Magyar Polgár, 1884. július-szeptember (18. évfolyam, 150-225. szám)
1884-09-17 / 214. szám
Tizennyolczadik évfolyam Kolozsvár, 1884. szerda, szeptember 17. 214. szám. Előfizetési DMJ : Épész évra 16 frt. — Félévre 3 frt. — Negyedévre 4 frt. Egy bóra 1 frt 30 kr 1RDETÉSI DÍJ: Egy négyszög centiméternyi tér ára 4 kr. Gyárosok, kereskedők, iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték : minden hirdetés után 30 kr. — Nyitttk. sora 26 kr. Szerkesztőség és .Kiadóhivatal „Magyar Polgár“ könyvnyomdája K.Iscocep et.» a. az. Megjelenik minden nap, vasár- és ünnepnapok kivelére Használhatlan kéziratok nem adatnak vissza. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltetnek. Előfizetési felhívás. Előfizetést nyitunk a „Magyar Polgár” tizennyolczadik évfolyamának utolsó negyedére. Azon hosszú szünet után, mely a képviselőválasztásokat követte, a politikai élet kezd most ismét élénkebb hullámokat vetni A nemsokára megnyitandó országgyűlés pedig előreláthatólag szokatlanul érdekes és változatos anyagot fog szolgáltatni a nyilvános megbeszélésre. Ez országgyűlés elé fontos feladatok vannak tűzve s a képviselőházi tárgyalások bizonyára mindjárt az ülésszak elejétől fogva fel fogják hívni az általános élénk érdeklődést. Gondoskodtunk arról, hogy a „Magyar Polgár*4 olvasói az országgyűlési eseményekről gyorsan és kimerítően értesülhessenek. A tárgyalások menetének részletes ismertetésén kívül,l külön országgyűlési tudósítónk fog az érdekesebb ülésekről referálni , Így minden kiváló mozzanatról haladék nélkül eredeti tudósításokat hozhatunk Erőnk szerint teljesíteni fogjuk továbbra is a kötelességet, melyet azon helyzet szab elénk, hogy erdélyrészi hírlap vagyunk Számon tartjuk és ellensúlyozni törekszünk ama heves küzdelmet, melyet két nemzetiségi tábor folytat az erdélyi magyarság és nemzeti politikánk ellen. Hivatásunknál fogva szószólói, támogatói leszünk minden életrevaló eszmének, kezdeménynek, mely a magyar kultúra meggyökeresítésére, hathatósabb terjesztésére van irányozva. Éber gondoskodásunk tárgyává tesszük ama speciális kérdéseket, melyek Erdélynek az anyaországgal való egybeolvasztása után fenmaradtak , még a kiegyenlítésre várnak Pártpolitikai programmunk az országgyűlési szabadelvű párt programmja. Így, mint eddig, ezután is híven fogjuk szolgálni a szabadelvű előhaladás eszmét ,sa meggyőződés erejével fogjuk támogatni ezután is azt a kormányt, politikáját. ....... ... , Hogy feladatainkat minél kielégítőbben teljesíthessük, kikérjük törekvéseinkhez az erdélyrészi magyar közönség szíves támogatását. Jövőre is nagy súlyt fektetünk arra, hogy aMagyar Polgár a politikai rovatok melletti tárcza- és csarnok-rovataiban változatos és érdekes szépirodalmi olvasmányt nyújtson. Csarnokunkban közelebbről megkezdjük Kacziány Géza külmunkatársunk rAlisz“ czimű verses regényének közlését. E regény, mely egy pályázaton is kitüntetve volt, s nemsokára német nyelven is meg fog jelenni, még mielőtt könyvalakban kiadatnék, legelőször a „Magyar Polgár -ban jelenik meg. Tárcza-rovatainkban továbbra is kisebb közleményeket hozunk ; az irodalom, művészet s a napihirek rovatait szintén az eddigi terjedelemben, élénken és változatosan tartjuk fenn. A „Magyar Polgár előfizetési árai: Egész évre (1884. okt.—1885. okt.) ... 16 frt. Félévre..........................................................8 frt Negyedévre . . . . ............................4 frt. Egy hóra.......................................................1 frt 50 kr. Kívánatra mutatványszámokkal is szolgálunk. Az előfizetési pénzek (legczélszerűben postautalványnyal) a „Magyar Polgár kiadóhivatalához Kolozsvárit küldendők be. TÁRCZA.____ Consummatum est! — Még egyszer Munkácsy képéről. — Budapest, szept. 13. Naponta valódi zarándokmenetben vonul a főváros műértő és nem műértő közönsége a művészet sugárúti templomába, a képzőművészeti csarnokba, hogy ott az oltárképek oltárképének, s benne a magyar művészetek csodálattal és bámulattal hódoljon és áldozzon. A lépcsőzet puha szőnyegein hemzsegnek a fölmenő és visszatérő csoportok, amazok a kiváncsi érdeklődést párosítják magukban a magasztos élvezet előérzetével, míg emezek némán és meghatva távoznak onnan, hol egy darab vásznán a század egy kimagasló alkotása és egy magyar művész dicsősége van megörökítve. Benn, a nagy teremben kétfelé van osztva a templom. Szabadjon már igy neveznünk. A szentélyre leszűrődik az üvegtetőn, a vörösbársony kárpitok mellett a déli nap korlátozott fénye és bevilágítja az embervilágot megváltó tragédia megörökített utolsó fölvonását, amíg a lefelé lejtős, lépcsőzetes nézőhelyen halk suttogással áll az embereknek a mérhetlennál nagyobb része, amelynek itt nem lehet bírálnia, a melynek itt csak csodálni kell. És megáll, lassan változtatja figyelő helyét a nagyszerű kép előtt, mely János evangéliumának ékes szavából: „Elvégeztetett minden!“ — a festészet teremtő ihletével, párosítva a géniusz adományát a kitartó munkával, elénk varázsolja az emberi érzések és indulatok ezernyi charakterisztikus nyilvánulá-át, a holt vásznon, holt anyaggal és mégis életteli élettel ... és örök életre. Valóban, az Isten-ember megdicsőült alakján és a körül fülein látjuk a megváltás művének hatását, örökéltti nyomait az emberiségre, fölélni évezredek homályából, melyből örök életre kimagaszik, fölélni azon a darab vásznon. És látni véljük, a mint a keresztre feszített üdvözítő félig nyílt ajkain a halálkin utolsó sóhaja lebben el, a mint töviskoronája alól eszményi homlokára a verejték cseppenként legyöngyözik, s látni végül alig megmerevült tagjaiban az istentől nyert élet utolsó rángását. Eszményibb, nemesebb férfi-arczet, melyen a megdicsőülésben enyhülő halálfájdalom, a nemesen és igazán teljesített kötelességérzetében felolvadó, megadásteljes győzelem fönségesebben kiülne, nem lehet képzelni, — nem is szólva a kereszten kimúlt Jézus testéről, melynek minden izma olyan élethű ecsetkezelésre vall, hogy azokban — mint említők is — szinte föllobogni látjuk a rövid időre, a föltámadásig elröppent istenember testerejét. A lelki erő ott ül félig csukott szemeiben, félig nyílt ajkain, nyílt homlokán, sokatmondó arczvonásaiban. Egy Krisztus-fő az, a szó szoros értelmében. Egy istenember feje az, a halálban is. A megváltó lábainak sebhelyeire az anya mérhetlen fájdalmával borul, a kereszt tövében megtörtén az Isten-ember anyja, Mária. Csakis halvány, sáppadt arczának temtejét fordítja felénk, de azon már kiapadt könyeinek patakja, azon már a könnyekkel ki nem fejezhető bánat kinyomata ül. A szótalan, néma bánat sir le arról a szenvedő arczról, a fönséges anyai bánat. Amint ott térdel, vagyis inkább roskadoz kulcsolt kezekkel, sötét köpenye hanyag redőzetekkel fedi megtört alakját, s egyik lábfeje kitekint a köpeny széle alól. Valamivel hátrább térdel Mária Magdolna, finom kezeivel elfödi zokogó arczát, míg aranyszőke fürtöi rendetlenül, kuszáltan omlanak kék szőrmezére, szinte hallani véljük a keserves zokszót, melyet koronként fulladozó jajjongása közben hallat. Ő még ifjú, az ő bánatának vannak mág forró könyei. Az anya könyei csak befelé, a szive felé peregnek és ott sajognak, ott égetnek. A két bánatos női alak mellett egy harmadik áll: Mária; fájdalmas tekintetét Krisztusra emeli. Mennyi minden van abban a tekintetben mondva, egy mélyen érző női szív igaz részvéte, hamisítatlan fájdalma szól ki abból. Háttal felénk, kondor hajával, vörös mezben János apostol áll; tekintete a megfeszített Kristusról a sirdogáló nőkre száll. Arczán a megnyugvás: ő hisz a mesterben. Lám, megjósolta halálát, — de hisz prófétája volt föltámadásának is. János látja a halál győzedelmét, de bízik a Krisztus szavainak győzedelmében is és várja a feltámadást. A megfeszített Krisztus kimagasló alakja mellett két oldalt áll a két later bitója. Az egyik összegörnyed a halálban, látjuk, hogy a KOLOZSVÁR, SZEPTEMBER 16. Ellenzéki érvelések. Tisza Kálmán miniszterelnök nagyváradi beszéde zavarba hozta az ellenzék sorait Azt a hatást, melyet e beszéd az ország közvéleményében keltett, részükről ellensúlyozni kellett valahogy. De miként.? Hiszen hogy felekezeti és fajgyűlölet létezik, hogy e gyűlölet sajtó útján is naponként szittatik, ezt az ellenzék nemhogy tagadta volna ezelőtt, de sőt untalan fölhozta kormányunk rovására a választások előtt. A szoczialistikus mozgalmakra se mondhatja, hogy légből kapottak, mert azok létezését ugyancsak elismerte akkor, mikor a kormányt s ennek különösen elnökét kellett a választóközönség előtt megtámadni. E bajok létezését tehát az ellen- szék elismerte, sőt argumentum gyanánt használta fel a kormány ellen Pedig ha kissé elfogulatlanul tekintette volna a jelenségeket, sokkal inkább argumentálhatott volna azokkal maga ellenében, mert a felekezeti és társadalmi gyűlölséget egyenesen az ellenzéki izgatások s lobbantották fel s a faji gyülölködési rülménynek, hogy az ellenzia faj , kokettirozott, a nemzetiségekkel, mint a melyekkel szemben a kormány állítólag helytelen politikát követ s ezáltal merszet adott azok izgatóinak, hogy hangjukat falaik tornyain túl is hangoztassák. Ám az ellenzék, okvetetlenkedő természetével elfeledte ma, hogy mit mondott tegnap. S csakhogy megtámadhassa a miniszterelnök beszédét, most kész aláírni az ellenkezőjét annak, amit korábban állított s azt hirdeti, hogy itt faji, felekezeti és társadalmi izgatások nincsenek, tehát minden megszorító rendszabály felesleges. De itt nem áll meg Ennél hatásosabb argumentumra van szüksége s rákiáltja Tiszára, hogy nem szabadelvű, hogy visszafelé megy s a szabadelvűséget csak czégérül használja. Több politikát tettünk fel az ellenzékről s nem hittük, hogy a szabadelvűség eszméjét fölveti. Nem akarja belátni, hogy ez nagyon kényes kérdés reá nézve, hol az igazi szabadelvű igen kevés, de annál több — mint Tisza Lajos Szegeden monda — a szomorú emlékű törvénytelen hatalom uszályhordozója. Hagyjanak békét a szabadelvűségnek, jó urak! Hiszen, ha önökön állana, hárman négyfelé feszítenék meg. Most jó kortesfegyvernek és izgató szernek a miveletlen tömeggel szemben. Mert az ellenzéknek minden bölcsesége a lármás korteskedésben áll Korteskedik választások előtt, alatt és után ; korteskedik a komoly munka idején; korteskedik mindig és mindenütt. De komolyan nem dolgozik soha és sehol. Hanem két-három nap múlva, mikor a kábulás elmúlt, átérezte az ellenzék, hogy ily érvelésekkel egy oly beszéddel szemben, hamar nevetségessé válik. És előállt egy újabb nagyszerű érvvel. Ha — gondolta magában — azzal, mi a beszédben megvan, meg nem birkózhatik, neki megy annak, ami a remény előtt, mint kinek kormányzási és reformálási eszméi nincsenek, kinek összes programmja csak a sajtó megszorításából, a mandátum meghosszabbításából s a felsőház reformjából áll. Konklúziója természetesen mindig egy: egy ily üresfejű ember nem való Magyarország kormányzására, le Tiszával! Valóban nem tudjuk, nevessünk-e az ügyetlenségen, vagy sajnálkozzunk az ügy hiányos működésén. Ez a mi ellenzékünk bárgyúnak tartja minden olvasóját. Különben nem nyitna be naponként hozzájuk oly állításokkal, melyeknek cáfolatáért egy lépést se kell tenni. Itt van például ez a legújabb érve Tisza Kálmán gondolatszegénységéről. Ennek három hasábos nagy czikket szentel az ellenzék egyik főközlönye.