Magyar Polgár, 1884. július-szeptember (18. évfolyam, 150-225. szám)
1884-07-10 / 158. szám
Biofizoteal díj: Egész évre 1® f. t. — Félévi, a frt. — Negyedévre 4 frt. Egy scórs. 1 frt BO ki HIRDETÉSI 01 Js Key négyszög centiméternyi tér ára 4 kr. Gyárosok, kereskedők, iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyeg: 11 e .ék , mirden hirdetés után SO ki. — Mylltter. sora kr. üzerkasztáse?os .kisdehivai.. ...Vlagyar Polgári könyvnyomdája . Tizennnyolczadik évfolyam 158. szám. Kolozsvár, 1884. csütörtök, Julius 10. minden nap, vasár- és ünnepnapok kivitelévél néhattan r.iratok nem adatnak vissza. "1 beküldött közlemények nem közöltetnek. KOLOZSVÁR. JULIUS 9. A külföld és a választások. Volt, alkalmunk egész sorozatát olvasni a külföldi sajtó véleményének s nyilatkozatainak a magyar parlamenti választások eredménye felől. Nagy zöme és nagy többsége a külföldi lapoknak megelégedéssel és örömmel registrálja a szabadelvű párt gyarapodását és vezérének, Tisza Kálmánnak, győzelmét, megerősödését egy olyan választási küzdelemben, melynél mérgesebbet, szenvedélyesebbet, izgatottabbat sohasem látott még Magyarország. Nem a kormánypárt, hanem az ellenzéki pártárnyalatok szertelen agitatiói adtak ilyen jelleget. És viszont, soha hivatalos hatalom kormánypárt részéről oly kevéssé nem folyt be a választásokra,mint épen ez alkalommal. E sorok írója nem egy erős mameluktól hallotta panaszképen a felszólalást, hogy „Tisza Kálmán lehet ugyan igen kitűnő államférfi, de egy porczikája sem árulja el, hogy pártember volna. Jóformán védtelenül hagyta híveit a nagy és mérges tusában, kormányhivatalnokok, bírák egész csapatostól nemcsak szavaztak ellenzéki jelöltekre, de dolgoztak is ilyenek mellett egész erejükből, anélkül, hogy e miatt a hajuk szála is meggörbült volna. Bezzeg nem így tett annak idején Lónyay Menyhért miniszterelnök!“ Ez lehet igaz, de csak azt bizonyítja, hogy Tisza csakugyan nagyobb szabású államférfi, ki nem vész el a párttekintetek kicsinyességeiben, noha, mint pártvezérnek és korrmányelnöknek, első rangú kötelessége lett volna, az önfentartás ösztönéből kifolyólag, minden lehetőt megtenni pártja érdekében. Nem tette, egy magasabb, elfogulatlanabb szempontból tekintette az alkotmányos nagy mérkőzést. Mintha úgy fogta volna fel helyzetét és állá- Isát, hogy parlamenti s tehát pártkor-mányzat mellett is ő nemcsak egy pártnak, de az egész nemzetnek a vezére. Szabad menetet engedett tehát a nemzet véleménynyilvánulásának, s alig volt és van parlamenti kormányelnök, ki oly kevéssé folyt volna be, mint Tisza a parlamenti választásokra. Ez magyarázza meg, hogy helylyel-közzel a szabadelvűpárt jeles, ponderans tagjai estek el a küzdelemben. De annál nagyobb aztán a dicsőség, hogy ilyen magatartás mellett is a szabadelvűpárt egészében oly eredménynyel került ki a nagy tusából, mint a milyennel kikerült. Tisza bízott a nemzet józan ítéletében, hogy pressió nélkül is többségre juttatja azt a pártot, mely nehéz, s válságos viszonyok között is megállotta helyét; mely az országnak anyagi és szellemi gyarapodását idebeni, tekintélyét és befolyását pedig kifelé emelte és fokozta. Ezen bizalomnak volt kifolyása az, hogy a szabadelvű párt múlt- kori utolsó conferentiáján Tisza e sza- ! ! vakkal vett búcsút harczba induló párt- I jától: „Isten veletek, — a viszontlátás- ' ra!“ Egy történt: párt és vezér viszont- i látják egymást. " És ha agyarországra nézve épen nem volt közönyös, várjon a nemzet ne-gyedszer is megadja-e Tiszának a bizalmat s ennek folytán a többséget, mint a külföldi sajtó hangjaiból kitűnik, a külföld is kiváló figyelemmel kisérő választási mozgalmainkat és reánk magyarokra nézve megtisztelő módon ad kifejezést a feletti örömének, hogy ismét Tisza Kálmán kezeiben maradt a magyar nemzet sorsának intézése. Nagy megnyugvásunkra és büszkeségünkre szolgál látni és tudni, hogy a nyugati nagy és művelt nemzetek tisztelettel és bizalommal adóznak Tisza Kálmánnak, miáltal a becses solidaritás köztünk és ama nemzetek közt jelentékeny gyarapodást nyert. Jól esik látni és tudni, hogy Magyarország kormányelnökét s a szabadelvű párt vezérét külföldön is oly mértékkel mérik, melyet csak európai színvonalon álló és európai jelentőséggel bíró államférfiúval szemben szoktak használni. Hogy az orosz sajtó és csupán ez kissebbítőleg beszél Tiszáról s pártja győzelméről , ezt nem kevésbbé dicséretszámba veszszük. És amíg mindezeket nagy elégtétellel jegyezhetjük fel a külföldi sajtó részéről, constatálhatjuk másfelől azt is, hogy sem az egyik, sem a másik magyar ellenzék absolute semmi tért nem foglalt az európai közvéleményben, épen úgy nem, mint idehaza. Apponyiék éppúgy magukra vonják a külföld szánalmas mosolyát, mint idehaza, azon ismertető jellemvonásuk által, hogy szertelen agitatiójuk és demagógiájuknak nincs más czélja, minthogy egyszerűen a mostani kormány helyébe üljenek. S ha a külföld eme véleményével szemben ők kellő kárpótlást vélnek találni a Rotariuk, Zayk és Wolffok szövetségében, ám lássák. Mi lesz" ezt tőlük soha sem fogjuk irigyelni! TARCZA: Nóták. I. Piros kláris terem a galagonyán. Pirosabb a kláris rózsám ajakán, Ajakon csók terem, Jaj istenem, de jó is a szerelem! Kel-újra a galagonya, nem édes, Az én rózsám ilyen-olyan negédes, Illangó-pillangó, Egy virágról más virágra csapongó. Maga után, mint a lepke, csalogat, Többet igér, mint a mennyit halogat. Megfognám, de félek, Kímélem a gyenge szárnyát szegénynek. II. Három csillag ott magasan az égen, Mondjátok meg azt az egyet én nékem, Mondjátok meg, szeret e lány, nem szeret, Ha nem szeret, temessen el A búbánat engemet. De ha szeret, virág nyíljon nyomába, Aranyeső hulldogáljon útjára, Ablakára fülemile rászálljon, S fülemile dala mellett Ringassa el az álom. Deák Albert Margit szökése. — Beszélj. — Irta : X (7) (Folytatás.) 4 Még csak ez hiányzott! Mihály bácsi szavai úgy a szívébe nyilallottak a fiatal tiszteletes asszonynak, hogy megrázkódott bele. Alig tudta megállani, hogy rögtön sírva ne fakadjon. A csapás egészen váratlan volt. Van az ember néha úgy, hogy minden lehető argumentummal igyekszik magára disputálni egy kellemetlenséget. És mikor azt képzeli, hogy tökéletesen tisztában van a dologgal, hogy az már nem is lehet másképen — és véletlenül jön egy körülmény, mely megerősíteni látszik hitét, a legkínosabb meglepetést érzi, s akkor veszi észre, hogy eddig csak áltatta magát, hogy komolyan nem hitt semmit, s hogy a kellemetlenség annál váratlanabbá ért, minél jobban felkorbácsolta képzelődésében annak keserűségét, így volt Ilona is. Féltékenykedésébe mostanig folyton ott lappangott az a hátsó gondolat, hogy férjének hűtlensége talán csak puszta föltevés. Hogy a dolog alkalmul szolgál ugyan érzékeny jelenetekre, de Sándor bizonyosan igazolni fogja magát és bocsánatot kér. Ezt a hátsó gondolatot az obsitos szavai most előhozták rejtekéből és meg is hazudtolták. — Kisasszony ? kérdé Ilona reszkető hangon. A fogadóbeli kisasszony? — Az, kérem a lássan! felelt a vén huszár. — Igen? folytató keserűséggel a fiatal asszony. És együtt sétálnak a kertben ? — Igenis! . .. úgy karonfogvást. . . — Úgy! ... És nekem azt izeni, hogy menjek el hazulról! Meghagyja, hogy senkit se bocsássanak a kertbe . .. engem se . . . karonfogva sétálnak, este, suttogó falombok árnyában. . . És engem el akar távolítani . . . • Mindezt inkább önmagának mondta Szegfalvyné, kipirult arccal és könyező szemekkel. Mihály bácsi csak egy-egy szót hallott, de megértette ennyiből is, hogy itt valami bolondot cselekedett — vagy ő, vagy a tiszteletes úr, vagy mind a ketten. Az öreg zavarodottan tekintett a fiatal asszonyra, ki izgatottan járt föl s alá. Jó lesz innen odébb állani, mielőtt még nagyobb baj következnék! Ez az ötlete támadt Mihály bácsinak. Mert attól még lehet az ember nagyon vitéz katona a maga helyén, ha egyszer-máskor meg is mutogatja a hátát az ellenségnek. Az obsitos nem sokat gondolkodott, hanem azonnal végrehajtotta ezt a Rückwhirtsconcentrifingot. Egy észrevétlen pillanatban ugyanis hirtelen kisuhant a félig nyitott ajtón, s hogy vissza se hívhassák, nyomban lement az udvarra. Ott őgyelgett a Julis szolgáló. — Hozz egy pohár vizet! mordult rá az obsitos. — Minek azt, Mihály bácsi! Tán csak nem akar vizet inni? — Velem mersz csúfolódni, te piszkos! kiáltá a vén huszár felháborodással. Hogyne háborodott volna fel! Emlékezete szerint legutoljára Bosnyákországban ivott vizet, akkor is csak kénytelenségből egy kortyot, mikor egy attak után átúsztattak valami nagy vizen. Annak az egy kortynak a kellemetlen izét is érzi még a torkában. — A nagyapám is attól halt meg,dörmögte Mihály bácsi boszosan, mialatt Julis a vízért szaladt. — Itt lakik a Szegfalvy tiszteletes ur ? kérdé most az obsitos háta mögött egy erőteljes férfi hang. Az öreg hátrafordult. A tornácz lépcsőjén egy fiatal úr állott. Nádory Zoltán volt. — Megüthetné a menydörgős menykő! szólt Mihály bácsi meglepetéssel. Hiszen ez a Nádory rezervhadnagy úr . . . A fiatal ember közelebb jött az obsitoshoz. — Úgy tetszik, hogy mi már találkoztunk valahol! mondá Nádory, olyan ismerős arcza van. — Bizony találkoztunk, vitéz hadnagy uram ! felelt a vén huszár büszkén, s katonásan szalutált. Még pedig Bosnyákországban A jövő évi költségvetés. Az 1885. évi államköltségvetés összeállítása iránti munkálatok már folyamatban vannak. Az egyes minisztériumok a tárczájukat illető előirányzat összeállításával már annyira elhaladtak, hogy azok augusztus hótere a pénzügyminiszternek átadhatók lesznek, ki az egyes szakminiszterekkel a szokásos tárgyalásokat szeptember hó elején fogja megkezdeni. A n.szebeni jogakadémia. A „Nemzet“ legújabb száma, igen tekintélyes kézből, a következő reflexiókat közli a nagyszebeni jogakadámia megszüntetése tárgyában . A szebeni állami jogakadémia fokozatos megszüntetését tudtul adó rendelet, melyet a vallás- és közoktatásügyi miniszter, ő felségének egy még a múlt évi legfelsőbb elhatározása alapján most bocsátott közre, alkalmas arra, hogy minden irányban nagy feltűnést keltsen s a miniszter közoktatási politikájára több oldalú következtetést engedjen vonni. Valóban a közoktatásügyi nagyobb szabású politikának egy lánczszeme az s mi éppen e szempontból akarjuk az egyes , de bizonyára nem magában álló tényt méltatni. Csalódnak, akik azt Nagy-Szeben és az erdélyi szászok vagy románok elleni sakkhúzásnak tekintenék, éppen annyira, mint azok, a kik a tényt, magában helyeslik s üdvözlik ugyan, de mint egy napilap tette, megtámadják a minisztert azért, hogy rendeletét csak a választások után bocsátotta közre s igy annak eddig függőben tartását korteseszközül akarta volna használni. Ez az insinuatió legalább is nevetséges. A miniszter már a mult évi budget-tárgyalásoknál kijelentette, hogy ő felségétől felhatalmazása van a nagyszebeni jogakadémiának — általa alkalmasnak találandó időben és módon (fokozatosan) való megszüntetésére és hogy e felhatalmazással — mivel az akkor már folyamatban volt tanévre nézve megkésett, a legközelebbi tanévre már élni fog. Hogy a választások a tanév végével körülbelül öszszeestek, azt nem a közoktatásügyi miniszter csinálta, hogy a jövő tanévre való intézkedést csak a tanév befejeztével lehetett s kellett megtenni és közhírré adni, az a dolog