szeszélye valósággal a mások bámulatára teremtett, hol­nap látható utoljára városunkban. A­ki még nem nézte meg, siessen, mert mint természe­ti ritkaság is érdemes a megtekintésbe. Hol­nap délután nagy grandezzával körül fogja sé­tálni a várost. * Gyaluban, mint onnan írják lapunk­nak, a társaskörök már szervezkedtek, hogy február 10-én az „ev. ref. templom“ javára . A budavári rablógyilkosság tárgyalását a kir. Curia büntető tanácsa teg­nap is folytatta. Ocsvay előadó felolvasta egész terjedelmében a kir. táblai ítélet ellen beadott felebbezéseket, nevezetesen a kir. ügyészét a Berecz felett hozott ítélet ellen és a védőügy­védeket az illető védenczek elitéltetése ellen. A kir. ügyész, dr. Györffy Gyula és dr. Grá­­ner felebbezései, behatóan fejtegetik álláspont­jukat és finom jogi distinctiókkal igazolják, míg dr. Füzesséry Géza (Pitelly védője) rövi­den, inkább társadalmi tekintetre hivatkozva, igyekszik védencze bűnösségét enyhébb szín­ben feltüntetni.­­ Ez iratok felolvasása után Caemegi elnök kijelente, hogy az összes tár­gyalási iratok, részint, egész terjedelmükben, részint pedig oly kivonatokban, melyek min­den lényeges körülményre világot vetnek, fel lévén olvasva, a Curia visszavonul tanácskoz­ni. Az ítélet ma (szombaton) déli 12 órakor hirdettetett ki. * Ismét nagy postalopás Pár nap óta újabb nagy postalopásról beszélnek a hír­lapok. Most azonban csak 15,000 frt eltű­néséről van szó, már teljes bizonyossággal meg van állapítva, hogy ezt az összeget is ellopták. Az eddigi vizsgálatból az tűnik ki, hogy az osztrák-magyar államvaspályánál levő fiókpostán a rovatlap rendesen kiállítta­tott, s a pénzes zacskóval együtt át lett ad­va a kalauznak, de midőn a küldemény Kis­szállásra megérkezett, a zacskó üres volt a pénz hiányzott belőle. Hogy a kalauz már itt a pénz nélkül vette-e át a zacskót, s így a a 15,000 frt itt a hivatalnál lopatott-e el, vagy bele sem tétetett a zacskóba, vagy pe­dig hogy az után történt a lopás, azt a vizs­gálat további folyama fogja kideríteni. Egy­előre a vizsgálat csak discziplinára után fo­lyik,­­ a büntető feljelentés csak akkor fog megtétetni, ha az adminisztratív eljárás erre nézve elég anyagot fog összehozni. * Furcsa rablási história. A dolog Budapesten történt. M. J. halálosan beleszere­tett W. M. budapesti szabó nővérébe. Meg is kérte ennek kezét, s mivel a leánynak s il­letve hozzátartozóinak nem volt kifogása a vőlegény ellen, megtörtént az eljegyzés. De mi­vel a szerelemből az ember meg nem élhet, a vőlegény 3000 írt hozományt, kötött ki ma­gának. W. M . a menyasszony testvérbátyja, a a 3000 frt biztosítását kérte. így történt, hogy vőlegény a 3000 frtot, egy formális adás-ve­­vési szerződés alapján, bekebeleztette nagyvá­radi házára. () pedig, t. i. a vőlegény, a 3000 frtot egyelőre váltóban kapta meg, mely váltó a lakodalom előtt egy órával készpénzben lett volna beváltandó. Eddig rendben volna a do­log. A felek a legszebb egyetértésben éltek, vőlegény és menyasszony nehéz szívvel vár­ták a boldog órát, mely örökre egymáshoz lánczolandja őket. A végzet azonban ezt más­kép akarta. A leendő anyós és sógor meghal­lották, hogy a vőlegény nagyon fidelit egy ember, a ki szereti a jó kompániát s ha ilyen akad, bizony elmulat vele kakaskukorikálásig. Elhatározták tehát, hogy felmondják M. úrnak a barátságot s valami uton-módon kézhez ke­rítik a 3000 frtos váltót. E czélból lakásukra hívták a mit sem sejtő vőlegényt. Előbb meg­kérdezték tőle, hogy nála van-e a váltó s mi­kor ő erre (habár nem volt nála a váltó) igen­nel felelt, keserű szemrehányásokat tettek neki magaviseletéért. Befejezésül W. fejbe ütötte a vőlegényt s aztán anyástól neki estek, elvet­ték tárczáját, ékszereit stb. s kidobták. Az e­­­iiép kifosztott vőlegény rablás miatt fenyitő feljelentést tett az „anyós“ és W. ellen s a törvényszék az előnyomozatot el is rendelte. A tárczában nem volt ugyan a 3000 fotos váltó, de volt benne más két váltó. Ezeket és az ékszereket, mint bűnjeleket, lefoglalta a törvényszék s gondnokul dr. Brachfeld Manó ügyvédet nevezte ki. A panaszlott W. M. a dolgot máskép adta elő a vizsgálóbírónak. Azt mondta ugyanis, hogy a vőlegény a két vál­tót s az ékszereket önként adta át neki a 3 ezer fotos váltó biztosítására, miután a váltó nem volt nála. A vizsgálat ki fogja deríteni, hogy a kettő között kinek van igaza. * Farkasok garázdálkodása. Nagy­várad mellett, a püspök- és Félix-fürdő kör­nyékén a farkasok ugyancsak otthonosan ér­zik magukat. A közeli erdőkből világos nap­pal még az országútra is kijönnek. A napok­ban két ordas sétált egész bátran a Rontó melletti uton, a a mezőn levő juhokat támad­ták meg. A juhászkutya a hivatlan vendégek­nek rontott, de ezek a hit­eket össze-vissza marczangolták, s mivel a pásztor lövöldözése folytán juh­pecsenyére nem tehettek szert, az­ért kénytelenek voltak beérni az összehara­pott ebbel. Szemtanuk beszélik, hogy a far­kasok a préda húsát egész nyugodtan lakmá­­rozták el az országúton. * A betű arczkép, mely a királyt ábrázolja, nem szedő munkája, hanem a győ­ri születésű Königsberger Adolf akadémiai fes­­tészé, kinek „Orpheus halála“ czímű nagyobb festvényét eleget emlegették. A betű-arczkép, mely most a bécsi csarnokban van kiállítva, nem is nyomtatvány, hanem tollrajz. Érdekes, hogy az arczkép betűi egyszersmind a király életrajzát foglalják magukban. * A Schenk ügy. Schenk Hugót szem­besítették Bável Ferenczczel, a cziszterczita­­rend lilienfeldi uradalmának főerdészével. A főerdész mindjárt az első látásra kijelentette, hogy ezt az embert többször látta a lilienfel­di erdőben. Schenk nevetve jegyezte meg, hogy nem csoda, gyakran járt ő ott. Tanulmányoz­ta a vidéket. Ezután elmondta az aug. 4-én történt Ketterl Terézia-féle esetet, kiről azt állítja, hogy öngyilkos volt. Schenk már ele­ve tanulmányozta a vidéket, tudta, melyik ré­szén járnak a kirándulók legkevésbbé. Ő te­hát a magányos nyaktörő vadász­utat válasz­totta, melynek meredek ösvénye felvezet a hegy csúcsára. Reggel négy órakor indultak Ketterl Teréziával útnak. Schenk nyugodt egy­kedvűséggel, tréfálkozva, könnyedén írta le az ösvényt, a­melyen haladtak, a fákat, a­me­lyek ferde növésük vagy villámsújtotta tör­zsük által feltűnnek, az útba eső kunyhókat stb. Leírja, hogy a fele után az ösvény me­redekebbé válik, jobbra-balra sűrű fényű er­dők vannak. Ketterl nagyon kifáradt a más­félórai kínos útban. Egy helyen megpihentek, mert Ketterl már alig tudott lihegni. Schenk addig állt és egy fa puha kérgébe belevágta a két betűt T. és H. (Terézia és Hugó) és a két betű fölé még egy szivet vésett. Aztán tovább indultak, s ismét másfél óráig gyalo­goltak Ott a majorosnál megpihentek, tejet és bort ittak. Ketters annyira fakradt volt, hogy nem akart tovább menni. Schenk sokat tré­fált az „a kis bohó feleségével“, a­kit végre is rábírt a gyalogolásra. El is indultak, fel­felé, a meredek ösvényen, a fárasztó, nyak­törő után. Mikor kiértek a magas fensíkra, melyet sűrű erdő szegélyez, megtörtént a gyilkosság. Egy ember két lövést is hallott. Schenk a gyilkosság után a másik oldalon el­futott a steibmühli állomáshoz és augusztus 5-én már ismét Bécsben volt. — Most két méter magas hó borítja azt a helyet, a­hol a gyilkosság történt. —­ Schenk a börtönben verseket ír­t feleségéhez, úgy látszik, Schenk sokat foglalkozott filozófiai tanulmányokkal. Azt tudja, hogy a bitót nem kerülheti el. Schlossarek a legbánatosabb. Nagyon el van keseredve. Schlossarek anyját és mostoha aty­ját Mährisch Weiszkirchenben elfogták. Szá­mos értéktárgyat és fehér ruhát találtak ná­luk, a­melyekre nézve nem tudtak felvilágo­sítást adni. * A legutóbbi szerb lázadás sta­tisztikája. Az a jelentés, melyet Krisztics szerb miniszterelnök a timokvölgyi lázadás el­nyomatásáról a királyhoz beterjesztett s mely most nyilvánosan is közzététetett, néhány érde­kes statistikai adatot is tartalmaz. Ez adatok kiválóan a tajcsáni rögtönítélőbíróság tevé­kenységét vázolják, így megtudjuk, hogy a bíróság 94 személyt ítélt halálra, a­kik kö­zül 10 megszökött, 1 öngyilkos lett, 63 sze­mélynél pedig a halálbüntetés szabadságbün­tetéssé változtatott át. 567 személy súlyosabb vagy enyhébb fogsággal juttatott, ezek közül 5 börtönre, 68 egyszerű fogságra ítéltetett. 75 egyént szabad­lábra helyeztek. Összesen 819 egyént állítottak a rögtönitélő biróság elé s 33 nap alatt 84 tárgyalást végzett a biróság. * A berlini társaságból, Vasili Pál írói álnév alatt folytatását közli a Nouvelle Revue a berlini társaságot ismertető pikáns rajzoknak. A fejedelmi családokról ezeket jegy­zi meg szerzőnk : „Csakis ők élveznek még némi kiváltságokat. Az udvarnál specziális és sokai által irigyelt kitüntetésekben részesül­nek. Ú­t, hol a militarizmus minden egyéb fö­lál­o­modik, természetesen nem nézik jó szamaiéi, hogy egy osztály tagjai oly rangban állanak, melyből kizárvák a hazáért küzdött vén tábornokok. De e néma ellenszenv da­czára fenn tudták tartani jogaikat mind a me­­diatizált, mind a többi fejedelmek s az ud­vari fogadtatásoknál most is megelőznek mindenkit. — A császár által a fekete-sas rend lovagjainak engedélyezett hasonló rang nagy botránynak volt szülőoka a berlini leg­előbbkelő társaságban. — Sokan feljajdul­­tak, protestáltak ellene s több herczeg­­nő vonakodott megjelenni az udvari bálokon s a felzúdulás oly mérveket öltött, hogy a császár, kielégítendő mindenkit, elhatározta, hogy a rend lovagjainak nejei nem élvezik férjeiknek rangját.“ A berlini pénzvilágról eme sorokat olvassuk: „Berlin nem Pária. A né­met birodalom fővárosában csak úgy, mint Oroszországban, fennállanak még a Fran­­cziaországból rég eltűnt előítéletek. Ezek közé tartozik az is, hogy idegenkednek ta­nuk előtt kezet szorítani a zsidóval, vagy őket házaikban fogadni. Szándékosan mond­juk, hogy tanuk előtt, mert négy szem közt elenyészik e Skrupulus. Nincs a vilá­gon város, melyben inkább idegenkednék a társaság Izráel fiaitól s a melyben inkább igénybe venné a társaság szolgálataikat.“ — Átlalában igen szigorú Vasili gróf a berlini társaság iránt. A házasságtörés, mondja egye­bek közt, úgy virágzik Berlinben, mint a nö­vény legkedvezőbb talajában; fényes nappal nő nagyra, s érleli meg gyümölcseit. A tisztek valamely estély után soha se mondják : jól mu­lattunk, vagy unalmas volt a társaság, hanem hogy jó volt a buffer. Ámbár központja Ber­lin manapság a politika világnak, kevesebbet beszélnek itt a nap eseményiről, mint bárhol másutt. Vegetálnak a­nélkül, hogy bármi iránt érdeklődnének, s az egész élet akként van szervezve, hogy nehéz megtudni, mi tör­ténik másutt, kivéve természetesen magát az­­ udvart.“ * Kilencz millió sorsjegy Páriá­ban Proust Antonin, a Gambetta-cabinetnek volt színművészeti minisztere, évek óta fára­dozik azon, hogy a decoratív művészeteknek külön múzeumot létesítsen. Két évvel ezelőtt engedélyt kapott, hogy czélja elérése végett sorsjátékot rendezzen. Vállalata, ellen az anti­­garabett­sa lapok hosszú időn át elkeseredett harczot folytattak, de az mégis sikerült. Nem kevesebb, mint 8.999.999 sorsjegyet bocsátot­tak ki egy frankjával és azok egytől egyig el­keltek. A nyeremények egy millió frankra rúg­nak és így a múzeum felállításának költségei a tiszta nyereményből bőven ki fognak ke­rülni. * Tanner, az éhező doktor, úgy látszik, sokkal nagyobb mértékben éhező, mint doktor. Legalább ebben a véleményben látszik lenni a elégítt orvosi egyetem, melynek intéz­kedésére a nagy koplalat, orvostudom­ czira jog­talan gyakorlása miatt elfogták. Kiderült ugyan­is, hogy Tanner semmiben sem tudor, hacsak szédelgésben nem, mert doktori czimét ágen­sektől vásárolta, ellenben a koplalás az ő sa­ját találmánya, s mint reklám, igen nagy hasz­nára vált. Örökké persze nem tarthatott. * Különös ajándék Londonban né­hány nap előtt árverezték el Hallowell angol tengernagynak azt az érdekes kéziratát, me­lyet a híres Nelsonhoz intézett. Szövege így hangzik: „Mylord! Van szerencsém önnek egy koporsót küldeni, mely a „L’Orient“ fájából készült; (az Orient volt az admiral hajó, me­lyet az abukiri csatában a levegőbe röpítet­tek) küldöm pedig azért, hogy ha földi pályá­ját befejezi, saját trófeumában nyugodhassék; de hogy ez idő minél későbben következzék be, szívből kívánja barátja Ben Hallowell.“ — Történeti tény, hogy Hallowell az abukiri csa­ta után csakugyan küldött egy koporsót, mely a levegőbe röpített hajó romjaiból készült és Nelson e koporsóban tervettetett el. A kopor­són e szavak olvashatók. „Én, Ben Hallowell, bizonyítom, hogy e koporsó minden része ab­ból a L'Orient nevű admirálhajóból készült mely az abukiri csatában az én parancsnok­ságom alatt részt vett. 1799. május havában. Nyilvános köszönet. A kolozsvári felsőbb kereskedelmi iskola részére újabban a követ­kező hazafias adakozások történtek : A kolozs­vári hitelbank tkzs. igazgatósága 50 frtot; t. k. Biasini Sándor ur egy szép czukor collec­­tiót; Geipel et Sohn­aschi ezég egy értékes szövet collectiót; Flesch A. brünni ezég bőr- Weissel G. Würbenhalm ezég ezérna, J Pfeifer rumburgi ezég bútorszövet, t. Bogdán István ur ruhaszövet collectiókat; t. Gamauf Vilmos ur egy mérleget, Dr. Lehmann Róbert ur egy compast; továbbá az aradi és kolozsvári ka­marák, Szász János, t. Böjthe Máthé ur, t. Czerny Antal ur, Lápossy Lajos ur, Löbli Lá­zár ur, Valkó Albert ur, Kilián és Eggenber­­ger czégek s a Franklin-társulat részint a ta­nári, részint a szegény tanulók könyvtára ja­vára könyvadományokat. Fogadják a t. ada­kozók adományukért e helyen is hálás köszö­­netünket s egyúttal legyen szabad tovább­ra is hézagot pótló intézetünket a t. közön­ség figyelmébe ajánlanunk. A felügyelő bizott­ság nevében, Kolozsvárt, 1884. január 19-én. Kiss Sándor, igazgató-tanár. Gyászrovat. Özvegy Scheitz Antalné, szül. Bodor Vil­ma a maga és gyermekei : Vilmos, harmad­éves orvostanhallgató, Endre és Pál; az el­hunytnak testvére: Scheitz Ferencz orvos és Scheitz Willibáld ügyvéd, jogtudor, valamint számos közeli és távoli rokonok nevében mé­­lyen megszaraorodott szivvel jelenti, hogy a hű férj, gondos családapa, szerető testvér és ro­kon ügyvéd jogtudor Scheitz Antal, életének 12-ik, boldog házassága 25. évében.

Next